Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-19 / 247. szám

Tiszán Innen - Dunán túl Jegyzékváltás Pest megyével Párbeszéd, a vetélkedő előtt: PEST MEGYE: Természete­sen mi győzünk. HEVES MEGYE: De úgy is mondhatnánk, hogy mi. PEST MEGYE: Fegyverünket élesre töltöttük. HEVES MEGYE: A mienk élesebb. PEST MEGYE: Nono ... Még nem is láttad a mienket! HEVES MEGYE: Mutasd. PEST MEGYE: Előbb te... Iffy történhetett aztán a vi­lágtörténelemben is példa nél­kül álló eset, hogy a vetélke­désben hadat viselő felek szó­csövei, a Pest megyei Hírlap és a Heves megyei Népújság egy gyanúsan bizalmas gesztusként, hogy na lásd, még segítünk is, napjaid úgyis megszámláltat- tak, tájékoztatják egymást vi­selt dolgaikról, amelyek felte­hetően szerepelnek majd a pénteki középdöntő pontzápo­rában. Halljuk tehát Pest me­gyét. (Ugyanekkor a Pest me­gyei front harcosai Heves me­gyéről tájékozódnak az általunk elküldött „jegyzékből”.) Mezőgazdaság a főváros szolgálatában Nagyon sokrétű a megye mezőgazdasága. Következik ez a jelentős éghajlati és talajkü­lönbségekből, de a közgazda- sági adottságokból is. A megye legészakibb részén, a szobi já­rásban például jó két héttel később kezdődik az aratás, mint a déli fekvésű Nagykő­rösön. Talajai között megta­lálható a'homok, a dunai ön­téstalaj, az erdőségi talaj, az agyag. Legnagyobb kiterjedé­„Pénzes” Pest megye szorgalmas pa­rasztsága, már évtizedekkel ezelőtt olyan magasra emelt egyes mezőgazdasági ágakat, hogy versenytársra alig-alig akadt az országban. Értékes termelési körzetek alakultak ki, amelyeket a nagyüzemi gazdálkodás körülményei kö­zött igyekeznek tovább fejlesz­teni. Így északról délre halad­va: a szobi járásban, a váci járás egy részén a málna ter­melése biztosítja a dolgozó pa­rasztság jövedelmének na­gyobb részét. A szentendrei járásban — főként a szigeten sű azonban a homok. A fővá­ros közelsége, a jó szállítási körülmények, a jó piac is ha­tással van a megye mezőgaz­daságának fejlődésére. Ez utóbbi egyre nagyobb szere­pet játszik. A Politikai Bizott­ság 1965. márciusi határozata azt a feladatot adta a megyé­nek, hogy a jövőben az eddi­ginél is jobban szolgálja a fő­város ellátását növények — a földieper a „pénzes” nö- vény. Nem talál versenytárs­ra a Buda környéki ősziba­rack sem. A főváros közelében magas színvonalú a kertészke­dés. A vizet ehhez, elsősorban az úgynevezett ürgelyukafcból, a csőkutakból nyerik. Érdekes: amig a föld felszínén, úgyszól­ván az egész megyében kevés a víz — az évi csapadék meny- nyisége 500—550 milliméter között van —, a föld alatt 8— 10 méterre szinte kiapadhatat­lan vízmennyiség található. Erre épül a kertészkedés. Olyan országos hírű kertészeti növé­nyeket találunk, mint például a fóti paradicsom, az alsóné- medi kelbimbó, az inárcsi spárga, a vecsési káposzta, az üllői sárgarépa. A kertészeti terület egyébként meghaladja a 30 000 holdat. A nagykátai, a dabasi, a ceglédi járásban a szőlő- és gyümölcstermelés a fő termelési irány. Cegléd és környéke — Csemő, Nyársapát — az alföldi tömegborok ha­zája. Nagykőrösön és környé­kén a konzervgyár igénye szab­ja meg a termelést: fejlett az uborka-, a paprika-, a paradi- csomtermelés. A korai, primőr áruk között jelentős az áttelelő saláta, amelyből sok millió fe­jet exportálnak innét. Az állattenyésztés — egyes kisebb körzetektől eltekintve — nem fejlett. Ez alól a meg­állapítás alól talán a baromfi- tenyésztés az egyedüli kivétel. Most a Politikai Bizottság ha­tározata értelmében a megye 22 termelőszövetkezetében 300- as tehenészeti telepeket létesí­tenek. A baromfitenyésztés­ben, a tojásellátó övezet kia­lakítása érdekében a háztáji állomány minőségi fejlesztését tűzték a megyében célul. Ikrek lehetnének Eger — Szentendre A ki Egert szereti, Szentendrén otthon érzi magát. Pe- dig más táj, Szentendre folyóparti város, és kisebb is, fele sincs mint Eger. Mégis, ha egyáltalán beszélhetünk váro­sok arcvonásairól, egymástól messze szakadt ikreknek vélhet­nénk őket, az egyező vonások szerint. A szűk utcák, sikátorok, le-fel hullámzó lejtők, emelke­dők, s az ódon templomok azonos hangulatot teremtenek; itt is, ott is megcsap a történelem szele. Vakkos könyvek szólnak a városról, akárcsak Egerről, s az egyik legutóbbi kiadvány — 1960-ban nyomták —, mintegy 100 műemlékről, illetve műem­lék jellegű értékről tudósít. Már az időszámításunk előtti 3000- ből is vannak leletek, amelyek megengedik a feltételezést, hogy ehelyt már akkor is éltek emberek. 1226-ban — bár mennyi emlék van eddig is! — oklevél örökíti, hogy Szentend­re főesperesi központ volt. Aztán ide is befészkeli magát a tö­rök A középkorban kezdődik mégis a város megrajzolható arculatának kialakulása; majd a XVIII. század teremtett, s hagyott hátra ma is fellelhető emlékeket. Meg is kell említeni néhányat, de előbb még valamit: Az 1700-as évek közepén a szentendrei vörös borok messze földön híressé váltak. Egy ko­rabeli városleírás ezt mondja róla: „Szentendre város ... fek­vése rendkívül kellemes, több szőlőhegye van, ahol pompás szőlő terem ...” Számos pince is maradt ebből a korból... Nos, pincék, borok templomok... A híres Püspöki temp­lom, Péter Pál templom, Preobrazsenszka-, Blagovesztenszka-, Pozsarevecska-, Opovacska templom, a Ráby Mátyás háza, a Kálvária vaskapuja ... Csoda-e, hogy Eger jut az ember eszébe? (dékiss) 8! ezer parasztcsalád jövőjéért A megye ezer és ezer szál­lal van összekötve a főváros­sal. Így csaknem az egész me­gyét behálózzák az egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek gaz­daságai. A Kisállattenyésztési Kutató Intézet gödöllői tele­pén elsősorban a baromfite­nyésztés fejlesztése érdeké­ben munkálkodnak szép ered­ményekkel a kutatok A Her­ceghalmi Kísérleti Gazdaság az Állattenyésztési Kutató In­tézet céljait szolgálja. Tápió- szelén a Magyar Tudományos Akadémia Agrobotanikai Inté­zetének kísérleti gazdasága működik. Törökbálinton a Ker­tészeti Kutató Intézet gazda­sága található. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola gazdaságának üzem­egységei, főleg a Csepel-szige- ten és a főváros környékén helyenzkednek éL Ezek a gaz­daságok szoros kapcsolatot tartanák fenn a környező gaz­daságokkal, átadják gazdag ta­pasztalataikat. Az ország legfelsőbbfokú mezőgazdasági intézménye is a megyében található — Gödöl- 1 lön. Néhány esztendő alatt egyetemi város épült itt. Zsám- bék neve összenőtt a termelő­szövetkezeti vezetőképzés gon­dolatával Mintegy 2500 szövetkezeti vezető ismerkedett az iskola falai között a mezőgazdaság elméleti kérdéseivel. Itt székel egyébként az ország egyetlen üzemgazdasági szaktechnikuso­kat képző, felsőfokú techni­kum is. Vácott mezőgazdasá­gi technikum működik. A har­madik ötéves tervben Ceglé­den épül mezőgazdasági szak­munkásképző iskola. A mezőgazdaság átszervezé­se nagy távlatokat nyitott a megye mezőgazdasága számá­ra. A második ötéves tervben Bács megye után itt telepítet­tek legnagyobb területen sző­lőt és gyümölcsöst a termelő- szövetkezetek — 8000, illetve 7755 holdon. Nagymértékben fejlődött az öntözéses gazdál­kodás is. A szőlők és gyümöl­csösök rövidesen termőre for­dulnak. Az állattenyésztés —, főként a szarvasmarhatenyész­tés — fejlesztése érdekében tett intézkedések is hamaro­san éreztetik előnyös hatásu­kat. A szorgalmas munka, amelyhez a társadalom segít­sége is párosul, biztosíték arra, hogy eddig még nem látott színvonalra emelkedik a ter­melőszövetkezetekben dolgozó mintegy 61 ezer parasztcsalád élete. Mihók Sándor — Nézd, Vera, tudom, hogy történelemszakosnak készülsz, s ezért számodra Eger a világ közepe. Megértelek, Eger tör­ténelmi múltja valóban sokat nyújt egy jövendő történelem­tanárnak, de azért hidd el, Pest megye sem szegényebb törté­nelmi múltját, műemlékeit, művészeti értékeit tekintve. Sőt... — Hiszem, ha akarom ... — Jó. akkor ne hidd, de győ­ződj meg róla személyesen. — Nem rossz gondolat, de még csak egy biciklim sincs, hogy bebarangoljam a te nagy­ra tartott megyédet. — Nem is kell. Ülj le ebbe a fotelbe, hunyd be a szemed, s képzelj magad elé egy külön­leges televíziót. A többit bízd rám. Rendben? — Nem bánom ... — Behunytad a szemed? — Igen. De nem látok sem­mit — Képzeld magad elé az egri minaretet. — Jó. De minek? — Most képzeld el csonkán, a felső kúpja nélkül, s máris nem kell Egerbe menned, csak Pesttől néhány kilométernyire, Érdre. — Érden minaret? *— Nem tudtad? — Nem. Oda egyszer tényleg elmegyek. — Érdemes, találsz ott még néhány érdekességet. Ü&6. október 19., szerda EGY KIS TÖRTÉNELEM — Például? — A minaret szomszédságá­ban találod az érdi várkastélyt, amelynek helyén már a XIV. században várszerű épület állt. A kastélyt ma is az Aranyem­ber kastélyának emlegetik az érdiek, mert dongaboltozatú pincéjében raboskodott Szapári Péter, akit Hamza bég záratott ide. Ebben a kastélyban írta Szapári Péter nemes bosszúja című közismert elbeszélését Jókai Mór, aki hosszabb ideig tartózkodott itt Sina Simon bá­ró vendégeként. Jókai írói fan­táziájára nagy hatással volt a báró bőkezű jótékonykodása, s ennek hatására kelt életre az író örökbecsű regénye, az Aranyember. — Meggyőztél. Feltétlenül elmegyek. — Akkor nézd meg a kastély mellett a római hadiutat, amely még ma is használható álla­potban van, s azt az oroszlános emléktáblát, amelyen a követ­kezőket olvashatod: „1526. jú­lius 26-án, pénteken érkezett ide Budáról seregével II. La­jos király, aki Ákosházi Sár­kány Ambrus pozsonyi főis­pánnak és nejének, Zablati Zsófiának e helyen állott kas­télyában szállott meg.” — Felkeltetted az érdeklő­désemet. — Pedig a megye százhet­venhét helysége közül még :sak egyről meséltem neked, s arról sem mondtam el mindent. Még azt sem. hogy Érd és Százhalombatta között százhu- szonkét halom van, amelyet Százhálom néven emlegetnek és kora vaskori síroknak bizo­nyultak. — Mesélj tovább! — Add ide a kezed. Most ha­jóra szállunlc, úgy utazunk to­vább. Felfelé a Dunán. — Remek. — És most hallgasd az írót! „A Dunának talán fórrásvidé- kétöl kezdve egészen Belgrádig nincs szebb tája, mint a Viseg- rád alatt elterülő vidék, ahol a Duna két ágra szakad, a szent­endrei és a váci folyóágra. Nap­pal is szép ez a táj, de aki Bu­dapestről éjnek idején utazik gőzhajón fölfelé, az eléje táruló csodálatos panoráma úgy fel­lelkesíti, mintha a legszebb tündérországba került volna.” — Ki írta ezt? — Jákov Ignyatovics, neves szerb író, a szerb irodalmi rea­lizmus megteremtője, aki Szentendrén született, s az 184S —49-es szabadságharcban ma­gyar oldalon harcolt a Habs­burgok ellen. Két regényt is írt a szentendrei szerb polgárság hanyatlásáról, a Respektus Vá- sza és az Örök vőlegény című műveket. — Melyikből idéztél? — Az emlékirataiból. De hallgass meg belőle még né­hány mondatot. „A vármegye zabolátlankodásainak idejéből egy név jut eszünkbe, amely becsületet szerzett gazdájának. Ez Rab Ráby neve. Tehetséges, elszánt ember volt. ö védel­mezte a szentendreieket a vár­megye támadásaival szemben... Ez adta az én igen tisztelt író­társamnak, Jókainak, a kitűnő regényírónak az indíttatást ar­ra, hogy Rab Ráby címen is­mert regényét megírja. Anya­gát kétségkívül a vármegye levéltárában őrzött periratok­ból merítette...” — Bevallom őszintén, ezt sem tudtam eddig. — És még sok minden mást, ami Szentendrével kapcsolatos. Például, hogy Szentendre a fes­tők városa. — A Szentendrei művészte­lepre gondolsz? — Arra is. Tudod, mikor ala­pították? — Ha jól emlékszem, har­minchét esztendeje. — Pontosan. És kik a tag­jai? — Barcsay Jenő, Czóbel Bé­la. .. — Állj, állj, állj! Tévedsz. Barcsay csak az idei nyárig volt tagja a művésztelepnek. Amióta felépült műteremháza, ott dolgozik. Czóbel Béla pe­dig soha nem volt tagja a te­lepnek. Három házzal odább lakik. Kora tavasztól késő őszig. Télen pedig Párizsban él. — Ezt valóban nem tudtam. — És gondolom, azt sem, hogy Czóbel házánál szemben, az utca túlsó oldalán épült fel a híres Parkmúzeum. ■—De, ott már jártam. Hű barátok, jó szolgák A vízibusztól a ferritig $ Mi az a masztikátor? A kunhalmok óriásai * Az aranynál is drágább A váci Híradástechnikai Anyagok Gyára igazgatói szo­bájában vitrin áll, benne min­tadarabok. Karcsú üvegcső­ben szürkés „por”. Egyike gyártmányaiknak: különleges ferrit. Lenn az üzemben pati­kamérleggel mérik: értéke a világpiacon nagyobb az aranyé­nál. Az üzem korát tekintve gyerek még: hatesztendős: alig múlt. Rangját, hírnevét illető­en: versenghet a matuzsále­mekkel:. .. nak Szobon. Dunabogdány- ban..: Mérföldes léptekkel haladt előre a megye ipapa: hétszer több nyomtatott áramkör, négyszer több ferrit, kétszer annyi golyóscsapágy készül a megyében, mint öt évvel eze­lőtt. Megközelítően ötszörösére nőtt az elektromos kéziszer­számgyártás — Cegléden — s öt év alatt 25 ezer lakás épült fel. HÁROM GIGÁSZ AZ IKREK Összenőttek Pest megye ipara termékek sok ezer fajtáját állítja elő: hű barátaink, kísérőink, szolgáink ezek. A Duna hullá­main suhanó vízibusz Vácott készült, de jut belőlük még Afrikába is. Kezet tör lünk: az erős vászon szálait Budakalá- szon a Lenfonó- és Szövőipa­ri Vállalatnál fonták anyaggá. Rádiót hallgatunk: alkatrészei­nek tucatjai készültek Vácott, a bevezetőben említett gyár­ban; tv-t nézünk, a képcső ugyancsak Vácott, az Egyesült Izzó képcsőgyárában készült. A második ötéves tervben a megye ipara megkétszerezte termelését, s az ikrek — a ter­melés és az export növekedé­se — szerencsére: összenőttek! A második ötéves terv há­rom legjelentősebb beruházása megyénket gazdagította: a két­milliárd forint költséggel léte­sített Dunai Cement- és Mész- mű 1964 novemberében kezd­te meg a termelőmunkát, s ma már évente 840 ezer tonna ce­mentet készítenek itt. Megkezdték, s a jelenlegi tervidőszakban fejezik be a kunhalmok óriásainak, a Száz­halombattán épülő Dunamenti Hőerőműnek és a Dunai Kő­olajipari Vállalatnak a felépí­tését. A három gigász valóban kiérdemli ezt a nevet: a DCM hazánk legnagyobb — és leg­gazdaságosabban termelő — ce­mentgyára; a Dunamenti Hő­erőmű nemcsak azzal büszkél­kedhet, hogy 200 méteres ké­ménye a legnagyobb az ország­Mert ugyanez idő alatt az ex­port is a korábbi kétszerese lett, s egyetlen évben, 1965-ben a minisztériumi önálló vállala­tok közel kétmilliárd forint ér­tékű terméket küldtek öt föld­rész országaiba. MÉRFÖLDES LÉPTEKKEL Az ipar biztos és jó kenyér: megközelítően nyolcvanezer ipari munkás van Pest megyé­ben — leszámítva azt a száz­ezernél is többet, akik a fő­városban tevékenykednek — s a létszám növekedése mellett gomba módra sokasodtak az új ipartelepek is. Példaként na­gyon is hiányos, de még így is eléggé érzékletes felsorolást arról, — hogy a már említet­teken túl — napjainkban mi mindent gyártanak szűkebb pátriánkban: aszfaltkeverő gé­peket — masztikátorokat — Cegléden, golyóscsapágyat Di- ósdon, cementet, kötöttárut, tréningruhát, filmet és fotópa­pírt Vácott, árammérő órákat Gödöllőn, konzervet Nagykö­rösön és Dunakeszin, vasúti személyvagonokat ugyancsak Dunakeszin; olajkályhákat Tö­rökbálinton, tehergépkocsikat a Csepel Autógyárban, Sziget­halmon, áramot és olajtermé­keket Százhalombattán, papírt Szentendrén, követ bányász­— Akkor menjünk tovább, Leányfalura. — Ott mi az érdekes? — Szintén művésztelepülés. — Tudom, Móricz Zsigmond élt ott. — Első művészlakója Erkel Ferenc volt. Vele szinte egy időben költözött ide Gyulai Pál, majd Rózsahegyi Kálmán következett a sorban. Móricz Zsigmond úgy ismerkedett meg Leányfaluval, hogy egy alka­lommal Gyulai Pál invitálta meg magához. A Móricz-ház- ban található emlékmúzeum ma Leányfalu egyik idegenfor­galmi látványossága. — Tehát csak volt művész- település. — Tévedés. Itt él ma is Szentiványi Kálmán, Szeberé- nyi Lehel, Fábián Zoltán. Ta­vasztól őszig itt lakik Móricz Virág. A falu legújabb iróla- kója pedig Karinthy Ferenc... — Ennyi művész él Pest me­gyében? — Sokkal több. Visegrádon például egész művészkolónia alakult ki. Csak néhány nevet a sok közül. Áprily Lajos költő, Török Rezső író. Jékely Zoltán költő. Melis György operaéne­kes. Gobbi Hilda színművész, Fónay Márta színművész, Gyöngy Pál zeneszerző, Cseres Tibor író. — Eddig azt hittem, hogy Visegrád csak a Fellegvárról és a Salamon tornyáról nevezetes. — Látod, mondtam, hogy sok mindent nem tudsz az én megyémről. — Mesélj tovább. kérlek... — Előbb megiszunk egy ká­ban, hanem azzal is, hogy itt lépnek először működésbe 150 megawattos áramtermelő gép­egységek — három ilyen lesz —, s hogy — három 50 mW-os egy­ség már termel — 600 mW-os teljesítményével az országos ranglista élén áll. Hárommil- liárdba kerül népgazdaságunk­nak ez az áramtermelő óriás, s ugyanennyibe a szomszéd, a Barátság kőolajvezetéken érke­ző fehér aranyat feldolgozó Dunai Kőolajipari Vállalat. Itt ma még évi 1 millió tonna ola­jat dolgoznak fel, de 1970-ben ez már évi 3 millióra, majd a további bővítéssel évi hatmillió tonnára növekszik. A gigászok emberek ezreinek adtak munkaalkalmat, s ugyan­akkor átformálták, átformálják a táj arculatát is: a százhalom­battai termelőszövetkezet nagy­méretű üvegházakat fűthet majd az erőmű hűtővizével, s az erőművet övező valamikori kukoricás helyén ma modern lakóépületek magasodnak, s a két nagy építkezés befejezte- kor már többezres lakosú, mo­dem városrész lesz itt. MEGIFJODÖ ÖREGEK A szólás, hogy jó az öreg a háznál, érvényes az iparra is, persze: ha jól értelmezik ezt. Mert nem minden az új üze­mek létesítése: a régiekkel is sokat lehet keresni, ha áldo­zunk rá. Kétszázmillióba kerül a Nagykőrösi Konzervgyár re­konstrukciója, de eredménye­ként a jelenlegi hétezer va­gonról évi tizenkétezerre nő a termelés; jóval háromszázmil­lió felett költünk az ország egyetlen fotokémiai gyárára, a váci Fortéra, de megéri: ugrás­szerűen megnövelheti export­ját, s fedezheti a belföldi igé­nyeket is; 140 millió forint jut az Egyesült Izzó képcsőgyárá­nak bővítésére, s a példák itt is könnyen sorolhatók tovább. Iparvállalatainknál ma ért­hetően az új gazdasági mecha­nizmusra való felkészülés áll a munka középpontjában. Mun­kához láttak már sok helyen a piackutató részlegek, egymást érik az exportot szolgáló, új rendeléseket hozó utazások — Indiától Libanonig utaznak Pest megyei szakemberek — s jelentős fellendülés tapasztal­ható a tanácsi és a szövetkezeti iparban is, s ez utóbbiak jelen­tőségét jól érzékelteti, hogy az ország helyi ipari összterme­léséből való részesedés alapján megyénk a főváros után a má­sodik helyet foglalja el. Biztató, lelkesítő eredmé­nyek ezek: néhány évtizede még közvetlen a főváros hatá­rában kezdődött a „magyar puszta”. Ahogy másutt, úgy megyénkben is, ma már az ipar adja meg hétköznapjaink arculatát, hűen szolgálva szű­kebb ég tágabb pátriánk ja­vét. Ha te is akarod... Prukner Pál vát. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents