Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

^y/SODA LOM “ A meggyőződés hit és világnézet Somos Miklós kiállításáról A z őszi évad első jelentős művészi eseménye Sgerben Somos Miklós festő- nűvész kiállítása. A tárlatot izeptember 3-án nyitották meg is az azóta eltelt napok csak ; lövették a közönség érdeklő- lését a fiatal festő alkotásai ránt Az első és legszembetűnőbb «mása ennek a kiállításnak a íemes egyszerűség, a hazai liktúrákon eluralkodni látszó látosz hiánya. Somos Miklós lem a „hangosan fogalmazó)) nűvészek közé tartozik. Te­rűi ja az ember, csaknem azt nondhatnámk, a magányos era­ser. Minden képén megjelenik így arc, egy test, a szándéko­san másodrangúvá süllyesztett íörnyezetben. Ennek a testnek, snnek az arcnak a ritmusa, ki­fejezése. harmóniája, nyugal­ma lírai vallomás, az elgondol­kozó, lírában élő és abban ön­magát kifejezni akaró művész megnyilatkozása. Ha Somos Miklós egyértteé­feszületet Fejét csóválta; < — Még most sem szántok* * magatokba, bűn gyermekei —< mondta megbotránkozva. — A< Dingboát, ezt a gólzsákot hát-< ravonni? Bűn, eredendő bűn; lenne. Ráadásul balra tenné-^ tek, holott abszolút jobblábas* — Bedilizett, papa? — kiál-< tóttá Vacoerone. — bal lá-< báért fél milliót adna a Pác-5 comaggiore, bármelyik pilla- < natban. < — Hóhér, teljesítse a köte-< lességét! — így dördült a vt-; tába a végzetes mondat Áni nem került sor a kivégzésre* Egy rettenetes hang a döntős pillanatban megálljt kiáltott,s éppen a siralomház ablaka; alól. Véres, fej nélküli hullás volt, a legyilkolt vásározón óé. s Fejét görcsösen összerándult; kezében tartotta, az beszélt; onnan, emígyen: ; — Szerintem a fiúknak van; igazuk. A Dingboát bal olda-j Ion lehet legjobban használni,; mélyen hátravontan. Jó csatár; is, de nem vérbeli... Jöjje-j tek velem, szent gyerekek, ó,J igazság katonái, tü ; Magához ölelte a két Ifjút, a; magasba emelkedett velük.; Fent vakító fényesség várta; őket, abban tűntek el a bámu-; ló szemek elől. De előtte a le-J vágott fej visszaszólt még a; gyóntatónak: ; — Pfuj! Maga szégyell jej magát! Hogy jobb oldalra al Dingboát!? J ;ét kutatjuk műveiben, a nagy szenvedélyeknek nyomait sem látjuk. Mintha nem is nagyon ügyelne az őt körülvevő vi­lágra. De ez csak az első talál- cozásra tűnik így! Ez a fiatal nűvész itáliai tanulmányútja is sikere után is tovább érle- ődik. S ha már az alakuló mű- /és zegyén iségnél tartunk: 1964—1965-ben festett arcai a trecento freskóinak merev, ma­gányos szentjeit idézik. Az isszonyok, a lányok tekinteté­ben a szemek messzire nézőén uralkodnak. IV ehéz kikutatni azt, mi- ’ lyen indítás, élmény juttat el egy művészt a törté­nelmi stílushoz, azok átvételé­hez, honnan, miért és miért éppen annyit merít egy-egy kor érzés- és gondolatvilágából, miért éppen az olasz trecento és a kora reneszánsz az, ami meg­óvja Somos Miklóst a hatásva­dászó fogalmazás olyannyira divatos kényszerétől? A művész maga válaszai ezekre a kérdé­sekre, a kiállítás katalógusá­ban írt bevezetőjében. Szerinte a művészet — mesterség és meggyőződés, A meggyőződés hit és világnézet Aztán fgj folytatja: Teljességre vágyon századunk zilált, megoldásai­ban ugyan érdekes és izgal­mas, de eredményeiben részle­ges művészete után. Micsoda programi Somos Miklós nemcsak natv nak tűnő lírai állapotokat fes meg az emberről, de azt akar- ja, hogy ez az ember, az érző a gondolkodó, az önmagát pon­tosan ismerő ember teljességi nyilatkozzék meg képein. Ez a ember egy adott pülanatbai mozdulatlan kifejezéssé teszo­rított testtel jelenik meg élőt tünk. még akkor is, ha mm kát végez. (FanyesSk.) Nine drámaiság abban sem, ahog Zsuzsanna kilép a medemcébő és a két bíróról mit sem tud va tartja két kezében a háti megett gyolcs törülköző jé (Zsuzsanna.) Az Akt és bábul című kompozícióiban is a tes kemény harmóniája tűnik fel a fejhez ívelő bal kar hangsú lyozza, hogy a nő csak magá val törődik, nem érdekli a kül ső világ, még a bábuk serr amelyek pedig Játékot kínál nak az elrévedőraek. Ez a szem lélődés az önismeret útja — i festő szerint is? A művész hosszú táv« ^ építkezik, szemmel lát hatóan az egyes emberből, a ✓VWVSAAA/VNAA/WWW\AAAAAA»WW> tisztítsam • kukoricaföldet Ebben segített Veronika. A ve tőszántást és a vetést is hitel ben végeztettem el. Jött a tél és megállított igyekezetemben De nem torpanhattam meg nem ülhettem a kemence mel lé, int a többi földművelő, vá lasztanom kellett: vagy bére® nek állok, vagy a malomb. munkásnak. Adósságomé készpénzben kellett megfizet nem. Én a malmot választót tam. Zsákos lettem: cédulán mértem vissza a lisztet az őrle tőknek. Heti tizenkét pengőt kap tam, s hogy jól meghúztam ; nadrágszíjat, szépen törleszt hettem. Hétköznap hát a malom, : vasárnap Veconka. Ez a Ve conka tizenhét esztendős voll a váltamig ért, és mostani értei memnekúgy tetszik, amint meg ismerkedtünk, nyomban felesé gül akart jönni hozzám. É ezt a szándékát azon nyomba: közölte is velem, s rejtélye módon abban semmi nevetsé ges és semmi megalázkodó nen volt. Elhitette velem, hoe; pírban játszó barna arcára é tömör formás lábaira múlha tatlanul szükségem lesz felvi rágzó gazdaságomban, sőt gaz daságom felvirágoztatásában S én bele is egyeztem, vagy tö rődtem valahogy. Nem tilta­koztam. s jól is esett ez a bi zunyosság. Veconka hajlamos emberi test, az emberi arc mondanivalójából indul el a bonyólultabb alkotások, kife­jezések felé. Ha az alkotások keletkezési időpontjait vesszük figyelembe, a továbblépés, mint folyamat, kimutatható So­mos Miklós képein. Színei vál­toznak, a mozdulatok már a statikus állapotból továbbmoz­duló embert fogalmazzák meg. Igaz, még mindig magányo­sain, mert a témán túl minden alak, jelenség másodlagos, majdhogynem csak a térhatás elérésére szolgál. [V yilvávaló, hogy az egyé- ' niségre nem nagy . hangsúlyt helyező képeknél . nem találkozunk meghökken­; tő változatossággal. Mégis , érezhető e képeken, a színek­ben, az árnyalatokban, a for- t mák elrendezésében, hogy más-más — bár rokonhangula* tok, élmények, emlékek szü- í lőttéi. A hangulatok, emlékek , és élmények tükrözöcImeJB 1 ezekben az alkotásokban. És itt keil megemlítenünk . feltétlenül a művész tudatos- , ságát éa meggyőződését Té^ j máit — ahogy Somosa Miklós . mondja — hite és világnézete j diktálja. A témákhoz, hitéhez, _ világnézetéhez érlelt ki magá-i _ ban formanyelvet, amely tíse« _ ta és nemes, őszinte, áttekint* . hető, lírai és teljességre törő, A Hónapok népi létekből fo­ganta to Lt képsora a legbtrto* “ sabb bizonyítéka Somos Miklós * vallott meggyőződésének és tudatosságának. Égy alakban, ** egy ritmusra mozdulatban a ~ művész — ezeknél a hónapok- e nál a tér már aktívabb hatásé x — a gyorsan elfolyó Időt, a n rajtunk végigsuhanó BV térte* ■ és a természet változását szaft-; ~ geszti van ábrázolja. ” T ehet vitatkozni Somot * Miklós mesterségbeli „ megoldásain. Azon iz, aho* gyám elkülönül a mai divatok* Z tói és ideálokért, formameftolt . dósokért, az ember kifejezésért , nek alapállásáért visszanyúl a ., nagy művészettörténeti száza- dók felé, egészen a románkon ~Z művészetéig. Egy azonban bá* zonyos: ez a tudatra művészi l~ munka pontosan azt eredmért Z nyezi, amit az alkotó megva- ^ lósítami kíván, a művészi vaärt lomást Ez a vallomás eservt *• des, lírai, néha még a meri a solyt is nélkülözi, néha a fáj-; dalom kifejezésére való, oly-i kor a munka egy fontos pilla- n natábam éri utói az embert, de t- utóléri. És ez a művészi érték, íz Farkas András t volt hirtelen kacagásokra, sőt; i— mindenféle huncutkodásokra- is. S amikor a nyarat emleget* 1, tűk, amikor ő majd az én ma­il rokszedőm lesz, és a déli pihe* U nőben együtt hűsölünk majd- — minden szava megszámya- i- sodott.- Az én későn vetett búzám a még csak zséndült, amikor t már másutt kaszára érett a ka­* lász. Elszegődtem, s Veconka járta ki nekem, hogy amelyik a gazdánál az ő apja, meg báty­- ja arat, ott jusson nekem is három hold búza. Áraz nekünk; * mert Veconka lett persze a ma- a rokszedőm. ;- Nem emlékszem én arra, mi­lyen rendet vágtam, s arra s sem, mennyi időbe tellett, míg s- a három holddal végeztem, t, Egy hétből kitelt azért az ide­- je. De Veconka mindig a nyo- momban járt, arra emlékszem, * s az iszonyú fáradtságra, mert Is még soha nem arattam addig n '— s azóta sémi :s Tizedéből arattunk, s én r három mázsa búzához jutot- n tam. y Veconka dúdolt eleinte, az- s tán nagyokat hallgatott, ■ .- nézte karom lassuló lengését, s a kasza után elhanyatló ren- :- det. Kettőből csinált Veconka i. egy kévét, s néha három rend- '- bői. Jobban esett volna, ha be- i- szél, még akkor is, ha korhol i vagy siettet Még inkább Mfe aki Kisasszony napján, tehát szeptember elején húnyt el vá­ratlanul, s még a tarióhántást sem végezte el, még azt is rám hagyta. 1 Tizenkét és fél mázsa búzát kellett fizetnem a bérletért, két hold őszi búzát vetettem hát. a termésből tartalékolnom kellett vetőmagra és táplálá­somra, táplálásunkra is. Mert nősülést forgattam a fejemben. Huszadik évemet tapostam, s a házasodás illett is a jó gaz­dához. S alkalmat adott az ilyenféle gondolatokra Körözsi Veconka is, ősszel, hogy önkén­tesen segített a tengericsutka betakarításában. Tavasszal pe­dig kijelentette, hogy ő a mar­kot szedi utánam, ha én is úgy akarom. De még ott nem tartottunk! A tarlóhántásra igát kellett fogadnom. És még akkor a magágy sehol, mert az elődöm tengerije talpon! Végre novem­ber elején nekieshettem lelke­sen és soványan, hogy meg­Aratás! Mikor ezt a szót hal­lom, nekem egy egész eszten­dő képzik meg, s benne Körö­zsi Veconka olajosbama sze­me. Pedig annyi földem sem -volt, ahová a könnyen lecsep­penhetett volna. Egy szántó­vető, aggódó esztendőnek min­den reménye és öröme, ahogy a szántó-vetőnek a gabona be­takarítása jelentette mindig az év fordulóját. Nekem. mivel ;csupán egy évben arattam bér­letben a magamén, sem az­előtt, sem azóta, bizony emlé­kezetemben maradt minden ;napja és hónapja, de különösen iaz aratásnak minden órája és :perce is. : Először azért, mert húszéves Voltam, s minden szomorú és Vidám élményre fogékony, má­sodszor, mivel más szegény és Csővár emberek előtt jutottam iahhoz az öt hold bérlethez, -melyért alku és egyezség sze- int két és fél mázsa búzát kel­lett fizetnem holdanként, ép­pen úgy, mint az elődömnek, /NAAAAAA/VNAAAA^AA/^WAAAAAAAAA/VN ezek a nyugati bírók túl sokat engednek. — Szerintem nem erről van szó — így szólt közbe Zacce­rone. — Szabadna elmonda­nom az utolsó szó jogán, hogy a 4—2—4-es formáció magá­ban rejti a kíméletlenség mag­ját Amíg erről le nem szo­kunk, mindig él kell készül­nünk az efféle csúf jelenetek­re. — Persze, a Skajo sem szív­bajos — mondta az ügyész —, az is betartott kétszer úgy... — Maga nem lát, apus — kiáltott fel Harakiri megbot­ránkozva. — Vagy kancsal? A Skajo? Életében nem faultolt még, nemhogy alattomos tett­re szánná magát... A siralomházban elmúlt a rémekkel népes éjszaka. Pir- kadt Az őr kivezette a két ha­lálra ítélt gyilkost az udvar­ra. Ök riadtan pislogva nézték a két akasztófát. — Ne féljenek, kérem, nem lesz semmi baj, kérem — mondta vígasztalóan a hóhér. Felszólították az elítélteket, mondják el utolsó kívánságu­kat, ha van ilyen. — Persze, hogy van — mondta Harakiri emelt han­gon. — Játszassák ezentúl a Dingboát középmezőny-játé­kosként ... — Méghozzá a bal oldalon — szólt átszellemülten Trombó­zis. A gyóntató pap odalépett hozzájuk, magasra emelve a MÁTÉ GYÖRGY; ▼aocerone, ®ás néven „Ha­r-iss tenn & • Mtoraet; « 1/ JU kft* — szexen- W esőiére — csri — Alapjában véve én ta Jó J embernek Indultam — mondta : tompán Zaccerone — csak a szomorú körülmények vittek a 1 ’lejtőre. 1 — Én is így vagyok vele — . ezt tette hozzá Vaccerone. — Te, Trombi, mondok valamit. ] Menjünk el Innen most, tér­jünk jó útra... De nézd... A képernyőn a fekete képű Carbajral egyedül tör kapura, a mieink messze lemaradtak . mögötte. Trilotrello kétségbe- . esetten futott ki kapujából, de ez csak rontott a helyzeten: az ellenfél üdvöskéje, akiért egy- ' millió dollárt ajánlott fel a ■ Sanmigueldarena mögött álló J körevem, egyszerű mozdulat­tal átemelte felette a labdát, . amely szinte bevánszorgott csak a mi kapunkba. A fiúk kővé meredten álltak. ; De csak egy pillanatig. Trombó- . zis odalépett az alvó Tuttofet- ; tóné mellé, felemelte kését — Vágd, akár a disznót! — kiáltotta a feldühödött Haraki- : ri. — Mit vársz, hülye? Amikor a kerevet mögé tol­ták a fejétől megfosztott holt- ! testet ifj. Vaccerone ismét fel­figyelt: a képernyőn világosan ? látszott hogy a durva Juan > Fernandez kegyetlenül elhúz- > za a 16-oson Belül a helyzetbe > került Skajo lábát. — Tizenegyes! — ordította, s — Tiszta tizenegyes! De figyeld s ezt az elvetemült gyilkost nem s adja meg. S — Megadta! Megadta! — így s ujjongott fel Trombózis. — És 5 ha nem a Singboa lövi, akkor > lefizették őket rútul, cudarul. > Nem! Éljen: a Dingboa lövi! > Gól, gól, gól! > Az öröm csillapodtával Vác- < cerone egy imát rebegett a < holttest fölött majd így szólt: | — Jöjj, megtévedt ifjú! Kö- < vessél! Zaccerone megértette széllé- < mi vezérének elgondolását: < — Jelentkezünk a rendőrsé-<; gén, nemde? < — Természetesen. A bűnért i bűnhődnünk kell. < Az ügyész persze halált kért < az elvetemült fiatalemberek- > re. Vaccerone az utolsó szó io- s gán kijelentette: s — Nem kérek kegyelmet De S szerintem — és köszönöm, > hogy ezt itt elmondhatom — S nem volt elég, hogy a bíró > megadta a büntetőt: ki kellett > volna állítania azt a mocsok: > Juan Femandezt! >: — Vaccerone! — kiáltotta a > bíró. — Tíz tanút tudnék fel- | vonultatni ezen a szent helyen, > akik igazolnák, hogy én is S ugyanezt mondtam; persze, \ toosgás nélkül kinyílt A foglal­kozás nélküli fiatalember egy pillanatra megállt fülelt majd halkan jelt adott Társa a bűn- > ben, legif j. Zaccerone, más né­ven „Trombózis”, erre utána lopakodott És már bent is vol­tak az öreg vásári árus, özvegy Tuttofettáné hálószobájában. Körülnéztek. Hát bizony, a látvány, amely ott fogadta őket nem igazol­ta az előzetes tájékoztatást: elég szegényes bútorzat kopott rongyszőnyeg, régimódi ruha a széken. „Vérszag”, aki állítólag jól ismeri az öregasszonyt szegről-végröl rokonságban is van véle, még azt állította, hogy Estacado leggazdagabb nőjéről van szó. Hol tarthatja vajon a pénzét? A kövér, piros arcú asszony­ság tátott szájjal horkolt a süppedt kereveten. Ügy látszik, tv-nézés közben nyomta él az álom. a készülék nyitva ma­radt; éppen futballmérkőzést közvetítettek. Trombózis —, aki már elővette az éles kony­hakést — kutatni kezdett a pénz után, a fehérnemű kö­zött. De az okosabb, ravaszabb Harakiri visszahúzta. A kép­ernyőn érdekes akció bontako­zott ki: Skajo szélsebesen szá­guldott el a szélen. Scaffola és Juan Fernandez ollóba fogták, ám Skajó átugrotta az élébe meredő lábszárakat. Már-már úgy tűnt, hogy túlfut az alap­vonalon, amikór hirtelen be­adásra szánta el magát. Ding­boa, aki korábban keveset mu­tatta a csülkét, mint a párduc, vetette magát a labdára. — Lőjj! — kiáltotta volna Trombózis, ha Vaccerone mar­kát nem tapasztja a szájára. A két rossz útra tért ifjú ösz- szeölelkezve, lélegzetvisszafojt­va leste a jelenetet. S várako­zásukban nem is csalódtak. Dingboa heftijéről menthetet­lenül vágódott a laszti Aquire- zaballa kapus felett a bal fel­ső vinklibe. — Gól! — ordított volna fel önfeledten Trombózis, ha szel­lemi vezérének határozott köz­belépése meg nem akadályozza, meggondolatlan tettében. Bol­dogságuk nem ismert határt. — Te, pajtás — 6zólt kisvár­tatva Zaccerone és késének élét tapogatta — az én anyu­kám, szegény, éppen így aludt, mint ez a spiné itt... — Miért használsz a hölgyre Ilyen csúf szavakat? — felelte Vaccerone. — Nézd, ahogy mo­tyog álmádon, mennyi szívjóság tükröződik az arcán. És csinos, Men bizony. nyen c

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents