Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-09 / 187. szám

Mesébe hímzett valóság kedő versenyzőket, meg kell jegyezni, hogy a határozatlan­ság és az érthetetlen álláspon­tok miatt nem volt valami ma­gas színvonalú ez az elődöntő. Az Egri nyár Váresték című műsorában újra bemutatták vasárnap este a Földbástyán a július 10-én nagy sikert aratott Peer Gynt irodalmi estet. A hangulatos környezetben ren­dezett műsort vasárnap is telt ház előtt adták elő az Egri Megyei Színpad tagjai és az Egri Szimfonikusok zenekara Farkas István karnagy veze­tésével. Az irodalmi esten részleteket mutattak be Ibsen drámai költeményéből, és E. Grieg szvitjéből. A Faust Szegeden Minden jegy elővételben el­kelt a vasárnapi újabb be­mutatóra, Gounod Faust című operájának első előadására is, este zsúfolásig megteltek a hétezer személyes nézőtér széksorai. Az előadáson a főbb szerepe­ket neves külföldi vendégmű­vészek énekelték. Margit sze­repében Virginia Gordoni, Faust szerepében Juan Oncina, Mefiszto szerepében Carlo Ca­va most első ízben mutatkozott be a magyar közönség előtt. Magyar partnereik Komlóssy Erzsébet, Berdál Valéria, Gyi- mesi Kálmán, Sinkó György voltak. Az előadást rendezte Szinetár Miklós. A zenekart Vaszy Viktor vezényelte. Szó­lót láncoltak Lakatos Gabriel­la, Róna Viktor. Szumrák Ve­ra, Dózsa Imre, Kékesi Mária és Budavári Rudolf. (MTI) sampinyon gomba Gyöngyösön Az eddigi terméssel elége­dettek a szövetkezetiek. Az egyik pincében 7, a másikban 6,7 kilogramm gomba terem négyzetméterenként. Ötletességre vall; hogy pél­dául a Deák Ferenc téri pin­cében emeletes polcokon ter­mesztik a gombát. így a terü­letet csaknem duplájára nö­velték. A távolabbi tervekben gom­batermelő szakcsoport létreho­zása is szerepel. A szakmai irányítást a földművesszövet­kezet látná el. (Laczik) Rendezvényekben gazdag hét Végét biztosított a napokban Eger. Vasárnap délután három órakor került sor a Heves me­gyei Tanács dísztermében a népművésze ti vetélkedő har­madik, s egyben utolsó elő­döntőjére, amelyen öt megye — Borsod. Csongrád, Győr— ßopron. Heves és Komárom — vett részt. Ä több fordulóból álló elődöntőn a megyék csa­patversenyben indultak, s a kérdéscsoportokban, feladatok­ban szerepet kaptak a szak­ágak: népköltészet, népművé­szet, népi tánc, népzene és népszokások ismerete. A „szoros” mezőnyben a He­tes megyei csapat diktálta az ».iramot”, a versenyzők talpra­esett feleletei sokszor elisme­rést váltottak ki a zsűri tag­jaiból. A vetélkedő végén holtversenyben Csongrád és Heves megye 40—40 pontot ért el, s mivel csak egy kerülhet az elődöntőből az országos döntőbe, újabb kérdésekre kel­lett választ adni. Érthetetlen módon újra indították a Bor­sod megyei csapatot is, mely a pontozás alapján kisebb eredményt ért el az elődöntőn, mint a holtversenyben lévő másik két csapat. Valahogy hi­ba csúszhatott a kérdések szá­mába is — az addig legjobban szereplő két csapat rovására. Az újabb, szakági villámkér­dések után a zsűri visszavo­nult tanácskozásra, s úgy dön­tött, hogy mindhárom csapat — Borsod, Csongrád és Heves — vegyen részt a nemsokára | -megrendezésre kerülő s a tv képernyőjén is megtekinthető | országos döntőn. Bár a döntés megnyugtatta az elégedetlen-1 JÓS jövedelmez a : Uj üzemág ' Új termelési ágnak számít Gyöngyösön a sampinyon gom­ba termesztése. Csupán a ta­vasszal kezdtek hozzá a Gyön­gyös és Vidéke Körzeti Föld- müvesszövetkezetben. Először egészen kis területen folytat­ták a termesztést, de az ered­ményeket látva ma már 400 négyzetméter a terület. Az már eldőlt, hogy hasznos üzemág a gombatermesztés. Növeli a szövetkezet forgalmát, közkedvelt húspótló cikk, s ha a tervek teljes egészében va­lóra válnak, még exportra is szállítanak a sampinyonból. Fentről is más lep, amely harminckét család­nak biztosítana lakást, a nő­vérszállás pedig nyolcvan sze­ntélynek nyújtana korszerű el­helyezést. A jövő tehát biztató. De ad­dig, amíg a tervek valóra vál­nak, még sok nehézséggel kell szembenézniük azoknak, akiit a Kékestetőn az egészség hely­reállításáért fáradoznak. Megérdemlik az illetékesek nagyobb figyelmét. tg. molnár) Nyár az egri Gyermekkönyvtárban ♦ Sztárok: A barkács-könyvek 1500 kötet mesekönyv egy hónapban Amit a tv, a mozi bemutatott Sikeres hét vége Heves megye is tovább jutott a döntőbe Á Peer Gynt újabb sikere Három hangverseny az Egri nyár műsorán Nagyon szép a kékestetői Állami Gyógyintézet. Az. épü­let impozáns, a "környezet sze­met gyönyörködtető. Bizonyá­ra sokan vannak az ide láto­gatók között, akik irigykedve nézik az itt dolgozókat. És ho­gyan gondolkoznak azok, aki­ket a munkájuk ide köt? Vé­leményüket eléggé érzéklete­sen kifejezi egyetlen adat, amely megmutatja, évente há­nyán hagyják el az intézetet és mennek el máshová dolgozni. A kilépők száma mindig több az összes dolgozók huszonöt százalékánál, de egyes évek­ben az ötven százalékot is meg­közelíti. Különösen a másodor­vosok, a beosztott ápolóknők és a segédmunkások szokták meg­gondolni magukat. Itt valami lényeges körül­ménynek kell léteznie, von­hatjuk le a következtetést min­den rfí^gerőltetés nélkül. Rosszak a munkakörülmé­nyek? Egyáltalán nem azok. A gyógyintézet nagyon szépen fejlődött az elmúlt évben. Többek között modem labora­tóriumokkal bővült, korszerű felszereléseket és műszereket kaptak. Ami a kékestetői Állami Gyógyintézet dolgozóinak hely­zetében a legelőnyösebb, az egyben a leghátrányosabb is: távol esnek a várostól* a íalvfr tol, csendes, szolid körülmé­nyek között kényszerülnek él­ni. Kényszerülnek — és ezl nehéz elviselni, hiszen a kény­szer ellen általában mindenki lázad. Van ugyan mozi az intézet­ben, de...! Időnként fővárosi művészek tartanak előadást, de...! Van ugyan üzlet is az intézet területén, de...! Azt szoktuk mondani, a fél­megoldás nem megoldás. Ilyen még az előbbieken kívül az autóbusz-közlekedés is. Gyom gyösre leutazni délelőtt a Ké­kesről nem lehet, visszautazni Gyöngyösről pedig csak korán este lehet. Az intézet fiatal dolgozói tehát úgy érzik, mint­ha száműzetésre lennének ítél­ve, a nagyon korlátozott moz­gáslehetőségek miatt. & a lakás! A m ásodorvosoknak egyetlen szobát tudnak biztosítani, az úgynevezett egészségügyi kö- képkáderek 2—3 személyes fé­rőhelyet kapnak, a többiek még zsúfoltabban laknak a kis alap- területű munkásszálláson. Az országban az egyetlen hely az intézet, ahol a dolgozók a csa­ládtagjaikkal együtt kénytele­nek az intézeten belül lakra. Mindezek következménye s dolgozók nagyarányú fluktuá­ciója. A legsürgőlsebb lenne a la­káskérdés megoldása. A táv­lati terv szerint az intézettő' délre, az úgynevezett Kékes­laposon készülne el a lakóte­Ahogy szinte elválaszthatat­lan Kristóf „a magánzó” Rideg Sándortól, ahogy Tersánszkj Józsi Jenő és Kakukk Maré immáron együtt járják az idői végezetéig az irodalomtörténe útjait úgy gondolunk Ábelre ha tamási Áronról, vagy for­dítva Tamási Áronra, ha Ábel­ről van szó. Nem is irodalom- történeti alakok ezek, hanem <= folklór, a népmesék alakjai, akikről tudjuk, hogy a mesék­kel ellentétben hivatalosan. kik megalkotóik, de életrekelté. sük pillanatától kezdve elin­dultak önálló mesébe hímzetl valóságos útjukon. Nem is véletlen, hogy e há­rom nevet — s rögtön ide kí­vánkozik Illés Gyula ^népme­séje” a Tűvé tevők — most is így említjük, mert egy érdekes és elismerésre méltó kezdemé­nyezés állomásait jelentik: a televízió korunk klasszikusait képernyőre adaptálva próbálja bemutatni a maga sajátos for­manyelvén. Látszólag könnyű a feladat. A mesék cselekmé­nyessége, mozgalmassága, vizu­ális teremtő ereje szinte olyan érzést kelt az emberben, hogy már megírásukkor a televízió­ra gondoltak a szerzők. Ter­mészetesen ez a látszat. A vég­tére is kicsi képernyőn úgy öt­vözni a mese hangulatát az írói szándék realitásával, hogy az első csendes derűt lopva szívünkbe elringasson, a reali­tás pedig igazságra döbbentsen, — nem is olyan egyszerű fű- adat. Nem tudom már ki írta la azt a gondolatot, de mély és .igaz, hogy aki soha nem ol­vasott mesét, az nem ismert« meg igazán az élet szépségét. Nos, ebből a szépségből felvil­lantani, — erre vállalkozott 3 televízió Tamási Áron jó há­rom évtizeddel ezelőtt írt kis színpadi vigmeséjének bemu­tatásával. Az Énekes madár székely folklór, a mesék naiv egyszerűségével duruzsolja el nekünk felnőtt-gyermekeknek, hogy a tiszta szép szerelem, hogyan győz minden akadá­lyon, rosszindulatú emberi gáncsoskodáson. Pártos Géza rendezése üde és stilizált volt, mint valami szépen hímzett tulipános ködmön és a derű­sen, vidáman, sok mókával ját­szó színészgárda ajkán megka­pó líraisággal csendült Tamási Áron nyelve. Kiss Manyi és Mészáros Ági mellett talán — primus inter pares: első az elsők között — Zenthe Ferenc remekbeszabott Lukácsa tetszett legjobban, Avar István bumfordian málé- szájú Mátéja talán csak egy árnyalattal maradt él mögötte. Az Énekes madár mesébe hímzett valóság, s most e ked­ves, fanyar mese-valóság foly­tatását várjuk a Magyar Tele­víziótól. (gyurkái) A hét végén három hangver­seny rendezésére is sor került a megyeszékhelyen. A hírnév­re szert tett Óbudai Ifjúsági Kamarazenekar Till Ottó ve­zetésével vendégszerepeit Egerben péntek este és vasár­nap délelőtt, a vár gótikus pa­lotája előtt. Szombaton este újabb műsorát mutatta be a városi tanács dísztermében az Egri Szimfonikusok zenekara. A Romantikus zenekari est műsorában Erkel-, Schubert- és Dvorak-műveket adtak elő. A nagy sikerű hangversenyen Ádám Károly gordonkaművész is fellépett. Ezt az évet az egri Gyermek- könyvtár új, sajnos nem a leg­kedvezőbb, környezetben kezd­te meg. A megyei művelődési ház tatarozása miatt ideiglene­sen a Gárdonyi Géza Gimná­ziumban kapott „szállást”. De itt csupán kis szoba áll rendel­kezésére, és ez bizony nem se­gíti munkáját. A szűk terem miatt a kis olvasók száma is csökkent, a tavalyt 1500 gyer­mekolvasóval szemben idén csak 110O látogatja a könyv­tárat. De ezek a gyerekek legalább rendszeresen járnak a könyv nincs harminc. De ő nem ve­szi észre, csak kacarászik: Adok, azt mondja, Pityuka, magának mindent! — Jó hús­ban van, nem mondom, de hát nekem!... És majd rámesik, mikor adja a paprikát, mellé is szórja, aztán meg kacag, és még rám fogja, hogy nekem remeg a kezem ... Nekem!... Olyan röhencs. Ha meglát, rög­tön mutogatja a fogait!... A kislány kerekre tágult szemmel figyel. Még a szája is felnyílik egy kicsit. Néz, mint nyúl a reflektorfénybe. A fiú ettől még nagyobb lendülettel fújja füstöt. De ekkor odalép a pincér: — Elnézést kérek, váltás van. — Számolni kezd: — Volt három vermut, egy cso­koládé ... — összead, rápillant az asztalra: — És egy talpas pohár, az összesen ... S összevonja a szemöldökét, a ceruza hegyétől átpillant a fiúra. Az a zsebéhez kap; erről teljesen megfeledkezett! Vil­lámgyorsan lepi el a verejték, Feláll: — Bo-bocsánat... a pohár, az itt van... — Ahogy előve­szi, kiesik a nyakkendő. A poharat talpával fölfele teszi le, aztán najol a nyak­kendőért. Vállát beleüti a: asztalba, ettől majdnem oldali esik. Aztán számolja a pénzt szinte vigyázzállásban várj? az aprót. A borravalót nerr meri fölkínálni, a pincér meg­hajlását ugyanúgy viszonozz? — aztán rohan kifelé, asztalba székbe ütődve. birodalmába. A tapasztalat azt bizonytíja, hogy a gyerekek nyáron többet olvasnak, mint télen. És nemcsak a „könnyű műfaj” műveit. A vakációzó fiúknál például a barkácsköny- vek a sztárok. Ezeken belül is a korszerű ezermesterkedés vonzza a fiúkat, a rádiótechni­kai könyvek szinte sohasem nyugodnak a polcokon. A kisebbek természetesen ki­tartanak a kedves mesehősök mellett. Mesekönyvből egyet­len hónapban 1500-at kölcsö­nöznek ki a gyerekek. A bölcs bagoly sorozatnak van még nagy sikere a kicsik körében. A nagyobbak a Delfin-soro­zat könyveit, a Fiúk, lányok év­könyveit és az új Képes törté­nelem sorozat köteteit forgat­ják. A Verne-könyvek vonzó hatása szintén nem szűnt meg. Bár az Utazás a Holdba című könyv mellett a fiúk szíveseb­ben ismerkednek a korszerű űrkutatás eredményeivel, ter­mészetesen leginkább fantasz­tikus regény cselekményébe szőve. Nagyon érdekli a gyermeke­ket a történelem is. A Nagy emberek élete sorozat, regé­nyes életútú hőséiről, Rákóczi Ferencről, Mátyás királyról szívesen olvasnak. Talán a labdarúgó világbaj­nokságnak volt köszönhető, hogy a sportkönyvek ezen a nyáron még nagyobb diadalt érnek el, mint tavaly. A fut- ball-szakkönyvek, a régi világ- bajnokságok történetét felidéző kötetek csak hosszabb várako­zás után kerülhetnek az ifjú olvasókhoz. Az • idén nyáron is legna­gyobb sikere azoknak a köny­veknek van, amelyekből filmet készítettek, vagy a televízió műsorára tűzi. A Párizsi Not­re Dame-ot vagy a Gróf Mon­té Christót — bár nem kimon­dottan gyermekkönyvek — . mégis a legtöbb gyerek sze­retné kikérni. Remélhetőleg az év végén : régi otthonába költözik a gyer­mekkönyvtár, ahol jobb kör- . nyezetben, bevált klubdélután­jaival, vetélkedőivel, diafilm- vetítéseivel nevelheti, szóra« . koztathatja az egri gyermek®« , két. f—aj iáét, de a kislány csak bele- íyalt és óvatos-figyelmesen ;ette le, és egyre csillogóbb ízemmel figyelte ezt a csuda­rendes, energikus fiút. — Nem akarom most magát íntatni, csak nehogy azt higy- je, én azért hirdettem, mert nit tudom én ... Á! a lányok ragadnak... Kaparászta az abrosz szélét így darabig, aztán nagyot fújt és fölvetette a fejét: — Ott van például az üzlet­ien az a Boros Kati. Azt mond­ják, ő a legcsinosabb. Ha va­lami buli van, sorban állnak a fejek, hogy felkérjék. Azt mondják, flegma... Én meg csak mondom neki: „Babuci, jössz estére csörögni? Rázunk egy jót.” — Ivott ismét, a korty majdnem cigányútra szaladt, nagyokat nyelt, hápog­va, kigúvadó szemmel. Csak pár perc után folytatta: — Azt hiszi, visszautasít, mert hogy én ilyen ... karcsú va­gyok; meg hogy ritka a hajam? Á! Csak jó duma kell ezek­nek ... Aztán, mikor hajnal fe­lé kísérem haza, állandóan rámnehezedik. Mi van? Mon­dom neki: „Tán bezsongtál!?” Rágyújt. A lány egy hirtelen mozdulattal beljebb helyezke­dik a széken. A fiú füstöt fúj:-L Nem szeretem, ha ragad­nak ... Mint például ,a szom­szédasszony a házban. Beme­gyek hozzá, mondom: Mariska néni, adjon már egy kiskanál paprikát, nem tudom, anyu ho­va tette, majd ha hazajön, meghozom. Direkt nénizem, pedig nem szereti, mert tíz év­vel öregebb tán tőlem, még Hátradőlt a széken, oda intet­te, s előkelő kéztartással kí­nálta meg ülőhellyel. A lány kicsi és szőke volt, félénk, határozatlan, Kissé ol­dalvást ült le, aztán szemmel- láthatóan nem akart fészkelőd- ni: — Azért írtam magának, mert... — letette a lapot, majd pár pillanat múlva odébb igazította. — Igen. Persze! — mondta a fiú. — Tudom én, hogy van ez, Nellike. Szólíthatom így? ... Köszönöm! — Jött a pincér. — Mit parancsol? Lehetne vala­mi rövidet? — Igen ... — lélegzett óva- tos-nagyot a lány. — Csokolá­dét. — Egy csokoládét és egy vermutot!... Nézze, Nel­like, én pontosan azért adtam föl a hirdetést, hogy találjak egy rendes, kedves, szolid kis­lányt. Mert ezek a mai lá­nyok! ... Áh!... — Amaz na­gyot bólintott, és kölcsönös egyetértésben elmerengtek. Jött a pincér, a fiú majd­nem fenékig lehajtotta a ma­ál vele, mintha a mosdóba nenne, de tényleg oda is négy, s ott elrejti. Ügy érezte, hűvös, kellemes légáramok járják át az egész károst... Aztán bent rájött, íz a lehető legrosszabb, amit tehet: mert megjön a kislány, i pincér odalép, fölveszi a •endelést, szedi össze a pohara­kat — s egy hiányzik! Ráadá­sul, kísérő pohár kettő van!... Na nem, ezt így tovább nem lehet csinálni. Kész leégés. Nagy léptekkel ment vissza, két vállát hanyagul lóbálta. Leült, kigombolta a kabátját. Pár másodpercig nem tudta, hogyan kellene folytatni, • és nagyot nyelt, ettől jött az új ötlet: levette a nyakkendőjét, zsebrevágta, az ing gallérját kihajtotta. Széles mozdulattal nyúlt a pohár után, üresen tette vissza, s odaintette a pincért. — Egy csomag... csomag... jobb cigarettát! Alig gyújtott rá, jött a lány. Az „egyezményes” ruhában volt, kezében az ^egyezmé­nyes” laa. ) \ f A pincér faarccal vette föl e megrendelést: két vermut. „Várjon!” — akart utána kiáltani, hogy csak egyet hoz- ■ zon —, de benne fagyott a szó: teljesen nevetségessé teszi ma­gát. S mikor a pincér hozta az italt, már teljes bizonyossággal tudta: ez lehetetlen helyzet. Milyen alapon rendel ő éppen vermutot? Szerette volna csak egy ki­csit meglazítani a nyakkendőt. Vagy a kabátot kigombolni. De ilyen előkelő helyen! S mikor kislányt vár ... Csak nézte bűvölten a sötét, arany­színű lét, tetején a mozdulat­lan citromkarikát, s homlokán verejtékcsöppek jelentek meg. Aztán rettenetesen megköny- nyebbült. Eszébe ötlött a meg­oldás: az egyiket gyorsan ki­issza, s hogy az üres pohár ne árulkodjon, zsebrevágja, besé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents