Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-20 / 274. szám

Hz életmentő cisztin A „szőrszálhasogató” felfede­zése, pontosabban nem is szőr­szálat, hanem hajszálat haso­gatott, illetve elemzett, egy tajvani vegyész, dr. Vej, aki ennek köszönhette értékes fel­fedezését. Rájött, miként lehet az eddig gyapjúból nagy.költ­séggel kivont cisztint sokkal olcsóbban előállítani. Egy-két gramm cisztin elegendő vedel, met nyújt egy embernek a ra­dioaktív sugárzással szemben, mintegy 30 percre, Dr. Vej el­járásával kb. 2,5 dollárért le­het fél kiló cisztint előállíta­ni. A kutató érdekes körülmé­nyek között dolgozta ki mód­szerét. Azt tanulmányozta, hogy az emberi hajban milyen mennyiségű arzén található. Minél nagyobb arányban tar­talmaznak a hajszálak arzént, állítja dr. Vej, a hajzat tulaj­donosa annál nagyobb értelmi képességekkel rendelkezik. Ód KlfpJhtü*uft A szépség nem érdem mondja a csúnya nó. Két ember nem tud igazán összeveszni. Kell egy harmadik, aki segít —, hogy békít­sen. ★ A társadalmi tulajdont onnan lehet megis­merni, hogy lopják. A magántulajdont —, hogy védik. Maguk a tolvajok. ★ Lehet-e húszévi házasság után egy felesé­get szeretni? Lehet. Sokak szerint a — másét. Írni kellene valamit a pénz r 61 ^ így az író. — Ugyan már, Szivi, a pénz ért — így a feleség. Takarékoskodni, annyit jelent, mint pénzt félretenni. Ha van miből! ^ Miért nem veszi el azt a nőt, ha már öt éve együtt élnek? — Tartóssá teszi kapcsolatukat az a tudat, hogy bármikor otthagyhatja. (-6) Nemrég eredménytelen vitái folytattunk arról, hogy a bol­dogságnak „mi az ára", tari­fája? Hogy lehet-e „aprópén­zen is?’ boldogságot szereznii Akkor nem sikerült ennek el­döntése, de azóta egy eléd kö­rülményei bizonyos fokig vá­laszt adtak ezekre a kérdések­re. Két idős ember állt meg az ajtóban. Zavartan néztek körül. A magasabbiknak, aki szőke bajuszt és szemüveget viselt, derültebb volt az arca. — Mondtam én, Géza! Sze­rencsétlen nap ez a péntek. Látod, hely sincs a vendéglő­ben. — E szavakkal fogta meg társai molyrágta bársonygallér­ját a hasonló korú idős ember. — Szerencsétlen ... szeren­csétlen. Dehogy! Egyik nap olyan, mint a másik, de ha már a gyerek ideadta a<z ebédjegyét, azt le kell enni — dörmögte vissza a szókébajuszos. akiről a bemutatkozásnál kiderült, hogy hat éve nyugdíjas, — mert hogy végül is az aszta­lomhoz ültek hosszú tamako- dás után. De mintha tudo­mást sem vettek volna jelen­létemről, úgy traktálták egy­mást a szóval. — Hát ezt figyeld meg! Nem kaptam péksüteményt, az egész városban. Megesznek bennün­ket a vidékiek. Különösen szer­dán meg pénteken... mond­tam is a péknek: szerencsétlen nap ez a péntek és csak bol- doo*r,lr<nitiák vele az embert. — Ügv látszik. ez kedvenc szava tárása Lflios bácsinak, mert gyakorta használta ebéd .közben is, bembuszbotjával na­gyokat koppantott a padlóra, horri felhői nrojjását még job­ban érzékeltesse. , Mmnisna «4 boldogság tarifája — Az igaz. Baj mindig van. De képzeld el, hogy jártam. Gondoltam, veszek friss ke­nyeret az ebédhez, mert tudod, ez a vendéglői kenyér... ki tudja, mikor szeletelik fel... és fog nélkül majszolhatja az ember. Szóval, a reggelinél ki­derült, hogy nincs elég pén­zem. — Erre szépen kitessékeltek,.. — Épp az, hogy nem. A kis­asszonyka a pénztárnál elővet­te retiküljét és kölcsön adott kettő harmincat. Ennyi hiány­zott. Ügy megörültem, hogy ke­zet csókoltam neki. Nevetett rajta. Ez csak természetes — mondta. — És most... — t';- rakozóan felemelte hangját, majd miután elcsendesedett a láthatatlan doo pergése, miéi a nagy produkciók előtt, így folytatta .. .— nem csalás, nem. ámítás, itt a friss kenyér az ebédhez! És télikabátja nagy zsebéből, nylontasakot halá­szott elő, két kiadós szelet ke­nyerei. Mint valami adut, úgy tette az aszta1 i-a Es akkor úgy éreztem, felesleges lett volvn tőle kérdezni: boldog-e? A pincér furcsán nézett a ke­nyérre és twarobogott. A két öreg tovább folytatta a diskur- , zust. mert míg tíz perc volt az ebédig. — Ehol a jegy! Nézd meg, jói adott-e ide a gverek, mert olyan izgatott volt, amikor reggel elköszönt... tudod, há­zat mentek nézni a menyem­mel és az istennek se akart in­dulni a. Skoda. Ez a hideg tel- . jesen kikészíti az akkumu'á­tOTC* 1-rnf P.q *'>'>'•'» ■><? nrj:i. ^ vyi baj van a sok szövetkezet­te’, hoay szinte aludni se ér rá , — Lajos bácsiból, ömlött a o-t- . »asz. Teljesen felesleges lőtt , volna kérdezni: Boldoa-e? — Pénteki ez, mind a két jegy — nyugtatta meg szőke- \ lajuszú társa, és arról még el­beszélgettek öt percig, hogy t jegy valóban pénteki és, hoq\ utoljára talán akkor ültek eb ben a vendéglőben, amikor le­gények voltak. Lajos bácsi me­gint napi gondokkal hozako­dott elő. Mert amint mondta olyan szerencsétlen nap ez c péntek. — Képzeld! Telefcmmerevítc oszlopokat raktak a tetőre él ezt eltűrni? És ráadásul nem is intézkedtek. Képzeld! És ekkor megint nem mer­tem volna megkérdezni Lajos bácsit, hogy boldog-e? Helyet­te társa kérdezte: — Szóltál? — De hát kinek? — A vállalatnak. Megtérítik. Nekem, is amikor poros ligni­tet hoztak, kifizették a külön­bözeti, de most olyan csehi szenet kaptam, hogy egy ka­nál por sincs közte. Azt mond­tam az öregasszonynak: „ettől akár meg is sülhetsz, vén bo­szorkány, il-'en nyugdíias-sze- net te még nem pipáltál.” És ekkor megint felesleges lett volna a kérdés. Lajos bácsi ezt a hencegést azzal állítja meg, hogy kihúz­za öreg zsebóráját és fejcsóvál­va konstatálja: — Tizenkettő múlt három perccel, és az ebéd még sehol l egalább azt mondanák meg mit adnak... Pincér! Pincér! Mi lesz az ebéd... a<z ilyen jegyre? — kapja el hirtel.ené- ben a fiatal fiú kabátját. A pincér ránéz és hadarja: — Rántott leves ... csirke, galuskával... — Na ■persze, megint téesz- :sirke — háborog Lagos bácsi. — Mert megint nem tudták el- idni, hát gondolták, jó lesz izemi kosztra. Társa hátradől a széken e iwte. és boldog mosollyal si­mítja meg ha^án a kopottas . mellényt. ■ — Te! Lajos! Te mindig imádtad a csirkepaprikást! Ha jól emlékszem, még az érettsé­gi bankettről is átszöktél a „Csikóba” egy fél csirke miatt, amit még előtte kezdtél enni. — A csirkéért? — mélázik er­re Lajos bácsi. — Rémlik va­lami. De most péntek van. Ez­zel essek bűnbe? Jó! A rán­tott levest, azt szeretem! De csirke...? Mondtam neked: szerencsétlen nap ez a péntek. Már szinte ráállt a szám, hogy cserébe felajánljam Lajos bácsinak a túrós csuszát, ha ne­talán nagy baj érné a pénteki csirke fogyasztás miatt. De erre már nem volt idő, hozták a levest. — Na! Tartsd a tányérodat, te vén nyikorgó — szólt Lajos bácsihoz a szemüveges, és már­is kanalazta át sűrűjét a lé­nek. — Úgyis tudom, hogy esz a fene érte. De aztán a csirkén is osztozunk, hogy ne vállald magadra az egész bűnt — ka­csint hamiskásan az asztal túl­oldalára Géza bácsi, amikor látja társa meglepődését. — Tulajdonképpen úgy van az... tudod, hogy az egyház is tekintettel van az idős em­berekre és ... a húsfogyasztást engedi nekünk pénteken is ... — Gyorsak a pincérek. Mikor­ra Lajos bácsi eddig jut böjti fejtegetésében, már itt a csir­ke. Gusztusos, piros lére ereszt­ve, nokedlivel, tejfelesen, pá­rolgón. csak nyelni tud az em­ber, de beszélni nem. — Azért ez... megehető. — Még mondott valamit Lajos bácsi, de azt már kevésbé le­hetett érteni. a szolid csám- csogástól~ ahogy ■ a csontról omlasztotta le a puha húst. Mint valami malomból, apró csontok bukkantak ki szája szegletéből, amelyet a kenyér­től felszabadult nylonzacskó­ba gyűjtött. — A Cézárnak. — magya­rázta. — Mert tudod, ez a ku­tya valamiért nagyon szereti ennek ‘a téesz-csirkének csont­ját. Géza bácsi próbálja kisegí­teni. — Biztos azért, mert ennek olyan puha még a csontja is. Talán a fagyasztástól! Ebből megint vita kereke­dik, miközben egyre-másra hörpintenek a pohárból, amelybe már másodszor hoz viéet a pincér. Lekoccintják az asztalra, mintha bor lenne benne, aztán Lajos bácsi kö­zel hajolva mondja asztaltár-- sának: ; — Tudod, a nyugdíjamból biciklit veszek az unokának Mikulásra, azért nem kérek italt. — En meg megadom a ket­tő-harmincat. Olyan kedves volt a kisasszony. — derül fel Géza bácsi arca a visszaemlé­kezéstől. Nem fogadták el a. sört, amivel meg akartam ki-‘ nálni őket, csak rágyújtottak kivárták amíg a pincér elunt,', s akkor korukat meghazud-< toló fürgeséggel iramodtak el.'< Fizettem én is. Mondom a pincérnek, öt forintot hagytak< itt a bácsik borravalóként.' Nevetett. < A két idős ember ott ült', már a téren a szép ősz mele-j gében sütkérezve. Nem mond-j tak semmit a boldogságról, > annak áráról, hogy ifjúkorban és öregen mennyit kell „fizet­ni érte”. A dísztölgyet csodál-': ták. hogy még mindig zöldek a felső levelek és régi törté- ■ netelcet meséltek szép őszök-’), röl. Nem, egész idő alatt nemi esett szó arról, hogy „apró-1 pénzen” is lehet boldogságot) venni. Csak lehunyták a sze-j műket és arcukat a nap felé í fordították, % Kovács Endre i következő értelmezéseket talál­juk a szó mellett: finom török patyolat, török varrásos, sokfé­le-selyemmel varrott vászon, finom, fehér szövet, fejtaka­róul. A régi „egri nyelvben” éltek a bulyál, bulyáz, (gulyá­val betakar’) szavak is. A Czuczar-Fogarasi: Magyar Nyelv Szótára (Pest, 1862. 837.) külön is felhívta a figyelmet arra, hogy a bulya-vászon: „Egerben készíttetni szokott fehér vászon”. Szakszókincsét érdemes lenne felgyűjteni. Saj­nos, azóta ezen a területen jó­formán semmi sem történt. Pedig ennek a törököktől itt maradt iparágnak a múltját nagyon érdemes lenne feltár­ni, szaikszókincsét összegyűjte­ni és értelmezni, mért nemcsak egy érdekes, régi iparág tör­ténetére vonatkozólag kapnánk értékes adatokat, hanem bővül­ne az Egerben török hagyo­mányként számon tartott sza­vak tára is. Az egri szőlőművelés szó­kincsével kapcsolatban ismét több kérdést kaptunk. Az eg­ri szőlőtermő helyek nevei kö­zött szerepel a Rókamái és a Diákmái nevezet is. Egyik érv leklődő barátunk azt kérdezte, miért kapták ezek a szőlőtermő íielyek ezt a nevet? A máZ szó finnugor eredetű, és a melí 5zavunk alakváltozata. Egyik ielentésváltozata: hegyoldal, il- etőleg a hegynek délkeleti, lélnuugati. déli, s általában a tapfelé eső része. Az elnevezés­ien tehát Egerben is ilyen je- eritésváltozatot kereshetünk. Különben a Tokaj hegyaljár s gyakran fordul elő ez az el- levezés: (Verőmái, Melegmál Mézesmái stb.). Annak is iger írdekes nyelvi vonatkozása 'annak, hogy a tokaj hegyalj a is az egri szőlőkultúra rég izakszawai között sok egyezés. alálunk. Ez sem véletlen Mindkét területre vallonok ií elepültek, s így vallon eredeti zát találunk e területek heh-? levei között is. Nem véletler >1. az sem. hogy mind a Hegy­ijén, mind Eger-völgyében ta- álkozunk a Tállya falunévvé! s. De ennek nyelvi vonatkozás airól majd legközelebb. Dr. Bakos József, tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa Zola összes művei Tizenöt kötetben, tizennyolc- zer lapon, páratlan Zola-ki- dás jelent meg Párizsban az Imiié Zola barátai társaság ondozásában. A kiadás mól- in viseli az Émile Zola Ösz- zes művei címet: tartalmazza z író életében megjelent vala- íennyi regényét, elbeszéléseit, unműveit, kritikai műveit, tinaplóit és verseit, a Zola alála után felfedezett kézira­tát, kiadatlan cikkeit és >bb mint ezer levélét megtartatta eredeti török csa­ládnevét is. Értékes török nyelvi marad­vány Egerben a bulya-vászon nyelvi képletben szereplő bu­lija szó is. Nem véletlen, hogy a régi írások elsősorban Eger­hez kötik a bulya-vászon szót. Az Egerbe betelepült törökök között többen itt is készítették a bulya-vásznat, a bulya-szőt- test, a bulya-selymet, a bulya- köntöst. A törökök eltávozása után az itt maradt bulya-vászon készítő törökök tovább űzték ezt az ipart, s az egri magya­rok asszonyai is átvették tőlük a bulya-vászon készítés techno, légiáját is. Egyik legrégibb adatunk azt is elmondja, hogy a törököktől eltanult iparág terméke, az egri bulya-vászon könnyű, finom vászonfajta, vö­rös beszövésekkel, s az egri .,kékbeli nemes kapások ném- berei” is fonják és szövik. A bula bulya szó valóban török maradvány Egerben. A magyar szótári szakirodalom is foglalkozik ezzel a szóval, s a (in.) örvendetes, hogy az egri tö­rök nyelvi „hagyatékról” kö­zölt adataink annyira élénk visszhangra találtak. Újabban többen azt is felvetették, hogy az Egerben és közvetlen kör­nyékén még ma is megtalálha­tó „törökös hangzású” család­nevek nem sorolhatok-e a tö­rök nyelvi „hagyatékok” közé. A válasz: igen. Valóban, az Ali, a Bajzath, a Hamza és a Jani­csár nevek török eredetű csa­ládnevek. Ez utóbbi két névnek a régi egri feljegyzésekben ilyen alakváltozatai is előfor­dulnak: Jancsár, Hamzus. A régi egri feljegyzésekben a Csausz, az Imán és a Kavasz török eredetű családnevek is megtalálhatók. A törökök kivo­nulása után az Egerben maradt törökség nagyobbik része nem­csak hitet, hanem nevet is cserélt. Többen akkor vették fel a Török családnevet is, ami eleinte csak mint megkülön­böztető név szerepelt. Néhány török eredetű család azonban : Eéri „nyelvsajáísáéok” kezdett felbamlani az egyen­let... Lassacskán a tanulmányi át­laga süllyedt, az államvizsgá­ra le egészen a közepesig, hi­szen nem azt tanulta, amit sze­retett, amire készült És elérkezett a munka. A gazdaság a gyakornoki évben egy szőlészeti brigádot bízott rá. Vezette lelkiismeretesen. Utána az egyik pincészetbe ne­vezték ki. Itt már kezdett unatkozni, és volt egy csomó ideje gondolkodni: „Az ezer­hetet megkeresem és ezen az unalmas helyen mindössze egy évet kell lenyögnöm. De utá­na? Ki a korszerűtlen telepre. Évek kellenek, hogy valami legyen ott. Hosszúak ám az évók...” Aztán az egyik pillanatról a másikra nyillalt bele a gyökér- telenség érzése: „MÁV-kerté- szet, gazdaság, pince — min­dig a szerettektől távoL Albér­letben. Valahol gyökeret kelle­ne ereszteni.” Talán a fő okra maga sem jött rá. Gyökértelen, de első­sorban azért, mert nem gyö­kerezik a szakmában, a mun­kában. Később érezte, hogy el kéne menni. Valahová! Még ha a szerződés felbontásával is jár. És ekkor gondolt az egyik főiskolai tanárára. Irt neki, segítsen elhelyezkedni egy ar­borétumban... „hiszen szere­tem a növénytant”. Epilógus Hogy most helyesen válasz­tott-e a fiatalember, azt nem lehet tudni. Nála már a kez­det kezdetén gyenge alapokra épült a választás. • És a folya­matot is „magasabb szempon­tok” figyelembevételével irá- nyítgatta. Az utóbbi időben egyre több­ször érte a választás felelős­sége. Illetve a lelkiismeretfur- dalás. Van-e joga az elhamar­kodott választást megmásítania és becsapni azokat, akik épí­tettek „megfontolt” elhatáro- sására? Vajon végre összehan­goltan választ? Ma már érzi, hogy felelős a választásért. És talán azt is érzi, hogy eddig túl sok volt a .szempont”. Pedig nem a szem­pontokért és nem a szempon­toknak választunk. Az értékes életnek. Fóti Péter legyek... és egyébként is ne­kem is helyet kellett találnom, Ez érthető, nem?” Szőlőt kapált a gazdaságban, aztán megkötötte a szerződést. Sikerült a főiskolára is bejut­ni. Eldőlt a választás! A közösség: kereslet - kínálat Az állami gazdaságnak, ame­lyik szerződött a fiatalember­rel, nagy szüksége volt jó szak­emberre. No nem tudósra, jó szervezőre, jó termesztés-irá­nyítóra. Ez volt a közösség ke­reslete. Ezért felkínálta a havi 400 forintos ösztöndíjat és azt, hogy korszerűbb környezetben végezheti a fiatalember majd a munkát. A fiatalember sem­mi mást nem kínált fel, mint hogy rendesen fog tanulni és itt kamatoztatja majd a szak­tudását. Végső „piaci törvényként” szerepet játszott az is, hogy me­zőgazdasági szakemberekből nagy volt a kereslet és gyak­ran kicsi a kínálat... Ezek is könnyítették a választást! Csak az nem segítette a fia­talembert, amire a legnagyobb szüksége lett volna: tájékozott­ság a szakmáról. „Nem volt kialakult elképzelésem a ker­tészetről. Nem tudtam, milyen szakágai vannak, — csak egyet éreztem, hogy a biológiát és a kémiát szívesen tanulom. Jó lesz ez.” Később tudta meg, hogy a kertészkedés nemcsak biológia és kémia. A fiatalember elindult tanul­ni. Az első évben lelkesen sze­rette a növénytant, de az első §v végén ebből a tárgyból le- äzigorlatozott, befejezte. Jöttek a termelési tárgyak: „Ezeket is szerettem, de sajnáltam, hogy vége a növénytannak.” A harmadik évben kellett szakot választani. Növénytan nincs. Marad a szőlészet vagy i gyümölcskertészet. „Válasz- szűk az előbbit, valószínűleg ezt várják tőlem...” Felbomló egyenlet A fiatalember választásánál sokat hallgatott egyéni érde­seire, most egy döntő lépésnél i közösség igényét próbálta ki- ílégíteni. De a kielégítések lem egyforma mértékűek... Az egzisztencialisták ezt mondják: az emberi sors kilá­tástalan, az egyén a feje tete­jéig rab, mert élete minden pillanatában rabbá teszi a vá­lasztás felelőssége. Mindig vá­lasztania kell és választáséval nemcsak önmagának felelős, hanem a társainak is. Ez az óriási emberi teher. De nem egészen így van ez. Az ember szabadon és felelős­ségteljesen választ, ha megta­lálja az egyén és a társadalom közös érdekét. Ha nem, akkor felbomlik az egyenlet és tény­leg súlyként nehezedik rá az elrontott választás felelőssége. Illetve nem is ez, a lelkiisme­ret terhe. ,Az egyén: helyezkedni! A fiatalember leérettségizett. Az első komoly választás elé került: mit osináljon élete vé­géig, és ekkor gondolkozni kezdett: „Több éven át meg­bélyegzett volt a családom, ki­telepítettek bennünket. Hiába rehabilitálták apámat, a rossz pont az rossz pont. Helyez­kedni kell!” És érkeztek a tanácsok is: iNézd, téged jó helyre fel nem vesznek. Orvos, mérnök, tanár sosem leszel. Talán állatorvos vagy agronómus... és legjobb, ha egy-kót évig meg sem pró­bálod.” A fiatalember tengerész akart lenni. Aztán erről a vá­lasztásról lebeszélte magát: „Maradjunk a mezőgazdaság­nál, elmegyek vagy kertészetbe vagy erdészetbe dolgozni.’2 Elment. Egy pályaudvar MAV-kerté- szetében ragadta meg először a kapát: „A munka tetszett nekem, hiszen parkokkal fog­lalkoztunk, de illúzióromboló volt a korom és kő között.” Ahogy telt az idő, újra elő­térbe került a helyezkedés: „Megpróbálom a kertészeti és a szőlészeti főiskolát. De hát ha ez is nehezen fog menni. Legjobb egy társadalmi szer­ződés, és akkor biztosabb a felvétel, meg pénzt is hoz.” „Nem így volt ez — vág köz­be önmagának ma már —, én szerettem a növényeket. Nem helyezkedésből határoztam el, hogy a földön dolgozom majd. Tengerész is azért akartam , lenni, hogy utazó botanikus i A választás felelőssége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents