Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-15 / 244. szám

hr> a Élni tanulnak... 54 dekás csecsemő m Mesterséges környezet ■ Harc minden emberért ^Szirénázva száguld a men­tőautó. Csikorogva fékez a kcrházudvaron. Kiszáll a mentő. A kezében egy „Mó- zes-kosár”. Óvatos léptekkel siet fel az osztályra. A sok meleg takaró közül előkerül egy pólya. Annak is valahol a mélyéről egy alig 1 kg-os újszülött. lyos, olykor legyőzhetetlen problémát jelent. Elég, ha csak néhány évti­zeddel tekintünk vissza. Az úgynevezett „veleszületett életgyengeségben” szenvedő csecsemők jelentős százaléka meghalt Sok esetben meg sem próbálkozhattak harcolni értük az orvosok, hisz isme­Az inkubátor és lakója. Beteg érkezett! Megmozdul az osztály. Mindenki azonnal tudja, hol a helye. Fegyelme­zett jól beidegzett mozdula­tok. Kapkodásnak nyoma sincs. Éppen az igazgató fő­orvos vizitel. Azonnal „átve­szi” a cseppséget A fehér kö­penyes emberek — arcukon a steril maszk — nekilátnak a legnemesebb feladatnak, is­mét életet adni a már nem is lélegző emberkének. Minden tizedik Üzembe helyezik a mester­séges lélegeztető gépet Az alig kétujjnyi tüdő megtelik levegővel. Szinte felfújják, aztán leeresztik, mint egy léggömböt Ez rendkívül fon­tos része a reanimációnak, hisz ha az agy nem kap meg­felelő mennyiségű oxigénnel ellátott vért, hamarosan beáll a biológiai halál is. A kis mű­tőasztalon fekszik a csecsemő. A műtőasztal nem nagyobb, mint egy kereken gördülő ká­vézó asztalka. Baj van a vér összetételével. Azonnal vér­csere! S máris csordogál a friss, egészséges vér, a rossz helyére. Az apró katéter a légcsőben. És dobog a szív! Micsoda pillanatok! S szinte naponta ilyen perceket, sőt órákat élnek át, — nem, rossz a kifejezés, — küzdenek végig teljes egyetértésben az orvo­sok a nővérekkel, az asszisz­tensek, technikusok, minden­ki, aki csak szakértelmével, igaz emberszeretetével tehet valamit. 10 %! Minden tizedik cse­csemő koraszülött! Ennyit árul el a statisztika. Rideg számok. Az átlagolás eredmé­nye. Mennyivel többet mond a számoknál az, hogy ezeket a csöppségeket, akik — mind előzetes bejelentés nélkül — hónapokkal korábban jönnek a világra; meg kell menteni! Mit jelent a fogalom: kora­szülött? Az orvostudomány általában minden két és fél kilogrammon aluli újszülöttet az előbb említett kategóriába sorol, függetlenül a születés időpontjától. A méhen belüli élethez szokott gyermek meg­mentése, akinek belső szervei sok esetben rendkívül nehe­zen alkalmazkodnak a külvi­lág mostohább, önállóságot követelő életfunkcióihoz, sú­retlenek voltak a módszerek, s az eszközök. A tudomány, az ember alkotó ereje nem egykönnyen törődik bele a ve­reségbe. A kutatások e téren is jelentős eredményeket hoz­tak. i Csecsemő-jelöltek Az intézet jelenleg hét in­kubátorral rendelkezik. Mi is az inkubátor? Valójában tö­kéletes ^anyaméh”. Talán még a természetes körülmé­nyeknél is többet képes nyúj­tani a koraszülötteknek, hisz páratartalmát, hőmérsékletét az orvosi kívánalmaknak meg­felelően változtani lehet. Fa­lai üvegből vannak. A gyer­mekhez különleges zsilipszerű nyíláson nyúlhatnak csak. Minden életfunkcióját teljesen steril körülmények között fi­gyelhetik, és szükség esetén azonnal beavatkozhatnak. A koraszülött-ellátás legma­gasabb foka az inkubátor-ke­zelés. Sajnos, a meglévő hét korántsem elegendő. Ide való­ban csak a leggyengébb, legrá­szorultabb csecsemő kerülhet Az intézet kis lakóinak nagy része úgynevezett boxfülke- ren dszerekben fekszik. A közös páráztató berendezés biztosít­ja a megfelelő életfeltételeket. 65 százalékos a levegő páratar­talma és 32 fok a hőmérséklet. A nővérek és az orvosok fan­tasztikus munkát végeznek. Ha más területen igaz, hogy csak elhivatott emberek lehetnek jó egészségügyi dolgozók, akkor itt ez százszorosán áll! A pa­rányi „csecsemő-jelöltek” még a normális újszülötteknél is sokkal több gondot jelentenek. Életfunkcióik szinte alig követ­hetők, oly parányi szervezetük minden alkotórésze. Pillanatnyi szünetet sem engedélyeznek ápolóiknak. ★ A gyermekgyógyászatban ha­zánk mindig az élen állt. Már 1837-ben Schöpf Merei Ágost orvos létrehozta földünk — sor­rendben — negyedik gyermek- osztályát Ezelőtt a kisgyerme­keket, főként a csecsemőket szinte semmiféle kórházi ellá­tásban neon részesítették. Esetleg a javasasszonyok* vagy bábák ráolvasást alkal­maztak, vagy gyógyfüvekkel próbálkoztak. A felszabadulás után előtér­be került ennek a problémá­nak a megoldása is. Gyökeres változás állott be a kórházak gyermekosztály-ellátásában. A gyermek mindannyiunk kincse lett. Egyre-másra láttak nap­világot rendeletek az anyák és a gyermekek védelmében. A statisztikát nyomon kö­vetve érdekes tényre figyeltek fel a szakemberek. Bár roha­mosan csökken a megbetege­désből, rossz ellátásból fakadó csecsemőhalandóság, egy terü­leten makacsul tartotta magát, sőt még emelkedett is. Ez a koraszülöttek, „a veleszületett életgyengeségben” szenvedő csecsemők elhalálozási arány­száma. Megérdemli ez a heroikus küzdelem, amit az állam az or­vosokkal összefogva vívott, hogy alakulásánál egy kissé elidőzzünk. 1949-ben nyílt meg az első koraszülött-intézet. Munkája, ilyen körülmények között is, hamarosan jelentős A filmszalag amatőrjei 1866. október 15., szombat „Ugye, nincs semmi bajom doktor néni?” Ö már túl van a veszélyen. eredményeket produkált. Ki- sebb-nagyobb átalakítások, költözködések után végre 1954- ben megalakult az azóta világ­hírre szert tett, a jele® magyar gyermekorvosról, Schöpf Merei Ágostról elnevezett, koraszülött gyermekek gyógyítására, élet­ben tartására specializált kór­ház. Jelenleg 209 ággyal és egy úgynevezett várható, veszé­lyeztetett szülésekre berende­zett 55 ágyas szülészeti osz­tállyal rendelkezik. Az egész országból Érdekes végignézni az apró­ságok során. Van itt minden­honnan az országból, sőt kül­honból is. A kis Margitka, csak így szólítják, 83 dekával jött a világra, s édesanyja krakkói tanárnő. De hoztak Szegedről, Debrecenből és sorolhatnánk tovább valamennyi várost, fa­lut. A nyilvántartólapon ilyen bejegyzések olvashatók: Neve: B. Zsuzsanna, súlya: 62 dkg, öthetes. B. Ilona, súlya: 83 dkg. Az intézet legkisebb sú­lyú gyermeke, 54 dekával szü­letett. Alig több mint fél kiló. Az intézet világszinten jelen­tős eredményeket ért el. Az UNESCO statisztikája szerint vetekszünk a világon legjob­ban felszerelt New York-i ko­raszülött-kórház eredményei­vel. Egy apró különbség azon­ban figyelemre méltó. Amíg egy New York-i mamának napi 27 dollárt kell fizetnie, addig ha­zánkban teljesen ingyenes ke­zelést biztosítanak minden szü­lőasszonynak. Irta és fényképezte: Regős István 1964 óta már három fesztivált rendeztek a Heves megyei földművesszövetkezetek ama­tőrfilmesei. A szövetkezetek házi kezdeményezésére most már felfigyelt a megyei tanács művelődésügyi osztálya is. Az idei fesztiválon 8 és 16 miHi- méteres filmek kategóriájában már négy-négy díjat osztott ki a bíráló bizottság. Első olvasásra talán sze­rénytelennek tűnik a fesztivál szó használata, hiszen képzet- társítás réién Cannes-ra, Kar­lovy Vary-ra, vagy éppen Moszkvára gondolunk. De ez a 22 Heves megyei fmsz-filmes — kizárólag amatőralapon, ál­landó önképzéssel, folyton új feladatokra készül. 1961-ben Varga László, a MÉSZÖV kul- túrfelelőse még egyedül rontot­ta el az első celluloid-métere­ket, hogy aztán beletanulva ebbe a szép, érdekes, kulturá­lis és művészi munkába, ha­mar követőkre találjon. Évek során két gócpont — Eger és Gyöngyös — alakult ki az fimsz-filmeseknél. Gyöngyösön a díjnyertes Nagy Sándor, Egerben Varga László és Dom- boróczky József vezeti ezt az öntevékeny művészi foglalko­zást. Az első vállalkozásoknál az alapgondolatból, a szövetkezeti élet propagálásából indultak ki. Általában százméteres do- kumenturafilmeket készítettek a földművesszövetkezetek éle­téből, a kereskedelemről, a vendéglátásról, a felvásárlás­ról és azokról az események­ről, a taggyűlésekről, küldött- gyűlésekről, amelyek a falu parasztságát érdeklik. Az 1966. évi gyöngyösi filmes találko­zón díjat nyert például a He­ves megyei szövetkezeti nap, az Új büfé Gyöngyössolymo- son és a Tűzrendészet a keres­kedelemben című d okúmén­tumfilm. Legújabb terveik szerint nagy feladat megoldá­sára készülnek: a szövetkezeti mozgalom 20 éves történetéről tájékoztató dokumentumfilmet akarnak összeállítani. A mai erőviszonyok és az anyag nem teszi lehetővé egyórás film létrehozását, de a színes, vál­tozatos anyag máris készen áll ahhoz, hogy egy több száz méteres filmet készítsen ez a szorgalmas kollektíva. A dokumentumszerű filmek mellett eddig is tettek kísérle­tet néhány játéktéma, művészi riport, sportverseny, sport és oktatási téma megfilmesítésére. Hamarosan összeállítják a badacsonyi tapasztalatcsere élményei alapján a teraszos szőlőművelésről készült film­felvételeket is. A film számára mindig há­lás téma a tánc és a zene. Most ez a kollektíva ilyen összeál­lításra készül. Megrendelőik között tol áljuk a tanácsokat is, az egri vármúzeumot is. A múzeum ugyanis hasznos „le­letmentés munkát lát abban, hogy a megyei földművesszö­vetkezetek filmesei megörökí­tik a népi együttesek egy-egy produkcióját (itt elsősorban az ecsédi népi együttesről készült sikeres filmre gondolunk!) és ezzel átmenti a jövő számára a népviseletet, a népi táncot és a dallamvilágot, amelyet ma is hallgatunk még a megye fal­vaiban. A földművesszövetkezetek anyagilag is támogatják ezt a hasznos, öntevékeny munkát, amely túljutott már a kezdeti nehézségeken. A szakirányítás aktívan közreműködik abban, hogy a keskenyfilmesek egyre jobban és művészibben hasz­nálják a 8 és 16 milliméteres celluloidszalagot „ , Ki mit tud? — Noszva jón (Tudósítónktól): A televízióban oly népsze­rűségre szert tevő „Ki mit tud” vetélkedők alapján Noszvaj község fiataljai is megrendez­ték vetélkedőjüket. Tizenhat számban mérték össze tudá­sukat a fiatalok. Az irodalmi részhez tartozott a vers, elbe­szélés, monológ, a zened rész­hez az énekkórus, népdal, tánc­dal és zenekarok, s tornászok is bemutatkoztak. A hattagú zsűri a fellépést, az előadásmó­dot és a kiválasztott művet pontozta. Maximálisan 15 pon­tot adhatott egy-egy zsűritag, a szereplők maximális pontszá­ma egyénileg és csoportosan egyaránt 90 pont lehetett. A zsűri döntése alapján Síké Valéria gimnáziumi tanuló lett az első, s ő nyerte el a közön­ség szavazatai alapján a kü- löndíjat is. Második Bőgős Zsuzsa lett. Noszvaj község lakói érdeke lődéssel fogadták a vetélkedőt, ezt bizonyítja az is, hogy zsú­folásig megtelt a nézőtér. A rendezésért, díszletekért külön dicséret illeti Szepesi Pált, Ba­lázs Magdolnát és Jósvai Sán­dort. Aki azt hiszi, hogy a gyűrű, amelyet e történet „hősé”-vé avat, valami különleges gyűrű volt, meglehetősen téved. Nem ölelt apró cirádákkal különös metszésű sejtelmesen csillogó követ, nem volt titkos társaság megkülönböztető jelzése nem lehetett öblös fejében méreg­fiolát elrejteni, s varázsereje sem volt mindenható szelle­mek megidézésére. Arról nem is beszélve, hogy még pecsét­viasz szétmázolására sem le­hetett alkalmazni, mivel való­jában csak egyszerű arany ka­rika volt. Éppúgy lehetett 14 karátos, mint több vagy keve­sebb. Tulajdonképpen senki sem tudta, hogy mennyi. Egy azonban biztos: valódi arany volt s az arany mivoltába ve­tett általános hitet még ez a cinikusnak tűnő megjegyzés sem tudta megrendíteni: — Arany? Ugyan* szivi, trombita ez. Éppen csak meg nem szólal Nyilvánvaló, hogy a sárga irigység hangja volt ez a pesti ­..........- utcai leánygim­ná zium IV. b. osztályában, de senki sem méltatta különösebb figyelemre. S végeredmény­ben nincs is azon semmi meg­lepő, hogy a IV. b.-ben ez volt az idő tájt a legszebb, a leg­csodálatosabb, mindenesetre a legfigyelemreméltóbb gyűrű, amit valaha láttak — a Satura nus gyűrűjét is beleértve. — Haláli! — mondták a lá­nyok, s ez náluk az értékelés legmagasabb foka volt. Ezt mondták ugyanis a Háború és békére, Belmondóra, a fagy­laltra, a törpe tűsarkű cipőre, a házibulira és a temetésre is. A gyűrű tulajdonosa és egyedül jogos, igaz birtokosa szép, sudár termetű leány volt. Fejjel magasabb minden­kinél a IV/B-ben. Egy házi szépségversenyt az osztály esze ezzel a lemondó sóhajjal értékelte ki: — Hja, neki könnyű. Az em­beri kor legvégső határán le­vő férfiak is megfordulnak utána. Ez tette-e vagy valami, más, a szép, sudár termetű leány kezét megkérte valaki. Akadt az osztályban, aki tudni vélte, hogy csuda klassz pali, egy menő fej, aki talpig férfi. Má­sok arról suttogtak, hogy tu­lajdonképpen a leány apjának hajdani barátja és a papa egy korábbi szívességért adja neki a leánya kezét. Volt, aki romantikus megol­dásokat keresett s gyerekkori szerelemről beszélt, amíg ki nem derült, hogy a vőlegény vidéki állatorvos, egy nyakig­láb, szőke fiú, 28 éves, motor­ja van, de még az esküvő előtt egy Skoda Octaviát vesz, mert azzal könnyebb egyik faluból a másikba járni* Az eljegyzés­hez vezető ismeretség pedig az elmúlt nyáron a balatonföld- vári Keringőben köttetett, ahol a fiú felkérte táncolni a le­ányt. Az iskola életét felkavaró ügy akkor kulminált, amikor a lány szülei kérték az igaz­gatótól, hogy lányuk eljegyez­hesse magát, amit az igazgató összeegyeztethetetlennek ítélt az iskola rendtartásával, és meg is adott. Aztán lezajlott az eljegyzés is. Az osztály tag­jai közül senkit sem hívtak meg, ami általános sértődött­séget váltott ki a IV/B-ben. — Bezzeg a dirit meghívták — jegyezték meg, jelentőség- teljes hangsúllyal utalva a kü­szöbönálló érettségire. A sértődöttséget azonban el­fújta a gyűrű, amely csak ek­kor lépett a maga fényes va­lóságában színre. A gyűrű szenzáció lett, egyedülálló ér­dekesség, amelyet mindenki megnézett, mindenki kézbe vett és mindenki felpróbált. Azon a héten lőtték fel éppen Gagarint az űrbe. Hiába ke­ringett azonban az első űrha­jós a súlytalanság állapotában az öreg bolygó körül, hiába kö­rözte le az időt, másfél órán­ként átélve a nappal és az éj­szaka változásait, a gyűrűvel nem versenyezhetett. A gyűrű-próba megállás nél­kül folyt, a lányok egymás uj- járól húzkodták le a szünet­ben, s töviről hegyire megtár­gyalták az eljegyzés intim részleteit is. — ö húzta fel a gyűrűt? — Megcsókolt? — Naná! Hogy lehet kérdez­ni ilyen hülyeséget — Szájon? — Isteni klassz! A gyűrű tulajdonosa pedig úgy állt a zsibongó lányok kö­zött, mint akit tulajdonképpen az egész nem is érdekel, mint­ha mindennap eljegyzés vol­na Egyszer csak az egyik lány ezzel állt elő: — Add kölcsön néhány nap­ra .;. Hadd pukkad jon meg az a hólyag. Az a hólyag egy szemüveges bölcsészhallgató volt — Hát, ha nagyon akarod — mondta a gyűrű tulajdono­sa. Mintha bomba robbant vol­na fel. — Nekem is * 1. — Ugye, nekem is? — Hordhatjátok mind — mondta a szép sudár leány unottan, azzal a fölényes biz­tonsággal, amely csak a ma­gukat birtokon belül érző nők sajátja. És hordták is. Hol az egyik, hol a másik leány tartogatta a pénztárcájában, hogy a ran­devú előtt felhúzza és flotta­tüntetésre használja felcuk­kolva szegény fiúkat egy nem létező vőlegény félelmetes ár­nyával. i Így ment ez egész héten át s ment volna tovább is, ha a szép sudár leány szombaton délután nem kap táviratot az állatorvostól: „Az esti gyorssal érkezem. Lajos.” A gyűrű. Mit fog szólni a Lajos, ha nem látja a kezén?! Ö meg azt sem tudja, hol van. Rohant ahhoz a leányhoz, aki elsőnek kérte. — Nálam? — nézett az rá csudálkozó szemmel. — Én másnap odaadtam a Macának. Macát telefonon is el lehes tett érni. — Ketten is kérték, de tő­lem Kati vitte el. Futás Budára. Kati nincs otthon, Jucinál van, együtt ta­nulnak, mondja a mama. Hja* az érettségi. És így ment ez egész dél­után. Volt, hogy a lánc megsza­kadt s ott állt az utcán této­ván, most hol keresse. Atkozta a buta fejét, hogy belement ilyen hülyeségbe. Végül mégis rálelt. És ép­pen akkor, amikor már eldön­tötte, hogy azt fogja mondani a fiúnak: „A gyűrű? Ja, a gyűrű. Tudod, csak a dátum volt belevésve, de én elvittem az ékszerészhez, hogy vésse bele a te nevedet is.” A gyűrű Ibolyánál volt, aki a Flórián téren lakott és éppen moziba indult. —Csak tudnám, hova is tet­tem — tűnődött Ibolya, de az­tán előszedte a gyűrűt a toll­tartójából, radírgumi, ceruza­csonkok, rajzszögek és kenyér- morzsa közül. Rohant a Keletibe. Csak oda­érjen időben. Az autóbuszon olykor-olykor rápillantott a ke­zére s mindannyiszor túlára­dó öröm töltötte el: megvan, megvan! A vonat már benn állt, ami­kor belihegett a peronra. Ügy tárta a karját ölelésre, hogy gyűrűs bal kezét szét­tárt ujjakkal húzta el vőlegé­nye szeme előtt. A fiú azonban ügyet sem ve­tett a gyűrűre. Nem is vette észre. Mintha a nap egyszerre csak elkezdene — déli Í2 óraT' kor — szünetelni. t Péteri István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents