Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-30 / 231. szám
' VH J h , , . A •i’iVxViV'SW sS A\V A réséin*pg>ralanxiS tagffrnléseltrol jelentfffks Megszólaltak, akik sokáig hallgattak a gyöngyösi AKOV vezetőségválasztó taggyűlésén A beszámoló alaposan, részletesen elemezte a legutóbbi választás óta eltelt időszak eredményeit, tapasztalatait. Nem fukarkodott a bírálattal sem, akár a felsőbb vezetés, akár a saját üzemük hiányosságait kellett szóvátenni, de önkritikusan tárgyalta az alap- szervezet vezetőségének működését is. Még az indulatosabb fogalmazás is kifejezte a pártvezetőség, a párttagság elégedetlenségét az egyes, kevésbé sikeresen végrehajtott feladatokkal szemben, ezzel is hangsúlyozva a pártszervezet kommunistáinak törekvését a jó munkára. Az üzemegység munkájáról Ha volt is sikertelenség az elmúlt évben, amikor tízmillió forint adóssággal kellet elszá- molniok december végén, az idén már büszkélkedhetnek is az AKÖV gyöngyösi dolgozói. Nemcsak azal, hogy a IX. párt- kongresszus tiszteletére megszervezett munkaversenyben jelenleg a negyedik helyet mondhatják a magukénak az ország valamennyi autóközlekedési vállalatának sorrendjében, hanem azzal is, hogy a zöldáru-fuvarozás feladatainak végrehajtását olyan szinten végérték el hogy kiérdemelték a vezérigazgatóság vándoriserle- gét sőt azt egy hónapra ismét maguknak tarthatják. Ebben a munkában a gyöngyösieké a dicsőség hiszen a zöldáru-fuvarozás itt jelentkezik döntő töbeégében. Persze, van még javítanivaló is a munkában. Elég gyakori a fegyelmi vétség, amelynek száma ugyancsak csökkent tavalyhoz képest, de az idén is már közel százötven esetben kellett fegyelmi felelősségre vonást alkalmazni. Általában nem nagy mulasztásokat kell számon kérni a hibázó dolgozóktól, de elég gyakran szükség van a szigorra. Ebből a tényből fakad az egyik fontos feladat, amivel a jövőben többet kell törődni, mint eddig. j A pórtéléiről ‘ Mindenki úgy mondja, hogy e legutóbb megválasztott pártvezetőség lényegesen eredményesebben dolgozott, mint az elődje. Képes volt a párttagokat összefogni, mozgósítani, segíteni a gazdasági vezetőségnek és példát mutatni a pár- tonkívülieknek a helytállásban, a kumm un isták személy szerint is motorként lendítették előre dolgozó társaikat a tervek teljesítésében. A fejlődés tehát határozott, kimutatható, tényszerű. A belső pártéletnek azonban fellelhetők még a hiányoságai is. Néhány párttag nem tartja kötelességének, hogy a taggyűléseken részt vegyen, hogy a tagdíjat rendszeresen fizesse. Még ha azt is hozzászámítjuk, hogy beosztásuk miatt a gépkocsivezetők vagy a szolgálattevők nem minden esetben tudnak munkájuk miatt a taggyűlésre eljutni, még ennek ellenére sem magyarázható a távolmaradók rendszeres hiányzása a taggyűlésről. Még kevésbé indokolható az a passzivitás, amely jó néhány párttag jellemzője: távol tartják magukat a napirend fölötti vitától., nem mondanak véleményt a taggyűlésen, legfeljebb a folyosón vagy a munkahelyen közük gondolataikat társaikkal. * Az elmúlt két év alatt tehát sikerült ugyan lényeges változást elérni a pártmunkában, de még tennivaló is maradt a következő évekre. Kitörő indulatok Olyanok is szót kértek, akik már évek óta hallgattak. És most eddigi magatartásukat indokolták meg, olykor áthevített szavakkal. Mintha hirtelen átízott volna a légkör. Mi történt? Azok, akik az évek óta tartó hallgatás után felálltak a székükről, mind azzal érveltek, hogy a félelem fojtotta beléjük a szót eddig. Mert valamikor ők is kommunista őszinteséggel kimondták véleményüket, bírálták bátram a gazdasági vezetést is, ha erre okot adott, de a következménye az ilyen szókimondásnak minden esetben a megtorlás volt. Megtanultak tehát hallgatni, még akkor is, ha közben kommunista megMUNKÁSARCOK A vulkanizáló Fekete mint az „ördög” ... Mégis mosolyogva tiltakozik: dehogy hagyná abba szennyes mesterségét! Pedig aligha a megszokás beszél belőle, hiszen csupán esztendeje még, hogy ezt a szakmát választotta, a Mátravidéki Hőerőmű szállító részlegétől ide jött a koromhegyek mögé, gumit vulkanizálni... Miért éppen itt kötött ki Szabó István hajója? Azt mondja, hogy nem másért, mint a szabad szombatok kedvéért. A gumiipari ktsz- ben ugyanis csupán öt napot dolgoznak egy héten, s így két teljes napja marad mindig a családra, a ház körüli munkára, a pihenésre. No meg persze — nem tagadja — itt a forint is több valamivel. Pontosan 253-mal. .. X herédi ember úgy gondolja, hogy jól választott. Igaz, hogy az új szakma sok piszkot hozott, a gépek mellett olykor szinte kibírhatatlan a hőség, de a szombatokért, a jó fizetésért — érzi — meg tudja szokni. Jó hónapg itt tanulta a mesterséget a pesti emberektől. Odafigyelt, érdeklődve leste minden szavukat, mozdulatukat, s egy-kettőre belejött maga is. Most már önállóan dolgozik a 20 atmoszférás présgépen: felvonó gumihevedereket, sze- lektorohoz használatos verőléceket, targoncakerekeket, ékszíjakat vulkanizál, „ördögi”, de nem ördöngős munka — magyarázza —: a „felépített” anyagot a szerszámba helyezni. a szerszámot pedig a présbe. Ennyi az egész. .. Ritka szakmája van, jó is. rossz is. Ezt a munkát azonban nem hagyná abba semmiért sem. Pedig csak egy éve végzi.. (—ni) győződésükkel kellett harcot vívniok, ha olykor válságba is kerültek önmaguk előtt is elítélt meghátrálásuk miatt. Most már azonban nem bírják tovább visszafojtani a gondolataikat. Ami a szívükön, az a szájukon is: ezt kívánja tőlük kommunista meggyőződésük. Elkésett bírálat A felszólalók keserűsége érthető, kitörő indulataik szinte természetesek, legalábbis annak fogadhatók el, illetve annak kellene elfogadni, ha a bírálat nem késett volna néhány évet, ha a felemlegetett négy év óta nem változott volna meg a párt- és gazdasági vezetés az üzemigazgatóságnál. A mostani vezetőkre azonban a megtorlás vádját nem lehet ráfogni. Mert más felszólalók azt is elmondták, hogy a most leköszönő párttitkár és pártvezetőség mindig elfogadta és igényelte az őszinte szót. De ugyanez illik az üzemigazgatóra is. Akik tehát évek óta hallgattak, ok nélkül hallgattak, négy év óta feltétlenül ok nélkül. Hogy egykori sérelmeiken nem tudták túltenni magukat, azért a mostani vezetőket nem hibáztathatják. Remélhetőleg ezentúl aktívan bekapcsolódnak a pártszervezet vitáiba, hozzájárulnak a taggyűlések eredményességéhez véleményükkel, gondolataikkal. Valami félreértés A felszólalók közül többen hangoztatták, hogy ezen a taggyűlésen most nem a bírálat a lényeg, hanem a választás. Az ünnepi jellegű tanácskozáshoz nem illik a bíráló hang, a hibák felsorolása. Ez bizony így tévedés. Egyfelől azért, mert a vezetőségválasztó taggyűlésen is élni kell a kritika és önkritika fegyverével, ha erre szükség van. A kommunistáknak soha nem lehet olyan ünnepi pillanatuk, amikor a jobb eredmények céljából ne lenne kötelességük a hiányosságok megvilágítása. Másfelől a vezetőségválasztó taggyűlésnek nem csak a választás a feladata, hanem az eltelt időszak értékelése is, ezért hangzik el a beszámoló is. Igaz, az értékelés feltételezi az eredmények • felsorolását is. Mert azokat sem kell elhallgatni. Az eredmények mindig hatótényezők, a további sikerekre buzdítanak. A valódi, őszinte értékelés tehát a hibákat és az eredményeket egyaránt megmutatja. G. Molnár Ferenc NAPI NYOLC ÓRA Ügy hívták, hogy: Schweiz. Aranykeretes szemüveget viselt, és egygombos zakót. Minden reggel, pontosan fél hétkor felébredt, arrébb tolta a feleségét, kiszállt az ágyból, és gondolkozni kezdett. Ez tartott ikörülbelül két percig, majd be- \lebújt a papucsába, néhány ^percre távozott, aztán visszajött. Háromnegyed hétkor szokott fésülködni. Ezután megmosakodott, először a kezét, majd az arcát és a nyakát. Gondosan megtörülközött, miközben a felesége már előkészítette a reggelit, és a gyerekeket. — Na, mi volt tegnap? — kérdezte csak úgy áltában. A gyerekek elmondták, miközben a tejeskávét szürcsölte. Ezután felöltözött, s közben arra gondolt, hogy az élet rendje: születés, házasság, gyerek, meg elhalálozás. Közben esetleg munka is. Újra megfésülködött, fogta a táskáját, és elment hazulról. Az irodába ment, ahol háromméteres számoszlop vár- j ta, meg két könyökvédő. Kö- t szőni, leült, elővette a tintace- (ruzáját, megnyálazta, majd 1 megigazítva aranykeretes szem- süvegét, kezdte összeadni a szá- 1 mókát. Délben felnézett, s amidkor látta, hogy a többiek ebé- jdelni indulnak, elővette a zsíros kenyereket, amelyek kizé S gondoljuk, hogy a vállalat dolgozói rövidesen meg is találják majd a módját annak, hogy az átmeneti nehézségek, a különféle anyagproblémák ellenére is utolsó fillérig teljesíthessék vállalásaikat Űj ötletek, módszerek megvalósításával behozzák majd a jelenlegi hátrányt, hogy méltóképpen köszönthessék a kongresszust. A Heves megyei Vízmű Vállalatnál már jóval sikertelenebb startról adtak számot Egész esztendőre tett 803 ezer forint értékű vállalásukból — az üzemek eddig valójában csak 171 ezer forintot teljesítettek! Szolgáltatási tervüket ugyan valamennyien túlteljesítették, de a hatvani üzemeg%r ségen kívül mindenhol lema» Tadtak az építésben. S a központi építő részleg is mindösz- sze 54,3 százalékig végezte el feladatát! Annak idején pedig úgy fogadták az üzemek dolgozót, hogy október végére beváltják szavukat. Addig azonban már csupán egyetlen hónap van hátra Egyelőre sajnos úgy néz ki, hogy csak a csoda segíthetne. De csodára azonban még a vízműveknél sem számíthatnak! Nem is várhatnak rá. helyette sürgősen cselekedni kell* Jelenleg teljes ütemben folynak az építkezések. Jó munkaszervezéssel, akarattal, szorgalmas igyekezettel négy héj alatt is sokra lehet menni. Meg kell hát próbálni! Hátha nem is olyan lehetetlen pótolni a lemaradást... (gyónt) paprikát préselt a felesége, alaposan megsózva, mert úgy szereti. — Milyen ember ez? — kérdezte egyszer valaki Sitkutól, a főelőadótól. — Jó munkaerő, kérlek- Mindent megcsinál, kérlek. Kérlek. — És ... amúgy? —1 Amúgy, kérlek? Hm ... Látod, erre még nem is gondoltam. Schwetz megette a zsíros kenyereket, aztán tovább folytatta a számok összeadását, és észre sem vette, hogy a többiek beszélgetnek valami közös kirándulásról. Nem érdekelte az ilyesmi. Ricsaj, fölösleges. Amikor körülbelül négy és fél méternyi számoszloppal végzett, lejárt a munkaidő. Pontosan fél ötkor felkelt az asztaltól, eltette a tintaceruzát, megigazította aranykeretes szemüvegét, köhentett, és elindult hazafelé. Észre sem vette a plakátokat, ahol izgalmas filmeket, operettet, új könyveket, bajnoki mérkőzést, és méhpempőt hirdettek. A felesége még nem volt otthon, a gyerekek sem. Együtt mentek valahova. Menjenek. Leült a nagy karosszékbe, és a sarokba bámult. Majd felállt. s kissé bizonytalanul elöSM&nfiitMn 3 1966. szeptember 30., péntek ] A vette a családi fényképalbumot, j Csak úgy találomra nyitotta ki, j pont ott, ahol anyaszült mezte-' lenül ült anyja ölében. Négy-] venhét esztendővel ezelőtt. AI kép már kissé sárgult, itt-ott j berepedezett. Sokáig nézte, s azon vette észre magát, hogy\ semmi nem jut az eszébe. Las-\ san, meggondoltan összegyűrte', a fényképet, s üresnek érzett! mindent. Letelt a napi nyolcé óra, és utálta a semmittevést, j Minden délután semmittevés. ■ Vasárnap egész nap semmittevés. Rettegett a vasárnapoktól, I meg tudta volna fojtani az ünnepeket. Gondolt egyet, elővett egy papírt, sok számot írt rá egy-'' más alá, majd kezdte őket ösz- szeadni. A nullákkal már majdnem végzett, amikor mást gon-1 dőlt. Bedobta a papírt a kály-' hába, és kiment a konyhába. A konyhaszekrény fiókjai, mint minden rendes háznál, sokféle limlommal voltak tele. Dugóhúzó, penészes bors, szakadt törlőruha, kalapács, szegek, reszelő, kenyérhéj, spárga- gomotyag és néhány gerezd fokhagyma. Az órájára nézett, felhúzta, majd elővett egy kötelet, és felakasztotta magát. Hogy ne unatkozzék. Kátai Gábor A tavalyi jó munkája után élüzem címmel kitüntetett Heves megyei Építőanyag- és Vegyesipari Vállalat dolgozói hírnevükhöz méltóan igyekeztek az eltelt hónapokban. Termelékenységi tervüket több mint 500—500 forinttal teljesítették túl, harminckilencezer forinttal tetézték meg lakossági szolgáltatással kapcsolatos vállalásukat, s 2400 helyett 3200 normaórát takarítottak meg augusztus végéig! Ezenkívül jelentősen csökkentették a se- lejtet s százkillencvenegy óra társadalmi munkaórával végez, tek többet mint ígérték az év elején. A javító-szolgáltató üzemben különösen a lakatos, az üveges és a cserépkályhás brigád, Szilvásváradon pedig a köbá- nyászok munkacsapata ért el kiemelkedő, száz százalékon felüli teljesítményt! Ezek az eredmények kétségkívül értékesek, ám nem szabad elhallgatni, hogy a tisztes sikerek csillogását némi homály is tompítja. 22 ezer forinttal emelkedett ugyanis az anyaghányad, a fajlagos fel- használásnál nem tudták elérni a tervezett megtakarítást.. S meglehetősen nagy — több mint 500 ezer forint értékű — lemaradás mutatkozik a tervezett termelési értékkel szemben. Jóllehet, hogy ez utóbbi nem a vállalat dolgozóin múlott. Tudniillik időközben bizonyos árváltozás történt a cserépkály. ha-beépítésénél, a szilvásvára- diák az értékesebb kohászati alapkő helyett az olcsóbb útalapkőre kaptak diszpozíciót. A kálilak pedig a mozaiklapgyár- tás megfelelő szemcsenagyságu alapanyagát és a csövekhez szükséges cementet nélkülöz ték sokáig. Az adott szónak azonban mindenképpen súlya van * különösen ha az Ígéretet élüzemben tették! Tanácsi vállalatok a kongresszusi munkaverscnvhen IJ étköznapi kuteejű, ősz fejű férfi mutatkozott be szombaton a Magyar Sajtó Házáhan megtartott sajtóértekezleten az újságírók, a televízió munkatársai, s rajtuk keresztül az ország nyilvánossága előtt. Kiss Nándor hálókocsi kalauz, aki hét esztendeig vezette orruknál fogva az amerikai titkosszolgálat tisztjeit, nagyszerű példáját adta hazaszeretetének, hazafiságá- nak. ö. akit az USA kémügynökei megvásárolhatónak tartottak és akinek nagy pénzösszegeket ajánlottak fel, ha szolgálatúkba szegődik, a dollárok helyett hazája mellett döntött. Nemcsak azonnal jelenteti te idehaza, hogy odakint milyen ajánlatot kapott — ebben még esetleg a büntetéstől való félelem játszhatta volna a főszerepet —, hanem a magyar hatóságok kérésére vállalkozott is rá, hogy segít a magyar elhárításnak a harcban. Hét esztendeig tevékenykedett, mint „amerikai kém” — közben számtalanszor odakint, határainkon túl. a szó szoros értelmében életét kockáztatva nézett szembe ellenségeinkkel, akik megvásárolt emberüknek hitték. Kiss Nándor bátorságának és más hazafiak áldozatkészségének köszönhető, hogy az illetékes szervek fontos információkhoz jutottak az idegen hatalmak kémei ellen, hazánk biztonságáért folytatott harcukban. Ha még képesek gondolkozni, most is elgondolkozhatnak a nyugati emigrációban élő és jövedelmüket hazaárulásból húzó gyászmagyarok azon: vajon mi ér többet? A dollár, vagy a haza? Az érdemtelenül élvezett jólét, vagy a tisztesség és a becsület? ök már régien olyan választ adtak önmaguk számára erre a kérdésre, amelynek hallatára tisztességes magyar embernek felkeveredik a gyomra. Kiás Nándor habozás nélkül utasította visz- sza a júdáspénzt, hogy önzetlenül szolgálatot tegyen hazájának. Ügy viselkedett, hogy kéz- szorítást érdemel mindnyájunktól, akinek drága ez az ország, ez a föld, ez a nép. ■L’ yugodtan állíthatjuk — anélkül, hogy Kiss Nándor érdemeit kisebbítenénk —, hogy adott esetben nagyon sokan hozzá hasonlóan cselekedtek volna. Mert a hazaszeretet, 'a hazafiság nagy erő. Tudták ezt egykor az uralkodóosztály propagandistái. amikor igyekeztek eltorzítani az emberekben a nemzeti érzést. Azon munkálkodtak, hogy a hazafiság helyébe sovinizmus és nacionalizmus lépjen. A nép legjobbjai azonban egy pillanatra sem hagyták magukat megtéveszteni. Akárhogyan is igyekezett magát nemzeti színűre mázolni a Hitlert gátlástalanul kiszolgáló Horthy-fasizmus, hiába igyekezett hazaárulással vádolni azokat, akik a nép, a haza igazi érdekeit képviselték, ez a törekvése nem járhatott sikerrel. Ha a nacionalizmus és sovinizmus mérge valamikor elég széles köröket is megfertőzött, — úgy, hogy maradványai még ma is fellelhetők —, ma már milliók vallják tettekkel magukénak a szocialista hazafiságot. Nem frázisok és nem is elsősorban a propaganda győzte meg az embereket, hanem az a hatalmas fejlődés, amely hazánkban, a szocializmust építő Magyarországon végbement. Aki igazán szereti hazáját, az életének legfőbb mércéjévé a haza üdvét teszi. A legutóbbi két évtized fejlődése pedig azt bizonyítja, hogy a magyarság boldogulásának útja a szocialista Magyarország Aki a szocializmus ellensége az a magyarság ellensége is. Igaz, nem mindig könnyű eligazodni az egyre bonyolultabbá váló világban. Hála a technika fejlődésének, a jó öreg Föld, — jóllehet méretei változatlanok maradtak —. mostanában alaposan összezsugorodott. Az egész világon utaznak az emberek: látni és tapasztalni akarnak, megismerni más népek életét, sorsát. Sok százezer magyar utazott külföldre a legutóbbi esztendőkben, s ugyancsak megnőtt a beutazó külföldiek száma. A kiutazók többsége alaposan körülnéz, de a világ megannyi csodájának láttára sem felejti el, hogy ő magyarnak született, olyan országban amely — így hozta a történelmi fejlődés —, egyelőre még nem mérhető a legfejlettebb, a legszerencsésebb országok mércéjével. A hozzánk látogató külföldiek többsége is azt vizsgálja, hogy a háború után nagy hátránnyal induló Magyarország miként szünteti meg népe szorgos munkájával. ezt a régről itt maradt elmaradottságot. Elismeréssel adózik a magyarság munkaszeretetének és tehetségének a tények alapján, még akkor is, ha olyan országból jött, amely gazdagabb, jobbmódú, mint a miénk. 'T'udjuk. az Egyesült Álla- A mokban sokkal inkább gépesítve van a mezőgazdaság — nálunk mégis öröm, hogy már kombájnokkal aratunk elsősorban. Több százezren látták, hogy Bécsben jó néhány aluljárót építettek: mi alig várjuk, hogy a második elkészüljön. Olyan országban dolgozunk, amely két évtizeddel ezelőtt romokban hevert, amelyet hárommillió koldus hazájaként ismertek. Ma Magyar-» országon nem éhezik, nem fázik senki, a gyermekek nem sírnak egy karéj kenyér után. Nehezen érti meg ezt az, aki olyan országból jön, ahol mar évtizedekkel ezelőtt is így volt. Ne beszéljünk most annak a másik világnak az árnyoldalairól. Elégedjünk meg csak any- nyival, hogy megemlítjük: aa élet azért ott sem fenékig tejfel s az életszínvonal nem magasabb annyival, amennyit a gépkocsik száma és a kirakatok fénye mutat. De vajon, ha öt- ször-hatszor olyan gazdagok lennének azok az országok, mint amilyenek, vajon ez csökkentené annak a hatalmas haladásnak történelmi jelentőségét. amelyet mi megtettünk? Vajon, ha minden dollár tízszer annyit érne, mint ameny- nyit ér, vajon meg lehetne-e vele fizetni annak a munkának az örömét, amelyet akkor érzünk, amikor hazánk gyarapodását látjuk? A válasz nem kétséges. Az „übi bene, ibi patria”, az „ahol jól megy dolgom, ott van a hazám” gyökér- telen szemléletét már a régi rómaiak is megvetették. 1/ iss Nándor vissaautasí- ' tolta a felkínált dollárokat s élete kockáztatásával tett szolgálatot hazájának. Száz- és százezrek a hétköznapokon, a maguk módján tesznek bizonyságot hazaszeretetükről. Azok, akik úgy gondolják, hogy pénzzel minden megvásárolható, gyakran lobogtat- jánk felénk — a szó szaros és jelképes értelmében is — a dollárkötegeket. Se nem irigyeljük, se meg nem kívánjuk azokat. A mi dolgunk, hogy a Földnek ezen a részén, amelyet ma Magyar Népköztársaságnak hívnak, az itt élő emberek számára boldog életet, biztos jövőt biztosítsunk. Sokat kel* fáradoznunk, áldozatokat is hoznunk, de örömmel tesszük Az oly sok dicsőséget és oly sok bukást megért magyar történelem új, minden eddiginél dicsőbb fejezetét írjuk. Pintér István Dollár és hazafiság
