Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
Bronz ágyúcső és török bocskorok MÚZEUM A HATVANAS UTCÁBAN \ Az udvart hosszú kőkerítés takarja el a kiváncsiak szeme elől, és már ez alkalmas arra, hogy az ember valami különlegesen zárt világot képzeljen el, esetleg titokzatosságot, ismeretlen erők jelenlétét. Bozontos szőrű, fekete puli fogadja ugatva azt, aki a deszkakapun belép. A hatalmas udvaron buja növényzet között frissen épített kis út vezet a távolabb álló, fáktakarta kőépület felé. A furcsa hangulatot növeli az út mellett álló néhány török sírkő. Csend van mindenütt, csendben várja az épület magasban álló, szűk, kis ablakaival az érkezőt. Itt lakik a hetvenegy esztendős Dok- tay Gyula, akit mindenki ismer Hatvanban. A HÁZ Hófehér hajú, hófehér sza- fcállú, nagy termetű ember fogad. Igen, ő az, akinek múzeuma van. Sokan járnak ide, fáradjak csak be ... Balra kell menni. A rövid, boltíves, alacsony helyiségből régi falépcső vezet fölfelé. Talán azért, mert tudom, hogy itt múzeum is van, arra gondolok, hogy ha valaki a régi világok tanúit akarja megszemlélni, nem árt, ha ilyen úton közelíti meg, mert ez a ház időben is vezeti az embert. Kisebb előtérbe érünk, ahonnan négy-öt helyiség nyílik. A falakon régi, népi motívumokkal díszített tányérok. A szűk kis ablakon alig szűrődik be egy kis fény. Egy nagy szobába nyitunk ée. Az ablak alatt asztal, nagy, műszaki rajztábla. — Valamikor építész voltam «- magyarázza Doktay Gyula. Régi bútorok. — Ezek, öcsém — mutatja — idősebbek, mint mi ketten együttvéve. Az egyik szekrényen két szobor bronzból. Az egyik egy bikát, a másik egy hindu táncosnőt ábrázol. A MÉH-tői hozta neki valaki, mert tudják, hogy Gyula bácsi szenvedélyes gyűjtője a régiségeknek. így jutott néhány hete több mint ötszáz darab régi pénzhez. — Csöveket fektetnek le a belvárosi templom mellett, s ahogy ott ástak, megtalálták. Egy fa korsóban voltak. Elég sok elveszett belőlük, amíg hozzám kerültek. 1525—28-ból valók, a királyválasztás utáni időkből. Az az érdekes, hogy Hatvan abban az időben János királyhoz tartozott, a pénz mégis Ferdinándé. Aztán képzeld, a vízmű egyik embere felkeresett, hogy „részt kér” a régi pénzekért. Hát én sem kapok értük semmit! Tudják, hogy gyűjtök, s ideadták ... A MÚZEUM Tulajdonképpen nem is múzeum az a helyiség, ahová ezután vezetett Doktay Gyula, hanem egy nagy szoba, ahol a talált régiségeket tárolja. Itt aztán van mit nézni, van miért csodálni a fehér szakállú, idős embert. Az egyik sarokban edények. Szkíta edény kétezer évvel „előbbi” időből. Két cserépbögre, a szőlőhegyen találták, ő ragasztgatta össze. Van egy igazi „lábas”), körülbelül 100 éves, amiről a mai főzőedény kapta a nevét, és egy középkorból való lábastöredék. Található itt népvándorlás korabeli edény is, meg egy hatalmas korsó a XI. századból. Egy összeragasztgatott perzsa tányér. — Egy teljes vasárnapomba került, amíg végeztem vele — magyarázza Gyula bácsi. — Ezek meg itt kályhacsempék ... És tudod-e mi ez? Török bocs- kortalp! Régi házalapból került elő többedmagával, valami 2—3 méter mélységből. Több gondot kellene fordítani, a régi padlások kutatására, mert látod, ez a sok cserépedény a falon, például egyetlen padlásról származik. Ideadták, én meg örülök neki. Papírzsákokban rengeteg töredék vár még tisztításra, meghatározásra, összeragasztgatás- ra. A gyűjtésből nem maradt ki a régi kézmesterség sem: Romzsa János hajdani hatvani mézeskalácsos mester Doktay Gyulának ajándékozta „ütőfáit”. Amikor a posta épületét emelték, illetve újjáépítették, körülbelül négyméteres mélységből előkerült egy bronz ágyúcső. Az is itt van. Aztán ágyúgolyók a török időkből, amikor még állt a hatvani földvár. (Véglegesen Li- pót császár törölte el a föld színéről, hogy a kurocoknak ne legyen búvóhelyük). Egy fiókból előkerül a Corpus Juris, Werbőczy törvénykönyve. — 1945 óta nincs múzeuma Hatvannak. Én felajánlottam a házamat, mert ez jó lenne egy kis pofozással múzeumnak is. Csak azt kértem, hogy vagy két évig én vezethessem, hiszen jól ismerem ezt az anyagot. Eddig azonban nem történt semmi. Amit itt látsz, azt egyébként mind a múzeumnak adom. NEMCSAK SZENVEDÉLY Az egykori építész a felszabadulás után a visegrádi ásatásokon dolgozott. A múlt emlékeinek kutatása már régebben is érdekelte. Doktay Gyula nemcsak gyűjt, hanem ír is. Szeretné feldolgozni Hatvan és a hatvani vár történetét. Szekrénye tele dossziékkal, amelyekben a források fellelhetők, s neki is néhány elkészült írása. Régi rajzok, metszetek, és krónikások leírása alapján pontos rajzot készít a vár és a város területéről. Nagyon érdekes, és máshol meg sem található fénykép-dokumentumgyűjteménye van az egykori Grassalkovich-kastélyról. Pompás termek, gyönyörű bútorok ... A kastély ma már műemlékszámba menő berendezése azonban eltűnt, széthordták és elégették. Jó lenne a meglévőket még felkutatni. Az egykori kastélykertről is sok felvétele van. Egy másik dossziéban az ostromok leírása, másütt a régi posztógyár története, vagy Etviiai Cselebi török utazó feljegyzései ... Aztán rajzok, metszetek, kópiák. Ez nemcsak szenvedély, a nyugdíj szabad idejének kitöltése. Munkájára jó lenne felfigyelni, tapasztalataira támaszkodni. Hatvanban nincs múzeum, pedig arvyag, amit be lehetne mutatni, már jócskán van Doktay Gyula szorgalmának jóvoltából. Érdemes ezen elgondolkozni; méltányolni ajánlatát és jó szándékát. Kátai Gábor Házasság olasz Olasz—francia film Kemény megaláztatás olyasvalakit szeretni, aki a vagyon, rang és társadalmi látszat | miatt nem tartja egyenjogúnak a másikat. Ezt a megaláztatást az az anyai szeretet győzi le, amely titkot tud tartani és harcol. Az már csak természetes, hogy a kitűnő drámaíró, Eduardo de Filippo, az asszony, a megalázott Nápoly környéki prolilánynak ad igazat és boldogságot a játék végén. Filu- mena Marturano megérdemli. Merthogy ebben a filmben a színpadi Filumena házasságáról van szó. A színpadra írott műveiknél mindig kísért a csinált világ veszélye. Az, hogy a környezetet a filmen nem tudják levegőssé, filmszerűvé tágítani. Ez a veszély többszörösen fennáll De Filippo világánál. Az erős szövésű párbeszédéket alig lehet rövidíteni, a cselekmény és történés annyira a jellemző környezethez kötött, hogy a színpadi mű ismeretében kíváncsian várjuk, mi újat hoz ebben a filmben a rendező, Vittorio de Sica. És hoz. A nápolyi bordély fülledt, túlfűtött színekkel tarkított környezetében találkozik a tizenhét éves Filumena és a gazdag agglegény, Soriano. Magától értetődően a félelemben és az egymásra találásban. Filumena háromszor ír alá és mindig fontos okmányt. Nála az írás nem mesterség, de szörnyű megerőltető favágás. Ez a három aláírás a darab tengelyébe kerül. Ezeknél a pillanatoknál magasabbra csak akkor jut az egymás életét fel őrlő és gazdaggá tevő szerelmes pár, amikor egymást tépve, egymás ellen hadakozva döbbennek rá az igazságra: elválaszthatatlanok. Vittorio de Sica nem hagyja el De Filippo romantikus külsőségeit, mert ő is olasz és csak így tartja az életet hitelesnek. De teljes alázattal ragaszkodik De Filippo Filume- nájához is, aki félanalfabétán, tiszta érzelmekkel és az anyaságban, mint állapotban megkapaszkodó gyökerekkel védi gyermekeit, a társadalmi beszennyezés ellen. Nem pénzt akar, csak valóra váltani bennük azt, ami neki nem sikerülhetett. De Sica nem csak a ma élő legnagyobb olasz színészeket vonultatja fel ebben a darabban, de saját rendezői kvalitásait is. A drámát drámának veszi. A jellemeket a lelkiismeret mérlegére teszi. Abhoz is van kiváló érzéke, hogy az élet esendőségei miatt körny- nyed latin humorral olykor- olykor megpermetezze alakjait. Nem viszik el a rendezőt a külsőségek a látványosság felé. Minden jelenetben arra a küzdelemre koncentrál, ami Filumena és Domenico között folyik. Az életet komoly-komolytalan játéknak érzékelteti, amelyben mindkét oldalon akadnak bűnök, apróbb hibák, csalások, bevallott és letagadott fekete foltok és utak. És vannak törlesztések, ezek a sum- mázás alkalmai. Ilyenkor nyilatkozik meg igazán a művész. És De Sica ezeknek a forduló, summázó pillanatoknak a hangsúlyozását érti. Részletesen, képekben előkészíti a döntéseket. Szinte minuciózus feldarabolással tálalja az ágyban kötött házasság előzményeit, hogy aztán a sietséggel összeboronált pár parázs veszekedésének legyünk szem- és fültanúi — a konyhában Domenico dühöng, ügyvédet emleget, Filumena ráolvas az újdonsült férjre és „halálából feltámadva” jóízűen eszik. És mennyi nevetségesség van abban a komolyságban is, ahogyan az ember legszentebb érzéseinek hatalmával támadni indul. Hiúság ez, vásári komédia, vagy egyszerűen sors? ValaA mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdulásával és megerősödésével egyre jobban előtérbe kerül a korszerű termelés gépesítése, műszaki megalapozottsága A fejlődés hozta tehát magával, hogy a mezőgazdasági gépészet és építészet kérdéseivel külön szakfolyóirat foglalkozzék. E célt szolgálja a napokban megjelent Mezőgazdasági Gépészet és Építészet című kiadvány. A lap 84 nagyalakú oldalon igen módra mennyi Bz De Sica naosoiygá bölcsessége is. Sophia Loren játssza F3u- mesnát A történet huszonkét éven át ível. Azon nem lepődünk meg. hogy a korváltást kitűnően bírja és az önmagánál, éveinél jóval idősebb asz- szonyszerepeket nagy-nagy könnyedséggel formálja meg —• gondoljunk csak az Asszony meg a lány emlékezetes sikerére —, de néhány jelenetben adni, sűríteni tudja az asszo- nyi tragédia ezer árnyalatát;! Arcán mindig ott vibrál valami a megaláztatásból, de az elkövetkező diadal mámorából is. Mert asszony. Marcello Mastroianni ebben a filmben ismét bebizonyítja, hogy a rendező szándékát maradéktalanul realizálja. Fellini filmjeiben, más feszültség alatt, más áramkörben is mindig a küzdelemre félig felkészült intellektuelt adja, de másként mint De Sica rendezői kezében. Itt valahogyan természetesebb direktívák szerint él és mozog, abban a középszerben, amely nagyon elbukni, vagy nagyon magasra törni nem tud. Filumena mellett is megmarad a partnernek, akire rájátszanak, ráátkozódnak, vagy ráomlanak. S mekkora művészi biztonság kell ahhoz, hogy ennek ellenére a nézőnél minden fintora, mozdulata telibe talál. író, rendező és két színész ragyogó találkozásából emlékezetes filmsiker született. (farkas) sokrétűen foglalkozik gépészeti és építészeti kérdésekkel, jelentős segítséget nyújtva a mezőgazdasági termelésben és irányításban dolgozó vezetőknek, mérnököknek és technikusoknak. A folyóirat rendszeres kapcsolatot teremt a tudomány és gyakorlat között elősegíti az új eredmények, tapasztalatok hasznosítását. A lap negyedévenként jelenik meg, s a sikeres első szám jó folytatással biztat 17/ folyóirat IELENA RZSEVSZKAJA: HITLER VÉGNAPJAI MÍTOSZ NÉLKÜL Fordította: KIS TAMÁS VI. A kutyák ismertető jelei: 1. Német juhászkutya (nös- iy) sötétszürke szőrzet, nagy •met, a nyakán egy nyakörv részemű láncból. Seb vagy r a tetemen ne volt felfedez- tő. " Alacsony termet (hím) fe- .? szőrzet, nyakörv nélkül, be nincs, szájának felső ré- *n a csont eltörve. A kutyák tetemét a bomba- icsérben találták, 1,5 méter rolságra egyfnástól, földdel tán betemetve. Indokoltan feltételezhető, gy a kutyák megölése 5—6 ppal ezelőtt történt, t. i. a emeknek nincs szaga és a 5rük nem hullik. Azzal a céllal, hogy olyan -gyakat találjunk, amelyek íctövé teszik annak a meg- apítását, hogy kinek a ku- ái voltak és milyen okból öl- < mee őket. azon a helyen ol a tetemeket kiásták, ala- san felforgattuk és átvizs- ltuk a földet és ennek során (A Zrínyi Katonai Kiadónál ez év őszén megjelenő könyv rövidített szövege.) 4 i/mUsáa Uttti. október 1., szombat a következőket találtuk: 1. Két üveg kémcső, valami sötét színű szer maradványaival. 2. Különálló elégett lapok egy nyomdai úton előállított könyvből és kis papírcafatok eredeti kézírással. 3. Ellipszis alakú fém medalion egy 18—20 cm hosszú, kis golyócskákból álló vékony láncon, a medalion hátsó lapján bevésett felirattal: „Tarts meg engem' magadnak mindörökre”. 4. 600 márka német pénz, 100 márkás kötvényekben. 5. Fémből készült, ellipszisalakú számtáblácska 31 907 ... Gyerjabin százados, Pana- szov gárda-főhadnagy, Cibocs- kin őrmester. Alabugyin. Kirillov, Kórsak, Guijajev közkatonák.” A kutyákat könnyen affnosz- kálták. Á juhászkutya Hitler saját kutyája, amint a másik jegyzőkönyvben olvasható, „magas, hosszú fülekkel”. A férfi és a nő elégett arca félis- merhetetlen volt. Alapos kutatás nyomán állapították meg. hogy ezek Hitler és Éva Braun holttestei. Belemerültünk Hitler utolsó napjainak valamennyi részletébe, hogy felidézzük az összes eseményeket, hogy alátámasztást és bizonyítékokat szerezzünk a feltételezéshez: a bombatölcsérben sietve elrejtett két holttest Hitler és Éva Braun teteme. 5. Berlin, vagy Berhctesgaden? Akkor sokáig kellett tanulmányoznunk és vizsgálnunk a tényeket, összehasonlítani őket, hogy behatoljunk az események atmoszférájába. Most azonban, az archívum értékes anyagai körött vizsgálódva, amelyek a harmadik birodalom utolsó napjainak történetét őrzik, lehetőségem nyílt arra, hogy még egyszer betekintsek az eseményekbe és teljességükben idézzem fél őket. Bormannak, Hitler pártbeli helyettesének naplójában a megszokott ütemben követik egymást a bejegyzések: a Führernél tartott tanácskozások, fogadások, egyes személyek felmentése, és mások kinevezése felelős beosztásiba, vacsorák Éva Braunnál, kitüntetések és bizonyos saját, családi ügyei — de behatolnak közéjük a fenyegető, minden egyebet kiszorító híradások a minden oldalról előretörő hadseregekről. Januárban még elbeszélő modorban írja: „A bolsevisták reggel támadásba mentek át”, de a következő napon — ^Vasárnap, január 14. Ghesken néni látogat tása”. Légitámadások Drezda ellen, ellenséges támadások Weimar ellen, légitámadás Berlinben. „A második becsapódás a párt kancelláriáján (erős), „Az oroszok Köslin és Schlawe alatt” — mindez még összekeveredve a társasági - politikai elet krónikájával. De napról napra lázasabban rögzíti, hogyan szűkül a kör: „Mély betörések Pomerá- niában. Tankok Kolberg és Schlawe-Drenburg közelében.” „Nyugaton csak egyetlen hídfőállás maradt” (március 4). „Az angolok behatoltak Kölnbe.” „Az oroszok Altdammbanü” (Március 8.) ,,Az első bombatalálat a propaganda-minisztériumban”. (Március 14.) „Páncélosok Wartburg—Hilssenben”. (Március 28.) Hudormant leváltják. Hitler felmenti ch\ Dietrich sajtófőnököt. De „délután páncélosok Berkenrungen közelében. Éjszaka tankok Herzfeldnél”. (Március 30.) „Orosz páncélosok Wiener —Neustadt alatt”. (Április 1.) „A bolsevisták Bécg közelében. Az angolok és amerikaiak Thüringiában”. Április közepében pedig három napon is ugyanaz a mondat csattan Borman naplójában: „Nagy harcok az Oderánál!”, „Nagy harcok az Oderánál!”, „Nagy harcok az Oderánál!” Az Oderánál lévő hatalmas erődítményeket áttörhetetlen- nek tartották. A német legfelső parancsnokság véleménye szerint é az Oderánál fogják meg lítani a Vörös Hadsereg előretörését Ismeretes, hogy a betonozott óvóhelyen, ahol Hitler az események elkövetkező fordulatát várva tartózkodott. Göb- bels érzelmes oldalakat olvasott fel neki Nagy Frigyes életrajzából. Hitler sokat fáradozott azért, hogy honfitársainak azt a gondolatot sugalmazza: ő a szerencsés a porosz király szellemi rokona. Rattenhuber, Hitler testőrségének főnöke a Szovjetunióban, hadifogságban írt kéziratában elbeszéli, hogy miután 1933-ban hatalomra jutott azonnal Potsdamba ment és az újságok számára lefényké- peztette magát II. Frigyes sírjánál, a helyőrségi temlom mellett ünnepélyesen, fekete frakkba öltözve, amit azelőtt soha nem lehetett látni rajta. Hitler bunkerének falán I!. Frigyes fényképe függött. Most eljöttek a katonai balsikerek amilyeneket a király is elszenvedett. A könyvnek azon a helyén, ahol a vereséget szenvedett Frigyes elhatározza, hogy megválik az élettől, a szerző így könyörög hozzá: „Várj egy kissé és el fognak múlni a szenvedéseid. Boldogságod napja már ott jár a felhők mögött és hamarosan rád sugározza fényét". Az idejében érkezett hír arról, hogy ellensége. Erzsébet orosz cárnő meghalt, lehetővé tette a királynak hogy megmeneküljön a megalázó vereségtől. Hitler elérzékenyült és azt kívánta, hogy mutassák meg neki a horoszkópokat, amelyekei: Himmlemél, a Gestapo „tudományos,, osztályán elzárva őriztek A jóslatokat, amelyek reményeket ébresztettek — mellékes volt hogy mennyi az értékük — párthiierarchia lépcsőfokain keresztül a birodalmi propagandám ín iszter feleségéhez jutatták el. Most már a horoszkópokban is hittek. Göb- bels berlini lakásában a felderítők megtalálták fianak, Helmuthnak horoszkópját és elhozták nekem. Most azonban két fő-fő horoszkópot — a Führer és Harmadik Birodalom horoszkópját — hozták el Hitler követelésére az óvóhelyre. Hitler a birodalmi propagandaminiszter segítségével meggyőződött álról, hogy a horoszkópok — az április elején szenvedett, szörnyű vereségek után — április második felére soha nem látott katonai győzelmeket igéinek Néhány nappal ezután, április 13-án szereztek tudomást Roosevelt haláláról. Vajon ez nem jel, nem történelmi analógia, nem fordulópont Németország sorsában? Aprils 14-én megkezdődött a Vörös Hadsereg támadása. Miután áttörték az Odera bevehetetlennek hitt erodvone- lát, Hitler főhadiszállása pánikba esett. A hivatalos Berlin gépkocsikon Münchenbe menekült. A Berlinből Münchenbe vezető országútat. amelyet elárasztottak az autók, a berliniek azokban a napokban a „menekülők birodalmi útvonala1’ névre keresztelték el. Berlin lakosságáról viszont senki sem gondoskodott. A Vörös Hadsereg páncélos és lövészhadosztályai hamarosan körülzárták Berlint. Az oderai áttörés után Hitler arra készült, hogy főhadiszállásával áttelepül berchtesgadeni kastélyába (Obersalzbergbe). Kiadták a parancsot, hogy fel kell készülni a kitörésre. Borman naplójában feljegyzi: „Péntek, április 20. A Führer születésnapjai de a hangulat, sajnos, nem ünnepi. Az élen haladó csapatok megkapták az indulási parancsot,® (■Folytaljuk.)
