Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

JBi kórterem afaiiaka az tttcá- ISl néz. Szemben vele egy han­gos kocsma, kerthelyiséggel. A betegek az ablakban könyököl­nek és hallgatják a cigányze- pét Irigybk a kinti szabad fembereket „Bevitték a spitálba, kilenc pajkó sír utána...” — énekel la prímás és kíséri önmagát.; Az ám, a spitálba; As oiT-fül-gégészet külön zárt világ, egy kis túlzással Szanatórium. Tiszta folyosó, zöld növények, dohányzóaszta­lok, kényelmes székek és a fo­lyosó végén a tv. Két nap és kialakul az orr-fül-gégészeti köztársaság társadalmi élete. Mindenki tud mindent egy­másról, kérdések nélkül beszé­lünk, kinyílnak a szívek és a szájak, hiszen betegek vagyunk, rokonok. Rengeteg a gyerek az osztályon, mi felnőttek, amo­lyan Gulliverek vagyunk lili­puti afc országában. Itt a nyár, Vége a tanításnak, ki a man­dulákkal. A mi kórtermünk­ben is két gyermek alszik egy ágyban. Éjszaka az egyik le­esett és azt kérdezte: hol van a bambis üvegem? És kérdez­getik a doktor bácsit, a nő­véreket: — Mennyit kell még afttid- torank? Tiessék mondani, mikor mehetünk haza? Sanyika sír, mert áthelyez­ték egy másik kórterembe és fél, hogy látogatáskor majd nem találja meg az édesanyja. Katóka kilenc éves, kis szöszt ke, megfogja a kezem és szót- fenud húz sétálni Aztán el­kezd csacsogiü, pedig délelőtt [vették ki a manduláját Szerdán bejöttek a szülők, pjsgtömték a gyermekeket csir­kével, tortával, gyümölccsel, aztán elmentek haza és Itt nyögtek nekünk a srácok egész éjszaka. Forrój fiffiecPt éjszaka. Sen­ki sem tud aludni, mindenki a folyosón van, aki mozogni tud. Egy tizenhat éves, magas, vé­kony fiú, akinek délelőtt az ammanduláját vették ki, pa­pucsában felénk csoszog és pontosan előttünk elvágódik a Bnöieumpodlón. Halottsápadt, erősen’ vérzik. Szólunk a nő­vérnek, cipeljük a fiút az or­vosiba. Hívjuk az ügyeletes or­vost a sebészetről Le sem tesz- ezűk, valaki szól, hogy Ju h ász bácsi a 6-osban hörög Kati­ka kijön és panaszkodik, neki pisilnie kell. A fiú, akit cipe­lünk, magához tér, megijed tőlünk és nagyot ordít Az al­vók is a folyosóra szaladnak Ebben a drámai percben — tetet tíz óra — megérkezik az osztályvezető főorvos. Felesé­gével von, mindketten elegán­sak. — Pardon, drágám — szói az asszonyhoz, fehér köpeny­be bújik és mindenkin segít Éjjel 12-kor végez. Fehér kö­penye csupa vér. — Etát igen — mondja —^ ézek a meleg; fülledt éjsza- Knk... nyerskor gyakori a be­vérzés. Be kell jönni éjszaka fe. Á nővérke szénáméi Ktfha- íjóan önül, a fiatal ügyeletes orvos is megnyugszik. Érzik maguk mellett az erőt Lefekszem és a nyitott ab­lakiból még utoljára hallom: „bevitték a spitálba...”, az­tán néhány részeg hang az ab­lak alatt és álomba merülök. Reggel hatkor ébresztő, hő- tnérőzés, pulzusmérés, fürdés. Juhász bácsi, aki éjszaka hör­gőit, a torkára szaladt sok vér­tól most sört kíván. Integet a szájához teszem a fülemet azt moődjaa ■— Sört fiam! He sajnáljá- fexm tőlem — persze nem is mondja, csak suttogja, de ér­tem én, hogyne érteném. Van félretéve a mandulásoknak a frizsiderben néhány üveg, ki- topok egyet, felnyitom, nyeli ez öreg úr a jó hús, habos sört Istenkém, de sokat mért Ju­hász bácsi ebből az italból. Tán a Balaton is megtelne vele. Most 87 éves, és ebből 67 évig bocsmáros volt a városban. Mindenki ismeri az öreget, hi­tein generációk, ezren és ez­ren jártak a „Juhászba”. Há­rom napja eleredt az orra vé­re, az Istennek sem akar el­állni. Három napja nem eszik egy falatot sem és három nap­ja senkihez sem szól. Most sört .flliiulenUi meséli augusztus 1.. csütörtök Pöszméte Tihamér húzott félre a folyosó sarkán, óvato­san körülnézett, aztán a fü­lembe súgta, hogy... — Hallottad? A Korponai kartárs... Na mit szólsz hoz­zá? — kérdezte a végén, ormi­kor otthagyta a fülemet. — És mond, honnan tudod te ezt? — Nevetséges vagy... Én mondom, nevetséges... Hát mindenki meséli — tárta szét a karját és aztán tovarohant. Mindenki meséli?! Akkor le­het benne valami, utóvégre ez aKorponai... Hiába fák nem nő­nek az égig és különben is mindenki meséli. De ki, illető­leg kik lehetnek azok a min­denkik? És hol mesélik azok a mindenkik? És hogyan mesé­lik ezek a mindenkik? Mert ha én most ezt tovább akarom adni, akkor illik nekem is megnevezni, honnan szárma­zik a hírem, hogy ez a Kor­ponai ... Én nem mondha­tom, hogy min­denki meséli, mert nekem Pöszméte me­sélte és Pösz­méte nem min­denki, hanem csak egy ember. Ámbár, ha én azt mondom, hogy ezt a dol­got ezzel a Kor­ponaival Pöszmététől hallottam, csak és egyedül, aligha hiszik el, nem mintha Pöszmétében nem bíznának, ha rosszad mond valakiről, mert ha rosszat mondanak valakiről, azt még Pöszmététől is elhiszik, de egy ember az mégiscsak egy ember. A folyosó végén ekkor tűnt fel Burbulya, akiről köztudott, hogy ki nem állhatta ezt a Korponait. Burbulyának pe­ches napjai voltak, a felesége megcsalta, az anyósa hozzá­költözött, a háza leégett, de a család, az anyóssal együtt megmenekült. Becsületbeli kö­telességem, hogy ezt az izéft ezzel a Korponaivál elmond­jam neki, mert miért ne ten­nék jót egy felebarátommal, akit kutya kötelességem nagy gondjában kissé felvidítani. Igenis, el fokom neki mondat­ni, had’ legyen szegénynek egy jó napja. — Szervusz Burbulya... Gyere ide, had’ meséljek ne­ked valamit — intettem a bá­natos arcú Burbulyának, aki odavánszorgott hozzám. A fü­léhez hajoltam és suttogni kezdtem neki, hogy mi is tör­tént Korponaival. Láttam, az arca felderült, szemében ki- gyúlt a tettvágy, izmai ruga­nyossá váltak és hangja is ércessé, amikor megkérdezte: — És mond, honnan tudod ezt? Na, most mit mondjak, hon­nan tudom? — Nevetséges vagy —, Ica- carásztam öntelten. — Én mon­dom, nevetséges. Hát mindenki meséli! — Mindenki? — rikkantott boldogan Burbulya. — Mindenki — hagytam rá és a napi jótett tudatában tá­voztam. Nem volt lelkiismeret- furdalásom. mert igenis min denkt meséli: Pöszmétének is mondta valaki, Pöszméte mond­ta nekem, én mondtam Bur­bulyának és Burbulya is elmondja vala­kinek, — ez ösz- szesen eddig öt fő. Ennyi em­ber már igazán lehet mindenki! iegn) zy Béta azt a bizonyos libát (Foto: Kiss Béla) öől a krimiig a tragédiától a szerelemig sok mindent felölel, ami egy izgalmas filmhez kell. És reméljük mindezt műfaji törés nélkül — mondja a film dramaturgja Derne Gábor. — Mi a film mondanivalója? — Egy Lehel-téri pesti va­gány bevonul katonának. Nem nagyon tetszik neki az új kör­nyezet. De a társak, a szükség, az egymásrautaltság, ha nem is „pozitív” hőssé, de gondol­kodó fiatalemberré alakítja Princet. — Persze mindez nem megy könnyen? — Hát igen reméljük sok iz­galmon keresztül. Talán min­den fejezet után bosszankodni fog a néző, hogy pont a legiz­galmasabb résznél hagytuk ab. ba a történetet. Lógás — női ruhában — Milyen ez a Prime? A választ már Princ megtes­tesítője, Ernyey Béla a Víg­színház tagja adja meg. — Ha nem is isteni, de lega. lábbis „princnek” hiszi magát. Nagyon jópofa figura, öröm el­játszani. — Van-e a figura kialakítá­sához élménye? — Voltam már katona... 32 napig, a Patyolat akció har­minckét forgatási napján... — Melyik volt eddig a leg­izgalmasabb forgatási nap? — Princ disszidenseket ül­döz gépkocsival, vállövést kap. Ennél a felvételnél vagy száz­d kellett vezetnem a Volgáit, obogott is a szivem, pedig én em a disszidensektől és a vál. ivéstől féltem. Inkább az roktól. — És melyik a legkedvesebb lemet? — Princ, a lányok kedvence i akar lógni szerelméhez a iktanyából. Éppen népi tán­cosok vendégszerepeinek a őrletben. Princ jelentkezik özéjük, de miután nem ve- zcik be, más cselhez folyamo- ik. Egy női népviseleti ruhát lt fel és így próbál kilógni a iktanyából. De barátai észre- eszik és mindenképpen „fel karják csípni” a csinos höl- yet. .. „Ötven kilométer filmet forgatok” — Milyen nehézséget ad ee i film az operatőrnek? — Legfontosabb, sport nyél­én, az állóképesség, ötvenezer néter filmet kell forgatni, 'öbb kép nagy időeltéréssel észül. Nem kis feladat a ké- >ek hangulatának összeegyez- etése — mondja Mezei István. — Érdekes operatőri fela- kat? — Egy tank a folyóban ma- adt. Békaemberek próbálják ámenteni a legénységet. A íz alatt kell majd forgatnom, lésőbb helikopterre is szál­ok. .. A film operatőre kerecsendi izületésű. — Ismerem a megyét. A leg. óbb környezetet tudom kivá. asztam i a forgatáshoz. Katonássá tenni a színészeket — Miért pont Egerre esett a választás? — Eger hangulata szervesen lleszkedifc a történet han gúlá­éhoz. Már a megírás közben, lem általában, hanem Eger le. íetőségeihez írtuk a forgató- cönyvet, — mondja a rendező. — Kik játsszák még a főbb szerepeket? — Zenthe Ferenc gépkocsi­ló századost játszik, Dávid Kiss Ferenc és Schweiz András izedest, Avar István egy ezre- lest formál meg. A női szerep­ük: Pöstyéni Ildikó, Felföldi 4.nikó, Moór Marianne. — Mi volt a legnehezebb fei- idata a katonai szakértőnek? — kérdezzük Sziklay László ilezredest. — A színészeket katonákká tenni. Rájuk szólni, hogy le­gyenek egy kicsit szögleteseb­bek. Vegyék ki zsebükből a íezüket. No, és a fiúk legtöbb­je hosszú hajjal akart a kame­ra elé lépni. De „könyörtele­nül” levágattuk valamennyiő- jükét. — Hogyan értik meg egy­mást a rendezővel? — Nagyszerűen. Néha olyan katonásan oktatja ki a színé­szeket, mint ha maga is alez­redes volna.. . — Felvétel!... Csendet!. .3 Csapó! — Princ, a katona... 630.. 3 — Adj rá feszültséget! Petrik József megcsavarja aa aggregátor kerekét. A teherau­tót kábel köti össze az áram­forrással. .. Aztán mindnyájan figyelőállásba mennek át. Hogy kivel, „tolnak ki” a katonák, azt majd a filmben tudjuk meg... Fóti Péter nők tükrében ami az ország minden lakói sára számítva majdnem öt köl­csönzést jelent. A könyvállo­mány mennyiségi növekedése mellett számottevően javult an­nak minőségi összetétele is: megnövekedett az ismeretter­jesztő és szakirodalom, ezen belül erőteljesen bővült a po­litikai érdeklődést, a szocia­lista tudat fejlesztését szolgáló ideológiai-poLitikai művek aránya. Az ilyen jellegű könyv­anyag az állomány 31 százalé­kát alkotja. Különösen figyelemre méltó az ifjúsági olvasótábor meg­növekedése: az általános isko­lás korú gyermeknépesség 43 százaléka veszi igénybe rend­szeresen a könyvtárak szolgál­tatásait. (MTI) kért és megitta az egészet. Ak­kurátus, nagytermészetű em­ber. Minden órában felkel, szé- delegve, de a saját lábán megy a mosdóhoz, lemosni magáról a vért, a saját lábán megy a WC-ne, szidják is a nővérek. Matat a fiókban, nyújtja a tüzest és letol, mert nem aka­rom elfogadni. De én nem tu­dom, kinek a sörét loptam el, kinek jár a pénz. Az öreg megérzi bennem az érző szívet, még egyet kér, de az üveget a nővér kiveszi a kezemből. Megyek a fiúhoz, aki éjszaka rosszul volt és or­dított. Nagy lábas babfőzelék előtte, rántotthússai eszi. Azt mondja, az anyja hozta kora reggel. Neki szabad, mert ő csaík orrmaindulás. „Csak...” Reggeli után belekotornak a torkomba, ezüstnitráttal ecse­telik, borzalmas utána a ciga­retta. Visszamegyek a szobánk­ba, lefekszem, dühösen a fal felé fordulok. Megszólal Dom- boróczki bácsi, a szoba és egy­ben a kórház legérdekesebb embere. — Tessék mondani, szerkesz­tő bácsi, hányat kell még alud­nunk? Megtalálta-e a bambis üvegét? Az ón anyucikéin se jött be, ne sírjunk. Nevetünk. Domboróczki bécsi 36 éves, villanyszerelő az építő válla­latnál. Kulturált, jóeszű ember, gazdag humorral. Sokat be­szélgetünk, a szünetekben a bekötött, összefűzött Ezermes­tert olvassa, vagy tűri* hogy kezeljék. Itt a kórháztian inkognitó­ban van. öt nappal ezelőtt ott­hon az asszonynak azt mondta, hogy megy bét hétre Gy.-be, helyettesítem a szabadsági« kollégát — Nem szeretem, ha a csa­lád siránkozik, meg itt ülnek az ágyam szélén. Úgysem fér­nek, annyiam varrnak — mond­ta az öreg. Akkor a felesége elhitte a mesét, szépem összecsomagolt emberének az útra. Amikor már a kilincsen volt férje ke­ze, még utána szólt: — Várjál, apa, a vekkert te vigyed, tudod, milyen nagy aivó vagy és milyen rossz kelő Ezt is vállalnia kellett. Mo6t Domboróczki bácsi kórtermünk összkomfortos embere. Éjjeli- szekrényén nagy tükör, csör­gőóra, ágya mellett szifon, melyből éjjel-nappal minden­ki ihatja a szódavizet Kedves original fickó, szín­foltja a kórháznak. Látogatás­kor azért egy kissé megdobban a vén betyár szíve is, és ki­megy a kertbe sétálni. A kis katonáit, egy húsz kilo­méterre fekvő táborból hozta be a mentő toroktályoggaL Szépen javul, egyébként pesti fiú, civilben technikus. Jó­képű. Már meg is hódította az egyik fiatal nővért, de ezért semmit sem tett, csak éppen megszületett, felnőtt és torok­tályogot kapott. Most a nővér­rel húzza az egész kórterem, mert az mindig ott lebzsel körülötte. Aztán rádöbbennek az emberek, hogy ebből a sze­relemből hasznot is húzhatnak, mindenki megy protekciót kér­ni a kis katonához. Szóljon a nővérnek, ezért, azért. Szíves gyerek, mindent megtesz. Délben; 12 órakor kijön a műtőből a tanár úr. Nem or­vos, rendes iskolai tanár. Az orrát műtötték egy órahosszáig. Előtte két napig félt. Most ő viselkedik a legderékasabbam. Az osztályra fiatal orvost helyeztek. Itt érettségizett, eb­ben a városban. Egykori, osz­tálytársa, szép fekete leány, érettségi után ide jött a kór­házba dolgozni. Most, hogy a fiú visszajött, mint kész or­vos, a lány megkérdezte őt? — Tegezhetlek ezután is, Fe­ri? Tudod, a teikintélyed miatt kérdezem. — Természetesen! Hogy tudsz ilyen aranyosam buta lenni? Az én tekintélyem egész mástól függ majd, Erzsi­kéin — válaszol a fiatal férfi, és viszi a nőt a büfébe. Este fél nyolcig a gyereke­ké a tv. Aztán mi, felnőttek vesszük át a hatalmat a szé­kek fölött, tízkor kikönyökö­lünk az ablakba, mert ott van az igazi szabad világ. A cigány megint az énekli, hogy Bevit­ték a spitálba... Sutra Andor Műsoros tábortűz az Egerben vendégeskedő csehszlovák pionírok tiszteletére Aa egri X. számú általános iskola Gárdonyi Géza úttörő- csapata csehszlovák pajtásokat lát vendégül, akikkel levelezés útján ismerkedtek meg és mos* egy hétig tartó táborozáson sze­mélyes barátságot is kötnek velük. A rozsnyói pionírok vasár­nap érkeztek Egerbe és a kö­vetkező hét első napján utaz­nak hazájukba. Idejüket vá­rosnézéssel, kirándulásokkal, strandolással töltik. Az egri iskolások azzal is emlékeze­tessé akarják tenni a testvér­szervezet küldötteinek egri tar­tózkodását, hogy szombaton este tábortüzet gyújtanak és műsorral szórakoztatják őket. A közös tábortűz előkészüle­teiből a cseh pionírok is kive­szik részüket, már próbál a zenekar, amelynek tagjai a közös tánchoz szolgáltatják a talp alá valót Princ megtestesítője Brnj dukkózza be. jesen bedukkózza, — Téged sem enged még- egyszer át a gazdád összepisz- kolni a körletünket. — Leállunk!... ezt kopíroz- zukt .. Burleszktől — a krimiig Több mint egy hónapig fil­mes parancsszavaktól lesz hangos Eger és a megye A Jupiter lámpák már kigyullad­tak a Dobó laktanyában, ké. sőbb a Szépasszony-völgyben Eger utcáin, a várban berreg majd a kamera. Forgatási hely a kerecsendi kisvendéglő és a Szalajka völgye is. Őrsi Ferenc a Fekete ventil­látor, az Epeios akció és A Tenkes kapitánya írója, Fejér Tamás rendezővel, aki szintén túl van már első katonafilm­Könyv a szál Az ország több mint 7200 nyilvános — lakóterületi és üzemi — könyvtárát több mint kétmillió beiratkozott állandó tag látogatja: az összlakosság egyötöde rendszeres könyvköl­csönző. Ezt a nemzetközileg is jó eredményt a könyvtárháló­zat erőteljes fejlődése tette le­hetővé. Öt év alatt több mint duplájára növekedett a köl­csönzésre szánt könyvállomány, s jelenleg — csupán a tanácsok irányítása alatt működő könyv­tárakban — 13 OOO 000 kötetből válogathatnak. A fejlesztés­ben az eredeti terveket még túl is szárnyalták: ma már 1000 lakosra 1212 kötet jut a tanácsi, és 1735 az üzemi könyvtárhálózatban. Egyetlen év alatt több mint 50 000 000 könyvei olvastak el ily módon, Az élet gzfilte a sgfwltat PRINC, A KATONA 13 részes tv-filmet forgatnak Egerben jén a Patyolat akción és Szik­lai László alezredessel hosszú heteket, hazánk laktanyáiban töltött. A Dunántúlt, az Alföl­det járták be és megyénk lak­tanyáiban is katonastorykat kerestek. A sok megtörtént kaland adja a 13 részes mai témájú folytatásos tv-film a Princ, a katona cselekményét. — Ez a történet a burleszk­— Felvétel! .13 Csendet!... Csapó!... Princ, a katona.. .629.. 3 Princ, a katona jelenik meg a műhely ajtajában, hóna alatt egy libával. Beindítja a komp. resszort és a dukkózó pisztolyt a libára szegezi. Néhány pilla­nat és monoklit fest az állat szemére, karórát a liba nya­kára, a többi részét pedig tel­Emberek a kórházban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents