Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-26 / 279. szám

Társadalmi összefogássá! és fiatalos lendülettel KISZ-védnökség mellett épül a visontai bánya és erőmű Az ipari termelés gyors növekedése, a ház­tartási villamos készülékek széles körű elter­jedése következtében a villamosenergia-fel­használás hazánkban 1970-ig körülbelül 50 százalékkal emelkedik. A növekvő villamos- energia-igény kielégítésére nagy teljesítmé­nyű erőműre és több tüzelőanyagra van szük­ség. E cél megvalósítására Gyöngyös—Visontán hőerőmű és külfejtéses lignitbánya épül, amely harmadik ötéves tervünk egyik legna­gyobb beruházása. Államunk a létesítmény beruházására több mint hétmilliárd forintot fordít, és az erőmű 600 megawattos lesz, vagy­is az ország legnagyobb erőműve épül Vison­tán. Az újszerű konstrukció tervezése, gyártása, . a sok millió köbméter föld és szén kitermelé­se, a feszített építési ütem miatt jelentkező számtalan rendkívüli feladat megoldása, az együtt dolgozó vállalatok munkájának össze­hangolása csak teljes társadalmi összefogással, fiatalos lendülettel biztosítható. Tekintettel a kombinát nagy jelentőségére, az építés során megoldandó feladatokra, a KISZ központi bi­zottsága úgy határozott, hogy védnökséget vállal az erőmű és a külfejtéses bánya építé­se felett. E feladatok megoldására védnökségi operatív bizottság alakult, amelynek tagjai, a magyar ifjúsággal közösen, biztosítják a céL valóra kitűzések váltását. E bizottságinak többek között a Heves megyed KlSZ-bizott- ság képviselője is tagja. A na­pokban felkerestük Sebestyén Jánost, a megyei KlSZ-bizott- ság titkárát és arra kértük: tájékoztasson bennünket a védnökségi munkáról, céljáról, s arról, mit tettek eddig a fia­talok vállalásaik teljesítésére? — A KISZ központi bizott­sága a Heves megyei KISZ- fiatalok javaslatára vállalt az egész építkezés felett védnök­séget — mondotta Sebestyén János. — Ez megyénk fiatal­jainak nagy megtiszteltetése, de nagy feladata is, hiszen el­sősorban a Heves megyei KISZ-eséknek kell adandó ese­tekben a feladatok végzésében példát mutatniuk. Amikor véd­nökséget vállaltuk az építke­zés felett, azt a célt tűztük magunk elé, hogy olyan agitá- ciós tömegpolitikai munkát végezzünk, amelynek követ­keztében a részt vevő vállala­tok, a fiatal műszakiak, szak­munkások, az egyetemisták és középiskolás diákok felelőssé­get érezzenek a nagy mű meg­építésében. Természetesen cél­kitűzés volt az is, hogy elő­segítsük a Gazdasági Bizottság által rögzített határidők be­tartását, illetve a fiatalok len­dületére alapozva, a lehetősé­gekhez mérten előbbre hozzuk az egyes gépegységek, kotró­gépek stb. üzembe helyezésé­nek határidejét. Ennek alap­ján a védnökségi munka ki­terjed rohammunkák végzésé­re, a határidő betartására, a Bérmegtakarítás A létszámgazdálkodásból ere­dő bérmegtakarítást a vállala­tok felhasználhatják, illetve a dolgozóknak visszafizethetik — így szól a rendelkezés. A gyöngyösi XXl-es aknánál az első félév folyamán nem volt lehetőség a létszám-meg­takarításra, mert az említett időszakban kellett előkészíteni és beszerelni azokat a pajzs­berendezéseket, amelyeknek az üzemelése a harmadik ne­gyedévben már jelentős gazda­sági eredményeket hozott. A Mátraalji Szénbányászati Tröszt területén azonban már szembetűnő létszám-megtakarí­tásról számolhatunk be az év kilenc hónapjában. A tröszt igazgatósága a megtakarításból eredő összeget szétosztotta az üzemek között. így kapott a XII-es akna is 150 ezer fo­rintot, hogy helyesen, célpré­miumként felhasználva, előse­gítsék bizonyos tervmutatók javulását. Természetesen, az előlegezett bizalom és az ősz- szeg alapján azt is feltételezi az igazgatóság, hogy év végére a XII-es aknánál is lesz lét­számgazdálkodásból eredő bér­megtakarítás. És az üzem gaz­dasági helyzetét figyelembe véve, a megtakarítás bizo­nyosra vehető. Az említett összeg felhasz­nálása komoly gondot okoz az üzemvezetőségnek. Azt akar­ják, hogy a pénz olyan helyek­re kerüljön, ahol valóban meg­felelő gazdasági javulást ered­ményez. Az ilyen helyek egyike az öt pajzsbiztosítású frontfej­tés. Itt javulnia kell az előre­haladási sebességnek, amely­nek gazdasági és műszaki je­lentősége óriási és milliós ér­tékben mérhető. De év végére javulnia kell a darabos-dió szén arányának is. Azt talán csak a bányászok tudják, hogy egy tonna darabos szénért 234 forintot, míg ugyanennyi dió- Izénért csupán 112 forintot kap az üzem. Ebből kiindul­va az üzem életében nemcsak az önköltség a meghatározó, «mely, a szén kiteiiaelési kött­DCöMireuziiíi küldötteink W? 1 FEHÉR ISTVÁN, az MSZMP Heves megyei Bizottságának osztályvezetője MUDRICZKI JÁNOS, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának vezető titkára AZZAL KEZDEM, hogy egyetértek megállapításával, miszerint az a cikk, amely la­punkban Pofaregula címen je­lent meg, ahogy írja. „ha ma­gát a történetet újságírói fan­tázia szülte is... egy igen ko­moly társadalmi problémára világít rá’. Különben nem is ír­tam volna meg. De... egyetértésünk csak ad- dí tart, amíg megállapítjuk, hogy társadalmunk egyik prob­lémája ez, levelének többi ré­szével azonban kénytelen va­gyok vitába szállni. Kezdjük talán azzal, hogy újságírói fan­tázia szülte-e ezt a témát. Nem. De azt hiszem, nem is ez a legfontosabb, hanem az amit ön saját problémájával bizo­nyít: lehetséges még, hogy ilyen esetek előfordulnak. Le­hetséges, sőt Ön szerint szük­ségszerű a pofaregula betartá­sa. szükségszerű, hogy olyan életelvet válasszon sok-sok em­ber, amely így hangzik: di­csérj, kérj, helyeselj, vagy hallgass. De szükségszerű-e? Határo­zott nemmel kell erre vála­szolnom, még akkor is, ha hal­lunk olyan esetekről, amikor az őszinte, jóakaratú bírálatot is támadásnak veszik, s akad­nak, akik csendben, vagy han­gosan megtorol iák a nekik nem tetsző szavakat. Előfordul ilyesmi, ahogv ön is írja: „Nap. mint nap olvas­suk a különféle sajtőorgánu- nyikhan, hogy vezető emberek hogy ne hódíthassanak hason­ló regulák. Ezt tartották He­vestől Egercsehiig, Recsktől Hatvanig azok a kommunis­ták. akik a nemrég lezajlott vezetőségválasztó taggyűlése­ken, pártértekezleteken őszin­tén tárták fel a politikai-gaz­dasági életben fellelhető hibá­kat, szót emeitsek a jellembeli fogyatékosságok miatt, s a megoldás útját keresve minden szépítgetés nélkül tárták fel a pártszervezet, az üzem, a ter­melőszövetkezet helyzetét. És ők sem tartották magu­kat a pofaregulához, mert tud­ták, hogy a siránkozás, a tehe­tetlen panaszkodás, a hallga­tás mit sem segít ez ügyben, de nem hoz megoldást a pusz­ta aggódás sem. amelynél töb­bet ön sem tett e káros nézet visszaszorításáért. Ehért hát válaszom sem az lesz, amit előre gúnyosan ja­vasolt, hogy „ne legyen pesiz- szimista” de azt, hogy lengyen aktív harcosa a pofaregula el­leni küzdelemnek. Mert kikre számíthatnának elsősorban, ha nem a kommunistákra, akiktől idegenek a talpnyalás, a meg­nyugvás, az elvtelen hallgatás regulái. Ezt tartom én. s mi­után arra kért, gondolkozzam levele megállapításai fölött ezt megtéve hasonló kéréssel zá­rom soraim, megtoldva azzal, hoev a gondolkodás ez ügyben hasznos, de ... kevés. Üdvözio+tel: Kovács Endre ha, a tehén, hiszen a tej-, a hústermelés mellett a talajerő utánpótlására is gondolni kell. A község mindkét szövetke­zetét a pulykatenyésztésre és a baromfinevelésre szeretnék szakosítani. A Dózsában épült egy 15 ezer férőhelyes barom­finevelő, holott a szarvasmar­ha-istállóra régebben és na­gyobb szükség lett volna. Ez utóbbira csak két év múlva kerül sor, addig szó sem lehet a fejes gépesítéséről, más kor­szerű technológia bevezetésé­ről. A tervek szerint az új he­lyen ötvenezer csibét neveinek egy évben, ahhoz viszont 25 vagon abraktakarmányra lesz szükség. Ezt csak a szarvasmarhák rovására tud­ják biztosítani. Tavaly 15 ezer pulykát neveltek, idén tízezret Bebizonyosodott, hogy egy­szerre többféle nagy abrakigé­nyes állatot nem lehet ebben a gazdaságban tartani. Az új elnök első dolga volt, hogy az adott körülmények között a jövő évi tervekben már nagyobb területet jelölt kl abraktakarmány termelésére, ugyanakkor a pulykaállományt csökkentette. Belátták az átá- nyl Dózsa Termelőszövetkezet­ben, hogy a jelenlegi ellent­mondásokkal terhes helyzeten változtatni kell és elfogadható színvonalra kívánják emelni a tehén tartást. A nyári legeltetés során fel­javították az állatok kondíció­ját. A jó takarmánytermésbői 30 százalékkal többet biztosí­tottak télire, mint tervezték, silóból 2100 köbméter irányoz­tak elő, de 2600 köbmétert ké­szítettek. A jövő évre már azért is jobbak a kilátások, mert 85 százalékos borjúszapo­rulatra számítanak. Áprilistól bevezették az állatgondozóknál a termelés utáni javadalma­zást. A tehenészetben dolgozók­nak most már érdekük, hogy több tejet adjanak a tehenek, jó kondícióban tartsák az álla­tokat, az eddiginél lelkiisme-! retesebben végezzék munkáju­kat. Biztatóak, de még nem meg­győzőek a legújabb eredmé­nyek. Eddig 60—65 százalékos volt a tejértékesítési tervtel- jesítés, mo6t 85. Október vé­gén pedig 3,61 forint volt egy liter tej önköltsége. Jó ered-* ménnyel bevezették az itatá­sos borjúnevelést. Nem vásá­rolnak idegen állatot, hanem a saját szaporulatból egészítik ki az állományt. A hideg istál­lóban két évig kétszeres takar-, mányt kell adni az állatoknak; mint különben, nincs lehetőséi? a szelektálásra, az állomány tbc-mentesítésére sem. További sürgős intézkedés sekre, az új célok következe­tes megvalósítására van szük­ség, hogy jövedelmezővé vál­jon a tehenészet az átányi Dó-! zsa Termelőszövetkezetben. Pilisy Elemér 3 1966, november 26« ezombat zöld utak biztosítására, a ta­karékosságra és nem utolsó­sorban a kiváló minőségi mun­ka végzésére is. Ez a bizott­ság felveszi a kapcsolatot az NDK ifjúsági szervezetével, hogy a két ország között létre­jött 1,2 milliárd forintos ke­reskedelmi szerződésben fog­lalt berendezések megfelelő ütemben és határidőre az épít­kezés területére megérkezze­nek. Hasonló céllal tart kap­csolatot a lenini Komszomollal is. — A védnökségi operatív bi­zottság készíti elő a fiatalok hét végi társadalmi munkáját, nyári táborozását, segíti a szak­emberképzést, az építkezés munkaerő-ellátását is. Mozgó­sítja az építkezéshez gépeket, különböző építőanyagokat, al­katrészeket készítő üzemek KISZ-szervezeteit, hogy meg­felelő ütemű szállítással, mi­nőségi termékkel segítsék a határidők betartását. De moz­gósítja az építkezésen dolgozó KISZ-szervezeteket is, hogy a különféle építési és szerelési munkálatok adott időre elké­szüljenek. A KISZ központi bi­zottsága „Ifjúság a villamos- energia-iparért” szövegű bé­lyegzőt rendszeresített, amely­ikei ellátja mindazokat a meg­rendeléseket, munkalapokat, amelyeket a kombinát építése során azért küldenek, hogy a KISZ-szervezetek segítsék a munkák pontos elvégzését. —. Természetesen az eddig elmondottak csak a legfonto­sabb pontokat érintették. Az összes vállalási pontok felsoro­— célprémium ségét jelenti. A gazdaságosság meghatározásába súlyosan be­leszól az értékesítésből eredő bevétel is. Van tehát bőven tennivaló az év végéig. De a gyöngyösi bányászoknál eddig is ismeret­len fogalom volt a belenyug­vás, a részeredményekbe való beletörődés. És ahol nem csu­pán egyes emberek akarják az eredmények szépítését, hanem egy egész kollektíva, ott nem maradhat el a siker. Laczik János lása hosszú időbe és több ol­dalba kerülne. Ügy gondolom, a legfontosabbak felsorolásá­val érzékeltetni tudtuk a vál­lalás nagyszerűségét és óriási jelentőségét. — Mit tettek eddig a fiatalok és a védnökségi operatív bi­zottság? — Több mint 600 fiatalt moz­gósítottunk az építkezésekre. Ennyien már ott dolgoznak. Létrehoztuk a KlSZ-alapszer- vezeteket és a KlSZ-csúcsveze- tőséget, amelynek élén függet­lenített KISZ-kib szervez» áll és ő fogja össze munkájukat összehívtuk a tervező és ki­vitelező vállalatok vezetőit, va­lamint a felügyeleti szervek KISZ-titkárait és egyeztettük a tennivalókat. Üzemekben, iskolákban több mint ezer fia­talt szerveztünk „csatasorba”, akik szükség esetén elvégzik a rohammunkát. Emellett a szomszédos megyék fiataljait is mozgósítottuk az adandó tennivalók elvégzésére. Meg­tettük a lépéseket arra is, hogy 1967-ben központi építő­tábor működjön Gyöngyös— Visontán és 800 fiatal segítse kéthetes váltásokban az épít­kezést. Itt kell elmondanom azt is, hogy több vállalás is történt már. Például a hatvani vasutas KISZ-esek vállalták, hogy zöld utat biztosítanak az erőműhöz tartó szerelvények­nek. A Mátravidéki Szénbá­nyászati Tröszt fiatal műsza­kijai pedig vállalták, hogy se­gítenek a helyi szakmunkás- képzés megoldásában, amely most az egyik legnagyobb fel­adatuk. December elején ifjú­sági nagygyűlést tartunk az építkezés területén, ahol a véd­nökséggel kapcsolatos legújabb feladatokat beszéljük meg az ott dolgozó fiatalokkal. — Azt szeretnénk elérni, hogy az erőmű és a bánya felétt vállalt KISZ-védnökség olyan hírre és rangra emelkedjék, mint amilyen volt a DCM-nél, a vegyiparban és Százhalom­battán. Ezúton is hívjuk az if­júságot, a fiatal szakmunkáso­kat, diákokat, hogy legjobb tudásukkal segítsék a közös elhatározás megvalósítását — mondta befejezésül Sebestyén János. i — f. i.*-* Ráfizetés sok kérdőjellel • • • ták a jelenlegi állományt Gyenes György főkönyvelő, aki egyben a községi párttit­kár is, a hibát abban látja, hogy a szövetkezet vezetői könnyelműen növelték az állo­mányt. Félrevezették a járást, hogy kedvezményeket nyerje­nek, ugyanakkor becsapták magukat is, hiszen az állatok­nak ma sincs megfelelő he­lyük. Hetvenet növendékistál­lóban, a többit juhhodálynak épült istállóban tartanak. Igaz, hogy az utóbbi három eszten­dő alatt egymillió forint ked­vezményben részesült a gazda­ság az állomány előirányzaton felüli növeléséért, de mégis drága áron nyerték ezt a pénzt Így fordulhatott elő két év­vel ezelőtt, hogy negyven vem­hesüszőt vásároltak, de a rossz takarmányellátás miatt azok a saját borjaikat sem tudták el­látni tejjel. A tehenek sorsát több évre előre megpecsételte a takarmányhiány. Az elnök beszámolt arról, hogy télen csak az életfentartásukhoz szükséges táplálékot kapták meg az állatok. Takarmányvá­sárlással sem tudtak segíteni és a tehenek darabonként 60— 70 kilót fogytak. Ilyen körül­mények között alakult ki az egyliteres istállóátlag és a ki­mutatások szerint 5,5 forintba került a közös gazdaságnak egy liter tej. — Érdemes-e ilyen ered­ménnyel tehenet tartani? — kérdezhetnénk joggal, de a válasz csak egy lehet. KelL Egy ilyen jellegű gazdaságból nem hiányozhat a szarvasmar-* Az idén őtven mázsával több sertéshúst adnak el a terve­zettnél az átányi Dózsa Ter­melőszövetkezet tagjai. Tízezer pulykát neveltek és a tavalyi négy kilóval szemben 5,5 kilós állagsúlyban adják át a felvá­sárló vállalatnak, sőt az átadás határidejét is lerövidítették három héttéL Ezek az eredmé­nyek méltán keltenek elisme* rést a községben, de a járás határain túl is. Ugyanakkor olyan fontos állattenyésztési ágban, mint a tehenészet, az eredmények megyeszerte a legrosszabbak közé tartoznak. Ebben a szövetkezetben évek óta ráfizetéses a tehén­tartás. Januárban 4,7 február­ban 4,4 ezer liter tejet fejtek 103 tehéntől. Eddig mindössze kilencvenezer liter tejet adtak el és a tavalyi 1 liter után most is csak 4 liter az istálló­átlag. Egy szövetkezeten belül ritka az ilyen nagy minőségi különbség. Okait kutattuk, a szövetkezet vezetőivel beszél­gettünk a tehenészet helyzeté­ről, jövőjérőL — A községben hagyomá­nyai vannak a szarvasmarha-* tenyésztésnek — mondta Be' décs György, aki a tavasszal került a szövetkezet elére — több-kevesebb sikerrel tartót-* ták teheneket az emberek. A jobb gazdákból lettek később a szövetkezet fejősei. Eleinte, amikor mindössze húszas állo­mányt tartott a szövetkezet, nem is volt baj, csak később, amikor a megfelelő takar- mányalap és elhelyezési lehe­tőségek hiányában felduzzasz- tották a létszámot és létrehoz­Újból a pofareguláról Levél Kiss Tamáshoz nekem is be kell látnom, hogy néhányadmagammal nem te­hetünk semmit a közvagyon megvédéséért, mégha pártta­gok vagyunk is ... Mert lét­kérdésről van itt szó. Ha mind­ezt megtudják, nézhetek más munka után. Azért is nem me­rem vállalatom nevét megírni. Ne tessék mosolyogni ezen, ez így van. Pedig ezt a helyzetet nem lehet bírni. Egyik vezető megdicsér, mert felfedtem a szabálytalanságot, a másik „üt”, mert hogy nem kell min­dent észrevenni, hisz ország­szerte milliók vesznek kárba. Mit tegyen az ember? Higgye el, szavaim őszinték és azokból aggódás csendül ki, mindezek miatt.” őszinteségében nem kétel­kedem, de engedje meg, hogy bizonyítsam, ez ügyben kevés az aggódás. Tettek kellenek elsősorban a kommunisták ré­széről, hogy kevesebben legye­nek a fejbólintó-jánosok, akik elvtelenül elnézik a hibákat, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elvét vallják. NEM ELÉG A POFAREGU­LA terjedésének megakadályo­zásához a rosszalló fejcsóvá- lás, annak hajtogatása, hogy „mik vannak”, cselekvés keÜL visszaélnek beosztásukkal, a közvagyont megkárosítják... és ha ezt valaki bejelenti, vagy szóvá teszi, úgy elbánnak ve­le, hogy később már szigorúan tartja magát a pofaregulához, mert tapasztalta, hogy aki szólni mer... megjárja, még akkor is, ha párttag. Éppen ezért... hallgatnak.” Ilyen sötéten látja tehát a helyzetet és néhány példából általánosít, mintha a kommu­nisták legalapvető jellemvoná­sa lenne az elvtelen hallgatás, bólogatás, lapulás. Nem kíván­hatja, hogy tiszteljem ezt az ál­láspontját, hszen éppen azért írtam a pofareguláról, hogy bi­zonyítsam, mennyire tartha­tatlan „elv” ez. különösen a kommunisták számára. GONDOLKOZOTT-E MÄR azon, hogyha előfordulnak is az ön által írt esetek, vajon mi váltotta ki a pofaregula térhódítását? Vajon nem já­rult-e hozzá az a tény, hogy Ön is és mások is, akik kom­munistának vallják magukat, hallgatnak, nem vállalják a harcot, nem dobnak kesztyűt ezeknek a káros f-efo^ásokmak. sőt maguk is híveikké szegőd­nek. Saját esetét említi. „Laasan

Next

/
Thumbnails
Contents