Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-07 / 211. szám

ök azok, akik új környe­zetükben nagy szemeket me­resztenek, akik félnek, hogy jaj, mi lesz itt? — akik min­denért lelkesednek, akik igye­keznek, és akik csetlenek- botlanak. Természetesen ez utóbbit nem a tanulmányi előmene­tel tragikusabb megfogalma­zásaként értjük, hiszen ezek még az első napok — új ru­hában, új könyvekkel, új kör­nyezetben, új emberekkel. Az óvodától a főiskoláig. ★ A Beloiannisz utcai legré­gibb egri óvodában tízóraihoz készülnék az idősebbek és a tízegynéhány főt kitevő „újon­cok” ... A tízórai nem olyan egyszerű dolog, sok minden előzi meg, többek között a kéz­mosás. A szappan még ugrik, mint „Tücsök Miska”, a törül­köző használata is hagy némi kívánnivalót maga után ... Az­tán helyet foglalnak a pici asztalok mellett a pici széke­iken, szemtől szemben a kakaó­val és a kiflikkel. A két kis napos pedig tereken elénekli: — Éneket is tanultatok? — Igen. Azt, hogy: „Kisis­kolás az én nevem, aki...” — tovább már nem tudom. Menni fog minden, csak gya­korolni kell. Nyolc év van rá az általános iskolában. S egy­szer csak mutálni kezd a hang, pelyhedzik a fiú bajúsza, és titkon kontyot próbál a lány. Elvégezni szépen a gimnáziu­mot, és felvételizni a főiskolá­ra, magyar szakra. Illyés Lászlónak ez már si­került. Sikerült szépen leérett­ségizni. Sőt, felvételizett a fő­iskolára is, igaz, érettségi után két évvel, s már egy hónapja az asztalon fekszik az értesítés: felvételt nyert! Hétfőn lesz az évnyitó, így az, hogy vajon a főiskola milyen lesz, csak ta­lálgatás tárgyát képezi. — Biológia—testnevelés szakra felvételiztem. — Két év után? ... — Igen, mert érettségi után bevonultam katonának. A má­sodik évben lehetőséget kap­tam arra, hogy alaposan felké­szüljek, s letehessem a felvé­teli vizsgát. Sikerült — erre a szakra csak hármunknak, így aztán augusztus 25-én le­szereltem. Négy esztendő múlva kezé­ben lesz a diploma, s ahogy annak idején tanárai „keze alatt” szép eredményeket ért el a sportban — sokszor szere­pelt középiskolai bajnokságok­Készülnek az új népművelési év tervei Hatvanban Aa óvodásé Dezsőké étvágyat, Hszpajtászok! Irlanda Dezsőké, miközben közelharcot vív a nagy kiflivel — j természetesen győz! — megengedi, hogy beszélgessünk — Bölcsődében is voltam — irienti ki. — Jó itt, az oviban? — Jó — mondja komolyan. •— A barátom, az Andris és a Jutka. — És mit csináltok? — Eszünk. Aztán már nem kell túl so­kat várni, jön az újabb erő­próba, az általános iskola. Itt kerül az ember először szembe a tudománnyal, s megkezdi a közelharcot véle. A tanításnak aznap délelőttre vége volt, az első osztály első hat napjának egyelőre napfényes vége. Az egri IV. számú általános isko­la udvarán két elsős ült egy kerti pádon. Elmélyedve tanul­mányozták a kömyezetismere­A gimnazista: Lipokvics Rozália Lípkovics Rozália Aldebrő- rSl került Egerbe, a Dobó Gim­náziumba. Éppen szünet volt; magyar óra előtt — Ezt szeretem a legjobban, a magyart... Egyébként a gimnáziumban orosz tagozaton vagyok. — Nem „Ijesztő” ez az isko­la? — Persze, hogy nem — mo­solyog. — Az igaz, hogy szo­katlan, de némi tapasztalatra már tettünk szert a gimnázium előtt, amikor a nyelvi előké­szítőn egy hetet töltöttünk Egerben, a Szilágyiban. — Bejáró? — Kollégista vagyok. Igaz, az épületet most javítják, így októberig a bervai lakótelepen vágyók a rokonaimnál. — Az osztály? — Jól érzem magam közöt­tük. Vidámak — olyanok, mint én... — Volt ideje a várost is megnézegetni? — Nem nagyon, mert sok a dolgom. Tanítás után mindjárt ebéd a kollégiumban, majd es­te hatig tanulószoba. Könyve­ket, füzetéket foglalni, tanul­ni... Jó jegyeket akarok. — Mi lesz tovább? — Egyelőre csak szeretnék _ A főiskolás: Illyés László (Kiss B, felvétele® ban — és a tanulásban, né­hány esztendő múlva már ta­lán tanítványaival ő is büsz­kélkedhet. Elsősök Az óvodától a fő­iskoláig. Von, aki nemrég in­dult, s van, akit a céltól már csak lépések, évekkel számí­tott lépések választanak el­ülnek a pa-dban, vagy állnak a tábla előtt, s körülöttük minden új. Űj és szép... Kátai Gábor Hatvan város népművelői is kétéves terv alapján végzik a munkájukat. Ez a terv a tava­lyi népművelési évben már vizsgázott. A népművelők ki­elemezték hibáit és eredmé­nyeit, és ennek szellemében láttak hozzá, hogy kiegészít­sék, új gondolatokkal frissít­sék fe). Mérlegen a tavalyi A tavalyi népművelési év Hatvanban nem volt hibátlan, de eredménytelen sem. A fel­nőttoktatást segítő munka pél­dául eredményes volt. A dol­gozók gimnáziumának első osz­tályos tanulói részére előké­szítő tanfolyamot szerveztek, a másod-, harmad- és negyed­éves esti és levelező gimnáziu­mi és technikumi tanulókat nyolcvanöt foglalkozásos kon­zultációval segítették a ma­tematika és a fizika elsajátí­tásában. Ismeretterjesztő akadémiák is szép számmal dolgoztak Hatvanban. Csak a munkás­akadémiákon 107 előadást tar­tottak. Legnagyobb érdeklődés a mezőgazdasági szakmai tanfo­lyamok iránt volt, de a ház­tartási, az elsősegélynyújtó, a nyelv- és a társastánc-tanfolya­mok is vonzották az érdeklő­dőket. A foto- és a városi művelő­dési otthonban dolgozó képző- művészeti szakkör mellett hasznos újításként húsz taggal honismereti szakkör működött, és csaknem 30 foglalkozást tartott az új csillagászati szak­kör. író—olvasó találkozók tették változatossá a foglalkozásokat, baráti esteken pedig csehszlo­vák, szovjet és lengyel elvtár­saikkal ismerkedtek a hatva­niak; Tizenöt alkalommal, átlago­san 30 fős látogatottsággal tar­totta foglalkozásait a TIT- klub, de volt eset, amikor a létszám a százat is meghaladta. A város ifjúsági klubja 22 fog­lalkozást tartott, és jó munká­jával elnyerte a „Város legjobb klubja” vándorzászlót. Három gondolat köré Elsősorban a tavalyi ered­ményeket kívánják átmenteni az új népművelési évre a hat­vani népművelők. Illetve eze­ket az eredményeket szeretnék tovább fejleszteni. Az új népművelési évben há­rom gondolatra összpontosít­ják a munkát. A párt IX. kong­resszusa anyagának ismerteté­se különböző fórumokon: klu­bokban, akadémiákon, előadá­sokon. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordu’ó- ja előkészítésének jegyében tartanak kiállításokat és fog­lalkozásokat. Végezetül pedig a forradalmi ifjúsági napok színesebb, várost átfogó meg­ünneplésére készülnek; Csillagászati hét Hatvanban Természetesen a fő koncep­ció mellett a részfeladatok ki­dolgozását sem hanyagolják el. Tudják, van még javítani­való az ismeretterjesztő előadá­sok terén. Szeretnék idén biz­tosítani a természettudomá­nyok előretörését az előadás- sorozatokban. A klubélet színesebbé téte­lére új gondolatokkal bővítik az ifjúsági klub tematikáját, amelynek fő feladata az ifjú­sági forradalmi napok meg­szervezése lesz. Azt is szeret­nék. ha a nyugdíjasok nemcsak sakkozással, kártyázással töl­tenék az idejüket a klubban, hanem tartalmasain szórakoz­nának. Előadásokat terveznek itt is és vendégek meghívását. Biztosan örömmel veszik a nyugdíjasok, ha a nyugdíjin­tézet munkatársa felel ügyes­bajos problémáikra. A zeneiskolával közösen ütőképes zenekart akarnak lét­rehozni a cukorgyárban. Szeptemberben a csillagá­szati szakkör szervezésében csillagászati hetet terveznek Hatvanban; A szakkör vezető­je előadásokat tart és a TIT-tffi kapott távcsövet a város kü­lönböző pontjain az érdeklődőik rendelkezésére bocsátják. A hatvani kiállítások száméit is emelni kívánják. A Műcsar­noktól, a szovjet követségtől kémek majd segítséget, és ter­vezik a guruló múzeum létre­hozását is. Ct. 9* Ötmillió férfiing, 6,5 millió pár női nylonharisnya, több szintetikns kötöttéin az fizietekben Az általános iskolás: Bandi ti könyvet. Az egyiket Polyá- kovics Bandikénak hívják. A másik neve körül azonban egy kis probléma volt. Ugyanis: — Téged hogy hívnak? — Kormos öcsi. — És mi a keresztneved? — Hát, úgy hívnak, hogy Kormos öcsi! — A füzetre hogy van rá­írva a neved? — Ügy, hogy: Kormos Gyu­la. — Na látod. Akkor hogy hívnak? — Kormos öcsi... — Az iskola jobb, mint ott­hon — szól közbe Bandika. — Miért? — Mert nagyobb az udvar, és otthon hinta sincs... És már tanultunk környezetet is, Ahol sok gyerek van a képen, %»eg tanító néni. XX — Az isten útjai kifürkész- heteüenek — mondta. — Bíz­nunk kell ben­ne, s mindent meg kell ten­nünk, ami vé­ges emberi erőnkből telik az antikrisztus legyőzésére! Spelmann szélt, s a ren­delkezésére ál­ló külön kato­nai repülőgé­pen visszauta­zott az Egyesült Államokba. Rosát éven­ként csak egy- egy hónapra, szabadsága idején látta Ro­wers, de az asszony min­den héten levelet küldött ne­ki. Ezekben általában semmi­ségekről írt, s sohasem mulasz­totta el közölni, miként áll a bankbetétjük. Tudatta a csalá­di eseményeket, valamint a kisváros pletykáit. Egy-egy le­vele olvastakor Rowersnek az az érzése támadt, hogy Rosa nem azért írt, mert mondani­valója lenne számára, hanem mert nagyon gondosan beléne- velték a kötelességérzetet. Naptárában ott szerepel, hogy minden szombaton levélben kell beszámolnia a hét esemé­nyeiről a férjének, s ezt éppen úgy nem mulasztja el, mint nem felejt el ajándékot küldet ni a helyi jótékonycélú nőegy­let karácsonyi bazárjára, vagy idejében kifizetni a gépkocsi­részleteket. Rowerset ez azon­ban kevésbé bántotta. Élte a világát. Adanától nem mesz- sze, Izmirben külön klub mű­ködött a NATO-parancsnokság tisztjei részére, s Francis ezt • Ebben a regényben a neveli költöttek, de maga a történet igaz. akem látogatta legszívesebben, itt töltötte legkellemesebben az idejét Akkor is Izmirben volt a klubban üldögélt amikor Iz­mir főterén több ezres tömeg gyűlt össze és tüntetésbe kez­dett. — Szabadságot! — Le a Menderesz-kormány- nyal! — Ki az amerikaiaíkkail A gyönyörű, a tengerre né­ző, süppedő szőnyegekkel bo­rított étterembe, ahová török csak pincérként tehette be a lábát, nem hallatszott semmi a tüntetésből. A pincérek to­vábbra is nesztelenül suhan­tak, s szolgálatkészen hajlong­tak. A zene halkan játszott, az ital jeges volt. az étel kitűnő. A tüntetés hírét egy alezre­des hoza, akit Norton — együtt vett részt Rowersszel ezen a kiránduláson — még Washing­tonból ismert, és aki a NATO- főparancsnokságon teljesített szolgálatot. — Mit csinálnak a tüntetők? — kérdezte Norton. — Itt egyelőre még semmit! — felelte az alezredes. — De Isztambulban már igen. Itt Attatürk szobránál állnak és énekelnek. Isztambulban azon­ban a diákok már megütköz­tek a rendőrséggel. Sok a ha­lott és a sebesült... Norton elkamorodott: — Mindenütt a felforgiatók! Ideje, hogy leszámoljunk a vö­rösökkel ... Az alezredes megrázta a fe­jét; — Mr. Norton, maga téved. Ezeket a tüntetéseket nem a vörösök csinálják. Ide vezet, ha a külügyminisztériumunk szűk látókörű! Ezek az embe­rek csinálják a nehézségeket nekünk, katonáknak. Törökor­szágra szükségünk van. És mi történik? A külügyminiszté­rium emberei olyan kormányt támogatnak, amely rablókból és sikkasztőkból áll... Ebben a pillanatban ért az asztalhoz a török pincér, hogy megkérdezze az alezredest, mit óhajt. Norton figyelmeztetően emelte fel a kezét, s az alez­redes elhallgatott. Amikor a pincér fölvette a rendelést, s távozott, Norton megjegyezte: — Vigyázni kell, közülük so­kan értenek angolul! A ruházati cikkek február 1-i árleszállítása kedvezően hatott a forgalomra. Egyes cik­kekből azonban a keresletet nem tudták kielégíteni. A leszállított áru ruházati cikkek többségének azonban csak most ősszel jön az igazi szezonja. A kereskedelem fel­készüléséről a Belkereskedelmi Minisztérium Ruházati Főigaz­gatóságán tájékoztatták az MTI munkatársát A nylon női harisnyából már júliusban 1 millió pár volt rak­táron. A hazai ipar két és fél millió párat ad, importból meg 3 millió jön, így a 6,5 millió pár mindenképpen kielégíti az igényeket. A leszállított áru 93 forintos férfiingből 300 000, a keresett olcsóbb Neva Tulipán ingből 170000 áll rendelkezés­re. Az év végéig kereken 5 millió férfiing kerül az üzle­tekbe, többsége 150 forinton aluli áron. Az alezredes bólintott: — Magukra szedtek valamit, amióta itt dolgoznak; De tő­lük nem félek, mert elégedet­tek. Megfizetjük őkel Amikor rájöttünk hogy a török főnö­kük sikkaszt és a bér egy ré­szét fizeti csak ki az emberek­nek, menesztettük. Most min­den ember elégedett. Mondják, miért nem csinál így a kül­ügyminisztérium? Miiért tűr­te, hogy Menderesz elsikkasz- sza a pénzüket? Ha idejében közbeléptek volna, most nem tüntetne a tömeg. És áldana bennünket, amerikaiakat, amiért megszabadítottuk őket ezektől a miniszterektől... Norton más véleményen volt: — Keletiek! Másképpen kell velük bármi, mint a nyugatiak­kal ; .. Az alezredes lassan dühbe gurult: — Persze, hogy keletiek... De nékik is enni kell! Ha azt akarjuk, hogy nyugodtam él­jünk a támaszpontjainkon, és Törökország valóban erős bás­tyája legyen a szabad világ­nak. ahogy ezt sokan mondják, akkor nem szabad tűrnünk, hogy az emberek éhezzenek. Mert különben az emberek maguk nem tűrik. S aztán ki tudja, hol áll meg a tömeg, ha egyszer elindul.., Norton nem tulajdonított túl­ságosan nagy jelentőséget a tüntetéseknek: — Semmi az egész, majd rendet csinálnak... — Azt hiszem, Mr. Norton, maga túlságosan optimista. Nem kaptunk még elég lec­két? Ott volt Kína, ott volt Egyiptom, ott volt Irak, s a jó ég tudja, még milyen ország! Japánban is mozgolódnak! Mi a szabadságot védelmezzük, s mégsem szeretnek bennünket, amerikaiakat Keleten! Mit gondol, ez miért van? A százados most már nem nőit olyan biztos a dolgábaiwt Szintetikus felső kötöttára- val soha sem volt ilyen jól el­látva a kereskedelem, mint most Kérdés, hogy a még nem ismert igényeket ez mennyire elégíti ki. Mindenesetre a ha­zai ipar a tervezettnél 52 ton­nával — 140 000-rel több szinte­tikus kötöttárut ad a kereske­delemnek az év végéig. Ezen­kívül ugyancsak többletként jelentkezik a már szeptember közepén forgalomba kerülő mintegy 300 000 darab angol, osztrák, olasz kötött holmi. Már szeptember közepén a tavalyinál kétszázhetvenezenel több nylonkombiné, köztük sok új fazon várja a vásárló­kat A darabáruk közül talán csak a szaténcsíkos, papiín férfi- és fiúpiasamából nem lesz elegendő, viszont bőségesen kapható hasonló mintás, ol­csóbb freskó pizsama. — A kommunista propagan­da, sajnos». — mondta této­ván. — Hagyja ezt az ostobaságot az újságíróknak — torkolta le az alezredes. — Ök úgysem áll­hatnak mással elő, amikor meg kell magyarázni a bizonyít­ványt De mi, egymás között, nyugodtan bevallhatjuk: azért nem szeretnek bennünket, mert nem viselkedünk szeretetre- méltóan. Nem, nem arra gon­dolok, hogy néhány katonánk megerőszakolt néhány lányt Előfordul az ilyesmi, egyébként sem a szüzesség korszakát él­jük! De nem gondoskodunk ar­ról, hogy azokban az országok­ban, ahol befolyásunk van, az emberek jól érezzék magukat! Ez a lényeg, Mr. Norton. A százados úgy érezte, alul­maradt a vitában. Nem tudott mit válaszolni. Rowers is hall­gatott. Aztán, hogy elvágja a kínos csendet, felállt — Ideje lenne már men­nünk — mondta: — Későre jár, s ha ilyenek a viszonyok... Az alezredes bólintott, e bú­csúra nyújtotta kezét: — Csak menjenek! Hosszú út áll még maguk előtt! És ilyen­kor legjobb, ha mielőbb haza­siet az ember. Most nem ildo­mos amerikaiaknak az utcán mutatkozni Ez csak olaj a tűz­re. Nékem elhihetik. Már 1945 óta a Kelet különböző orszá­gaiban szolgálok... Rowersék gépkocsiját Izmir főterén megtorpanásra kész­tette a tömeg, amely most már sokkal hangosabban tüntetett Az egyik ház nyitott ablaká­ban a rádió bömbölt, egy ri­kácsoló hang üvöltött valamit. — Menderesz! — mondta a sofőr, aki megtanult már va­lamit töröküL — Azt jelenti, be, hogy Isztambulban és Anka­rában rendkívül állapot (Folytatjuk^ Elsősök...

Next

/
Thumbnails
Contents