Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
T34 termelőszövetkezet van a megyében. Ezekben 56 ezernél több tagot tartanak nyilván. Közülük 20 ezren kapnak nyugdíjat, vagy járulékot, a szövetkezetek döntő többsége megszilárdult, túljutottak a kezdet nehézségein. Megyénkben évek óta nincs méríeghiá- nyos tsz és nő a szövetkezetek vagyona. A mezőgazdasági üzemek évente 1500 vagon húst, háromezerhatszáz vagon kenyérgabonát adnak el az államnak. A tagok többsége ma már megtalálja a számítását a közösben, és jól összeillesztik a közös munkát, a háztáji tennivalókkal. Szövetkezeteink anyagi helyzete a változó termelési adottságok miatt különböző. Tapasztalataink vannak arról, hogy ahol jó a vezetés, szorgalmas a tagság, gyorsabban nő a szövetkezeti és a személyes jövedelem is. Felkerestünk néhány szövetkezeti tagöt, arra kértük őket, mondják el véleményüket saját gazdaságukról: BETTENBUCH PÁLNÉ Heves, Rákóczi Tsz — 1959 óta vagyok a szövetkezet tagja. Férjem a második világháború áldozata lett. Még az Üj Barázda Tsz- ben kezdtem el a közös munkát. Az első esztendőben úgyszólván mi, asszonyok végeztük eJ a* őszi vetést, mivel a férfiak még az egyéni területek betakarításával foglalkoztak. Szövetkezetünk ma eröft nagy gazdaság. Az elnökkel, a vezetőséggel elégedett vagyok. Aki dolgozik, azt megbecsülik. ősz végére 200 körül lesz a munkaegységeim száma, de jól jön majd a természetbeni juttatás is. Munkacsapatvezető vagyok. Az asszonyok tisztelnek, én is szeretem őket. Ma már nehezen képzelném el az életeimet nélkülük. EPERJESI ZSUZSA Gyöngyös, Dimitrov Tsz 18 éves vagyok és már hér rom éve szövetkezeti tag. Az általános iskolából jöttem ide, mivel itt dolgozik édesanyám is. — Milyen a szövetkezet? — Aki iparkodik, az megtalálja a számítását Múlt hónapban 21 napot dolgoztam és nyolcszáz forint előleget kaptam kézhez. Nálunk ugyanis 30 forint a munkaegység- előleg, a többit év végén száforintot, de a tagsággal senki sem törődött. A dolog vége az lett, hogy leváltották a vezetőséget. Az elnököt. főkönyvelőt, néhány brigádvezetőt. még az irodai személyzet nagy részét is. Az új vezetőség eddig jól mon. — Mennyit keresett tavaly? — Tessék számolni. 920 munkaegységem volt. Egy munkaegység pedig 47 forintot ért Mindenesetre felül volt a keresetem a 43 ezer forinton, Eddig 490 munkaegységet szereztem. Vélemények. Tudjuk, vadnak ezektől jobbak is, rosszabbak is. Nem egyformák a szövetkezetek, nem egyformák áz emberek sem. Egyik ember iparkodó, a másik szívesen elmenne a munka temetésére. Bonyolult gondokkal, sokszor bajjal küzd a mezőgazdaság. Kevés még a munkagép, a fiatal erő. Az öregek, de a fiatalabbak is nagyobb nyugdíjat, a a munkásságéhoz hasonló kedvezményeket várnak. Egy csapásra ez nem megy, csak úgy válhat valósággá, ahogyan azt az ország teherbírása megengedi. A párt, a kormány határozottan elindult azon az úton, amely a falusi lakosság élet- színvonalának emeléséhez vezet. Azok a szövetkezeti családok, amelyek augusztusban megkapták a nagyobb családi pótlékot, már saját zsebükön érezhetik: államunk nemcsak Ígér, de cselekszik is. (Sz. I.) A megye legnagyobb áruházában Alkotmányunk ünnepének tiszteletére adták át megyénk legnagyobb áruházát Füzesabonyban, Az ötmillió forintos költséggel épült modem áruházban 10 millió forintos árukészlettel várták az első vásárlókat. Az első vevők között volt Kassa József né is Kaiból; balon t vásárolt az őszi időkre. Népszerű, de még a mezőgazdasági te Az Országos Takarékpénztár a közelmúltban nagyarányú hitelakciót kezdeményezett a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdálkodásának segítésére. Ez a hitelakció széles körű lehetőséget nyújt mezőgazdasági termelési hitelek, kölcsönök igénybevételéhez gyümölcs- és zöldségtermesztés, állattenyésztés, kisebb építkezések céljára, ezenkívül állatok, kisgépek és táptakarmányok vásárlására. A füzesabonyi járás termelőszövetkezeti parasztsága is egyre inkább kezdi felismerni az OTP által nyújtott kedvezményes hitelakció jelentőségét, és szaporodik a kölcsönöket igénybe vevő termelőszövetkezeti tagok száma. A takarékpénztár füzesabonyi fiókja az idén eddig 34 kölcsönigénylőt tart nyilván, akik Közel öt kilós a káli Tarn juhász Jó eredményekkel dicsekedhet és megfelelő gazdasági hasznot hozott a közösség részére a káli Tamamente Termelőszövetkezet juhászata. A szövétkezet vezetői időben felismerték e jövedelmező üzemág jelentőségét, és szakszerű gondozásban, jó takarmányozásban részesítették a f Szabó Erzsiké a kötöttosztályon dolgozik, öt éve szakmunkás, és mint mondja, öröm dolgozni a szép, új áruházban. (Kiss Béla felvételei) Fain. Valahol Heves tövében. Valahol a Tisza-gát aljába zsúfolódva. Szűkös, görbe egy utcával, nyakig sáros házak. Autóbusz csapja úgy fel, amióta sűrű járata van. A szülőotthon miatfc Földbe esett falu ez, úgy tűnik, csak azért van, hogy üresen ne maradjon a vidék. Idevaló embernek a busz se nagyon hiányzott volna. A hajó rendszeresen jön-megy innen. Lassúbb, de olcsóbb is. A maguk kedvéért egy dűlőnyit se gyalogolnának el busz után az itteniek. De a szülőotthon ;.. Ide tette a megye. Több községé ez. Alulról is jönnek, a Tiszától felülről is. Amerről csak a busz, a hajó elhozza a pihegő, megvastagodott asszonyokat. Maguk jönnek, félénken és nekiszántan. Aztán párosával, lefogyva vissza. Különben a közlekedés igazán jó. Három óra hossza alatt már a megyeszékhelyre is bejuthat az ember. A buszmegálló szemben van a vendéglővel. Neoncsövekkel kiírva a homlokzatára: Földművesszövetkezeti Étterem. Itt csak panyelónak ismeri mindenki. Vezetője azt beszéli, híres csárda volt ez valamikor. Olyan régi keletű, még a Debrecen alól futtatott betyárok húzták meg magukat a nagy gerendája alatt. Fehér köpenyes, fehér képű, lomha járású ember a vendéglős. A főztje elsőrendű. Kis fényűzés, nagy adag étel — mondogatják róla. Idejárnak a tanácsháziak, a kereskedők, a szövetkezetiek, meg a kosárfonók. Ilyenkor, ebédidőben jó lenne kitágítani a falat. Ha ez csupán olyan könnyen menne, mint a levesszaporítás. Ráérősen esznek az emberek. Aki egyszer helyhez jutott, nemigen törődik mással. Van idő a hivatal-kezdetig, a busz indulásáig. Későn jövőnek, lemaradónak reménytelen asztalra várni. Jobb, ha fordul is vissza mérgesen, bevágva a lengő 6zámyú ajtót. Jól meg kell ahhoz rántani a kilincset, hogy látszatja legyen. Most erőtlenül mozdul csak az ajtó, mintha félúton gondolná meg, kinyíljon-e, vagy se. Aztán mégis megjelenik a félnyíláson egy szép arcú, sápadt, fiatal nő. Nyomában idősebb asszony. Fehér csipkés, tiszta pólyát tartva. Csendesen jönnek, bizonytalanul. A fiatal, szép asszony megszeppenten, im- bolyogva jár. Olyan bátortalan a járása, minden lépés után attól félti az ember, eldőlhet. Csomagot tart a kezében, nagy kendőbe kötve. Zöldesszürke, újszabású kosztümben van. nylonha: gyávák A másikon régies fejkendő, egybeszabott, fekete ? ú flokonruha. Az arcélükben azonban beszélő % hasonlóság. DÉLIPŐBEN Meg a nézésükben. Ahogy riadtan kutatnak az asztalok között, hogy csak szék lenne legalább. De nyakig tele a vendéglő. Annyira, mint amikor a poharat csapig önti az ember. És most a vendégtengerhez még ide csöppentek ketten is. Pontosabban hárman. A harmadikból semmit nem lehet látni. Még az arca is lefedve selyemtakaróval. A vendéglős seper, a lábával. Mi legyen? A kert hátuljáról kerít a pincérfiú gyorsan fűzfából font nyári asztalt, két székkel. Kis szorulás és leülhetnek az újonnan jöttek. — Tetszenek parancsolni, a hölgyek? — hajlong a vendéglős. — Á, dehogy. A világért se.. . Mihelyt hazaérünk eszünk ... Csak látja, a lányom ... Egyhetes a pici... Mondja, sorolja hálás falusi bőbeszédűséggel, hogy nincs itt váróterem. Még annyi fedélke se, ahová meghúzódna az ember. Ez a nyár sem olyan igazi, mint máskor. Csak hideg van még, fázik a kicsi. Vétek lenne ott ácsorogtatni az asz- szonykát is. Ámbár mikor ő ezzel a lányával úgy volt, már harmadnapon a kenyeret dagasztotta. A vendéglős kényszeredetten hümmöget. Bosszankodva farod, ezernyi a dolga. A két asszony magára marad. Nézik egymást, ketten a kicsit. Most az anyja tartja. A kosztolok kíváncsisága utoljára végigpásztáz még egyszer rajtuk. Zörgéssel, szürcsöléssel megy az ebéd tovább. A félbeszakított pillanat folytatja magát, mintha mi sem történt volna. De történik ... Elháríthatatlan nagy veszedelem jön ... A fehér pólyás, nagycsipkés takaróba bugyolált baba ilyen időtájban szokott szopni. Mindeddig ennek csupán any- nyi volt a módja: ványadtka nyögdicsólés a mamának, a többi már nem az ő dolga. A kicsi emberke úgy tesz, ahogy máskor. Előbb csak az asztal mellettiek hallják. Sírdogál. Erőtlenül, vékonyan, magas hangon. Mind a ketten föléje hajolnak. Csitítanák mozdulataikkal. Himbálják, karon ringatják a pólyát, hátha elaludna. De nem alszik. Úgy felerősít, hogy az már éktelen nagy sivalkodásra hasonlít. Bömböl, visít At a tányércsörgésen, széknyikorgáson. Egy kis ember a nagy sokaságban. Néhány vendég arcán megbotránkozás tűnik fél. Mások jókedvűen derülnek rajta. Mindenki így, vagy úgy. Senki olyan kétségbeesetten, mint a sápadt, szép fiatalasszony. Tudja, a gyerek el nem hallgat. Addig amíg hozzá nem jut. De hol? Kinn sem lehet, benn sem. Körülnéz a szegény kis asz- szony. Repdes ijedt tekintete az utcára. Sehol egy istenadta félrezug. A tehetetlenség keserűsége ott van a szemében, megrontva szép kékségét. A nagymama is próbálna mindent. Arra is gondol, mi lenne, ha megetetné a kicsit. Nem lehet. De azt se, hogy így bömböljön tovább. így éhezzen, hiszen mikor indul még az autóbusz? Tépelődő pillantásuk az ablakmélyedésre esik. Vakab- lak-féle a mosdó mellett, függöny takarja eL Egyszerre néznek oda. Fejmozdulataikból látni, értik egymást. A sápadt asszony, szemlesütött nagy zavarral tékántget körül a teremben. Mélységesen belepirul már a gondolatába is, amit tenni akar. Amit tennie kell. Haja tövéig lángol az arca, a szép, magas homloka. De valami más is kiül még az arcára. Az önlegyőzés elszántsága. Tétován odamegy. De már eltökélten bújik be a függöny fnögé. Isten tudja, milyen ügyeskedéssel bonthatja ki a mellét. De még a háta mögöttiek is csak néhány mozdulatot látnak. Még a pulóver is rajta marad. Háttal ül erre, úgy int hátra a kezével; A fekete kis öregasszony ugrik a gyerekkel. Csend van, ebédel a kicsi. Habzsol tele szájjal. Ki hallatszik, idáig hallani jóízű szuszogását. Vagy csak a képzelet teszi? Csak a pillanat szépsége hiteti így? Ritka, szép örömszerző a perc. Valahonnan a környéki tanyákról, a még messzibb faluból itt ebédek nagy szuszogás- sal, mohón egy kis magyar. A vendéglő felnőtt serege alig vesz ebből észre valamit. Nincs megilletődöttség, nem érzik az esemény áhítatát. Nagy zörejjel ebédelnek tovább. Nem vigyázva a kanál, a villa,, a tányér hideg nyikorgására. A pimcérfiú robajjal jár, hangos köhögéssel. Pedig szent, nagy dolog törtnéik most itt. Pontosan egy órakor! A régi keletű, nyakig tele vendéglőben ebédel a tízmillió valahány ezredik új hazánkfia. Jó étvágyat, jó étvágyat neki. Borzok LojM \ nem eléggé ismert rmelési hitelakció saját háztáji gazdaságaik termelésének fejlesztésére kértek és kaptak hitelt Füzesabonyban tizenöten, Egerfar- moson öten kértek és vettek igénybe kölcsönöket, de ezenkívül dormándi és besenyőtelki tsz-tagok is találhatók a kölcsönt igénylők névsorában. A kezdeti eredmények ellenére több helyen még nem éltek az állam által adott kedvező lehetőségekkel, és akadnak olyan községek, ahol nem akad igénylő. A Hazafias Népfront járási elnöke elhatározta, hogy széles körű felvilágosító és propagandamunkával népszerűsíteni fogja a lakosság körében a hitelakció feltételeit, lehetőségeit és előnyeit. Mindezzel hozzájárul a háztáji gazdaságokban folyó termelés további növekedéséhez. Cs. L nyírási átlag amente Tsz atában szövetkezet juhállományát. A közelmúltban 250 juh nyírására került sor, és a nyírás eredménye meglepően jó átlagot adott. Juhonként 4,7 kilogramm gyapjú volt az átlag, amely magasan felette van a járás 3,3 kilogrammos nyírási átlagának. N égyszem közt restem. Azt hiszem, ennél ipari üzemben sem kapnék többet. Egyébként most lettem vizsgázott szakmunkás, zöldségtermesztő, hajtató szakmában. Remélem, emiatt elsejétől 10—15 százalékkal felemelik a fizetésemet. És még valamit: beiratkoztam a mezőgazdasági technikumba is. Szeretem a mezőgazdaságot, a szövetkezetét. KELEMEN GÁBOR Nagyfüged, Dózsa Tsz — Mi a véleményem a szövetkezetről? Szeretnék nagyon őszinte lenni. Eddig a legrosszabb véleményem volt. A volt vezetőségben ugyanis csalódott a tagság. Csáki szalmája volt a közös. Volgára futotta, amelynek évi üzemeltetési költsége elérte a 180 ezer végzi munkáját. Rendszeresen tartanak — ahogy hallom — vezetőségi gyűléseket, megkérdezik a tagok véleményét is. Én traktoros vagyok. Azelőtt a gépállomáson dolgoztam, még korábban 16 holdas gazda. voltam. Itt, a szövetkezetiben átlagosan havi kétezret keresek, a nyári hónapokban hármat. — Elégedett-e? — Inkább azt mondanám, nem panaszkodom. Kormánykitüntetéses traktoros vagyok, úgy érzem, munkám után többet is megérdemelnék. Reméljük, az új vezetés hoz változást anyagiakban is. KÁPOSZTA JÁNOS Hort, Kossuth Tsz — Hatvanöt esztendős vagyok. Az életemet jószágok között töltöttem. A munka sok, mondhatnám: több is a kelleténél. De a pénzre is szükség van. 1959 óta vagyok tag. Most másödmagammal 85 koca gondja van a nyakamolják el. Nem tudom, ér- dekli-e, tavaly nyolc hónap alatt tízezer forint körül ke-