Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-12 / 190. szám
„Nyuszi ül k\\V\\\\\VV\\\\\\\^^^ a fűben" .wwwwwwwwwwwwwwwwvwwwwwwwva Az igazgatónő vaskos könyvet vesz elő. — Negyvenegy gyerekünk ven, háromtól hatéves korig. Az okok? Az anya csökkent szellemi képességű, szülők letartóztatva. Az anya ismeretlen, a gyereket a Sárvári-cukrászdában találták háromhónapos korában. Az apa disszidált, az anya bűnöző... És sorakoznak a vaskos könyvben tovább a szülők bűnek És mindegyik bűn egy-egy eopfos leánykát, vagy nagy szemű legénykét sújt Negyvenegy név, negyvenegy történet, negyvenegy probléma... A Bükk lankái fogják körül fenyvesekkel és kis patakokkal a gyermekotthont, Mónos- bélben. Az udvaron egyforma kis ruhák száradnák. A' folyosón különböző jelzések alatt egyforma kabátok sorakoznak. És a piros, fekete, villanydrótból ezermesterkedett állatfigurák mellett 41 egyforma ágy áll. A gyerekek a Bükk lankáin játszanak. — Húsz felnőtt — óvónő, gyermekfelügyelő. ápolónő — igyekszik otthont teremteni ezeknek a gyerekeknek, akiknek legtöbbje nem is ismert nyugodt, családi otthont. Sokuknak a vándorlás jutott osztályrészül egyik gyermekotthonból a másikba. Mi az itt eltöltött három évet szeretnénk hasznossá termi. És nálunk a hasznosság egyetlen egy: nevelni és a régi sebeket begyógyítani. Távolról gyerekkacaj hallatszik. És a kislányok és a kisfiúk boldogan veszik körbe a vendéget. — Tessék engem ölbevermi! — Nej jobb, a fák alatt, két körben játszanak a gyerekek. — Nyuszi ül a fűben. - i Két fiatal óvónő vezeti a játékot. Vtgrfe Marianne és Szabó Gizella. — Egyikünk sem óvónő. Egyetemre járunk. Mariann a pesti Eötvös toránd Tudomány- egyetem természettudományi karáról jött. Én pedig Debrecenből, szintén a TTK-rói. Két kislány éL nem engedi az óvcoéná teáét — Az üdültetés, a táborozás helyett ezt választottuk. És nem bántuk meg, mert nagyon szép munka. A gyerekek nagyon ragaszkodóak, a többszörösét adják annak a szeretetnek, amit kapnak. — Nyuszi tfl a főben.. • — keacfi e4 az egyik apróság, játékra híva az óvónénit — Két hetet kellett volna csak dolgoznunk, de mindketten már több mint egy hónapja a gyerekek között élünk. Nehéz lesz őket e hónap közepén itthagyni — Tessék már engem is ölbe venni — szól djra egy kislány. — Magasabbra!... — A szülőket sajnos, nem nagyon érdeklik ezek az aranyos gyerekek. A negyvenegy gyerek közül mindössze ötnek van időnként látogatója. És az innen elkerült gyerekek boldogulásáról sem kapunk hírt Nem tájékoztatnak minket — mondja újra az igazgató, Weiszné, Kása Zsuzsa. — Nyuszi ül a fűben... éneklik újra, magas gyermekhangon. — Tessék már engem elvinni... óvóméni, elvisznek, elvisznek... A Bükk lankáin tovább folyik a játék. Jói érzik magukat Mónosbélen a gyerekek. Enyhe túlzással, talán boldogok. Bár mindegyikőjük otthoni boldogság után vágyik. Igazi családi boldogságra, olyanra, amelyet igazi szülők biztosítanak. Addig is a szülőket nevelők helyettesítik és a családi otthont egyetlen, közös otthon szeretné helyettesíteni... tfóm Csöngetés előtt 22 éves, boldog és telve a várakozás izgalmával. Erre egyébként minden oka megvan. Jó eredménnyel végezte az egri Tanárképző Főiskolát, általános iskolai tanári diplomát kapott, nyáron, mint KISZ-megbízott, közreműködött a főiskolai felvételi bizottságok munkájában, s nem jött rosszul a tiszteletdíjként kapott 400 forint sem. Tovább sorolva a sok jót, teljesült egy másik vágya is, a járásban maradt, közel a szülői házhoz, nemrég jött haza egy moszkva—lenin- grádi üdülésről és most már számolja a napokat, mennyi még az évnyitóig, amikor oda kell állnia a katedrához, a gyerekek elé. Vajon mi lesz a „belépője", mit fog mondani Jeszenszky Márta az első találkozáskor a poroszlói gyerekeknek? — Nehéz erre így válaszolni. Ezt még magam sem tudom. De az biztos, hogy nagyon fogom szeretni a gyerekeket. Erős kezű pedagógus szeretnék Lenni, de olyan, aki azért szép szóval közeledik a gyerekekhez. Meggyőződésem, hogy a pedagógiában a szubjektív tényezőknek is érvényesülnie kelL A sablon-kérdés most sem maradhat el: — Miért lett pedagógus? — Igazán nem mondhatom, hogy kicsi koromtól kezdve erre a pályára készültem. A középiskolában már éreztem egy kis hivatásérzetet, aztán a főiskolán megszerettem a pedagógiát Egyébként én vagyok a második pedagógus a családban. A pedagógiáról vitázva szóba került a főiskolai tanárképzés módszere is. Négy év tapasztalata alapján — szinte a saját bőrén érezve az oktatás pozitív és negatív vonásait — vajon mi a véleménye, és hogyan reformálná meg az általános iskolai tanárképzést. Ünnepélyes mnnkásőr-századgyűlés Kiskörén (Szigüi János tudósítók Kömlő, Tiszanána, Heves, Erdőtelek, Kisköre munkásőrei tartották meg a kiskörei Tisza-parton századigyűlésüket, melyen részt vettek a munkásőrök családtagjai is. A részvevőket Miklós János elvtárs üdvözölte, külön is köszöntve a feleségeket, akik segítenek férjüknek, lehetővé teszik számukra a kiképzésen való pontos részvéteit. A gyűlésen értékelték a század eredményeit, majd megköszönték a munkás- őrök fáradságot nem ismerő munkáját. A pártbizottság nevében Sramkó László, a járási pártbizottság első titkára üdvözölte a munkásőröket. Az ünnepélyes gyűlés irtán ebéd, hűsítő italok mellett ismerkedtek egymással a munkásőrök családtagjai. Szép és kedves találkozója volt ez a járás munkásőreinek. Érdeklődéssel várt hangverseny Egerben Az Egri nyár meghirdetett programjában a zenekedvelő közönség érdeklődéssel várja a székesfehérvári honvéd helyőrség koncert-fúvószenekarának hangversenyét. E nagyszabású rendezvényre augusztus 13-án, szombaton kerül sor az Egri Városi Tanács dísztermében. A neves zenekar műsorából: Fischer: Alpoktól délre, Hacsaturján: Kardtánc, Gershwin: Kék rapszódia és Egy amerikai Párizsban, XJhlmann: Trombita vízesés, Vin- cze Ottó: Boleró. A hangversenyen közreműködik Miklós Katalin, a Magyar Állami Openaház művésze, vezényel: Borovy József. A honvéd helyőrségek fúvószenekarainak országos fesztiválja előtt, amely szeptember elején lesz Egerben, ez az utolsó, nagyszabású hangverseny a megyeszékhelyen a nyári kulturális programban. Nem válaszol könnyelműen, úgy érzem, most legszívesebben „időt” kéme. — Azt hiszem, elsősorban nem is a tananyag, inkább a kevés gyakorlat okoz problémát. A mi évfolyamunk például a hatodik félévben kezdte szárnypróbálgatásait. Én biológiából tanítottam néhány órát, aztán a következő félévben egy hetet a gyakorlóban, majd két hetet Verpeléten, Ennyi volt az egész, pedig három szakos vagyok, biológiaföldrajz és mezőgazdasági ismeretek. Verpeléten szinte arra sem volt időm, hogy alaposan megismeredjék a szertárral. Ha legalább egy hónapos lehetne a gyakorlat?! Aztán érdemes lenne foglalkozni azzal is, hogyan segíthetne többet és jobban a technika. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen például magnóra vesznek egy-egy órát és utána értékelik. Jó ötletnek tartom azt is, hogy a gyakorló órákra nem ülnek be a tanárok — idegesíteni a hallgatókat —, hanem rejtett kamera segítségével figyelik az órát. — És a tantárgyakról mi a véleménye? — Elsősorban a pedagógia és a marxizmus tanításában kellene változtatni. A pedagógia keretében kevesebb neveléstörténetet. és több logikát és pszichológiát kellene tanítani. Ügy gondolom, ez filozófiai kérdés is! Ami a marxizmust illeti, mi tanultunk egy kis filozófiát, egy kis politikai gazdaságtant, egy kis tudományos szocializmust és munkásmozgalom történetet is. Túl felszabdalt ez a tantárgy. Kevesebb több lenne. Én csak filozófiát tanítanék! Beszélgetésünk irányt változtat, a jövő felé fordul. — Mit tud Poroszlóról? — Nem sokat. Jóformán csak annyit, hogy nagyközség, szép K É T H É T T E L iskolája van és, hogy jó halászlét lehet ott kapni. De majd megismerem. Amíg jó az idő, szeretnék hazajárni Füzesabonyba a szüléimhez, de télen kint lakom majd. A főiskolán tantárgyként tanultuk a népművelést is, így igyekszem majd ezen a területen is hasznosítani magam. — Nem fel a falutól? — Eddig is falun nőttem fid, de azért biztosan nagyon hiányzik majd a város. Négy évig jártam Egerben a Szilágyiba, s ugyancsak négy ewig a főiskolára. Ez nyolc esztendő! — De mit jelentett, a város? Hiszen nyolc évien keresztül reggel 7 órakor érkezett Egerbe és délután már indult haza. Mit kaphatott így a várostól? — így is fel lehet fogni ezt« kérdést. Persze lehet, hogy nekem nem is a város, szórnál nem a városi szórakozás lehetőségei hiányoznak majd, hanem a főiskola, a tanáraim és az évfolyamtársaim. — El tudja-e képzetté az életét Poroszlón hosszú tasara is? — Sn nem fűtek a fatutÓL Persze, a város az más... — A kérdésre nem választ... — Azt hiszem, igen. sok múlik azon is, milyen lesz a tantestület, és hogy kivel kell leélnem az életemet. Én nem keresek magamnak férjnek valót, de hiszem, hogy az igazi meg fog találná. Aztán egy tévé, és esetleg egy kocsi eltünteti a távolságokat... fmarlcaszt ŐSZ FERENC: Ezúttal nem az én kötetbe foglalt alkotásaimról lesz szó, annál is inkább, mert ez a kézenfekvő ötlet rajtam kívül tnég senkinek sem jutott eszébe. E gyűjtemény inkább rövid kritikai ismertetése lenne a rólam szóló írásoknak és méltatásoknak. E kis remekművek nem sajtóban, nem a folyóiratok hasábjain, még kevésbé tekintélyes kötetek zizegő lapjain jelentek meg. Általában két példányban publikálták őket: egy példány a címzettnek, egy a személyzetis irattárnak szólt. Ha netán akadna valaki, aki halálom után vállalkozna hányatott életem megírására, feltétlenül keresse ki az íróasztalok mélyéről eme forrásmunkákat. Sokat fog belőlük tanulni. Az első kis remekmű akkor készült, amikor iskoláim rögös útjait végigjárva a tantestület egy állás elnyerésére tartott méltónak. A kis vitairat szerzője unalmas és érdektelen személyi adataim ismertetése után a következőket közli: „Szenvedélyesen kutatja az igazságot. Nehezen oldódik fel a közösségben, ezért sokan zárkózottnak tartják. Véleményét mindig kimondja, de jóhiszemű és becsületes __” íg y szól az írás, melyet szerénységem tiltana ismertetni, és csupán csak a teljességre való törekvés miatt kell megtennem. És máris álljon itt a következő dokumentum, melyet az előbbi írás alapján elnyert hivatal személyzetise remekelt, és a következő vállalathoz menőben hozzám mellékelt: „Nyughatatlan. A vezetés intézkedéseit állandóan revízió alá veszi. Nem kollektív lény. Demagóg fecsegésével a vezetés munkáját hátráltatja. Ezt minden bizonnyal az olcsó népszerűség hajhászása miatt teszi”. A címzett csóválta a fejét, de tekintettel fiatal koromra, felvettek. Persze, sokkal kisebb beosztásba, még kisebb fizetéssel. Figyelmeztettek hibáimra és azzal biztattak, hogy nem vagyok elveszett ember. És nemsokára meg is találtak. Két ember marakodott egy beosztáson, a vezetés nem tudott igazságot tenni köztük, ezért úgy döntöttek, hogy én nyerem el az áhított íróasztalt. Döntésüket a felsőbbség felé imigyen indokolták: „Bátran bírál és ezzel segíti a vezetést. El- szigetlei magát a hajbókoló átlagtól, ennek ellenére bátor szókimondása miatt a dolgozók előtt rendkívül népszerű”. Érthető, hogy a jövőben is folytattam bíráló tevékenységemet, erről szól az alábbi kis méltatás, amelyet fegyelmi jegyzőkönyvemhez mellékeltek: „Vaktában vagdalkózik, és objektív körülmények vizsgálata nélkül ítél. Erősen érezhető rajta a rossz befolyás. Életmódja léha és felelőtlen. Több ízben látták erősen ittas állapotban. Mély felháborodást váltott ki, hogy összeköltözött egy különváltan élő asszonynyal .. ” Az ismertetett kritikai megjegyzések sem tudták megakadályozni, hogy bejussák az egyik nagyüzem anyagmozgatói karába. Már egy éve segítettem a mázsás bálák helyváltoztatását, amikor is a helyi MHS vezetőségébe javasoltak a következő indokolás alapján: „Bátor és lelkes ember, anmak ellenére, hogy magasabb beosztásból került ide, nem zárkózik el a szaktársaitól. Munkaidő után kollektive szórakoznak a gyár melletti halász- csárdában. Nem krelikális beállítottságú. Tetteinek következményeit vállalva, egyházi közreműködés nélkül élettársi közösségre lépett egy becsületes munkásasszomnyal”. Ha későbbi korok kutatói e nagyüzemben befutott pályámra lennének kiváncsiak, ennek remekművű összegzését találják az alábbi tömör drámaiságú írásban: „Beosztására méltatlan, baloldali dogmatikus befolyás alá került. Viszonylagos népszerűségét annak köszönheti, hogy állandó részvevője és szervezője a rossz hírű halászcsárdában lezajló duhaj italozásoknak. Családi élete is rendezetlen, miután a vele együtt élő, vitatható erkölcsű női személlyel többszöri bírálat után sem volt hajlandó kapcsolatát törvényesíteni...” Azért újra elhelyezkedtem. Kicsit megöregedtem, elfáradtam, időnként gyötört a krónikus gyomorhurut, egykor fürge lépteimet bizonytalanná tette a köszvény. Élettársanuzt elvittem az anyakönywezetöhöz, melyek bizonyságául álljon itt az alábbi jellemzés: „Csendes, halk szavú ember. Mentes úgy a jobb, mint a baloldali befolyásoktól. Magánélete rendezett.. Ezt írta a személyzetisem, akit azonban hamarosan elhelyeztek tőlünk. Utóda a személyi lapok átvizsgálása, valamint egy velem történt másfél perces beszélgetés után minősítésemet ekképpen módosította: „Apolitikus alak. Korunk fontos politikai kérdéseiben nem foglal állást. Családi életére a kispolgári befelé fordulás a jellemző". Jellemzéseimnek se szeri se száma. Az összegyűjtött kritikai kiadás elé elháríthatatlan akadályt gördít a hazai papírhiány. E kis recenzióban sem térhetek ki valamennyire. Jellemzésül álljon itt a legutolsó: „Csodálatos ember. Zseni. Művelt és értelmes. Nem korrupt. Politikailag hibátlan. Családi élete mintaszem, kollégái szeretik, vezetői nagyrabecsülik...” Így szól az írás, melyre büszke vagyok. Csak az zavar, hogy köztudott, az egész vezetőség szabadulni akar tőlem. Eme jellemzést több száz példányban stencilezték és különböző igazgatói értkezleteken röpiratként terjesztik. De nem kellek a kutyának sem. Eme kis ismertetés elején azt ígértem, hogy azok a kutatók, akik kellőképpen elmélyülnek méltatásaim tanulmányozásában, sokat fognak tanulni. No, persze, azt nem tudják meg belőle, hogy milyen volt Karbucsek Egon, akt a XX. század derekán élt. Azért e kutatás mégis tanulságos lesz. Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen vagyok én? Ilyen! Uyen? Ki tudja?
