Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

f Sikeres noveffapátylzat A nemzetközi PEN-nel kap­csolatban álló nemzetközi író? «lap a múlt évben novellapá­lyázatot hirdetett Bulgária, Csehszlovákia, Görögország, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, a Német De­mokratikus Köztársaság és Ro­mánia fiatal írói számára A jeligés pályázaton csak 30 év alatti írók vehettek részt. Az eredményeket a nemzetközi PEN a közelmúltban Arnhem- ben tartott konferenciáján hirdették ki. Az első díjat a szlovák Vincent Sikula, a "Má­sodikat a magyar Lengyel Pé­ter, a harmadikat pedig a csehszlovák Marta Kadleciko- va nyerte el. Dicséretben ré­szesült négy pályázó: Csanád János, Ungváry Rudolf és Túr. csányi Ervin Magyarország, Dimitru Radu Popescu, Ro­mánia A pályadíjnyertesek egy hónapot töltenek a nem­zetközi írói alap költségén va­lamelyik általuk kiválasztott európai országban. Aki dolgozni akar Szerkesztőségünk levelet ka­pott Gyöngyösről. Egy agilis, a mozgalmi munkáért lelke­sedő fiatalról szól, aki nem­régiben az egyik község KISZ-titkára is volt. Jelen­leg azonban a gyöngyösi vas­útállomáson dolgozik, ahol viszont nincs KlSZ-szervezet. Hol dolgozzék akkor? Hiszen a KISZ-nek szüksége van rá­termett, „belevaló” fiatalok­ra. Sok ilyen fiatal található még a megyében, aki olyan munkahelyen dolgozik, ahol nincs KISZ-alapszervezet. Aki dolgozni akar, hazatérve ta­lál munkát a községi alap­szervezetben is, és általában ez a gyakorlat mindenütt. A levélíró szerint a feltéte­leket és a lehetőségeket a gyöngyösi vasútállomáson biztosítani tudnák. Az iOetéi, kés szervek ezt meg is fog*. ják vizsgálni, de addig is ta­lálhat munkát községében -* idő is van rá! —, akiről e le­vél szól. Annak idején, mint titkár, jól összefogta a fia­talságot a községben, tartal­mas, mozgalmas KlSZ-élet- ről számolhatott be. Jelenle­gi munkája mellett természe­tesen ilyen funkciót képtelen ellátni, ez azonban nem zár­ja ki azt, hogy amíg a vasút­állomáson el nem dől egy alapszervezet létrehozása, ad­dig is találjon olyan munkát, amellyel sokat segíthetne községe kiszistáinak. Aki dolgozni akar, az lehe­tetlen, hogy ne találjon ma­gának megfelelő területet. ' K. <3. ! Egymillió tonna tüzelő várja a vásárlókat Beszerzés minél előbb — Télen a szállítás okoz gondot A TÜZÉP Főigazgatóság tájékoztatója IELENA RZSEVSZKAJA: HITLER, VÉGNAPJAI MÍTOSZ NÉLKÜL Fordított»: KIS TAmMS IX. „Őfelsége kormányának fel­hatalmazása alapján még egy­szer hangsúlyozzuk, hogy csak feltétel nélküli megadásról le­het szó mindhárom nagyhata­lom előtt és hogy a három ha­talom között a legrosszabb egyetértés áll fenn.” Ugyanezen a napon, április 29-én, Greim távozása után, akit Hitler utasított, hogy érje el Rechlint, és irányítson min­den fellelhető repülőgépet Ber­linbe, a mitikus Wenck meg­segítésére, végre, a birodalmi kancelláriáig is eljutott a hír, hogy Wenck hadserege — nem létezik . .! A külföldi rádiók hírül ad­ták. hogy a partizánok kivé­gezték Mussolinit és szeretőjét, Clara Petaccit. Hitler és Éva Braun előtt ennek nyomán ki­rajzolódott, hogy mit várhat­nak a közeljövőtől. „Miután az orosz gépesített egységek behatoltak az Anhal­<A Zrinyi Katonai Kiadónál ez év őszén megjelenő könyv rövidített szövege.) 4, Mmüsiß |. &966. október 5., szerda ti pályaudvar és a Königplatz körzetébe, a Führer nyugtalan­kodni kezdett, hogy nem mu­lasztották-e el az öngyilkos­ság végső pillanatát” — írta vallomásában Günsche, a se­gédtisztje. Kihivatták professzor Haaset, a birodalmi kancellária kórhá­zának vezetőjét, hogy a Führer kutyáján próbálják ki a mé­reg hatását, Hitler végignézi a kutya agóniáját. Ezután megrendezték az es­küvői szertartást. A birodalmi kancellária fa­lai között német katonák har­coltak. A Potsdamer Platzon és a metro föld alatti állomásain sorban feküdték a legyengült sebesültek, se vizük, se táplá­lékuk nem volt. Hitler a picheldorfi hidaknál bevetette utolsó tartalékait — — kamaszokat a „Hitlerju- gend”-ból. A birodalmi kancellária vé­delmére német gyerkőcöket mozgósítottak. Becstelen gaz­tett volt ez azokban a napok­ban. „A fiúk kimerültek és nincs erejük hozzá, hogy továbbra is részt vegyenek a harcok­ban”, — olvasom egy április :?.2-én Bormar.nak küldött je­lentésben. Egy másik, ugyanazon a na­pon kelt jelentés közli, hogy Axmann. a Hitlerjugend biro­dalmi vezetője. legközelebbi munkatársaival kitörésre ké­szül a Wilheirnstrasse 63—64 számú házban. — „A védelem megerősítésére körül vétette a házat a Hitlerjugend 40—50 tagjával A birodalmi ifjúsági1 vezető (Borman — J. R.) hozzájárulá­sát kéri tervének keresztülvi­teléhez”. A hozzájárulást meg is kapja. A Chariottenburg—Spandau- i körzet április 26-án jelentést tesz a katonák visszavonulá­sáról a szovjet csapatok nyo­mása elől és hozzáteszi: „A hidat a Hitlerjugendnék kel­lett volna védelmeznie, de ki­derült, hogy ehhez nincs ere­jük” Ugyanakkor pedig Göhbels az április 27-i „Berlini röp­lapéban így biztatja az ifjú­ságot: „Axmann birodalmi ve­zetőt tegnap arany kereszttel tüntették ki... A kitüntetést tegnap este. főhadiszállásén a Führer nyújotta át Axman- nak, ezekkel a szavakkal: „Az ön ifjúsága nélkül lehetetlen volna egyáltalán folytatni a harcot, nemcsak itt Berlinben, hanem egész Németország­ban”. Axmann így válaszolt: „Ez az ön ifjúsága, Führe- rem!” A becsapott fiatalok aligha­nem valóban hittek benne, hogy Németországot védelme­zik és meghaltak, itt pedig es­küvőt tartanak. Inkább halot­ti tor volt ez. A halál kopog­tatott az ajtón. A menyasz- szony feketébe öltözött... A bunker falai remegtek a közvetlen irányzással ágyúzó tüzérség lövedékeinek becsa­pódásától. Rt a sírboltban re­ményt vesztett félelem volt az úr. Mindenki a saját ügyeivel volt elfoglalva. azzal, amit maga élt át és a kísérletekkel, hogy egérutat találjon. Nér hányán kétségbeesésükben már a meneküléssel sem tö­rődtek, behúzódtak egy sarok­ba, nem néztek senkire és vár­ták az elkerülhetetlen véget, vagy ellenkezőleg a büfébe mentek esi fájdalmukat a Führer pincéiből származó ko­nyakba vagy borba fojtották”. — írja le ezeket az órákat Rattenhaber. Az SS-őrség lassan körül­járta a birodalmi kancellári­át. A kertben az égésszagtól, és a füsttől lélegezni sem le­hetett. Berlin égett Házak omlottak össze, lövedékek rob­bantak. Már a kézifegyverek zaja is idehallatszott. Az óvóhely folyosóin sebe­sültek nyöszörögték, nem volt menedékhely a közelben. Ilyen körülmények között zajlott le az esküvői szertar­tás. A hitleri rezsim által el­rendelt formalitásokat ezúttal elhagyták. A vőlegény és a menyasszony nem mutatták be — mint ez elő volt írva — az árja származásukat, házas­ságra való alkalmasságukat, büntetlen előéletüket, és poli­tikai megbízhatóságukat iga­zoló okmányokat, valamint rendőrségi bizonyítványt a rendszer iránti magatartásuk­ról. A Göbbels által előkerített hivatalnok csak azt javasolta nekik: a házasság érvényesíté­séhez aláírásukkal igazolják, hogy a felsőbbrendű fajhoz tartoznak és nem szenvednek örökölhető betegségben. Az esküvő után szűk kör­ben pezsgős vacsorát rendez­tek. Hitler ezután hozzáfogott végrendeletének diktálásához. A Wilhelmstrasse felőli oldal­ról jelentették: az oroszok két­száz méterre vannak. Akkor segítségül hívta a méreggel telt ampullát, a ha­lál — az halál és a testőrök a holttestet kihurcolták a beto­nozott óvóhelyről, hogy eléges­sék. Két hét múlva Günsche se­gédtiszt ezt írta vallomásá­ban: „Miután a benzinnel le­öntött holttesteket elégették, az óvóhely ajtaját azonnal ki kellett nyitni az erős tűz és füst miatt. Mindenki a szom­széd szobába indult... Hitler szobájának ajtaja kissé nyitva volt és onnan erős mandula- szag (ciánkáli) áradt...” Borman naplójában 45. IV. 30. dátummal jegyezte fel Hit­ler és Éva Braum halálát. Május 1-én azonban látható­an azután, hogy Krebs, akit Göbbels fegyverszünet iránti kérelemmel Csiujkovhoz kül­dött, visszaérkezett, a bejegy­zés egyetlen mondatból áll: „Megkísérelni a kitörést a bekerítésbőit” Itt szakad meg a napló. Csak azok maradtak, akik­nek másoknál kevesebb félni­valójuk volt a leszámolástól. A többiek valamennyien me­nekültek. Göbbels azt mondta Voss áltengernagynak, hogy ő sán­taságával és a gyermekeivel nem kísérelheti meg a kitö­rést, így halálra van szánva. Blondin, a kedvenc kutyáján oróbálta ki Hitler a mérget tartalmazó ampulla hatását, de Göbbelst a családjával együtt maga mellet t tartotta « végsőkig, amikor már késő volt bármire vállalkozni. A Führer fegyvertársainak min­den újabb árulásával Göbbels egy fokozattal előre lépett áhí­tott célja felé, hogy a biroda­lom „második embere” legyen. Végül az esküvő másnapján, mikor a Vörös Hadsereg har­cosai már a Reichstag épüle­tében voltak, Hitler átadta Göbbelsnek a birodalmi kan­cellári posztot — egy összeom­lott birodalomért. A komédia folytatódott. Göbbels elfogad­ta a magas hivatalt és hu­szonnégy óra múlva ő is meg* mérgezte magát. 8. I ** A hiányzó láncszem Egy kissé előreugorva el­mondom, hogy amikor a nyo­mozás már a végéhez közele­dett, Klimenko alezredes fel­derítői letartóztattak egy SS-t. — Harry Mengeshausent Ha­talmas legény, civilbe öltözve — a szűk ruha szorítja a vál­lát. A rövidd ujjakbói kilóg erőteljes karja. Bisztrov őr­nagy kérdezi, én tolmácsolok. Gerendákon ülünk az udvar­ban. „Április 30-án őrséget ás­tam a birodalmi kancellárián — beszéli el Men gesha usen; — őrjáratot tartottam a folyo­són, ahol a konyha és a zöW étterem helyezkedik el. Ezei>- kívűJ megfigyelés alatt tartot­tam a kertet, amerre a zöld étteremből nyolcvan méter tá­volságra; a Führer bunkere v»R. FolytaájulQ e ! könnyedsége mögött precíz mérnöki munka húzódik meg: szinte mozdulatról mozdulatra építette fel figuráját; Az 6 Higginse egyetlen pillanatig sem vált valamiféle operett­figurává. még kevésbé holmi hóbortos nyelvészprofesszorrá, akit kinevetni könnyű, de meg­érteni annál kevésbé — még egy musical keretein belül sem. Kellemes hangja, kulturált já­téka az előadás egyik fő erős­sége volt. Igaz, Margittay Ági ének­hangja nem képes mindenütt és mindenkor megbirkózni a dallamívek felsőbb tartomá­nyaival — de játéka, mimiká­ja, mozgásának ritmusa szinte észrevétlenül átsegíti a zenei buktatókon. Finom érzékkel képes nivellálni a jóízű, Elizát jellemző fesztelenség és az erőitetettnek tűnhető harsány- ság között. Mindig mértéktartó, mindig igaz. hiteles figurát te­remt a színpadon, helyenként bravúrosan vált a harsány fesztelenségből a lírai íágy-’ ságra A filozófus, az előadómű­vész, a részeges Doolittle Sallós Gábor volt Kissé inteltektuáli- sabb játékkal alakítása még sikerültebb lőhetett volna, bár kétségkívül Sallós Gábor játé­ka is biztos pontja volt az elő­adásnak. Csiszár András Pi­ckering ezredese, úgy érzem, mintha kissé merevebbre sike­rült volna — a shaw-i Picke- ringet formálta inkább, iránt a zenés játékét. Makay Sándor Frecidyje nemcsak játékával, de kitűnő énekhang javai is felhívta ma­gára a figyelmet. Mrs. Pearce, a kétségbeejtően ostoba angol házvezetőnők jól sikerült port­réja lett Lenkey Edit alakítása nyomán; A népes szereplőgár­dából feltétlenül említést érde­méi a kitűnő epizódfigurát ala­kító Bősze Péter és Hamvay Lucy, Mrs. Higgins szerepében. A koreográfia Somoss Zsuzsa művészi érzékét, képzeletgaz­dagságát, a kitűnő, jellemfestő jelmezek pedig Kalmár Kata­lint dicsérik. Azzal kezdtem: féltem, hogy elfárad, mire Egerbe ér a My fair Lady és azt is hozzátettem, hogy talán fénye, bája is meg­kophatott Hogy nem így tör­tént, hogy üdén friss, pergőén magával ragadó előadást kap­tunk, az a Gárdonyi Színház idei első produkciójának elis­merésre méltó nagy érdeme. Gyurkó Géza dására is képes. A My fair Ladyben — mint a musicalek­ben általában — nemcsak a próza színpadának ember- és jellemformáló színészeire, de a zenés játék hanggal, ritmiká­val, az ehhez szükséges stílus­érzékkel rendelkező előadómű­vészeire is szükség van. És ha táncolni is tud — az nem egy­szerűen jó: az is kell! Következésképpen a rende­zőnek egyforma biztonsággal kell mozognia és mozgatnia a prózai színpadot és megterem­teni egy zenés játék atmoszfé­ráját — sőt. arányos keretbe foglalni, hogy egységgé, elvá- laszthalattanná váljon a pró­za és a zene. Az operett­ben a primadonna az égjük pillanatban elmondja a maga szövegét, mintegy lélegzetet és erőt gyűjtve *,kilépőjéhez”, a musicalben a játék, az érzel­mek „lélegzetvétel” nélkül ol­vadnak át a prozódiáből a dal­lamok, sőt a tánc világába. Ügy érzem, Orosz György­nek Sikerült a stílus, az at­moszféra megteremtése, bár meg kellett küzdenie a szceni­kai okokból három felvonásra tagolt előadás második felvo­násával: itt lényegében egy íz­lésesen, intimen megkomponált kamara-vígjátékot kaptunk. Talán még a „palota-jelenet” kissé operettas beállítása ró­ható , fel a rendező hibájának — ám ezek a zökkenők nem mennek végső fokon az egész előadás pergő, ötletekben gaz­dag, látványos ritmusának ro­vására. S ebben i gen nagy segítséget kapott Herédy Évá­tól, akit magabiztos dirigens­nek, invenciózus művésznek ismertünk meg. De mit ér a rendezői kon­cepció, mit érnék az ötletek, elgondolások és mát ér maga a szöveg és a dallam is, ha nincs aki azt a színpadi élet nemes veretű pénzére váltaná? A forgószínpad remekbe si­került díszletei — Wegenast Róbert tervezte —, a látványos tömegjelenetek, a tánckar, a fényeffektusok és a telibe ta­lált jelmezek egymagákban még csak a külsőséget jelente­nék, a keretet ahhoz, hogy Elizából fair Lady lehessen. De hogy legyen is, ahhoz el­sősorban két olyan művészre volt szükség, mint a fanyaram könnyed Némethy Ferenc, aki Higgins professzort, és a bájo­san darabos Margittay Ági, aki Elizát formálta meg bravúros magabiztossággal. Némethy Ferenc fanyar vártám, hogy elfárad, teure ideér. Utóvégre hosszú volt az út, de az idő is a legen­dás hírű Broadwaytől Egerig* még akkor is, ha Budapesten volt és van alkalma mély és sikeres lélegzetet venni. Sőt, azt is vártam, hogy az eltelt ' évek alatt megkopik bája, amelyet dallamból és szatírá­ból, a tánc ritmusából és shaw-i fanyarságból ötvöztek össze, mert előfordult már ■ nemegyszer, hogy két zseni nászából csecsemőnek bűbájos, 1 kamasznak vagy pláne fel- £ nőttnek fárasztó utód születik. A My fair Lady azonban [ jött-, láttuk és győzött. Nem az első győzelme volt ez, s nyilván nem is az utol­só, mert modem korunk „ope- | nettje”, a musical olyan szín- : padi alkotás, amely szövegé­iben is önálló életre képes, mu- 1 zsikája egymagában is friss és . ikifejező — együtt pedig? — ; mos, együtt: sajátosan új és «magával ragadó „színház”, hlgaz, éppen a My fair Lady ^esetében is a zene és a szöveg (;ki tudja milyen hosszú időre fkötött házasságában, mintha 'Shaw húzta volna a rövideb- Nbet, mintha az áradó dal- * tárnok hátán tovasodródtak t volna a Pygmalion maróan gú- jmyos, kritikai gondolatai — de hát egy házasságban valame­lyik fél mindig egy kicsit a rö- videbbet húzza. Itt Shaw volt az. illetőleg a Pygmalion, de kaptunk érte kárpótlást — a muzsikában. És ami a legdöntőbb: friss, eleven előadásban, derűs, könnyed és áradó zenei tolmá­csolásban. Pedig nem volt könnyű terhe Orosz György Jászai-díjas rendezőnek, sem Herédy Évának, a dirigensnek, •Ezt a „hölgyet” nemcsak egy­szerűen híre, de hangja, mu­zsikája, storyja is messze meg­előzte: évek óta tartja műso­rán a rádió, ki tudja hányszor és hányán írták már meg kül­honi és hazai bemutatóinak ér­tékelését. A My fair Lady ..klasszikusa” lett a musical­nek, amelyről nem tudni, ame­lyet nem ismerni, hogy úgy mondjam „jobb színházi körök­ben” Thália iránti legnagyobb tiszteletlenségnek számítottt. Csakis az egyesített szín­ház vállalkozhatott erre, csak­is egy olyan színészi gárda, amely a vezető színészeitől a szín lap alján szereplő epizódis­táig, a maga szerényebb vagy előadást átívelő szerepkörében ilyen jelentős feladat megöl­MY FAIR LADY A vitághírű musical bemutatója Egerben ( A költöző madarak vándor- • lási idejéből, a meteorológusok távprognózilsából találgatjuk ilyenkor: milyen télre számít­hatunk? A téli tüzelőt idejé­ben be kell szerezni; jelenleg — amint azt a Belkereskedel­mi Minisztérium TÜZÉP Fő- igazgatóságán megtudtuk — több mint egymillió tonna tü­zelő várja a telepeken a vá- . sáritokat. — Nyugodtan várhatja a te­let az, — mondotta Somogyi Sándor főigazgató — akinek már a pincében van a tüzelő­je. Bár a kereskedelem megfe­lelő készletekkel rendelkezik, s az erősebb tél esetén is elegendő lenne, az egyik nap­ról a másikra ugrásszerűen megnövekedő nagy forgalom zavartalan lebonyolítását egyetlen TÜZÉP-telep sem vál­lalja. A tüzelő tömegáru, te­hát gondot elsősorban a szállí­tási nehézségek okozhatnak. Havas, csúszós utakon a teher­gépkocsik sem terhelhetők le annyira, mint enyhe, száraz időben, különösen faluhelyen. *— Hogyan alakul az idén a tüzelőanyagok forgal­ma? — A jelek szerint több tü­zelőt vásárol az idén a lakos­ság, mint eddig bármelyik év­ben. Ennek magyarázatát egy­részt a városokban és falvak­ban felépült új házak adják másrészt a már több mint egy. millió nyugdíjas, akik fizetés: könnyítést kapnak, és nerr utolsósorban az a tény, hogy i növekvő kulturális igény — televízió, rádió, olvasás — eg> szoba helyett kettő fűtését le megkívánja. A nagyobb forgal mat jól bizonyítja, hogy míg 1958-ban 523 ezer vagon tüze lő fogyott el az országban, as idén előreláthatólag 900 ezer vagonra valót vásárolnak. Ez < mennyiség a tavalyit is meg­haladja. Az idén már az else hét hónapban annyi tüzelői adtak el a telepek, mint 1959 ben egész évben Az igazi nagj vásárlások pedig — mint min­den esztendőben — az idén is most kezdődnek. — Változott-e a SZOT- akcióban részt vevők szá­ma? — A múlt évben egy mittié 500 ezer dolgozó kapott SZOT- tüzelőutalványt. Az idén 20( ezerrel több kerülhetett volní kiadásra, de csak annyit vet­tek igénybe országosan, ameny nyit tavaly mivel sokan az első negyedévben — még az alacsonyabb árakon — megvá­sárolták tüzelőjüket. ,, — —- A kedvező tüzelőelTátáa bizonyára kihat majd a központi fűtéses épületeké i re is? 1 — Jól felkészültek már a 1 közületek: kórházak, iskolák* , az intézmények, lakóházak is ; a. központi fűtésre. Bőven lesz- lengyel szén, magyarral ke* > verve, ez ugyanis a központi , fűtéses épületek tüzelőanyaga. — És végül milyen minő­ségi változást várhat a la*« > kosság a fűtőanyagoknál?- — Lényegesen javult a ma­gyar brikett minősége, és a nógrádi szénmedence sokat pa_ I naszolt, rossz minőségű ház* ’ tartási szene már eltűnt a ke­reskedelemből; ezután csak az ipar számára bányásszák. ’ Az alágyújtós minősége is annyira javult, hogy a jó mi­nőségű szén fa nélkül is meg- i gyullad fölötte. Az évek óta ■ hiányolt karikafa is hamaro- ) san nagy tömegben jelenik i meg a TÜZÉP-telepeken. A- különböző faipari üzemek, er­■ dőgazdaságok • ugyanis karika- : fának dolgozzák fel az eddigi : hulladékot, — mondotta befe- . jezésül a TÜZÉP-főigazgató. V. A.

Next

/
Thumbnails
Contents