Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-24 / 199. szám

Áz idegenforgalom és a fellazítás A- :j-------m------1- ' - - -- ­az idegen forgalom fejlődés világjelenség. A nemzetköz turizmus hagyományos terüle tein — Svájcban, Olaszország ban, Ausztriában stb. — a idegenforgalmi bevételek mö vélik a nemzeti jövedelmet más országokban, köztük ha zánkban, nagy erővel és gyor ütemben teremtik meg az ide genforgalom fejlesztéséhe; szükséges feltételeket. Enne! köszönhető, hogy 1964-ben mái kb. 8—9 millió, 1965-ben 11- -12 millió dollár bevételhez jutottunk az idegenforgaloir forrásaiból. A nem lebecsülen­dő gazdasági előnyök melleti politikailag is hasznos, hogy 1 millió felett jár azoknak a kül­földieknek a száma, akik éven­te hosszabb-rövidebb ideig tartózkodnak hazánkban. (Ter­mészetesen hasonlóan kedvező hatást kelt az is, hogy a ki­utazó magyar állampolgárok száma az elmúlt években meg­sokszorozódott, e rövid cikk keretében azonban csak a be­utazó idegenforgalomról esik szp.) A nagy külföldi-járás elő­nye, hogy a szocialista orszá­gokból érkező barátaink job­ban megismerik életünket, en­nélfogva még szorosabbra fo­nódnak az összekötő szálak. A turizmus segítségével a társa­dalmi, az emberek közötti kap­csolatok megközelítik azt a szintet, amelyet a szocialista országokkal a politikai, a gaz­dasági és kulturális kapcsola­taink már elértek. Az utazga­tások jó alkalmat adnak az is­meretek gyarapítására, a ta­pasztalatcserére. L Azok, akik az idegenforga­lom negatív politikai következ­ményeit emlegetik, nem is a szocalista országokból érkezők­re vagy a kapitalista orszá­gokból hozzánk látogató kom­munistákra, velünk rokonszen- vezőkre gondolnak, hanem a fejlett tőkés államokból érkező ,,átlagturistákra”. Róluk mond­ják, hogy „lazítanak”. S az ő példájuk alapján gondolkod­nak él azon, mennyire hatá­sos eszköz az imperialisták fel­lazító politikájának kezében a növekvő idegenforgalom és mi­lyen mértékben célszerű növel­ni a beutazók számát? Kétségtelen tény, hogy a fel­lazítás vizsgálatánál nem hagy­ható figyelmen kívül az ide­genforgalom. A fejlett tőkés országokból érkező turisták bi­zonyos fokig elősegítik a Nyu­gat iránti illúziók erősödését, fellépésük, viselkedésük, ná­lunk mutatott életmódjuk a nyugati életforma dicsőítésé­nek hat. Eddig a sokszor hal­lott megállapítás. De itt nem szabad pontot tennünk a mon­dat végére. Elsősorban is el kell oszlatni azt a véleményt, • miszerint az ide látogató nyu­gatiak a kapitalista társada­lom keresztmetszetét adják. A kapitalista országokból érkező átlagturista odahaza nem át­lagember, hanem a vagyono­sok kisebb kategóriájába tar­tozik. A tőkés országokból ja­varészt az jön hozzánk, aki­nek pénze van, a kevésbé te­hetős munkás, paraszt vagy al­kalmazott otthon marad. En­nélfogva a szállodák előtt parkoló „autócsodák” tulajdo­nosai láttán nem arra kell gon­dolnunk; így élnek az embe­rek a kapitalizmusban, hanem a legtöbbször arra: így élnek a tőkések és a hozzájuk szorosan kötődő elit. Tisztában kell len­ni azzal, hogy az egyes nyugati turisták csak egy viszonylag szűk réteg életformáját tükrö­zik és róluk megítélni, hogyan él a többség a kapitalizmus­ban — szűklátókörűség. Számításba kell venni még azt is, hogy a kapitalista or­szágokból érkezők túlnyomó többsége a fejlett kapitalista államokból (Ausztria, NSZK, USA, Franciaország, Kanada — az érkezők számának sor­rendjében) látogat hozzánk. A gyengén fejlett tőkés világ ál­lampolgárai turistaként a nagy távolság és egyéb okok miatt, alig-alig utaznák Magyaror­szágra. Amit egyesek tehát, a beutazók alapján, az egész ka­pitalista világra vonatkozó kö­vetkeztetésként levonnak, tu­lajdonképpen csak az öt-hat legfejlettebb kapitalista ország­ra érvényes. Már ez a felisme- fét, is lehetővé tenné, hogy szé-| Gazdagság dinnyéből, paprikából NÉHÁNY NAPJA nem esett az eső, porosán villognak a napfényben az útmenti fák le­A tikett tulajdon­képpen pénzt helyet­tesít. De forintra csak annál a szervnél le­het átcserélni, amely a tikettet kiadta. Nos, ilyen tikettet tervez kiadni a He­ves megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat. Hogy mi a célja vele? Azokat a dolgozókat ajándé­kozzák meg a tikett­tel a vásárlók, akik udvariasan, előzéke­Tikett — udvariasságért nyen végezték a ki­szolgálást. Ennek a kézzel fog­ható eredménnyel já­ró udvariassági ver­senynek a lebonyolí­tása úgy történik majd, hogy a vállalat a különböző intézmé­nyek, üzemek veze­tőinek bizonyos szá­mú tikettet ad át. A tikett a vevőkhöz ke­rül, akik az élelmi­szerüzletekben elége­dettségüket a tikett segítségével fejezhe­tik ki. Egy tikettnek tíz, illetve húsz fo­rint az értéke, amit az üzlet dolgozója a vállalat pénztárában bármikor beválthat. A tikett-módszer te­hát összekapcsolja a versenymozgalmat és a jutalmazást. Jó te­hát a vásárlóknak, mert a tikett remé­nyében az eladók fi­gyelmesek lesznek hozzá, de jó az üzlet­nek is, mert év vé­gén azok a boltok kapják meg a jutal­mat a vállalattól, amelyektől a legtöbb tikettet beváltották év közben. Az udva­riassági verseny ál­lását is állandóan nyomon lehet követni — a pénztárkönyv alapján. Az ötlet érdekes, hogy mennyire válik be, majd kiderül. (-ár) velei. Beljebb a paprikatáblák azonban nem érzik az eső hi­ányát, öntözőgépek szórják a vízsugarakat a növényekre. Az egyik tábla szélénél ta­lálkoztunk Kassa Józseffel, a tárnábodi Tamavölgye Terme­lőszövetkezet elnökével. Elé­gedetten nézegeti a szépen fej­lett paprikákat. — Megnéztem a paprikát, most meg a dinnyéhez indul­tam volna. Ebben az időszak­ban a kertészet kívánja a leg­nagyobb törődést — mondja. Nemsokára már a közös gazdaság irodájában folytatjuk a beszélgetést a termelőszövet­kezet kertészetéről. — Mi nem panaszkodhatunk — mondja az elnök — jól fi­zet a kertészetünk. Évről év­re megadja azt, amit várunk tőle. A területünk 270 hold, ez az összterületünk mintegy 15 százaléka. A bevételnek vi­szont harminc százalékát adja a kertészet. — Melyek a fő termékek? — A paprikát 65 holdon ter- ! meljük. Az idén először 16 | holdon átlagban 150 mázsa vastag húsú, soroksári fajta termesztésével. Jó a termés. A múltkor kíváncsiságból meg­mértünk öt darabot, pontosan egy kiló volt. Az egész termést az.NSZK-ba szállítjuk, holdan­ként 46 ezer forint bevételre számítunk. A cecei fajta nem ad ekkora termést, de papri­kából az összes bevételünk mintegy 1 300 ezer forint lesz. — A dinnye? — SZINTÉN Fö termékünk. Hatvanöt holdon termeljük, a nagyobbik része Sugar bébi, mintegy húsz hold pedig heve­si tájfajta. Dinnyéből is jó a termés, a Sugar bébi nagy ré­szét exportáljuk. A hevesi faj­ta 150, a Sugar bébi 100 mázsát terem holdanként. Ez átlago­san számolva katasztrális hol­danként 20—22 ezer forint jö­vedelmet jelent a szövetkezet­nek. — Jelentős a paradicsomte­rületünk is. Eddig a negyven holdon átlagban 150 mázsa termett. Bevételi tervünket már teljesítettük, de még mint­egy kétszázezer forintot vá­runk terven felül. Jól sikerült a zöldbab is, negyven holdról 210 ezer forintot jövedelme­iéit — Az uborka? — Sajnos az uborkánk nem úgy sikerült, ahogy gondoltuk. A száraz tavasz nem kedvezett a növénynek, meg aztán ön­tözni sem tudtuk kellőképpen. Így aztán gyengébb lett a termés. Holdanként átlagban tizenötezer forintot hozott. Vi­szont más pótolta a kiesést. Az öntözésre terelődik a szó. — A kertészetnek nagyon kell a víz — mondja az elnök —, anélkül nem tud ‘ az em­ber eredményt elérni. Mi itt a szövetkezetben 120 holdat öntözünk saját fúrású ex- pressz-kútjainkból. A paprikát teljes egészében, az uborkának, karfiolnak és a káposztának egy részét öntözzük. — Távolabbi tervek? — A kertészet nagyságát nem akarjuk növelni. Ez a te­rület szövetkezetünkhöz mér­ten elegendő. Viszont szeret­nénk nagyobb területet öntöz­ni. A jelenlegi 120 holdat 240- re szeretnénk növelni. Sajnos azonban ennek akadályai van­nak. Kutat tudnánk még fú- ratni, ez nem probléma, vi­szont az ipar kis mértékben gyártja az MA 40-es, MA 50- es és az MA 120-as öntözőbe­rendezéseket. Nem tudunk hozzájutni, s emiatt nem tud­juk megvalósítani terveinket. . Pedig az átlagot még tudnánk növelni a nagyobb arányú ön­tözéssel. — Munkaerő? — Erre nem panaszkodha­tunk. Van elég munkaerőnk a termeléshez, szinte az egész falu kint dolgozik a kertészet­ben, amikor arra szükség van.' A munka minőségére sem le­het panasz, szorgalmasan, jól dolgoznak nálunk az emberek. Igaz, hogy a jövedelemre sem panaszkodhatnak. VISSZAFELÉ az úton szin­tén a közös gazdaság papri­ka-, paradicsomföldjei mellett haladunk el. Asszonyok, férfi­ak szedik a termést, rakosgat­ják a ládákba, nagy gonddal, óvatosan. Nem is csoda, hogy megbecsülik a kiváló minősé­gű kertészeti termékeket, hi­szen a szövetkezet jövedelmé­nek jelentős hányadát bizto-; iítják minden évben. Kaposi Levente.­femmjj3 1966. augusztus 24., szerda ,1 1 mérséklődnének az illúziók a kapitalizmus iránt. III. í Mindössze néhány gondolatot ■ sorakoztattunk fel és máris ki- - derül, hogy az idegenforgalom- i ból fakadó fellazítás megfele- ; lő politikai és propaganda­• munkával ellensúlyozható. S ' még nem is beszéltünk olyan i nagy tartalékokról, mint a nemzeti önbecsülés, bátor kiál­• lás politikánk, vívmányaink ; védelmében, az állami fegye­lem, az állampolgári köteles­■ ség. az éberség, amelyek segít­ségével még inkább lenyese­gethetjük az idegenforgalom alapvetően pozitív hatású nö­vekedésével együtt járó nega­tív kinövéseket. A közvéle­mény felkészítése, a megfelelő politikai légkör megteremtése, a kapitalista világgal való kap­csolatok kibővülése folytán mindenkitől megkövetelhető politikai magatartás kialakítá­sa a legfőbb feltétele annak, hogy a fellazító politika hatás- ‘ talanná váljék. Azokkal szem- 1 ben, akik szervezőik megbizá- 1 sából tudatos kártevésre utaz- * nák hazánkba, a törvény szi- ' gorával járunk el, cselekede- ! teiket megtoroljuk. Ezek a jelenségek azonban * semmiképpen nem indokolják, hogy idegenforgalmi politikán- 1 kon, annak alapvető célkitűzé- 1 sein változtassunk. Annál is ' inkább, mert meggyőződésünk. * hogy a nyugati állampolgárok 1 hazánk jó hírét viszik el Nyu- 1 gatra, azt, hogy udvariasan fo- 1 gadták a határon őket, nincs éhség Magyarországon, csino- 1 san öltözködnek, kulturáltak a f kirakatok, pezsgő a közélet, vi- ) dámak az emberek, eredmé- r nyeinkről, gondjainkról egy- i aránt nyíltan beszélünk. Mind­ezek tudatában kell átgondol­tan, körültekintően és határo­zottan cselekednünk annak ér­dekében, hogy az idegenforga­lom ne lehessen hatásos fella­zító eszköz. Ez csak rajtunk múlik. a P. T; r lesebb politikai látókörrel szemléljük a kapitalizmust. II. A turizmus kapcsán nagyon gyakoriak az összehasonlítga- tások a hazai és a külföldi vi­szonyok között. Nem kell félni tőlük. Az összehasonlítások rendszerint csak akkor vég­ződnek számunkra negatív eredménnyel, ha a felszínt, a részkérdéseket kiragadva tár­gyaljuk, vagy bizonyos problé­mákat nem teljes és reális megvilágításban (például nem a múlttal összevetve, az adott­ságokat felmérve stb.) vizsgá­lunk. A magyar viszonyokat főleg szociális, közművelődési, egészségügyi és sok más terü­leten is összehasonlíthatjuk a fejlett tőkés világ átlagával, mert a szocialista társadalom előnyei szemléltetően bizonyít­hatók; Szocialista építőmunkánk eredményeit, a rendszerünk­ben rejlő óriási lehetőségeket bizonyíthatjuk, ha mai helyze­tünket összevetjük a kapitalis­ta országok átlagával, a Ma­gyarországhoz egykor hasonló, de kapitalista úton haladó or­szágokkal. A Horthy-rendszer utolsó évtizedében az egy fő­re jutó nemzeti jövedelem te­kintetében a félfeudális elma­radott Portugália, Törökország és Görögország szintjén áll­tunk. Ma az említett országokat magunk mögött hagytuk, és az egy főre jutó nemzeti jövede­lem termelésében felzárkóz­tunk például Olaszországhoz. Nem arról van tehát szó, hogy eltagadjuk, ami a tőkés világ­ban még fejlettebb, jobb mint nálunk, de lássuk be, semmi okunk sincs „hasra esni” a Nyugat képviselői előtt. Mert igaz, hogy Japán sokkal jobb tranzisztoros rádiót gyárt, mint mi, de az összehasonlításnál nagy súllyal essen latba, hogy az egy főre jutó nemzeti jöve­delem termelésében Japánt is megközelítettük. Ha a magyar közvéleményben gyökeret ver­ne ez a nézőpont, ugyancsak A BERVÁBAN ÉVEK óta arra törekszenek, hogy az év első munkanapján megmond­ják: melyik üzemnek és me­lyik brigádnak mi a feladata. Az idén sem vesztegeltek a ve­zetők, és a munkások vállalták a feladatokat. Az első terme­lési tanácskozásokon és menet közben újabb ötletekkel álltak elő: ki mit tud hozzátenni a ma­ga erejéből, hogy jobban menjen a munka, valamivel jobb és olcsóbb legyen a termelés. Fel­jegyezték és számon tartottak minden javaslatot és az éves munkaversenyvállalás végösz- szege 8,7 millió forintot muta­tott. Részben igazuk volt azok­nak, akik eleinte csak a ne­hézségeket látták. Ezzel józa­nul számolni kellett, főleg a kompresszor- és a fecskendő­gyártásánál. De a teljes igaz­ság azok pártjára áll, a csatát azok nyerik meg, akik idei ne. hézségek láttán újabb lehető­ségeket kerestek, akik nem riadtak meg, hanem az erők összefogására törekedték. A féléves mérleg adatainak jóváhagyása után jogos az öröm és jogos bizakodást, újult erőt ad a további mun­kára, hiszen 4,7 millió forint a Finomszerei vénygyár munka- versenyének első féléves ered­ménye. MELYIK ÜZEM MENNYI­VEL járult hozzá? A teljes fel­sorolás helyett inkább példá­kat idézünk. Valamivel több mint egymillió forint a 31-es üzem eredménye. A sok nehéz­ség és közbejött akadály elle­nére is teljesítették a hűtőgép­programot. Adott szavukat ko. molyán vették az emberek, lé. nyegesen csökkentették a se- lejtet. A jelentős gazdaság: eredményekért, a technológia és a munkafegyelem megszi­lárdításáért, az együttműködés javításáért dicséret illeti Sói Tibor üzemvezetőt, a brigád­vezetőket és a munkásokat. Meg kell emlékezni a jász­berényi Hűtőgépgyár és az egri Finomszerelvénygyár kö­zött május 25-én kötött szocia­lista munkaverseny-szerződés. ről, mert ennek megvalósítása nagyban hozzájárult a 31-es üzem és a Finomszerelvény- gyár sikeréhez. Ezt a szerző­dést az éves munkaverseny- vállalások kiegészítéseként, a IX. kongresszus tiszteletére kötötték meg. A két üzem kö­telezettséget vállalt a gyártási problémák gyors elhárítására, a selejt csökkentésére és a gazdaságos gyártás megoldásá­ra. önként vállalták az ütemes szállítást, a gondos tárolást, a hibaforrások felderítését, a ta­pasztalatok kölcsönös kicseré­lését, egymás segítését. Az együttműködés számtalan pél­dája és a finomszerelvénygyá- riak fél év alatt megtakarított 4,7 milliója bizonyítja, hogy eredménnyel járt a fejtörés, a munkaverseny sikert hozott. Vagy említsük a 35-ös üzem eredményeit? Forintban ugyan szerényebb összeggel. 126 ezer forinttal büszkélkedhetnek, de a Petőfi-, a porlasztószerelő éa az Egri Csillagok-brigádok ki­magasló eredményeket értele el. A 37-es üzem brigádjait is a jók között emlegetik. Maga­san túlteljesítette gazdasági vállalását a 24-es üzem. Nem ünneprontásként, de az igazság és a tanulság kedvéért hozzá kell tennünk* hogy a szerszám-hőkezelőknek a munkafegyelmen még javí­taniuk kell. A 26-os üzemben dicséretet érdemel a forgácso­ló és az ügyeletes gépjavító brigád, g meo-nál a Tyeresko- va- és a Zója-brigád. A műsza­ki főosztály, a műszaki fejlesz­tési főosztály, az anyag- és áruforgalom az elmúlt hóna­pok során nagyon iparkodott, hogy vállalásait teljesítse és a termelést segítse. A főkönyve­lés és az üzemrendészet is hoz­zájárult az eredmények eléré­séhez. A FINOMSZERELVÉNY- GYÄRBAN az idén 103 brigád 1434 embere adta szavát a munkaversenyre, és a munka­verseny különböző formájában 1630-an vesznek részt. Nem öncélúan a mennyiséget haj­szolják, nem felsőbb parancsot teljesítenek, hanem korszerűbb bet, jobbat és olcsóbbat akar­nak termelni. Az első féléves eredmények biztatóak, a kö­zösség akarata pedig garantál; ja az éves célkitűzések eléré­sét. F. L. (Csont István illusztrációja) Tanulság: Igazság, mit az emberek régóta ismernek: Amit szabad az ökörnek, nem szabad Jupiternek. Fordította: Raáb György ★ James Thurbert (1894—1961) a legnagyobb amerikai humo­risták közé sorolják. Az egye­tem elvégzése után egy ideig diplomáciai szolgálatot teljesí­tett. majd csak írásból tartotta fenn magát. Nagy népszerűsé­get szerzett tömör, fanyar hu­morával. honában és hamarosan meg­tudta, mi történt a hiányzó négy kötettel. — Egy ember csöngetett be ma reggel — mondta kislánya — és nem tudta, hogy menjen Torringtonba és Torringtonból Winstedbe. Nagyon kedves ember volt, sokkal kedvesebb, mint Robert, és én ezért oda­adtam neki négyet a könyveid közül. Végeredményben a le­xikonnak tizenhárom kötete van és neked még marad ki­lenc. JAMES TIIURBER: .Marad ai éq... Egy kislány annyi képes­könyvet kapott a hetedik szü­letésnapjára, hogy az apja, aki ahelyett, hogy a hivatalával foglalkozott volna és hagyta volna otthonát a feleségére, úgy vélte: kislánya igazán oda­ajándékozhatna egy-két köny­vet a szomszéd kisfiúnak, bi­zonyos Robertnek. Pedig az más szándékkal állított be hozzájuk. Nomármost, egy kislánytól könyvet vagy bármi mást el­venni annyi, mint elszedni egy kisbabától a csokoládét. A kislány édesapja mégis kierő­szakolta a dolgot és Robert kapott is két könyvet. — Végeredményben neked még marad kilenc — mondta az apa, aki gondolkodónak és gyermek-pszichológusnak hitte magát és képtelen volt befog­ni a száját a témával kapcso­latban. Néhány héttel később az apa könyvtárához lépett, hogy ki­keresse az „Apa” szót a lexi­konból, és szemét legeltesse az apaság dicséretén. De nem ta­lálta az A—B kötetet és aztán felfedezte, hogy még három hiányzik: az F—G, az L—M, meg a V—Z is. Ezután nyomozni kezdett ott­A rX. párthongreanxun ti **< elet éret 4.7 millió forint a finomsserelvénygyáriak féléves munkaversenyének eredménye

Next

/
Thumbnails
Contents