Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-17 / 220. szám
fcffORT RÉGÉSZ ÁSÓVAL Várvallatás magas hegy ormán Egy ősi településnek is nyomára akadtak , __. « Tfarma két ága ölelfc fezlk, „szép, kies völgyben” nyújtózik a falu — Sirok. Varas falu. Magas hegy orma tartja a várat, s az idő foga marta hajdani erősség ma is uralja a mátrai tájat, messzire mutatja magát Gyakran autók, autóbuszok állnak meg a várrész feltárásává! azonban egyelőre várni kell addig, míg az alsóvár konzerválását nem kezdik. Még távoli idők feladata a vár állagmegóvása, bizonyos fokú helyreállítása, de bízvást mondhatjuk — Sirok már ma is az idegenforgalmi érdeklöA (ároki vár tövében (Kisa Béla felvételi fata utcáin, erre tévedt idegenek, turisták, kirándulók csodálják a századokat megélt építményt; sokan nekivágnak a meredek hegyoldalnak, hogy közelről is szemlélhessék a falmaradványokat, az omladék fölé emelkedő donasont, hogy közelről, érezzék a kövekbe dermedt, néma történelmet A középkor szülötte nemcsak a romantikát a szépséget csodáló rajongók, hanem a tudomány embereinek érdeklődését is régóta felkeltette. Az Országos Műemléki Felügyelőség távlati tervébe foglalta a vár állagmegóvását, s idén már az egri Dobó István Vármúzeum — az állagmegóvást megelőzően — ásatásokat végzett a vár területén. A történelmi idők tanúját, az omla- dékokat falmaradványokat, köveket Kovács Béla muzeológus „vallatta”. — Már a korai időkben is létezett itt egy vár — mondotta —, ezt az ősvárat a sziklába vágták, s később, a középkorban erősítették meg falakkal is. Másfél hónapom át dolgozott a régészásó., folyt a kutatás. Az alsóvárból a teljes feltöltést eltávolították, figyelmesen átvizsgáltak minden marok földet. Szép számmal ikerültek elő kerámia- és fémtárgyak — nagyobbrészt hódoltsági anyagok. — Milyen eredményt hoztak az ásatások? , — Tisztázódott az alsóvár • szerepe... Gazdasági udvar volt itt: 2 lóistállóval és több : kisebb faházzal. Feltártuk a sziklába vágott cölöplyukakat, ahová a faházak gerendáit hegyezték. Két sziklába vájt gabona tartó vermet ástunk ki, s az alsó várvédő sziklafolyosókból is feltártunk bizonyos részt. Megkezdtük egy kút kitisztítá- ■ sát, s 20 méter mélységig már ; lejutottunk... . A régészásó az év további részében már pihen, de to- . vább folytatják majd az alsó- vár kutatásait. A külső sánc és védelmi vonal kutatását tervezik a jövő esztendőben. S ha a munkák az alsóvár területén befejeződnek, feltárásra kerül a felsővár is. A felső dés egyik szépen látogatott állomáshelye. Ezért is örvendetes a községi tanács segítő szándéka: támogatták az ásatásokat, s tervük, hogy megépítik. rendbe hozzák a várhoz felvezető utat. A várhoz vezető középkori út nyomvonalán nem sok nehézséget okos az új út kiépítései s az úton akár az autók is felkapaszkodhatnak a magas hegy ormára... ★ Rozsnakpuszta neve eddi gélé Sirok község határtérképén szerepelt, ezután már a történelmi leletek „térképéről” sem maradhat el. Ősi település nyomaira bukkant itten a muzeológus. — Elpusztult középkori falvak kutatása a fő témám — mondja. — A faluban öregebb, idősebb emberekkel beszélgetve hallottam Rozsnak nevét, ők mondták él, hogy az úgynevezett „Jegesoldal”-ban szántások idején már korábban is nagyon sok csontot forgatott ki az eke. S a hagyomány is azt tartotta, hogy ezen a határré- szen valamikor templom állt. Egy földrajzi helynév is megerősíteni látszott ezt a hagyományt, lévén az egyik közeli völgy neve ma is — Egyházvölgy S a régészásó újra munkáihoz látott. Már az első kutatóárok ritka, izgalmas eredményt hozott — Románkori templomot ástam fel... Fedémes, Recsk után ez volt a harmadik ilyen templomom. Szétteríti elém a „hártyapa- pír”-ra felrajzolt templom fundamentumát. Az alaprajz szomszédságában szabályos rendben csontvázak sorakoznak. — A templomot övező temető sírjai... Harmincöt sírt ástunk fel, amelyek az első ásatási szelvényben helyezkedtek; ez csak kis töredéke az ottani sírkertnek. A feltárt sírok viszonylag késői korúak, a XV. század végéről és a XVI. század elejéről valók. Két héten át munkálkodott a régészásó Rozsnakpusztán. Sikerült megállapítani az ősi település pontos helyét is. („Az egyik kukoricásból sok-sok cserepet szedtünk fel.. A régészásó most pihen, új feladatokra várva. A történelmet vallatja, hiteles tanúk után kutat régmúlt idők rétegeiben»^, Pataky Dezső len ségnek tart. Ezt meg is értem. De azért szeretném aláhúzni, hogy én személyesen nem táplálok semmiféle ellenséges érzelmet az orosz nép iránt. Kérem, ne ellenségként, • hanem emberként ítéljenek el, olyan emberként, aki nem ellensége az orosz népnek, sohasem állt még bíróság előtt, mélyen beismeri és sajnálja bűneit. Köszönöm. Öt nehéz óra következett Aztán az őrök a mellékszobából, ahol az ítélethirdetésre várakozott, ismét a tárgyalóterembe kísérték. Csak néhány másodpercet kellett várnia, aztán nyílt az ajtó. A bíróság bevonult, mindenki felállt. Az ősz hajú hadbíró tábornok feltette a szemüvegét, maga elé emelte a kezében tartott papírlapot. — A szovjet nép nevében! A bíróság bűnösnek találja Francis Rowers 30 éves amerikai állampolgárt kémkedés és más bűncselekményekben és ezért összbüntetésként tízévi börtönre ítéli! A tárgyalóterem közönsége felzúgott. A legtöbben a lehető legenyhébbnek találták a büntetést, amit Rowers kaphatott. Rowers először örömet érzett, aztán elborzadt, Igen, 4 MnSism 1966. szeptember 17„ szombat XXIX. önmagával sem végzett. — Ezt kétségtelenül többféleképpen lehet ítélni, de az is vitathatatlan, hogy ez hozzájárult az igazság feltárásához, az amerikai agresszív politika leleplezéséhez — folytatta. — Kérem a tisztelt bíróságot, vegye figyelembe továbbá azt is, hogy Rowers mind az előzetes nyomozási, mind pedig a bírósági eljárás során őszinte vallomást tett, már jó előre kijelentette. hogy őszinteségre törekszik. A bíróságnak számításba kell vennie ezeket a tényeket. A védő leült. A bíróság elnöke Rowersre nézett — Vádlott, önt illeti az utolsó szó joga. Kíván élni vele? Rowers felállt A szöveget olvasta — minden szavát alaposan megfontolta, mielőtt elhatározta: kimondja a bíróság, s ezzel az egész világ előtt. — Önök meghallgatták mindazt, ami az ügyre vonatkozik és most az a feladatuk, hogy döntsenek a sorsomról. Beismerem, súlyos bűnt követtem el és megérdemlem a büntetést. Kérem a bíróságot, vegyen figyelembe minden körülményt, ne csak azt, hogy bűntettet követtem el, hanem azt is, mi vezetett erre. Kérem a bíróságot, vegye figyelembe, hogy az általam szerzett titkos információk nem jutottak el céljukhoz. Valamennyi ilyen értesülés a szovjet szervek kezében van. Tu dom, hogy az orosz nép * Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet igaz. zeit, aztán elborzadt, Igen« tíz év, csak tíz év. De milyen hosszú is tíz év! Közölték vele, hogy ismét találkozhat feleségével és apjával, elbúcsúzhat tőlük. A mellékszobában azonban sokáig hiáha várfak rájuk. Végül is az őrség parancsnoka megelégelte a várakozást, s kiment, hogy utánanézzen: hol késnek a családtagok? Mérgesen jött vissza. — Mrs. Rowers és idősebb Rowers még nem ér rá — mondta angolul foglyának. — Interjúkat adnak a lapok munkatársainak. A feleségét éppen fényképezik. Arra kérte a riporter, hogy vegyen elő egy zsebkendőt és sírjon ... A nyilatkozatokat később Francis Rowers maga is olvashatta a börtönben, mert megengedték neki, hogy hazája lapjait olvashassa. Az apja például azt nyilatkozta, hogy a fia kijelentette néki: gépét nem lőtték le a szovjetek, hanem az magától robbant fel, tehát nem igaz az, hogy a a szovjetek olyan elhárító fegyverekkel rendelkeznek, amelyekkel minden típusú amerikai gépet meg tudnak semmisíteni. A felesége azt nyilatkozta, hogy amikor férjével találkozott« minden kétséget Két nap az élet Francia—olasz film Robert Merle híressé vált regényében azt a két nevezetes napot örökíti meg, 1940. június elsejét és másodákát« amikor az angol és francia hadsereg Dunkerque-nél bekerített része át akart hajózni Angliába az előrenyomuló németek elől. Ez már nem háború, ez az az összevisszaság, a küzdelemből éppen kiütött vagy kiperdült egységek, emberek teljes tanácstalansága, amelyben minden atomjaira bomlik. Látszatra él a háborús gépezet egyik része, mozog mindenki, mint a levágott gyíkfarok, de ez a mozgás, a testnek és az idegeknek ez a rángatódzása már majdnem nevetséges. A tiszt azért tiszt, hogy kétségessé vált parancsait osztogassa, a katonai fegyelem azért tart még, mert az általános félelemben mindenki úgy hiszi, hogy így elviselhetőbb a kétségbeesés. Vagy, hogy egyáltalán valamit tenni kell. Hiszen Keletről lőnek és özönlenek a németek, Nyugatról, a dtmkerque-i homokdűnék mögött ott a tenger, amögött a víztől védett Anglia, a vízen hajók lebegnek, a levegőben repülőgépek dübörögnek. Be kellene hajózni, mert valamit kell csinálni, folytatni kell azt az általános megkín- zatást, amit röviden háborúnak neveznek. Autók égnek, ismeretlen halottakat vesznek kimutatásba. Mit ér egy ilyen kimutatás, kinek is kell és miért? Emberek verődnek össze és szóródnak szét, halnak meg becsapódó gránátoktól. Piciny patkány-emberkék — uniformisban és leplezetlenül — már gyűjtik is a „szajrét”, a gumibőröket, amikkel a lefutott háborús állapotban majd új egzisztenciát teremtenek a „fritz-ek alatt”. Isznak is, amíg van mit inni és cigarettáznak is, amíg a másik tud adni. Ebben az erkölcsileg és idegileg foszladozó állapotban tén- fereg Julien Maillat őrmester. Folytatni akarja a németek elleni küzdelmet, ezért hajóra akar szállni. Keserű ízelítőt kap, hol lehet ilyenkor a relatív biztonságot keresni. Visszatér bajtársaihoz, a paphoz és Alexán dre-hoz, megkeresi a part menti vüla őrzőjét is, aki miatt gyilkol. És keres, keres valamiféle bizonyosságot, választ arra, hogy mi miért történik. A papot is kínozza: adjon feleletet neki, mit és miért csinál az ember? Isten mit csinál ezekben a napokban. A lánnyal, ezzel a furcsán bátor Jeanne-nal kezdene szerelmet és életet, rá is veszi, hogy a házból költözzék ki hozzá, a vöröskeresztes autóba, ott nem bántják őket. De nem tudja beváltani a lánynak tett ígéretét: mire Jeanne két kofferrel megérkezik, ő már halott Mert két nap élet adatott nekik összesen. Merle regénye naplószerű írás. Hőse csak ürügy annak a lelkiállapotnak, idegrendszeri vibrálásnak és az emberi nyomorúságnak a megörökítésére, ami a friss erőkkel vívott háború első napjaiban történhetett. Henri Verneuü, a film rendezője atmoszférát teremt. Óriási statisztéria vonul fel, a tengerre szállás tragikus eseményei realisztikusan hatnak, a tábori kórház működése megborzongatja a nézőt. Látjuk a kiskatonákat vízért menni, kiábrándultán magukba roskadni, vitatkozni, enni, inni — nehezen gyakorolható feladat ez ilyen anyagi és szervezeti fejenállásban! — és meghalni. Csapategységek teljesítenek parancsokat, de belül, a lélek és a hit táján már sok-sok sejt rosszul teljesíti kötelességét. Nem csak az őrmester ténfereg végrehajtandó szándékai körül, de mintha a regényből készült film rendezője is csak annyit akarna elérni, hogy észrevegyük a háborúnak ezt a ritkán megfogalmazott részletét is. Itt már senki nem felelős semmiért, a hadi jog nem "kötelez lúaonyos magatartásokra és nem is jogosít fel semmire. Törvényt ül a dunkerquei- homokföveny sok ezer rémült katonája, amikor a lelőtt, gépéből kiugró német pilótát szitává lövik. Egy csomag cigarettát kap az alkalmi hullaszállításért a francia katona attól a francia őrmestertől, aki bevallja neki, hogy miért lőtte le a kövér fqancíát és társát. Vállat vonnak mindketten a felindulásban elkövetett emberölés felett. Mert mi ez a jogtalanság ahhoz képest, amit a háború hoz? Ez a kérdés Verneull válasza a mindenkiben bújkáló kérdésre. A rendező ezt a mozaikjaiban értékes és érdekes témát nem tudja filmdrámává sűríteni, mert itt nem az őrmester személye, ténfergése és tragédiája a legfontosabb, amire odafigyelünk, hanem az, ami az őrmester körül történik. Ez a kegyetlen mechanizmus, ez a hadiszerszámokból és emberekből összeálló gyurma és alaktalanság a2 izgalmas, ahova és ahogyan magunkat és sorsunkat behelyettesítjük. Mert ez a behelyettesítés megtörténik bennünk. És ez a film rendezőjének érdeme, és azért történik, mert a rendezőnek ez a szándéka. Jean-Paul Belmondo szürke ebben a katönaruhában. Vagánykodása, stílusa sem emeli ki a többiek közül. Catherine Spaak érdekes arc, nincs sok alkalma a játékra. Francois Perier, Pierre Mondy, Georges Geret és Jean-Pierre Marielle karakterisztikus figurákat teremtenek epizódjaikban. Henri Decae képei mellett Maurice Jarre zenéjét kell feljegyeznünk, mert a film töbó jelenetét a zene alakítja egész- szé. (farkas) kizáróan megállapította, hogy valamifajta gyógyszerrel kezelték, amellyel megtörték az ellenállóképességét, de férje így is módot talált rá, hogy tudtára adja; amit a szovjet bíróság előtt vallott, az nem felel meg a valóságnak. Rowers mélységes szégyent érzett. A börtönben jól bántak vele, sokkal jobbat, mint hitte volna. Ráadásul úgy számított, hogy minél lojálisabb magatartást tanúsít, annál nagyobb reménye van rá, hogy még a tíz év letelte’ előtt szabadul, s hazatérhet az Egyesült Államokba. Hogy odahaza mi lesz vele azután, az nem érdekelte. Pedig bizonyos volt benne, hogy nehézségek várnak rá. A CIA elbocsátja, hiszen megszegte a parancsot, meg kellett volna ölnie magát. Ö pedig vette magának a bátorságot, hogy életben maradjon és mindent elmondjon a világ nyilvánossága előtt. De Amerikának meg keU tudnia az igazságot. Rowers a börtönben leült, hogy levelet írjon a legnagyobb amerikai napilap szerkesztőségének. Megírta, hogy az apja és felesége nyilatkozatai nem felelnek meg a valóságnak. Levelét így fejezte be: „Apám helyesen értett engem akkor, amikor azt mondta, hogy ha mindennek vége lesz, hazautazom. Valóban szándékomban van hazautazni és Imádkozom, hogy ne kelljen börtönben töltenem tíz évet.” — Készüljön, kérem, ön holnap reggel repülőgépen elindul hazájába. Berlinig repül, s ott egy átkelőhelynél kicseréljük egy másik fogollyal. Rowers megszédült. A börtön parancsnoka széket tolt alája. — Nem örül? — kérdezte tőle, miután a váratlanul szabaduló fogoly felhajtott egy pohár vizet és valamennyire magához tért. (Befejező rész következik) Megfelelő az őszi—téli cipőellátás A cipőkereskedelem őszi-téli felkészülése jónak ígérkezik. Az ősszel húsz százalékkal több férfi magas szárú és bundacipő kerül forgalomba. Rövidesen tömegével jelennek meg az üzletekben a legdivatosabb, kissé gömbölyített orrú férficipők. Növelték a magas szárú, vulkanizált talpú női cipők mennyiségét is, s az elsősorban vidéken keresett posztószáras cipőkből sem lesz hiány. Várhatóan kielégítik az igényeket a bőr és műbőr felsőrészű női bundacipőkből is. A csizma változatlanul nagy divat. A tavalyi hibákat kijavították, megszüntették például a műbőrcsizmák orrának fel- kunkorodását, kéregferdülését, több típust készítenek húzózárral vagy gumibetéttel. Az idén mintegy 50 százalékkal több bőr és műbőr női csizma kerül forgalomba, főleg az olcsóbb típusokból, A választék ezenkívül több tízezer pár, betétcipő nélkül hordható« prémszegélyes import gumicsizmával is kiegészül. Tizenkét százalékkal több női körömcipőt kapnak az üzletek, a zavartalan ellátáshoz azonban még a nagyobb mennyiség sem mutatkozik elegendőnek. A tavalyi 10 000 párral szemben az idén 35 000 pár csehszlovák gyártmányú lakk körömcipő érkezik. A gyerekclpő-eüátás ugyancsak megfelelőnek látszik, örvendetes, hogy könnyebb félcipőket, lakkcipőket, a szülők régi kívánságának megfelelően, divatosabb, modernebb formában gyártotta az ipar. Az őszi esőzések idején, különösen vidéken, megbecsült gumi gazdacsizma is az igények szerint áll a vásárlók rendelkezésére. Férfi, női. és gyermek hó- és sárcipőből a tavalyinál 250 ezerrel több, kereken egymillió pár várja a vevőket. (MTI>
