Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

A cementgyári küldött Sok utas — kérés autóbusz tJ etwanban, as estS egr*- tern ajtajában találkoz­tam vele. Szabadkozott, elné­zést kért, mert sietnie kellett: azt mondták a petőfibányaiak, hogy megvárják, hazaviszik az autóbusszal. Mindenképpen mennie kell — mondta —. mi­vel odahaza a gyárban fon­tos, kísérlet folyik, tűzálló ce­mentet készítenek s roppant kíváncsi már, hogy mi történt két óra óta. Mi lett a „bera­gadt” kemencével, mennyire haladtak előbbre a munká­val. .. Napok óta nem hagyja nyugton ez a kísérlet. A múlt­kor hajnaltájt ment haza az üzemből... S mostanában reg­gelenként korábban kezdi, es­te később hagyja abba. De legszívesebben végig ott ma­radna társai között, azokkal, akik most „országos ügyekbe” avatkoztak. Akik olyan — ha-< zánkban újdonságnak számító — építőanyag nagyobb meny- nyiségű előállításába kezdtek, amelynek valószínűleg nagy Hétköznap is nagy a forgalom, vasárnap pedig különösen az egri vasútállomáson, ami­kor egyegy vonat beérkezik. Mivel a város központja elég messze van a vasútállomástól, sokan szeretnének autóbusszal utazni. Ám ennek egy akadálya van: kevés az autóbusz. Felvételünk készítésekor is m'ndössze egy állt az utazóközönség rendelkezésére. A busz­ról leniaradottak nevében kérdezzük, nem volna-e lehetőség, különösen a szombati és va­sárnapi nagyobb forgalomban esetleg kettő, vagy három autóbuszt közlekedtetni? (Fotó: Kiss Béla) Szépek ... az életnek 1966. október 2., vasárnap Az utóbbi hetekben tartal­masabb, színesebb lett a párt­élet Falun és városon, a szán­tóföldeken és az üzemekben jobban megy a munka, mert céltudatosság, azonos akarat jellemzi az embereket. És mi­lyen szenvedélyes viták ala­kultak ki a vezetőségválasztó taggyűlések többségében! Azok is felszólaltak, akik hosszú hó­napokon keresztül méla hallga­tásba burkolóztak. Bármennyi­re alapos is volt a vezetőség beszámolója, akármilyen tö­mören is fogalmazták a hatá­rozati javaslatokat, a pártta­gok szólásra jelentkeztek és javaslatokat tettek. , Nem lehet célunk és felada­tunk a vezetőségválasztó tag­gyűléseken elhangzott javasla­tok összesítése, csupán példa­ként hozunk fel párat. Az ÉMÁSZ egri üzletigazgatósá­ga évek óta első helyezett az üzletigazgatóságok között fo­lyó munkaversenyben, 1965- ben a 19 pályázó közül első­nek nyerték el a szocialista üzletigazgatóság címet. Kie­melkedő, tartós eredményeket csak a munkások, a politikai és a gazdasági vezetők együt­tes akaratával lehet elérni. Te­hát nem az elégedetlenség, ha­nem a még nagyobb feladato­kért érzett kötelességtudat dik­tálta azt a javaslatot, hogy az újjáválasztott pártszervezet teremtsen szoros kapcsolatot ' a munkahelyekkel. Két felszó­laló is kifogásolta, hogy egyik-másik párttag nem járt taggyűlésekre, vonják őket fe­lelősségre. Egy másik felszó­laló véleménye szerint a kivá­ló gazdasági eredményeket el­érő, példamutató magatartású fizikai, műszaki és adminiszt­ratív dolgozók köréből kell erő­síteni az üzemi alapszervezet taglétszámát. Az Egri Közúti Üzemi Válla­latnál hangzott el; fokozottan kell érvényesíteni a bírálat és önbírálat elvét, akkor hama­rabb felszámolhatják a hiá­nyosságokat és így eredménye­sebben harcolhatnak az intri­ka ellen. A MÁV egri fűtőház- főnökség taggyűlésén azt kifo- j gásolta az egyik felszólaló, hogy a pártvezetőség munka - módszerében nem mindig ér­vényesült a kollektív szellem, a párttitkár nem mindig kérte ki a vezetőség véleményét. A szocialista brigádokat is több­ször szétszórták, pedig alapo­sabb megfontolással, jobb mun­kaszervezéssel ezt elkerülhet­ték volna. Az Egri Dohánygyárban az eredményük elismerése mel­lett aggódva mondta az egyik felszólaló, hogy korábban öt KISZ szocialista brigád volt, / It inát kerestem. Tíz éve, W hogy találkoztunk a gimnázium levelező tagozatá­nak záróvizsgáján s most, hogy falujába’vetett a sors egy bük­ki kirándulás alkalmával, nem mulaszthattam el, hogy meg­nézzem: miként boldogul? Vesztemre a főutca melletti vasárnapi kaláka-építkezés kissé kapatos segédmunkását szólítottam meg útbaigazítást kérve. Összefüggéstelen szóára­datából annyit hámoztam ki, Dini elmotorozott valahová, de Terus néni, az anyja otthon található. A betonúitól jobbra van a házuk. Nem volt nehéz rátalálni. A kapu zárva volt. Ott kolom- poltam a riglivel tanácstalanul, míg jó sokára a kert felől jött Terus néni. Hátán „hamvas- ' ba” kötve jókora nyaláb szé­na. Mintha nagyanyámat lát­nám. szikár volt ő is, alacsony, mintha valami roppant teher félembemyire préselte volna össze. És nagyon ismerős volt a járása. Lassan jött, mintha megfontolta volna minden lé­pését. Nagyanyám régi tanácsa ütődött emlékezetembe: „Ha terhet viszel, fiam, teljesen a talpadra lépj... Ringj egy ki­csit oldalra, a vállad meg döntsd előre, hogy a teher árra feküdjön. És ne beszélj ... sose beszélj, ha terhet viszel. Egy kicsit rnindig lépjél oldalra, mintha ringanál, úgy köny- nyebb. A karod meg ne fond keresztbe, mert kiszorítod a le­vegőt ... És ne ülj le soha, ha nincs, aki felsegítsen”. Ez a jó tanács jutott eszem­be. mert Terus néni éppúgy ringott, keményen, földnek ve­tett teljes talopal. ahogy nagy­anyám mondta. És bár rákö­szöntem. nem szólt, míg le nem tette terhét a ház lépcsőjére. Akkor köszönt vissza s jóindu­latúan kérdezte. — Honnan ismerlek, fiam? Tán a Dinit keresed? Bólintottam s kezdtem *"* volna a bővebb bemu­tatkozást, de ő vette át ismét a szót. — Dini Szilvásra ment, a ,lányhoz, de gyere beljebb, hát­ha hamar visszatér, ha a lány elment Egerbe. Mert kórházba készül... látogatóba.. De ad­dig is gyere a konyhába Letörölte a hokedlit s keze, szava nem állt meg egy pilla­natra sem — Hoztam annak a szeren­csétlen kecskének egy kis fa­latot Dini kaszálta az árok­parton. Samyu. Hogy mit kín­lódott az a gyerek vele ... pem szokta. De a nyugdijamból nem vehetek mindent, ö meg meg­tartja a pénzét. — Nem is tudtam, hogy Te­rus néni annyi időt dolgozott, hogy. nyugdíjjogosult lett. — Dolgoztam? A falu cseléd­je voltam 30 évig. Bába. Szü­lésznő. Még most is felriadok éjszakánként, úgy hallom, mintha szólítanának: „Terus, kelj fel, Terus, gyere, az isten szerelmére, szül a feleségem, Terus, valaki szemmel verte a gyereket... segíts ... Terus ... Terus ...” Ez volt harminc évig. Utána meg, amikor a mentő meg a kórház elvette a kenyerem, a tsz-ben dolgoz­tam. Nagyot sóhajtott a szóára­dat végén, aztán úgy ugrott fel ültéből a terítés hokedliről, mint akit valami turpisságon fogtak. C n meg itt ülök ... . az ebéd meg sehol — mentegetődzik és kettőzött sietséggel rrtbssa, aprítja a gombát, amit az imént köté­nyéből öntött ki az apró ró­zsás tálha. — Szülésznő voltam én, fiam, de most nem nyitja rám senki az ajtót, nem verik az ablakot éjszaka, hogy „Terus, siess!” A tanácshoz szaladnak, meg az őrsre. Telefonálni a mentőnek. Nem szült itt senki hat év óta, hogy nyugdíjaztak. Egerben? Ott igen, de nem is az az én bajom, hanem, hogy megint veri az isten a világot. — Veri? Miért? ­— Ki tudja az isten akara­tát, de én mondhatom neked, háború lesz... Én tudom. Hogy miből gondolom? Hát abból, hogy szép gyerekek születnek. És fiúk. így volt ez 14-ben is, meg 37-ben is. Mondta az anyám, ő is bába volt. Látom én. Fiúk születnek, szép fiú­gyerekek. Nem csal az én sze­mem, így volt ez mind a két háború előtt. És mondjad csak — fordul felém vizsgálódó arc­cal — miért nem az anyjukra „ütnek” a gyerekek? Miért? A kérdést kétszer is felém sze­gezi, miközben apró, ideges mozdulatokkal keveri a gomba- pörkölt alját a lábasban. — Tu­dod miért az apjukra hasonlí­tanak? — Hát, rpert az apjuknak is van valami köze a születésük­höz — vetem közbe, de mérge­sen leint. — Hagyd ezeket a hülyesége­ket. A háború előtt mindig az apák arcát viselik a gyerekek. Az erős akarat... tudóid, fiam? A fajfenntartás. Hogy hátha ez az utolsó lehetőség. Ilyenkor utód kell, és ez még az anyai ösztönnél is erősebb. Azért szü- , letnek most fiúk. Szépek. Ezért hasonlítanak az apjukra, hogy megőrizzék őket... Emléknek. . — De hisz a háborúban épp a fiúk vannak legnagyobb ve- . szélyben — vetem ellene —, különben is a mostanában szü­letetteknek egyhamar semmi 1 hasznukat nem vehetnék a há­borúban. >; — Így igaz. Kicsik. De a há­ború megvárja őket. Minket is megvárt. És kellenek a férfiak a háború után is, mert sokan meghalnak a derekabbak kö­zül. Akkor kellenek csak iga­zán ... ők. — Terus néni hév- ' vei szedi magaalkotta érveit csokorba. — Te ismered Dinit, látod, , hogy mennyire hasonlít az ap­jára? ö is a háborúban szüle­tett. Az apját nem ismerte, csak nézd meg jól a fényképét. Ugye, hogy tisztára a fiam? És milyen jó iparosember volt. A ' községháza tetejét is vele csi­náltatták meg. Jó ács volt. Az­tán ott maradt ő is a Donnál. Engem is csak a jószerencsém mentett meg Dinivel, amikor tejért mentem a harmadik szomszédba. Ott csapott le a gránát nem messze, ijedtem­ben a • tejesköcsögöt is elhají­tottam. T erus néni további hábo- * rús emlékeket idéz és vissza-visszatér a gyerekekhez, akik ma születnek ... fiúk ... és szépek. — Szépek . . . mondja ismé­telten — szépek a halálnak. Tudom, elsősorban Dinit fél­ti, de azokat a gyerekeket is, akik ugyan nem az ő gondos­kodása mellett jöttek, vagy jön­nek világra, de számon tartja mégis mindegyiket, kilójukat, a születés epizódjait, a família „lányosságát”, „fiússágát” a várható ikreket éppúgy, mint a késve érkező, vagy igyekvő utódokat. Próbálom meggyőzni ellen­kezőjéről, statisztikát idézek, hogy Budapesten, s a megye városaiban is mennyi lány születik. Közös ismerősöket sorolok, akikkel bizonyíthatom, mostanában azért lányok is gyakran születnek, csak azt nem mertem felsorolni neki „ellenbizonyítékként”, hogy köztük vannak csúnyácskák is, tehát valahol sántít az ő érve­lése. Nehezen adja fel érveit, hisz ahogy mondja, emberöltők ta­pasztalata van az ő szavaiban. Aztán mintha látnám, mégis örömmel veszi, hogy cáfolom szavait. — Ez biztos, amit mondtál? Hogy máshol több lány szüle­tik? Több lány! Szóval, ez biz­tos. Az tudod mit jelent? Az a békesség jele. Csak azt nem tudom, hogy mifelénk miért annyi a fiúgyerek. Én meg, buta öregasszony, hogy féltem őket. Pedig úgy örülnek, ha fiú jön világra. Na, de máshol meg lányok is. £sóválgatja a' fejét, tana- kodik, hogy most kinek higgyen, miben bízzék, s mikor a hangtalan tanakodás után kezd derülni az arca, köszö­nök is el, nehogy újabb kétsé­gek támadjanak benne. — És ha Dini hazajönne a lágytól, adja át neki, hogy üd­vözlöm, szeretnék ott lenni a lakodalmában. Kovács Endre tek mai problémái. A szerző részletesen foglalkozik a tőkéa országok munkásosztályának fokozódó harcával, a szakszer­vezetek függetlenségének kor­látáival és a monopóliumok különböző munkásellenes tö­rekvéseivel. Napjaink nemzeti felszabad dító mozgalma összefoglaló ro­vatéira alatt közli a folyóirat Fuad Nasszer: Az arab népek imperialistaellenes harca; Kyn Petwas: India társadalmi­gazdasági fejlődésének néhány kérdése; Cesar Levano: A pe­rui partizánharcok tanulságai és A. Delgado: Columbia mun­kásosztálya című cikkét. A kummunista és munkás­pártok életéből című rovatba» •a mongol, a finn, a lengyel és brazil testvérpárt életéről, te­vékenységéről olvashatunk. A szeptemberi számban A' tények vádolnak címmel kom­mentárt olvashatunk a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front nyilatkozatáról amelyet a genfi egyezmények aláírásának 12. évfordulója al­kalmából tettek közzé. Bemutatták a legújabb háztartási gépeket A Villamos Berendezés és Készülék Művek és a RAVILL vezetői szombaton bemutatták az újságíróknak a legújabb vil­lamos háztartási készülékeket Máris forgalomba került a többi között a 2000 és 3000 wattos villanyradiátor, amely 45—50 köbméteres szobát kel­lemesen bemelegít. Kapható már a hőfokszabályozós sütő, s még ebben a hónapban for­galomba kerül a korszerű, hö- fokszabályozós, csőfűtőtestes vasaló. Októberben kerül a bol­tokba a nagy érdeklődéssel várt grillsütő is, amely a csir­két 30—32 perc alatt, a szele­telt húst 8—10. a virslit és a debrecenit 3—5 perc alatt süti meg. Alkalma'-, arra. hogy zsír nélkül készítsék el ropogósra a húst, azoknak, akik az elhízás­tól tartanak. Egyedül a törpetűzhely nem kerül forgalomba az idén, a jövő év első negyedében azon­ban már ezt is meg lehet vá­sárolni. *A törpetűzhely főző­lapja ugyanolyan gyorsan fel- melegszik, mint a gázfőző, s az 500 fok elérése után a további felmelegedést automatikusan elállítja. A folyóirat bevezető cikkét I. V. Kapitonov az SZKP KB titkára írta Pártélet az SZKP XXIII kongresszusa után címmel. Ä szerző részletesen elemzi, hogy az elmúlt eszten­dőkben hogyan változott a pártszervezetek belső élete, hogyan kapcsolódtak be foko­zott mértékben a kommunista építés feladatai sikeres meg­valósításába. A folyóirat két magyar közgazdász tanulmá­nyát is közli: Csizmadia Ernő és Zsarnóczai Sándor A pa­rasztság gazdasági-társadalmi viszonyainak átalakulása a Magyar Népköztársaságban címmel a mezőgazdaság szór cialista átszervezése után be­következett gazdasági társa­dalmi változásokat elemzi a magyar falu életében. Nagy érdeklődésre tarthat számot Pierre Consous a Szakszervezeti Világszövetség főtitkár-helyettesének cikke, melynek címe A szakszerveze* Meg jelent a Béke és Szocializmus szeptemberi száma haamdtt veatí mafd tö«Mesen a népgazdaság. Lelkesen beszél a gyárról, a jói összeforrott munkásgárdá- róL Régi szakmája köti a ce- i menthez? — kérdem Moso­lyogva tiltakozik: Ö nem! 1945-ben lakatosként tanult a Selyp! Cukorgyárban, s csak pár évi munka, a szakérettsé­gi s a nógrádi üzem után ke­rült a cementiparba. Aztán a rajzasztal mellett, a salgó­tarjáni technikum padján, könyvei között szokott hoz­zá. .. Most a Selypi Cementgyár műszaki osztályának vezetője. Szorgalmas igyekezete emel­te fiatalon vezető posztra. Vá­ratlanul érte a kinevezés — akár egykori főnöke halála. A mester helyébe kellett lépnie a tanítványnak. Nem volt könnyű megbirkózni a sokszo­rosára nőtt feladatokkal, de ’hozzálátott nagy akarattal. Üj beosztásában is ugyanúgy miint a régiben, a lakatosban. Talán a hitet is éppen az ad­ta: ha abban már első éves segéd korában az élmunkások közé küzdhette fél magát itt sem maradhat alul! A munka a mindene... Örahosszányi beszélgetésünk ideje alatt másról sem be­szél. Párttagságáról kérdezem. Mondja, hogy 1947-óta dolgo­zik a mozgalomban, s hat éve titkára alapszervezetének. 42 „katonája” van — magyaráz­za — kis csapat, de átfogj# a gyárat, ott van mindenütt» A termelésirányításnál, a k>< Bérleteknél, a számításoknál» az exportnál, a kemencék kö­rül, az irodákban. Ki-ki meg* állja a helyét, becsülettel el* végzi megbízatását. S ez nemi is marad eredmény nélküL .. A Selypi Cementgyárat hős szú ildő óta a Hatvani járás legjobb üzemei között emlege­tik. Osztályán hét embert irá­nyít. Átlag életkoruk alatt# van a harminc évnek, munká­juk az idősebbekével vetek* szik. Erre egy kicsit büszke dt párttitkár. Meg arra is, hogy tagjai egy műszaki szocialista brr* gádnak. Milyen ez a brigád?! — A múltkor volt egy közös újításuk, kaptak érte 1000 fo­rintot. Elküldték a vietnami szabadságharcosoknak... Tud­ták, hogy nem olyan nagyi pénz ez, de talán ez is segít valamit — gondolták... Szerény, szimpatikus fiatal* ember, népszerű dolgozója • Selypi Cementgyárnak. Osztályvezető, szocialistái brigádtag, párttitkár, s jövő! áprilisban jubiláló munkásőr» E hónap 23-án ő is ott les* a hatvani járási pártértekezle­ten. Mert Bauer György aa egyik selypi küldött, ő képvi­seli majd a cementgyár kom* munistáit... (gyúrta I most szervezési hiányosságok miatt csak egy működik. Csak a pártakta fásban részt vevő 20 fiatal nevelése megoldott, na­gyobb gondot kell fordítani a KISZ-re. A pártvezetőség rendszeresebben segítse, ellen­őrizze a munkaversenyt, kérte a Heves Megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat egyik kommu­nistája. Hogyan? Azt is nézzék meg hogy a gazdasági vezetők biztosítják-e a munkaverseny műszaki, anyagi előfeltételeit? Rendszeresen értékelik-e a munkaversenyt, az erkölcsi, anyagi ösztönzést célszerűen alkalmazzák-e? Tovább sorolhatnánk a pél­dákat, idézhetnénk a javasla­tokat, hogy törődjenek többet az emberrel, a bizalmi és a pártszervezet hallja meg és idejében orvosolja a jogos pa­naszokat. Az észrevételek és a javaslatok elhangzottak, az emlékezet és a jegyzőkönyvek őrzik azokat. De ne feledjük, a legjobb javaslat is annyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle. Ezért az újjáalakult párt­szerweaet tgkm elő a jeerzá­Könyvefcet, tanulmányozzák m javaslatokat, keressék, kutas­sák a megvalósítás lehetőségét Nincs helye a halogatásnak, nem szabad várni, mert most nyílik a legjobb alkalom arra, hogy eredményes legyen az intézkedés. Most állandósí­tani lehet az utóbbi hetekben tapasztalt érdeklődést, a párt­tagság várja a kollektív dön­tés érvényesítését. Kinek a segítségére számít­hat leginkább a pártvezetőség? Elsősorban a javaslat tevőjé­re. Kérdezzék meg újra: ho­gyan gondolta, hol kezdjék el a miunkát? Az újjáválasztott pártvezetőségek elosztották egymás között a reszortokat, ennék megfelelően jelöljék meg, hogy melyik javaslatnak ki a gazdája. Erősítsék a párt- szervezetet, hogy harcos, poli­tikai munkaszervezetté vál­jék. A vezetőség és a felszó­lalók együtt követeljék, hogy a javaslatokat mindenütt tettek kövessék. Dr. Fazekas László A javaslatokat tettek kövessek

Next

/
Thumbnails
Contents