Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-07 / 237. szám
A „csapatkapitány" homloka ráncba szaladt Korábban hírt adtunk már az egri I. számú téglagyár első féléves kitűnő szerepléséről, amelynek során győztese lett az ÉM. Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat munkaversenyének. Néhány hónap után a „bajnokcsapat kapitányánál”, Gé- czi György gyárvezetőnél érdeklődtünk újra: milyen a folytatás? Az üzem tartja-e korábbi jó formáját, sikeresen veszi-e' a következő akadályokat, egyszóval: elvég- zi-e az előírt feladatokat.. ? — A júliussal még nem volt különösebb bajunk — mondta. —- A nyers cserépből „hoztuk” a tervet, többi gyártmányainkból pedig kivétel nélkül többet adtunk fél-félszázezer darabbal. Az augusztussal azonban már kevésbé lehetünk elégedettek. .. — sóhajtott, s ráncba szaladt a homloka — Augusztusban váratlanul megjöttek az esők és ez egy kicsit hátravetett bennünket. A hónap végéig égetett cserépből háromnapra szaporodott a hátrányunk s téglából is csináltunk 16 ezer darabos adósságot. Akárhogyan is igyekeztünk, nem juthattunk előbre, mert a csapadékos párás időben néhezen száradt az agyag... — És a szeptember? — Az égetett cserépből teljesen behoztuk a lemaradást, sőt: 50 ezres többletet értünk el! S csökkentettük hátrányt a téglánál is.. . A nyers téglából azonban kereken 40 ezerrel készítettünk kevesebbet... — Tehát: „ugrott” a negyedéves terv? — A, erről szó sincs! — vállott derűsebb tekintetre a gyárvezető. — Szerencsénkre az első fél évben tartalékoltunk annyit, hogy nem ért bennünket különösebb meglepetés s így teljesíthettük feladatunkat. Csak hát — ugye — az eredménynek van egy kis szépséghibája: a negyedév közi „formaingadozás”... Az első hely egy kicsit kötelez, jó lett volna hónapról hónapra tartani a vezetést s a harmadik után megint kirukkolni valamennyi többlettel... a tervteljesítéssel egyébként éves szinten sem lesz baj! Az idő kedvez, ragyogó októberünk van, valószínű, hogy kicsit talán túl is teljesítjük feladatainkat. Am úgy vélem, hogy ez kevés lesz a vállalati elsőséghez... — Szép őszünk van, mi akadálya hát a „győzelemnek”? — Sok, nagyon is sok... Melyikkel kezdjem? Először is nagyon szűkében vagyunk a férőhelynek. Miinden használható területet beraktunk már téglával, cseréppel Csupán nyers téglából 2 milliót tárolunk! Aztán meg, a kemencénk sem győzi a két présgépet, lassan megy az égetés... S ami a legnagyobb akadály: kevés az emberem.. Annyira kevés, hogy még a két év előtti építkezés nyomait, maradványait sem tudom velük eltakaríttat- ni pedig sok téglának, cserépnek lenne helye. Képzelje csak: augusztusban még 96-an voltunk, most meg legalább 20- szal kevesebben! Betegek, szabadságra mentek. Itt a szüret, a szőlőhegyen, ugylátszik érdekesebb, könnyebb, pénzesebb munkát találnak... Az ősztől mindig félek .. . Szüretre mindig sokan „lebetegednek”, „pihenni” mennek... — Meddig tart a szezon? — Valószínű, hogy a hónap vége felé leállunk a nyersgyártással. Aztán amíg tart a nyersből, égetünk Utána elkezdjük a szokásos nagyjavítást. — A jövő szezonra lesz-e valami újdonság? — Tovább korszerűsödik az üzem: valami félmilliós beruházással kapunk egy új ezres simahengert és egy NDK-prést — Mit szeretnének még? — Tartós jó időt, sok nyersárut, hogy egészen tavaszig kitartana. Szeretnénk egész télen égetni... S bevallom, hogy még valamit: újra elsők lenni az észak-magyarországi gyárak versenyében... Évek óta az idei júliusban sikerült először. Jó lenne ismételni a „bravúrt”, s megőrizni a vezető helyet Persze, ehhez közös akarat kellene, egy erős törzsgárda egyhangú elhatározása. Ez pedig. sajnos, egyelőre nehezen megy. — (gyára) Autós ámokfutó A motor magas fordulat- száma olyan zajt csap, hogy mindenki önkéntelenül arra kapja a fejét, amerre a CG 92—18-as rendszámú málna- és csontszínű Wartburg de Luxé végigszáguld a gyöngyösi utcán. , Az ámokfutó rohan így, nem törődve senkivel és semmivel, egyetlen vágy uralkodik rajta: pusztítani. Ennek a Wartburgnak a száguldozása is csak ide vezethet előbb vagy utóbb. És hogy ne következzék be: felhívjuk rá a közlekedési rendőrség figyelmét. Ami a dologban a legfurcsább, a Wartburg délutánonként éppen abban az utcában szokott száguldozni, amelyben a városi-járási rendőrkapitányság is székel. Talán azért is, mert az utca sarkán a tábla azt hirdeti, hogy itt megállni „csak BM- gépjárművek részére” tilos? A rosszul szerkesztett felirat sem adhat azonban felmentést a fiatal gépkocsivezető réSzére a közlekedési szabályok alól: (—ár) A materialisták azt állítják, hogy nincs élet a halál után... Nos, van élet a halál után! Az anya halála után — az újszülött élete továbbfolyik, mert a tudomány, ha csodákra nem is, de tudományos tettekre, a halálból kimentett élet fenntartására képes. Olvasom, hogy egy szombat- helyi anya, szíve alatt gyermekével, meghalt. A szív megállt, de a magzati élet nem. S ezért az életért szállt síkra a tudomány — győztesen: megmentve az életnek az új életért saját életét áldozó anya gyermekét. A tudomány azt folytatta, amit az anya nem tudott már világra teremteni; a tudomány végrehajtotta a születendő gyermekért életét áldozó anya végakaratát. Így, csakis így, de így van élet a halál után! (—6) Az elsi AMIKOR A KISZ központi bizottságának meghívóját kézhez kapta, még nem tudta, milyen kitüntetést vesz majd át. Az ünnepségein aztán elhangzott az ő neve is: Bata Józsefet, a gyöngyösi városi KISZ-bi- zottság titkárát, a fegyveres erők napján a Közbiztonságért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. Ennek a néhány percnek az élményét nehéz elmondani, de a rövid idő elegendő volt ahhoz, hogy az eltelt tíz év eseményeit felidézze. Vácott kezdődött. A katonai szolgálatot teljesítő Bata József szakaszvezető a Honvédelmi Minisztérium közvetlen magasabb egységénél a század pártszervezetének titkári teendőit látta el. Az egység párt- bizottságának is tagja volt. 1956-ot írtak abban az évben. Az ellenforradalom hullámai ott is káotikus állapotokat teremtettek. A század párttitkára igyekezett az egységnél a rendet megtartani, megmagyarázni, hogy a szovjet csapatok a munkáshatalom támogatói. Az ellenforradalmi katonatanács azonban időlegesen felülkerekedett, Bata Józsefet az ezred párttitkárával együtt letartóztatták és mindkettőjükkel közölték az „ítéletet” — a halál vár rájuk. A FIATAL KATONA szinte fásultan vette tudomásul a szavakat. Egyet tudott csak: az életéért nem fog könyörögni. Ha meg kell halnia, megkísérli ezt egyenes gerinccel elviselni. A szovjet csapatok megérkezése adta vissza az életét. _ 1956. november 4-én már néhány társával együtt fegyveresen őrködtek a laktanya biztonságán ismét. Ebből a magból nőtt ki a váci karhatalmi egység. Aztán új feladatok következtek. Visszavezényelték eredeti alakulatához Gyöngyösre. Itt a postahivatal biztosítását látta el, mint karhatalmista. Amikor Egerben megkezdték a munkásőrség szervezését, azonnal kérte a felvételét. Nem sokkal később Gyöngyösön is kialakult a munkások fegyveres egysége, amelyben eleinte rajparancsnokként teljesített szolgálatot Bata József is, ma már szakaszparancsnok. — Nagyon fiatal voltam Inég, alig múltam el húszéves — emlékezik vissza azok- te az időkre. — Éreztem, hogy Autók suhannak a nyílegyenes országúton. Tőlük jobbra- balra húzódik az egri Petőfi Termelőszövetkezet almása. Már a kerítésen túlról látná az almától roskadozó ágakat. Feszül és gyúródik a fák kérge, ahogy az ágak a gyümölcs terhétől deformálódtak. A sorok között kerti traktor pöfög, utánfutóján tornyosulnak a ládák. Létrák állnak egymás mellett, az emberek óvatos kézzel szakítják az almát és gyűjtik vödrökbe, ládákba. Egy hónapja tart az almaszüret a város és Eger felnémeti része között Sok az alma, több, mtot várták. A terv ugyanis 22 vagon, de számításaik szerint 30 vagonnal lesz. Minőségre is jobb a termés, ezért sokat exportálnak belőie és a bevételük is megközelíti így majd az egymillió forintot Szarvas Sándor kertésszel járjuk a mintegy félszáz holdas zárt gyümölcsöst — Jó volt az időjárás az almára — mondja —. de mi is sokkal többet tettünk a jobb termésért. Elsősorban is kialakítottunk egy nyolcfős brigádot Az állandó brigádtagok jó gyakorlati felkészültséggel végezték el a metszést a permetezést. Jó volt a kapcsolaA szövetkezetiek még a gépi osztályozást is felülbírál« ják. Az utóellenőrzést végző asszonyok vigyáznak arra. hogy csak hibátlan, megfelelő méretű almák kerüljenek a to» gyasztókhoz. 3C('esnie (fi színházba — Láttad az új magyar drámát a Nemzetiben? — kérdeztem Kecs- megit, mert nagyon szeretem, ha más ember is elmondja a vélemé- nyét egy látott darabról, nem mintha egy fikarcnyit is adnék a véleményekre_ — A Nemzetiben? — villant fel az emlékezés csodálatos derűje Kecsmegi arcán. — Jaj, a Nemzetit nagyon szeretem Hogy az o színház micsoda színház, azt hiszem, olyan színház alig van ma Magyarországon, nekem elhiheted. .. — Annyira tetszett az új magyar dráma előadása? — tamáskodtam Kecsmegi egyoldalú lelkesedése miatt. .. — XJj magyar dráma? — kerekedett rám a szeme. Én a Nemzeti büféjéről beszélek, nagyon szeretem. Minden premieren ott vagyok, mert akkor hozzák a legfinomabb szendvicseket olyanokat. amelyek méltóak egy ország első színháza büféjéhez. Múltkor volt alkalmam összehasonlítást tenni, kérlek — lelkendezett tovább Kecsmegi — a Vígszínház, az egri és a győri színház, valamint a Nemzeti büféje között. .. Hát, öregem, meg kell mondanom, hogy a vidék azért az csak vidék... Micsoda színvonalbeli különbség. Száraz szendvicsek, csak úgy vaj nélkül, kérlek... Hát ez a vidéki színjátszás? Egyébként a Vígszínház büféjétől sem vagyok nagyon elragadtatva. .. Legutóbb valami ízének volt az izéje, premierje ha jól tudom, így mondják, s képzeld el, nem volt aszpikos szendvics... Premier aszpikos szendvics nélkül... Hát nem borzasztó? — Az — hagytam rá, de még óvatosan megkérdeztem — Te, mond, Kecsmegi, legközelebb melyik premieren eszel? Kecsmegi arcán a komoly töprengés jelei látszottak. — Nem olyan egyszerű ez. kérlek. Nézem a színházak műsortervét , Itt egy kedves franciás ízé, menjek oda? Mert szeretem a francia konyhát... Amott egy angol darabot mutatnak be, igaz a konyhájuk kissé rágós ezeknek az angoloknak, de hátha kirukkolnak valami ujjal... Régen ettem már igazi jó pirogot, el kellene menni egy szovjet darab bemutatójára... — És esetleg egy új magyar dráma? — Meg vagy te őrülve? — horkant fel Kecsmegi —. hát lehet színházi büfében paprikás csirkét nokedlivel, vagy bográcsgulyást kapni? (egri) tunk a növényvédő állomással és előrejelzéseiknek megfele- lelően védekeztünk a különféle növényi kártevők ellen. Mutatja a talajt amelyre az ősszel 150—200 kiló szuperfoszfátot tavasszal 150—200 kiló nitrogén műtrágyát szórtak holdanként Egész nyáron tárcsáztak a fák között, hogy megőrizzék a talaj nedvességét, másrészt a gyomirtás miatt. — Ügy tudom, hogy mi küldtük az első vagon almát exportra. Ezen a héten újabb két vagonnal szándékozunk külföldre küldeni a tormásból. Egy jó hónapja ttot az almaszüret A szövetkezet tagjainak segítettek ebben az egri diákok is. Naponta legalább százan szedték az almát Voltak a közgazdasági technikumból, a Szilágyi és a Gárdonyi gimnáziumból tanulók, és munkájukkal elégedettek a szövetkezet tágját — A jövő héten befejezzük a szedést és utána csak az osztályozás marad hátra. Pincéinkben 4—5 vagon almát akarunk tárolni. Ez képezi majd a jövő évi előlegosztáshoz az al apot Bejárjuk az almást, követjük az imént még a fákon pirosló gyümölcs útját. A megtelt ládákat beszállítják az osz- tályozóhoz, ahol legalább harminc asszony foglalatoskodik: kiválogatják a sérülteket, osztályoznak nagyság és az előírt minőségnek megfelelően. A szövetkezet kertésze magyarázza, mit miért kell tenni. — Sokat vitatkoztunk, hogy megéri-e nekünk, ha ennyi dolgozót lekötünk az osztályozással? Nem mondom, ilyenkor harminc dolgos kéz elkelne mindenütt, de úgy számítottunk, ha itt egy asszony csak 60—70 kiló alma minősítését is végzi el. már megkereste a napszámát és több pénzhez jut az osztályozott alma révál a szövetkezet is. Segít az osztályozásban a MÉK gépe is. A hosszú alkotmány közepén gumiszalag fűi» arra öntik az almát, és onnan gurulnak azután a megfelelő ládákba. — Gyors és hasznos ez a gép, de szükség van még utóellenőrzésre is, ahol az „eltévedt^ almákat a megfelelő helyre rakják át A felvásárló vállalat tehergépkocsijai időnként megjelennek az osztályozónál és elviszik a gondosan szétválasztott gyümölcsöt. Mázsaszámra viszik a hazai piacokra, külföldi megrendelőknek az egri Petőfi Termelőszövetkezet értékes gyümölcsét: a jonatánt, az aranyparment, a húsvéti rozmaringot, a nemes sóvári és a Budai Domonkos-fajta almákat (P. E.) 1966. október 7., péntek A L M A-: FELNÉMETEN vállalta — Mondjam azt, hogy nekem szerencsém volt? Valószínű, hogy ez így nem igaz. Sokkal inkább az az igazság, hogy a feleségem megérti: ott a helyem a munkásőrségben. Egyébként is a politikai funk- cióm olyan, hogy csak a napi nyolc órát megtartani képtelenség. Ha á családi harmónia nem lenne teljes, nem volna lehetséges a munkám nyugodt végzése. De a szabad időmben szívesen megyünk együtt társaságba, kirándulni, szórakozni. Ha lehet, a kislányomat is magunkkal visszük. — Közel tíz év önkéntes, fegyveres szolgálatban. Nem fárasztó? — MÉG LEGALÁBB ÖT ÉVET szeretnék a munkásőrségben eltölteni. A fáradságot egyáltalán nem érzem, & Bata József, most is, mint általában: mosolyog. Kiegyensúlyozott, boldogl, elégedett ember. (g. molnár) )k között i politikailag, elméletileg még sokat kell fejlődnöm. Ezért jelentkeztem a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemre, annak megindulásakor. Egy évvel később, 1958-ban a városi KISZ-titkári funkciót bízzák rá Gyöngyösön. — ÜGY GONDOLKOZTAM, a munkásőrségbe minél több fiatalt kell beszervezni. Mindenekelőtt saját munkatársaimat győztem meg, a KISZ-vb tagjait, akik azóta is ott vannak velem együtt. — Milyen feladat munkás- őrnek lenni? — Sok lemondással is jár, hiszen a vasárnapok legtöbbször gyakorlattal telnek el, a szolgálat ellátása is áldozatot kíván, de nagyon jó érzés az slvtársakkal együtt lenni, mert valami bensőséges kapcsolat Eűz össze bennünket. Nem lehet ezt másként kifejezni: mint egy nagy család, olyanok vagyunk együtt. A szolgálat, 3. gyakorlat az egyik oldal, a Eelfrissülés, a felszabadultság i másik. Nagyon jó ez így. — És a család?
