Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-25 / 252. szám

A fiatal egri zenepedagógusok szólóestjéről lengyel zenepoéta érzelmeit, hangulatait, mint kolléganője. Aprólékosan,de gondosan építi fél a fiatal tanárnő a játékra kiválasztott művet. Bach Esz- moli prelúdiumát és fúgáját nála zongoraméretben is élvez­tük, míg állításaink igazolását láttuk abban is, amit Beetho­ven D-moll szonátájának II. tételében nyújtott Halmai Ka­talin. A két zongoratanárnő techni. kailag érett muzsikusként in­dul a pályán. Művészi ambí­cióikat indokolja az a játék is, amit ezen a hangversenyen — bemutatkozásként — nyújtot­tak. A két tanárnő olyan bizton­sággal játszott, mintha a pó­dium sohasem zavarta volna őket, vagy mintha ki tudnák kapcsolni idegrendszerüket; Ugyanez nem mondható el a hegedűszakos Lévay Zsoltról. Öt számból az első hármat fe­szült idegállapotban játszotta, majd a műsor második felében pódiumláza, izgalma feloldó­dott és kitűnő teljesítményt nyújtott. Corelli-Leonard La Folia-jánál a virtuóz-feladat szemmel láthatóan zavarta, Sarasate Cigány-dallamainál ta­lán ismerős motívumok átöt- vözése hozott bizonyos indisz- ponáltságot Lévay Zsolt szá­mára. Kabalevszkij Hegedű- versenyének első tételével és a kitűnően sikerült Schubert- dallal közönségét és önmagát is kárpótolta; Ez a szólóest elsősorban Lé-, vay Zsolt számára kamatozott tanulságot. Mindenekelőtt azt/ hogy a versenyművek techni­kai birtokbavétele, a mű tel­kének alázatos megközelítése, megértése és az előadók egyé­niségére, temperamentumára, érzelemvilágára történő rá- hangszerelése bonyolult fela­dat: sok töprengés, belső vívó, dás szüli az igazi élményt adó, zenei varázslatot hozó muzsi­kus-perceket. A Bartók-teremben megren­dezett szólóest értékes esemé­nye az egri zenei életnek. (farkas) U. Krummer őr­mesterrel, a német Bahn- hofkommandó egyik altiszt­jével találko­zott. ö volt az egyetlen né­met katona az állomáson, akit elfogadható embernek tar­tott. Az őr­mester ugyan­is mindig tisz­tességesen vi­selkedett a vasutasokkal szemben. Nem hajszolta az embereket, megértőn fél­renézett, ha a vasutasok nem éppen úgy haj­tották végre az utasításokat, ahogy azt el­rendelték nekik. S néha, nagy óvatosan arról is elejtett néhány szót, hogy torkig van a hábo­rúval és az egész hitleri rend­szerrel. Jani szeretett vele el­beszélgetni, de most nem örült a találkozásnak. Igyekezett gyorsan megszabadulni tőle. — Sietek, őrmester úr! ösz- sze kell írni egy szerelvény kocsiszámait. S ha nem vég­zem el időben a munkát, Wolf szakaszvezető úr raportra ren­del — mondta Kummer őr­mesternek. — Nem kelsz ászért kitörni keszed. lápod — nevetett ke­délyesen az őrmester. — Esz asz ety fonat már utysem segít b pirodalomnak. gate: 4 Mmúsüg 1366. október 25„ kedd i Az egri zeneiskola három fiatal tanára, Mag Stefánia, Halmai Katalin és Lévay Zsolt, — mindhárman most szerezték diplomájukat, íaz egri zeneiskola növendékei voltak korábban — szombaton ren­dezte szólóestjét a zeneiskola Bartók-termében. Dobosné Mag Stefánia dina­mikus zongorista-egyéniség. Nemcsak határozott értelme­zés jellemzi nála a mű inter­pretációját, de lendület is. A ritmusban való feloldódás és a dallamban történő megfogód- zás biztonságot is jelent Mag Stefánia számára. Amikor a játékosság árad a hangokból, akkor is erőt érzünk, azt a fajta erélyt, amellyel a nehezen megszelídíthető, befogható pa­ripákat szokták betörni. Mű­sorából az egyéniségéhez leg­közelebb áll Beethoven G-dur szonátája. E mű első tételét matikai esi Igazán mondhatom, mindig nyugodtan ültem a képernyő és a rádió mellé, gyorsan meg­értettem az esetenként változó, de valami törvényszerűséget felmutató pontozási módszere­ket. így volt ez péntek estig. Azóta egy világ omlott össze bennem. Elvesztettem hitemet eddig megszerzett tudásomban és nagyra tartott pontozási ké­pességemben, Megingott ben­nem a matematika szilárd tör­vényszerűségeibe vetett hitem. S ez a pillanat akkor követ­kezett be, amikor a Rádió VI-oí stúdiójában — a Heves és Pest megye között késhegyig folyó párharcban eldöntetlenre álló vetélkedő során — a zsűri ki­hirdette salamoni ítéletét: bár egyik megye sem tudta megol­dani a külön kérdést, és ezért pontot nem is kaptak, s mert Pest megye ezt 43 perccel ko­rábban érte el, 5 jutalompontot kapott. Ezért a cím: Az új matema­tikai csoda. Szegény, megboldo­gult tanítóm, ki első elemista koromban csöpögtette belém a tudást, arra tanított, a semm az mindig semmi, még ha öt­határozottan, a hangulati ele­meket nem elhanyagolva kel­tette életre. Rachmaninov G- moll prelüdjénél, Chopin E- moll nocturne-jenéi a szláv lágyság és az a líra hiányzott, amely oly intim és finom ha­tásokat kelt a hallgatóban. Mag Stefánia zongorajátékát őszinte és értékes pátosz jel­lemzi. Érdekes összehasonlításul szolgált ez a hangverseny az egyéniségek közötti különbsé­gek leméréséhez. Halmai Katalin zongorajáté­kában ugyanis a főelem a női líra, azok a hangulatok, ami­ket az alkotás benne, a nőben létrehoz. Halmai Katalin köz­vetlenül Mag Stefánia Chopin- száma után játszotta Chopin Desz-dur nocturne-jét. Meny­nyivel lágyabban, és Urai ben- sőséggel szólaltatta meg a nagy >da ?” szőr szorzóm is meg. Egy ko­párból, amely üres, ha tízszer nyúlok is bele. csak „semmit” vehetek ki belőle. Ám úgy lát­szik. a zsűri másképpen látta. Bizonyára minden termelőüzem vezetője tiltakozna az ellen, ha normában dolgozó a semmiért is pénzt venne fel. Másképpen szólva: két esztergályos közül ki az. aki jobb teljesítményt ért el. az-e, amelyik egy óra alatt 10 tengelyt esztergál, de mind selejt, vagy az-e, aki csak ötöt készít el, de kiváló minő­ségben? A válasz egyértelmű, aki a lassúbb munkát végezte, de jó minőségben. Nos. ezt az elemi törvényt vetette el a zsűri és juttatta így méltatlanul o döntőbe Pest megyét. Innen, erről a helyről jelen­tem be tiltakozásomat és egyé­ni óvásomat. Az óvás elbírálá­sára pedig legalkalmasabbnak tartanám a Magyar Tudomá­nyos Akadémiát, de a kérdés horderejét tekintve, esetleg az UNESCO elé is lehetne terjesz­teni. K. J. Eger, Makiári n. 23. Derűs este Heltai Jenővel Sok hulla, kevés logika le arc jelentkezett, annyiféle „külső”, nem a logikára épülő, csak külsőségeiben arra hivat­kozó módszer keveredett, hogy a harmadik és befejező rész­ből már csak arra jutott, hogy néhányszor megborzolja az ide­geket, de alig, vagy egyáltalán nem az agytekervényeket. Egy tanulság természetesen van: a nézők igénylik a kri­mit, a jó, a szórakoztató filme­ket és nem a hullákat szinte már öncélúan, a gyilkolás vá­logatott eszközeivel előállító rémdrámákat: A nyomok a He­tedik mennyországba vezették és mi végignyomoztuk annak idején azokat a lépéseket. Itt a nyomok rendszerint csak egy újabb hullához vezettek. Egy temetkezési vállalat örülhet mindennek, de a szórakozni vá­gyó néző már aligha. Gyurkó Géza jjMate Szerénytelenség nélkül állít­hatom, hogy a Magyar Rádió és Televízió jóvoltából kivó.ló zsürizővá válhattam az elmúlt évek során megtekintett, meg­hallgatott különböző rendű és rangú vetélkedők alapján. A keblemet mindig jóleső érzés dagasztotta, amikor az általam megítélni vélt pontok egyeztek a zsűrik pontjaival. Nem volt nehéz a helyzetem, hiszen olyan szakember volt rendsze­rint az oktatóm — ha ismeret­lenül is —, mint Vitray Tamás, a televízió és rádió méltán népszerű riportere és játék­mestere. Jó tanítványnak bizonyul­tam. Nem okozott gondot pl. az Európa műkorcsolyázó- és jég­tánc-bajnokságon a pontok odaítélése, a kivitelezés és tar­talom egybevetése alapján Megtanultam, hogy a legala­csonyabb és a legmagasabb pontszámot nem kell figye­lembe venni, a többit viszont összeadják és átlagolják. És még sorolhatnám a műugrás, a torna és nem utolsósorban a különböző vetélkedők pontozá­si rendszereit is. szerűen egy életműről vallot­tak, de arról a Heltairól is, aki könnyed nyelve, bohóikás stílu­sa mögött mélyen átérezte ko­rának nagy ellentmondásait. A népes szereplőgárdából méltatlan lenne bárkit is ki­emelni. Három napon keresztül azon tűnődött, töprengett és izgult a »ok milliós nézőtábor, vajon miért halt meg Philip Martin? Nos, arra választ kaptunk, hogy Philip Martin miért halt meg, de hogy a többiek? ... Mert ebben a filmben végül is lé­nyegesen több lett a hulla, mint a logika, több a kezdeti izgalom, töprengésre, gondol­kodásra és találgatásra való késztetés, mint amennyit a vé­ge valójában megért. Ismét és újból beigazolódott, hogy a vérbeli krimifilmekben nem a hullák száma ragadja magával a nézőt, még az sem, ha pre­mier plánban kapjuk az ope­ratőr jóvoltából a szükséges számú és fekvésű halottakat, hanem egyes-egyedül a dolgok, a nyomozás logikája. A halott, a meggyilkolt nél­külözhetetlen kellék: az élő, ér­ző embert a gyilkosság, egy emberélet kioltása rázza meg a legjobban. Ez az a kontaktus, amelynek segítségével egy kri­mifilm és a nézők millióinak belső igazságérzete kiépülhet, s amelyre aztán kellő szakérte­lemmel, ügyességgel rá lehet és kell építeni a logika játékát. Nos, Philip Martin ügyében annyian haltak meg, amnyifé­ndelőt nyitottak kányban gi tanács helyiségeiből kettőt alakítottak át rendelőnek. A me­gyei kórház korszerű berende­zést és felszerelést adott az új szakrendelőbe, ahol ma már naponta 25—30 falusi ember fogorvosi ellátását tudják biz­tosítani. A mezőtárkányiak új fogor­vosi rendelője nemcsak a köz­ség lakóinak szolgálatában áll, hanem ide járnak fogászati ke­zelésre a közeli Mezőszemere és Egerfarmos lakói is. Szombaton Heltai Jenő, va­sárnap —, ha ugyan ismétlés­ként is — Rideg Sándor. Ugyan­annak a két oldala: Heltai in- tellektuálisabb és intimebb, Ri­deg vaskosabb; ám mindkettő korát boncolta fel kegyetlen és maró szatírájával. Rideg Sándor Kristófját már méltat­tuk e rovat keretén belül, így hát most csak azt a valóban derűs, könnyed, helyenként lí­rai szépségű másfél órát akar­juk emlékezetünkbe vésni új­ból, amely Heltai Jenőhöz és emlékéhez, Borhy Annához —, aki az író műveit televízióra alkalmazta — és Horváth Ádám rendező nevéhez fűződik. „Az élet szép, teneked ma­gyarázzam?” — A néma leven­te e jelmondatnak is beillő mottóját adta az est címének a televízió. S valóban, Heltai Jenő találó, gyakran gúnyos jelenetei, megkapóan bájos könnyedsége mögött mély gon­dolatokat hordozó lírája, egész életműve e mondatot példázza. Az est fő érdeme, hogy a kitű­nő szereplőgárda közreműködé­sével mélységes hitet, derűs optimizmust sugárzott, a jelle­mek, emberi kapcsolatok apró villanásaiból az élet szereteté- nek megkapó pannója rajzoló­dott ki. A német katonacsiz­mák kegyetlenül élesen meg­rajzolt, már nem is nevetséges imádatának szatírája a korabe­li városi polgárság tökéletes görbe tükrének bizonyult; a kortársi visszaemlékezések, a felcsendülő sanzonok, versek, operettrészietek nemcsak egy­Fogászati szakre Mezőtárl ■ i A falusi lakosság egészség- ügyi ellátásának javítására évről évre nagy összegeket fordít államunk. Egyre széle­sebb körre terjed ki a terme­lőszövetkezeti tagok SZTK- biztosításának rendszere is. Az egészségügyi ellátottság javu­lásának bizonyítéka a közel­múltban átadott mezőtárkányi fogászati szakrendelő. A községi tanács 110 ezer fo­rintért vásárolt szolgálati la­kást a fogorvosnak és a közsé­— Ez igaz, de én nem szere­tem, ha Wolf a családomat emlegeti. Márpedig 6 úgy szok­ta, ha dühös. Olyankor aztán viszketni kezd a tenyerem. S ha egyszer nem tudom fékezni az indulatot, abból bajom tá­mad. Magam óvom azzal, őr­mester úr, hogy sietek — talált gyorsan magyarázatot. — No, szervusz. Jani — bú­csúzott el tőle az őrmester. — Sies ne kiabáljon rád asz a Wolf. Kummer az állomásépület felé indult. Jani pedig néhány lépést a céljával ellenkező irányban tett meg. Csak ak­kor fordult vissza, amikor az őrmester alakja teljesen a sö­tétségbe veszett. Üggyel-bajjal de sikerűd észrevétlenül lejutnia a külső pályaudvarra. Ott már két hosszú szerelvény állt indulás­ra készen. Az első vágányon várakozó szerelvény csupa zárt vagonból volt összeállítva, i A másik katonákat, harckocsi- J kát, ágyúkat készült észak felé I szállítani. A szerelvényhez tar- 1 tozó tisztek és az állomás tá­bori csendőrei a vagonokban a ; létszámot ellenőrizték. A fel­fűtött, időközönként gőzt ere- . gető mozdonynál csak három ember tartózkodott, a vezető és a két fűtő. Olajos rongyokkal törölgették a mozdony alsó ré­szeit, rendezték a szenet, vizs- gálgatták a kerekeket és a du­gattyúkat. Jani megbújt a mozdonnyal párhuzamos vágányon álló te­hervagon árnyékában, S ami­kor meggyőződött róla, hogy valóban nincs tábori csendőr, vagy egyéb német katona a mozdony körül, halkan egy közismert slágert kezdett fü- työrészni. A mozdonyvezető felkapta a fejét. A füttyszó irányába kémlelt, aztán ellé­pett a mozdonytól. — Gyere ide, a vagon mellé — hallotta Jani halk hangját. Odament. Hangja idegesen remegett, amikor megszólalt: — Mindjárt indulunk. Ho­gyan csináljuk a dolgot? — Fűtőid tudnak róla? — kérdezett felelet helyett Jani­— Csak az egyik. — A másikkal mi lesz? — Indulás után szólunk ne­ki. Ha nem akar velünk tar­tani, vagy okoskodik, akkor nincs más lehetőség, mint... — Értem — szakította meg a mozdonyvezető mondaniva­lóját Jani, s aztán átadta neki a táskát, amit a fűtőháznál ka­pott. — Ebben van a porció. A 17-es őrháznál lelassítod a vonatot, a táskát bedobod a tűztérbe. De mielőtt lelépnétek a mozdonyról, ráengeded a gőz­kart, hogy a szerelvény ismét felgyorsuljon. Erre és a sze­relvény közeléből való eltűnés­re jó hét-nyolc percetek jut. A szittyósi erdő szélén, a pa­tak hídjánál már várnak rá­tok. Bízzátok magatokat arra, iki vár benneteket. Csak any- íyit mondjatok neki: Az öreg iüldött! Jó helyre vezet majd benneteket, ne aggódjatok. A mozdonyvezető töprengve hallgatta Jani utasításait. Lát­szott rajta, hogy még kérdezni szeretne valamit, de Jani nem engedte szóhoz jutni. . — Persze, veszélyes a feladat — mondta —, de ha pontosan úgy cselekszel, ahogy most hal­lottad, akkor nem történhet bajotok. A mozdonyvezetőt valame­lyest megnyugtatta ez, de az elkövetkező fél óra eseményei­től való szorongását nem tud­ta feloldani. — No menj! — sürgette Ja­ni. — Már jelzik, hogy indul­hattok. Csak ne veszítsd el a fejed, és akkor minden rend­ben lesz... Nem is búcsúzom el tőled, mert hamarosan is­mét találkozunk — próbálta aztán ezzel a könnyedén oda­vetett mondattal csillapítani a mozdonyvezetőben feszülő ér­zéseket. A mozdonyvezető, kezében a Janitól kapott vasutastáskával, felmászott a gépre. Meghúzta a gőzszabályozókart. A szerel­vény lassan előre lódult, majd ka és derékszíjoh függő pisz­tolytáska lógott. Az iroda be­rendezései tárgyai közé tarto­zott még egy szekrény, néhány szék és egy ócska dívány is. A díványon ülő férfi, Haucke főtörzsőrmester, az állomás né­met katonai parancsnoka, már közel járt ötvenedik évéhez. Termete pocakot eresztett, su­nyin pislogó, apró, véreres sze­mei, borvirágos orra, puffadt arca mind arról árulkodtak, hogy nem veti meg az élveze­teket. Mellette Hegedűs Anna, a vasútállomás üde, gesztenye­barna hajú távírászlánya fog­lalt helyet. Haucke főtörzsőr­mester szenvedélyesen bomlott utána. Amikor ide került, már az első nap feltűnt neki a lány hamvas szépsége, s azóta is kitartóan ostromolta. Anna azonban okosan kihasználta a főtörzsőrmester gyengéjét. Ke­zében tartotta a gyeplőt, s vi­gyázott rá, hogy a férfi ne lép­hesse át a megengedett határt Hauckét persze ez bosszantot­ta. Most is szemrehányással illette érte Annát. — Kedvesebb lehetnél hoz­zám — mondta. — Vajon miért, generáli* uram? — kérdezte csúíondá- rosan a lány. — Ilyen ostoba kérdéseket csak nőktől kaphat az ember. Vajon miért? Tudod te jól! — Mit? — Hogy szeretlek. — Igazán? — kérdezte a lány és szemében pajkos fény vil­lant. — Eh... te... te boszorkány! — fakadt ki mérgesen Haucke, — Azokat már rég megéget­ték. — De téged kifeledtek közü­lük. Megmaradtál, hogy engem kínozz. — Hagyja már abba ezt a nyavalygást — csattant a lány hangja. — Ne várjon tőlem semmit, mert én sem várhatok magától... Hamarosan szedi a betyárbútort, és engem itt fe­lejt. — Ugyan, hogy beszélhetsz így? — mondta Haucke engesz­telő hangsúllyal — Először is én egyáltalán nem akarok in­■ nen elmenni... másodszor pe­dig... — A másodszori ne is em­lítse — vágott közbe Anna —, hiszen már az első sem igaz. Maga elmegy! — Eszem ágában sincs. Na­gyon jól érzem itt magam —. jelentette ki a főtörzsőrmest^ ____ ! - (Folytatjuk mi nd sebesebben belefúrta ma­gát az éjszakába. Az utolsó va­gonból részeg hang ordította az elkoptatott német katona­dalt az állomás felé: — Viktória, a győzelem jele! 11 A Gestapo nyomozni kezd A vasútállomás Bahnhof- kommandójának irodájában hatalmas Hitler-kép függött az ajtóval szemközti falon. Alatta a nagybetűs naptár 1945. már­cius 28-at mutatott. Az íróasz­talon négy telefonkészülék so­rakozott egymás mellett. A ru­hafogason katonazubbony, sáp-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents