Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-29 / 281. szám

ÜLÉSEZIK ÁZ MSZMP IX. KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról) következetesebb megvaló­sítását igényelte. A párttagságtól és a társa­dalmi testületektől nagyszámú javaslat érkezett a Központi Bizottsághoz. Ezeket megvizs­gáltuk. a megfelelő javaslato­kat a kongresszusi határozat- tervezetben és a Szervezeti Szabályzatra vonatkozó előter­jesztésben figyelembe vettük, másokat a napi munkában kell hasznosítanunk. A kongressszus fórumáról meleg szavakkal köszöntötte a szocialista munkaverseny kez­deményezőit és részvevőit, mindazokat, akik alkotó mun­kával, tettekkel támogatják pártunk politikáját, majd így folytatta: A Központi Bizottság azt ké­ri a kongresszustól, hogy érté­kelje a végzett munkát, marxista—leninista elméletünk alapján elemezze, összegezze és hasznosítsa pártunk gyakor­latának tapasztalatait. Java­soljuk, a kongresszus hagyja jóvá, fejlessze tovább pártunk munkájában mindazt, ami an­nak állandóságát és erejét ad­ja, változtassa meg azt, amit az idő, a változó helyzet új kö­vetelményeinek megfelelően meg kell változtatni. Párttagsá­gunk, munkásosztályunk, dol­gozó népünk azt várja a kong­resszustól, hogy határozza meg az előttünk álló időszakra szo­cialista évítőmunkánk céljait, a céljainkhoz vezető utat, fel­adataink megoldásának mód­ját. Koránk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka Nemzetközi kérdésekről szól­va hangsúlyozta: ■— A világban ma az alapve­tő ellentét először a kapitaliz­mus és a szocializmus, a nem­zetközi burzsoázia és a nemzet­közi munkásosztály, másod­szor az imperializmus és a gyarmati rendszer megsemmi­sítéséért küzdő népek, harmad­szor a fegyverkező és háborús terveket kovácsoló monopol-tő­kés—militarista körök és a bé­kéért küzdők közötti ellentét. Ezeknek az erőknek a Írarca határozza meg a nemzetközi helyzet alakulását. — Pártunk VIII. kongresszu­sa óta tovább 'növekedtek a szocializmus és a béke erői. Közöttük döntő jelentősége van a szocialista országoknak. A szocialista országok gaz­dasági fejlődésének jellemzői: 1950. és 1965. között a Szovjet­unió ipari termelése négysze­resére növekedett. Ugyaneb­ben az időszakban a szocialista országok ipari termelése 510 százalékra növekedett, miköz­ben az összes nem szocialista ország ipari termelése 225 szá­zalékra. Az ütem tekintetében álljuk a versenyt a legfejlet­tebbekkel is, mert amíg 1950- : tői a Közös Piac országaiban az ipari termelés évi növekedé­se 7,2 százalék volt, addig a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szervezetében tö­mörüli szocialista országok irari termelése évenként 10 9 százalékkal növekedett. A vi­lág területének 26 százalékán szocialista országok vannak, amelyek 19R5-ben a világ inarj termelésének már 38 százalé­kát adták. A szocialista világrendszer 14 országának gazdasági és ter­mészetesen katonai ereje nem­csak abszolút mértékben, ha­nem a tőkés országokhoz viszo­nyítva is hatalmasabb lett. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem, hogy jelenleg a szo­cialista világrendszer megnö­vekedett és legyőzhetetlen ere­jét megosztja, teljes érvénye­sülését gátolja az egység hiá­nya. A kínait vezetők jelenlegi, egységbontó politikája — bár­mi legyen is a szándékuk — gyakorlatilag az imperialistá­kat segíti. A szocialista orszá­gok egységének időleges meg­bomlása az imperialistákat taktikai lehetőséghez juttatta, de nem változtat azon, hogy történelmileg korunk a kapita­lizmusból a szocializmusba va­ló átmenet korszaka. A Szovjetunió, majd a szo­cialista világrendszer létrejöt­tével megszületett a világon az az erő, amelyre támaszkodva a gyarmati elnyomás alatt síny­lődő népeik megindíthatták győzelmes szabadságharcukat imperialista leigázóik ellen. A második világháborút követően, az egykori gyar­mati területek helyén 60 új független állam szüle­tett. Ötven évvel ezelőtt a föld te­rületének 77 százalékán az im­perialisták gyarmati elnyomá­sa alatt élt a föld lakosságának 66 százaléka, ma a földterület 4 százalékán állnak fenn még „klasszikus” gyarmatok, s la­kosságuk a föld lakosságának 1 százaléka. Kádár Jánon ezután az impe­rialisták új, leplezett neoko- lonialista módszereiről szólt, majd kiemelte: Az újonnan függetlenné vált országokban napirendre kerül a társadalmi fejlődés kérdése, az, hogy a kapitalista, vagy a nem kapitalista utat választ­ják-e? A belső feudális, bur- zsoá és militarista elemek és az imperialisták nem egy he­lyen szövetkeztek a társadalmi fejlődés megakadályozására és ott, ahol a haladó erők nem voltak elég szervezettek, vagy éberek, nem tudták megaka­dályozni a reakció ideiglenes felülkerekedésót. Ennek szem­betűnő példája Indonéziában a múlt év szeptemberében ki­robbant válság, a kommunis­ták és más haladó emberek tömeges lemészárlása, az im­perialistákkal szemben ko­rábban egyesült indonéz nép megosztása, a példátlan nem­zeti tragédia. Mély fájdalom­mal tölt el bennünket indonéz élvtársaink, a legjobb hazafiak sorsa. Meggyőződésünk, hogy az mdonéz nép forradalmi erői újra rendezik soraikat és is­mét fontos tényezői lesznek a a nemzetközi munkásosztály nemzeti felemelkedésért és ügyéért vívott imperialistaelle­nes küzdelemnek. Az imperialisták gyarmati rendszere és új, álcázottabb le- igázó törekvései ellen küzdő népeknek és vezetőiknek, az újonnan felszabadult orszá­goknak számolniok kell azzal, hogy szabadságuk csak akkor lesz teljes és szilárd, ha tovább fejlesztik a forra­dalmi erők egységét, együttműködését, ha a bel­ső ,és a nemzetközi problé­mák megoldásában az im­perializmus elleni közös harc érdekeiből indulnak ki, ha országukban a nép­tömegekre, nemzetközileg pedig igaz és önzetlen ba­rátaikra. a szocialista vi­lágrendszer országaira tá­maszkodnak. Tovább mélyült a kapitalizmus általános válsága Tisztelt Elvtársak! A tőkés világon belül jelen­ős változások mennek végbe, iár a vezető tőkés országok azdasági és katonai ereje nö- ekedett, tovább mélyült a ka­pitalizmus általános válsága. Az egyes tőkés országok egyenlőtlen fejlődése következ­tében gyengül az Amerikai Egyesült Államok vezető sze­repe az imperialista táborban. Éleződtek az egyes tőkés or­szágok egymás közötti ellenté­tei és mélyreható politikai vál­ságba kerültek az amerikai vezetés nlatt álló katonai és volitikei szövetségek. IMS. november 29., kedd Széthullott a Bagdadi Pak­tum, meggyengült a távol-ke­leti imperialista szövetségi tá­kolmány, a SEATO, a ciprusi válság kapcsán, a görög—török ellentétek feltárták az impe­rialista Földközi-tenger men­ti katonai rendszerének gyen­geségét. Megbomlott a NATO katonai szervezete és általában az amerikaiak által az európai szocialista országok ellen szer­vezett hidegháborús imperia­lista front. Egyes európai ka­pitalista államok, közöttük NATO-államok, kezdik az amerikai hábo­rús tervek szolgálatánál és kockázatánál haszno­sabbnak találni a normális kapcsolatokat, a békés egymás mellett élést a szo­cialista országokkal. A vezető tőkés ár írnokban is növekednek a gazdasági ne­hézségek. Az Egyesült Álla­mok költségvetésének mind nagyobb részét emésztik fel a fegyverkezési kiadások. Nö­vekszik az államadósság. Csök­kennek az aranykészleteik & a dollártartalékok. Az egész gaz­dasági életre inflációs nyomás nehezedik. Komoly valutácis és gazdasági válsággal küzd Anglia, megtorpant r kon­junktúra a nyugat-európai or­szágokban. Növekszik a mun­kanélküliség az Egyesült Álla­mokban, Angliában, Olaszor­szágban, Franciaországban. Ál­talános jelenség a lőkősorszá- gofcban, hogy a növekvő terhe- két teljes mértékben, áthárít­ják a munkások, általában a dolgozók vállára, ennek nyo­mán fokozódik a sztrájkmoz- **lom. Tavaly rrooán az Ftve- sült Államokban mintegy négyezer .«tzfráfk volt amely­ben másfél milUő ember vett rész. Ezek a. megtnozdrdámk egvre gvakrnbbnn párosu^ak a mononnliiírnok kitolnia al’e- ni Tvüí+ikai felténéiael és 'o- jentös hatást gyakorolnak a tőkés államok belpolitikái éle­tére. Az imperializmus lehetőségei­nek korlátozódása és mélyülő válsága egyrészt kapcsolatok keresésére, az úgynevezet „fel­lazítást” taktika kísérleteire, másrészt kalandor lépésekre sarkallta a legagresszivebb monopol tőkés köröket. A ve­zető tőkés hatalom, az Egye­sült Államok kormánya mili- tarizálja az országot, lábbal tiporja a nemzetközi kapcsola­tok törvényeit, nyílt agresszió­kat követ el. Ennek legsúlyo­sabb formája a Dél-Vietnam népe elleni háború és a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság elleni agressziók soroza­ta. Az amerikaiak vietnami ag­resszióba korunk egvik leg szé­gyenteljesebb háborúia, amely­ikei az amerikai konnánv a népirtás nemzetközi bűntettét követi el Az amerikaiak, sa­ját bevallásuk szerint, csudán ez idén több bombát dobtak Vietnamra, mint a má.sod'l’ vi­lágháború alatt az egész Csen- des-óceán-i hadszíntérre. Az amerikai imperialisták vietnami agressziója mély­ségesen felháborítja a világ népeit, s még a tőkés or­szágok, sőt a tJSA-val szö­vetséges országok kormá­nyai is igyekeznek elhatá­rolni magúkat attól a köz­vélemény előtt. Az Egyesült Államok kormá­nyának elszigetelődésén nem változtatnak sem képmutató békefrázisai. sem az a manő­ver, hogy Manilában „tanács­kozott” az egész világon jól is­mert, a dél-vietnami Ky-kor- mányhoz hasonló kreatúráival és csatlósaival. Mind széleseb­ben bontakozik ki a hős viet­nami népet támogató világmé­retű mozgalom, amelynek so­raiban ott vannak az amerikai nép haladó és békeszerető em­berei is. Népünk a szolidaritás érzésé­től áthatva egységesen áll meg­támadott, hősiesen harcoló vi­etnami testvéreink oldalán. Tá­mogatjuk a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és a Dél­vietnami Nemzeti Felszabdítá- si Front igazságos követeléseit és harcát. Politikai, diplomáciai, gazdasági és védelmi eszközök­kel segítjük az agresszió ellen küzdő vietnami népet. Azt tart­juk, hogy minden népnek er­kölcsi kötelessége Vietnam megsegítése, és mindazoiknak, akik felelősséget éreznek né­pükért és a békéért, össze kell fogniuk az amerikai agresszo- rok megfékezésére, a háború tüzének eloltására. A szocialista országok élen járnak az amerikaiak vietnami t agresziója elleni harcban, se­gítik és segíteni fogják Viet­nam népét. De ez még nem minden, amit megtehetünk. A kínai vezetők ellenzik, mi azt valljuk, hogy feltétlen szükség van a Vietnamnak nyújtott kö­zös segítségre, a szocialista or­szágok összehangolt fellépésére, az amerikai agresszió ellem akcióegység létrehozására. Az USA kormányának szóvi­vői azzal kérkednek, hogy Vi­etnam nem tudja legyőzni az Egysült Államokat. A vietna­mi hazafiak kemény ' csapáso­kat mérnek az ellenségre és megmondották, hogy sohasem adják meg magu­kat a hódítóknak, az ame­rikai imperialisták soha­sem fogják legyőzni őket. Ki fogják űzni a betolakodókat, megvédik nemzeti függetlensé­güket, kivívják jogukat, hogy Dél-Vietnam népe szabadon és maga rendelkezzék sorsáról. Az amerikaiak minden haditech­nikai fölényük ellenére eddig is képtelenek voltak legyőzni a szabad«ágszerető hős vietnami népet, erre ezután sem lesznek képesek. A vietnami föld ós a vietnami nép szabad lesz, mert igazságos és hősies harcában támogatja őt minden szocialis­ta ország, a haladás minden ereje, minden tisztességes és békeszerető ember az egész világon. » Az amerikai kormány, mi­közben folytatja és fokozza vietnami agresszióját, képmu­tatóan gyakran beszél a béké­ről és a háború politikai meg­oldásáról. Ennek az útja azon­ban csak egy lehet: az 1954-es genfi egyezmény tiszteletben tartása, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság bombázásá­nak feltétel nélküli megszünte­tése, az amerikai csapatok ki­vonása Dél-Vietnamból, a dél­vietnami nép ama jogának biztosítása, hogy maga döntsön sorsáról. Az USA kormánya csak ennek a nemzetközi egyezményeken alapuló, a nem­zetközi jog tiszteletben tartását jelentő rendezésnek az elfoga­dásával bizonyíthatja, hogy va­lóban békét akar, s minél előbb teszi azt, annál jobb az Egye­sült Államoknak is. Elvtársak! Az európai békét súlyosan ve­szélyezteti az Atlanti-óceán két partján elhelyezkedő két leg- agresszívebb monopóltőkés cso­port, az észak-amerikai és a nyugatnémet politikai, gazdasá­gi és katonai ölelkezése. S ez nem csupán az európai szo­cialista országok, de valameny- nyi európai ország biztonságát fenyegeti. A béke és az európai bizton­ság jelentős tényezője az erős német munkás—paraszt állam, a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság, amelynek edeményei, s aktív békepolitikája nagy nemzetkö­A Varsói a világ békéje A párt első titkára ezután hazánk külpolitikájáról, nép- köztársaságunk növekvő nem­zetközi tekintélyéről szólt. Kiemelte: külpolitikai kap­csolataink közül különösen je­lentős számunkra a Szovjet­unióhoz, valamint a Vansói Szerződés és a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsához csatlakozott szocialista orszá­gokkal, közvetlen szövetsége­seinkkel való legszorosabb együttműködés ápolása és fej­lesztése. A magyar nép a szocialista társadalmat építi, békét kí­ván. Ez népünk boldogulásá­nak egyetlen és biztos útja. Ezen az úton járva a legjobb segítőként és önzetlen barát- • ként mindig maga melle’..1 tudja a hatalmas Szovjetuniót A Magyar Népköztársaság ó? a Szovjetunió kapcsolatai 1 bensőségesek és valóban test­vériesek. Világnézetünkbe! - következik, internacionalista elveink és nemzeti érdekeink­nek egyaránt megfelel, ezért ápoljuk és erősítjük szüntelen tovább a magyar—szovjet ba­rátságot és együttműködést az élet minden területén. Erőfeszítéseket tettünk és kell tennünk a továbbiakban is, hogy erősítsük a szocialis­ta országokkal közös politikai, gazdasági és katonai szerve­zeteinket. A Varsói Szerződés jelentősége a nemzetközi béke és biztonság szempontjából zi elismerést váltott ki. Bonnból újabban olyan nyi­latkozatok hangzanak el, hogy rendezni óhajtják kapcsola­taikat, diplomáciai kapcsoltai­kat is, az európai szocialista or­szágokkal. Ezt a törekvést értékeljük. A szocialista országokban azonban jelenleg jogos bizal­matlanság él Nyugat-Németor- szág iránt. A bizalmatlanság eloszlatásának feltétele, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya ismerje el a máso dik világháború után kialakult nemzeti határokat, hagyjon fel a két német állam létének anakronisztikus tagadásával. A Német Szövetségi Köz­társaságban ma üldözik a ha­ladó erőket, viszont szabadon működnek a revansista és új­fasiszta erők, amelyek a leg­utóbbi tartományi választáso­kon már képviselethez is ju­tottak. A szocialista országok ellen diverzáns, kém- és ter­rorista szervezeteik, emigráns ügynökségek, uszító rádióállo­mások működnek az NSZK- ban és mérgezik az európai légkört, zavarják az országoK normális kapcsolatait. E je­lenségek felszámolása nélkül a bonni politika felelősei nem várhatják, hogy a szocialista országok őszintének .tekintsék a kapcsolatok normalizálásá­ra és fejlesztésére vonatkozó kijelentéseiket A bonni kor­mánynak el kell döntenie, hogy tovább folytatja-e veszé­lyes, a német érdekeket is sértő, zsákutcába vezető poli­tikáját, amely elszigeteli nem­csak a szocialista Európától, hanem az európai országok többségétől, vagy hajlandó konstruktív módon hozzájá­rulni az európai béke biztosí­tásához. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének buka­resti értekezletén közös állás­pontot alakítottunk ki, s azt nyilatkozatban rögzítettük. A Központi Bizottság úgy véli, hogy fokozni kell erőfeszíté­seinket a bukaresti nyilat­kozatban megfogalmazott program, az európai béke és biztonság megvalósí­tásáért. A Magyar Népköztársaság a beszámolási idő alatt is tet­tekkel bizonyította sok állam­közi tárgyaláson és találko­zón, hogy kész előmozdítani ■ az európai államok közötti : megértést, a gazdasági és kul­turális egvü‘tműködésl mind a kétoldalú kapcsolatok, mind ; az á'lám csoportok kapcsol­tainak vonalán. Valljuk, hogy ■ noha különböző társadalmi : rendszerű államok léteznek, a béke megszilárdítása érdeké- : ben lehetséges és szükséges lépéseket tenni Európa népei- ; nek, országainak kollektív • biztonságáért, Szerződés nek biztosítéka i felbecsülhetetlen. Mindaddig< • amíg az imperialisták folytat­- jak a fegyverkezési hajszát fenntartják agresszív katonai ■ blokkjaikat, a világ békéje- nek biztosítéka az az erő,- amelyet a Varsói Szerződéi i képvisel. A nemzetközi fe­- szültség, az imperialista ha- talmak nyílt agrassziós politi­• kája arra kényszerít bennün­- két, hogy fokozott figyelmei ) fordítsunk országunk védelmi- képességére. A Varsói Szerző­dés keretében hazánk védelmi i ereje szüntelen fejlődik, s . hozzájárul a szocialista világ . közös védelméhez. A Központi Bizottság, kor- > mányunk eddig is arra tőre­- kedetf, hogy hozzájáruljon a t KGST munkájának fejlesztő­• séhez. Az eredmények ismer- ; tek; a szocialista országok i hosszú lejáratú szerződéseken- alapuló, biztonságot adó és 1 növekvő áruforgalma népgaz- 1 daságunk fejlődésének nélkü­- lözhetetlen eleme, ezenkívül t van közös olajvezetékünk 1 energiarendszerünk, vagon­- parkunk, működik a közös 1 bank. Mi. figyelembe véve gaz dasági kapcsolataink politikai 5 jelentőségét és szocialista jel- i legét, támogattuk, részben kez­- deményeztük az érdekeltséget , bejelentő tagállamok két- és- többoldalú közös vállalkozá- ; sainak, mint például az ered- : ményesen működő INTER- 1 IvIETALL-nak a létrehozását ií> szocialista együttműködésünk iejlesztéséért, s azért, mert sözösen sok feladatot oldha­tunk meg kevesebb ráfordí­tással, a Magyar Népköztár­saság a jövőben is támogatja i KGST-együttműködést, an­nak továbbfejlesztését. A Szovjetunióhoz, a Varsói Szerződés és a KGST-tagor- szágokhoz fűződő szorosabb kapcsolatainkon túl, politikai, gazdasági és kulturális kap­csolataink szüntelen fejleszté­sére törekedtünk valamennyi szocialista országgal. E törek­vésünk eredményeként az utóbbi években szoro­sabbá vált politikai együtt­működésünk, szélesedtek és növekedtek gazdasági és kulturális kapcsolataink csaknem minden szocia­lista országgal. A szocialista országokkal fennálló és fejlődő kapcsola­taink és testvéri együttműkö­désünk segítettek bennünket külpolitikai törekvéseinkben és hazai feladataink megoldá­sában. A jövőben is minden erőnkkel azon leszünk, hogy tovább erősödjenek hazánk és valamennyi szocialista ország kapcsolatai, ideértve Kínát és Albániát is, amely országok­kal kapcsolataink ma nem ki- elégítőek. Kapcsolataink, szo­cialista elveink és céljaink azonosságára az önállóság és szuverénitás tiszteletben tar­tására, a kölcsönös előny biz­tosítására, a kölcsönös elv­társi segítség elvére épülnek, ezek alapján fejlődnek népe­ink javára. Fejlődnek kapcsolataink az úgynevezett harmadik világ országaival is. A szocialista or­szágok politikájának elvi alap­ja a nemzeti függetlenségért és önálló fejlődésért küzdő né­pek és országok kapcsolatában az a lenini tanítás, amely a tár­sadalmi felszabadulásért küz­dő nemzetközi munkásosztály és a nemzeti függetlenségért küzdő gyarmati népek egymás­ra utaltságát és szövetségét hirdeti. Ez az elv ma a szocia­lista országok által a gyarma­ti rendszer, az imperializmus elleti küzdő népeknek, újonnan felszabadult országoknak nyúj­tott önzetlen segítségben, és az irántuk tanúsított igaz barát­ságban realizálódik, nyilvánul meg gyakorlatilag. Pártunk ezen elvek alánján fejleszti kanesolatait Ázsia. Afrika. T*a- tin-Amerjka haladó erőivel. Az utóbbi négy évben kor­mányunk nagy számban bo­nyolított tőkés országok képvi­selőivel hivatalos, diplomáciai látogatásokat, tárgyalásokat — folytatta. Kölcsönös előnyök­kel járó gazdasági, továbbá kulturális megállapodásokat kötöttünk és hajtottunk végre. Fejlesztettük ictegénforgalmun* kát és jelentős személyforgal­mat valósítottunk meg nyugati tőkés országokkal is, hogy ilT módon is előmozdítsuk a né- pék kölcsönös, jobb megisme­rését, barátságát. a béke ügyét A különböző társadalmi rendszerű országokkal fennál­ló kapcsolatainkban töreked­tünk a nemzetközi kommunis­ta mozgalom nagy moszkvai tanácskozásain közösen kiala- Kitett elveknek megfelelően, a V'Ii kongresszus határozatait követve, a békés egvmás mel­let élés elvét megvalósítani A jelenlegi világhelyzet­ben a forradalmi marxis­ta-leninista elmélet és gJ’a" korlat megköveteli az im­perialista agressziók, az aknamunka és a „fellazi- tási” tevékenység, a szoci­alista országok megosztá­sára irányuló minden kí­sérlet határozott visszauta­sítását. Pártunk, kormányunk ezt te­szi, de ugyanilyen forradalmi álláspont küzdeni a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósulásáért. A Közponú Bizottság, a kormány ennek megfelelően és eredménnyel dolgozott. A kongresszus erő­sítse meg ezt a teljességében marxista, szocialista külpoliti­kai irányzatot és gyakorlatot. Tisztelt Elvtársak! A haladás minden erejével együtt küzdünk az imoenakS" ták agresszióinak visszaverésé­ért, most mindenekelőtt az ag­resszió eben hősiesen küzdő Vietnam testvéri néniének ha" tékony megsegítéséért. Küz“ (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents