Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-24 / 226. szám

V f. Ügyeletes gépjavítók Éjjel a Finomszerelvénygyárban este Tíz ÓRA. Az embe­rek többsége ebben az idő­pontban tér éjszakai pihenés­re, de sokan vannak, akiknek ez az óra a munka kezdetét ■jelenti. — Hogyan dolgozik egy gyá­ri brigád éjjel? A válaszért az egri Finom- szerelvónygyárban a harmadik műszakban dolgozó ügyeletes gépjavítók nyomába szegőd­tem. — A tmk-irodában egész nap cseng a telefon. Ilyenkor, éj­jel, nincs nagy forgalom — tá­jékoztat Molnár Imre műveze­tő. A gyár üzemeiben a gépek gyors javítását végezzük. Bi- ssony, a hiba felderítése sokszor nagyobb feladatot jelent, mint a megtalált hiba kijavítása — mondja a művezető, akit ti­zenkilenc éves kora óta, 1961- től felelős, irányító poszttal bíztak meg. A műszakváltást jelző fújás­kor az ügyeletes gépjavítók ke­zükbe veszi a szerszámosládát, és nyomban a beteg gépek ^gyógyításához” kezdenek. A 35-ös számú üzemben nap­pali világosságot árasztanak a villanyégők. A hatalmas csar­nok ablakain, ha nem látszana a tömör, fekete éjszaka, észre sem lehetne venni, hogy éjsza­kai műszakot látogatunk. De azt nagyon is észre lehet venni, hogy az éjszakai munka na­gyobb erőfeszítést követel, mint a nappali — állapítja meg Bajzáth Oszkár géplakatos. A Tarex automata nem tartotta a gyártott alkatrészek méreteit, ezért a főorsót megköszörülték, a csapágyakat újra hántolták, most az automata esztergát a gépjavító lakatos szereli össze. A munkát még be sem fejezte, amikor újabb javítást kérő pa­pírt hoznak. A 30 tonnás ex- centerprés nem működik... MÁR ÉJFÉL is elmúlt, ami­kor az „F” üzemegységbe ér­tünk. Szabolcsi András a Sko­da—20. automata anyagbefogó javításával van elfoglalva. — Nem vagy álmos? — kér­deztem. — A tankönyv mellett ha­marabb elalszom — mondja nevetve. — Milyen iskolába jársz? — Gépipari technikum, má­sodik osztály. — Technikumba jársz és éj­jel dolgozol? — Nem könnyű a három műszak mellett középiskolában is tanulni, de a technikumot mindenképpen be akarom fe­jezni a levelező tagozaton. — És aztán? — Maradok az üzemben, a gépek között. A csiszológépek üresen so­rakoznak egymás mellett. A dolgozók pár perces szünetre távoztak. A nagy üzemben csak egy embert találtunk. Dol­gozik. — Étkezési idő! — köszön beosztottjára a művezető. — Majd ha kijavítottam a hibát — válaszolt Vígh Lajos lakatos, a csiszoló félautomata körasztal beállítása közben. Érdeklődtem, hogy a szünetet, ami vacsorának kései, reggeli­nek korai, uzsonnának meg nem nevezhető — minek ne­vezik? A lakatos mosolyog: ezen még nem gondolkoz­tam. .. Sütő Gyula csoportvezetőtől kérdezem: — Huszonötén dolgoznak a brigádban — három műszak­ban. A műszakok nem forgácsol­ják síiét a brigádot? — Kistá- lyáról Kerecsendről, Novajról és a környező falvakból járnak be az emberek mindennap. Az összeköttetést a brigádtagok között a két művezető jelenti. A brigádmunka eredményessé­gét kifejezi az ötszörös szo­cialista brigád cím. Hajnalha­sadáskor érkeztünk Varga Jó­zsefhez, a brigád legfiatalabb lakatosához. A száztonnás ex- centerprés beállításán dolgo­zott. — Nehéz az éjszakai mun­ka? k , — Három-négy óra körül a legkritikusabb — magyarázza. Ilyenkor nem szabad leülni, mert nyomban elalszik az em­ber — mondogatják az . idő­sebb szakmunkások. A MÚLT HETEKBEN nagy port vert fel az ötszörös szo­efel&fe SífgSrtuB na aajnSS?« tos eset. bogy az egyik brigád­tag igazolatlanul hiányzott A fegyelmi vétséget közösen tár­gyalták meg, a döntés kötele­ző érvényű minden brigád tag­ra. Levélben kérték a gyár igazgatóját, hogy engedélyezze hatodszorra is a versenyben maradást a szocialista címért Pótfelajánlásként vállalták, hogy a gyár területén össze­gyűjtik a fémhulladékot Kivirradt. A Berva-bérc fe­lől aranysárga fény ömlik a völgybe, ahol a gyár épült. Megérkeznek a reggeli műsza­kos dolgozók. Reggel hat óra. A bervai gyárban a legtöbb munkásnak most kezdődik a munkaidő, de több dolgozó most fejezte be a műszakot. Az ügyeletes gépjavítóknál moz­galmas volt az éjszaka. A mű­szaknaplóba bejegyzik: az adó­dott hibákat mind kijavítot­ták, miattuk nem eshet ki az üzem a termelésből. A szer­számosládák gazdát cserélnek, a váltótársak tréfásan „pálinkás jó reggelt”-tel köszönnek, mert úgy érzik, hogy reggel hatkor furcsa lenne így a búcsú: Jó éjszakát! Simon Imre Mesterséges élelmiszerek A vegyi úton előállított élel­miszerek gondolata már régen felmerült és nem egy vicc is született arról az időről, ami­kor ebéd helyett néhány tab­lettát nyeltek le az éhes embe­rek. A félelem indokolatlan, bizonyos, hogy az ember napi táplálkozásához szükséges 450 g szénhidrátot, 100 g zsírt és 80 —100 g-nyi különböző amino- savakat — amelyeket lényege­sen nagyobb súlyú fehérje tar­talmaz — semmi esetre se le­r()illan a t<felr> été l egy idős pártmunkásról r p» A kézbesítőkkel kellene a legtöbbet fog- lalkozni. Párttag például egy sincs közöttük. Illetve egy van csak, de ő is más kerületi alapszervezetnél — mondta a hozzászóló, ami­kor a taggyűlésben megkezdődött a vita a be­számoló felett. A hozzászóló már idős ember. <5 a postahivatal vezetője: Pártos Ferenc. Nemcsak „idős ember”, hanem már idős párt­munkás is, tapasztalatokkal gazdag múlttal a háta mögött. A szünetben beszélgetünk. — Már nyugdíjba kellene menni, de ami­kor nálunk a munka dandárja van, nehéz len­ne átadni a hivatalt. — Mióta dolgozik a postánál? f= Van annak már harminchét esztendeje %s. Persze, nem Egerben kezdtem. Bácsalmási születésű vagyok. Sokfelé vándoroltunk, édes­apám téglagyári munkás volt. Húsz évig Új­pesten éltem, ott ért a felszabadulás is. Ak­kor léptem be a pártba. Sokféle funkcióm volt. Innen Balassagyarmatra mentem, ahol két évig dolgoztam a postánál, majd Egerbe jöttem. Itt vaoyok immár 15 esztendeje. Húsz éve párttag, s munkájának oroszlán­részét az egyik legszebb és legfontosabb fel­adat adta, az oktatások szervezése. A nagyobb távlatból felmérni az eredményeket: egyenlő az optimizmussal. — Negyvenöt után tagjaink sorában csupán a lelkesedés volt a legfőbb biztosíték, az őszin­te lelkesedés, amire nagyszerűen lehetett ala­pozni. Tanulni akartak az emberek, ismerői akartak mindent, így ismerték meg a párt tanításait... össze sem lehet hasonlítani e húszéves időszakban a kezdet és a ma közötti különbséget. Talán úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a kezdet őszinte lelkesedése ma már a tudatossággal párosul. Tudjuk, hogy mit miért teszünk, s ebben az oktatásnak vagy szerepe van! Mint alapszervezeti propagandistának, ez volt a feladata: megszervezni és ellenőrizni az oktatást, és előadásokat tartani. Az ellen- forradalom után szétesett alapszervezetet Kása Mihállyal, a jelenlegi titkárral szervez­ték újjá. Hatan indultak, s ma már harminc­ötén dolgoznak a postai párt-alapszervezet- ben. — Beszélhetnek az eredmények is: három­szor értük már el az élüzem címet, huszon­ötén részt vettünk a tsz-szervezésben. A rövid beszélgetés folyamán Pártos Ferenc többes számban beszélt, ami csak az igazán közösségért élő ember sajátja. önmagáról még csak annyit mondott el, hogy ha nemsokára nyugdíjba is megy, nem­csak, hogy munkahelyével nem szűnik meg a kapcsolata — harminchét esztendőtől elsza­kadni nem olyan könnyű! —, hanem a postai alapszervezet tagja marad továbbra is, ahol számítanak értékes szakmai és mozgalmi ta­pasztalataira. K. G. hét tablettáidba préselni. De — ettől függetlenül — az élel­miszerek szintetikus előállítá­sa megindult. Ilyen vegyi úton előállított fehérjék — amelyekhez eset­legesen növényi eredetű fehér­jéket is adnak — olyan mes­terséges tápszerek, amelyeknek ízét ma már tetszőlegesen tud­ják változtatni. Szovjet kutatók megállapították, hogy milyen vegyi anyagok összetételével lehet kenyér, zsemle-, sült csirke-, kakaó-, sült hal-szagú szintetikus tápanyagokat elő­állítani. Amerikai szintetikus élelmiszerüzem pedig szójabab­ból gyárt „sült csirkét”. Leg­újabban A. N. Neszmejanov szovjet professzor szintetikus úton kaviárt állított elő, ame­lyet sem ízre, sem külsőre nem lehetett az „igazP-tól megkü­lönböztetni. Maszek-monológ Szóval, maga a tanácselnök? Magának nem tetszik, hogy a téglagyárnak bérbe adtam két lovamat? Fiatalember, hal­lott már maga a szerződésről? Hallott. Nahát, az enyém egy szabályos szerződés. Én bérbe adom a lovam a téglagyárnak, ők fizetnek ezért havonta • háromezret és ha az igázástól le­fogynának a lovak, hát annyiszor 25 forintot, ahány kilóval kevesebb a súlyuk, mint amikor átadtam. Ez tiszta sor, ugye? De különben magának is tudnia kell a 64-es rendeletről, ami megengedi a maszek fuvarozást. Már ott, ahol a tsz nem tudja ezt ellátni. Na látja? A téglagyárból „kivonult’ a tsz, elvitte a lovát, mert kell a határi munkához. Én meg bérbe adtam, hogy szállíthasson a gyár. Hogy annyira kellett-e az a két ló a tsz-nek? Azt ne tőlem kérdezze, elnök úr, (már bo­csásson meg az úr titulusért, tudom, hogy sértő ez magának^ mert az urak nem az elnöki irodában szoktak ülni). De hát ez nem tartozik ide. De miért gondolja, hogy az én kezem benne van abban, hogy a tsz elhozta lovait a téglagyárból? Biztos nem érte’ meg nekik. Hogy nekem megéri? Hát nekem igen. De azért nem jól számol maga, kedves elnököm. Egy évben ebből a bérletből nemigen haladja meg a 30 ezer fo­rintot a haszon, s ha a két ló lefogy négy mázsát, akkor iá legfeljebb tízezer forint pluszt kapok érte. De hol van ez a százezer forinthoz, amit maga emleget. Azt mondja, hogy miért nem vesz ennyi pénzen lovat a téglagyár, amikor úgyis ők etetik,' gondozzák, istállózzákl a bérelt lovat is? Ezt se tőlem kérdezze. Én megkötöttem ve­lük a szerződést. Lelkűk rajta... Én kifizetem az adót. Mii akarnak tőlem? Különben is ki lenne olyan bolond, hogy áU lami kézbe lovat adjon bérbe, ahol nem is pucolják, csali hajtják. Aztán, ha visszakapom, vihetem a vágóhídra. A vágás, hídon... ? Hát kapni, ott is kapok érte néhány ezret, de válás miből nekem is élni kell. Hogy dolgozni is? Mit gondol, miből élek én? Most is ott van kínt a fogatom, szenet hordok, lapá­tolok, hogy megéri? Hogy jó kedvem van? Hát különben csUj nálnám? Pénzzel élek én, nem úgy mint a tsz-ben. Na látja, most meg azt veti szememre, hogy otthagytam a közöst. Háfl otthagytam? Kizártak. Szabályosan. Hogy a rokonok segített tek a „kirúgásban”? Ugyan, kérem, egyszerűen „összeférhet tetten” voltam és kész. Áh, szóval tud a parlagföldről is. Hát nem jobb, ha én felfogom, mint hogy ott álljon használatiam nül? Hát igen... abból vettem a lovat. Az elsőt. Aztán meg a többit. Na és? Törvénytelen? Kádár is megmondta; mint denki a szocializmust építi, aki nincs a rendszer ellen. Hát éri a rendszer ellen vagyok? Hisz1 a gyárnak is odaadtam a lot vamat. Állami gyárnak. Hogy ez a politikai tétel nem egészen így van? Nekünk különben is nem könnyű megérteni egy­mást, amíg én maszek vagyok, maga meg tanácselnök. És azé se várja, hogy én majd kiokosítom magukat, hogy miként le-* hét egy maszekkal kibabrálni. Különben is... ha már kihoz-* ta belőlem, megmondom. Maguk csinállak maszekot belőlem. Maguk engedték, magúik írták alá a szerződést. Akkor mosé mit okoskodnak? . A monológot nem szokás másnak befejezni, de úgy vél-* jak, nehéz lenne szó nélkül hagyni ezt a párbeszédet, amely Parvyik Sándor mátraderecskei vb-elnök és Göcző Gábor* recski fuvaros között zajlott a minap, a Mátraderecske! Tég-* lagyámak bérbe adott lovak ügyében. Göcző Gábor „érve” figyelemreméltó: „mi csináltunk! belőle maszekot... mi adtuk a lehetőséget”. Ügy véljük* mindazoknak érdemes lenne ezen gondolkozni, akik e „lehe-* tőséget” adták. Nemcsak az anyagiak miatt. Kovács Endre MOZAIK a Füzesabonyi Kísérleti Gazdaság kommunistáinak életéből Kereken kétszáz kommunis­ta dolgozik a Kompolt i Mező- gazdasági Kísérleti Intézet­ben és a Füzesabonyi Kísérleti Gazdaságban. Két éWel ezelőtt választották egységes párt- szervezetük vezetőségét. A hat alapszervezetnél a napokban választották meg az új vezető­séget és a járási pártértekez­let küldötteit. Október 27-én a központi üzemegységben, Pusztaszik­szón tartják az egységes párt­szervezetek taggyűlését, ötven kilométeres körzetből érkeznek ide a gazdaság* kommunista THAN TIN S Fordította: Antalfy István Ködös, felhős reggel volt. Kiá összekötőnk mögött lép­deltem, aki Lung-Kuangából An-Laiba vezetett. Elhagyva Khuoi-Liut, a hegyek között haladtunk tovább, mert a hegy lábánál lévő települést még az ellenség tartotta elfoglalva. A falu fölött felhők gyüle­keztek, s minket is lágy, ködbe burkoltak. Felhők... Felhők ... Ruhánk átnyirkoso- dott és ezüstös harmat telepe­dett rá. Az összesűrűsödött fel­hők átvonultak a túloldalra és az emelkedő nap sugarai most már vidáman záporoztak ránk. Dél felé járt az idő, amikor Po-Nguahoz közeledtünk. A fiú hirtelen megállt és hozzám fordult: — Mit gondol, vannak-e a teknősöknek szülei? Meglepett a kérdés. — Természetesen, vannak. Miért kérdezed? w — Csak úgy.. 1 És otthona? Gondolkoztam egy pillanat­ig, aztán így válaszoltam; — Nem tudom biztosan... Lehetséges, hogy építenek ma­guknak valamit a barlang mé­lyén, vagy a tóban ... Tovább lépdeltünk szótlanul. Amikor néhány kilométert haladtunk, és átvergődtünk a sziklák között vezető ösvénye­ken, ismét megszólalt, de most már más hangon: — Kérem, engedje meg, hogy elmehessek néhány percre, megnézni a teknősömet... — A teknősödet...? A fiú mesélni kezdett. — Nemrégiben ezen a he­lyen egy katonát vezettem át. Nem túl messze innen, egy he­gyi teknőst találtam, amint ép­pen előmászott a kövek közül. Haza akartam vinni, hogy majd otthon a gyerekek ját­szanak vele, de nagyon nehéz volt... és kerestem neki egy üreget, oda cipeltem, a nyílás­ra pedig egy követ gurítottam. Ugye, jó megoldás? Onnan nem mászhat ki és el sem pusz­tul. .. Akkor nem tudtam el­vinni, mert másik úton mentem haza. De most... Hirtelen abbahagyta. Keze­met a vállára tettem és csen­desen szóltam: — Értem. Eredj hát és hozd el a teknőst. Majd felváltva visszük. Előbb én, aztán te. No, csak siess vissza, mert még messze van Al-Lai... Kis vezetőm meg se várta, hogy befejezzem, hanyatt-hom­lok futott az erdőbe és eltűnt a fák sűrűjében. Néhány perc múlva ismét előbukkant. Ke­zei maszatosak voltak, arca csak úgy ragyogott az öröm- tőL Teknős nélkül pillantot­taxa meg, csodflkomna kérdez­tem: — Hát a teknősöd? Hol van? Talán megszökött? — Szabadon engedtem..; Nem értettem. De mielőtt megkérdeztem volna, folytatta: — A mi falunk nemrég sza­badult fel. Az emberek vissza- hurcolkodtak és hazacipelték holmijaikat. Most már megint dolgozhatnak a saját otthonaik­ban. Azt hi­szem, a teknős is nagyon szo- morkodhatott a fogságban, nem igaz? Ezért azt tettem vele, amit velünk a katonáink. Ki­szabadítottam, menjen haza a szüleihez.., Az út a he- hegyékben Tjan-Vattól An­itáiig mind ne­hezebb és me- redekebb lett. De úgy láttam, hogy az én kis vezetőm mégis gyorsabban és könnyebben lépdelt, mint ’-''.«Abban. dolgozói. A beszállítás elég kö­rülményes, a helyettesítés is nehéz — többnyire a legjobb dolgozókról van szó —, a párt­tagok érdeklődése csak a kö­zös célban azonos, a hat alap­szervezet közvetlen feladatai az üzemegységek szakosítása miatt eltérő. A tagság létszáma egyelőre nem éri el azt a szin­tet, hogy pártbizottságot vá­lasszanak és akkor küldöttek képviselnék a különböző üzem­egységek kommunistáit. Két évvel ezelőtt még 176 volt a párttagok száma, azóta 24 tagjelöltet és párttagot ne­veltek. ★ 1964-ben, az egységes vezető­ség megválasztásának évében a gazdaság nem egészen há­rommillió forint eredményja­vulást ért el, öt napi nyeresé­get fizetett a dolgozóknak. Ta­valy már 5 745 ezer forint volt az évi nyereség és 17 napi mun­kabérnek megfelelő nyereség- részesedést fizethettek ki a dolgozóknak. Az idén 4,9 millió a tervezett vállalati nyereség és az álmából a tervezett 110 vagon helyett mindössze húsz­ra számítottak, ami négymil­lió forint kiesést jelent, de így is előreláthatólag teljesíteni tudják tervüket. Ez a mércéje a pártvezető­ség és párttagság munkájának is, hiszen ugyanazon a terüle­ten, ugyanazon termesztési ága­zatokkal dolgoznak. Elsősorban javaslatokkal se­gítenek. Alacsony volt a tej­termelés is többek között. Az állomány kondíciójának, az el­helyezés és takarmányozás ja­vítására fogtak össze. A kísér­leti intézet szakemberét is fel­kérték a javaslattételhez. Ja­vaslatuk az volt, hogy elsősor­ban a tehenészetnél dolgozók kapjanak lakást, akik a bejá­rás miatt nem tudják mindig jól ellátni a jószágot, selejtez­zék ki az állatok közül a nem megfelelő egyedeket. Ma már átlagosan 1,5 liter-* rel több a fejési átlag. Az alapszervezeteknél álta-» Iában újjáválasztották a régi vezetőségeket. Az I. számú alapszervezet« nél, ahol a párttagok egyhar- mada található, héttagú veze-} tőséget választottak, öt vezetőd ségi tag a régiek közül maradtii egyet áthelyezés miatt válasz­tottak és a másikat olyan he-, lyett, akinek a veret őségben végzett munkájával nem vol­tak megelégedve. •k A gazdaság vezetői úgy véle-, kednek, hogy a dolgozók kő-* rében egészséges szellem ural-* kodik. Nincs személyeskedés^ sok a gazdaságot érintő, közér­dekű problémákkal foglalkozó javaslat. A dolgozók bátran szólnak a saját, munkatársaik és aa üzem érdekében. Bírálnak, de megtalálható az önbírálat is.- ★ Szuromi Sándor, az egységed pártszervezet titkára, most ké­szíti a vezetőség beszámolóját! Idézünk egy részt: „A párt. a tömegsrervezeti és szakvezetők: kapcsolata jó. Nem elvi enged­mények alapján, hanem olyan formán, hogy a gazdasági cél­kitűzések végrehajtását elsőse- gítsék... A titkár véleményét kikérik, jogos kérésék meghall­gatásra találnak ... Döntő kérdésekben a pártszervezet vezetőségének ülése előzi meg a határozatot.” Röviden szólva: a Komnolti Mezőgazdasági Kísérleti Inté­zet és a Füzesabonyi Kísérle­ti Gazdaság egységes pártszer­vezetének vezetőssége eredmé­nyesen munkálkodik. Pilisv Elemér N wwüm 3 1966. szeptember 24., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents