Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-13 / 216. szám
Egri nyár Sok gondolat bánt engemet— Nagy sikert hozott a kétnapos fúvószenekari találkozó Az elmúlt szombaton és vasárnap este a főszékesegyház előtti tér — Eger művészi fóruma — ismét, végre a város hagyományaihoz és rangjához méltó ünnepi esemény színhelye volt a magyar néphadse- neg itt rendezte meg honvéd- helyőrségeinek országos fúvószenekari találkozóját. Részt vettek ezen a kétnapos fesztiválon az egri házigazdákon kívül Aszód, Békéscsaba, Debrecen, Hódmezővásárhely, Kalocsa, Lenti, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Székesfehérvár és Zalaegerszeg helyőrségeinek, a Honvédelmi Minisztériumnak, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiának, az Egyesített Tiszti Iskolának és a Honvédelmi Mihajtó bizottságának elnöke meleg szavakkal köszöntötte az együtteseket és vezetőiket. Annak a reményének adott kifejezést, hogy ebben a hősi múltú városban, ahol nemcsak a zenét, hanem a hősi életet, e hősi múltat és a jelen katonáit is szeretik, a jövőben is ellátogatnak majd a honvéd- zenekarok. A szovjet hősi emlékmű és a Dobó-szobor megkoszorúzása után a Gárdonyi és a Petőfi téren, a Szépasszanyvölgyben és a várban, a Fökibásityán adtak térzenét és ízelítőt művészi felkészültségükből az együttesek. Az es« hangverseny kezdetére a közönség megtöltötte a fúvósai adták elő, Markó Jó- térben jól érvényesült mindbe/ vezénylésével. Felfigyelt a három alkotás, legmaradan- közönség Farkas Antal Magyar dóbbul a Csajkovszkij-mű. A népdalrondójára. Ezt a művet Les preludes himnikus szár- Békéscsaba, Kalocsa és Hód- nyalása élményt jelentett a mezővásárhely egyesített ze- közönségnek. A város több pontján adtak térzenét fesztivál részvevői. a fúvószenekari msztérium Zenenövendék Iskolájának fúvószenekarai. A kivilágított székesegyház oszlopcsarnoka és homlokzata nagyszerű díszletet szolgáltatott a hangversenynek. A derűs, csendes szeptemberi időjárás annyi egri rendezési kudarc után, nagyszerű élményhez juttatta a közönséget, amely az Egri nyár fináléjára maradéktalanul megértette ennek a jelentős gondolatnak horderejét és életrevalóságát. Szombaton este a néhány Száz főnyi közönség lelkesen tapsolt a fellépő három zenekarnak. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia műsorából Gersch- win Kék rapszódiáját emeljük ki Marosvölgyi Károly karnagy a közkedvelt mű lírai részeit hangsúlyozta. Csáki Nándor alezredes az Egyesített Tiszti Iskola Fúvó.s zenekarát dirigálta. Műsorából Kerekes János Boleró ja jól jellemezte a technikailag kitűnően felkészült együttest. A Honvédelmi Minisztérium Központi Fúvószenekara Jávor Zoltán karmesteri közreműködése mellett maradandó élményt nyújtott a Ponchielli- ©perából vett részlettel, az Órák táncával. A három együttes produkciójaként hangzott fel J. S. Bach Toccata és fuga cimű alkotása. Az orgonára írott mű nagyszerűen érvényesült az ünnepi környezetben. Vasárnap, reggel katonás pontossággal — ez a pontosság egyébként jellemzően kísérte az egész találkozót — zenés élesztővel köszöntötték a vendégzenekarok a város lakosságát. Délelőtt 10 órakor felvonultak a honvéd zenészek a Dobó térre, ahol a város lakossága nevében dr. Lendvai Vilmos, a városi tanács végreteret. A műsor túlnyomó részében magyar szerzők művel szólaltak meg. Erkel Hunyadinyitányát Aszód, Eger, Debrecen és Nyíregyháza egyesített \XXXSXVSX>XXV<NXXVC»NV^^MSa»roSSSS060ai Este a főszékesegyház előtt a 4M tagú összevont zenekar Berlioz Rákóczi-ind utójával zárta a fesztivált. (Foto: Kiss Béla| A találkozón részt vett valamennyi együttes közreműködött a zárószám, Berlioz Rákóczi- rndulój ártak megszólaltatásában. A négyszáz fúvósból álló zenekart Jávor Zoltán vezényelte. A ritka művészi eseményért hálás egri közönség ezt a pattogó ritmusú* hang- szerelési bravúrokban gazdag alkotást megismételtette. Az Egri nyár lassan nemcsak a naptár szerint, rendezvényeiben is véget ért. A közmondás azt tartja, ha a vége jó, minden jó. Ez a befejező akkord, ez a kétnapos zenekari parádé kitűnően sikerült. Itt végre találkozott a közönség azokkal, akik művészi élményt akartak nyújtani ennek a városnak. A siker helye, körülményei, a közönség magatartása a jövőre nézve tanulságokat rejtenek. Ezeket a tanulságokat hasznosítani kell. Erre a két hangversenyre ugyanis a megye távoli részeiből is érkeztek vendégek és ez ez érdeklődés eligazíthat a további tervezgetéseknél. 'farkas) Hol vannak már azok az idők, amikor dolgokat kitárgyaltunk, átbeszéltünk és közben állandóan súlypontoztunlel A nyelvészek boldog dühhel vetették magukat e zsargonszavak elleni küzdelembe, tollat, papírt nem kímélve vad és sokáig tartó vérengzés közepette sikerült az ellenálló borzalomszavak hadrendjét először megritkítani, hogy utána végleges csapást mérve rájuk, a nyelvtörténet lapjaira száműzzék őket. Mindezek után nyelvészek és nyelvszeretők szomorú letargiával ülték körül nyelvkincsünket: a legnagyobbnak tűnő ellenséget legyőzve, hol és mi ellen nyílik tér most már harcolni tovább? Voltak kishitűek, akik megrendült nyelvérzékkel a peremszókincs vékonyka talaján kutatgattak, hogy talán még ott, esetleg lelnek megharcolni valókat. Voltak azonban olyanok, akik magabiztos derűvel várták a fejleményeket, mert tudták, hogy semmi ok a kishitűségre, csupán rövid idő kérdése és újra és más területen fellendülhet a harc nyelvünk és fogalmaink tisztaságáért. Nekik lett igazuk! Állításom igazolandó, most felsorakoztatom a leleplezett ellenfél eddig zsákmányul esett, de kétségkívül jellemző néhány tagját, amelyet sem nem fáradságos, sem nem hosszan tartó kémkedésem nyomán elfogni sikerült. Mert a szavak jobbára száműzettek, de a nyelvi kliséki a kész formák, a sematikus, fáradt és agyonkoptatott fogalmak vígan élik életüket, úgy ficánkolva írásokban, ünnepi és egyéb beszédekben, mint ama hal az igazán friss vízben. Nem is kell pélctául gondolkodnunk, hogyan fejezzük kit hogy van mit tennünk még bőven, csak mondjuk ezt és mondjuk is: „egész sor kérdés...” Természetesen ebben az egész sor kérdésben „jelentős szerep jut” a „minőségi mun- ká”-nak és világért sem a munka minőségének, amely nem lehet rossz, csak jó. mert már olyan ez a magyar nyelv, hogy ami rossz, az bizony nálunk nem minőség. ' Bár kétségtelen, hogy az „elmúlt időszakban jelentős eredményeket értünk el”, mert „egy emberként mozdult meg” dolgozó népünk a „napjainkban felvetődő újszerű kérdések megoldásáraf. És így tovább! A „televízió házhoz szállítja”, no, nem a tüzelőt, hanem természetesen a világot és „fel kell vetni a kérdést” ebben és másban, hogy „tegyük magunkévá”, esetleg „tegyük szívügyünkké", hogy e nyelvi klisék, amelyek a gondolati restség termékei, szépítik-e, vagy sem a szónoki beszédet, az írást? Ügy vélem, ez a kérdés nem is lehet kérdés. Az ilyen nyelm alakulatok, begyökösödöft fogalmak, olyanok a gondolat számára, mint Proszkrusztész ágya: miután nem fémek bele, hát nem az ágyat, hanem a gondolatot kell megkurti- tani. Fél, nyelvészek, nyelvművelők, nyelvbarátok, írással, szóval foglalkozók — a „feladatok adva vannak”! (gyurkó) Mindenkinek kellemetlen Amikor elkészítették a gyöngyösi déli városrész Szövet* kezet uteájában a járdát még évekkel ezelőtt, a sarkon lévő FÖLDSZÖV-zöldségüzlet raktárajtajánál a kocsibejárót „elfe* lejtették” megcsinálni. És most már évek óta senki sem törődik azzal a tócsával és sárral, ami a kocsibejáró helyén díszeleg azóta is. Pedig nagyon kellemetlen következményekkel jár ez a fe- Iedékenység. Nagyon sokan járnak erre, a járda elég keskeny. Az üzletbe naponta többször is hoznak árut, és a kocsi vagy az autó odaáll közvetlenül a raktárajtó mellé. Ilyenkor a gyalogosok leszorukiak a járdáról, és vagy átlábolnak az arasznyi mély pocsolyán, vagy megkerülik hátulról az egész épületet. Egyik sem kellemes. Igaz, hogy a Szövetkezet utcát keresztező Róbert Károly út ma is éppen olyan rét, mint amilyen volt évtizedekkel ezelőtt is, a járda melletti pocsolya is ennek az özönvíz előtti állapotnak a következménye, de nem szükségszerű következménye. Ha más nem, a FÖLDSZÖV is el tudná készíttetni saját erejéből azt a néhány négyzetméternyi betont, ami az üzlethez vezető kocsibejárót rendeltetésének megfelelő állapotba hozná. Hány évet kell még érre várni? (—ári 4 Nmwőii 1066. szeptember 13„ kedd XXV. Rowers is fizetett, aztán ment Khelton ezredes délutánra hívatta magához. Az ezredes most nem hallgatta végig a szabályszerű jelentkezést Ingujjban volt, s igyekezett úgy elhelyezkedni, hogy minél jobban érje a ventillátor kavarta szellő. Helyet mutatott Rowers- nak: — Pokoli meleg van, ugye, Francis? A főhadnagyot meglepte, hogy parancsnoka a keresztnevén szólította. — Mint a pókol fenekén! — mondta. — Odafent hűvösebb van! — mondta Khelton. s ujjával az ég felé bökött. — Minél magasabban repül az ember, annál hűvösebb. Rowers szíve megdobbant. Csak nem a nagy alkalom érkezett el? Nem szólt semmit. — Nézze, Francis, ez nem hivatalos beszélgetés — folytatta az ezredes. — Igazság szerint még nem is volna szabad magával semmit közölnöm. De én elmondom, annál is inkább, mert éppen magának a legfontosabb érdeke, hogy titokban maradjon... Holnapután hajnalban indul. Rowers felsóhajtott. * Ebben a regényben a nevek költöttek* de maga a történet lm — Végre* Khelton felállt, jelezve, hogy vége a kihallgatásnak. Kezet nyújtott: — Hát akkor a viszontlátásra, holnap este tíz órakor! Azért közöltem magával már most az időpontot, hogy alaposan kipihenje magát. Semmi ital, semmi könnyelműsködés, semmi éjszakázás! Holnapután nagy szüksége lesz odafenn a frisseségére! Rowers nagyszerűen aludt a nagy nap előtti napra virradó éjszakán. Eszébe sem jutott a veszélyre gondolni, s nem érzett nagyobb izgalmat, mintha arra készült volna, hogy vasárnap hajnalban öt postazsákkal kellene átrepülnie Amerikába. Frissen ébredt, s elindult be a városba. Egy darabig sétált, aztán a szálló felé vette útját, hogy valami frissítőt igyon és lehűljön a tikkasztó melegben. A bejárat előtt ismét eléje lépett az a borotválatlan* ócska kabátot, kitaposott cipőt viselő férfi, akinek szolgálatait már kétszer elutasította. „Korunk nagy csodája” azonban ismét megkísérelte, hogy az amerikai igénybe vegye szolgálatait. Ahogy máskor is tette, tolako- dóan hadonászott óriási névjegyével, amelyen különböző írásjegyek tarkállottak. Ezúttal szerencséje volt. Rowers intett neki, hogy kövesse. „Korunk nagy csodája” azonnal munkához látott, amint Rowers letelepedett az asztalhoz. Állva dobálta piros, kék, zöld képecskéit, egy vérbeli bűvész ügyességével. Teljes magasságában ott állt az asztal előtt, hosszú figurája ide-oda hajlongott. Rowers csak tréfából akart jósoltatni magának, de volt a szemfényvesztőben valami szuggesztív erő. ami arra késztette Francist, hogy úgy figyelje a színes ké- pecskék játékát, mintha az élete függne tőle. A szemfényvesztő keze hol az asztal fölött lebegett tele képecskékkel, hol üresen emelkedett a levegőbe, s közben a kártyácskák állandóan változtatták helyüket az asztalon. Aztán a kártyavető ujjait görcsösen összehúzta, egy hirtelen, heves mozdulattal, mint a sas, amikor megragadja áldozatát, összetúrta a képeket, megforgatta, átrakosgatta azokat, majd legyintett a kezével és a levegőből varázsolt élő egy újabb sorozatot. Meddig tarthatott? öt percig, tizig, félórát, egy órát? Francis nem érezte az időt, csak kimeredt szemekkel figyelte a jóst, aki végül hevesen rángatózni kezdett, majd megmerevedett. Rossz angolsággal suttogta: — ön szerencsés ember! ön a bátrak bátra! Gazdag lesz és boldog, híres és megelégedett! Aztán felengedett a merev tartás. Első hétköznapi mozdulatként a tenyerét nyújtotta Rowers felé. A pilóta két egy- rupiást helyezett bele. A kéz nem húzódott vissza. A jós megszólalt: — öt rúpia, uram! öt rúpia jár! A pilóta odaadta a három rúpia külÖnbözetet. „Korunk nagy csodája” félretaposott sarkú cipőiben kicsoszogott. S máris ott termett nesztelen lépteivel Rovers asztalánál a pincér. Ugyanaz, aki előző nap fölajánlotta, hogy a jóst oda- kiildi az asztalhoz. — Mit parancsol, uram? — kérdezte. — Narancslevet! A pincér meghajolt. Arcán ugyanaz a szemtelen vigyor ült, amelyben Rowers előző nap kihívást látott. " — Igenis uram, egy narancslevet! És, ha szabadna figyelmeztetnem, helyesen tenné, ha kezet mosna! „Korunk nagy csodája” ugyanis trachomában szenved, és nem szeretném, ha alázatosan tisztelt uraságod >s elkapná tőle... Rovers megfogadta a jó ta* náosot, nehogy megkapja ezt a fertőző szembetegséget. Jólesett, ahogy a mosdóban a csuklójára engedte a hideg vizet. És már szidta magát, hogy babonás vénasszony módjára hagyta, hogy a jós befolyása alá kerüljön. A szemfényvesztő alighanem mindig ugyanezt a szöveget jósolja, legalábbis fiatal és gazdag vendé-* geinek, hiszen az ilyen jóslatért fizetnek szívesen az emberek. S különben is: miként rejthetnék a jövendőt azok a színes kártyácskák. akármilyen villámsebesen Is dobálta őket a pakisztáni? A jövőt a technika századában a technika rejti magában. Az övét az a repülőgép, Lockheed-gyár büszkesége, amellyel 20 000 méternél is magasabban szánthatja a levegőt, olyan magasra szállhat, ahol az oroszok észre sem veszik. Ez a repülőgép adja meg számára az alkalmat, hogy bebizonyítsa bátorságát, hogy gazdag legyen és boldog, hires és megelégedett! Nem tartózkodott sokáig az étteremben. Megitta a narancslevet, aztán taxit hozatott, hogy visszamenjen a repülőtérre. Délután aludnia kell, hiszen éjjel, s talán másnap délig munkában lesz majd. (FolytatjukJ arfcarai játszottak, Hegyes György karmester irányításával. Lenti, Nagykanizsa és Zalaegerszeg helyőrségeinek katonaegyütteseit Deme Anitái, dirigálta. . Az egri közönségnek már koraibban bemutatkozó székesfehérvári koncertfúvó6 zenekar Borong József vezetése mellett — Kodály Háry-szvit- jének I—IV. tételével ragadtatta vastapsra az egri zenebarátokat. Az Egri nyár és a vasárnapi esti hangverseny tömör és nagy hatású fináléját három számból építette fel a fesztivál rendezősége. Liszt L magyar rapszódiáját, Csajkovszkij Olasz eapráceóját, és Liszt Les pretodes-jét a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia* az Egyesített Tiszti Iskola és a Honvédelmi Minisztérium Központi Zenekara játszotta. Bár a vonósok infim, lírai szólamait a fúvóshangszének nem tudták maradéktalanul feledtetni, a nagy együttesekre méretezett
