Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-03 / 208. szám
A szürke kocsi újra elindul Még van sok olyan hely, ehol lovakkal kell a gyerekeket az iskolába húzni. Ez nem ezért van, mert az apróságoknak semmi kedvük nincs a tu- uamány emlőjéből táplálkozni, harmadik esztendeje, esőben, sárban, hóban, fagyban. Reggel hétkor indulunk, s nyolcra már ott is vagyunk. A bakon még két asszony ül, Kecsmár Sándorné egy csepély is lezajlott. A két hónap után újra „napirendre került” táskák degeszre tömve új tankönyvekkel. Mindenkinek új könyve van, mert: — Bukott-e meg valaki tavaly? ... — Nem!? — hangzik kórusban a válasz, tehát valamennyi „felsőbb osztályba léphet” ... illetve léphetett, hiszen ez már a múlté, mint a tavalyi bizonyítvány. Bodt Ágika például harmadikos. — Már kötött betűkkel is tudok írni — mondta. És hozzátette — De én a leckémet otthon csinálom, nem a kocsiban .. — Ilyen is előfordul? — Néha... — mondja kissé zavartan Veréb István, akinek a hangja „mutál”. Nem csoda, nyolcadikos. Lassan nyolc éve járja már ezt az utat. Szabó Pisti viszont elsős. Egyik kezével magához szorítja vadonatúj táskáját, amiben vadonatúj könyv és füzet van, a másik kezéből pedig, amennyi belefér, a szájában ... Ilyesmi az első osztály első napjaiban még előfordul. — Télen mi lesz? Nem fogtok fázni? — Á — feleli Csörgő Gabt, aki szimér. nyolcadikos. — Vagyunk elegen, s melegítjük egymást. A nyár egy nap alatt emlékké vált. A makrancos tincsek alól kíváncsian fürkésző szempárok nézik az új tanító nénit, a tegnap még játszó kezek a szeszélyes tintával újra kezdik a körmölést, vékonyka hangok éneklik az „Elindul a gÓ7ös”-t, s délben hangos ricsajjal újra felkapaszkodnak a szürke kocsiba Bakos Sanyi bácsi pedig a lovak közé cser- dít, hogy: — Gyi...» Az újabb vakációig./ (kátai) Társadalmi közöny? Bosszankodunk, ha látunk egy fiatal fát, amelyet vandál kezek eltörtek. Bosszankodunk, ha látjuk, hogy maszatos gyerekek rohanják meg a külföldi autó utasait, és alamizsnára várva nyújtják ki kezüket. Ezek talán kis bosszúságoknak nevezhetők. Felháborodunk viszont, ha nagyobb bűncselekményekről hallunk, főként olyankor, amikor a bűntettet egy kis figyelmességgel, egy kis körültekintéssel meg lehetett volna akadályozni. Ilyenkor nem értjük, hogyan lehetnek néhányak közömbösek, sőt — közönyösök. Mi ez? Kényelemszeretet, nemtörődömség? Két megtörtént esetet mondunk el, mielőtt az előbbi kérdésre megkísérelnénk a feleletet megadni. Gyöngyösön a rendőrkapitányság előtt fényes nappal zsebkéssel támadtak meg egy férfit, akit a támadók azért akartak „elintézni”, mert nem hallgatta el mások helytelen magatartását, kisebb vétségeit, nem „tartotta a száját”. A jelenetet a járókelők tisztes távolból szemlélték, és az intézkedő rendőröknek egyikük sem segített. A másik eset a mátrafüredi Benevár Étteremben zajlott le. Egy hangoskodó társaság követelt magának italt, pedig már előzőleg, máshol, jócskán felöntöttek a garatra. A pincér a rendelkezések szerint járt el, amikor a megrendelést nem fogadta el, és egyben kérte a hangoskodókat, hogy csendesebben viselkedjenek. Perceken belül felforrtak az indulatok, az étterem dolgozói kénytelenek voltak rendőröket hívni. És mi történt? Az előbbi társaság rátámadt a rendőrökre. Ha úgy tetszik: szabályát kedés alakult ki, és bár az étteremben több férfi is tartózkodott, közülük csak ketten siet-. tek a rendőrök segítségére. Most*legalább két személy segített, mondhatjuk, ha a másik esettel vetjük össze ezt az utóbbit. Mit akarunk még? Kérdezhetik. Ha a rendőrök sem végeznék el azt, ami a kötelességük, akkor lehetne háborognunk. De miért vállaljon kockázatot egy civil, akinek semmi köze a rendőri, munkához? Miért veszélyeztesse testi épségét? És még elmondhatjuk azt is, amit olyan sokszor hallunk, ha garázda elemek randalí- rozásáról esik szó: miért avatkozzam belei miért szóljak rájuk, hogy még nekem is bajom legyen, elküld jenek szép szaixikkal valahová? Igaz: amíg csak egy vagy két személy szól a botrányosan viselkedőkre, amíg csak egy vagy két személy mer kockáztatni „kiélezett” helyzetekben, amíg a szemtanúk, a jelenlévők mindegyike nem ítéli el a magukról megfeledkezett „vagányokat" — addig azok úgy vélekedhetnek, hogy viselkedésük sikert arat, tetszik, csak a rendőrség, ugye ... ! „Hivatalosan” minden rendes ember elhatárolja magát szóban és tettel az írott és íratlan társadalmi együttélési szabályok megszegőitől. Adott esetben azonban sokan inkább elfordulnak, igyekeznek minél hamarabb eltávozni a „tetthelytől”, mert ez az egyszerűbb, a kényelmesebb megoldás. Pedig ez a lehető legrosszabb megoldás. (g. molnár) egy pillantás a vakáció felé. J. (Kiss Bella felvétele) • /v 7~ áí Nswism 1966. szeptember 3., szombat Rekonstruálják Babits Mihály szülőházát Babits Mihály szülőházát restauráltatja a Szekszárdi Városi Tanács. A Séd patak partjánál levő egyemeletes öreg ház süllyedni kezdett és már összedőléssel fenyegetett. Miután lakóit elköltöztették, a régi főszerkezeti vályogfalakat téglásra cserélték ki, födéméit megemelték, megerősítették. Az épületet Babits-emlékháznak rendezik be. 8 így á felnőttek az erőszak csemővel. aki éppen egy eu- gyep formájához folyamodtak, misüveget vallat, és Kasza hoTKan, mert nagyon messze Lászlóné. van a tanyától az iskola. Az — Az évnyitón voltunk a apróságok egy kerekes bódé- gyerekekkel — magyarázzák, ban kucorognak, így viszi őket Vidám szempár tekint ki a Bakos Sándor és két ló Hanyi- szürke kocsi ablakán. Aztán pusztáról Dormándra, az isko- helyet cserél egy másikkal, lába. majd egy harmadikkal. Lassan — Negyven gyereket viszek ki ie merészkednek. Tegnap naponta... Tessék csendben még vidáman paskoJtak a po- tparadnf! — szólt hátra, mert csolyában, vagy kergették a odabent valami nagyon vidám sziszegő-méltatlankodó libá- doiog történhetett. — Már kát. Ma már a.z évnyitó ünne0 0 Őszi ifjúsági építőtáborok középiskolásoknak Szeptember elején — az idén első ízben — a kutasi és a ba_ i latonboglári, majd hét további állami gazdaságban újra meg- i nyitják kapuikat a KISZ ifjú* ; sági építőtáborai. Több mint , ötezer középiskolást látnak i vendégül, akik előreláthatólag i október végén az őszi betaka■ rítási munkában, az almaszedésben és a szőlőszüretekben ■ segédkeznek majd. A fiatalokat ■ általában állandó jellegű épületekben helyezik el. A 14—18 évesek csoportjai tiznaponként váltják egymást. Nyolc órát dolgoznak a földeken, s teljesítményük arányában rendes munkabért kapnak. A középiskolások őszi építőtáborozását kísérletképpen rendezik meg az idén, s ha a tapasztalatok kedvezőek lesznek, jövőre szélesebb körben szervezik meg az akciót. (MTI): XV1L — Jel kigondolta Eke —röhögött Smith őrnagy, a légj _ fényképezés =5 oktató tisztje ~~ este a klubban. — Azt mondja, hogy az Egyesült Államok és a Sizovjetunio cseréljék ki egymással az olyan precíz térképeket, amelyek feltüntetik a két ország területén lévő ösa- szes katonai izéket... És aztán fényképezzük egymást Szabadon, nyíltan, felderítőgépekkel. Jő, mi? Rowers megvonta a vállát. Nem érdekelte a politika, s különben sem értette, hogy miért jó Eke terve. Ha csak azért nem, mert hosszú és bizonyára jól fizetett állást biztosít a pilótáknak. Különben? Fényképeznek az oroszok, fényképeznék ők, amerikaiak, fifty-fifty. Mi van ebben jó? Az őrnagy hahotázott, s Francis vállára csapott: — Hát nem érted, te pupák? Rowers megrázta a fejét: — Én nem! De fontos, hogy B magyfejűek értsék! — Zöldfülű vagy, fiam. A jó pilótának sem árt, ha konyít valamit a politikához ... Kü• Ebben a regényben a neves költöttek, de maga a történet igaz. maszpontok vannak, szóba sem kerültek. Az ő területük felett nem lesz szabad a fényképezés! Ott továbbra is azt csináljuk titokban, amit akarunk! — Az ördögbe is, erre nem gondoltam! — Sok mindenre nem gondoltál még, Rowers. Arra sem, hogy nekünk nagyon fontos az oroszok fényképezése ... — Ezt már tudom — mondta Rowers, alii itt a klubban megengedett magának egy kis bizalmaskodást az oktatótiszt.tel. Fejhangon, ahogy Smith szokott beszélni a kiképzésen, utánozta: „Lefényképezzük a káposztát a levesükben ...” Smith nem sértődött meg, ellenkezőleg, fellelkesedett: — Ügy van! Lefényképezzük! Akár engedik, akár nem... Rowers hallgatott. — Te fogod lefényképezni! — mondta jókedvűen Smith. — Ti fogjátok lefényképezni! Nagyszerűen klappolnak a dolgok. Az elnök előáll azzal a „nyílt éggel”. Az oroszok szívják a fogukat, nem egyeznek bele. Köztünk legyen szólva, bolondok lennének, ha igent mondanának. De hát nekünk nem kell az ő engedélyük. És ez jobb is így. Mit gondolsz, fizetnének neked annyit, ha az oroszok beleegyeznének, hogy felettük repüljél? E»v nyavalyát, kisfiam! És a veszély akkor sem lenne kisebb, mint így. Nulla, kisfiam, nulla. Clarence értette a dolgát... Igen, Rowers is osztotta a véleményét: Clarence, vagyis Clarence L. Johnson nagyszerű munkát végzett, öröm volt gépébe, az U—2-be beülni, A híres tervező, a Lockheed-gyár egyik alelnöke, az U—2-Vel olyan különleges repülőgép«'' alkotott, amely képes volt rhé lyen behatolni a szovje’ ie let fölé, olyan magasan. 1 ne lehessen elfogni. Bonyo elektronikus és fényképező k A beszélgetés az egri Keravillban hangzott él. Egyetlen lemez sincs a legújabb slágerek közüL Persze voltak, de pillanatok alatt elkapkodták őket, az Egernek jutó csaknem négyszáz darabot. — A táncdalfesztivál 14 lemeze közül melyik a legközkedveltebb? — Az egri Kovács Kató vezet, aztán Zorán Sztefanovity a Mi fáj-jal, a fiatalok pedig leginkább Szörényi Levente számát keresik — mondta az eladó. — Vólt-e olyan sláger, amit még egyáltalán nem lehetett megvásárolni? — Igen. Pedig sokan keresitek a Pardon, főnök úr című számot is. — És a táncdalfesztivál melszülékeket szállított fedélzetén. Rowerset arra oktatták, hogy ezt az repülőgépet az oroszok sohasem tudják lelőni. Hiszen 20—23 ezer méter magasan repül. ilyen magasra pedig nem tudnak felszállni az orosz repülőgépek. Ügy röpködhetnek majd a Szovjetunió felett, mintha New York utcáin sétálna az ember. Sőt, sokkal nyugodtabban. Elvégre New Yorkban óriási a forgalom. 20 —23 000 méter magasban viszont nincs senki. Oda csak az amerikaiak tudnak felhatolni! A kiképző tábor közelébe senki sem mehetett, erről gondoskodtak a vállas és morcos titkosrendőrök, akik mindenre vigyáztak. Rowers először utál- kozva nézte ezeket az alakokat, akikről lerítt foglalkozásuk, de aztán megszokta őket. Hamarosan megbarátkozott azzal a gondolattal is, ami először nagy zavart okozott számára. Felfedezte ugyanis — pilótatársaival együtt —, hogy a katapult-berendezés, amely veszély esetén kidobja a gépből a pilótát, hogy ejtőernyővel érjen földet, egy robbanószerkezettel van összeköttetésben. Vajon ha a repülés olyannyira veszélytelen, miért kell a robbanószerkezet? S vajon mié”i: kell a gépet felrobbantani, és a pilótát elpusztítani? — Ez csak amolyan biztonsági dolog — magyarázták Rowerséknak. — A robbanás időzített, a gép csak akkor robban, ha a pilótát a kata- pult már megfelelő távolságba kidobta a gépből. Azért van erre szükség, mert hátha valamelyik gép üzemzavar miatt felmondja a szolgálatot, s a pilótának ki kell ugrania. No. persze, nem ott, a vörösök felett. hiszen ott nem történhet ' «"Mo 1--íir>bt>an -Oőkészi- i-r-iHjük. Hanem -’"hol a környéken! (Folytatjuk.) MI A SLÁGER? A* első helyen a táncdalfesztivál lemezei — Háromszáz fajta magyar nóta — Beethoven, Radnóti és francia nvelvtanfolvam lemezeken — A táncdalfesztivál lemezei kaphatók? — Sajnos, nem, de a napokban újabb szállítmányt várunk. lett kük vezetnek még a bolt „slágerlistáján”? — Az ülés-, az Afflantts- és a Metró-együttes számai és Koncz Zsuzsa táncdalai. — Nem csökkent, gondolom, az érdeklődés a magyar nóták iránt sem. — így vám A hámmszázfiajta lemez között szívesen válogatnak a külföldiek és a magyarok is. A külföldiek elsősorban a zenekari számokat be- ; resik, elsősorban Lakatos Sándor produkcióit, míg a magyarok Solti Károly és Kovács Apollónia nótáira kíváncsiak. — A komoly zene kedvelőit milyen választékkai várja a bolt? — Teljes operalemeaekke!, melyek közül a legkedveltebb a Hunyadi László, a Bánk bán, a Rigoletto, a Paraszbbe- csület. A szimfonikus zene iránt is nő az igény: Beethoven-, Csajkovszkij-, Bach- és Mozart-műveket vásárolnak a legszívesebbein. Az utóbbi időben Bartók A kékszakálú herceg vára és a Fából faragott királyfi volt a sztár. — Látogatják-e rendszeresen a boltot az operett kedvelői? — A Csárdáskirállytnő vezet nálunk is és Lehár, Jacobi operettjei. — Sikere van-e a versnek lemezen? — Elsősorban az iskolák vásárolják A magyar líra gyöngyszemei sorozat darabjait. Szívesen hallgatják a magyar irodalom legragyogóbb szerzőinek alkotásait neves művészek tolmácsolásában. Arany, Radnóti és József Attila verseiből vásárolták a legtöbbet. — Változatosabb-e már a mozgalmi dalok repertoárja? — Sajnos, még mindig nem eléggé, bár a Fáklyavivők három lemezből álló sorozata valamit javított a helyzeten. — Végezetül tanulhat, unk-e nyelvet lemezről? — Kaphatók az orosz és német kezdő és haladó lecke lemezei, a francia és angol kezdők lemezeivel állunk a vásárlók rendelkezésére. (—ti) van szükség a mi munkánkra? A terveikhez. Nos, akkor elvárhatják tőlünk, hogy megismerjük az elképzeléseiket, mert csak így tudunk segíteni Világos? Rowers bólintott. — Nos, akkor figyelj rám — folytatta az őrnagy. — Ha a tervet alaposabban elolvastad volna, akkor neked is feltűnik, hogy csupán két országra terjed ki, a miénkre és az oroszokéra. Azt E»edig tudod, hiszen magad is az egyikről jöttél, hogy nekünk vagy hatszáz támaszpontunk van szerte a világon, jobbára az orosz határok közelében. — Jó, rendben van — mondta Rowers. — Van hatszáz tá- maszExxntunk. Aztán azokat is szépen lefénykéi>ezik az oroszok, szép sorjában! Smith nevetett: — Azokat aztán nem! Ée>- pen itt zseniális az elnök javaslata. Az csak az Egyesült Államokról és a Szovjetunióról beszél. Azok az országok, amelyeknek a területéin ezek a tálönösen akkor hasznos, ha ebben a dologban érdekelt... — Persze, érdekelt vagyok. De akkor sem találok ebben semmi érdekeset. Az oroszokkal kölcsönösen felfedjük egymás aduit és kész! — Mondom, zöldfülű vagy! Naív, mint egy szűzlány! Hát éppen az az érdekes, hogy mi belenézünk az oroszok lapjaiba, de nekik csak az egész paklit mutatjuk, azt is a hátlapjával! Figyelj rám csak egy kicsit. Elolvastad alaposan Eke javaslatát? — Nem — rázta meg Rowers a fejét. — Csak átfutottam. Mondtam már, hogy az ilyesmihez nem értek, s őszintén szólva nem is érdekel. Én megteszem, amiért fizetnek, s kész! Smith figyelmeztetően felemelte az ujját: — Téged most azért is fizetnek, hogy gondolkozz. A CIA-nál nem tudunk használni begyepesedett fejű fickókat. Mi látjuk el értesülésekkel a minisztériumokat és magát az elnököt is. Mit gondolsz, miért
