Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-13 / 216. szám
Több ezer forintos prémium bérmegtakarításból A Hatvani Konzervgyárban 1965. harmadik negyedévében vezették be a bérmegtakarításból származó prémiumot, vagy ahogyan ők találóan nevezik: a termelékenységi prémiumot. Hogyan gazdálkodnak vele, valóban ösztönzően hat-e a művezetőkre és a munkásokra? Első kérdésként az tisztázandó, hogy mi teszi lehetővé & jelentős összegű anyagi ösztönzés alkalmazását. Tavaly a felügyeleti szerv kezdeményezése kellett hozzá, az idén általános rendelkezés van rá. Tshát ott is javasolhatják, ahol eddig még nem éltek volna a lehetőségekkel. Természetesen az is szükséges, hogy a gazdasági vezetők termelési egységre bontsák a feladatokat. Mennyiségben és ha lehet forintban is állapítsák meg a részlegek legfontosabb mutatóit, A Hatvani Konzervgyárban a termelékenységi prémiumot kiterjesztették a készáru-raktárra, a dobozüzemre, a főzelék- és a sűrítőüzemre, sőt, újabban egyes alkalmazotti munkakörökre is. A vállalat írásban negyedéves szerződést köt a termelési egységekkel és havonta értékelik a munkát A tervezett törzsbér és a tényleges törzsbér közötti megtakarítás kerül felosztásra. Természetesen a túlórákat is figyelembe veszik. Tavaly a meg- lakarított bérek 50 százalékát, az idén már 75 százalékát oszthatták ki azok között, akiken az eredményes munka függött. Nézzünk egy gyakorlati példát. Július hónapban a raktár 16 481 forint bérmegtakarítást ért el. A raktári dolgozók között kioszthattak 12 360 forintot. De hogy lehet igazságot tenni, amikor a munkahely teljesítmény» csak együtt értékelhető? Ügy véljük, helyeselendő az a gyakorlat, hogy a raktárosok, művezetők és csoportveze1 ők részesedését százalékos r rányban élőre meghatározták. Melyik munkásnak mennyi termelékenységi prémiumot . zámfejtsenek? A csoportvezető javasolja és a műhelybizalmi egyetértésével a munkahely közvetlen főnöke dönti el. Mindenki kaphat prémiumot? Nem. Ez nem lenne célszerű, sem igazságos. Aki fegyelmi vétséget követett el, igazolatlanul hiányzott, vagy normáját 95 százalékon alul teljesíti, az önmagát zárja ki a prémiumból. De jó lenne, ha a munkahely közvetlen vezetői határozottabban vállalnák a kellemetlennek tűnő feladatot, indokolt esetben húzzák ki a névsorbél annak nevét, akivel baj volt az előző hónapban. Ezt a munkát ne akarják a központra hárítani. Elhangzott olyan panasz, hogy egyes csoportokat mindig kihagynak a premizálásból, pedig az 6 munkájuk nélkül nem boldogul a munkahely. A szállítás, a targoncások és a liftesek teljesítményét nem lehet mérni, előbb ki kellene alakítani a mutatókat — érvelnek a tervosztályon és a munkaügyön. De ez nem a munkásokon múlik. Ha ők jól dolgoznak és hozzájárulnak ahhoz, hogy kevesebb munkaerővel is jól megoldják az előírt feladatot, akkor keresni kellene a módját, hogy több csoportot, adminisztrációs nehézségekre hivatkozva, ne zárjanak ki a premizálásból. Hiszen éppen az órabéreseknél a legfontosabb, hogy megtalálják az anyagi ösztönzés módját. A teljesítményben dolgozókat ösztönzi a több kereset, viszont az órabéreseknél legnagyobb a veszély, hogy a szükségesnél több embert foglalkoztatnák. Talán a Hatvani Konzervgyárban is akad erre példa? Nemcsak a gyárban, hanem éppen a raktárban volt sok gond a létszámigénnyel. Az is előfordult, hogy a tröszt igazgatója ültette le a főraktárost, hogy számoljon el a létszámmal, hová teszi, mire kell any- nyi ember. És mi a tapasztalat a termelékenységi prémium bevezetése óta? Ahol ezt alkalmazzák, ahol a munkások is érdekeltek abban, hogy jobban szervezzék a munkát, kevesebb emberrel is jól ellássák a feladatot, ott nem akarják emelni a létszámot Nem folytat vizsgálatot a tröszt, de a ! vállalat munkaügyi osztályá- j nak sem okoz gondot a lét- J szám- és a béralaptúllépés. Megoldják a munkahelyen a problémát. A Hatvani Konzervgyár példája azt bizonyítja, hogy a termelékenységi prémium nem j varázsszer, de jó „szervezőnek” bizonyult, az utóbbi két év gazdasági eredményeihez nagyban hozzájárult, hogy azonossá tették a népgazdasági, a vállalati és a dolgozók érdekét. P. L. ! Ésszerű módosítás Megyénkben, a termelőszövetkezetekben és a háztáji területeken egyaránt, évről évre igen sok gyümölcs terem. A hulladékgyümölcsökből és a törkölyből az elmúlt évek folyamán, a termelők pálinkát főzettek. Ez igen gazdaságos volt. Az 1964 végén kiadott pénzügyminiszteri és élelmezésügyi miniszteri együttes rendelkezés, amely módosította a termelői pálinkafőzés rendjét, kedvezőtlenül hatott a termelőkre, igen sok nyersanyag m.ent kárba. Ezt a rendelkezést most módosították. Az új intézkedés kimondja: a szőlő- és gyümölcstermelők a saját nyersanyagukból szeszfőzdében előállított pálinka, valamint az elő- és utópárlat eddigi negyven százaléka helyett ötven százalékával rendelkezhetnek szabadon. A bérfőzés, valamint — anyagmegváltás esetén — a tüzelőanyag díját változatlanul fizetni kell. Az új rendelkezés a tegnapi nappal lépett életbe s Valószínűleg jelentősen emeli a pálinkafőzési kedvet Különösen most, amikor a szilvatermés igen jónak mondható. Az ésszerű módosításnak, amelyre feltétlenül szükség volt, bizonyára örülnek a termelők. örülnek, mert figyelembe veszi a kialakult helyzetet s azért is, mert gazdaságos. (K.) Társadalmi munkában parkosítják Hatvant (Juhász Ferenc tudósító): A város szépítésére, parkosítására, a parkok gondozására. karbantartására a Hatvani Városi Tanács csaknem másfél millió forintot, új park létesítésére pedig 400 ezer forintot használ fel a költségvetésében. A város lakói is aktívan kivették részüket a város csinosításában. A tavasz és nyár folyamán majd minden ház előtt kisebb parkot, előkertet, vagy „gruppokat” létesítettek. A családi házak lakói magukra vállalták a beültetést, a virágok ápolását. A felmérések tanulsága szerint a lakosság által parkosított terület nagysága 13 ezer négyzetméter, a társadalmi munka értéke eléri a 180 ezer forintot. Ez az összeg jelentősen túlszárnyalja az előre betervezett parkosítási tó adal- mi munka értékét. A zsűri kérdez ... Borkóstolás — versenyen kívül JÓI képviselik Heves megyét az idei nemzetközi borversenyen az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság borai. A verseny színhelyére, Budapestre küldött minták nap nap után több aranyéremmel örvendeztetik meg a pincegazdaság vezetőit, dolgozóit és a megyeieket is. Az öröm csak fokozódott, amikor Varadi János főmérnök —, aki a pincegazdaságot képviselve — hírül hozta, hogy az Európa-hírű borászati szakemberek, a zsűri tagjai a nagy siker láttán meg és utána a zsűri francia, román, algériai, szovjet, spanyol, német, olasz tagjai. A pincegazdaság igazgatóját azonnal elhalmoztók kérdésekkel. Mit? Mivel? Hogyan? Mindent megnéztek. Bertrand úr, aki Bordeaux-ból, Francia- ország világhírű bortermelő vilátottakat. Vucskovics, a jugoszlávok borszakértője, már a következő évekre gondolt, amikor megkérdezte, hogy az új ültetéseknél milyen fajtákat telepítenek? — Mindig a tájjelegnek megfelelő, elsősorban minőségi vörös fajtákat — adta meg a választ az igazgató. — Nagyburgundi, kadarka és Medoc noir. Kozakova, a Szovjetunió képviselője hosszú ideig faggatta a pincegazdaság szakembereit a borkezelésről. Zieckeit, a Német Demokratikus Köztársaság tekintélyes borászati szakértőjét az érdekelte, hogy az érlelésre megfelelők-e a pincék, vagy mesterséges körülményeket teremtenek? A válaszban megmagyarázták. hogy az egri főpince biztosítja a legoptimálisabb körülményeket az érleléshez. Vannak pincék, ahol felvásárló és feldolgozó tevékenységet folytatnak, vannak kereskedelmi célokat szolgáló pincék. Versenyen kívüli borkóstolásra is sor került. Hosszú asztal mellett foglaltak helyet a különböző nemzetiségű, de a borszakmában egyformán jártas szakemberek. És hogy mennyire kiérdemlik ezt a jelzőt, azt legjobban Abes úr, az algériai földművelésügyi minisztérium egyik vezetője bizonyította. Ezúttal nem kellett pontozni sem az illatot, zamatot, ízt, vagy éppen a színt é* a borokat is szám helyett (a versenyen számozzák a bormintákat, titkos a zsűrizés) teljes nevükön mutatták be. Minden vendég kapott feljegyzést a borok analíziséről. Többek között az 1965-ös évjáratú Egri Leánykáról is, amelyet kétszer is megízlelt az algíri szakember és reklamált. Megmondta, hogy nem helyes az analízis, mert a lejegyzett 12,8 gr/l-es helyett szerinte 30—31 a helyes adat. Igaza volt, mert gépelési hiba történt, a pontos szám 32 volt. Vendégünk nem sokat tévedett és ez azt hiszem, megnyugtatta a jelenlevő magyar szakembereket a zsűri tagjainak kivételes tudásáról. Schlumpf úr Spanyolországból, Paul úr Ausztriából, dr. Weger Olaszországból jött az öt világrész borainak nemzetközi versenyére. A nyugati országok borkereskedői, szakemberei azt kérdezték, hogy az itt előállított bornak hány százalékát exportáljuk. — Boraink 70 százaléka külföldre jut — mondta az igazgató. A válasz elgondolkoztatta a kérdezőket, majd kissé irigykedve, a tolmácsok segítségével megmagyarázták, hogy ez az arány a sok aranyérem révén növekedni fog. Nekik elhíhet- jük, az aranyérem a legjobb zárat is kinyitja a világpiacon. A pincegazdaság vezetői és szakemberei erre koccintottak búcsúzóul a vendégekkel. Pilisy Elemér , akarják tekinteni azt a magas színvonalú munkát, technológiát, amely lehetővé teszi az ilyen borok forgalomba hozatalát. Szombaton, a késő délutáni órákban — mint ahogy beszámoltunk róla — megérkezett Egerbe a különjáratú autóbusz. A vendégekkel érkező Várad! János azzal üdvözölte Dancz Pál igazgatót, hogy az eddig elbírált huszonnyolc boruk közül 20 arany- és nyolc ezüstérmet kapott! (Az itthoniak még csak 15 aranyéremről értesültek). Solcz Albin, a magyar borá- dékéről jött, a fo tori porter vil- *zok egyik legnagyobb szakié- lanólámpáját is kölcsönkérte, kintélye gratulálhatott elsőnek hogy fényképen örökítse meg a OtődizÖF o álo.iztő ttdk pájttltkcm'cí Kulcsár Sándor egyszerű fáradhatatlan ember, alig túl a harmincon. Bányászcsaládból származik és már fiatalon az ifjúsági szervezetben kezdett dolgozni, nagy odaadással, lelkesedéssel. A pártnak 1953-ban lett tagja, azóta is hű katonája. Hét éve villanyszerelő bri- gádvezetö és nyolc éve párttitkár a petőfi- bányai gépüzem alapszervezetében. őszinte, segítőkész ember, szeretik munkatársai és barátai. Egyik kezdeményezője volt a szocialista brigádmozgalomnak, és azóta hetedszer nyerte el brigádjával a megtisztelő szocialista brigád címet. Kétszer részesült kormánykitüntetésben és miniszteri dicsérő oklevelet kapott. Elvégezte a hároméves marxista-leninista esti egyetemet. Elérkezett a vezetőségválasztó taggyűlés ünnepélyes pillanata. Kulcsár Sándor, az alapszervezet titkára beszámolt a pártvezetés kétéves munkájáról. Szép eredményekről, dicsérendő kezdeményezésekről adhatott számot: évről évre sikeresen teljesítették a tervet, javult a munkafegyelem és a kommunisták eredményeket értek ef a szocialista tu. datformálásban. A beszámoló végén a titkár és a pártvezetőség lemon" dott. A vezetőségválasztó taggyűlés 71 szavazattal, ellen, szavazat nélkül ötödször választotta titkárul Kulcsár San" dort. Az emberek azt mondják, hogy megérdemelte, jogosan élvezi a párttagság bizalmát, mert Kulcsár Sándor nagyszerű ember, vezetésre alkalmas kommunista, aki nagy népszerű" ségnek örvend, szeretik, becsülik az emberek PetőfibáVárják a vizet Köztudomású, milyen gond a Mátra-vidék ivóvízzel való ellátása. Az évek óta húzódozó tárgyalások, ígéretek után most végre a megvalósuláshoz közelednek a tervek. A mátrai regionális vízmű segítségével így jut el Párádra is a jó ivóvíz. Ottjártunk- kor már az árkokat is kiásták, bizakodnak, hogy rövidesen eljut a falu különböző részeibe a víz. Csak a cigánytelep lakói nem remény- kedhetenek ebben. A majd kétszáz lakosú telep első házaitól számítva jó száz méterre —, ahogy a tervek mutatják — megszakad a vízvezeték vonala. S arra a kérdésre, hogy ez a kétszáz lakosú falurész miért nem részesedhet a jó ivóvíz áldásából, — azt a választ kaptuk, hogy még a községi tanács vb-elnöke sem tudott e tervek elkészüléséről, pontosabban nem vonták be őt annak eldöntésébe, hogy melyik falurész kapjon vízvezetéket, így állt elő az a cseppet sem biztató helyzet, hogy a pará- di cigánytelep lakossága továbbra is három—négyszáz méterre járhat majd tv évi- zért, míg a falu többi lak»> sainak csak a vízcsapot kefl kinyitniuk, s máris homájuthatnak az ivóvízhez. Akik csak a tényeket nézik, azok könnyen levonhatnak olyan következtetést is abból, hogy a fain többi része vízvezetéket kap, csak a cigánytelep nenj —, hogy megint faji előítéletekről, a cigányok lebecsüléséről, emberi igényeik kielégítésének megtagadásáról van szó. Nem tudjuk, milyen elgondolások alapján készültek ezek a tervek, mindenesetre érdemes lenne megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy a rendelkezésre álló pénzből és időből, miként lehetne megoldani annak a néhány száz méternyi vízvezetéknek megépítését, amely egy-két közkúttal megoldhatná a cigánytelep vízellátását. Akkor nem vonhatnák le a való tényekből a fent említett következtetést s nem utolsósorban egyik alapvető emberi igényét elégítené ki a Párádon lakó 200 cigánynak. K. E. Miután e lap hasábjain, mint megrögzött nikotinista és Fecske-imádó, meglehetősen hosszú ideig és megismételve hangot adtam ama személyes panaszomnak, amely egybevágott a dolgozó tömegek érdekeivel is, miszerint nem lehetett Fecske cigarettát kapni —> illő, hogy ugyanitt megírjam e sorokat. E sorokat arról, hogy tüdőm mily boldogan szívja magába a filteres cigaretta füstjét, hogy szemem mily megelégedetten Tteszi észre a pultokon, fenn, egymásra rakva, a kék csomagolású, fecske-díszes Fecskéket. Ha egy időben azon háborogtam, miért nincs, most kutya kötelességem megírni, hogy van, bárhol, bármikor, bármennyi... Remélem, mire e sorok napvilágot látnak, írásom nem veszti el aktualitását?! (—6)
