Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-15 / 244. szám

FARKAS ANDRÄSt

Dalok a fényről

Könnyű virágok szép fejé»

— Mint oiiapottyantott kalap —

Csak ül, csak vár a röpke fény,

Ahogy szemünk utánakap.

Ez a fény az ujjunk begyén

Szikrát sugárzik és marad.

Melegít benne a remény,

S hív messze, mint a madarak.

n.

Vörösön innen, ibolyán túl Teríti szét pamacsait,

Nyomára hasztalan kirándul A két szemünk ezer napig,

Szivárvány ive hogyha ránk hull,

I Emlékezünk rá hajnalig,

Mikor a nap feljön falánkul,

S mindent elönt, míg pere telik.

m.

Az volt igaz, mikor a nyárban

— Alig voltunk húszévesek —

Tenyérnyi hűs árnyékra vártam,

De felhő csak nem érkezett,

A tó ruhátlanul, kitártan Ringott, én fogtam két kezet,

S agyamban, mint a kulcs a zárban,

Ez forgott csak: Ha nem leszek?

iEVGENYIJ VINOKUROVS

Ha asztalnak barátok Alik körbe.«

Ha asztalunk barátok ülik körbe, te fáradtan figyelsz egy székre dőlve,

, míg mi múltról, jelenről vitázunk és jövőnkért érvelünk, csatázunk;

Ez kedves bohém, az komoly tudós, fürgén röpködnek a szigorú szók, ez kiabál, az élcet gyárt érvnek, és te mindezt csak ásítva nézed,

s én meglátom a tekintetedben míg mosolyogsz, álom szárnya lebben, velünk nem törődsz...

De elmennek ők,

s mi ketten maradunk az éj előtt!

(Ford.: Kovács Sándor)

KÄTAY ANTAL:

Egy vietnami budhistához

Testvér! Irigyellek, most, amikoe talpadtól szívedig siklik a láng, s nem harapod le kígyófejét a halálnak, irigyellek szép hited őrületében, amikor léphetnél, s nem moccan a lábod, szétpattant szemeiddel is messzire látsz, holnapi béke testfalén markába kapaszkodsz, s keserű pernyeként hullsz a folyókba, hajunkba fonódsz, hogy észre se vesszük, vérünkbe szívódsz a holnapi tejjel, velőnkbe kotorsz, ha álomra hunyna szemünk.

Testvér ! Irigyellek; Belesápad r I ajkam a jajba, mit sohse jajgatsz, f

és éget a tűz, csontomig szúr az a láng amelybe te kapaszkodsz, önként, a holnapokért, amelynek fénye már mindig csak másra ragyog, irigyellek, mert Te nemcsak hiszed. Tudod, hogy igazunkért még a halál se nagy ár.

zatána gondolok. Mellettük is, ellenük is egyaránt elhangzottak vélemények. Ítélkezni azonban művek fölött tetszik, nem tetszik alapon nem lehet. Azt kell vizsgálnunk, hogy a mi korunkat fejezik ki ezek a művek vagy sem, a mi korunk emberének összetett problémáiról szókiak-e vagy sem, és segítik-e az igazi embert, az új. a szocialista tudatosság erősödését — olykor nagyon is áttételesen — vagy sem. A művészetek társadalmi szerepe éppen az, hogy ezt az újat szolgálja, erősítse érthető, de —. nem leegyszerűsített — megkapó, élményt nyújtó gazdag formáikban. A ma embere ellentétes anyagokból összegyúrt ember, együtt vannak még benne az i genek fe nemek, a szocialista vonások mellett élnek még bennük a polgári fe kispolgári hatások is. Ez a két- féleség nem tragédia, természetes velejárója korunk átmeneti ^ jellegének. Ha a művész leegyszerűsít, nem mutatja be a ma emberében megtalálható ellentéteket, akkor hazudik, félrevezet. A vitatott művek listájára, gondolom, a napokban feliratkozott Az elnök című szovjet filmalkotás is. Biztos vagyok benne, hogy sok vita követi majd bemutatását, mellette is, ellene is. Bátor film, politikai, morális és művészi vonatkozásban egyaránt.

— A művészi alkotásokról kibontakozó viták utóbbi éveink fejlődésének egyik legszimpatikusabb vonása. Kezd közüggyé válni egy-egy televíziójáték, könyv vagy filmalkotás. Jó dolog ez, különösen, ha tovább erősödik a pártosság szembesítése az alkotással, mérőeszközként való hozzáértő alkalmazása a vitában. Ez segíti nálunk a művészetek fejlődését, de az emberi tudat gazdagodását is. De ez a „nálunk” nem jelent szűk elhatárolódást, ellenkezőleg, a szocialista világ gazdagodását is szolgálja. Ennek a sokrétű munkának, fejlődésnek az útját egyengette a párt VIII, kongresszusa és nem kétséges, hogy a IX. is ezt segíti majd.

Prukner Pál

POLNER ZOLTÁN

Tanyai iskolások

Keresztül krómsárga földeken búzák árnyékában valamikor jönni onnan láttam apátokat, dajkátokat is.

Szelekben úszó dűlők, tanyák a megmondhatói miről is akar a sors majd szólni felnőttként, komolyan veletek.

Ök is messtziről jöttek. Szavuk zöld ere kiszáradt, Cserepes örömüket a bánat ránccá tördelte szép arcukon.

Népmesék kis óriásai:

hétmérföld az ország;

Sok munka és mérhető okosság, hogy emberi égboltunk legyen.’

Az ősök kitaposott nyomán jöttök el tanulni a világot, ahol már annyi a meleg, testvéri kézfogás.

K.iUht.

—

mär a magas lóra Kurta Ánd-M tál. — Nálunk az a szokás, * ] hogy az egyik kéz kiragasztja ) j az alkoholellenes plakátot, másik pedig kiírja az alkohol- *c fogyasztás forgalmi tervét. í1

Még folytatta volna tovább, 51 de a Mindenható leintette. ?^ Helyette kiparancsolta az elő-2 szobába, s amikor egyedül 7 maradt a csárdamesterek \ szekretáriusával, indulatosan í • kirobbant- 21

— Ezt jól megcsináltattad?] velem, Hejehuja fiiam! Ahe-) lyett, hogy lenyargalnál Bagó-? falvára és meggyőződnél a 2 tényleges helyzetről, ilyen 7 slamasztikába sodonsz bele. )

— De, Uram, őmaga beisme- i

ri, hogy 2

— Semmit sem ismer bel —2

suhintott öklével a Minden-5 ható dühösen. — Csak azt is- 5 meri be, hogy az alkalom ked-1 vezett a számára. S ezért, míg 2 a felettes hatósága nem pa- 5 lackozza a rábízott italokat, ? addig nincs felelősségre vo- 2 nás! 7

Idegességében ismét járkál- 5 ni kezdett- 5

—Ezt az embert sürgősen! vissza kell küldeni a Földre — ? dohogta. — Már nagyon ele- 2 gem van a fölöslegesen meg-) dicsőített emberekből. 5

S úgy is lön. Másnap baj-? nalban, amikor elhangzott az * első kakasszó, Kurta Antal is7 visszasétált a Földre. És azon- } mód, ahogy kibújt, úgy bújt» vissza az elárvult földi köntö-. sebe. Hogy feltámadásával is? példázza: Amit idelenn a föl-) dön elnéznek, az az égben is? el van nézve, 2

— Ha a söröskancsót félig adják.

— Nem,, olyasmi nálam sosem történt meg.

— Még hazudsz is, Kurta fiam?

— Nem hazudok, Uram? —

görnyedt alázatra a szesztestvérek néhai kopasztója. — A kancsót mindig telecsorgattam, ha mással nem, hát habbal

— Kíméletlen; hörcsögtermészetű ember voltál, Kurta Antal — adta be Szent Heje- huja a govart

— Mivégről mondod ezt;

szentatyám?

— Avégről, hogy a kocamádba szokott szesztestvére-- két leitattad, pénzüktől megszabadítottad, holott, odahaza azt a pénzt éhes száj várta.— Ö, szentatyám — tárta szét karjait a megboldogult hordócsősz —, nékem az volt a feladatom; hogy az italra szomjúhozókat kiszolgáljam!

— Annak ellenére, hogy tudtad: az alkohol butít és nyomorba dönt?

Kitört erre Kurta Antalból a méltatlankodás.

— Persze, hogy tudtam! —• kiáltotta. — De, mondd, szent atyám, mit tehettem volna okosabbat? Finyáskodnom nem lehetett! A forgalmi tervet rám is kiszabták, s azt nékem i® teljesítenem kellett. Már csak azért is, hogy a feletteseim bizalma ne rendüljön meg bennem.'

— Micsoda?! — torpant meg az Űr a téblábolásban. — Még azt mered mondani, hogy a feletteseid? ...

— Azt, bizony' — ült most

Az Űr azonban tovább tapoga tódzott.

— Azt regéH. a fáma, Kurta fiam, hogy túlságosan szűkén mérted az italt és mérhetetlen nagy hasznot vágtál zsebre.

— Okosain kellett gazdálkodnom, nehogy elmérjem magamat.

— Nono! — kacsintott az űr

laposan. — Elég gyantás fickó voltál te ahhoz, hogy ferdén tartsd a féldecds poharat.

— Az csak azért volt, mert reszketett a kezem.

— Dehogy azért! — mérgesedett meg az Űr az agyafúrt védekezés miatt. — Inkább azért, mert kevesellted azt, ami a pohár falára féltapadt! Holott egy liter pálinka ékrue- riosikéJésénél, még a legbecsületesebb kimérés esetében is, kimarad egy-két féldeci, mint tiszta haszon.

— És a sör! — kiáltott közbe a mennyei ügyintéző. —A csapolt sör kimérése esetében; Az ám a bombaüzlet!

— Az ám! — kapott fezbe a Mindenható, majd Kurta Antalra szegezte szigorú tekintetét: — Avagy a sör mérésénél is reszketett a kezed?

— Nem, uram! — farolt védekezésbe az egykori gebines. A sörmérésnél csupán felebaráti szeretet vezérelt, s a munkaverseny, mert a munkaversenyekre mindig beneveztem...

Elképedve meredt az Űr a magához szólított lélekre.

— Igen! — kezdte el Kurta Antal a mosakodást újra — A kuncsaft nem szereti, ha so: kát várakoztatják. A kuncsaft ■ azt kedveli, ha gyorsan kiszolgálják. Vagyis., i

Boga íróasztal árválkodott, mely mögül az Ür tápászko- dött fel éppen, göthös köhécse- léssel.

— Az istenjankóját! — nyögött fel kászálódás közben —, ezek az ajtónálló kherubok megint nyitva hagyták az ablakot. Valósággal megnáthá- sodtam.

Hatalmas hapci következett.

— Nos — szólt rövid hará- fcolás után —, hát te vagy az a Kurta Antal?

— Igenis! — vágta magát haptákba a jövevény. — Kurta Antal a becsületes nevem, s ötvenhat esztendeig viseltem, szolgálatára.

— Helyes, nagyon helyes! — bólogatott az Űr, mivelhogy igen kedvelte a bokázásra be- idomított embereket.

Az asztal végén ücsörgő hivatalnoka felé fordult.

— Fiam — tolta föl homlokára a madzagos okulárét —v szedd elő a bizonyítékokat!

— Minden együtt van! — pattant fel Szent Hejehuja, szolgálatkészen.

— Akkor hát, kezdjük!

Járkálni kezdett a teremben;

Minden egyes lépésnél idegesen túrt bele több millió éves szakállába, jeléül az erős gondolkozásnak, majd váratlanul a Földről érkezett lélek elé térült.

— Ügy hírlik — vonta ösz- sze a toliseprőnek is beillő szemöldökét —, hogy ugyancsak megtollasodtál a gebines mesterségben!

— Világéletemben takarékos ember voltam, s minden garast

’ ®z élére raktam — tért ki jKurta Antal a tapogatódzás- feák szánt megjegyzés alól.

A négy esztendővel ezelőtt ülésező VIII. pártkongresszus a magyar nép történelme egy szakaszának lezárását jelentette. Ez a kongresszus mondta ki a szocializmus alapjai lerakásának befejezését és jelölte meg az új szakasz legfontosabb feladatának a szocializmus teljes felépítését hazánkban. Ennek a kongresszusnak a magyar nép életében betöltött szerepéről, jelentőségéről és az azóta megtett útról beszélgettünk Ilku Pállal, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjával, művelődésügyi miniszterrel.

m

A Vili. pártkongresszus nem tartozott a hangos, látványos események sorába. Nyugodt értékelése, mértéktartó hangja inkább egy munkaértekezlet hangulatát idézte. Pedig a párt és a szocializmus magyarországi ... történetének fontos szakaszát mondta ki befejezettnek. A küldöttek kivétel nélkül arról beszéltek, hogy a szocializmus teljes felépítésének szakasza sem lesz könnyebb feladat, mint az előző, sikerrel zárult periódus volt

A vm. pártkongresszuson a

kommunista küldöttek mellett megfigyelőként részt vettek közéletünk olyan pártonkívüli kiválóságai is, mint Kodály Zoltán, Németh László, Károlyi Mihályné és mások.

— Nagyon helyes és hasznos gondolat volt meghívni a kongresszusra közéletünk legkiválóbbjait. A velük folytatott beszélgetésekből kncsendült: tudták, érezték, hogy ezen a kongresszuson az ország életének olyan kérdései kerülnek megvitatásra, amelyek végrehajtásához az egész nép összefogása szükséges. Sokan mondták el a küldöttek közül: a szocialista nemzeti egység kialakítása vaknennyi becsületes dolgozó közreműködése nélkül lehetetlen — ez a gondolat és e gondolat ország-világ előtt történt kimondása kapta meg őket leginkább és a legmesz- szebbmenően egyetértettek és egyetértenek ma is vele.

— Sokan a párt VIII. kongresszusát a párt és a tömegek egymásra találása reneszánszának nevezik. Nem véletlenül. A szocializmus alapjainak a lerakása nem fejeződhetett volna be az egész nemzet segítsége nélkül. Ha például a parasztság nem értette volna meg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének történelmá szükségességét, azt eredményesen

és megnygutatóan nem lehetett volna végrehajtani. A párt és a tömegek ismét létrejött kölcsönös, mély és tartalmas kapcsolatának az alapja kettős: a párt türelmes, bölcs bizalma a népmilliók iránt és a tömegek bizalma a kipróbált, szilárd, megfontolt vezetés, a párt iránt. A testvérpártok képviselői nem véletlenül mondták él ezen a kongresszuson: érdemes tanulmányozni pártunknak a tömegekkel való kapcsolat szélesítésében és tartalommal való megtöltésében alkalmazott módszereit.

mj.

A Vm. pártkongresszus a szocializmus teljes felépítésének nagy feladatán belül célul tűzte ki a kulturális építőmunka fokozását, előtérbe kerülését.

— A szocializmus teljes felépítése azt is jelenti, hogy mindannyúunknak meg kell tanulnunk szocialista módon élni, dolgozni, gondolkozni. Érthető tehát, ha a Vili, kongresszus reflektorfényébe került a szocialista tudatformálás. A szocialista embertípus kialakítása bonyolult feldat. Nemcsak a kulturáltság magasabb fokát jelenti, hanem annak felismerését is, hogy az egyéni sorsok alakulása szoros kapcsolatban áll az ország fejlődésével.

— A kultúrálódás feltételeinek szélesítésében okvetlenül szükség van a tömegek aktív részvételére. A Vyi. kongresz- szus óta megtett út igazolta ezt. A dolgozók nemcsak megértették az oktatás fontosságát saját gyermekeik jövőjét illetően, hanem áldozatokat vállalva segítették az iskolai hálózat bővítését. Ugyanezt mondhatom a művelődési otthonok, Klubok hálózatának örvendetes bővülésével kapcsolatban is.

Régebben; amikor a megnövekedett kulturális igényeik kielégítése került szóba, elsősorban mindig színházra, mozira fe különböző más, művészeti rendezvényekre gondoltaik.

— A kulturális forradalmat nem lehet fe nem szabad csak a művészeti területekre, lehetőségekre csökkenteni. Kultú- rálódást jelent a tudásszint emelése, az ismeretek bővítése csakúgy, mint a közízlés fejlesztése.

— A felszabadulás óta eltelt két évtized alatt kialakult hazánkban a népművelés szilárd szervezete, létrejött intézményeink széles körű hálózata, amely jól szolgálja a közműveltség terjedését. Ma, a sok szempontból megváltozott új helyzetben is építeni lehet erre az alapra. De ez önmagában már nem elég. Növelni kell a népművelési intézmények hatósugarát A könyvtárak, műkedvelő együttesek, szakkörök —, amelyek a népművelési munka gerincét adták és adják még ma s sok helyen — önmagukban már nem felélnek meg a növekvő igényeknek. A népművelési munka nem lehet öncélú, hanem az ország szocialista építését gazdasági programunk realizálását a tudatformálás meggyorsítását kell, hogy segítse. A népművelés harmadik ötéves terve hívatott a kívánt és igényelt korszerűsítés végrehajtására.

— Sok, hazánkba látogató külföldivel beszélgettem az elmúlt időkben, ök állítják, hogy gondolkodásban, vitakészségben, a feladatok világos értésében jelentkező politikai és kulturális színvonal jelentősen megnőtt Magyarországon az elmúlt esztendők során. Mindez azt bizonyítja: helyes úton járunk fe a szocializmus teljes felépítése hazánkban —, amelynek egyik fontos feltétele a szocialista tudatformálás ütemének további fokozása — nem utópisztikus elképzelés, hanem a mindennapok során is kézzelfogható valósiág.

UD

Tény, hogy a kulturális forradalomban jelentős szerepei kap a tudásszint emelése, az ismeretek bővítése, a közízlés fejlesztése. De a kulturális forradalom fontos részét alkotja a művészeti ágak fejlődése is. Az elmúlt időben főleg a művészetek pártosságáról és elkötelezettségéről esett gyakran szó a sajtó nyilvánossága előtt csakúgy, mint a különböző vitákon.

— Igen., ez érthető. A művészetek fejlődésének egyik fontos feltétele a pártosság fogalmának helyes értelmezése. A szocialista társadalom azt igényli az íróktól és művészektől, hogy alkotásaikban pártom san foglaljanak állást az alapvető társadalmi kérdésekben. A pártosság követelménye megkívánja a politikai tudatosságot és a párt politikája iránti felelősségérzést, de nem azonos a napi politikai agitációs jellegű szolgálatának kívánalmaival- Mit jelent ez? A ma ; művészének, a ma emberének az eligazodását kell szolgálnia. ;Ha a művész ezt megfelelő | hittel, a szocializmus talaján (állva cselekszi, a legmesszeme- Inőbb szabadságot élvezi műve i megalkotása közben, még a té- j védés szabadságát is.

j — Az utóbbi időben megje- ! lent néhány olyan alkotás, : amely úgymond, nagy vihart > kavart A Húsz órára vagy a ; Piros tövű nád televízió-váltó.

Űj szakasz kezdődött

Beszélgetés Ilka Pál művelődésügyi miniszterrel