Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-23 / 225. szám

mA gáz vesse fel 99 Először nem akartam hinni a hivatalos felvilágo­sításnak, de a saját sze­memnek sem. Nem, ez nem lehet igaz. ez csak valami rossz tréfa — gondoltam. De, ha egyszer a bürokrá­cia lavinája elindul, ki tud­ja hol áll meg. Sokan és sokáig sürgetik, hoev beadott kérelmüknek mikor lesz foganatja. Nem űrreniilésről és nem csalá­di házénít-és eneeijélverésé­ről van szó, csupán ewsze- ríí szürke gázpalackról. Kétségtelen, a gáz rob­banhat. ovilvántartásba kell venni, hoev melyik ta­tán, ha minden jót megy és a sok utazgatás közben el nem veszett az akta, végül a gázszerelőktől elindul egy ember és szerződést köt a „kérelmezővel”. És amikor végre ez is megtör­tént, a jámbor halandó megkapja a gázpalackot, a szerelő öt perc alatt felsze­reli, átadja az írásban rög­zített kezelési utasítást. Nekem nem volt időm, sem türelmem, hogy meg­állapítsam, vajon a me­gyén, Pesten, Hajdúszobosz­lón, a kirendeltségen és a gázrészlegnél ki és mit csi­nál a kérelemmel, vajon szükség. Vállalataink egy ré­szénél hozzákezdtek ehhez, s már kezdetben igen érdekes eredményekre, következteté­sekre tettek szert. Az egyik gépipari vállalat­nál például pem azt vizsgál­ták, hogy szükséges-e a fél- késztermék nyilvántartásánál olyan létszám, mint amilyet most foglalkoztatnak, hanem magát a nyilvántartást ele­mezték. Kiderült, hogy — át­lagban — ugyanazon anyago­kat négy helyen tartják nyil­ván: az új rendszer következ­ményeként tizenhárom embert tudnak áthelyezni más munka- területre. Sikerre dolgozik né­hány vállalatunknál a Procosz- szográf nevű nagyszerű ma­gyar találmány, a „termelés­irányító berendezés.” A beren­dezés alkalmazása eredménye­ként az egyik helyen a ko­rábbi felére csökkent a gépek állásideje, másutt a gyártáskö­zi minőségellenőrzés kompli­kált feladatát oldották meg ve­le sikerrel. A lyukkártya rend­szerű nyilvántartás bevezetése, az elktronikus számológépe­ken elkészített optimális prog­ramozás, a piackutató részle­gek felállítása — egy-egy pél­da arra, hogyan korszerűsödik, fejlődik már ma is a vállala­tok belső sezrvezete, de példa arra is, hol kell annak korsze­rűsödnie. A termelésben döntő kérdés­sé nő napjainkban az időté­nyező: az új termékek piacra kerülésének ideje világmére­tekben rövidül, egy-egy válla­lat eredményességét — jöve­delmezőségét tehát alapvetően befolyásolhatja, hogy mikor készül el új termékével? A most életbe lépett új szállítási szerződési rendszer ugyancsak a fogyaztó-felhasználó jogait érvényesíti maximális mérték­ben — s itt is sorolhatóak to­vább a példákat arra, milyen nagy szükség lenne mindenütt már ma az ezeknek az igények­nek megfelelő vállalati belső szervezetre. Mivel az igény már napjainkban kézzelfogha­tó, még inkább azzá lesz 1968. január e'seje. a reform alap­vető elemeinek beveztése után: a .vállalatoknak igencsak „ka­paszkodniuk” kell, hogy hslyt- állhassanak. Ezért nem lényeg­telen, hogy ki — mikor kezdi el az új követelményeknek megfelelő belső szervezet kiala­kítását: aki előnyt szerez, a cél­ba is hamarabb érhet! (é. t.) Kedves ünnepségen köszöntötték a füzesabonyi százesztendős Mackó nénit „Vagyok én olyan kommunista*.*J” ünnepelt Mackó néni volt, a 100 esztendős özv. Macké Kál- mánné. Mackó néni 1890-ben nent feleségül Mackó Kálmán vas­utashoz, a füzesabonyi osz- tálymémökség irodakezelőjé­hez. Férje 1919-ben meghalt, de Mackó néni kapcsolata Inhan. ki főz pronátt-hután jrázzal, azt is mes-érti az ember, hnmi a felszerelést éc a készülék kezelésének oktatását szakemberre kell bízni. Az ellen sem orotes- tá.lnék, ha a nyilvántartást é« az engedélyek kiadását a járási tanács végezne. De mi szükség- van arra, hogv az iktatott, érkeztetett és nyilvántartásba vett kérel­meket a járási tanácstól a megyei tanácshoz továbbít­sák, onnan az ÄFOR gáz- főosztálrához Budapestre, onnan Hajdúszoboszlóra, a Tiszántúli Fijldffázszolgál- tató és Szerelő Vállalathoz, aztán tovább ennek egri kirendeltségére, az továb­bítja a gázrészlegnek. Az­minek alapján döntenek, egyáltalán mit csinálnak ebben az „ügy”-ben. De kérdezem: Csoda-e, ha több mint hat hónapig tart az „ügy”? Csoda-e. ha meg­szédül nemcsak az akta, de a kérelmező is? Melyik na­gyobb méreg, hogy újab­ban 511 forint 40 fillért kell a palackért fizetni, vagy az, hogy annyi ideig keli rá várni? Magyarázza meg- valaki, hogy miért van szükség hat hatóságra és hivatalra, hogy végül hetedikként elindul­jon a szerelő? Nem lehet­ne egyszerűbben, ésszerűb­ben? Le a bürokráciával, azt „vesse fel a gáz”! F. L. M«s a szándék A tábla ott áll Gyöngyö­sön annak az utcának a sarkán, amelyben a rend­őrkapitányság található Azt közli mindenkivel hogy itt megállni tilos Alatta azonban még egy ki­sebb tábla is van, a követ­kező szöveggel: Csak BM­oépjárművek részére. Nem hisszük, hogy a BM- epjár művek részére lenne los a megállás. A szándék 'zonyára egészen más volt, lint amit a két tábla együttesen kifejez. A szövegben van a hiba. ■ -r) D ombok közé ékelt falu. Utcái tiszták, rendezettek, házai takarosak, szépek, városba illő villák. Olyan falu, mint akár­melyik más, amelynek lakói szorgalmas, dol­gos népek. A szövetkezet irodája előtt ketten beszél­getnek. — Én mondom, ezt nem jól tetted... Meg­mondom én, személyesen neked, az elnöknek is. Másképpen kell kormányozni! — Te csak ne mondjál nekem semmit! — Micsoda, én ne mondjam, ami nekem nem tetszik? Mert én nem vagyok párttag? Vagyok én olyan kommunista, mint akinek zsebében van a piros könyv ... ! Egy másik faluban villanyt kértek az új utca lakói, de a tanács csak tehetetlenkedett. Az utca kommunistái végül is megelégeltek a tehetetlenkedést, s maguk járták végig a hi­vatalos helyeket, hogy villanyfényhez jussa­nak. Az utca kommunistái el is intéztek min­dent rendben. Mikor valamilyen alkalomra jelentést kellett készíteni a falu fejlődéséről, a tanács úgy tüntette fel a dolgot, mintha az ő érdemük lett volna minden; de így járt el a községi KISZ-szervezet. a Hazafias Népfront stb., stb. — Mi csináltuk, az utca kommunistái — mondták azok, akiket egyedül illethetett az érdem. — Vagyunk mi is olyan kommunisták — volt a válasz. Lehetne sorolni a példák garmadát, idézni vég nélkül az olyan történeteket, amelyeknek mind csak az a refrénjük; „Vagyok én olyan kommunista ... !” Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallan; ily nyomatékos ki jelentést — pártonkívüliektől. Hallani azoktól az emberektől, akik valóban nem hordják zsebükben a piros tagkönyvet, a párthoz, a kommunisták családjához való tartozás bizonyító dokumentumát, de becsü­letes, tisztességes emberek mind, hívei és tá- mmirntdi. erősítői a szocialista társadalomnak. építői s alkotó munkásai rendszerünknek. Ér­dekes jelenség? Nem, az érdekesnél minden­képp többet jelentő tény ez! Arról van szó, hogy a kommunista, mint fogalom, s mint értéket adó „rang”, napjainkban egyre való­ságosabb tartalommal telítődik s egyre inkább az emberi tartalmaknak is mind megszokot­tabb, elfogadottabb fokmérője, mércéje; ne­mesebb értelemben — az emberség „karátja”. Az a jelenség, az a tény, hogy a pártonkí- vüli a kommunistához hasonlítja, a kommu­nistához méri magát — ez nem szimpla átér­tékelés. Már csak azért sem beszélhetünk „átértékelésről”, mert abból, hogy a párton- kívüli a kommunistához méri magát, nem származik semmi különösebb, egyéni haszna, előnye. A politikai posztokon kívül a párton- kívüli, ha arra hozzáértése, szakértelme, szor­galma, tehetsége minősíti, bármilyen beosztást betölthet. Nem szorítják háttérbe, az érvé­nyesülés. a boldogulás útja előtte is nyitva áll. És mégis gyakorta hallani tőle: „Vagyok én olyan kommunista ... !” Pedig azt is mondhatná: vagyok én olyan rendes émber, olyan becsületes, tisztességes, olyan munka­szerető stb. Inkább azt mondja, „vagyok én olyan kommunista!”, mert ebben benne van az is, hogy rendes, becsületes, tisztességes, s ettől jóval több is: elvhűség, állhatatosság, forradalmiság, erkölcsi tisztaság, harcosság, hit a marxista-leninista eszmókber az e=z- mék megvalósulásában. A tudatteremtő idő minőségi változást ér­teit bennük előbbre léptek tegnapi önmaguk­ból; számtalan tény. bizonyíték ébresztett meggyőződést bennük, hogy elismerjék: a kommunisták helyes utat járnak, egész né- rtünk érdekét szolgáló, mindnyájunk jövőjé­ért küzdő politikát folytatnak. A kommunis­ták egész népünk tiszteletét, elismerését vív­ták ki önmaguk számára az élet minden te­rületén. Számba kell vennünk a lelki tarta­lékok e feltár"1 e*+ a-z értékgyarapodást. °ataky Dezső azonban ezután sem szakadt meg a vasúttal. 1924 óta tagja a Vasutasok Jótékonysági Or­szágos Segélyező és Biztosító Egyesületének. Az egyesületnél a kartonok egyeztetésekor de­rült ki: Füzesabonyban él leg­idősebb tagjuk, a 100 esztendős özv. Mackó Kálmánná. Az egye­sület elnöksége a ritka jubi­leumra 1000 forintot szavazott meg, hogy az idős asszonyt köszöntsék. Az egyesület kikül­dött munkatársai ünnepélyes keretek között nyújtották át az egyesület ajándékát, szép ró­zsacsokor kíséretében, az ünne- peltnek. Az idős, ősz hajú né­niké könnyes szemmel, meg­hatódva köszönte meg a figyel­mességet. A százesztendős Mackó néni ma is jó erőnek, egészségnek örvend. Az oktatóteremben megtartott ünnepségre is ma­ga gyalogolt el, a vasúti felül­járón át. Kívánjuk, hogy még sok boldog születésnapot meg­éljen közöttünk’ (szigetváry) Mmüsiit 3 1966. szeptember 23., péntek A reform »nettemében Rugalmasság, gyorsaság, megbízhatóság ségi területeknek. Így az ügy­viteli, az érdekeltségi és az alá- és fölérendeltséget megsza­bó rendszernek, a piackutatá­si — értékesítési tevékenység­nek, a más vállalatokkal való kooperációnak, stb. És ez még mindig csak a kérdésikomp­lexum egy része. Mert a helyes vállalati tevékenységhez — s az ahhoz igazodó belső szerve­zet megteremtéséhez — ismer­ni kell a népgazdasági terv fő irányait; a műszaki haladás irányát; az új igények megte­remtésének lehetőségeit; a bél­és külföldi piacok értékítéle­teit: az árak várható alakulá­sát; a beruházási lehetősége­ket; a munkaerő-helyzetet. A felsoroltak közül bárme­lyiket is ragadnánk ki, igen könnyű lenne bizonyítani, hogy önmagában is a jelenleginél magasabb fokú termelési — gazdálkodási színvonalat kí­ván üzemeinkben, vállalataink­nál. És éppen ezért égetően sürgős, hogy iparvállalataink késlekedés nélkül megkezdjék a fejlett vállalati komplex- szervezet megteremtését, egy­részt az ehhez szükséges felté­telek felmérésével, másrészt pedig a ma már megtehető in­tézkedések kiadásával. A mik- roöikonémia — ahogyan a a népgazdaság alapegységeit a szaknyelv jelöli — körébe tar­tozó. s önállóan megvalósítan­dó feladatok a reform alapve­tő elemeinek bevezetésével ugrásszerűen megnőnek: sike­res végrehajtásukhoz fejlett — tehát rugalmas, gyors, megbíz­ható — vállalati szervezet, in­formációs — rendszer kell. Ez azonban feltételezi — a többi között — a számviteli reform végrehajtását, a nyilvántartási rendszer módosítását, a tech­nikai adottságok növelését, stb. Rendkívül bonyolult és szerteágazó előkészítő — meg­alapozó munkára van tehát Tanulságos és elgondolkozta­tó eset történt az egyik nagy­vállalatnál. A központi gyár­egységben új hőkezcíési tech­nológiát vezettek be. amely nemcsak feleslegessé, hanem egyenesen károssá tette a ko­rábban alkalmazott savas utó­kezelést. Az új technológia si­került — alkalmazták tehát. Csakhogy: a termelés külön- ‘böző láncszemeiben lévő illeté­kesek — a szükséges informá­ció hiányában — továbbra is átszállították a szóban forgó alkatrészeket a galvanizáló gyáregységbe, s ott bekerültek a savas fürdőbe. És mire a kellő utasítás végigjárta a vál­lalati szervezet különböző ál­lomásait, s eljutott a belső szállítás, illetve az utókezelő műhely vezetőjéhez, sok ezer alkatrész selejt lett. Lényegé­ben senki nem követett el sem­miféle mulasztást, „csak” ne­hézkes, s ezért rugalmatlan, megbízhatatlan volt a vállala­ti belső szervezet, képtelen a kellő gyorsaságú információát­vitelre. A gazdaságirányítás új rendszerében döntő szerep jut a vállalati önállóságnak: az önálló vállalati munkához azonban a jelenleginél jóval magasabb fokú belső szerve­zettség kell. Némelyik vállala­ti szervezet ma még nehézkes, s az esetek többségében arra sem képes, hogy kiválassza és feldolgozza a szükséges infor­mációkat. Inkább csak utasí­tások, feladatok mechanikus továbbítását végzi, illetve azok megvalósításának utólagos — és nem menet közbeni! — szá­monkérését. Nyilvánvaló, hogy ilyen vállalati szervezettel ne­kivágni a gazdasági mechaniz­mus reformja által kijelölt útanak — képtelenség. A vállalati szervezet egy­részt meghatározója, másrészt összefogója a legkülönbözőbb belső rendszereknek, tevékeny­Elég sokszor volt vita a lártszervezet vezetősége és a vállalat gazdasági vezetői kö­zött a múltban. A Vas- és Fém­ipari Vállalat tavaly ugyan­is sok nehézséggel küszkö­dött, és amint ez ilyenkor már szinte természetes, a gondoka vélemények különbségét is elő­idézték. A mostani vezetőségválasztó taggyűlésen sem értett min­denki mindenben egyet Elő­vették a múltat is A párttit­kár a válaszadás során erre mondotta art, ne a múltat hánytorgassák a kommunisták, hanem a jövőt nézzék, azt, ho­gyan lehet még eredménye­sebben dolgozni. Ügy gondoljuk, az alapvető dolog itt található meg. Biztató felen Régen nem hangzottak már el olyan szép. megnyugtató adatok, statisztikai számok a vállalatnál, mint ezen a veze­tőség-választó taggyűlésen. Az öntödével eddig sem volt baj, de most a forgácsoló üzem is rendbe hozta a szénáját. Az első félév végén ugyan még adóssággal bajlódtak, de az utóbbi két hónapban utolértéK önmagukat. Most már csak arra kell ügyelniök, hogy a lendület ne lanyhuljon, az önelégültség ne csökkentse az erőfesztések rit­musát Mert — ha a dolgozók is úgy akarják — december 31- én úgy tekinthetnek vissza az elmúlt tizenkét hónapra, mint sikereik bölcsőjére A lehető­ség a birtokukban van. A vezető szerep A jó eredmények jó hangu­latot alakítottak, ki, de még mindig van kétkedés a kom­munisták sorai között, aminek ezen a taggyűlésen is hangot adtak. Vitatják a párt vezető szerepének az érvényesülését a vállalatnál. Véleményünk szerint: alaptalanul. Azok, akik a párt vezető sze­repét féltik, érthető de el nem fogadható nézőpontot képviselnek. Személyes ügyei­ket, az egyszemélyi felelősség tényeit helyettesítik be az él­vek helyére. Nem kaptak olyan besorolást, mint amilyet tagkönyvük birtokában elvár­tak, nem kérte ki a kommu­nisták véleményét a gazdasági vezetés egy adminisztrátor al­kalmazásakor: ilyen és ehhez hasonló példákat hoznak elő. Nyilvánvaló: a kommunis­ták politikai, elvi felkészítését, képzését az új vezetőségnek jobban kell szorgalmaznia, mint eddig, mert a jelek erre hívják fel a figyelmet. Alvó verseny Van itt munka verseny, csak a papírmunka hiányzik: ezt is hallottuk a taggyűlésen. Az történt ugyanis, hogy még az év elején feljegyezték sorban a versenyfelaj tol ásó­kat, aminek eredménye más­fél millió forintban várható. A munkások tehát megtették a magukét. Nincs viszont, aki értékelje, szervezze ezt a munka versenyt. De a szocia­lista brigádm ozgalom Is azo­nos sorsra jutott az utóbbi hó­napokban. Pedig a kezdemé­nyező szereppel dicsekedhet­tek annak idején a szocialista brigádok megalakításában szer­te a városban A papírmunka kifejezés azonban más tartalmat takar itt a vállalatnál, mint ami a lényege. Ez a meggyőződésünk. A verseny nyilvánosságát, a verseny szervezését ugyanis nem lehet papírmunkának mi­nősíteni, valami olyan forma­litásnak, ami a lényeget nem érinti. Mondják, folyik a ver­seny ma is a vállalatnál. Hogy milyen eredményeket értek el a vállalások teljesíté­sében? Ezt bizony senki sem tudja. Milyen verseny lehet az ilyen? Hogyan ösztönözhet az ilyen vakhomályban folyó ver­seny? A szakszervezet titkára is belátta ezt. a taggyűlésen meg is ígérte, hogy ezentúl a pa­pírmunkára is gondolnak majd. Csak az a fontos, hogy ne „papírmunkának” fogják fel a verseny szervezését KI tanulhat ? A vállalat dolgozóinak tizen­négy százaléka tanul közép- és felsőfokú iskolákon. Olyan szám ez, ami örömet és büsz­keséget keltett a dolgozók kö­rében. A munkások azonban másként ítélik meg ezt az ada­tot. Miért csak a műszaki és az adminisztratív dolgozók szá mára teszik lehetővé a tanu­lást? Miért nincs egyetlen fi­Oldódó feszültség Ha a termeléssel nincs baj, a pártszervezeteknek is könnyebb a dolga zikai dolgozó sem a középirt kolások és az egyetemistái között? Vannak beosztások, ame­lyeknek betöltéséhez bizo­nyos végzettség szükséges. Akinek ez még nincs meg és meg akarja szerezni, a lehetői séget meg kell adni a számá­ra. Ez tény. A munkások sem ezt vitatják Az is kétségtelen, pillanatnyilag több „tanulót’1 nem bír el a vállalat. Értheti) okból. De a jövőben a fizikai munkásoknak is lehetőséget kell adni ahhoz, hogy akár technikumba, akár egyetemre iratkozhassanak be. Már aa egyenlőség elve is ezt követe­li meg, hiszen a jogok rájuk is érvényesek. A bizonyíték A vállalat az idén gyártott először eportra, és ez nem kis izgalommal járt. A hat komp­resszor azonban jelesre vizsgá­zott a minőségellenőrzés so­rán. A gyöngyösi vasasok be­bizonyították. hogy értik a szakmájukat, kényesek gyári» mányaik minőségére meg le­het bízni munkájukban Jó érzés ez. De kötelez is. Ott vannak a műszerész esz-' tergapadok. Elvállalták a gyártásukat, és voltak idősza­kók. amikor már emiatt a kél» kedés kezdett eluralkodnia Nem ment a munka. És most? Az igazgató úgy nyilatkozott a taggyűlésen, hogy a műsze­rész esztergapad akár egy ran­gos kiállításon is megállná a helyét. Csak a folyamatos ter­melés biztosítása a lényeg még, erre kell összpontosítani A vállalat dolgozói tehát bi­zonyítottak az idén: ismerik kötelességeiket, jó szakmunká­sok, lehet rájuk számítani. Eb­ből pedig az következik, hogy számítunk is rájuk. Nyilvánvaló a vállalat kommunistáinak is jelentős szerepe volt abban hogy a vezetőségválasztó taggyűlésen az eredmények domináltak, de a feladatok is rangos helyet kaotak a tanácskozásban. Így van ez jól, így kell en­nek lennie. G. Molnár Ferenc Kedves ünnepség színhelye volt a napokban a füzesabonyi vasútállomás oktatóterme. Az í\\\\VV\\\\\\\\\\\\W^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents