Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-27 / 228. szám

TXZBvfítt&yrfilítnzftí fétenffuhi Az egész városért érzett felelősséggel tanácskoztak az Egri Városi Tanács kommunistái Hl minek mcjilhní? Hegyei esztergályos vetélkedő Király Lajos lett a% első . Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter azt a külö­nös dolgot találta mondani, hogy „a Németországban lé­vő szovjet csapatok jelenléte agresszív jellegű!” Mostanában ez a szó, hogy agresszív, igen használatos lett a világpolitikában oly­annyira, hogy a legmagasabb nemzetközi fórumon is kísér­letet tettek meghatározására. Mármint arra, hogy mit rejt magában az agresszivitás fo­galma. Miközben közszájon forog ez a szó, sokan lelik ér­telmetlen halálukat s érthe- telten módon pont azok ke­zétől, akik oly nagy előszere­tettel használják... Kissé hasonlít ez ahhoz az ember­hez, aki gpndol magában egyet, és sírva, reszketve agyonveri a másikat, mert azt álmodta, hogy a másik akar­ta őt agyonverni. Nos, von Hassei kijelentése mégsem hatott a szénzáció erejével, s ez nagyon is érthető. Vajon a nyugatnémet politikai — más szó hirtelen nem jut az eszembe: irányvonal eddigi húsz esztendeje feljogosít­ja-e vezetőit e szó használa­tára? Azokat a politikai sze­mélyeket, akik „dicső” elő­deik halva született elképze­léseit igyekeznek szorgalma­san exhumálni? Ragaszkodni egy olyan el­képzeléshez, amely megvaló­sítása esetén az emberiség nagy részének elpusztítását eredményezné, érthető módorí nem vált ki szimpátiát, még akkor sem, ha a győztes ha­talmai^ egyike, az Egyesült Államok, felrúgva egy egyez­ményt, háborús tűzfészket igyekszik teremteni Európá­ban egy elképzelt atlanti tár­sadalom egyik pilléreként. Nyugat-Németország az „erős báty” védőszárnyai és segítő karjai között így természetes, hogy elfelejti: egy hajdani háborút vesztett ország része, ámennek inkább azon kel­lene igyekeznie — miképpen ezt az NDK teszi —, bo«-v el­játszott politikai becsületét visszaszerezze. Vajon miért sikerül ez a Német Demok­ratikus Köztársaságnak? Te­rületén az emberek a békén munkálkodnak, olyan világot igyekeznek maguknak terem­teni, amely elfeledteti a múlt tragédiáját. Nyugat-Német­ország vezetői pedig oly mó­don igyekeznek a becsületet visszaszerezni, hogy nukleáris fegyverekért könyörögnek, hogy békétlenkednek az Ode­ra—Ncisse határ miatt, hogy félreérthetetlen harci straté­giát dolgoznak ki a Bundes­wehr számára, hogy megbo­csátanak a világégést és né­pük szenvedését okozóknak, sőt: velük karöltve álmodoz­nak újabb vér-óceánról. A politikai becsületet összeté­vesztik egy őrült presztízzsel, amit revansnak is, neveznek. Tehát a szovjet csapatok jelenléte „agresszív jellegű”. És az amerikai csapatok je­lenléte? Annak az országnak a hadserege, amely Délkelet- Azsiában szintén „agresszió­ra” hivatkozva népirtással fog­lalkozik? Tovább is mehe­tünk. A potsdami egyez­ményt figyelembe véve Nyu­gat-Németország vezetőinek még az amerikai csapatok je­lenléte ellen sem volna joguk tiltakozni. Persze, az ilyen til­takozás nem lenne „politikus” a számukra, nem is beszélve arról, hogy az Egyesült Álla­mok már régen elfelejtette, miért is írta alá a potsdami egyezményt... A nyugatné­met vezetés még csak azt sem hajlandó tudomásul ven­ni, hogy egyes politikusai jó- zanabbul ítélik meg a Szov­jetunió nemzetközi szerepét. Egyáltalán: elfelejtik, mit je­lent az, hogy hábonít vesztett ország. így érthető Helmut Schmidt szociáldemokrata politikus kifakadása a Bundestag vi­táján: „Nyugat-Németország saját merevsége miatt elszige­telt pozícióba kerülhet”. 'kátaO A területi döntök után va­sárnap került sor az egri Fi- nomszerelvénygyárban a KISZ központi bizottsága és a Ma­gyar Televízió felhívására megrendezett esztergályos ve­télkedő megyei döntőjére Az izgalmas versenynap megnyitóján megjelent Hazai Béla, a Heves megyei Pártbi­zottság titkára. Molnár Zoltán, a KISZ központi bizottságá­nak ifjúszakmunkás-felelőse. Sebestyén János, a KISZ megyei bizottságának első tit­kára üdvözlő szavaiban el­mondotta, hogy a IX. párt- kongresszus tiszteletére indí­tott vetélkedők elősegítik az ifjúmunkások között az eszter­gályos szakma szeretetét Cél­ja még, hogy a VIII. osztályos tanulók figyelmét ráirányítsa erre a jelentős szakmára. Pák Lászlónak, a Mátravi- déki Fémművek főmérnökének vezetésével az ismert szakem­berekből álló nyolctagú zsűri előtt elkezdődött a nagy ve­télkedő. Á verseny első része elméle­ti számonkérés. Egy kis töp­rengés a kérdések felett, aztán a nagy teremben a kis aszták kák mellett egymás után ha­jolnak a fejek a papírok fölé. Ceruza, vonalzó, logarléc kéz­nél. Megadott értékek alapján csavarokat méreteznek, kúpos, ságot számítanak. Menetes csatlakozó axonometriái rajzá­ról három vetületet rajzolnak, majd műhelyrajz után egy al­katrész megmunkálási sorrend­jét készítik el. Az izgalom a gépcsarnokban fokozódik. Bocsi Józsefnek a saját gépét sorolták. A verseny szabálya szerint helyet kellett cserélnie szomszédjával, Vincze László siroki esztergályossal. A hatvaniak először meglepve nézték a Tos—1500-as eszter­gát, bizony a munkahelyükön ők nem ilyen géptípusokon dolgoznak. Kameniczki Antal, az iparitanuló-intézetek me­gyei igazgatója, a zsűri tagja, kedélyesen magyarázza: arra számítani kell, hogy a tv kép­ernyője előtt sem a saját gépü­kön fognak dolgozni... ünnepség Tarpán pát-Ukrajna dolgozóinak üd­vözletét tolmácsolta N. N. Sze- menyuk, a beregszászi kerületi pártbizottság első titkára. Be­jelentette, hogy Beregszászon utcát neveztek el Esze Tamás­ról. A déli órákban leplezték le Esze Tamás szobrát, Németh Mihály szobrászművész alkotá­sát. Itt Erdei Ferenc mondott avatóbeszédet. Délután a Magyar Történel­mi Társulat tagjai megkoszo­rúzták Bajcsy-Zsilinszky End­re tarpai síremlékét. A Hideg és Meleg Vizet összepárló Kö­zűiét — a továbbiak­ban HMÖK.— munka- értekezletén véletlenül éppen a munkáról volt szó. De va-lahogy ne­hezen nyílt meg a hall­gatóság szpzsilipje. Ezért a napirend elő­adója a 14. „Tessék, szaktársak, csak. bát­ran” bizta-tás után, a következő szavakkal próbálta megnyitni a szózuhategot, vagy leg­alábbis a szava-k cser­melye elöl a rögöket eltávolítani. „Tessék, szaktársak, csak bát­ran, csak őszintén! Mondja meg mindenki határozottan és nyíl­tan a véleményét, aki igazat mond, semmi bántódás nem éri, nem érheti.” Korsós, aki állandóan a kútra jár, a hátsó sorokból nyújtotta bá­tortalanul jelentkezés­re a kezét: „Megmon­dom őszintén, hogy Pa­lacki előadó kartársam nem megfelelően szer­vezi meg a munkámai. Igaz, hogy én csak egyedül járok a kútra és itt nagyobb koope­ráció magvalósítására nincs lehetősége Pa­(Bumeráng, lacki kartársnak, de mégis előfordul, hogy elmegyek a kútra, vagy nincs víz, vagy van víz, de akkorra éppen csúsztatást ír elő ré­szemre Palacki kar­társ. Megmondom ószintén, engedelmük- kel enyhe kritikát is gyakorolva, ez egy kis­sé helytelen. Nemde? Csak ennyit akartam monda.ni” A következő felszóla­ló Palacki előadó. — Kartársaim! Megmon­dom őszintén, szinte a meghatódottság őszin­teségével, nagyon kö­szönöm Korsós kartárs harcos, bátor kritikáját. Köszönöm... köszö­nöm ... Nagyon sokat segített abban, hogy a kooperáció eddig meg­nyilvánuló hibáit kikü­szöböljük . .. Köszö­nöm, Korsós kartár­sam ... Köszönöm, kaf- társak. Az első sorból Pára nyújtja a kezét, a pár- lórészleg vezetőjé­nek harmadik helyet­tese kér szót. „Kartár­sak! A részlég megbí­zásából négy kartársam nevében emelek szót. Szerintem a hideg és a meleg víz aránya az összepárolásnál neVn megfelelő. Érzésem sze­rint sokkal több mele­get kellene hozzáadni, hogy a megfelelő lan- gyot elérhessük. És őszintén szólva, er­ről nem mi tehetünk, hanem Csapos kartárs, akinek mi már ezt nemegyszer szóvá tet­tük ...” A Pára utáni felszó­laló teljesen véletlenül Csapos kartárs. Imi­gyen szól: „Van vala­mi abban, amit Pára kartársam, köztiszte­letben álló harmadik helyettesem mond. De! Van itt egy hiba! Pára kartárs nem összefüg­gésében, hanem kira­gadva szemléli a dolgo­kat. Kérem, a dolgo­kat csak globálisan, el­lentmondásaikkal együtt vizsgálhatjuk, mert így közelíthetjük meg a valóságot. Szél­sőséges példákkal, ese­tekkel nem sokra me­gyünk. Ezt Pára kar­társamnak is látnia, kell, ha kritikai szavát segítő szándék veze*i. Csak ennyit akartam mondani...” Apály nem is nyújt­ja a kezét, csak feláll és mondja: „Jó volna már, ha mindannyian istenesen hozzá tennénk testünket a munkához, mert ha ez így megy, ha csak fecsegünk, eb­be beledöglünk, már­pedig ez nem lenne jó se nekünk, se senki­nek.” Az elnöklő Dagály ugrik fel: „Minden szaktársam nevében fe­jezem ki felháborodá­somat Apály szaktárs provokáló szavaira. Mert, kérem, ezen tes­tület előtt ilyen primi­tív, ilyen közönséges hangon nem lehet szól­ni. Ez sértő valameny- nyiünkre. Mert igaz az, hogy többet is te­hetnénk, de erre nem ilyen hangon kell fi­gyelmeztetni! A szavak szépséges virágoskert­jében ilyen barbár ki­fejezésekkel nem tipor­hat bele senki. A sza­vaknak jelentőségük van, c szavakkal nem lehet játszani. Felnőt­tek vagyunk, felelős­séggel beszélünk, ezt Apály szaktársnak is tudnia kell.. dagály után nem volt több, akinek szava lett volna. ★ Két hónap múlva is­mét munkaértekezletre gyűlt össze a HMÖK kollektívája. Csak hár­man hiányoztak: Kor­sós, aki teljesen össze­tört, amikor Palacki nem javasolta pré­miumra, Pára, akit egy tanulmány elkészítésé­vel bíztak meg „A dol­gokat globálisan és el­lentmondásaival vizs­gáljuk” címmel. és Apály, akit beiskoláz­tak a ..Szónoklattan kezdőknek” tanfolyam­ra. Érthetetlen. hogy ezen a munkaértekez­leten egyetlen részve­vő sem kért szót, hiába biztatta őket kenettel- ies hangján az elnöklő Dagaly: „Tessék szak­társak. csak bátran4 csak nyíltan ér tén.. r Papp János l jgészítették a beszámolót de ugyanakkor t javaslataikkal megadták az új vezetőség prog­ramját is. Elmondották, hogy a IX. pártkongresszus új lehetőséget ad majd a hivatali alapszerve­zetek számára, de ez egyúttal megnövekedett feladatokat i is jelent. Az alapszervezetnek többet kell foglalkoznia a ta­nácsi • demokráciával, segíteni kell a tömegkapcsolatok széle­sítését, nagyobb segítséget kell adni az egyes osztályok mun­kájához. Kicsendült a hozzászólások­ból az. az igény iss hogy jobb tájékoztatást várnak az alap­szervezet kommunistái, a me­gyei sajtó pedig a hiányossá­gok mellett „gyakrabban írjon a városfejlesztés eredményei­ről is”. A taggyűlés a beszámolót és a határozati javaslatokat elfo­gadta majd megválasztotta az új vezetőséget és a városi párt­értekezlet küldötteit. Az alapszervezet titkárának ismét Vajmi Lajos elvtársat választották meg. A vezetőség tagjai Ferenc János, Zámbori Ferenc, Tóth Jánosné és Bóta Sándor elvtársak. Dr. Lendvai Vilmost, Ferencz Jánost és Vajmi Lajost teljes jogú küldötteknek, míg Borics Lászlót, Danes Lajost és dr. Csapó Istvánt tanácskozási jog­gal felruházott küldöttnek vá­lasztotta meg a taggyűlés. (márkusz) .................. ' -- ' ' 1 ' -----­ni G yöngyösön kapcsolódik be. ahol szakosí­tott témakörökkel foglalkoz­nak majd. Külön osztályt szerveztek a Marxizmus—Le- ninizmus Középiskolán, amelyben harminc fiatal ta­nul. A propagandistákat úgy vá­logatták össze, hogy egyetemi, főiskolai végzettséggel rendel­kezzenek, és megfelelő moz­galmi múlt álljon mögöttük. Esze Tamás emlék Nagyszabású jubileumi em­lékünnepséget rendettek vasár­nap Tarpán Esze Tamás szüle­tésének 300. évfordulója alkal­mából. Az ünnepségen részt vett többek között Erdei Fe­renc, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára. dr. Köpeczi Béla, az MSZMP I^özponti Bizottsága kulturális Osztályának vezetője és Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára. Az ünnepségen dr Köpeczi Béla mondott beszédet. Kár­jelentősen javult a tanácsappa­rátus munkája, gyorsabb lett az ügyintézés, de nem utolsó­sorban épült, szépült az egész város. A beszámoló — amely rész­letesen elemezte az alapszerve­zet munkáját — foglalkozott a hiányosságokkal is. Az alap­szervezet titkára többek között beszámolt arról is, hogy az egyes feladatok megoldása előtt a vezetőség ritkán kérte ki a tagság véleményét, nem mindenki teljesítette pártmeg­bízatását, aránytalan a társa­dalmi munkák elosztása, és még a párttagok között is ta­pasztalható olykor a politikai érdektelenség. — Ma még sajnos vannak olyanok is — állapítja meg a beszámoló —. akik ugyan el­fogadják a szocializmust, és becsületesen elvégzik napi munkájukat, de politikai kér­désekben érdektelenek marad­nak, a maguk szerepét nem tartják ebben fontosnak. Az üyen jelenség különösen káros a mi munkaterületünkön. Ez valóban így van, de kár, hogy a hiányosságok feltárásá­ból hiányzott a konkrét, sze­mélyekre szóló bírálat. Az ál­talánosságot súroló bírálatok sohasem olyan eredményesek. Ez a vezetőségválasztó taggyű­lés jó alkalom lett volna arra, hogy szemtől szembe szóljon a vezetőség, vagy a tagság az egyes kommunisták hibáiról. Á vita során a felszólalók ki­3500 fiatal tan / Nagy érdeklődés nyilvánul meg Gyöngyösön a KISZ-bi- zottság által szervezett külön­böző oktatási formák iránt. Eddig három és fél ezer fia­tal jelentkezett, hogy ismere­teit bővíthesse. A legtöbb kiszista a kong­resszusi körök munkájába Tükörbe mondott sasé kellene jellemezni az Egri Vá­rosi Tanács kommunistáinak vezetőségválasztó taggyűlését, ennyit mondhatnék: nagy fele­lősségérzettel tanácskoztak az elmúlt esztendők munkájáról, tervekről és feladatokról is. íme néhány sor a beszámoló­ból, amelyet Vajmi Lajos, az alapszervezet titkára terjesz* tett a taggyűlés elé:' — Mi, a ’ tanácsnál dolgozó kommunisták, úgy gondoljuk, hogy a párt politikájának fér jesztése a mi részünkre hatvá- nyozottabb feladatot jelent. Pártmegbízatásunkat mi nem­csak saját sorainkon belül, és nemcsak a tanács pártonkívüli dolgozói között, hanem ezen túlmenően a lakosság széles ré­tegei között végezzük. Ez valóban így van, jól hangsúlyozza ezt a vezetőség beszámolója. Bár helytelen len­ne fontossági sorrendet állíta­ni az alapszervezetek között, mégis nyilvánvaló, hogy'a ta­nácsi alapszervezet jó, vagy rossz munkája lemérhető nem­csak a tanácsnál, hanem szinte az egész városban. Ezért kapott olv jelentős sze­repet a. vezetőség beszámolójá­ban a tanács gazdasági és kul­turális szervező munkája, az egyes osztályok ügyintézésre, a lakosság részvétele a tanács munkájában Az államigazgatás legfonto­sabb feladataihoz kapcsolódtak a taggyűlés napirendjei és kü­lönböző előadások is. Külön taggyűlésen foglalkoztak í az alapszervezet tagjai a népgaz­daság helyzetével, takarékos gazdálkodással, az igazgatási és hatósági munka javításával, de önálló napirendet kapott a fontosabb vb-hátározatok vég­rehajtásának vizsgálata is. Joggal allápította meg a be­számoló hogy a taggyűlések határozatai az alapszervezet munkája a pártvezetőség és a tanács vezetőinek gyümölcsöző jó kapcsolata is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időben — Egy csiszoló félautomata csapágy házát kell rajzról elké­szíteni. A kiszabott idő száz- nyolcvan perc. Keményen meg kell dolgozniuk a versenyzők­nek, amíg a húsz kiló súlyú acélrudból a méretek millimé­ter ezrednyi pontosságával négy kiló súlyú alakos idom- darab elkészül. Kést köszörülnek. Ezernyi csillagszóróként szikrázik az acél. Futás vissza a géphez. Egy pillantás a rajzra, egy pil­lantás a tolómérőre. Gyorsan kell dolgozni. A tét nagy: tu­dásukkal, munkájukkal válla­latuk hírnevét növelhetik A belső izgalomról a kipirult arcok árulkodnak, a kezek azonban határozottan veszik a fogást, karokat kapcsolnak, a gépek indulnak. Nézem a pillanaton­ként újat csináló kezeket, hall­gatom a vídia sivítását az acél­ban. Ez a munka zaja, dala. — Ez a forgácsolás dallama — igazol a ősz haiú Pntfcó Im­re zsűritag a gvöngyösi Izzó szakmunkása. A keményfém- lapkás késről piros tövű for- gácsrudak szaladnak spirálba. Hogy elrepül az idő! Letelt a száznyolcvan perc. Az izgalom tetőz. A zsűri kihirdeti az eredményt. Pontszámai alapján első: Király Lajos, egri Finom­szerei vénygyár. Jutalma: részt vesz az országos versenyen, megkapta A szakma ifjú mes­tere aranyfokozatú jelvényt, a megyei KISZ bizottság okleve­lét és elnyerte az ezemyól©* száz forintos táskarádiót. Aj második és harmadik helyezett ugyancsak bervat dolgozó. Bős esi József és Sass Gyula az okj levélen és az aranyfokazahj jelvényen kívül ezemégyszáa forintos porszívót és ezerötveq forintos centrifugát kaptak* Negyediktől a hatodik helye-« zettek — Antal Sándor, a búi dapesti Hajtómű- és Felvonó«! gépgyár 4-es számú egri tele™ pének, Tóbiás János, a Hortf Gépjavító Állomás. Ágó Mi* hály, a petőfibányai üzem dőli gozója — a megyei KISZ bi«> zottság oklevelén és A szakma ifjú mestere ezüstfok oza tű jelvényen kívül könyvjutalom« ban részesültek. A többi versenyző a megyei KISZ bizottságtól emléklapot kapott És végül egy gyors interjú aj verseny három első helyezeti jé vek — Mind a hárman a Finomi szerelyénygyárban dolgoznak! Mi a siker titka? Szinte egy« szerre mondják; — Nincs titkunk. Alaposan felkészültünk a versenyre, min­den konzultáción részt vettünk és nagyon sok műszaki köny­vet átolvastunk. Külön érde­kesség, mind a hárman az ..Áp­rilis 4.” szocialista brigádban dolgozunk. A brigád tagjai is sokat segítettek a felkészülés­ben. Király Lajos mondta, hogy egy hét múlva újra versenyez­nek a televízió elődöntőjében. Simon Imre

Next

/
Thumbnails
Contents