Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
N yiget-parti nyár A város szélén Romantika nélkül Szigor és emberség együtt nagyon fiatal nő a szakács, egy Szürke aszfalt kúszik a régi dűlőn, úthenger dohog, meg-megsüppedő teherautók Terik a port, kotrók, dózerek, •zkréperek hangoskodnak a kukoricatáblák mellett, szóllősdombok ölén. Vfconta környékén megint növetkeztek valamire... A sással szegett kis patak felett átvetett pallón kenetlen taliga nyikorog. N — Mi készül itt bátyám...? — kérdek egy idős kubikust __ Ezen a helyen szakítjuk ma jd egybe a három vizet: a Határ-patakot, Malom-patakot, meg a Nyiget-patakot Itt lesz • hőerőmű tározója. Valami két hónapja kezdtek • nagy munkához, a nyolc és félmillió köbméteres tó kialakításához, Tábi Dezsőé* érkeztek először. mert mindig a gépek az elsők". A leendő gat helyén leszedték a humuszt, kiásták az agyagmag gödrét és a szivárgó rendszer árkait. __MTI yen egyszerű így elooMr Uwit — neveti el 1 magát a munkavezető. — Mennyivel nehezebb volt ezt véghezvinni! Kemény, kötött talajon dolgozunk, emberből, gépből egyformán kiveszi a* erőt Nem állunk meg, éjjel-nappal megy a munka, mégis lassan haladunk. __Mennyire Jutottak eddig? — Ügy gondolom, hogy az Mödrészén már túl vagyunk, Megmozgattunk vagy hatvan- cser köbméter földet... Tizenhat esztendeje van vállalatánál Tábi, bejárta már a f8 országot, de azt mondja, hogy ilyen komisz földet mint ■milyen itt a markazi határban fogadta őket, bizony még alig találkozott! Tisza vidéki ember a kalandos sorsú munkavezető, t barangolásairól legnagyobb élményként a balatoni vállalkozást őrzi: — Övcsatornát építettünk egy esztendőn keresztül, Baia- tanfenyvestói Somogyszentpál- lg. Rajta voltunk a vízen, mat- racfárói dolgoztunk, pallósző- nyegrőL Izgalmas feladat volt, mondhatom! Jónéhányszor elsüllyedt egy-egy gépünk, úgy beragadt az iszapba, hogy alig tudtuk kivonszolni újra! Mem is tudom elfelejteni soha a Balatont! No, persze már azért sem, mert abban az időben fü- rödtem benne először... Akkor „üdültem" a partján egy végiében annyit, hogy egy életre elég lesz ... Most búcsúzik a Tiszától: eladja rövidesen a házrészét és itt a környéken épít majd valahol, abbahagyja a „csavargást”, ide szegődik a külszíni bányához... Két fiatal legény csillét tol a frissen készült betonárok fölött. — A társvállalat „legénységéhez" tartoznak — magyarázza Tábi — az út- és vasútépítőkhöz... A fenékürítő műtárgyat és a csatlakozó csatornát készítik társaikkal együtt. A csoport törzse Nagyhegyesről érkezett Visontára, többi tagjait pedig itt verbuválták a környéken. „Parancsnokuk” Szamper Mikló« magyarázza, hogy a sok új emberrel kicsit lassabban haladnak ugyan, de azért igazán nem panaszkodhat: száz százaléknál mindig magasabb teljesítménnyel zárják a hónapokat' Előbb széles mozdulatokkal mutogatja mit végeztek eddig, aztán egy irodává előléptetett lakókocsiba invitál s lepedőnyi rajzról meséli a jövőt, a következő hónapok feladatait. . Csaknem két és ffl kilométer hosszúságú, s több mint egy kilométer szélességű lesz az új víztároló, amely afféle tartalék tónak épül arra az esetre, ha a Bene patak nem bírja már ellátni az erőművet. Saamperék készítik a jókora gátat és a csatlakozó csatorna- len őszért. — Hogy jut el Ionét a víz ex erőműhöz? — A gáttestből 2 cső vezet a szivattyúkhoz, amelyek átemelik majd a vizet a csúcspont! betonmedencébe, ahonnét aztán gravitációs úton halad tovább a hőerőmű felé... Húszhönapos munka. Aztán ismét tovább egy állomással. — Nem fárasztó ez a vándorélet, a családtól való szüntelen búcsúzás, Szamper...? — Nem egyedül járom az országot, bármerre megyek, velem jön mindig a feleségem is. Mindig velem jön, amióta az asszonyom. Együtt dolgozik velem a vállalatnál. Itt van most is. — Lakást is kaptak? — ó, hogyne! — neveti el magát. — A feleségem a női szálláson, én meg a férfiakén... Mulatságos is, bosszantó is, de reméljük, hogy lassacskán majd csak kialakul. Még jóformán a kezdetén tart a visontai építkezés, egyszerre nem lehet minden problémát megoldani...!? Idő kell mindenhez... Betonkeverőgép kiált a délutánba és surrogva, csikorogva forogni, dolgozni kezd a sódertialmok, fabarakkok között. A csatorna felől nyújtott éles hangon süvít valaki: — Jöhet a massza.. .1 Igyekezzetek a betonnal! Gyón! Gyula Ha úgy tetszik: kényes téma. A cigányokról írni mindig együtt jár azzal a veszéllyel, hogy „faji-kérdés” születik az anyagból. Néhányan ugyanis feltételezhetnek ilyen, ki nem mondott indítékot Is. Pedig szó sincs róla. Egyszerűen szembe kell néznünk a valóságos helyzettel, ami soha sem egyoldalú. Az örvendetes vonások éppen úgy fellelhetők benne, mint a lehangoló tényezők. De hogy előbbire léphessünk, a szépítgetésnek nincs értelme. Az igazságot kell kutatnunk, erre kell törekednünk. A harmad-osztály így hívják Gyöngyösön a városnak azt a részét, amely már a szántóföldekkel határos, a MÁV Kitérőgyártó ÜV- hez nyúlik le. Különállását a vasútvonal is hangsúlyozza, mint egy választóvonal. Útja sem segít összeköttetést teremteni a várossal, olyan rossz állapotban van. Valamikor a város talán legszegényebb emberei lakták ezt a részt. Ma már tsz-gazdák és gyári munkások kiegyensúlyozott életéhez nyújt hátteret a régi paraszti házakra emlékeztető, kertes épületek sora. Mondhatnánk, csupán a családok életének tartalma változott. Az igazság azonban az, hogy a gondtalan jólét most is elkerüli ezt a vidéket. A belső izzást pedig a cigánycsaládok jelenléte fokozza. Különösen az itt élő idősebb emberek hajlamosak a cigányok egyoldalú megítélésére, még pontosabban: elítélésére. Pedig ez az általánosítás így — veszélyes. Ä fényoldal Lakatos Sándor családjával négy helyiséget lakik. Vannak is a szobákhoz elegen. A kiskorú gyermekek száma is tekintélyes. De a lakásban rend és tisztaság mindenütt. Villany ad fényt esténként, rádió szól pihentetésül, a szekrény tetején még könyv is akad. Egy csokor szegfű virít a vázában. Képek a falon, szentek és filmcsillagok élnek itt békésen egymás mellett — keret nélkül, a rajzszög pillérébe kapaszkodva. Nyár van, tehát a vacsora az udvaron fő a szabad tűz fölött. Pacalpörkölt készül. Egy nagyon öreg pedig a tűzmester. A családfő tizedik éve dolgozik a kitérögyárban. Ebből a számból is kitűnik, jól érzi magát a munkahelyén, őt is megbecsülik a társai, a vezetői. Aki elvágylk Fiatal ember Kanalas Pál. Vékonydongájú, de csupa akarat. A szavaikat halkan rakja egymás mellé, de megfontoltan. — Hárman vagyunk, a feleségem, a kis család és én. A házigazda felmondott. Egy szobánk volt itt. Hová menjek lakni? A váltógyárban dolgozom. Katona még nem voltam, írni, olvasni nem tudok. Csak a feleségem járt iskolába. A kis szoba tömve bútorral, a zsúfoltságtól lépni sem lehet. A gyerek az ágy végében alszik. A fiatal, fehér bőrű, világos hajú asszonyka mondja: — A jászságból hozott az uram. Apám seprűkészítéssel foglalkozott. Ha nem kapunk lakást, kénytelen leszek visz- szamenni az anyámhoz. Ml lesz velünk? Csak egy szobát szeretnének legalább, ahol nyugodtan élhetne a kis család. Ahol a komplett hálószobabútor barátságos környezetet teremthetne. Putri és sátor A Késmárk téren lehangoló kép tárul elénk. Az egyetlen épületnek nevezhető tákolmány körül a szeikéiTŐl levett, vesszőbordáza tű sátrak riasztó együttese kelt meghökkenést Az eső elől a nylon lepedőtől kezdve az ócska zsákdarabig mindenféle kacat igyekszik védelmet nyújtani. Érmek az erőlködésnek az eredménye aligha lehet kétséges. A furcsa sátrak a földön nyújtózkodnak. Alig lehetnek jó fél méternél magasabbak. Bizonytalan színű ágynemű, bizonytalan számú rajkósereg és bizonytalan korú, pipázó öregasszony található minden sátorban. A gyerekek közül a legkisebbek ruha nélkül, szurtosan. Pedig reggel mosdottak, közli az egyik asszony, akinek hét gyereke van, az ura elhagyta, és a szomszéd asszony hat gyerekére is ő „vigyáz” most, míg az anyjuk a börtönbüntetéséi tölti. — Ma még csak uborkát ettek — mutat a gyerekekre az asszony. — Oszt nézze, milyen egészségesek! Egy alacsony, vékony rekről kiderül, hogy már tizennégy éves. Legfeljebb hatnák látszik. Most megy negyedik osztályba. De nem akarja végigjárni az iskolát. Segédmunkás lesz. A kék szemű, éjfekete héjú kislány a harmadik osztályt végezte el. ö tizenhárom éves. — Négy egész hat tized Tok az átlagom — közli. — Elvégzed a nyolc «■*■ tályt? — Nem. Minek? Megyek dolgozni, aztán... férjhez megyek. Bölcselkedés nélkül Kovemeztexese*« hwiqj szándékunkban megfogalmazni. Néhány összegezést kűw lünk még. A munkabíró férfiak mfcxk egyike dolgozik. Egy részük vándorol, egyik helyről a máJ síkra, a munkaviszonya Ben» tart néhány hétnél további! Alibi az egész, nehogy a közveszélyes munkakerülést rájuk lehessen sütni. Másik részük viszont valóban a munkájából akar megélni Sok a ló. Csak néhány IMI tud a gazdája járlatLevelet felmutatni. Nem egyszer azon is hajbakapnak, hogy a ló kinek a tulajdona. Egy sthede* büszkén mutatja a járlatleve- let, amely lótulajdonosi minőségét bizonyítja. Építkeznek is. Engedély nőikül, szakértelem nélkül, jő minőségű anyag nélkül: féltéglából, kőhulladékból, sár- ral. Kell a hely a sok embernek. Mennyinek? Ki tudja a számukat megmondani? Csoportok jönnek és mennek, a rokoni kötelék ürügye alatt A felnőttek analfabéták.’ Már az sem tud írni és olvasni, aki valamikor eljárt egy vagy két osztályba. A gyerekek jóformán magyarul sem tudnak. A cigány nyelvet beszélik. Ha bekerülnek az iskolába, olyan fogalmat kell velük megismertetni például, hogy — szék, asztal, ceruza, füzet ★ A megoldás? A törvény szigora és az emberség melege. És a következetesség. Felkarolni a jószándékúakat. G. Molnár Ferenc A lapos kocsi elé két ló befogva. A kocsin egy vetettnyi széna és egy borostás arcú öreg. Szénaillat és pálinka. Az utóbbi az öreg legszemélyesebb tulajdona, mint ahogy a kocsi, a két ló a horti Kossuth Szövetkezeté. *- És, ha magába szaladunk? <— Igaza van, főnök úr... Igaza van. De csak ide megyek főnök úr... — És, ha maga leesik és meghal, vagy mi itt, valamennyien, mert nincs kivilágítva a kocsija, akkor mi van? Az öreg csuklik egyet: — Igaza pan, főnök úr, igaza van ... A főnök úr én vagyok, aki pedig csak egyszerű szerény, de mérges utasa az esti országúinak. s aki azért lépett ki a hirtelen fékező autóból, hogy szemébe nézzen a kivilágítatlan kocsi hajtójának. És most főnök úr lettem. Ha belerohanunk a kocsijába, legjobb esetben bírósági tanú, de mindenképpen újság híranyag. Akkor már jobb „főnök úr”-nak lenni, a fene egye meg... Az öreg „csak ide” ment, a tsz majorjába. Mehettünk volna együtt, kissé messzebb is! / (-ó) I lyét, fékezőleg hatnak a választókerületi munkára. Ezért valamennyi szakigazgatási szervnek és vb-vezetőnek elsőrendű kötelessége valamennyi bejelentés és sérelem gyors elintézése, megfelelő magyarázat adása a felmerülő problémákkal kapcsolatban. A tanácsok és a dolgozó tömegek közötti kapcsolat alapvető kritériuma a tanácsi szervek hatósági munkájában van. A tanácsi szervek hatósági ügyintéző munkája sokat fejlődött az elmúlt években. Ezt igazolja, hogy az első fokon eljárt tanácsi szerveink 1965. évi 107 577 olyan hatósági döntéséből, amely a dolgozók jogainak, kötelességeinek megállapításával kapcsolatos, mindössze 2,1 százalékot tartottak sérelmesnek az érdekeltek és ennyit fellebbeztek meg. Csökkent a tanácsi szervek eljárásához fűződő panaszok, valamint a törvénysértő hatósági döntések miatti ügyészi óvások száma is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy e téren elégedettek lehetünk az eredményekkel. Sok még a nem kellőén megalapozott, a jogszabályokat nem, vagy nem megfelelően alkalmazó ügyintézés. Nem kielégítő sok esetben a hozott döntések, határozatok megértése, megmagyarázása sem. EZÉRT tanácsi szerveink egyik legfontosabb feladata a hatósági ügyintézés állandó ja- ’'ítása. A követelményeknek megfelelő hatásági ügyintézés megsokszorozza a tanácsok tömegkapcsolatát, s egyben elősegíti a tanácsi gazdálkodás színvonalának emelését is. A szocializmus építésének viszonyai között a tanácsi szervek lényeges feladatát képezi a gazdaságszervező munka. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy megyei szinten a beruházási és felújítási összeg mintegy egyharmadávál a tanácsok rendelkeznek. Ezért a tanácsok fő feladata a helyiipari és .a mezőgazdasági termelés irányítása, a költségvetési és községfejlesztési tevékenység, a lakosság szolgáltatásának és kommunális ellátásának szervezése és biztosítása. A tanácsok a második ötéves terv célkitűzéseit eredményesen oldották meg, gazdag tapasztalatokra tettek szert, amelyek hasznosítása hozzájárul a harmadik ötéves terv sikeres megvalósításához. Különösein jelentősek pártunk Központi Bizottsága 1964 —65. évi decemberi határozata, valamint a kormány határozatai és intézkedései alapján a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a szakigazgatási szervek által megtett intézkedések. Ezek jelenleg is érvényben vannak és eredményes végrehajtásuk maga után vonja a gazdaságos és a minőségi termelést, a termelékenység növelését, a költségszintek és a készletek csökkentését, a takarékos gazdálkodást. Az új gazdasági mechanizmus és az abból következő jogszabály-módosítások számos alapvető lehetőséget biztosítanak majd a tanácsi munka megjavítására. Addig is azonban a tanácsi szerveknek mindent meg kell tenniük, hogy a gazdálkodás és az államigazgatási munka színvonala emelkedjék. Vonatkozik ez különösen a jórészt központi — állami és kisebb részben lakossági hozzájárulásból, város- és községfejlesztési tervek eredményes végrehajtásából, valamint a népgazdasági szempontból is igen jelentős — évi 650 millió körüli — megyei költségvetési és községfejlesztési alap felhasználásából megvalósuló beruházásokra. FONTOS EZ mindenekelőtt azért, mert megyénk dolgozóit e feladatok megoldása érinti a legközelebbről. A legtöbb esetben ezen keresztül mérik tanácsaink munkáját. Jóllehet a tanácsi szervek a jelenlegi kötött lehetőségek mellett is egyre többet és tervszerűbben foglalkoznak az ésszerű gazdálkodással, azonban még mindig érezhetően kísértenek a néhány évvel ezelőtti hibák. Erőteljesebb intézkedésekre van tehát szükség a meglevő fogyatékosságok felszámolására. Tovább kell javítani a minőségi, s a jövedelmezősó"' szemléletet valamennyi tar' esi szervnél és az alánO- - delt vállalatoknál, int’ nyéknél is. Javítani kell a kommunális, egészségügyi és kulturális ellátás színvonalát. A lakossági javító-szolgáltatásban a tanácsok meghatározó szerepe általában érvényesül. A javító-szolgáltató tevékenység 1963 óta sokat fejlődött. Mégis, még mindig a szolgáltatások késedelmessége, a magas árak és a gyenge minőségi munka érinti a legérzékenyebben a lakosságot. Ennek legfőbb oka, hogy egyrészt központilag sem történtek átfogó intézkedések a szolgáltatások megjavítására, másrészt a tanácsok sem foglalkoznak megfelelően a lakosság igényeinek felmérésével és kielégítésével. A javító-szolgáltató tevékenység elsőrendű politikai kérdés! Ezért a helyiipar, a ktsz-ek fő feladata elsősorban nem a központi árualapra való termelés, hanem a lakosság javító-szolgáltató igényének jobb kielégítése. A tanácsok gazdaságszervező tevékenységének egyik legfontosabb területe a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítása. A tanácsok a pártszervezetek vezetésével, a társadalmi és tömegszervezetek közreműködésével eredményesen irányítják a termelőszövetkezetek gazdasági és politikai életét. A JELENLEGI körülmények ’-•-••-Htt "zonban tanácsainknak ”ok kell az irányítás zere!n és a terme- üezetek további meg- vi usítését mindenekelőtt körültekintő és következetes hatósági tevékenységgel, a termelőszövetkezeti tagoik között végzett jobb politikai, közgazdasági elemző munkával, a tsz- demokrácia fejlesztésével, a törvényesség betartásával kell elősegíteniök. Emellett természetesen a legkörültekintőbb szakmai irányítással kell a termelőszövetkezeti gazdálkodás színvonalát emelni, a termésátlagokat növelni és az állattenyésztés színvonalát fokozni. A szocialista demokrácia fejlesztése feltételezi a dolgozó tömegek szocialista tudatának állandó fejlesztését. Tanácsaink egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a dolgozó emberek ideológiai, kulturális nevelését. Ennek tudható be, hogy a társadalmi és tömegszervezetekkel együtt jelentős eredményeket értek el az iskolán kívüli népművelési feladatok megoldásában, különösen a felnőtt dolgozók általános műveltségének, szakmai képzettségének növelésében és az ehhez szükséges szakmai és tárgyi feltételek megteremtésében. A népművelési ismeretterjesztő előadásokon mintegy 150—200 ezer fő vesz részt évenként. Ezek az előadások jelentősein elősegítik a dolgozók általános műveltségének fejlődését. Fogyatékossága a kulturális nevelő munkának, hogy a köz ségenként elkészített kétéve7 népművelési tervnek végrehajtását a tanácsok egy rész® nem tartja megfelelően kézben. Vannak olyan községek* ahol egyes rétegek kimarad, nak a népművelési munka hatóköréből. Szinte valamennyi községben megvannak a tárgyi és személyi feltételek ahhoz; hogy a kulturális nevelő munkában az elkövetkező években még nagyobb és minőségi jellegű eredményeket érjünk eL A szocialista demokrácia fejlesztése, a tanácsok és a dolgozó tömegek kapcsolatának további elmélyítése csak úgy képzelhető el, ha tanácsi szerveink a legszorosabb kapcsolatban állnak a pártszervezetekkel, a társadalmi és tömegszervezetekkel, a Hazafias Népfront-mozgalommal. EZ A KAPCSOLAT a legtöbb területen jónak mondható. Tartalmi oldalát tekintve azonban további javításra szorul. Fontos követelmény, hogy tanácsi szerveink harmonikusabb együttműködést valósítsanak meg a társadalmi szervekkel, és velük a legszorosabban együttműködve, a párt- szervezetek irányításával tevékenykedjenek az előttük álló nagy feladatok eredményesebb végrehajtásán. Höjlwm3 iüCú. augusztus 14., vasárnap
