Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-26 / 253. szám
Utolsó posta : Szilvásvárad Ha valaki nagyvisnyói rokonának, ismerősének levelet, vagy csomagot küld, néhány nap óta így címezheti: Nagyvisnyó, u. p. Szilvásvárad. A nagyvisnyói postahivatal néhány nappal ezelőtt bezárt. Azóta Szilvásváradon adják fel a csomagokat, és Szilvásváradra kell átmennie annak is, aki csomagot kap. Egynapos késéssel kapnak meg' minden postai küldeményt, s hat kilométert kell utaznia vagy gyalogolnia annak is, aki pénzét a takarékba akarja tenni. A község lakói elkeseredetten panaszkodnak a miskolci postaigazgatóság intézkedése miatt és méltánytalannak tartják, hogy hosszú hónapok múltával, ezt a megoldást választották. A postahivatal bezárását hosszú huzavona előzte meg. Ez év januárjában a nagyvisnyóiak panaszával az újság is foglalkozott: „Évek óta senki sem tatarozta az épületet, mely valamikor a múlt században épülhetett. Most rogy- gyant házikó, amit már nem érdemes tatarozni, megérett a bontásra. De ki tatarozta volna? A tanácsnál azt mondják: a posta kötelessége a lakbér fejében. A miskolci postaigazgatóság január 22-én így válaszolt: Soha nem volt olyan értelmű tárgyalás és megállapodás, miszerint a posta, bérleti díj címén, az épület karbantartását vállalta volna. Ettől függetlenül a bérlet használhatósága érdekében asztalos, kőműves és villanyszerelő munka címén az épületre 10 ezer forintot költöttünk. Február 4-én az érdekeltek bevonásával a helyszínen tartottak megbeszélést a posta elhelyezése ügyében. Erről így tájékoztatták szerkesztőségünket: „A bizottság megtekintette a Felszabadulás úton lévő X helyrajzi szám alatti ingatlant. Közös vélemény szerint ez a hely a község^ jelenlegi és távlati tervei szerint is megfelelő helye lesz a postahivatalnak. A kisajátításnak sincs akadálya, a községi tanács megfelelő csereingatlant tud érte biztosítani”. Mivel a posta beruházási tervében csak 1968-ban lesz pénz az építkezésre, még egy megállapodás született: „Amikor felszabadul a jelenlegi orvosi rendelő, azt záros határidőre a posta rendelkezésére bocsátják. Erre előreláthatóan október—novemberben kerül sor”. És október 19-én, mivel az SZMT munka- védelmi felügyelője életveszélyesnek találta az épületet, lekerült a felirat a falról, bezárt a postahivatal. Igaz, hogy a pénzügyi keretek korlátokat szabnak, de az is igaz, hogy 16 esztendő alatt mégis lehetett volna már megoldást találni a postahivatal elhelyezésére, a községi, járási tanácsnak és a miskolci postaigazgatóságnak közösen. Sürgős orvoslást kémek — és jogosan — a nagyvisnyóiak, mert egy 1600 lelket számláló községben mégiscsak szükség van postahivatalra. in. — Csakhogy erre az érzésre nincsenek tekintettel az oroszok — je^ gyezte meg gúnyosan a lány. — Azokat nem érdekli, hogy Haucke főtörzsőrmester úr jól érzi-e magát a mi városunkban, vagy nem. Hauckét szíven találta, hogy most kimondva hallotta, amitől már régóta rettegett. Dühbe gurult és kiabálni kezdett: — Az onoszo- szokat megái1 í- tottuk. Kimerültek, nincsenek tartalékaik. Néhány nap múlva visszaverjük őket. Vissza, egészen Ukrajnáig, onnan pedig még tovább. Anna hangosan felkacagott, s aztán így szólt: — Vicces ember maga. Majd pont Böhönyénél fordítják meg a háborút! — Ami eddig történt, véletlen volt — védekezett szánalmasan a főtörzsőrmester. — Taktikai hiba. De most megváltozik minden. A Führer megígérte a csodafegyvert! — Jé ... tényleg? — mímelt csodálkozást Anna. — És milyen lesz az a csodafegyver? — Azt én nem tudhatom pontosan — felelt zavartan Haucke —, mert szigorúan titT*4f»4l£ 9« 4 Miwisw %66. október 26., szerda ezért munkásainknak szakorvosi rendeléseket, a megállapodást szerződésbe foglaltuk. A különböző szakrendeléseken kívül a gyár orvosi rendelőjében terhesgondozást is végeznek. Ez nagy könnyebbséget ad a túlnyomóan nőket foglalkoztató gyárnak. A terhesgondozásban résztvevő nők száma Igén jelentős —- havonta átlagosan 100; s ez a szám olykor felmegy 120-ra is. Több mint félmilliót költött a gyár a rendelő felújítására, az üzem egészségügyi helyzetének javítására, s ez az ősz- szeg nem ^ablakon kidobott pénz”. — Sokat nyertünk azzal, hogy itt helyben biztosítjuk a szakrendeléseket. Egyetlen hónap alatt 260 napot takarított meg így az üzem, amely 260 OOÖ forintnyi termelési érték megtakarításával egyenlő. S az iga, zi megtakarítások csak ezután jelentkeznek, mert célunk nemcsak a gyógyászati tevékenység fejlesztése volt, hanem a prevenció is, az egészséget óvó megelőzések. — S a további tervek? — Olyan nehéz a helyzetünk1 hogy szükséges laboratóriumi munkáink nagy százalékát csak Miskolcon tudjuk elvégeztetni. Szeretnénk berendezni egy laboratóriumot a szükséges munkák, vizsgálatok elvégzésére. S ami ugyancsak nagyon hiányzik: létesíteni akarunk egy röntgenállomást is. (kdy) Jogos igény A fejlődés nehézségei, szoktuk olyankor mondani, amikor valamilyen fontos dolog már megérett a megvalósításra, de még nem jutottunk el odáig. Ilyen esetnek minősíthetjük a gyöngyösi déli városrész telefonhálózatának kérdését is. Sokan vannak az oft lakók között, akik kérték a telefon beszerelését, de csak egy részüknek az igényét tudta még eddig kielégíteni a posta. Ez a körülmény is aláhúzza annak a kérésnek a jogosságát, hogy létesítsenek ebben a városrészben utcai, nyilvános telefonállomást. Egy van ugyan a 2-es postahivatalban, de az csak délelőtt tíztől este hat óráig használható. A déli városrészben ma már több mint háromezer ember lakik. A legközelebbi nyilvános telefont pedig csak a. Fő téren érhetik el, ami legalább kétkilom éteres távolság. így annyi, mintha nem is lenn» — az itt lakók szempont iából. A városi tanács szakigaz' eatási sze-ve ,is ioeosnali farfia a lakosság most elmom dott ieénvét. Reméljük, pgv3r>í<rv ítéli meg a posta k* a kérést. I i J t I'" h-ixi MammuttemetSre bukkantak Rudabányán? Az elmúlt héten a meddőletakarítást végző exkavátor hatalmas csontokat emelt ki a földmől. Megállapították, hogy a csontok az őskor egyik legnagyobb állatának, a mammut- nak maradványai. Rövid idő alatt három ilyen hatalmas állat csontjaira bukkantak. A bányaüzem geológusai szerint a Vilmos bányamező alatt minden valószínűség szerint mam- muttemető nyomára bukkantak. Ennek hiteles megállapítására a jövő héten múzeológusok utaznak Rudabányára, (MTI) daiak, egy kiránduláson annyira „oda voltak” az egri házasságkötő teremért, hogy néhány hete írtak: itt szeretnének ösz- szeházasodni. König Dieter Klaus és Fischer Ingrid Mar- garette. A napokban volt az esküvőjük. A kérdéseket és a válaszokat tolmács fordította... A fontosabb állomások: születés, házasságkötés, halál... Az anyakönyvi hivatalban még más is talál azonban elintéznivalót. Családjogi ügyek, nagyon sok örökbefogadás, melyben hányatott sorsú gyerek állapodik meg végre, válások bejegyzése, ki tudja milyen történetei a háttérben; honosítási ügyek (magyar állampolgárságot nyer valaki, vagy külföldre települ...) sőt, még a névváltozások is helyet kaptak. — Legtöbbjük mostanában itt hagyja el a nemesi előne- veket, vagy az Y-t... Vashegyii Gyuláné munkatársával, Bimbó Károlynéval, (aki riportunk idején szabadságon volt), dolgozik itt, ketten vezetik a város anyakönyvét ... És mégis majd az egész megye találkozik itt, hiszen például az újszülöttek a megyei kórházban pillantják meg a napvilágot, s itt. jegyzik be őket, máshonnan is jönnek ide házasságot kötni, és akit például a kórházban ér utol a halál, azt is itt jegyzik be..l ★ Bárom találkozás ae anr/a- könyvvezetővel, és három kérdés hangzik el: — Milyen nevet adnak a kicsinek? — Mikor óhajtják a házasságot megkötni? — Mi volt a neve az elhunytnak? A történet kezdete, folytatása és vége. Kátai Gábor ről, még azt is, hogy milyen súlyú! És nevet kap. Néha ünnepélyes körülmények között, a társadalmi ünnepségek „névadó” nevű bölcsőjénél. Ilyenkor szól az orgona, Gordos Dénes főiskolai hallgató játszik, és énekli Brahms bájos bölcsődalát. Fogadalmat tesznek a szülők, és névadó szülők, ajándékokat adnak a barátok és munkatársak, virágcsokrokat az úttörők... Aztán vissza az irodába egy kedves ünnep hangulatával, ahol esetleg éppen egy gyászba borult asszony, vagy férfi az ügyfél. Halottbejelentés. Ki kell állítani az anyakönyvi kivonatot. Fél órája egy újszülött kapott nevet, sok mosolyt, és jókívánságot, most pedig egy ember válik hivatalosan is emlékké. Alighogy kész, újra kopogtatnak. Szőke lány lép be, mögötte a vőlegény. Kicsit zavarban vannak, de éppen ez — ahogy Vashegyi Gyuláné mondta — a legkedvesebb bennük. — Szeretnénk összeházasodni... Bejegyzik az adatokat, megbeszélik az időpontot. Természetesen szombat... — Volt már olyan szombati napom is, amikor tizenhat párt adtam össze. Nyolc esztendeje dolgozom itt. Emlékszem, az első házasságkötésemnél a vőlegényt Szilágyi Györgynek, a menyasszonyt Juhász Erzsébetnek hívták. Ök voltak nálam az elsők... S azóta, a mai napig több mint kétezer ötszáz pár mondta ki előttem az „igen”-t... Sokféleképpen mondják, de egyféleképpen boldogok. Jó nézni őket... Néha külföldiek is kötnek itt házasságot, akik magyar lányt választottak élettársnak. Sőt! Két német fiatal, drez'Anyakönyv. Jegyzék — ahogy a lexikon írja —, amelybe bizonyos személyeket, vagyontárgyakat nyil- vántartartás végett bevezetnek. Rendszeres vezetésüket a tridenti zsinat rendelte el, 1563-ban. 1895. október 1-ig az egyházi hatóságok vezették Magyarországon. Nevek és adatok szerepelnek az anyakönyvien, mögöttük emberek, sorsok, boldogság, és könny... ★ — Tessék már megnézni, milyen édes ... — szólítja meg egy fiatalasszony az utcán Vas- hegyi Gyulánét, akit talán az egész megye ismer. A fiatal- asszony babakocsit tol, benne nagy szemeket meresztő kisgyerek. — Ugye, nem tetszik megismerni? Pedig tavaly júniusban adott össze a férjemmel! ... ö a kis Jancsikánk... Vashegyi Gyulánét, az egri anyakönyvi hivatal vezetőjét nagyon sokszor szólítják így meg az utcán, amerre megfordul. ö Eger első női anya- könyvvezetője. Hogy is mondjam: hivatalában kezdődik és fejeződik be minden. Ha a kicsi megszületik, itt jelentik be, ide jönnek a fiatal házasulandók, de itt készül — a halotti anyakönyvi kivonat is. Tanú az élet állomásain, a nevezetesebbeken. — Az ilyen találkozásokat, mint ezzel a fiatalasszonnyal, nagyon szeretem. Látom, hogy boldogok azok, akiket én nyilvánítottam házastársakká. De van néha másféle találkozás is. Hozzák a személyi igazolványt a válás bejegyzéséhez. Ezt nem szeretem... Az anyakönyvi hivatalt még mindig sokan azonosítják a házasságkötésekkel, pedig ezek mellett számtalan feladata van még. Igaz, a bürokráciához tartozik mind, s mégis, ez az a hely, ahol az emberek nemcsak számok és adatok. Itt lesz az ember „hivatalosan” is ember,itt tölti élete legboldogabb pillanatait, s itt lesz végleg — emlék. A természet és a társadalom törvényei találkoznak Vashegyi Gyuláné íróasztalánál. Itt. kezdődik, szaporodik és bomlik szét a család. Hivatalosan. — Miiyen nevet adnak a kisfiúnak? (vagy kislánynak?). Ez a kérdés az idén kereken 1552-szer hangzott el. Mindent beírnak a kis trónörökösHárom találkozás A siroki „vérszerződés” története Orvosi szakrendelések a gyárban Egy hónap mérlege: 260 megtakarított nap A siroki Mátravidéki Fémművek orvosi rendelőjének folyosóján kórházi tisztaság és csend. Az ismert, s most mégis oly ismeretlennek ható környezetben a „házigazda”, dr. Szigethy Béla üzemi orvos kalauzol. Sora nyitjuk a fehér ajtókat: csillogó műszerek sokasága a vitrinek polcain, s új berendezések, felszerelések, a a gyógyítás korszerű eszközei fogadnak mindenütt. Emitt ismerős fogászati „fotel”, a fogók, a fúrók, a csiszolószerszámok; amott a szem- a látás- vizsgálat „kellékei”; Korszerűsítették, bővítették a gyár orvosi rendelőjét — s jóllehet korábban sem tartozott a szegényes felszereltségű „intézmények” sorába, most nyugodtan azt mondhatjuk, hogy — a korszerűsítések szinte klinikai rangra emelték. Az új berendezések, felszerelések, műszerek több mint félmillió forintba kerültek, s ezt az ösz- szeget munkásai egészségének védelmére a gyár áldozta, teremtette elő. A siroki gyár orvosi rendelője: valóságos egészségügyi kombinát. Ha valakinek fáj a foga, vagy látási zavarokra panaszkodik, nem kell kilométerekre utaznia, drága időt elvesztegetnie, hogy szakorvos elé kerüljön, megtalálhatja a szakorvost itt, helyben, a gyár rendelőjében. Nem a betegeknek kell menniük a szakorvosokhoz, hanem a szakorvosok jönnek az üzembe, a betegekhez. — Van nőgyógyászati, fogászati, szemészeti és bőrgyógyászati szakrendelésünk. Ezeket nyertük a „vérszerződés” fejében. ; . — „Vérszerződés”?! — Felajánlottuk a megyei vérellátó állomásnak, hogy évente kapnak a gyártól 100 liter vért s kértük, biztosítsanak telefon — próbált magyarázkodni Haucke. — Mind több a baj maguknál — intette le von Jänecke. — Most is rossz hírt kaptam. Odamegyek az állomásra, várjon meg. Végeztem. — Heil Hitler! — mondta erre bambán Haucke, és néhány másodpercig még a kezében tartotta a telefonkagylót. Hideg zuhanyként érte, hogy von Jänecke személyesen keresi fel. A Hauptsturmführer- nek ugyanis veszetten rossz híre volt. Bár Hauckénak még nem akadt közvetlen dolga vele, de hallomásból tudott róla egy és mást. Ha von Jänecke valakire kivetette a hálóját, az nem jelentett semmi jót. Rettegve várta hát az érkezését. Idegesen magára kapta a fogason függő zubbonyát, felkötötte- derékszíját. Aztán tárcsázott az egyik telefonkészüléken, majd így szólt a kagylóba: — Hé, Schwalbe! Küldje be hozzám Kummer őrmestert. Leült az íróasztal mellé, kotorászni kezdett az iratok között. Kopogtak az ajtón. — Bújj be! — kiáltott Haucke. ___.x (Folytatjuk^ vá gta magát és beleordított a kagylóba: — Heil Hitler! — Hol mászkált? Miért ilyen későn jelentkezett? — vonta kérdőre a százados. — Bocsásson meg, nem voltam a szobámban. A peronon hallottam meg, hogy csörög a gött a főtörzsőrmester. — Magának most dolga van — rpondta a lány hidegen. — A telefonjával törődjön. Engem pedig hagyjon békében. Az ajtóhoz sietett. Rá se nézett az esdeklő Hauckéra, és távozott az irodából. A főtörzsőrmester egy pillanatig mereven bámult a becsukott ajtóra, majd káromkodni kezdett. Dühös volt a lányra, amiért kisiklott a kezei közül, de szidta önmagát is, mert attól tartott, most végleg elrontotta, ami után oly régen vágyakozott. A még mindig berregő telefonhoz lépett. Füléhez .emelte a kagylót, és gépiesen, a megszokott módon jelentkezett: — Hier ist Oberfeldwebel Haucke! — Itt von Jänecke Haupt- sturmführer a Gestapótól — hallotta a vonal túlsó végéről, mire önkéntelenül vigyázzba lány jobbra balra elkapta a fejét a férfi elől. Az ellenállás Hauckét végképp feltüzelte. A díványra döntötte a lányt. Anna kétségbeesetten tiltakozott: — Engedjen el! Kiabálok! Haucke az egyik tenyerét a lány szájára tapasztotta. Lázasan suttogott: — Nem, most már nem engedlek eL Nem tudok tovább várni. Az enyém leszel..; Anna minden erejét megfeszítve vergődött. Érezte, hogy nem sokáig tudja megvédeni magát a felindult férfivel szemben. Haucke már a lány blúzát próbálta feltépni, amikor élesen berregni kezdett az egyik telefon. Reflexeinek engedelmeskedve, az íróasztal felé fordította fejét a főtörzsőrmester, és egy pillanatra lazított karizmain. Anna kihasználta ezt a pillanatot. Maradék erejét összeszedve, térdét felrántotta, s aztán oldalra fordulva eltaszította magától a férfit. Haucke utána kapott, de a lány villámgyorsan leugrott a díványról és az asztalról felkapta a vizes üveget. — Ha közeledni merészel, a fejéhez vágom! — kiáltotta elszántan. A főtörzsőrmester az izgalomtól még mindig vörösen, de már meghunyászkodva egyenesedett fel. Anna goromba disznónak nevezte és villámló szemekkel fogadta meg, hogy soha többé nem áll vele szóba. Ez megtette a kívánt hatást. Haucke lecsillapodott és miközben a telefon egyre sürgetőbben berregett, alázatosan így szólt: — Bocsáss meg nekem, kicsi Anna. Elvesztettem a fejem, ígérem, többé ez nem fordul elő. Ugye, nem haragszol? Ugye találkozhatom veled holnap? Anna letette az üveget. Tudta, most már nem kell tartania Hauckétól. Rendbe szedte ruháit, szétzilált haját. — No, felelj már — könyörkos. Csak annyit mondhatok, olyan lesz, hogy néhány nap alatt lehengereljük- vele a világ valamennyi hadseregét. — S mikor lesz ez így? — Hamarosan. Olyan hamar — gondolt hirtelen szolgálati bajaira a főtörzsőrmester —, amilyen gyorsan elbánok én az itteni csirkefogókkal. — Ne tréfáljon. Nincs nálunk egyetlen csirkefogó sem. Itt az égvilágon mindenki magukat segíti. — De jó vagy hozzánk! — mondta a főtörzsőrmester, aztán hirtelen mozdulattal átölelte a lányt. Az szabadkozni igyekezett Haucke szorításából, s megpróbálta lehűteni a férfit: — Ne bomoljon. Beléphet valaki... — Ide ugyan nem mer váratlanul betoppanni senki — lihegte nekitüzesedő hangon Haucke. Erősen szorította Annát, meg akarta csókolni. De a
