Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-15 / 244. szám

Nemcsak a községbeliek, de az égés® járás nagy öröme a közelmúltban átadott füzesabonyi áruház. Már az első napok forgalma bebizonyította, milyen nagy szükség volt erre a létesítményre. Naponta több százan fordulnak meg az áruházban, ahol ugyanazo­kat a cikkeket vásárolhatják, mint a megyeszékhelyen. „Sorompószínház” — Kál Szeret izgulni? Tat- tanúsig feszülő drá­ma szívet remegte- tő jeleneteit szereti nézni? Váltson je­gyet, esetleg bérletet a káli „sorompószín­házba”! Kényelmesen helyet is foglalhat, szeké­ren, vagy gépkocsi­ban — ebben a szín­házban ez a zsöllye — és kezdődhet az előadás. A produkció előreláthatóan hosz- szú ideig fog tartani, hiszen a „rendező szervek” maguk is bevallják, hogy a függönyt, amelyet je­len esetben sorompó helyettesít, tíz percen túl is leengedve tart­hatják. És ez olyan speciális előadás, amelyben csak a „függönysorompó” felgördülte előtt ját­szódnak az igazán drámai jelenetek. Nézzük a „tragé­diát”! Egy fiatalem­ber jelenik meg a „színen”. Előreszeg- zett fejjel és kerék­párral nekihajt a sí­neknek. Inog a kor­mány, még pár mé­ter ... fellélegzünk. Megúszta. De ez ám nem di­lettáns dráma., érke­zik a következő „drá­mai színész” is: édes­anya és kislánya, ök már megnézik, hogy nem jön-e a vonat, aztán, megnyugodva átbújnak a sorompó alatt. Mintha moz­dony fütyülne. Még­sem. Átértek, meg­könnyebbülés. A példamutatás kedvéért ezután vas­utas érkezik kerék­páron a „színpadra”. Természetesen nem „parkírozik le”, vál­lalva a veszélyt át­hajt a síneken. Ne is folytassuk a színjátékot. A kápol­nai „sorompószín- ház”-ban mindössze öt percet voltunk. Ez idő alatt nyolc „sze­replő” kockáztatta életét. Az utolsó olyan bátor hős volt, hogy a vonat feltű­nése után vállalko­zott „drámai cselek­vésre”. A káli „sorompó­színház” specializálta magát a drámára, a tragédiára. És ha már életre törő játékát nem is tudjuk meg­szüntetni, legalább ne legyünk szereplői re­pertoárjának. Igaz, a> sorompón a felirat több mint tíz perc várakozást ígér, sőt a jókedvű utas viccéből —, aki a 10 perc után egy zérót írt még — száz per­cet. De nem érdeme­sebb tíz percet vára­kozni, mint száz na­pon túl gyógyulni? Őszi hétköznapok Poroszlón befejezték a búza vetéséi Félezren dolgoznak a földeken az Új Erő Tsz-ben Mennyit ér tízezer pulyka? Ezekben a szép, őszi napok­ban falun nehéz megkülönböz­tetni a vasárnapot a hétköz­naptól. így láttuk ezt Porosz­lón is, ahol az Oj Erő Terme­lőszövetkezetet kerestük feL A munka lázában, ég az egész szövetkezet. A gazdaság 28 erőgépe közül egy sem tét­len. Jelenleg 15 még talaj- munkát végez, 13 a szállítások­kal foglalatoskodik. — 710 holdon befejeztük, sőt, túl is teljesítettük a kenyér- gabona vetését — újságolja a főmezőgazdász. Az elnök arról beszél, hogy nagy mennyiségű árut kell megmozgatniuk. Ed­dig mintegy másfél ezer vagon árut pakoltak tengelyre és szállították gépekkel, vagy lo­vas fogatokkal. Év végéig még újabb ezer vagon árut szállí­tanak majd. — Van-e erő ehhez a mun­kához? — Most még van, csak a sá­ros idő be ne köszöntsön. Itt a Tisza mentén ugyanis ilyen időben nagyon nehéz, szinte emberfeletti a munka. Gond áz is, hogy néhány MZ-traktor gyenge minőségű, sima felüle­tű gumikkal rendelkezik, így a gépek csúszós időben, kény­telenek abbahagyni a munkát. A betakarításról érdeklődve megtudjuk, hogy csupán ebben a szövetkezetben naponta fél­ezren mennek ki a határba kukoricát törni, répát szedni. Minden dolgos kézre szükség van ilyenkor, hiszen az ártéren még csak a jövő héten kezdik el 650 hold kukorica törését Csövesen mintegy 25—30 má­zsás holdanként! átlagra szá­mítanak. Szántanivaló is van még, 450 hold, de most, a ve­tés befejezése után ez a mun­ka is meggyorsulhat Cukorrépából szép termést takarítanak be ez évben a po- roszlóiak. Az egyik nagyobb táblán 225 mázsás átlagot is mértek. Jelenleg a cukorrépá­nak mintegy 60 százalékát szedték ki a földből, a többi a későbbi napokra vár. Az Üj Erő Tsz-ben ezen az őszön dicséretre méltó módon szervezték meg a munkát, ki­használták a kedvező időjárás nyújtotta lehetőségeket. Mielőtt elmennénk, valaki a pulykákat említi. Kiderül, hogy a múlt évi hétezerrel ellentét­ben, most tízezer pulykát ne­vel a szövetkezet A jövő hó­nap közepén kerülnek értéke­sítésre, körülbelül 110 forintos darabonkénti áron. — Huszonöt forint tiszta jö­vedelem várható minden puly­ka után — tájékoztat a mező­gazdász és kiszámítja, hogy a pulykatenyésztés kitűnő hasz­not hajt és jövedelmet biztosít a szövetkezetnek. Három hete tart már a vén­asszonyok nyara. Itt, Poroszlón, ahol az egyik évben az árvíz, a másikban a szárazság tréfál­ja meg az embereket, most a jól végzett munka nyomán bizakodnak. Sok csapás érte ugyan a tsz-t az idén, hiszen nem sikerültek az aprómagvak, jégverés is sújtotta a határt. Abban bíznak, egy-két hétig tart még a derűs nyárutó, és nemcsak a vetést, hanem a be­takarítást is idejében bevégez­hetik majd. Szöveg: Kép; Szalay István Kátai Gábor Fóti Péter Pilisy Elemér Á több mint százéves dohánybeváltó Hazánk dohányipara a századik évfordulóra készül. A Kápolnai Dohánybeváltó azonban már túljutott ezen a jubi­leumon. Elsőnek készült raktárépületére az 1862-es számot írták, 104 éve tárolják itt a megye híres dohányát. Képün­kön Lázár József csoportvezető, a szabolcsi dohány minő­ségét vizsgálja. Néhány hónap múlva már a kápolnai „halálkanyarral” szemben lakóknak nem kell tartaniuk attól, hogy egy-egy lelkesebben robogó gépjármű beszalad a.g udvarukba, mert néhány hónapja megkezdték az út „egyenesítését”. A falun ke­resztül haladó új útszakasz enyhe kanyarral csatlakozik majd újra a műúthoz. Jelenleg az alapozás folyik. Billenő te­herautók hordják a homokot és a földet, munkások egyen­getnek, s egy nagy úthenger sétál pöfögve fel és alá, ke­ményre és simára taposva a leendő útszakasz helyét A szili almi „csirkegyár ban” jó munkájuk egy-egy állomás sát is jelzi egyúttal. Az önete­tőkkel, önitatókkal felszerelt napfényes nevelőben olyan a tisztaság, mint egy orvosi reh­delőben. Ennek Is köszönhetik, hogy az elhuQási százalék a megengedettnél alacsonyabb. Jó munkájukat mi sem bizo­nyítja jobban, mint az. hogy a Loch man-csirkéket szállító külföldi cég képviselői a leg­nagyobb elismeréssel nyilat­koztak az itt látottakról. A kápolnai „haláikanyar” • •• rw jovoje Szinte azt hiszi a látogató, hogy valamelyik fejlett dán farm csirkegyárába lépett. Pe­dig nem. Nem hagytuk el sem a megyét, sem a járást — Szihalmom a Rimamente Ter­melőszövetkezet 7000 férőhe­lyes baromfinevelőjét látogat­tuk meg. Tavaly kétéves huzavona után végre elkezdhették a munkát a közös gazdaság tag­jai, a másfél millió forint be­ruházásból épült új „csirke- gyárban” A jó munka sikere csakhamar jelentkezett, amit egymagában igazol az a tény, hogy a tervek szerint két-há- rom év alatt megtérül az épí­tési költség. A bizakodásra van is okuk, már az idén 21 ezer baromfit értékesítettek, átlag 1,30 kiló súllyal. Az év végéig 35 ezer csibe nevelését tervezik, és szeretnék, ha a zárszámadás­hoz félmillió forinttal járulna hozzá a baromfinevelés. Any- nyira hasznosnak tartják ezt a munkát, hogy a törzsbaromfi- ólat is ilyen csirkegyárrá akar­ják átalakítani. Minek köszönhetőek a jó eredmények? A jó Lochman- fajtának, a nagyszerű takar­mánygazdálkodásnak — egy kiló hús előállítására 2,72 kiló takarmányt használnak fel — és nem utolsósorban a jól dol­gozó baromfigondozóknak. Ferenc Istvánná vezetésével héttagú szocialista brigád vi­seli gondját az állatoknak és ígérik, hogy karácsonykor újabb hétezer Rántani1 való csirkét tesznek le az ünnepi asztalokra. A díszes brigádnaplóban na­ponta gyarapodnak a sorok, vállalásaik teljesítését tartják így számon. Minden bejegyzés Napestig dolgoznak a traktorok. A poroszlói Új Erő Termelőszövetkezet hatalmas tábláin a mai napra befejeződött a búza vetése.

Next

/
Thumbnails
Contents