Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

Fegyverhez szokott marokkal Hárman az előképzős munkásőrök közül ISpmm Olvasom az újságot — kint 25 fok meleg! —, hogy megjelentek az új naptárak az 1967. évre. Nem szeretem az ilyen híreket. Ha le­het, akkor az ember ne legyen majd háron, hónappal új év előtt egy esztendővel öregebb. Az ilyen ügyekben tökéletesen osztom Pató Pál úr álláspontját: aj, ráérünk arra még... De hiába írom, hiába mondom, az erre il­letékes kiadó és nyomdaiparunk naptárban nem ismer tréfát, és már most megjelenteti az új esztendő napjainak tárát. Egy haszon azonban van az egész dologban: megnézhe­tem, mikor van két-, esetleg háromnapos ün­nep. Jó, ha az ember előre felkészül rá. í—ó) AZON KEVESEK közé tar­tozik, akik túl a hatvanon is ott állnak még a „csatasor­ba^”, nap nap után elvégzik; becsülettel teljesítik a rájuk szabott feladatot Az a fajta; akit a munka éltet, akit nem fárasztanak el az évek, aki nem akar öregedni. Sokszor még éjszakánként is a gyár jár az eszében, s köte­lessége riasztja álmából. Be- belátogat a harmadik műszak­hoz is. végigsétál az üzemré­szeken, szót vált a manipuláns- sal, centrifugásokkal, megkér­dezi az udvariakat, hogy van-e valami baj a szállításokkal, jön-e rendesen a répa. Pedig talán aznap is ledolgozta a maga 10—12 óráját: leveleket olvasott, adott tovább, írásban, telefonon válaszolt, tárgyalt és döntött, eligazította ezernél több emberét. S lehet, hogy panaszosokat is fogadott, ke­reste az igazságot és próbálta megnyugtató módon elintézni a hozzá vitt ügyeket. A minap munkásőr-gyakor- laton volt. Tizedik éve min­dig elmegy ha hívják, akár esik. akár fúj. Mosolyogva me­séli. hogy az esőt úgy meg­szokta már, mint a foglalkozá­sokat. Mivel úgyszólván egyik sem múlik el eső nélkül. Még­sem mondta még, hogy nem megy, otthon marad inkább, mert már nem neki való a .katonáskodás”. Földi József nem siránkozó fajta..; Szol­gálatban eltöltött negyvenhat esztendejében erre aligha cá­folt rá egyszer is! Munkában töltött negyven­hat év... S majd mindig ve­zető beosztásban. GYEREKFEJJEL, tizennégy esztendős korában szegődött a Kaposvári Cukorgyárba, ahol apja is dolgozott, a kovács. Az erős ember fia könnyebb szak­mával próbálkozott: egyévi gépkezelőeködés után villany­szerelő-inasnak jelentkezett. S hogy ezt milyen komolyan vet­te, mi sem bizonyítja jobban, mint a szabadulása után ka­pott csoportvezetői munkakör, Fiatalon olyan szerelőgárda ve­zetésével bízták meg, amely 600 elektromotor és 3 turbó­generátor közöd tartott rendet 1929-ben pedig már a somogyi gyár főszerelője volt. Huszon­három évesen ... Kereken egy évtizedet töltött ezen a posz­ton, s hasonló beosztásban egy másikat Petőházán, ahol mun­kája mellett gyári és községi pártszervező, később pedig alapszervi titkár is volt. A Selypi Cukorgyár igazga­tói teendőit már a 18. éve végzi. Néhány mondatban így som­mázza az emberöltőnyi időt. Csak a munkáról beszél. Más nem volt? ..: Dolgozott mindig, hogy megbecsüljék, hogy keressen... Ánját korán elvesztette, har­mincegy éves korában özvegy anyjáról, s 7 otthon maradi Kommunista vezetők A jubiláló gyár igazgatója- testvéréről kellett gondoskod­nia, meg a maga kis család­r járói. i Elégedett mert nem kellett 1 soha szégyenkeznie egyik rá- 5 bízott miatt sem. Felnőttek,- maguk lábára álltak a testvé- i rek is mind. s saját fiai kö­- zül egyetemi adjunktust, kato- 5 nai pályán dolgozó tanárem­- bért nevelt. , Közben pedig maga is ta­- nult: csupán 1937-ig 12 külön- . féle szakvizsgát tett, két se­- gédlevelet szerzett, s selypi r igazgatóskodása alatt kitartó- szorgalommal, sok lemondás árán megszerezte a gazdasági i és műszaki diplomát. A MÁSODIK VÄLASZTÄ- 7 SIG járási tanácstag volt s je­* lenleg is — immár másfél év- 7 tizede — a járási párt-vb fe- ■ gyelmi bizottságának az elnö- i ke. % Sokáig labdarúgó-játékveze­tőként is ismerték. Még min- . dig tiszteletbeli tagja a salgó- j tarjáni testületnek... Élmunkás jelvénye, Munka Érdemrendje, iparági kiváló dolgozó kitüntetése van, s tűz- rendészeti munkájáért kapott oklevelet őríz arany fokozatú szolgálati érdemérme mellett. 7 Tizennyolc esztendeje igaz­• gató. Különösebb vezetési elvei 7 nincsenek: mindig csupán a t közvetlen emberi kapcsolatok kiépítésére törekedett, s bízott munkatársaiban. A selypi törzsgárdával együvé tartozó­nak vallja magát: mindenkit ismer, sok embert barátjának mondhat Segítő társakat talál még a nyugdíjas szaktársai­ban is. így — mondja, bi­zonygatja —, csakis így lehet eredményesen dolgozni. Gyárában példás rend. ki­ki tudja a dolgát. A legnehezebb éve...? Ügy emlékszik, hogy 1952-ben volt, amikor a vízhiány miatt több mint egy hónappal később kezdték a kampányt... És a legboldogabb éve? 1959-ben. amikor minden gazdasági mu­tatót sikerült teljesíteni... Most reménykedik, hogy az idei szezonban talán megismét­lődik a siker. Ami ideje marad, azt a csa­ládjával tölti. Hat unokája kő1 zül egy mindig Selypen van, odahaza e^' kicsit megfiatalo­dik a gyárigazgató. Nemigen gondol a pihenés­re. Igaz, hogy a dereka néha egy kicsit „rosszalkodik”, de hiszen az elmúlik, nem fáj örökké ... Nem is szándékozik még nyugdíjba menni. Addig marad, amíg szükség van rá a Selypi Cukorgyárban. Meg a járásban. CSAK AZTÁN MEGY meg­öregedni, alsógödi kis házába™ Gyóni Gyula Foglalkoztatottság és a bedolgozórendszer Hogyan találhatnának munkát a nők ? - Mi legyen a gyerekkel, ha kikerül az iskolából? - Kétoldalú előnyök, több akadállyal A második ötéves terv a fiatalok időszaka volt. Igen, főleg nekik kedvezett az élet, méghozzá a leglényegesebb kér­désekben; a továbbtanulás és az elhelyezkedés szempontjá­ból. Igaz, az egyetemekre jó­val többen jelentkeztek, mint amennyit felvehettek, de 1961 és 1965 között az általános is­kola nyolc osztályát befeje­zettek 85 százaléka tanult to­vább. Egy-két szakmától elte­kintve a fiatalok könnyen és jól él tudtak helyezkedni, mert az új vagy a nyugdíjazás miatt megüresedő munkahe­lyek száma jóval meghaladta a munkára jelentkező fiatalok számát. A harmadik ötéves terv Idő­szakában is emelkedik a to­vábbtanuló fiatalok száma és szaporodnak az új munkahe­lyek is. mégis átmeneti ne­hézségekkel és több ellent­mondással kell számolnunk. Ugyanis a most következő években fejezik be az általá­nos iskola nyolc osztályát az 1952—1954-ben született nagy létszámú korosztályok. Ebben az évben 158 ezer, 1967-ben 154 ezer, míg 1969-ben 183 ezer fiatal végez az ország általá­nos iskoláinak nyolcadik osz­tályában. De a végző fiatalok száma csak átmenetileg nő. 1970 után — a születések szá- mának megfelelően — gyor­san csökken a végzők száma. Sem a közép-, sem a szak­munkásiskolákat nem lehet ilyen mértékben növelni. Te­hát jogos az aggódó kérdés, hogy a következő években mit csináljanak az iskolából kike­rülő gyerekek. Főleg a lányok kerülnek ne­héz helyzetbe, hiszen Egerben már most is mintegy 3500, Gyöngyösön 3000, Hatvanban 1900 nő vállalna kereső foglal­kozást. Mindent egybevetve; arra kell számítani), hogy a következő években a növekvő számú munkaképes fiatalok és a szakképzetlen nők elhelyez­kedési nehézségei fokozódni fognak. Az asszonyoknak a gyermek- nevelést és a háztartást is el kell látniuk, a fiatalok egy része napi 4—6 órás elfoglalt­sággal is beérné, a falusi la­kosság pedig főleg a téli hó­napokra keresg munkát. Az is közismert, hogy az ország il­letve a megye egyik részén munkaerőhiány, másutt mun­kaerő-fölösleg jelentkezik, il­letve a szakképzettség nem követi az igényeket. Mindez azt bizonyítja, hogy a foglal­koztatottság rugalmas, külö- nősen beruházásokat nem igénylő és főleg gyorsan ki­terjeszthető módszereiről kell gondoskodni). Ennek egyik for­mája a bedolgozórendszer. Alig használtuk ki ez a lehe- ' tőséget. A japán, a nyugatné- . met, a svájci és más fejlett ; ipari országok híradástechni­kai, műszer- és könnyűipari üzemei jelentős számú bedol­gozót foglalkoztatnak, nálunk viszont nagyon kevesen dol­goznak ilyen rendszerben. A felsorolt adatok és tények meggyőzően bizonyítják, hogy haladéktalanul és az eddiginél sokkal szélesebb körben _ kell keresnünk főleg a nők és az iskolából kikerülők foglalkoz­tatásának újabb módszereit. A szocialista ipar és mezőgazda­ság fejlesztésével miért lenne ellentétes a bedolgozó rend­szer? A nagyüzemű gazdálko­dás döntő jelentőségű a nem­zeti jövedelem termelésében és a foglalkoztatottság tekinteté­ben is, de ezt a-jelenleginél sokkal jobban kiegészíthetné a bedolgozórendszer. Ezzel a módszerrel sikeresen lehetne bővíteni a kapacitásokat, a Piac igényeihez gyorsan lehet al­kalmazkodni a hiánycikkek pótlására. Természetesen a be­dolgozórendszert a szocialista termelési és társadalmi viszo­nyokhoz kell alakítani. Nem mondhatnánk, hogy H^ves megyében az országos á" .got is elérné a bedolgozók száma. Az Eger és Gyöngyös Környéke Háziipari Szövetke­zet példáján nézzük meg a be­dolgozórendszer helyzetét és fejlesztési lehetőségeit. Az el- Jrvlt néhány év alatt KIT7 főre tzaporodott a szövetkezet tag­jainak a száma. A központi műhelyekben és irodákban mindössze 150 fő dolgozik, ők biztosítják a 10 szakma ezer dolgozót meghaladó létszámá­nak munkafeltételeit Mintegy 300 ember csak a téli hóna­pokban igényel itt munkát, ök kettős tagsággal rendelkeznek, a mezőgazdasági és a háziipa­ri szövetkezetben is dolgoznak. A varrás kifejezetten női foglalkozás. A varrórészleg 182 bedolgozót foglalkoztat. A hazai és a külföldi piac annyi gyermekruhát igényei, hogy bővítenék a részleget, de nincs elegendő olyan jelentkező, aki megfelelően tudna varrni. Ér­demes lenne felülvizsgálni, hogy a politechnikai oktatást vajon nem kellene a jelentke­ző igények céljára megszer­vezni? Ebben az évben kétmillió fo­rint értékű népművészeti aján­déktárgyat termel az Eger és Gyöngyös Környéke-Háziipari Szövetkezet. Most 131 bedol­gozót foglalkoztat ez a részleg, de az igényeket nem tudják kielégíteni. Gyöngyösön a to- ledós részleg 284, Mátrabailán a seprűkészítés 74, a Mátravi- déki Fémműveknek végzett ko­ronadugózás, tubussapka-para- fázás és dobozrácsozás 120 be­dolgozónak, főleg nőknek és csökkent munkaképességűek­nek ad megélhetést. 1 Sok érvet és bizonyítékot lehetne félsorakoztatni, hogy a bedolgozórendszert, a 4—6 órás foglalkoztatást és a szezon­munkát ki lehetne terjeszteni nemcsak a szövetkezet kere­tein belül, hanem a javítások és a szolgáltatások terén, a helyi és az állami iparban is. Űjabban a posta az ország egyes részein a kereskedelem alkalmaz rövidített munkaidő­vel dolgozókat a könnyűipar néhány üzemében hozzákezd­tek a bedolgozórendszer meg­szervezéséhez. Ez a megoldás előnyös a vállalatoknak és a néogazdaságnak, mert a kana- citásbővítés, az új munkahe­lyek megteremtése nem, vagy alig igényel beruházást, a nők és a fiatalok pedig megfelelő munkakörhöz és keresethez jutnak. A kétoldali előny sem ad elegendő ösztönzést a csökken­tett idejű foglalkoztatás és a bedolgozórendszer elterjedé­sére? Nem. mert a szélesebb körű elterjesztését különböző megkötöttségek, maradiság és gazdálkodási rendezetlenség akadályozza. Ma még elavult jogszabályok, kedvezőtlen adó­kulcsok, mereven megkötött átlagkeresetek, szűkre szabott átvevő-anya gk’adó státusok, az otthon is alkalmazható kisgé­pek hiánya áll a foglalkozta­Keresni kell a nők, főleg az iskolából kikerülők foglal­koztatásának megoldását. tottság kiszélesítésének fitjá- : ban. De az élet ésszerű meg- 1 oldást sürget. Segíteni lehet és ■ kell! Központilag: helyes ér­dekeltségi rendszer megterem­tésével és korszerű jogszabá- : lyokkal. Helyileg: a lakosság, a , kereskedelem és az ipar igé­nyeinek jobb felmérésével, a lehetőségek kölcsönös kihasz­nálásával. gyakorlatiasabb ok­tatással, raktárak, felvevőhe­lyeik átengedésévéi és eredmé- i nyesebb propagandával. Dr. Fazekas László Értékes ajándél Ritka kultúrtörténeti emlé­ket ajándékozott a Gyöngyösi Mátra Múzeumnak Ráhel Mi­hály a múzeumi hónap alkal­mából. Pápai-Páriz Dictionarium cí­mű magyar—latin nyelvű ma­gyarázó szótára jutott így o < a múzeumnak múzeum birtokába. A könyvet 1801-ben adták ki Bécsben. Segítségével a középkori latin nyelvű munkák fordítása vá­lik könnyebbé a múzeum mun­katársai számára. Az értékes ajándék tehát a kutatómunkát is elősegíti. Szombatonként, vasárna­ponként látni lehet őket, amint munkásőr egyenruhában gép­kocsira ülnek, s indulnak a gyakorlótérre. Nem az újat, hanem a régi típusú egyenru­hát hordják, mintegy megkü­lönböztetésül: mi még előkép- zősök vagyunk. A felvételtől az eskü napjáig vannak így együtt azok, akik a munkásőrségben végzik társadalmi munkájukat, s közben elsajátítják mindazo­kat a tudnivalókat, amelyre szükségük lesz majd a száza­dokban. Nehéz és nem mindennapi feladatra vállalkoztak ezek az emberek, hiszen a szabad idő­ből kell áldozniuk a feladatok elvégzésére: szocialista társa­dalmunk védelmére Társa­dalmi munkát végeznek a ja­vából; sok-sok fáradsággal, ellenszolgáltatás nélkül. A mi­nap három előképzés mumkás- őrrel beszélgettünk. PÉLDAMUTATÁS — Ez év júliusától vagyok munkásőr — mondotta Görög István, a megyei tanács szer­vezési és jogi csoportjának vezetője. — Amikor pártszer­vezetünk erről tárgyalt, első­nek jelentkeztem és kértem felvételemet 1945 óta vagyok párttag, természetesnek tar­tom, hogy ott a helyem a párt csapatában! 47 éves vágyóik; tartalékos tiszt símkor je­lentkeztem, arra gondoltam: ezt a tudásomat hasznosítani fogom. Nos, így is történt. Az előképző egységnél szakaszpa- rancsmók-helyettes lettem. Amikor beléptem a munkás­őrségbe, a példamutatás gon­dolata is vezetett. Példát mu­tatni a fiataloknak: akinek . nincs társadalmi munkája, vállalja. Azelőtt párttitkár voltam, nem volt időm a munkásőrségben tevékenyked­ni, de most már van. Szíve­sen is végzem, nem hátráltat a tanulásban sem, pedig a jogot végzem — a harmadik évfolyamra járok. — E néhány hónap alatt természetesen még kevés ta- I pasztalatra tettem szert, de azt máris állíthatom, hogy nem bántam meg. Társaim vidám, j ókedélyű emberek, akik szeretik az életet, s ve­lem együtt szívesen vállalják szocialista társadalmunk vé­delmét HAGYOMÁNY — Édesapámon keresztül is­merkedtem meg a munkásőr­séggel — magyarázza Bukucs László, az Egri Dohánygyár 26 éves lakatosa. — ö a megala­kulás óta tagja, így nem volt előttem idegen ez a szervezet. Pártonkívüli vagyok, de ez nem zárja ki, hogy szocialista rendszerünk védelmét ne szol­gáljam. Amikor felvettek a munkásőrségbe, nagyon örül­tem, hiszen régi vágyam tel­jesült. Most már én is odatar­tozom hozzájuk. A foglalkozá­sokra rendszeresen eljárok. Már sokat tanultam. Voltam katona, így nem volt nehéz feladat a tudnivalók elsajátí­tása. A karhatalmi harcászat mindig izgalmas feladatot je­lentett számomra. Tenyerem hozzászokott a fegyver szorí­tásához és tudom, adott eset­ben mit kell tennem. Ezért lettem munkásőr. Ez most már úgy látszik, hagyomány a csa­ládban. ‘ KÖTELESSÉGÉNEK TÁRTJA — Nagyon sok barátom volt már azelőtt is a munkásőrök között — mondta Dudás Jó­zsef, a Hajtómű- és Felvonó­gyár 4-es számú gyáregységé­nek dolgozója — és természe­tes, hogy én is munkásőr let­tem. Párttag vagyok, kommu­nista, tartalékos tiszt, köteles­ségemnek tartottam, hogy tu­dásommal erősítsem a mun­kásőrséget. — A munkásőrökben olyan embereket ismertem meg, akik az életüket is hajlandók felál­dozni a szocialista rendsze­rért. Ennek szellemében min­den foglalkozást komolyan hajtanak végre, becsülettel el­látják feladatukat. Már ko­rábban szándékomban állt a munkásőrségbe való belépés, de eddig munkaköri elfoglalt­ságom ezt nem engedte meg. Nem akarok nagy szavakat használni, de azt el kell még mondanom, hogy 35 éves va­gyok, s remélem, még hosszú ideig lesz módom védeni ha­zánkat és a pártot! Fazekas István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents