Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-24 / 226. szám
V f. Ügyeletes gépjavítók Éjjel a Finomszerelvénygyárban este Tíz ÓRA. Az emberek többsége ebben az időpontban tér éjszakai pihenésre, de sokan vannak, akiknek ez az óra a munka kezdetét ■jelenti. — Hogyan dolgozik egy gyári brigád éjjel? A válaszért az egri Finom- szerelvónygyárban a harmadik műszakban dolgozó ügyeletes gépjavítók nyomába szegődtem. — A tmk-irodában egész nap cseng a telefon. Ilyenkor, éjjel, nincs nagy forgalom — tájékoztat Molnár Imre művezető. A gyár üzemeiben a gépek gyors javítását végezzük. Bi- ssony, a hiba felderítése sokszor nagyobb feladatot jelent, mint a megtalált hiba kijavítása — mondja a művezető, akit tizenkilenc éves kora óta, 1961- től felelős, irányító poszttal bíztak meg. A műszakváltást jelző fújáskor az ügyeletes gépjavítók kezükbe veszi a szerszámosládát, és nyomban a beteg gépek ^gyógyításához” kezdenek. A 35-ös számú üzemben nappali világosságot árasztanak a villanyégők. A hatalmas csarnok ablakain, ha nem látszana a tömör, fekete éjszaka, észre sem lehetne venni, hogy éjszakai műszakot látogatunk. De azt nagyon is észre lehet venni, hogy az éjszakai munka nagyobb erőfeszítést követel, mint a nappali — állapítja meg Bajzáth Oszkár géplakatos. A Tarex automata nem tartotta a gyártott alkatrészek méreteit, ezért a főorsót megköszörülték, a csapágyakat újra hántolták, most az automata esztergát a gépjavító lakatos szereli össze. A munkát még be sem fejezte, amikor újabb javítást kérő papírt hoznak. A 30 tonnás ex- centerprés nem működik... MÁR ÉJFÉL is elmúlt, amikor az „F” üzemegységbe értünk. Szabolcsi András a Skoda—20. automata anyagbefogó javításával van elfoglalva. — Nem vagy álmos? — kérdeztem. — A tankönyv mellett hamarabb elalszom — mondja nevetve. — Milyen iskolába jársz? — Gépipari technikum, második osztály. — Technikumba jársz és éjjel dolgozol? — Nem könnyű a három műszak mellett középiskolában is tanulni, de a technikumot mindenképpen be akarom fejezni a levelező tagozaton. — És aztán? — Maradok az üzemben, a gépek között. A csiszológépek üresen sorakoznak egymás mellett. A dolgozók pár perces szünetre távoztak. A nagy üzemben csak egy embert találtunk. Dolgozik. — Étkezési idő! — köszön beosztottjára a művezető. — Majd ha kijavítottam a hibát — válaszolt Vígh Lajos lakatos, a csiszoló félautomata körasztal beállítása közben. Érdeklődtem, hogy a szünetet, ami vacsorának kései, reggelinek korai, uzsonnának meg nem nevezhető — minek nevezik? A lakatos mosolyog: ezen még nem gondolkoztam. .. Sütő Gyula csoportvezetőtől kérdezem: — Huszonötén dolgoznak a brigádban — három műszakban. A műszakok nem forgácsolják síiét a brigádot? — Kistá- lyáról Kerecsendről, Novajról és a környező falvakból járnak be az emberek mindennap. Az összeköttetést a brigádtagok között a két művezető jelenti. A brigádmunka eredményességét kifejezi az ötszörös szocialista brigád cím. Hajnalhasadáskor érkeztünk Varga Józsefhez, a brigád legfiatalabb lakatosához. A száztonnás ex- centerprés beállításán dolgozott. — Nehéz az éjszakai munka? k , — Három-négy óra körül a legkritikusabb — magyarázza. Ilyenkor nem szabad leülni, mert nyomban elalszik az ember — mondogatják az . idősebb szakmunkások. A MÚLT HETEKBEN nagy port vert fel az ötszörös szoefel&fe SífgSrtuB na aajnSS?« tos eset. bogy az egyik brigádtag igazolatlanul hiányzott A fegyelmi vétséget közösen tárgyalták meg, a döntés kötelező érvényű minden brigád tagra. Levélben kérték a gyár igazgatóját, hogy engedélyezze hatodszorra is a versenyben maradást a szocialista címért Pótfelajánlásként vállalták, hogy a gyár területén összegyűjtik a fémhulladékot Kivirradt. A Berva-bérc felől aranysárga fény ömlik a völgybe, ahol a gyár épült. Megérkeznek a reggeli műszakos dolgozók. Reggel hat óra. A bervai gyárban a legtöbb munkásnak most kezdődik a munkaidő, de több dolgozó most fejezte be a műszakot. Az ügyeletes gépjavítóknál mozgalmas volt az éjszaka. A műszaknaplóba bejegyzik: az adódott hibákat mind kijavították, miattuk nem eshet ki az üzem a termelésből. A szerszámosládák gazdát cserélnek, a váltótársak tréfásan „pálinkás jó reggelt”-tel köszönnek, mert úgy érzik, hogy reggel hatkor furcsa lenne így a búcsú: Jó éjszakát! Simon Imre Mesterséges élelmiszerek A vegyi úton előállított élelmiszerek gondolata már régen felmerült és nem egy vicc is született arról az időről, amikor ebéd helyett néhány tablettát nyeltek le az éhes emberek. A félelem indokolatlan, bizonyos, hogy az ember napi táplálkozásához szükséges 450 g szénhidrátot, 100 g zsírt és 80 —100 g-nyi különböző amino- savakat — amelyeket lényegesen nagyobb súlyú fehérje tartalmaz — semmi esetre se ler()illan a t<felr> été l egy idős pártmunkásról r p» A kézbesítőkkel kellene a legtöbbet fog- lalkozni. Párttag például egy sincs közöttük. Illetve egy van csak, de ő is más kerületi alapszervezetnél — mondta a hozzászóló, amikor a taggyűlésben megkezdődött a vita a beszámoló felett. A hozzászóló már idős ember. <5 a postahivatal vezetője: Pártos Ferenc. Nemcsak „idős ember”, hanem már idős pártmunkás is, tapasztalatokkal gazdag múlttal a háta mögött. A szünetben beszélgetünk. — Már nyugdíjba kellene menni, de amikor nálunk a munka dandárja van, nehéz lenne átadni a hivatalt. — Mióta dolgozik a postánál? f= Van annak már harminchét esztendeje %s. Persze, nem Egerben kezdtem. Bácsalmási születésű vagyok. Sokfelé vándoroltunk, édesapám téglagyári munkás volt. Húsz évig Újpesten éltem, ott ért a felszabadulás is. Akkor léptem be a pártba. Sokféle funkcióm volt. Innen Balassagyarmatra mentem, ahol két évig dolgoztam a postánál, majd Egerbe jöttem. Itt vaoyok immár 15 esztendeje. Húsz éve párttag, s munkájának oroszlánrészét az egyik legszebb és legfontosabb feladat adta, az oktatások szervezése. A nagyobb távlatból felmérni az eredményeket: egyenlő az optimizmussal. — Negyvenöt után tagjaink sorában csupán a lelkesedés volt a legfőbb biztosíték, az őszinte lelkesedés, amire nagyszerűen lehetett alapozni. Tanulni akartak az emberek, ismerői akartak mindent, így ismerték meg a párt tanításait... össze sem lehet hasonlítani e húszéves időszakban a kezdet és a ma közötti különbséget. Talán úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a kezdet őszinte lelkesedése ma már a tudatossággal párosul. Tudjuk, hogy mit miért teszünk, s ebben az oktatásnak vagy szerepe van! Mint alapszervezeti propagandistának, ez volt a feladata: megszervezni és ellenőrizni az oktatást, és előadásokat tartani. Az ellen- forradalom után szétesett alapszervezetet Kása Mihállyal, a jelenlegi titkárral szervezték újjá. Hatan indultak, s ma már harmincötén dolgoznak a postai párt-alapszervezet- ben. — Beszélhetnek az eredmények is: háromszor értük már el az élüzem címet, huszonötén részt vettünk a tsz-szervezésben. A rövid beszélgetés folyamán Pártos Ferenc többes számban beszélt, ami csak az igazán közösségért élő ember sajátja. önmagáról még csak annyit mondott el, hogy ha nemsokára nyugdíjba is megy, nemcsak, hogy munkahelyével nem szűnik meg a kapcsolata — harminchét esztendőtől elszakadni nem olyan könnyű! —, hanem a postai alapszervezet tagja marad továbbra is, ahol számítanak értékes szakmai és mozgalmi tapasztalataira. K. G. hét tablettáidba préselni. De — ettől függetlenül — az élelmiszerek szintetikus előállítása megindult. Ilyen vegyi úton előállított fehérjék — amelyekhez esetlegesen növényi eredetű fehérjéket is adnak — olyan mesterséges tápszerek, amelyeknek ízét ma már tetszőlegesen tudják változtatni. Szovjet kutatók megállapították, hogy milyen vegyi anyagok összetételével lehet kenyér, zsemle-, sült csirke-, kakaó-, sült hal-szagú szintetikus tápanyagokat előállítani. Amerikai szintetikus élelmiszerüzem pedig szójababból gyárt „sült csirkét”. Legújabban A. N. Neszmejanov szovjet professzor szintetikus úton kaviárt állított elő, amelyet sem ízre, sem külsőre nem lehetett az „igazP-tól megkülönböztetni. Maszek-monológ Szóval, maga a tanácselnök? Magának nem tetszik, hogy a téglagyárnak bérbe adtam két lovamat? Fiatalember, hallott már maga a szerződésről? Hallott. Nahát, az enyém egy szabályos szerződés. Én bérbe adom a lovam a téglagyárnak, ők fizetnek ezért havonta • háromezret és ha az igázástól lefogynának a lovak, hát annyiszor 25 forintot, ahány kilóval kevesebb a súlyuk, mint amikor átadtam. Ez tiszta sor, ugye? De különben magának is tudnia kell a 64-es rendeletről, ami megengedi a maszek fuvarozást. Már ott, ahol a tsz nem tudja ezt ellátni. Na látja? A téglagyárból „kivonult’ a tsz, elvitte a lovát, mert kell a határi munkához. Én meg bérbe adtam, hogy szállíthasson a gyár. Hogy annyira kellett-e az a két ló a tsz-nek? Azt ne tőlem kérdezze, elnök úr, (már bocsásson meg az úr titulusért, tudom, hogy sértő ez magának^ mert az urak nem az elnöki irodában szoktak ülni). De hát ez nem tartozik ide. De miért gondolja, hogy az én kezem benne van abban, hogy a tsz elhozta lovait a téglagyárból? Biztos nem érte’ meg nekik. Hogy nekem megéri? Hát nekem igen. De azért nem jól számol maga, kedves elnököm. Egy évben ebből a bérletből nemigen haladja meg a 30 ezer forintot a haszon, s ha a két ló lefogy négy mázsát, akkor iá legfeljebb tízezer forint pluszt kapok érte. De hol van ez a százezer forinthoz, amit maga emleget. Azt mondja, hogy miért nem vesz ennyi pénzen lovat a téglagyár, amikor úgyis ők etetik,' gondozzák, istállózzákl a bérelt lovat is? Ezt se tőlem kérdezze. Én megkötöttem velük a szerződést. Lelkűk rajta... Én kifizetem az adót. Mii akarnak tőlem? Különben is ki lenne olyan bolond, hogy áU lami kézbe lovat adjon bérbe, ahol nem is pucolják, csali hajtják. Aztán, ha visszakapom, vihetem a vágóhídra. A vágás, hídon... ? Hát kapni, ott is kapok érte néhány ezret, de válás miből nekem is élni kell. Hogy dolgozni is? Mit gondol, miből élek én? Most is ott van kínt a fogatom, szenet hordok, lapátolok, hogy megéri? Hogy jó kedvem van? Hát különben csUj nálnám? Pénzzel élek én, nem úgy mint a tsz-ben. Na látja, most meg azt veti szememre, hogy otthagytam a közöst. Háfl otthagytam? Kizártak. Szabályosan. Hogy a rokonok segített tek a „kirúgásban”? Ugyan, kérem, egyszerűen „összeférhet tetten” voltam és kész. Áh, szóval tud a parlagföldről is. Hát nem jobb, ha én felfogom, mint hogy ott álljon használatiam nül? Hát igen... abból vettem a lovat. Az elsőt. Aztán meg a többit. Na és? Törvénytelen? Kádár is megmondta; mint denki a szocializmust építi, aki nincs a rendszer ellen. Hát éri a rendszer ellen vagyok? Hisz1 a gyárnak is odaadtam a lot vamat. Állami gyárnak. Hogy ez a politikai tétel nem egészen így van? Nekünk különben is nem könnyű megérteni egymást, amíg én maszek vagyok, maga meg tanácselnök. És azé se várja, hogy én majd kiokosítom magukat, hogy miként le-* hét egy maszekkal kibabrálni. Különben is... ha már kihoz-* ta belőlem, megmondom. Maguk csinállak maszekot belőlem. Maguk engedték, magúik írták alá a szerződést. Akkor mosé mit okoskodnak? . A monológot nem szokás másnak befejezni, de úgy vél-* jak, nehéz lenne szó nélkül hagyni ezt a párbeszédet, amely Parvyik Sándor mátraderecskei vb-elnök és Göcző Gábor* recski fuvaros között zajlott a minap, a Mátraderecske! Tég-* lagyámak bérbe adott lovak ügyében. Göcző Gábor „érve” figyelemreméltó: „mi csináltunk! belőle maszekot... mi adtuk a lehetőséget”. Ügy véljük* mindazoknak érdemes lenne ezen gondolkozni, akik e „lehe-* tőséget” adták. Nemcsak az anyagiak miatt. Kovács Endre MOZAIK a Füzesabonyi Kísérleti Gazdaság kommunistáinak életéből Kereken kétszáz kommunista dolgozik a Kompolt i Mező- gazdasági Kísérleti Intézetben és a Füzesabonyi Kísérleti Gazdaságban. Két éWel ezelőtt választották egységes párt- szervezetük vezetőségét. A hat alapszervezetnél a napokban választották meg az új vezetőséget és a járási pártértekezlet küldötteit. Október 27-én a központi üzemegységben, Pusztaszikszón tartják az egységes pártszervezetek taggyűlését, ötven kilométeres körzetből érkeznek ide a gazdaság* kommunista THAN TIN S Fordította: Antalfy István Ködös, felhős reggel volt. Kiá összekötőnk mögött lépdeltem, aki Lung-Kuangából An-Laiba vezetett. Elhagyva Khuoi-Liut, a hegyek között haladtunk tovább, mert a hegy lábánál lévő települést még az ellenség tartotta elfoglalva. A falu fölött felhők gyülekeztek, s minket is lágy, ködbe burkoltak. Felhők... Felhők ... Ruhánk átnyirkoso- dott és ezüstös harmat telepedett rá. Az összesűrűsödött felhők átvonultak a túloldalra és az emelkedő nap sugarai most már vidáman záporoztak ránk. Dél felé járt az idő, amikor Po-Nguahoz közeledtünk. A fiú hirtelen megállt és hozzám fordult: — Mit gondol, vannak-e a teknősöknek szülei? Meglepett a kérdés. — Természetesen, vannak. Miért kérdezed? w — Csak úgy.. 1 És otthona? Gondolkoztam egy pillanatig, aztán így válaszoltam; — Nem tudom biztosan... Lehetséges, hogy építenek maguknak valamit a barlang mélyén, vagy a tóban ... Tovább lépdeltünk szótlanul. Amikor néhány kilométert haladtunk, és átvergődtünk a sziklák között vezető ösvényeken, ismét megszólalt, de most már más hangon: — Kérem, engedje meg, hogy elmehessek néhány percre, megnézni a teknősömet... — A teknősödet...? A fiú mesélni kezdett. — Nemrégiben ezen a helyen egy katonát vezettem át. Nem túl messze innen, egy hegyi teknőst találtam, amint éppen előmászott a kövek közül. Haza akartam vinni, hogy majd otthon a gyerekek játszanak vele, de nagyon nehéz volt... és kerestem neki egy üreget, oda cipeltem, a nyílásra pedig egy követ gurítottam. Ugye, jó megoldás? Onnan nem mászhat ki és el sem pusztul. .. Akkor nem tudtam elvinni, mert másik úton mentem haza. De most... Hirtelen abbahagyta. Kezemet a vállára tettem és csendesen szóltam: — Értem. Eredj hát és hozd el a teknőst. Majd felváltva visszük. Előbb én, aztán te. No, csak siess vissza, mert még messze van Al-Lai... Kis vezetőm meg se várta, hogy befejezzem, hanyatt-homlok futott az erdőbe és eltűnt a fák sűrűjében. Néhány perc múlva ismét előbukkant. Kezei maszatosak voltak, arca csak úgy ragyogott az öröm- tőL Teknős nélkül pillantottaxa meg, csodflkomna kérdeztem: — Hát a teknősöd? Hol van? Talán megszökött? — Szabadon engedtem..; Nem értettem. De mielőtt megkérdeztem volna, folytatta: — A mi falunk nemrég szabadult fel. Az emberek vissza- hurcolkodtak és hazacipelték holmijaikat. Most már megint dolgozhatnak a saját otthonaikban. Azt hiszem, a teknős is nagyon szo- morkodhatott a fogságban, nem igaz? Ezért azt tettem vele, amit velünk a katonáink. Kiszabadítottam, menjen haza a szüleihez.., Az út a he- hegyékben Tjan-Vattól Anitáiig mind nehezebb és me- redekebb lett. De úgy láttam, hogy az én kis vezetőm mégis gyorsabban és könnyebben lépdelt, mint ’-''.«Abban. dolgozói. A beszállítás elég körülményes, a helyettesítés is nehéz — többnyire a legjobb dolgozókról van szó —, a párttagok érdeklődése csak a közös célban azonos, a hat alapszervezet közvetlen feladatai az üzemegységek szakosítása miatt eltérő. A tagság létszáma egyelőre nem éri el azt a szintet, hogy pártbizottságot válasszanak és akkor küldöttek képviselnék a különböző üzemegységek kommunistáit. Két évvel ezelőtt még 176 volt a párttagok száma, azóta 24 tagjelöltet és párttagot neveltek. ★ 1964-ben, az egységes vezetőség megválasztásának évében a gazdaság nem egészen hárommillió forint eredményjavulást ért el, öt napi nyereséget fizetett a dolgozóknak. Tavaly már 5 745 ezer forint volt az évi nyereség és 17 napi munkabérnek megfelelő nyereség- részesedést fizethettek ki a dolgozóknak. Az idén 4,9 millió a tervezett vállalati nyereség és az álmából a tervezett 110 vagon helyett mindössze húszra számítottak, ami négymillió forint kiesést jelent, de így is előreláthatólag teljesíteni tudják tervüket. Ez a mércéje a pártvezetőség és párttagság munkájának is, hiszen ugyanazon a területen, ugyanazon termesztési ágazatokkal dolgoznak. Elsősorban javaslatokkal segítenek. Alacsony volt a tejtermelés is többek között. Az állomány kondíciójának, az elhelyezés és takarmányozás javítására fogtak össze. A kísérleti intézet szakemberét is felkérték a javaslattételhez. Javaslatuk az volt, hogy elsősorban a tehenészetnél dolgozók kapjanak lakást, akik a bejárás miatt nem tudják mindig jól ellátni a jószágot, selejtezzék ki az állatok közül a nem megfelelő egyedeket. Ma már átlagosan 1,5 liter-* rel több a fejési átlag. Az alapszervezeteknél álta-» Iában újjáválasztották a régi vezetőségeket. Az I. számú alapszervezet« nél, ahol a párttagok egyhar- mada található, héttagú veze-} tőséget választottak, öt vezetőd ségi tag a régiek közül maradtii egyet áthelyezés miatt választottak és a másikat olyan he-, lyett, akinek a veret őségben végzett munkájával nem voltak megelégedve. •k A gazdaság vezetői úgy véle-, kednek, hogy a dolgozók kő-* rében egészséges szellem ural-* kodik. Nincs személyeskedés^ sok a gazdaságot érintő, közérdekű problémákkal foglalkozó javaslat. A dolgozók bátran szólnak a saját, munkatársaik és aa üzem érdekében. Bírálnak, de megtalálható az önbírálat is.- ★ Szuromi Sándor, az egységed pártszervezet titkára, most készíti a vezetőség beszámolóját! Idézünk egy részt: „A párt. a tömegsrervezeti és szakvezetők: kapcsolata jó. Nem elvi engedmények alapján, hanem olyan formán, hogy a gazdasági célkitűzések végrehajtását elsőse- gítsék... A titkár véleményét kikérik, jogos kérésék meghallgatásra találnak ... Döntő kérdésekben a pártszervezet vezetőségének ülése előzi meg a határozatot.” Röviden szólva: a Komnolti Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és a Füzesabonyi Kísérleti Gazdaság egységes pártszervezetének vezetőssége eredményesen munkálkodik. Pilisv Elemér N wwüm 3 1966. szeptember 24., szombat
