Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-10 / 188. szám

A KIRÁLYÉRT ÉS A HAZÁÉRT HARGREAVES KAPITÁNY: „Ha nem szolgáltatunk, igaz­ságot egy embernek, ak­kor a többi ember sem­miért hal meg!” Ki ér rá a háborúban a té­nyeken kívül mással foglal­kozni? A tények: elesett baj- társak, ágyúdörgés, meleg tes­tet tépő gránát... és tény az a kívánság is, hogy legyen már egyszer vége! Hamp közlegény hazaindult. Olyan lelki állapotban, amely­ben az ember már nem ura cselekedeteinek. El, el, minél messzibbre, ahol már nem hallatszik az idegtépő ágyú­dörgés, ahol nem találja ma­gát szemben minduntalan a halállal. Nem csak neki volt hosszú az első világháborúból nz a három év. De megma­gyarázni nem képes, mert Hamp közlegény együgyű em­ber. Hadbavonult a királyért és a hazáért — főképpen pe­dig felesége és anyósa miatt, akik rábeszélték ... így akar­tak megszabadulni tőle. Dezertőmek nyilvánították, amikor mintegy álmában elin­dult, mert nem akarta hallani már az ágyúdörgést, látni az elesett bajtársak sárba süppedt tetemét. Mindezt azonban olyan őszintén, és olyan furcsán mondja el, hogy ügyének leg­rosszabb prókátora lesz. Amit mond az mind — tény önma­ga ellen, s a törvényt csak a tények érdeklik. A másik ember Hargreaves kapitány, a védő, aki ezt az egész ügyet fölösleges időpa­zarlásnak látja, amikor belép Hamp közlegény cellájába. Eleinte rideg, szinte komman- dírozott a kihallgatás... De valami történik. A kapitány egyszercsak szembetalálkozik önmaga gondolataival Hamn őszinte, esetlen szavaiban. Ö is három éve járja ezt a pok­lot, a régiek mind elestek már... És rájön, hogy ez az ember nem szökevény, nem le­hetett ura cselekedeteinek. A futóárok elkülönített ré­szében folyik a tárgyalás, míg kint zuhog az eső, feneketlen a sár. s a legénységi „körlet­ben” a katonák — egy pat­kány ügyét „tárgyalják”. Kísérletei kétségbeesettek, szívéhez, igazságához apellá- lóak, minden látványosság nél­kül. Nem a védence, az igazság nevében beszél, de a paragra­fus horgába csak a — tények akadnak. Pedig szinte vala­mennyien tudják, érzik, hogy Hamp közlegény nem bűnös... És mégis: golyó általi halál. Hargreaves és Hamp világa összefonódik, miként a vak és naiv bizalom a tiszta igazság­gal. Egyik katona sem céloz Hamp-re. Parancsnokának, Webb hadnagynak kellene a kegyelemlövést leadni — aki a tárgyaláson tanúvallomásá­val, igyekezetével sem tudta megmenteni katonáját —, de reszketett a keze... És a sár­ban fekvő Hamp tágult szem­mel nézi Hargreaves kapi­tányt, a védőjét, aki átveszi a pisztolyt, szelíden feltámaszt­ja a fejét, s a fegyver csövét a szájába illeszti. „Bocsássa meg Hamp...” és a lövés el­dördül, Hamp egyesül a sár­ral. I Miért Hargreaves kapitány hajtotta végre az ítéletet? Az az ember, aki védte őt kétség- beesett erőfeszítéssel, aki azt mondta, hogy ha egy ember­nek nem szolgáltatunk igazsá­got. akkor a többi ember sem­miért hal meg ... Miért? A prókátor végezte ki azt az em­bert, aki nemcsak védett, hanem megszeretett... Aki a törvény szigora mellett a tör­vény igazságosságát is köve­telte. Talán azért, mert a megin­gott hit ezt diktálta: „lássuk uramisten,- mire megyünk ketten”? Vagy azért, hogy Webb had­nagy ne veszítse el emberi ra­gaszkodását, szeretetét, ember­ségébe vetett hitét? Hiszen néha egy jó szó jobban esett, mint a hideg sárban a meleg leves... Talán azért, hogy Hamp utolsó, bénult gondolatai közé bepréseljen egy vigasztaló gondolatot, hogy nem az adja neki az örök nyugalmat, aki hidegen, érzéketlenül elítélte, hanem az, aki az igazságon keresztül megszerette? Végső esetben a barát kezétől jobb meghalni, mint a törvénnyel zsonglőrködök érzéketlen ke­zétől ... Az epizódok is ezt igazolták az ítélet kihirdetésé­től a végrehajtásig. Az ítél­kezők ölték meg Hamp-et, nem Hargreaves kapitány pisz­tolya. Megrázó erejű film ez, az író, a rendező, az operatőr és a zeneszerző magasrendű mű­vészi alkotása, a szereplők (Dirk Bogarde, Tom Courtenay és a többiek) hiteles, meggyő­ző játéka. Gondolatokat adtak a néző­nek, és — sikert kaptak a kö­zönségtől. Megérdemelt, őszin­te sikert. Kátai Gábor Maguk építik — maguknak építik A konyhában, a nagy alu­minium lábasban paprikás- krumpli rotyag. Az étkező — vagyis a konyha melletti kis szoba — üresen áll. Nyár van, a gyerekek többsége vakáció­zik. Délben sem sokan ülik körbe az asztalt. Bezzeg a tanév közben. Min­den délben háromszáz gyerek várakozott, hogy végre tányér mellé kerüljön. A szűk szobák­ban csak „váltott műszakban” tudtak ebédelni a tanulok. Nem kevés bosszúságot, vesze­kedést. idegeskedést szült ez a helyzet. A pétervásáriak nem akar­tak ilyen körülmények között még egy évet elkezdeni. A több évi takarékoskodás eredményeként összegyűlt több mint 800 ezer forintos költség- vetésből a napközi otthon új étkezdéjének megépítésére is biztosított a község 140 ezer forintot. Ezzel az új épületrész, szel ugyanis megoldódik a köz­ség napköziben étkező tanulói­nak napirenden lévő problé­mája. De nemcsak a pénzt és a szakmunkásokat biztosította a tanács, hanem számított azok Nagy Lajos Fennállásának százéves ju­bileumát ünnepli a Fővárosi Állat- és Növénykert. Szep­tember 26-tól tíz napon át ün­nepi ülésszak lesz, amelyen a meghívott külföldi tudósok és szakemberek 60 előadást tarta­nak az állat- és növényvilág tudományos kérdéseiről. Nagy­segítségére is, a gimnazistáké­ra, akiknek épül az új étkezde. A „maguk építik — maguk­nak építik” elv gyakorlattá vált Pétervásárán. Tavaly a fia­talok a gimnázium korszerű­sítésén végeztek társadalmi munkát. Idén a község az ét­kezde építésére hívta építőtá­borba a tanulókat. És jöttek a gyerekek. Az alapok ásásától kezdve részt kértek, és kaptak a munkából Két hetente váltotta a „tábor­ban” egymást 15—15 pétervá- sári gimnazista. Ebben a hó­napban már a harmadik tur­nus ifjú építői ragadták meg az ásót, a taligát. Már negy­venöt fiatal érezte annak a munkának az örömét, melynek céljáért érdemes dolgozni, melynek eredménye közvetle­nül őket szolgálja. A pétervásári fiatalok sze­retnék, ha már a tanév nyitó­ra, szeptember elsejére meg­nyílna az új étkezde. Tizenöten reggel nyolctól délután - kettőig együtt dolgoz nak. A szakmunkások szerim lelkiismeretesen. Hiszen maguknak építenek!. (—ti) oroszlánjai szabású kiállításra is készül­nek, amely az Állatkert törté­netét mutatja be. (Keveser tudják, hogy — a legenda sze­rint — az Állatkert „őskorá­ban” Nagy Lajos király ural­kodása alatt hozta az else oroszlánokat hazánkba Velen­céből Toldi Miklós.) A KI MIT TUD? KI MIBEN TUDÓS? utón KI MINEK A MESTERE? A tv új országos vetélkedője Szakmai tekintélyek a zsűriben — Folyik a felkészülés — A Ki mit tud?-ból kide­rült, hogy a fiatalok tudnak szavalni, énekelni, táncolni. Csak ezt tudnák a fiatalok? Nem! Tudnak számolni, érte­nek a fizikához, biológiához — miként a Ki miben tudós? ve­télkedő bizonyította. Csak ezt tudnák a fiatalok? Nem, a fia­talok mesterei a szakmájuknak. Ezt mutatja majd be a Ki mi­nek a mestere? új országos ve­télkedő, amelyet az MSZMP IX. kongresszusának tiszteleté­re hirdettünk fiatal esztergá­lyosok részére. Békési Józsefet, a Magyar Televízió ifjúsági osztályának vezetőjét kértük meg, hogy be­széljen erről a — bizonyára megint az egész országot meg­mozgató — vetélkedőről. — Benevezhet minden fia­tal esztergályos, akinek van szakmunkás képesítése, s még nem töltötte be a 30. életévét, jelenleg is a szakmában dol­gozik és tehetséget, kedvet érez, hogy a szakma legjobb­jaival összemérje ^udását. — Miért az esztergályosok kezdik az elképzelhetően más szakmákra is majd kiterjedő versengést? — A versenyt univerzális csúcsesztergapadokon rendez­zük, ez képileg jól fogható. Meg aztán olyan fontos ez a szakma, hogy úgy érezzük; a versenyen keresztül is kedvet kapnak rá a fiatalok. Még in­dokolja az is, hogy az ország­ban az esztergályosok száma jelentős, mintegy 30 ezer, eb­ből körülbelül 13 ezer a fia­tal. Körükben erős a Szakma Ifjú Mestere (SZIM) mozga­lom, mely alapja lehet a ver­senynek. Az sem elvetendő szempont, hogy jól összemér­hetők az eredmények. — Hogyan történik a jelent­kezés? — A vállalkozó szellemű fia­talok az üzemi, városi, járási és megyei KlSZ-szervezetek- nél jelentkezhetnek. Ehhez munkahelyi javaslat szükséges. A munkahelyek igazolják, hogy a jelentkezők rendszeresen tel­jesítik a tervet, jó a munkafe­gyelmük és selejtmentes mun­kát végeznek. — Említette, hogy az eszter­gályosok jó része megszerezte a SZIM-jel vényt. Jelent ez valamit a pontozásban? — Hogyne, aki ifjú mestere már a szakmájának, az felsőbb kategóriába léphet, vagyis köz­vetlenül a területi versenybe kerül. Különben kieséses rend­szerben bonyolítják le a ver­senyt. Az országos döntőbe negyvennyolcán jutnak. Cse­pelről közvetítjük a legjobb tizenkettő „mérkőzését”. — Hogyan történik a közve­títés, nem túl hosszadalmas? — A döntő lebonyolítására öt adás keretében kerül sor, ez négyszer 90 perc és egyszer 110 perc egyenes adást jelen­tene. Az elődöntőkről és az üzemi döntőkről a Tv jelenti és a Tv-híradó számol be folya­matosan. Lehet, hogy egy-egy „mérkőzést” 3—4 részben is közvetítünk. Még az is elkép­zelhető, hogy mást műsort is adunk közben, mert bizony az értékelés hosszadalmas műve­let. — Kik lesznek a verseny­bíróság tagjai? — Az üzemekben a KlSZ-bi- zottság' szervezi és a szakok­tatók bonyolítják a versenyt. A Magyar Televízió felkérte a zsűriben való részvételre Pa­taki Lászlót, a KISZ-kb titká­rát, aki valamikor szintén esz­tergályos volt, továbbá Horváth Edét, a Győri Vagon- és Gép­gyár vezérigazgatóját. Még nem tudjuk, kik fogadják el meghívásunkat a Műszaki Egyetem forgácsoló tanszéké­ről. Meghívjuk a zsűribe a szakma egyik köztiszteletben álló képviselőjét és az ország egyik legjobb esztergályos szakoktatóját. — A zsűri értékelése alapján mit nyerhetnek a részvevők? — Oklevelet az elődöntőbe jutottak, emlékplakettot azok, akik az országos döntőbe ve- rekedték — pontosabban esz­tergálták — magukat... és a négy első díj: I. Pannónia mo­torkerékpár, II. szobaberende­zés (12 000 forint értékben), IIL Szigma tip. tv-készülék, IV. Simpson vagy Jawa Ideal moped. Az üzemekben megindult az „edzés”. Ügy hallik, a szakok­tatók, mérnökök, technikusok alaposan előveszik az ifjú versenyzőket, akik így készül­nek fel arra, hogy — elmélet­ben és gyakorlatban — a kor­szerű szakmai ismeretek köve­telményei alapján majd össze­mérjék erejüket. (V. JU) Szinkron nélkül Egymillió évvel időszámítá­sunk előtt a címe az új film­nek, amelyet most forgatnak a Kanári-szigeteken. A film óriási előnye: a világ minden nézője megérti felirat és szink­ron nélkül is, mert szereplői az ősemberhez hasonlóan, csu­pán artikulátlan hangokkal be­szélnek és gesztikulálnak. MMkM 10., szerda *tényleg piszkavasgyüjteményemet kezdtem i volna mutogatni neki. Piszkavas nincs, de sze- * relem van. Magam mellé ültettem a drágát, Ékönnyű nyári ruhájában, idomainak teljes in- ► perlő pompájában, mert bizonyos esetekben *nem vagyok olyan, mint az oroszlán: szere­ltem, ha ingerelnek. t Mondom Elzácskának, hogy: { —Elzácska, azt hiszem, mióta ember él a ) földön, annyiszor elmondták már azt, amit én Imost mondani akarok. Azért engedje meg, hogy csak annyit mondjak és csak arra kér­jem __ Eb ben a pillanatban felzúgott az utcán az úttestjavítók nemes céhének kompresszora . .. — Mit mondott? — kiáltotta Elzácska, de én intettem, hogy várjon, mert amit mondani kell ilyenkor, azt nem szokás üvölteni. Leg­feljebb suttogni, ha már beszélni kell egyálta­lán. Ültünk hát egymás mellett, Elzácska könnyű nyári ruhában, idomainak teljes in­gerlő pompájában, és oámtuk a kompresszort Elhallgatott, — Édes, aranyos Elzácska ... Ott kezdtem, hogy amióta ember él a földön, annyiszor el­mondták már, amit én most el akarok mon­dani magának... Egy szó, egy vágyakozás az egész. Meghallgatja ezt az egy szót? — Meg — sütötte le forró pilláit forró comb­jaira. — Mondja! — tette hozzá súgva. És én... A kompresszor felüvöltött. Elzács­ka is. — Mit mondott? A vér, a felingerelt vér agyamban kezdett disztingvált dühhé válni, de legyintettem, hogy várjon, mert amit ilyenkor mondani szokás, azt nem szokás üvölteni. Legfeljebb suttogni. A kompresszor elhallgatott, és én megszó­laltam. — Nem kezdem elölről Elzácska... — Ne is — pihegte az édes . .. — Csak arra akarom kérni, hogy. . . A kompresszor felüvöltött. — Mit akar? Mondja már! — sikoltott ver­gődő madárként Elzácska, de én intettem, hogy várjunk, amíg a kompresszor... közben úgy éreztem, hogy menten megüt a guta. A komp­resszor elhallgatott, és én már mondtam is: — Azt akarom csak, hogy maga... A kompresszor felüvöltött. — Mit akar? — Hogy menjen a kegyetlen fészkes fené­be a... — üvöltöttem én is, de közben a. kompresszor elhallgatott, és hiába teltem a ke­zem a szivemre, a másikat az ő szívére, adott egy hatalmas pofont, és felháborodottan távo­zott otthonomból, mert a mai férfiak, úgy lát­szik, csak azért visznek fel nőt a lakásukra, hogy káromkodva elzavarják. Mindennek egy esztendeje. Szolid, önmeg­tartóztató életet élek azóta és még egy eszten­deig. Akkorra állítólag befejezik munkájukat az ■útépítő céh tagjai — kompresszorukkal együtt. (egri) (egri) A KOMPRESSZOR Elzácska, könnyű nyári ruhában, idomainak ' teljes ingerlő pompájában fellátogatott ottho­nomba, hogy megtekintse a maga nemében "■ egyedülálló piszkát asgyüjteményemet. Igaz, i- hogy piszkavasam sohasem volt és ma sincs, *de ezt Elzácska is sejtette, s a legnagyobb < mértékben zavarba jött volna, ha történetesen jelentették a Magyar Tanács­köztársaságról szóló írásait, majd 1960-ban irodalmi tanul­mányait. Ez évben pedig meg­jelentették válogatott írásait és beszédeit, valamint Kun Bélá- né Kun Béláról szóló memoár­ját. E munkában Kun Béla életének legavatottabb ismerő­je, felesége vall a nagy forra­dalmárról, 80. születésnapja kapcsán. A mindvégig szug- gesztív erővel ható könyv ol­dalain megelevenedik az olva­só előtt Kun Béla gyermekko­ra, iskolai évei, bekapcsolódá­sa a munkásmozgalomba, a , forradalmak alatti tevékenysé- ! ge, majd az internálás, a bor­ítón, az illegalitás és az emig- ) ráció évei. A szerző 1928-cal , zárja férjéről szóló visszaem- ' lékezését. Az utána követke- \ ző 11 évről csak vázlatos ké- tpet ad, a 2. kötet megírásának ^ígéretével. A szerző munkája > megírásához főképpen emlé- j kezete tárházából merít, de fel- ■ használt írásos dokumentumo­’ Új tbc-s fogász: i létesült ) A tuberkulózis ellen — \ amely igen gyakori megbete- tgedés ma is, korábban pedig £ még nagyobb jelentőséggel i bírt — ma már sikeresen 5 vesszük fel a küzdelmet, és a ? tbc-s megbetegedés elleni küz- (delem ma már az utolsó sza­kaszába lépett. Ez azt jelenti, t hogy ma már minden módot Jfel kell használni, hogy ez a ? betegség ne terjedhessen to- ivább. Az egyik és legbevál- r tabb módszer, hogy a tbc-s be- ^ legeket külön az egészségesek­étől izoláltan gyógyítsuk. Me­gyénkben eddig a tbc-s bete- P gek is legnagyobbrészt a ren- ? delőintézetek fogászati szak- í rendeléseit vették igénybe. ^Tudjuk, hogy a tbc bacilusok i főleg a nyál útján, úgyneve- J zett cseppinfectio útján ter- 4 jednek. A fogászati kezelések ? pedig éppen azért, mert a szá­njon belül történik a kezelés, 4 szinte megteremtik a lehető­sségét a betegség továbbterje­5 désének. Hazánk, de számos c külföldi állam egészségügye i is kimutatta, hogy a fogászati ^szakrendelések nagyon gyak­ran szerepet játszanak a tbc­kat is. Könyvében férje sok* eddig nem, vagy kevésbé is­mert vonását is bemutatja. így munkája forrásértékű. Munkájában férje mellett több olyan, a forradalmi mozgal­makban részt vevő egyéniség­ről rajzol rövid portrét, akiket már az utókor elfelejtett, de megérdemlik a megemlékezést. Kun Béla 1939-ben a sztálini személyi kultusz áldozata lett, amely örök szégyene és meg nem bocsátható bűne marad annak és azoknak, akik ezt az ítéletet meghozták és végre­hajtását elrendelték. — Kun Béláné a nagy személyes tra­gédián felülkerekedve vallja? „hogy e század harmadik har­madában az emberiséget nem a »nagyszerű« halál várja, ha­nem »egy jobb kor«.. „ ezért küzdött, önmagát sem kímél­ve, a harcosok első sorában, a dolgozó néphez haláláig hűsé­ges Kun Béla”. (Magvető Kiadó, 1966.) Szecskó Károly iti szakrendelés Egerben megbetegedés terjesztésében.' A dolog komolyságát tekint^ ve az egészségügy Heves me­gyei vezetői már évek óta azon fáradoznak, hogy megte­remtsék a tbc-s betegek fogá­szati ellátásának lehetőségét. Ezt a lehetőséget most sikerült valóra váltani és ez év augusz­tus I-vel megkezdte működé­sét Egerben az Egészségháa utcai tüdőbeteggondozó inté­zetben a tbc-s fogászati szak- rendelés. Ezen az úton is kér­jük a lakosságot és külön a tbc-s megbetegedésben nyil­vántartott betegeinket, hogy a mai naptól ezt a szakrende­lést vegyék igénybe. Minden nyilvántartott tbc-s betegünk külön értesítést kap. A szak- rendelés Eger város, az Eger— Péterváséra egyesített járás, a füzesabonyi járás és a hevesi járás területén lakó tbc-s be­tegek fogászati ellátását szol­gálja. Reméljük, e példa kö­vetésére törekszik majd Győr»» gyös és Hatvan város egész­ségügyi vezetője is. Dr. Macsinka Árpád fogászati saakfőoraw Ma már elismert tény, hogy Kun Béla a Magyar Tanács- köztársaság legkiválóbb veze­tője volt. A személyi kultusz időszakában a hivatalos veze­tés, valamint egyes történészek is kétségbevonták ezt. Rákosi Mátyás Tanácsköztársaság alat­ti tényleges érdemeit mérték­telenül felnagyították, Kun Béla érdemeit pedig elhallgat­ták, illetve súlyosan megrágal­mazták őt. Kun Béla igazi, a marxiz­mus—leninizmus szellemében fogant, értékelése 1956 után kezdődött meg. 1958-ban meg­Kun Béláné: KUN BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents