Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-23 / 225. szám
„Razzia” a pultok korul A fogyasztóért vagy ellene ? ■ „Törvényen kívüli” boltok ■ A goromba üzletvezető ■ Reklamáció saját költségre a Fejszámoló pincér ■ Száz fagylaltoskanál „leszerelt” Csak egy kis szerencse... AZ ÖTSZÁZADIK LOTTÓSZÁMHÚZÁS ELŐTT „Játsszuk ast9 hogy megöllek 1" Egy chicagói egyetemista — pszichológia szakos — így magyarázta a dolgot: „Lehetőség nyílik arra, hogy szadista hajlamainkat lereagáljuk!” „A szadista hajlamok lereagálásának lehetősége” — játék. A játékot „vadászat’-nak nevezik. A játékszabályok igen egyszerűek, s könnyen érthetők: a játék irányítói „vadászokra” és „áldozatokra” osztják a játékosokat, minden „vadásznak” kijelölik a maga „áldozatát”; a vadásszal közlik. az áldozat nevét, de az áldozatot is értesítik, hogy neve szerepel a gyilkossági listán. A vadásznak 4 napot adnak arra, hogy áldozatát felkutassa, s azt a legeredetibb módon megölje. Természetesen a megölés, a gyilkosság csak elméletben történikHa a gyilkosság egyszerűen, a megszokott módon történik, a vadász tettét 1 ponttal jutalmazzák. Két pontot kap, ha a szokványostól elütő módszert fundál ki áldozata életének kioltására. Ha elvéti az áldozatát s tévedésből mást végez ki, vagy ha az áldozat intézi el a vadászt, ezért mínusz két pont, illetve mínusz egy pont jár. Nem őrültek vagy betegagyúak találmánya ez a játék. A játszók agyállománya, legalább is biológiai értelemben, ép. Ezt kell gondolnunk abból a tényből is, hogy a „szadista hajlamok lereagálásának lehetősége” igen széles körű publicitást kap: a legsikeresebb, legfantasztikusabb gyilkosságokat rendszeresen közlik a chicagói lapok. Eszembe jut egy szörnyűséges eset: július 14-én Chicagóban Richard Specket egy ápolónőképző iskola nyolc növendékét megölte. Sokan joggal megdöbbentek a bestiális gyilkosságsorozat hírére. Pedig Specket csak az elméletet váltotta gyakorlatra. Vagyis, pontosabban, az írás elején említett pszichológia szakos egyetemista szavaival élve: „lehetősége nyílt arra, hogy szadista hajlamait lereagálja”. (kyét) Z & 77~~6F~*? S r^ ó Af < mm Km*K 4 Néjuüsű! 1366. szeptember 23., péntek goromba vezetője is tette, amikor az ellenőrök szót emeltek a 9,40 forintos csalás ellen... No és ha az üzletvezető él kifogással? — Akkor meglehet, hogy úgy jár, mint az ecsédi fmsz 5. számú élelmiszerboltjának vezetője, akinek telefonon adott pótrendelésére a sütőipari művezető azt a választ adta, hogy csak az üzlet költségére hajlandó ismét szállítani. Romlott áru, rossz minőség, súlycsonkítás, hamis mérőeszköz, s „vastagon fogó” ceruza... Legény legyen a talpán, aki mindezt el akarja kerülni! — Mivelhogy az egyéni nyerészkedés, a különféle „reprezentáció” fedezése, vagy éppen a leltárhiánytól való félelem imitt-amott hallatlan „leleményességre" nevelte az üzletbelieket ... MELYIKET EMLÍTSÜK a jegyzetfüzetekből? Az előreállított mérleget, a tára nélküli mérőeszközöket, a „saccra” töltött edényeket, vagy az áru serpenyőbe dobását? Az eldugott árcédulákat, éttermi étlapokat, presszóbeli itallapokat? A csökkentett kávéadagokat, a rosszul kalkulált nyensanyag- normákat, a figyelmen kívül hagyott árváltozásokat, vagy esetleg azt a módszert, amivel az a siroki pincér dolgozik, alti. csupán akkor veszi elő a blokkot, amikor már fejben nem boldogul a számokkal? — Esetleg az egri 27. számú áruház eladójának „ügyes sakkfhú- zását”, amivel az áruról lelki- ismeretfurdalás nélkül levágta a piros hibajelet, hogy többet számolhasson ? No, de ne marasztaljuk él ilyen egyértelműen az üzletek személyzetét, hiszen többségükben becsületes, kedves, figyelmes emberek, s nem csak rajtuk múlik, ha a vendég olykor mégis haragra gerjed ... Tehetnek erről az áru készítői, csomagolói, szállítói is, no és természetesen a vállalat vezetősége, amely néha hajlamos megfeledkezni egy-egy üzletéről! Nem gondoskodik megfelelő mennyiségű és minőségű áruról, pontatlan mérőeszközöket hagy a kiszolgálóknál. Nos éppen ez utóbbi miatt kellett például a MátravidéHi Vendéglátóipari Vállalat nem kevesebb mint 100 fagylatada- goló kanalát „leszereltetni”, kivonni a további munkából. Vajon mennyi ideig károsították a fagyira éhes vásárlókat? Mindezt összevetve joggal követelhető, hogy a jövőben tegyék megyeszerte rendszeresebbé a vállalati és a társadalmi ellenőrzést, s a vezetők olyf BUNT MAR KORÁBBI lapszámunkban is hírül adtuk: az SZMT munkásellátási bizottságának, az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnek, továbbá a járási és városi tanácsoknak a képviselői, valamint a társadalmi ellenőrök, a NEB és a BM helyi szerveinek támogatásával két hónapig tartó vizsgálatot folytattak megyénk 383 üzletében. Az állami és szövetkezeti kereskedelem áruellátását vették szemügyre, s a fogyasztói érdekvédelemről gyűjtötték tapasztalatokat. A pultok körüli „razziában” (észt vevő ellenőrök megállapították, hogy megyeszerte {jelentős a fejlődés. Általában (magasabb lett a vállalati veretes színvonala, több helyütt dicséretes törekvések mutatkoznak, gondot fordítanak a (Vásárlók igényének megfelelőbb kielégítésére. Ám ez az Igyekezet még mindig kávésnak bizonyult ahhoz, hogy az üzletekről általánosságban is Ö6 véleményt alkothassanak! Súlyhiányosak a csomagolt Brak, több helyütt megfeledkeznek az osztályozásról, nélkülözik a kereskedelmi érzéket. Egyes húskonzervekből nagy tartalékok halmzódnak fel mig másokból — például e ’ leesés készítményekből, májkrémből, különféle import árukból, paradicsomos konzerv- ből, löncsből — pedig időnként hiány van. S ellátási zavarok mutatkoznak olykor a rúdvaniliánál, étolajnál, margarinnál, fűszerpaprikánál, szalicilnál, vagy éppenséggel az olyan új cikkeknél, mint a bébiétel és a narancsital, amelyeket hiába keres a vásárló. —Csakúgy, mint a vegyesboltokban az ereszcsatornát, gáztűzhelyet, fürdőszoba-kályhát, olajkályhát, drótfonatot, csavarárut, egyes zománcedényeket ... KIRÍVÓ ESETKÉNT került jegyzetfüzetbe a kápolnai fmsz boltjában a 10—10 kilogamm és félfehér kenyérnél tapasztalt 60—60 dekagrammos súlyhiány, valamint 10 darab kifli összesen 10 dekaerammos „fosa”! S a sok észrevétel közül feltétlenül említést érdemel a mátraházi Sport Étterem 38 százalékos, — csaknem 7 forintnyi — konyakdrágítása, nemkülönben az egri Dobos cukrászda 4,64 forintos, illetve a 24. számú presszó 4,28-as túl- számolása ugyancsak e nemes itat egyetlen decijénél! S vajh’ mi történik olyankor, amikor reklamál a vásárló? — Esetleg dörgő hangon ^kioktatják”, miként azt a 3117. számú petőfibányai bolt kor nyúljanak a felelősségre vonás szigorúbb eszközeihez is! Törődjenek jobban az üzletekkel, gondoskodjanak a megfelelő készletről, választékról, a hibátlan felszerelésről, a kiszolgálók oktatásáról, s a kiadott rendeletek mindenkori betartásáról. S ne feledkezzenek meg az egészségügyi követelmények végrehajtásáról sem! Ne hunyjanak szemet a hiányzó orvosi leletek felett, ne nézzék el a vizsgálatok elmulasztását, ne engedjék, hogy például egyes italboltokban, presszókban és éttermekben megfeledkezzenek a poharak előírásszerű mosásáról, vagy a húsüzleteket cuz fmsz kiskörei árudájának rossz példáját kövessék! Szocialista kereskedelmünk Heves megyében is észrevehető, jelentős fejlődést mutat —, de még mindig sokat kell tenni azért, hogy a fogyasztók elégedetten távozzanak az üzletekből. A SZÚRÓPRÓBASZERŰEN ellenőrzött 383 kereskedelmi egység tapasztalatai legalábbis így mutatják... Győni Gyula A statisztikai adatok szerint valószínűnek látszik, hogy az 1966-os év a lottó történetében rekordokban bővelkedő esztendő lesz, feltéve persze, ha Fortuna továbbra is így akarja. A legutóbbi, 34. játékhéten elért telitalálattal — elérője egy nyugdíjazás előtt álló budapesti nagymama volt — az idei öttalálatos szelvények száma tízre emelkedett. Ez maga is rekord. Ez az ötös egyúttal a lottó történetének öt- venhetedik ilyen szelvénye volt: 1965-ben kilenc, 1964-ben négy, 1963-ban nyolc. 1962-ben három, 1961-ben négy, 1960- ban nyolc, 1959-ben hét, 1958- ban egy, míg a csonkának számító 1957-es esztendőben három lottózónak sikerült meg- kömyékeznie Fortuna isten- aszonyt. Az idei tizedik öttalálatos szelvény érdekessége — éppen úgy, mint elődjének, a három szőnyi lottózónak — hogy ikerszelvényen sikerült eltalálnia a bűvös öt számot. Míg tavaly a kilencedik öt- találatosnak csupán november közepén sikerült kitöltenie szelvényét, az idén már augusztusban megszületett a tizedik. Majd húszmillió nyereség az idén A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság adatai szerint — beleértve a szeptember 7-én kifizetett szelvényt is — as idei öttalálatosok tulajdonosainak kifizetett nyereményösz- szeg — a nyereményilleték levonása után — 19 253 552 forintra emelkedett. A nyereményösszegek növekedését a: is bizonyítja, hogy a lottó történetének első öttalálatosa özv. Ring Sándorné 1957. áprilisában még „csak” 684 07Í forintot kapott kézhez, napjaink telitalálatos szelvényeinek értéke pedig kétmillió forint körül van. Ráérő statisztikusok kiszámították, hogy egy- egy ilyen kétmilliós lottófőnyeremény súlya — ropogós százforintosokból összerakott köte- gekből — éppen huszonkét kilogrammot nyom. 880 kiló százforintos Az utóbbi esztendőkben egyre több telitalálatos szelvénj érkezett vidékről. A telitalálatos szelvények tulajdonosairól a lottóigazgatóságon vezetett nyilvántartás szerint a: idén a tíz nyertes közül hé1 volt vidéki. Hadd említsük meg most a legszerencsésebbek lakóhelyeit: Veszprémben kezdődött, folytatódott Gyulán, Pitvaroson, Szőregen, Makón, ezután ismét Veszprémbe látogatott a szerencsés három ottani vasutashoz, majd Szörnyben ér véget a nyertesek sora. Kilenc év alatt az öttalálatosokia kifizetett nycraméiiyw ; összeg — a nyereményilleték levonása után — 80 millió 105 ezer forint volt, s a lottófőnye- remények tulajdonosai éppen nyolcszáznyolcvan kilogramm százforintost vihettek haza* Vezet: a 37-es/ Sokáig tartana, ha valameny-J : nyi szerencseszám sorsát meg■ vizsgálnánk az ötvenhét öttalálatos szelvényen. A telitalála■ tos szelvényeken a 37-es vál■ tozatlanul tartja a rekordot (nyolcszor szerepelt a telitalá• latos szelvényeken), míg a 36- os a második helyre csúszott ■ vissza. Érdekes azonban, hogy • más számok előbbre rukkoltak, mégpedig a 13-as, a 42-es, és a 66-os. Valamennyi hét-hét alkalommal szerepelt öttalálatos szelvényen. A Fortuna ál■ tál legkevésbé „kedvelt” szá' mok között változatlanul megmaradtak a 25-ös, a 72-es, a 78- as, és a 82-es, ezekkel egyetlen egy alkalommal sem találkoz• tünk telitalálatos szelvényen! ■ Viszont a 41-es „megemberelte” magát, a makói Szabó De■ zsőné ikszelte át először az idei 24. játékhéten, s a 26.-on a veszprémi vasutasok S7<dvé• nyón is szerepelt. Mit bi< >yíí < ez? Nem kevesebbet, hogy minden szám egyformán nyertes szám lehet, „csak” egy kis szerencse kell eltalálásához. Sz. I! I Egy nyelvei A kik beszélgetnek: olaszok és magyarok, egyiken sem ismerik a másik anyanyelvét, csak a tolmács közbejöttével tudják a szavak értelmét felfogni. Mégis egy nyelven beszélnek. Az olaszok a gyöngyösi Városi Művelődési Ház és a körzeti földművesszövetkezet vendégei, a felső-olaszországi Friüli tartomány szülöttei. Annak is két kis községéből valók az énék-, zene- és tánc- együttes tagjai Foglalkozásúkra nézve zömmel parasztok, a kisebbik hányaduk munkás, és összesen három olyan tagja van a műkedvelő együttesnek, akik az íróasztal mellett végzik napi teendőiket. A közel száztagú együttes a szó igazi értelmében műkedvelők csoportosulásában él és működik, minden rendszeres anyagi támogatás nélkül, saját erejükre hagyatkozva, de a lelkesedésük, a tertnivágyásuk eddig még minden akadályon átsegítette őket. így jutottak el hozzánk, Gyöngyösre és a város környéki községekbe, hogy bemutassák az olasz népi énekek, táncok, dallamok egy részét, hogy üzenetet hozzanak az Isonzó mellől. Tőlünk idegen és mégis ismerős, tartalmában annyira rokon népművészeti termékek, művek közvetítik az üzenetet. És anélkül, hogy a szöveget szó szerint értenénk, a szavak ruhájába öltöztetett érzések, gondolatok tolmács nélkül is megértő fülekre találnak. Az életsors. ami megszülte ezeket a népi műveket, a mi múltunkra emlékeztet. Innen a közös nyelv, innen az értés és együttérzés. A kerek-asztal mellett folyMegkezdtél szakközépisl (Juhász Ferenc tudósitó) Űj-Hatvanban, a Bajcsy- Zsillinszky úton a MÁV-lakóte- lep és a IV-es számú általános iskola közötti, eddig kertészetként használt területen szeptember elején hozzáfogtak a 12 tantermes szakközépiskola három főépületének kitűzési és alapozási munkáihoz. Még ebben az évben egymillió 890 ezer forintot építenek be, az összes építkezési költség meghaladja a kilencmillió forintot. A költségekhez a városi tanács a községfejlesztési alapból 350 ezer íoewttai járul hozzá, az i beszélünk tatott eszmecsere is azt bízó nyitja, hogy közös a nyelvünk: az Isonzó melletti paraszt és munkás éppen úgy gondolkodik, éppen azok a vágyaik, a2 indulataik, mint nekünk. A politikai fogalmak egybeesnek. Nincs ezen csodálkoznivaló, de annál nagyobb a felelősség ami ránk hárul ebből a közös nyelvből. Nekünk kell e példaképnek lennünk, nekünk kell a bizonyítéknak lennünk, hogy otthon elmondhassák: az olasz kétkezi dolgozók szándéka, vágya, akarata helyes, a Duna- közi munkástestvérek mai élete adja a tanúbizonyságát. Milyen könnyű ezt kimondani, és müyen terheket ró ez ránk. De mennyi örömet is kelt. Jó tudni, hogy a társadalmi rend különbözősége ellenére is egy nyelvet beszélünk, hogy létünkkel, életformánkkal, szándékainkkal és eredmé- nyeimkkel, de talán még botlásainkkal is megerősítjük az ő elhatározásaikat. Mert ezt ki is mondták, félreérthetetlenül így fogalmazták meg. Elsősorban a friuli tartomány egyik kommunista vezetője, aki elkísérte a csoportot a szocialista építést folytató Magyarországra. És milyen jó. hogy egy olasz kommunista vezető mondhatja ezt nekünk. Az olasz munkások, parasztok nevében szólhat az ő sorsuk, jövőjük alakulásának összefüggésében a mi felelősségünkről is. Értjük őket, mert egy nyelven beszélünk. A gyöngyösi találkozás is ezt, a határokon át is érvényesülő közösséget erősítette meg. (g. molnár) c a hatvani tola építését építkezés kivitelezője az BM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. A új szakközépiskola három darab két- és háromszintes épületből áll, s az épületeket üvegezett folyosók kapcsolják össze. A szakoktatáshoz műhelytermek lesznek. Az épületben helyezik el a 240 négyzet- méter alapterületű tornatermet öltözőkkel, fürdőkkel, szertárral, a 300 személyes ebédlő egészíti ki az építkezést. Az új szakközépiskola felépítésével csökken a jelenlegi középiskola zsúfoltsága. rád Felkeltette gyanúnkat, amelytől nem tudunk szabadulni Hiába ismételgetjük magunkban, hogy nem lehet igaza. Ez mindig így van. Persze, a hölgy nem cselekszik rossz- akaratból. Csupa jóindulat, de ez a hiéna jósága. Legjobb szándékkal döf belénk. Azokhoz az emberekhez tartozik, akik csupa felebaráti szerétéiből így szólnak másokhoz együttérzéstől remegő hangon: „Hogy lefogyott és milyen rosszul néz ki. Mondja, nincsen gyomorfekélye?” Ha azok, akik így beszélnek, sejtenék, mit tesznek! Az ilyen „jó emberek” néha borzalmasak. Mark Twain mondja valahol: „sok „jó ember” él vagy a helytelen együttérzésről, ezt nyilván sértésnek veszi. A legjobb, ha visszavágok. De hogyan? Na, majd társalgók egy kicsit a kutyámmal. „Kedves Tom”, kezdtem elég hangosan, hogy a hölgy is meghallja, „látod, most lelep>- leztek. Az idegen néni is tudja, hogy szopornyicád van és így nem szabad a többi kiskutyával játszanod”. A hölgy sóbálvánnyá változott. Tágra nyílt szemével, úgy festett, mint egy filmdíva premier plánban. Fagyos tekintettel végigmért és azt kérdezte: „Játszott ez a szopor- nyicás kutya más helybeli kutyákkal?” „Igen, persze”. „Az én kis skótommal is?” „Hogyan asszonyom? Skót űtitársa van?” „Ostobaság, azt kérdeztem, hogy ez a beteg kutya ját- szott-e az én skót-terrieremmel?” „Vagy úgy, azzal a kis feketével? Igen, egész délután együtt voltak Tómmal. Az volt a legmulatságosabb amikor Tóm végignyalta a pofikáját.” A hölgy szó nélkül sarkon fordult és felsietett a szállodába. Csomagolt és kutyájával együtt még aznap hazautazott. Tom, meg én újból ott ülünk a napon és élvezzük a békés csendet. Felhőtlen az ég és az utakon sem sétálnak idegen „jóemberek”. Boldog Balázs fordítás* közöttünk, de akadnak, akiknek még ennél is nagyobb hibájuk van”. Ez megnyugtató, noha vigasznak elég sovány. „Mit válaszoljak ennek a hölgynek?” — elmélkedtem magamban. Ha beszélek a rosszul alkalmazott jóságról, Hm, gondolom, itt ülünk a napon Tom, meg én, jól érezzük magunkat, s akkor jön egy vadidegen nő, és kellemetlenségeket vág a fejünkhöz. Bár mind a ketten tudjuk, hogy nincsen igaza, szavának fullánkja mégis bennünk ma„Ön állatorvosnő, asszonyom?” kérdeztem. „Nem, de tudom, hogy szopornyicája van. Látszik a hátsó lábán. Az én kutyámnak is ilyenek voltak a lábai. Három hét alatt elpusztult. Pedig olyan aranyosak. amikor kicsinyek!” Csendes, szép reggel. A költők szerint ilyenkor rezdül halkan a lomb és a kelő nap sugara játszik a függönyön. Tom és én naplózunk. Tom hat és fél hónapxis, egyenes lába van és nagyon szép feje. Ősszel részt vesz a kiállításon. Ezzel tartozunk neki, bár igen terhes dolognak tartjuk az ilyen kiállításokat. Éppien erről csevegtünk, amikor a reggel békés nyugalmát megzavarta egy sétáló hölgy. A szálloda felől jött és megállt Tom előtt. Fürkésző szemmel vizsgálta körülbelül úgy, mint ahogy az egyik hölgy mustrálja a másik kifakult ruháját. majd ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: „Énnek a kutyának szopornyicája van!” „Nincsen”, mondtam, mert tudtam, hogy Tom nem szo- pomyicás. Orvosa közölte velem a múltkor, amikor valami hurut miatt elhívtam .
