Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-21 / 249. szám

Á HÁLÁI- ELLEN VAN „ORVOSSÁG

bukósisak életet ment

0

Életben maradt, mégsem bízik

Ha ritkán is, de olykor még mindig előfordul, főleg a mei- léikútvonal akon:

Hatvan-hetven kilométeres sebességgel tép a makadám- úton a 250-es Pannónia. Hosz- szan csikorog a fék, csúsznak a kerekek, amikor a közlekedési rendőr tárcsája megálljt parancsol.

A pótutason nincs bukósisak.

— Tudja, hogy kötelező?

— Igen, tudom.

— Akkor miért nem hordja?

— Olyan furcsán néz ki az ember benne. Meg aztán látja, most rakattam a dauert, — s mintegy bizonyítékként lebontja a fejéről a nylonken- dot, hadd lássa a rendőr is: igazán kár lenne tönkretenni ilyen friss és szép haj koron át.

A vezető besegít:

— Ne féltsen minket, rendőr elvtárs! Nem vagyok én kezdő. Látja, én nem ülök motorra a bukó nélkül, pedig higgye el. nem könnyű viselet. Majdnem süket vagyok benne. A kislányt pedig csak ide viszem a szomszéd községbe. Szívességből. Néhány kilométer az egész.

A rendőr nem hatódik meg, már a kezében a notesz és a ceruza. A motoros rácsodálkozik.

— Hát mégis felír?

— Fel.

kormányt, így nem történt komolyabb baja, de a menyasszonya szinte átesett rajta, le a kövezetre. Fejjel... Köny- nyebb koponyasérüléssel szállították a kórházba.

— Ült-e a motoron április óta bukósisak nélkül?

— Nem. Anélkül nem ülök fel. Elő van írva.

— Szívesen viseli?

— Nem szívesen. Olyan otromba. És utána ismét mehetek a fodrászhoz.

— De most jól jött a bukósisak!?

— Bizony jól. Azt mondják, ha nincs rajtam, sokáig nyomhatnám az ágyat.

Az orvos félrehív és még ennél is súlyosabbat mond.

— Az ilyen baleset bukósisak nélkül halálos is lehet.'

Így pedig megúszta egy kisebb agyrázkódással.

Visszanézek a betegre s feljegyzem a nevét: Fónagy Rózsi. 23 éves. Megrettenek a gondolattól, ha bukósisak nélkül indul azon az úton, most talán más helyen olvasható a neve...

ta a sisak. Nem beszélve arról, hogy a bukósisak csúszik is az úttesten s ezzel jelentősen lecsökkenti az ütődés erejét. (.Azt mondják, éppen a csúszás adta a bukósisak kezdeményező ötletét. Megfigyelték az orvosok, — egv baleset során, amikor fejjel sáros úttestre zuhant a motoros és csúszott néhány métert, nem történt komolyabb baja.)

— Higgye el nekem, — summázza a véleményét az orvos — nehezen vitatkozhatnánk már itt magával a bukósisak előnyeiről, ha akkor, szerdán éjszaka nincs a fején.

HD

HD

DD

Baleseti sebészet az Egri Megyei Kórházban. Csúcsforgalom, minden ágy foglalt.

Az orvos az egyik beteghez vezet. Már lábadozik, csak a fejét fájlalja kissé s lassan, vontatottan beszéli el a történetet.

— Nagyvisnyó és Dédes között váratlanul egy őzbak ugrott a motor elé. A vőlegényem vezetett. Többre nem . emlékszem..: Itt, a kórháziban tértem magamhoz.

'A rendőrségi jegyzőkönyv "többet is tud

Amikor az őzbak eléjük ugrott, kívágódott a motor. A vezető görcsösen markolta a

Lapunk rendőrségi jelentésében közöltük, hogy Szarvas Dezső 48 éves egri lakos Egerben a Rákóczi úton motorkerékpárjával közlekedési balesetet okozott. Most ő is a sebészet lakója.

Az orvos a bukósisakot mutatja.

— Öt is ez mentette meg

A sisak elején a jobb oldalon mély horpadás. A beteg jobb szeme fölött fehér kötés.

Egyébként makacs ember. A bukósisak az életét mentette meg, de ő mégis hitetlenkedik.

— Ha nincs rajtam a sisak, lehet, hogy még ez a sebesülésem sincs. Nézzék, hogy be van horpadva a sósak, biztosan ez. a horpadás okozta az én sérülésemet is...

Az orvos közbeszól:

— Maga fejjel esett az úttestre, még a bukósisak is behorpadt, pedig az erős fémből készült, képzelheti, mi lett volna a fejével, ha nincs rajA harmadik történetet már az orvos meséli el: a beteget kétnapi kezelés után hazaengedték. Igaz, még feküdnie kell, vagy hat hétig.

— Galajda Sándor 24 éves salgótarjáni fiatalember egy kis italozás után felült motor- kerékpárjára és Borsodnádasd- ra indult. Űtközben — ahogyan ő mondja — elálmoso- dott, majd elaludt a motoron és az árokban kötött ki.

Nagy sebességgel mehetett, mert olyan erővel vágódott az árokba, hogy nyomban eltört a gerince. A bukósisakon üíő- dések nyomai és horpadások mindenfelé, de a motoros életét mégis megmentette. A fejsérülés nem volt veszélyes, enyhe agyrázkódás csupán, a gerinc pedig összeforr s hat hét múlva ismét motorra ülhet a fiatalember.

★

S végül néhány meggyőző számadat.

1960-tól 65-ig évenként pontosan 15 százalékkal emelkedett a motorkerékpáros baleseteknél a koponya-agysérülések száma. 1960-ban a sérültek 28,1 százaléka, 1962-ben már 48 százaléka halt meg.. s

1966. áprilisától — amióta kötelező a bukósisak — a ko- ponya-agysérültek közül senki nem halt meg az Egri Megyei- Kórházban. Az orvosok és a bukósisak életeket védtek és mentettek.- (márkusz)

Legfontosabb: a „Kossuth” adó

Változások a rádió-adóhálózat műsorában

A tájékozódás, a-szórakozás és az ismeretszerzés leghatékonyabb eszköze ma és még hosszú ideig a rádió. Milliókhoz juttatja el a híreket, a közhasznú tudnivalókat, és a szabad óráinkat színesítő műsorokat: a zenét, az irodalmat, a mulattató kabarét és a kedvelt színházi közvetítéseket. Milliókat érint és érdekel tehát a rádióműsor néhány új vonása, amely október 17-től gazdagítja három adóállomásunk választékát Az adóhálózat felújítása és javítása azt ígéri, hogy a Kossuth, a Petőfi és az URH néhány év múlva

ORSZÁGSZERTE EGYARÁNT

HALLGATHATÓ LESZ.

A rádió vezetői úgy vélik, hogy a három párhuzamos, egyenértékű adó kialakítását már most el lehet és kell kezdeni;

Különféle társadalmi és kulturális igények, az élet és munkaviszonyok jelentős változásai teszik szükségessé a rádióműsor módosítását Hogy csak néhány új tényezőre utaljunk: a falusi és mezővárosi földműves lakosság elfoglaltsága ma pontosabban meghatározható, mint a múltban. Ez a több milliós közönség többet ■fcár a rádiótól, mint eddig. Lényeges szerepet játszik a televízió elterjedése, a kulturális érdeklődés növekedése és gyors ütemű differenciálódása, az emberek életmódjában, a rá- dióhailgatás szokásaiban és időpontjában jelentkező új igények és még sok egyéb. Mindez együtt indokolja a műsorreformot, a közönség hatékonyabb, gazdagabb kielégítését Mivel a három adó egyenértékű műsorának formálása több évre szóló feladat fokozatosan lehet az újításokat bevezetni.

A legfontosabb továbbra is a Kossuth adó marad. Hul- lámsávján a

LEGINKÁBB TÖMEGIGÉNYEKET KIELÉGÍTŐ MŰSORTÍPUSOK

hallgathatók. Ezen közvetítik . a legjelentősebb irodalmi, zenei, ifjúsági és sportműsorokat, I a tájékoztató, nevelő, ismeretterjesztő és szórakoztató adásokat. A Kossuth sugározza továbbra is a leggazdagabb híranyagot. A Petőfi adó — anélkül, hogy a Kossuth rádió szórakoztató műsorai emiatt ritkulnának — több könnyedséggel, mulatsággal, sok rövid riporttal, tárcával, karcolattal és népszerű zenei anyaggal jelentkezik. Segít ebben a műsoridő hosszabbítása is. A Petőfi ezentúl délelőtt tíz órától esti negyed tizenkettőig ad önálló műsort. Ez havi 2470 perc többletet jelent. Az URH „növekedése” havi 1800 perc.

MILLIÓKAT ÉRINT A KÖZKEDVELT ESTI KRÓNIKA

adásidejének előbbre hozása. A közvéleménykutató szolgálat felmérései szerint a 7 órás időpont jobban megfelel az országos igényeknek. Ebben az időben többen hallgatnak rádiót, tehát az eddiginél is szélesebb körben hat a félórás hír- és riportösszeállítás, amely az egész nap eseményeiről ad tájékoztatást, vagy kommentárt. Ezen belül a tervek szerint jelentősen bővül a külpolitikai tájékoztatás. A hétórás Esti Krónika további előnye, hogy ezentúl korábban kezdhetik a Kossuth rádió esti főműsorát. A kora reggel munkába indulók ugyanis joggal kifogásolták, hogy számukra túl későn érnek véget a művészi és szórakoztató adások. Lényeges újítás. hogy a Kossuth és a Petőfi műsora, főleg az esti órákban — de nemcsak akkor — nagyobb eltérést mutat majd. A hallgató tehát választhat, ízlése és érdeklődése szerint A Petőfi igyekszik helytállni az induló versenyben. Újdonságai között találjuk a Duna menti slágerfesztivált. a magyar dzsessz-zene- karok seregszemléjét, az európai dzsessz-zenekarok fesztiválját, a Munka után című családi műsor és az Életemről című dokumentum-sorozatot.

LESZ KÜLÖN MŰSOR A TÁSKARÁDIÓSOKNAK,

a különféle hobby kedvelőinek; elindul az Ifjúsági rádió

vidám színpada, az Éjszakai Rádiószínház és több más sikert ígérő sorozat Érdekesek lehetnek a több órán át megállás nélkül közvetített, úgynevezett nonstop-műsorok. Mindennap délután kettőtől — hatig címmel jelentkezik a Petőfi rádió összeállítása. Az arány ebben három óra zene, egy óra próza, mindkettőből könríyű és komoly, szórakoztató és nemesebb veretű egyaránt.

Néhány évvel ezelőtt a rádió úttörő volt az irodalmi és zenei újdonságok bemutatásában. Jó volna, ha bizonyos

visszaesés után ismét dicsérhetnénk ezt a frisseséget. Sokat segít a műsorszérkesztés a magyar szellemi élet születő értékeinek bemutatásában, terjesztésében. S talán még többet lehetne tenni. A magyar dráma erőteljesebb felkarolása például a műsornak és a műfajnak egyaránt jót tenne. A hírcsokrok & kommentárok színvonala magas, a továbbfejlődés iránya a külföldi tudósítások, helyszíni riportok számának növelése lehet. A dokumentum-sorozatok jók, hasznosak, olykor országos visszhangot is kiváltók. Kevésbé megoldott a belpolitikai publicisztika és a rövid, vegyes, színes írások műfaja. Utóbbinak valószínűleg nem lesz hasznára az Élőszóval — muzsikával megszűntetése és a most induló Kettőtől — hatig című műsor műfaji tisztázatlansága. Félő, hogy a rádió- publicisztikai és tárca értékes darabjai belevesznek majd a négyórás próza- és zenerengetegbe. Annak megaka d ál yozá- sára, hogy hallgatásuk a véletlenen múljék, ki lehetne alakítani

NÉGYÓRÁS BLOKKON

BELÜLI EGYSÉGEKET

A közönség így jobban eligazodhatna, tudná, hogy az őt érdeklő írások körülbelül milyen időpontban következnek. Lehet, hogy a szerkesztők már gondoltak is erre. S ha nem, a következő hetek—hónapok jő alkalmat kínálnak a módosított műsorszerkezet, s az egyes adástípusok legjobb válfajainak kísérletezéséhez.

d. t.

' Mi

A MMT4684*

Molnár Gábor útinaplójából

Szikrázóan kék, roppant kupolaként borult a Góbi-sivatag kavicsos, gyér fűvű végtelenjére a csaknem törékenynek tűnő égbolt. Mélységes a Góbi zenélő csöndje, hallgatása, a csönd áhítata pedig, mint valami pogánykultusz legszebbi- ke, körém fonódik. Elém lépnek a Góbi csöndjéből diákkorom Földet egybefogó, régholt kutatói, akik felfedezéseikkel belém oltották a megismerés kívánságát. Csodálatos titkok környeznek a Góbiban földfelszínen, föld alatt. Mongólia lelke súg felém. Varázslat tart fogva, amely a mongol észak vadonaiban csakúgy elkísért, mint idelenn, Dél-Góbi kavicsos sivatagában. Törmelékes, kavicsos kőhullámok környeznek, és lentről, a tört kövű, milliók óta mozdulatlanságba merevült kavicshullám aljából, felfelé kapaszkodó lépések nesze rezdül. Margit, kísérőm és narrátorom, feleségem kapaszkodik felfelé. Mióta elvihar- zott mellőlünk, vízért ment a GAZ-kocsival, terepjárónkkal Cerendev sofőrünk, és Megmár, az író, Margit, csodálatosan szép, ragyogó kristályok gyűjtésével foglalkozik.

~ Mintha csupa drágakő lenne a Góbi — mondja, mikor felér —, és ebből a kristály^ NwwsiLa

41)66. október 21., péntek

özönből kedvére markolhat, aki eléri.

— Jó, hogy nem mentünk el

a terepjáróval. A csodálatos csöndet kívántuk így itt érzékelni.

— Ez igencsak sikerült! — mosolygott Margit.

— És hozzákapjuk az enyhén meleg szeptemberi Góbi minden szépségét! — hevere- dem az apró kavicsú talajra.

— Kapjuk — mondja Margit. — És hozzá hajnalban, a dideregtető, mínusz tíz fokos fagyot. Szeptemberben már ilyen a Góbi. — Hallgatunk. Margit gyönyörködve kutat, válogat csillámló törésű kőgyűjtésében. A kicsi halomba hordott gyűjtés egyedeit to- yább érintem, simogatom. Furcsák ezek a kövek, s érzem, mint munkálta el évmilliók során a szél, simította el törésfelületeit. Télidőben lelket-tes- tet tőrön végigdübörög a Góbin a fagy uralma. Tavasztájt is csak Buddha irgalmassága óv, ha egyáltalán óv a fagy, a hó, a szél dühétől. Most minden szép. Ránk kéklik a Góbi égboltja, és Megmár meg Cerendev vízért ment. Megmár, az írókísérőnk, Góbi-beli pásztorszülők ivadéka.

A Góbi mindent átérőn él körülöttem. Odébb teszem Gon- gor Bátor. Mongólia hőse hires, egylövetű katonapuskáját, amelyen vésett ezüstlap hirdeti: kié is ez a már most múzeumi ritkaság. Gongor Bátor jó barátunk, és mikor Ulánbátorból elindultunk a Góbiba, a

Mongol-Altáj legdélibb nyúlványa, Gurvan-Szaj-han közel négyezer méteres csúcsa irányába, a pompás vadkecske- és más trófeákat elénk táró néma, havas világba. Gongor Bátor kölcsönadta Margitnak híres puskáját...

— Vad és szép Góbi-beli történetet mesélt el — fordulok Margithoz — Ganges: társaságában Rincsen professzor, a tudós akadémikus, másik jó barátunk, amikor a cirbolya-fenyves patakjának havasi gyopárral telehintett, puha fenyőtűs partján lehevefűre, fülét a talajra szorította. A pásztorok fiatalja-öregje — mint évezredek óta minden veszélyt jelző alkalommal — a fűre vetette magát, fülét a talajra szorítva.

— Óriási lovassereg jön, közeledik felénk, és vágtatva — térdelt fel, majd felállt a legöregebb pásztor. Szeme aggodalommal telve piEantott körbe.

— Az! — bólintott, a katona és felállt. — Egy perce hallottam meg a dübörgést átvevő fapárnámon.

— Hiába — mosolyodatt el

redtünk.

— Mondd el!

— Történt — száll szavam a Góbi csöndességében —, hogy öt ger, öt nemezsátor pásztornépe a reggeli terelésre készült. Nyergeit lovaik mellett álltak, mikor az egyik ger- ből az ott este szállást kérő, leszerelt katona izgalommal bújt ki az alacsony sátornyíláson.

— Hallgassátok ti is, mi jön, csap ránk! — ordított a lovas- pásztorokra, Levetette magát a

a vén pásztor. — Tudta Dzsin- gisz kán és vele minden lovasa, miért használ fapárnát. Most is ez jelzett. Lóra, legények! — szállt kengyelbe. Benn, a sivatagos legelő messzeségében, akkor már odáig hallatszott az éppencsak sóhajtásnyi dobaj.

— Lovak — dörrent nyergében felágaskodva a vén pásztor. — Elszabadult, felénk vágtató, megvadult lovak tömege jön. Meg kell állítanunk őket — rivallt —, mielőtt át- düibörögnek a fű és víz nélküli sivatagba. Talán tízezer, talá* húszezer, de az is lehet, ötvenezer tajtékos, megvadult ló vágtat vesztébe!

— Igen, mindent meg kell tennünk! — nézett körül nyergéből a leszerelt katona.

— Rajta és neki! — süvöltöt- te a vén mongol. Dobogtak a lovak. Szertehúzva vágtatott a látóhatár aljában közelítő, megvadult lótömeg elé az öt ger népe.

— Mikor ötvenezer megvadult lóról beszéltél, keveset mondtál — rikkantott a vén pásztorra a férfierő teljességét, a nagy élményt élvező, vágtató katona. Hosszú és pányvás végű terelőbotját magasba emelte, majd mint valami lándzsát, bajvívás előtt, maga elé vetve, hajtott neki a veszedelemnek. Mellette jobbról-balról vágtatott széles rajvonalban, neki a viharzóan vágtató, megvadult lótömegnek az elszánt, s a lóért mindenre kész pásztornép.

Szélesen a látóhatár aljában robajlott feléjük a tömérdek, veszni készülő, életét veszejtő állat. A lovasok rajvonala azután belévágtatott a vonalukat elérő, megvadult lovak közé. Rikoltva, káromolva, keményen. Hajtották, verték, részekre szaggatták a széles, össze- s egybeállt lótömeget. Kíméletlenül dolgoztak.

A katona már a harmadik lovat lovagolta. Iszonyú küzdelem dúlt körös-körül. Szag- gatva-fékezve dolgoztak a mongolok. A világ legnagyobb megvadult ménese állt velük szemben, amelyet száz kilométeren át gyűjthetett, szedhetett magába a lovakat is elérő pánik.

Egész napon át tartott a lovakat torpantó, fékező, iszonyú küzdelem. A vágtató lovak néhol visszafordultak. A lovasok küzdöttek, közülük nem egy sokszor az életéért. 'Lóról lóra kaptak, ahogy az iszonyú iramban pusztultak az alattuk levők ...

A lassanként nyugvó, mintegy hatvanezer, csendesülő,

reszkető lóra, a szétvert, megállított lótömegre ráborult az alkony., az éjszaka. A pásztorok a végsőkig kimerülve, egész éjszaka nyeregben maradtak.

Reggel, mire kelt a nap, már szerteszóródva, békésen legelészett a hatalmas, számos állat- tenyésztő telepről egybeverődött lótömeg. Győztek a mongol pásztorok. És szerte a széles, gyér füvű, kavicsos síkon, mint valami óriási csata után, hevertek a lótetemek. Dögevő keselyűk szálltak le rájuk. A katona csöndesülve lovagolt a reggelben, egy ménestöredéket hajtott, amikor megpillantotta egy tegnap már látott, szépszámúi jak tetemét, amelyet fennakadt szarvaival sodortak magukkal az egymáshoz szorult, csaknem pusztulásba rohanó lovak. Más kimúlt és még élő állatokat is látott, tevéket, amelyek — a lovaktól már különválva békésen legeltek. Ezeket is a pánikban tömegbe gyűlt lovak sodorták magukkal.

Délfelé, tajtékos lovakon, távoli tájak lovasai, pásztorai érkeztek. Boldogan vágtak neki a füves térségnek, keresték össze jószágaikat. A sok pásztorcsoport, amely délutánig összeverődött, hőstettet ünnepelt. Hatvanezer megvadult, rémülettől végsőkig bénított, tömegpánikba zuhant lovat megállítani, pusztulástól menteni — mindegyikük tudta — nem mindennapi cselekedet.

— Hőstett! Az! — bólint Margit, és kézbe veszi Gongor Bátor puskáját. — Az itteni föld, akárhová is állítja fiát sorsa, hősöket nevel, akik egymásért, s jövőjükért, minden veszedelemmel szembefordulnak.

— Figyelj csak! — szakítok bele a lelkes szavakba. — Hallom a közeledő terepjáró motorzaját. Jön Cerendev ét Megmár. Hozzák a vizet a sivatagi kútból...