Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-25 / 278. szám
Igény és valóság * gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum munkájáról, gondjairól Üzemi konyha — étvágyrontó hibákkal létén tudná foglalkoztatni a fiatalokat. Kénytelen olyan gazdasági ágazatba is bevonni, amiről nagyon kevés elképzelése van a friss diplomásnak. Mégsem mennek más munkakörbe a szaktechnikusok, több mint kilencven százalékuk hű marad szakmájához, sőt: szakismereit gyarapítani akarja, ezért a kertészeti főiskolára, annak levelező tagozatára kéri a felvételét. Távolabbi célok Az élet azt mutatja, hogy a túlságos specializálódás nem a legmegfelelőbb módja a felsőfokú technikusi képzésnek. Már most dolgoznak a fejlesztés lehetőségeinek megteremtésén. A terv szerint az oktatás időtartamát három évre emelnék fel. Két éven keresztül általános ismereteket nyújtanának, például a kertészetről, és csak az utolsó évben kapnának kimondott speciális ismereteket a hallgatók, mondjuk szőlészetből. Szükség van arra is, hogy az általános mezőgazdasági anyagot a mostaninál több óraszámban tanítsák, bővüljön a kémiai és a biológiai ismeret- anyag általában, ne csak a szakterület specialitása szabja meg ezek mértékét. Az élet gyakorlata sürgeti ezeket a változásokat. A feltételek Amikor négy évvel ezelőtt életre hívták a felsőfokú mezőgazdasági technikumot, a szükségnek megfelelő körülményeket tudtak csak biztosíGobelin-készítők Hatvanban LEVELET HOZOTT a posta PetőfibányáróL A levelet két társadalmi ellenőr írta. Az üzemi konyhára panaszkodtak: .. Itt közel félezer ember étkezik, sokszor ennél is több. A konyha, étterem telítve legyekkel, szúnyogokkal, apró russzbogarakkal, svábbogarakkal. És van patkány is... Szemtanúk mondják, volt, amikor 20 darabot is megszámoltak. Az asztalon kint hagyott ételt nem egy esetben megdézsmálták, összemászták. A konyhaajtótól 10 m-re van a nyitott szeméttároló, mellette a moslé- kos kamra, ami a patkányok valóságos tenyészete. A konyha lovas fogatával szállítják a szemetet, a moslékot, s anélkül, hogy lemosnák vagy fertőtlenítenék, ezzel a kocsival szállítanak élelmet a büféhez is... Nem tudjuk mire vélni, mit akar a vállalat (a Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalatról vág szó! — A szerk.), hisz ellenőrei hetenként megjelennek, de a hibákat nem veszik észre...." A panaszt szerkesztőségünk a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottsággal közösen vizsgálta. Szomorú elégedetlenséggel kellett nyugtáznunk a levél igazságát. Sőt: több étvágyrontó hibával is találkoztunk, többel, mint amennyit a levélíróik felsoroltak... Végigjártuk az üzemi konyha helyiségeit, a göngyölegraktártól a cukrászműhelyig, az étteremig, s jóllehet, szíves szóval biztattak „minőségi kóstolásra” a meghívást elfogadni kedvünk hiányzott... A RAKTÁRAKBAN gondos rendet, tisztaságot találtunk, de... egémyomok is árulkodtak. A moslékos fészerben, a hegyoldalba vájt pinceraktárban felfedezhettük a nagyobb rágcsálók, a patkányok járatait. Az ételkiadó mennyezetén jól táplált svábbogár merengett. Az evőeszközök, kések és villák „tisztán” sorakoztak rekeszeikben — zsírtól ragadósan. A háromszögletű műanyag tálcák is ragadtak még — elmosás után. A konyha falait két hónapja meszelték, á főzőedények csövein azonban még mindig mészcsöppek sorjáznak — nem éppen az „Op-art” stíHárom tanár, Rezessy László, Ocska-y György és Kelemen Imre tervei alapján átépítették korszerűsítették az Egri Tanárképző Főiskola régi orgonáját. A líceum épületében valamikor kántorképzés céljait szolgálta, magasabb szintű művészi előadásra nem nyújtott sok lehetőséget. Most — több mint százezer forintos költséggel — korszerűsítették, átalakították elektromos rendszerűvé, új játékasztalt kapott, s alkalmassá vált hangverseny-játékokra is. XXVII. — Jawohl Herr Feldwebel! — csapta össze megkönnyebbült örömmel a bokáját az őr, és a katonák után sietett. Amikor becsukódott mö_ göttük az ajtó, Kummer sürgető kézmozdulattal jelezte, hogy Tábori odamehet a sebesülthöz. Nemes, amikor behoztak, nem látta meg Táborit, s a két katona a földre is úgy helyezte le a hord- ágyat, hogy a fiatalember tekintete csak a bejáratot pász- hatta végig. Így a ^sebesült először azt hitte, hogy ismét ájulás környékezi, és lázálmában látja maga fölé hajolni Tábori Lajost. — Mi történt veled, fiam? — ébresztette aztán a kíméletlen valóságra az öreg hangja. — Elfogták magát is? — kérdezett vissza erőtlen hangon Nemes. — Láthatod — mondta keserű ízzel Tábori. — Kuvasz meghalt... miattam. — Miattad? — Igen. — Hogyan? Mondj el mindent — sürgette Tábori, de aztán észbekapott, hogy a magyarul elég jól értő Kummer előtt nem tanácsos felfedni semmit társai akciójáról, s mindjárt le is intette a felelni Hémsigj 1966. november 25., péntek készülő sebesültet: — Nem, ne beszélj... Fáj a sebed nagyon? — Most már nem. Ügy érzem, csak húst ért a golyó. Szeretnék felülni. Kummer őrmester engedett Nemes kívánságának. Odament hozzá és segített neki. — Állni tutsz fel? — kérdezte aztán, jellegzetes kiejtéssel. — Megpróbálhatom. — Akkor lesz neked jopp seszlony — javasolta az őrmester és mindjárt a díványhoz támogatta a fiatalembert. Nemes leült, aztán Tábori is mellé telepedett. — Sajnálom — fordította németre a szót Kummer őrmester, Nemes felé fordulva —, hogy éppen önök kerültek ilyen helyzetbe. Maga csinálta azt a nagy zenebonát a déli bejárónál? Jani arcvonásai megkeményedtek. Elutasítón hallgatott. — Igaz is. Nem az én dolgom, hogy kérdezősködjem — mentegette kíváncsiságát Kummer. — Rágyújtanának? — Hát ha ránk szánna két cigarettát, elfogadnánk. Az őrmester előhalászta zubbonya zsebéből bádog cigarettatárcáját és megkínálta a foglyokat. Nemes baljával vett el egy cigarettát, Tábori azonban megbilincselt kezeivel nem tudott a tárcába nyúlni. Kummer dugta a szájába a füstölnivalót, majd öngyújtójával tüzet adott. — Gondolom, ilyenkor jólesik a dohányfüst — mondta. Nemes mohón szívta tüdejére a füstöt, majd amikor kifújta magából, ridegen így szólt: — Jól. Még ha az ördög adja, akkor is. — Talán én mégse vagyok ördög — jegyezte meg csendesen az őrmester. — Lehet. De amikor én a mundérjukat, a horogkeresztjüket, meg amikor a mázoló- juk ábrázatát látom — biccentett az iroda falán függő Hit- ler-kép felé Nemes —, akkor mindig az ördög jut az eszembe. találkoztam — jelentette ki a fiatalember. Táborit bosszantotta, hogy társa beszélgetésbe eredt az őrmesterrel. S mivel nem értette, miről van szó, attól tartott, hogy a fiatalember esetleg kifecseg valamit. Keményen rászólt: — Fogd be a csőröd! — Engedsz csak beszélni — mondta erre Kummer. — Engem nem zavarni Járni mit mondja... inkáp értékes... — Akkor se járjon a szája. Majd beszélhet még eleget, amikor kérdezik — kötötte meg magát Tábori. — Lehet, hogy nekem meg éppen akkor nem lesz majd kedvem a szóhoz — mormogta a fiatalember. — Innának egy pohár vizet? — kérdezte egy hirtelen ötlettel felvillanyozva Nemes Janitól az őrmester. — Ha megkínál bennünket, köszönjük — válaszolt Nemes. — Adok mindjárt — mondta készségesen Kummer, és az ablak előtt álló kis asztalká— Nem minden német mundér alatt rejtőzik ördög — tiltakozott az őrmester. — Felőlem ugyan mondhat, amit akar, de én még SS- vagy Wermacht-ruháe angyallal nem hoz sietett, amelyen pohár és vizeskorsó állt. Felemelte a korsót, és bár az színültig volt vízzel, mégis az ajtó felé indult vele. — Frisset hozok — magyarázta, — Ez már tegnap óta itt langyosodik. A két fogoly meglepetten nézett Kummerra. Az őrmester bátorítóan rájuk mosolygott és kiment az irodából. — Fura egy svábbogár ez — tűnődött Jani. — Igaz, mindig rendesebben viselkedett, mint a többiek, de azért nem feltételezem róla, hogy még ilyen körülmények között is tisztességes tud maradni. — Miért ne? Erek között is akadnak, akik nem vetkőznek kS emberi mivoltukból — mondta Tábori. — De csak nagyon kevesen. — Mit tudhatjuk, ki az? Nem látunk senkinek a leikébe. Titkoljuk egymás előtt a gondolatainkat, s aki rendes ember közöttük, az se mer közeledni hozzánk. Persze, mi is óvakodunk mindegyik némettől. Túlságosan hosszú már az idő, amióta szuronyokkal, börtönnel, akasztófával fenyegetnek bennünket — és őket is. — Igaz. — Hagyjuk most ezt — térítette más irányba a párbeszédet Tábori. — Jobb lesz, ha a magunk dolgáról tanakodunk. Nemes Jani sebtében beszámolt az öregnek a történtekről, Tábori figyelmesen hallgatta. Az akció sikerének örült, de Kuvasz halála mélységesen megrendítette. Mint a saját gyermekét, úgy szerette a fiút. Könnyek szöktek a szemébe, amikor Nemes elbeszélte, hogy Kuvasz még halálos sebesülése ellenére sem adta meg magát, hanem kézigránátjaival elpusztított néhány fasisztát. — Leköpni való gazember vagyok — robbant aztán a szó Janiból. — Könnyelműségemmel a halálát okoztam. Legjobb lett volna, ha én is elpusztulok, (Folytatjuk) ugyanakkor nagy segítséget nyújt a főiskola ének-zene tanszékének az oktatásban. Szerdán este hét órakor rendezték meg az orgonaavató hangversenyt, népes publikum előtt. Rezessy László tanszék- vezető és Kelemen Imre adjunktus játszott, s a hangverseny közönsége nagynevű szerzők orgonára írt műveit hallgathatta. A műsor legsikeresebb számai közül különösen Bach g-moll preludium és fuga című kompozíciójának előadását (Rezessy László), és az ismert „d-moll toccata és fuga” című, ugyancsak Bach-mű tol mácsolását (Kelemen Imre) kell megemlíteni. Ezen az estén mutatkozott be először közönségének a főiskola vonószenekara is. Az első fel'épés eseményszámba ment: Albrechtsberger B-dur orgonaversenyóből az Adagio és allegro tételt kísérte a zenekar, Rezessy László vezetésével. Az orgonánál Keleme; Imre ült. Az igen nehéz kompozíció előadásában becsülettel állt helyt a fiatal zenekar mely több munkával még sói sikert arathat. A hangverseny befejező szá ma méltán tett koronát err< az emlékezetes estre. Widor V orgonaszimfóniájának fináléja adta elő Kelemen Imre, ismételten bebizonyítva, hogy méltó mestere az orgpnajátéknak. Említésre méltó meg Csikós Andor műsorismertetése, amelyben néhány közv :tien szóval jellemezte a zeneszerzők korát, munkásságát, emberközelbe hozva az alkotásokat és a hangverseny •közönségét. K. G. (Juhász Ferenc tudósító) Űjabb munkalehetőséget teremtenek a hatvani háziasszonyoknak. A Budapesti Gobelin Szövetkezet bedolgozó részleget indít Hatvanban. Ez a részleg újabb kereseti lehetőséget biztosít képesítés nélküli asz- szonyoknak. A munka megkezdése előtt egyhetes tanfolyamot végeznek, ahol a gobelinhímzés technikáját sajátíthatják el. A tanfolyamnak 67 részvevője van, azonban ha többen is jelentkeznek, újabb tanfolyam indítása is lehetővé válik. A keresti lehetőség az új bedolgozó munkakörben a munkától függően havi 1500 forintig is felmehet. A városi tanács a gombüzem, a kendő- festő és szegőrészleg után, most ezzel is segít az elhelyezkedni kívánó asszonyokon, iwwvvwxwwww \\\\\\\xvn\\\\\\\\\\\\\\v Megszólald az új orgona Hangversenyt rendeztek az Egri Tanárképző Főiskolán Két térképvázlatot láthatunl • gyöngyösi Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum igazgató irodájának a falán, amelyekről azt olvashatjuk le, hogj eddig az ország minden megyé jéből közel háromszáz hallgató kapott felvételt az intézetbe, a végzett szaktechnikusod száma pedig megközelíti a száz. ötvenet. De ők már nem jutottak el minden megyébe. Négy éve működik az intézet. Ennék a rövid időnek tehát elég gazdag a „termése” És „minőségileg” milyen? A rendelkezésre álló adatok az bizonyítják, hogy a nagy átlaj megfelel a várakozásnak. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgetünk az intézet igazgatójával, Hodászy Miklóssal. A tapasztalatok Figyelemre méltó az a törekvés, amely a végzett hallgatóikkal való kapcsolat megtartását célozza. Kérdőívek segítségével tájékozódnak nemcsak a gyakornokok élet- és munkakörülményeiről, hanem a munkáltatók véleményéről is. Rendszeresen tartanak ankétet, amelyre a munkaadók is meghívást kapnak. Az őszinte véleményre kíváncsiak, hogy a tapasztalatokat hasznosítani tudják az oktató-nevelő munkában. Milyen érdekességek fordul- «ak elő? A szaktechnikusok egy része az üzemben mindjárt felelős beosztásba kerül, mintha minden szempontból teljes értékű szakember lenne már az oklevél megszerzése után. Igaz, anyagilag ilyenkor nagyon jól járnak, de gyakorlati tapasztalatok híján elég nehéz helyzetbe kerülnek. Másik részük viszont nem kap meghatározott munkát. Ha úgy tetszik: cselleng. Ha akar, sokat tanulhat, mert oda megy, ahová az érdeklődése vonzza; ha akar, egy éven keresztül nem csinál semmit. Legfeljebb unatkozik. És nem találja a helyét. Van még egy jellemző vonása a gyakornoki életnek. Egyre kevesebb az olyan közös gazdaság, amely csak a szakterütani, épületben, felszerelésben egyaránt. Mára azonban kinőtte ezeket a kereteket az intézet. Nemcsak helyiséghiány gátolja az eredményesebb munkát, hanem az intézmény elhelyezési módja is. A szemléltető eszközök raktározása is gond. A foglalkozások rendjét nem a pedagógiai elvek szabják meg, hanem a tárgyi feltételek mértéke. Az új, korszerű intézet már papíron elkészült. Ennek tervezésében észrevételeikkel működtek közre az előadók, és a tervező a legteljesebb mértékben hallgatott tanácsaikra. Akár már holnap hozzá lehetne fogni az építkezéshez — helykijelölés, kisajátítás, területfelhasználási engedély, tervdokumentáció: minden rendben van, — csak hitelkeret és vállalat kell hozzá, amelyik a munkákat elvégzi. Az ország vérkeringésében Befejezésül térjünk vissza azokhoz a térképvázlatokhoz, amiket az igazgatói iroda falán láthatunk. Ez a két vázlat is azt bizonyítja, hogy a gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum az ország egész területére kiterjesztette vonzását. Ma már nemcsak szőlészborász szaktechnikusokat ad szép számmal a mezőgazdasági üzemeknek, hanem zöldségtermelő szakembereket is. Baranyától a Nyírségig, Csongrád- tól Sopronig — bármerre járunk, mindenütt találkozhatunk olyan fiatalokkaL akik innen, Gyöngyösről indultak. (g. molnár) lusjegyeivel. A mennyezetei megfeketedett, fonálvastag pókháló. A konyha hátsó kijárat ajtaját másfél hónapja festették, azóta le nem mosták, őrzi az étrendet. Az étterem asz tálainak műanyag lapjai szintén ragadósak, a falak könnye zősek, csordogál alá a lecsapó dó pára. A székek porosak. £ az sem túlontúl étvágygerjesz tő látvány, amit az étkezők láthatnak az ételkiadci üvegén át a konyhában. A konyhai sze mélyzeten utcai ruha — a régebbi munkaköpenyeket selej tezték, az újak ki tudja mikoa érkeznek. Az asszonyok divata csecsebecsének tartják fejűkor a fityulát — szabadon kilóg aló- la frizurájuk, s hullhat a szőke. a barna hajszál, bele a; ételbe... „AZ ELLENŐRÖK hetenkén megjelennek...” — szól a le vél. Amikor megjelennek olyankor tapasztalataikat rögzí tik az ellenőrző könyv lapjair is. Október 12-én Korózs Frigyes ellenőr például azt jegyez te fel a lapokra: „Általános rend és tisztaság megfelelő!’ Talán előbb tisztázni illenék mit ért azon, hogy „általános” Ismernünk kellene azt a viszonyítási alapot, amelyhez az „áf- talánost” és a „megfelelőt' mérte. Aránylag friss bejegyzésnek számít, november 15-éről való, Becze Tibor ellenőré: „Az adottságokhoz képest rendet, tisztaságot találtam”. Az adottságokhoz képest. Például a bogarakhoz, a rágcsálókhoz, a másfél hónapos étrendet őrző ajtóhoz, s a többihez képest? Korábban, augusztus 30-án, értékelte a konyhaüzem tiszta, ságát a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főigazgatósága. A tisztasági értékszámot 66,21 százalékosnak ítélték - (II. rendű!) Idézzünk megállapításaikból, amelyek nagyobbrészt a mostani közös vizsgálat • megállapításaival egyezőek: „A helyiség rendjére több gondot fordítsanak. A fehér és fekete edények mosogatása külön történik, alkalmazták a fertőtlenítőszeres, 3 fázisú mosogatást, de a használt hypoklorit meny- ■ nyisége kevés volt. Utcai ruhában a konyhában tartózkodni tilos!’’... Komolyabb tennivalót a rágcsálók, a bogarak kiirtása jelent. Ezek halasztást nem tűrő tennivalók, hiszen állandó ve- ' szélyforrásai a lehetséges mérgezéseknek, fertőzéseknek. Az étvágyrontó hibák, a munkafolyamatok, a helyiségek tisztaságának és rendjének, a személyi higiénia hiányosságai megszüntethetek. Ez elsőrendű kötelesség is. S ezek megszüntetése semmilyen anyagi beruházást nem igényel. De annál inkább igénylik a tisztaság szerétét, a gondosságot. És igénylik az Üzemi Vendéglátó ellenőreinek felelősségét. „A MINŐSÉG ELSŐRENDŰ” — állapította meg a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főigazgatósága vizsgálata. Éppen ez kell, hogy serkentsen, kötelezzen az étvágyrontó „apróságok” felszámoláséra. (pataky)