Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-22 / 250. szám

Nyugodj meg, kedves Francia—olasz film Készvtedés Két gyöngyösi együttes is meghívást kapott arra az országos vasas színjátszó fesz­tiválra, amely már október elején megkezdődött Salgó­tarjánban és november köze­péig tart. összesen nyolc mű­kedvelő színjátszó csoport szerepel a fesztiválon, azért is olyan értékes a meghívás. Rangot ad, de felelősséget is támaszt, nem is kis mérték­ben. Az Egyesült Izzó műked­velő színészei A tanítónő-vei lépnek fel Salgótarjánban. Hogyan jutott a választá­suk éppen erre a műre? Va­lamikor, sok évvel ezelőtt már játszották. A régi sze­replők közül most is ott ta­láljuk a Flórát alakító Ma­gyar Lászlónét, idős Nagy István szerepében Fehér Já­nost, főúrként Heinrich Pé­tert és a káplánt megjelení­tő Magyar Lászlót, aki egyéb­ként a rendezői feladatot is ellátja. A dráma már színpadra érett állapotban van. Né­hányszor elő is adták, nem­csak Gyöngyösön, hanem a környéken is. Ezek az elő­adások azonban főként arra jók, hogy tovább csiszolhas­sák a szerepet. A már régi szereplők mel­lett több fiatal is helyet ka­pott az együttesben. Még úgy is, hogy alig két héttel ez­előtt az egyik szereplő le­mondta a játékot. Be kellett ugrani a helyére másnak. Ez olyan jól sikerült, hogy az előadás egészén nem is ve­hető észre. Mit várnak a fesztiváltól? Kétségtelenül bizakodnak, de egy kicsit izgulnak is. Egy országos fesztivál mégiscsak nagy dolog. Ott produkálni kell. Ss a felelősség súlya nem kellemes. A MÁV Kitérőgyártó ÜV színjátszói is Salgótarjánba készülnek, Max Frisch Es a az országos holtak újra énekelnek című kétrészes drámájával. Ök még a darabnak csak az első részével vannak kész, de színpadi próbák nélkül. A második rész jelenetein fo­lyik nagy vita a próbák után: a szereplők egymás felada­tait elemzik, boncolgatják azt a jellemet, amit ábrázolniuk kell. És észre sem veszik, hogy a próba után még két órán át beszélgetnek a klub­szobában. Közben egyik ciga­retta a másik után fogy el, lassan a füsttől már látni sem lehet, de a szereplők nem fá­radnak. A rendezőnek, Jan- kovits Jenőnek kell figyel­meztetnie őket, hogy mára már elég volt. Ezt a drámát már a kité­rőgyáriak is játszották vala­mikor. A felújítás azonban nem a régi előadás megis­métlése lesz csupán: bővül, színesedik tágul, határozot- tabbá válik a mondanivaló — a háború értelmetlensége, a béke boldogsága, A rendezőnek itt annyival van nehezebb helyzete, hogy csupán Berger József és fesztiválra Papp Nándor maradt meg az egykori szereplők közül. A többiek viszont az együttes évek óta stabil tagjai, nem kellett új szereplőket ke­resni. Megnéztük a színpad ma­kettjét, amelyen az egyes színeket állítja be Jankovits Jenő. . Modern megoldást választottak, ami csak elő­nyére lesz az előadásnak. Egy-egy díszlet hangsúlyoz­za majd a színpadkép válto­zását. Ezzel a megoldással is a darab mondanivalójára akarja irányítani a nézők fi­gyelmét. Természetesen ők sem men­nek el anélkül Salgótarjánba, hogy a drámát le ne játsza­nak közönség előtt. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom városi ünnepén mutat­ják majd be. Reméljük, a két gyöngyösi vasas színjátszó együttes megérdemelt sikert arat majd az országos fesztiválon. (£tmf) A nyugati filmek általában — ha időbeli eltolódással is — pontosan tájékoztatják a hazai közönséget arról is, hogy a la­tin országokban milyen új hó­bort uralkodik, mi az a leg­újabb hisztéria, amely a felső tízezer unatkozó asszonytagjait s következésképpen férfitagjait is foglalkoztatja. Ma például a gall kakas árnyékában illik a lelket elemezni. Nemcsak azért, mert így magyarázatot kapunk esetleg közvetlen ro­konaink vagy jó barátaink né­ha érthetetlen szólásaira, cse­lekedeteire — ez lehet a lélek­búvárkodás egyik haszna —, hanem azért is. mert jobban vagy teljesen megismerve őket, el tudunk igazodni fellelhető rejtélyeikben. Sőt: meg tudjuk gyógyítani őket. Mert itt min­denki beteg! Lelkileg. Ezt a tetszetős társadalmi rigolyát, játékszabályait és ve­szélyeit nem ismerhettük vol­na közelebbről, ha egy francia rendező nem vállalkozik Jean Bernard-Luc színdarabjának filmre ültetésére. A pszichoanalitika tanára, Hélene első látogatása alkal­mával a szakember biztonságá­val és pénzszerző halandzsá­jával adja az asszonynak az Oidipusz-kamplexum elleni re­ceptet, azaz azt a kutatási utat, amely férjének, Francois-nak gyerekkorába vezet vissza. A lehetőségek, az ajánlatok kö­zött szerepel az Oresztész- komplexum is, mert csak felül kell vizsgálni a férj nővérének néhány mondatát, vagy egy esetleges hiányzását valahon­nan, s máris kész a gyanú, a gyanúból a következtetés, a következtetésből az általánosí­tás, az általánosításból az ítélet — és az ítéletből emberi kap­csolatok, család, barátság feje tetejére állítása. A rögeszme — ha elindul — tömegesen szedi áldozatait. Először csak egy emberben fészkeli meg magát, onnan — mint az erős polipkarok — ki­nyúl áldozatáért, aztán kettőz­ve ejti rabul a szerencsétle­neket, mert ha a lélekre hivat­kozunk. minden ugyanabban a pillanatban fordulhat az ellen­kezőjére is. Hélene a lélekelemzés né­hány lépcsőjén végigbotorkál, amíg férje rájön a dolgok nyit­jára: meg kell tréfálni ezt az unatkozó, okosnak látszó asz- szonyt Nagy társaság közepén teszi nevetségessé Hélene-1, akit szeret, hűségesen, a mo­nogam hajlamú férfi minden gyengédségével. így jutnák el, a klasszikus példázatok leg- irigyeltebb és legszebb — ma már nehezen hihető — Phüe- mon-komplexumáig. egy sztrip­tízzel befejezett házibuli árán. Ez a franciásan szellemes vígjáték kitűnően érvényesül­het színpadon — hiszen oda írták —, de filmen vontatott az esemény, ami a színpad zárt kulisszái között sókkal több játékosságot biztosíthat. Ez a pszichoanalitikai bújócska iro­dák, szobák, lépcsóházak kö­zén elveszti játékos hamvas- ságát mihelyst nagyobb, leve- gősebb körülmények közé vi­szik. A színpad sűrű, fojtott le­vegője nélkül a szellemes pár­beszédek csak néha teszik meg hatásukat — a filmen. S még valami, ami miatt csaknem unalmas nekünk ez a film: a hazai közönségnek nincs olyan pszichoanalitikai szenvedélye, felfokozva az ostobaságig, a gátlástalan hi­székenységig és a fejlett kapi­talista üzleti szimatig, hogy ta­lálva érezzük magunkat. S csak a beteg és csak önmagán nevet a legjobban, ha gyógyí­tani akarják. Vagy máson? Jean Boyer — a film rende­zője — nem tudta átváltoz­tatni, filmszerűvé tenni ezt a tipikusan színpadra szerkesz­tett szellemes, gúnyolódó fran­cia csevegést. A francia nagy- pxúgárság csillogó külszínét* belső' értéktelenségét kitűnően érzékeltetik a remek interieu- rökkel és azokkal a párbeszéd- töredékekkel, amelyek Hélene szorgalmas nyomozását színe­sítik, fűszerezik. A rendező és a film írója szerint is áll az igazság: Hélene, a nagypolgári dáma és inasa között semmi különbség nincs szellemiekben, ezért is tudnak szövetségesek lenni. Fernandelnek nem nyílik na­gyobb lehetősége játékra és humorra a nagyiparos alakjá­ban. Sandra Milo ezer válto­zatban csilloghatna, de a film- szerűtlen téma hálátlanul visz- szaüt azokért a mozgási és be­szédbeli túlhangsúlyozásokért, amelyek annyira jellemzőek Sandra Milo olaszos stüusára. A néző kijön a moziból és hangtalanul felteszi a kérdést: ha mi fizetünk a filmekért, ezt miért kellett megvennünk^ Nem tud okot felhozni rá! (farkas) Tízéves a szervezett falusi könyvterjesztés Alapításának 10. évfordulóját ünnepli a Földműves­szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat. Évtizedes tevékeny­ségének eredményét legszembetűnőbben az az adat rep­rezentálja, mely szerint a falusi lakosság abban az időben a jelenlegi 26—27 százalék helyett mindössze egy—két szá­zalékkal részesedett az országos könyvforgalombóL A földművesszövetkezetek fokozatosan átvették a ti­pikusan mezőgazdasági területek együttesen mintegy 5,5 millió lakosának könyvellátását biztosító vidéki könyves­boltokat. A falusi könyvterjesztés bázisát a fővárosból a .’ járási székhelyekre tették át, s hozzáfogtak a jelenleg rö^r',3050 községet érintő, 9000 fős bizományos hálózatuk megszervezéséhez. ', ? Az eredmények azonban nem feledtethetik azt a tényt, hogy az egy főre jutó falusi könyvforgalom évi értéke még ma is nem egészen egyharmada az országos átlagnak. A termelőszövetkezeti parasztságnak csak 18 százaléka rend­szeres olvasó, s a falusi lakosságnak csak mintegy kéthar­mada rendelkezik legalább 10 könyvvel. A következő időszak feladata, hogy megszüntessék a hazai könyvterjesztésnek ezeket a fehér foltjait, többi kö­zött a most már rendszeresen, évenként ismétlődő őszi megyei könyvhetek segítségével, amelyet sikerült a könyv ünnepévé avatni a falvak jó részében. 126 liter élet Kétnapos véradás a siroki Mátra vidéki Fémmű vekben •• rr r A R0B0TREPUL0GEPEKT0L A RADARCS1LLAGÁSZATIG Változatos program a Bugát Pál Szabadegyetemen Az 1966—67-es ismeretterjesz­tő évben is változatos prog­rammal várja a hallgatókat a Bugát F '■’abadegyetem. öt­féle tér: oen nyújt ismere­teket és a témakörökön belül is fokozott szakosodással, elmé­lyüléssel. Az irodalombarátok a mo­dem magyar irodalom megte­remtőinek művészetével és a világirodalom klasszikusaival, modemjeivel ismerkedhetnek még. A szabadegyetem másik tagozatán a szomszéd népek irodalmát tanulmányozzák a részvevőik. A politikai ismeretterjesztő tanfolyam a marxista-leninis­ta világnézet alapjaival, a tu­dományos társadalomszemlélet­tel és a nemzetközi helyzet néhány elméleti kérdésével fog­lalkozik. Az új gazdasági mechanizmus szellemében hall­gatnak előadásokat a vállalat- vezetés módszereiről a szabad- egyetem hallgatói. Időszerű katonai-p>olitikai kérdésekkel foglalkoznak a má­sik osztály hallgatói, megis­merkedve a rakétatechnikával, robotrepülőgépekkel. A szülők és a tanítók mun­kájának segítésére hangzanak el előadások a szabadegyetem pedagógiai tanfolyamán. A csillagászati hét eredmé­nyei nyomán a TIT munkatár­sai elhatározták, hogy külön tankört indítanak a modem csillagászat érdeklődőinek. A legnevesebb szakemberek előadásaikban a csillagok ki­alakulásával, a radarcsillagá- szattal és még sok érdekes problémával foglalkoznak. Az első előadásra „Más lakott vi­lágok” címmel ma kerül sor. Előadó: dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igazga­tója. Az idén is egyre többen egé­szítik ki ismereteiket, hatolnak be új tudományágak világába a Bugát Pál Szabadegyetem előadásainak segítségével. Akadémiai kiadványok Az Akadémiai Kiadó gondo­zásában megjelent az Arany János összes Művei sorozatban a Hivatali iratok. A Hivatali iratok az 1831—1865 közötti időszakot öleli fel. Ugyancsak az Akadémia gondozásában je­lent meg ismét az 5000 francia szólásból és kifejezésből álló Gallicizmusok című gyűjte­mény új kiadása. A népszerű és igen keresett Idegen szavak kéziszótárát a kiadó teljesen átdolgozott, felfrissített formá­ban jelentette meg. Szülőszoba ... Az anya arca sápadtfehér. A gyermek, aki az imén érkezett a világra, mozdulatlan, semmi életjelt nem mutat. Valaki a műsze­rekért, valaki a konzervált vérért rohan. Transzfúzió. Vér­átömlesztés. „Lecserélik” a cse­csemő vérét. Idegfeszültségben telnek a hosszú percek. S az­tán felcsap a keserves sírás, a szülőszoba megszokott muzsi­kája, az első „vox humana” a csecsemő ajkáról. Az életmen­tők fáradtan, megkönnyebbül­ten mosolyognak... ‘ ... Egy férfi fekszik a mű­tőasztalon. Végtagjai roncsol­tak, töröttek. Mentősök szed­ték fel az országút árkából. Országúti baleset áldozata. Súlyosan sérült. És ismét transzfúzió. Az üvegek tartal­ma egy-kettőre kiapad. Ideges telefonálás a vérellátó állomás­rNÉmsng 1066. október 22., szombat AZ ÜJ, KÉK TRABANT vitte. Ö bebújt a hátsó ülés magányába, és szemeit az öklére szegezte. — Ez itt a királyi vár, ott meg a Halászbástya. „Felszálltam a nagyságos asszonnyal szekérre. Nagyon rendesek voltak, elvittek a másik faluba a doktorhoz. — Nem látsz jól, Kató? — Nem — És mit akarsz látni? Aztán mégis átvittek a doktor úrhoz, mert nagyon rendesek voltak. Amikor a doktor úr eltakarta a bal szememet, a másikkal halvá­nyan láttam. — Olvassa a betűket! — Nem tudok olvasni! — Akkor a jeleket! Lassacskán ment.” Az új kék Trabant vitte. Nem emelte fel a szemét az ökléről. — Az ott a Mátyás temp­lom. „Aztán azt mondta a dok­tor úr. hogy az egyik sze­mem születésem óta gyenge. — Nem tudok drága, szemüveget adni, mert nem egyforma mind a kettő, A SZEMEK csak a másikat is elronta­nám vele. t Megértettem Mit is akar­tam én tényleg látni? A mosogatóteknőt, vagy a pad­lót. A nagyságos asszony ren­des volt, ő nem tehet róla. Visszafelé is vigasztalt: Mit akarsz te látni, Kató?’’ Az új kék Trabant megállt. Kisegítették a kocsiból. — Ez itt a Margitsziget. „A fiam jött értem a ko­csijával és felhozott Pestre. Amikor a fekete lemezt, le­engedték a bal szememre, elszörnyedtem. Nem láttam semmit, sem fényt, sem az or­vos ujjait. Csak . a hangokat hallottam: mennyi, most mennyi? Aztán felemelkedett a fe­kete lemez — LÁTOK! — KIÁLTOT­TAM. Az új kék Trabant újra megindult. Ö csendben gunnyasztott és öreg szarka­lábas szemei egy pontra fi­gyeltek, szinte sütő üresség­gel. — Ni. ott ugye de gyönyö­rű a szökőkút? — Látok — kiáltottam, — Mit lát néni? — 72, 24, 32... nem látok! — A legnagyobb szám? — Nem látom. — Pihenjen. — Újra látok.:; 72, 24. 32...” A fia, meg a menye be­szélt hozzá, hogy milyen gyönyörű a város. Nézze.. j nézze! „— Az egyik szeme telje­sen vak — mondta az orvos a fiamnak, de én is hallot­tam. — Születési hiba, bár valamennyit láthatott vele, csak nem kezelték A másik­nál idegsorvadás. időleges látás. De ezzel a szemével sem fog sokáig látni Hiába, idős a néni, és a szemüveget ra. „Küldjenek vért!”. .1 Ke­vés, elfogyott, ami volt Vért! vért, gyorsan! Több vért!!!” Aztán az operáció véget ér. A balesetes fél óra múlva magá­hoz tér. Élni fog!... Vér: minden csepp je életet jelent. S ezt nem kellett külö- nösképpien sokat magyarázni a siroki Mátravideki Fémmű­vek dolgozóinak. Az a munka, szervezés, amit a gyári Vörös- kereszt, az üzemi orvos, a párt- és szakszervezet, a px>li- tikai és gazdasági vezetők az emberek mozgósítására fordí­tottak, idén is meghozta ered­ményét. Mert immár nemes hagyomány a siroki gyárban — a véradás. Évről évre szá­zak és százak adnak vért azért, hogy a rászorultakon, ember­társaikon segítsenek. Hogy mások életét megmenteni se­későn kapta. — 75 éves vagyok, csak addig kitartson.” Elhatározták, hogy elvi­szik: lásson! Elindult a kék Trabant „Mit akarsz te látni, Ka­tó? Nem valami sokat lát­tam”. — Tessék nézni a háza­kat, az embereket! — mond­ta majdnem sírva a fia. És ő felnézett. — Ott a hídon emberek jönnek — Úgy van* „Mit akarsz te látni, Ka­tó? Mindent!” — Elmegyünk a Balaton­ra, meg Egerbe is! — Jó! Az új kék Trabant újra elindult és ő rossz szemeit belefúrta a világba, amelyik mindig elzárkózott előle. — AZ OTT EGY SZO­BOR ... egy csodaszép palo­ta. .; ruha van a kirakat­ban. .. zöldet mutat a lám­pa. .. az ott egy híd... park és gyerekek játszanak... az ott egy szobor.. 5 egy csoda­szép palota. . 5 Fóti Péter gítsék. Négy évvel ezelőtt, az első véradásra, még kevesen jelentkeztek; s csak nehezen, lépésről lépésre haladva sike­rült a tartózkodást vissza­szorítani, feloldani, s áttörni a közömbösség sáncait. A mosta­ni, negyedik véradásra már félezren jelentkeztek. Amit itt, a siroki gyárban, tapasztaltunk, az az emberi önzetlenség, segítségadás való­ságos tömegjelensége — mond­ja elismeréssel a megyei vér­ellátó állomás főorvosa, dr. Molnár Miklós. Két napion át (október 18— 19.) tartott a véradás. Akadt munkájuk bőven az 'orvosok­nak, asszisztenseknek. Mert nemcsak azok jöttek vért adni* akik előzőén jelentkeztek, ha­nem mások is, akikben csak a véradás napján érlelődött meg az elhatározás. A véradás szín­helyére egymás után érkeztek; a kisebb-nagyobb csoportok* jöttek a férfiak, a nők gépieik mellől, az üzemekből, az iro­dákból. S az overallosok tö­megében ott voltak mind egy emberként a gyár vezetői is. A 33 éves Krisztián Istvánj az 5-ös üzem vezetője, embe­rei élén érkezett. Harmadik­ként adott vért. Rendszeres véradóként tartják számon, s ő már négy évvel előbb, az el­ső véradók között is ott volt. Zsákai Róbertné, az 5-ös üzem gépmunkásnője is ne­gyedszer adott vért. Három­szor itt a gyárban, s egyszer szülőfalujában, Recsken. Nagy Zoltán is az 5-ös üzem dolgozója. Lakatos. Négyszeres véradó. — És maga kapott-e már vért? — A kislányom kapiott. Pici volt még. Egyéves... Tudom, mit jelent a vér. Kislányo­mon csak az segített.., Az 5-ös üzem. Miért az 5- ös? Onnan jöttek a legtöbben vért adni. Százötven—százhat­van munkás. A végső eredmény: 397 dol­gozótól 126 liter vér. 126 liter vér? 126 liter élet ipataky)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents