Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-23 / 198. szám
Munkakönyvé!* Mtmkakőnyy — egy élet krónikája. Lapjain kitörölhetetlenül íródik, hogy értelmesen, vagy haszontalanul teltek-e az évek. A barna könyvecske jellemez és kritizál, vagy önbecsülésre jogosít fel. Egy kicsit lelkiismeret is, segítőtárs és •ititárs az éveken át. Mutasd a munkaönyved, tnegmondom ki vagy! Két munkakönyv van a ke- feemben, egy friss, és egy ko- Jx>ttas, szakadozó. Milyen éiet krónikásává szegődtek? Először írták be nevét a íriss, nyomdafesték-szagú, barna könyvecske kipontozott helyére: Fáczán Endre. Szak- képzettsége: esztergályos. Munkahelye: Petőfibányai Gépiizem. A kiállítás keitec 1966, flúnitis 29. — Tíz napja jöttem be először, mint igazi dolgozó a gyár kapuján. Igaz, izgultam egy kicsik Vajon bírom-e a tempót, amiriaz öreg szakmunkások diktálnak? Péter és PS napján, barna könyvvel a kezében, a felnőttek, a dolgozok társadalmába lépett egy 18 éves ifjú szakmunkás. Befejeződött valami szép és kedves, — a tanulóevek — és kezdődött valami új és komoly, a munka. — Három éven át a vörös- majori iparitanuló intézetben sokai gondoltam erre a percre A tamilógépet felváltja az igazi pad, a tanulói „pontosságot” a megkövetelt és hasznos pontosság. Az igazi munka. Az igaz! munka. Miért, a munkakönyv előtti munka nem volt igazi? — A tanműhelyben, a ró- asaszentmártoni tsz-ben, a a cséplőgép mellett is dolgoztam. Csak hát vakációs munka volt ez és vakációs volt érte a fizetség is. össztöndíjként havonta 380 forintot kaptam. Ha nyaranta dolgoztam, például búzát forgattunk, akkor ts csak háromforintos órabérben. Ha jól emlékszem, a leg nagyobb fizetésem eddig 700 forint volt. Az új munkakönyvvel új szakaszába lépett a fizetés is, hiszen az ifjú szakmunkás tsoo forintot fog a hónap végén hazavinni. — Ilyen sok pénzem egyszerre még nem volt. Az elköltését édesanyámra bízom. Magamnak csak egy fekete félcipőt szeretnék. A kis húgomnak is veszek valamilyen ajándékot. Nem udvarolok, a többi az édesanyámé. Overálljába törölte a kezét és visszalépett az igazi, „felnőtt” gép mögé, igazi munkát végezni. Munkakönyvében egyetlen sor áll: az első munkahelyen. Az indulás magabiztos krónikája— ★ D. J.-nek nem újság a munkakönyv, hiszen lassan a negyediket fogyasztja el. — 1942-ben kaptam az első munkakönyvemet. A felszabadulás után megint egyet, amit elvesztettem, egy másikat, ami betelt, és most a negyedik van soron. A munkakönyvi bejegyzések mindenről beszámolnak: A malomipari szakember a felszabadulás előtt segédvájár. 1952-ig szintén a bányában dolgozik, aztán Salgótarjánból Egerbe költözött, ahol is kilenc munkahelyet járt végig, némely helyre kétszer— háromszor is visszatérve. A jelentkezéstől azonban nem hosszú idő telt el munkával. A megszakítások között alkalmi munkát vállat, a szőlőkapálástól a vagonrakodásig. — Hol dolgozott a leghosz- szabb ideig? — Az Egri Bútorgyárban. Két évet. — És a legkevesebbet? — Hát — az „olajosoknál”, négy napot, de hát megbetegedtem és nem akarták elhinni De úgyse maradtam volna... — Miért? — Én keresni akarok! D. J. a több forintért rohangált egyik vállalattól a másikig, a maszek munkától az állami fizetésig. — Mi volt a legnagyobb havi keresete? — 2800 forint. — És a legkevesebb? — 860. — És amikor seholsem dolgozott? — Akkor is munkálkodtam; Értse meg, szeretek én dolgozni, de csak pénzért. Szétmáilott munkakönyvek i jelzik, hogyan kereste, kutatta és váltogatta D. J. a pénzforrásokat. De ezek szerint még nem nagyon találta meg, ha még mindig keresi. És hátha maga sem tudja, hogy mikor engedte ki a kezéből. — Jelen pillanatban nem dolgozom. Egy-két hét múlva maszek építkezésen kezdem el a melót. Ősszel talán a haverok majd segítenek, hogy munkát találjak. A negyedik munkakönyvbe ősszel újabb beírás kerül. A négynapos „olajos” munka után egy másik, lehet hogy épp ily rövid próbálkozás. Pedig két gyerek és feleség várja már a nyugalmat és azt, hogy a munkakönyv, amely a zaklatottságtól, a megállapo- datlanságról vall, végre megállapodjon az egyik vállalat munkaügyi osztályán. Legyen múzeumi tárgy D. ' vándorló munkakönyvé! ★ A munkakönyv tükör, kettőbe pillantottunk be. De nem csak két ember tükröződött a sorokban _j Fó ti Péter Kenyérgondok — kenyér mellett Virágkarnevál Debrecenben Első ízben rendezték meg Debrecenben a nagyerdei stadionban az országos virágkarnevált. A virágok ünnepén a sok részvevő között felvonult a gyöngyösi kertészeti vállalat színpompás, virágokkal díszített kocsifa is. Az ország minden részéről egybegyűlt kertészeti vállalatok, a debreceni középiskolák tanulói látványos virágfelvonulással örvendeztették meg a közönséget, méltán aratva nagy sikert. A karnevál felvonulói, részvevői mintegy kétmillió szál virágot használtak fel a kocsik díszítésére. Virágokból formálták meg az Erzsé. bet-hidat, a miskolci tv-adótornyot, a debreceni Nagytemplomot. Ez nem egyszerű munka volt, hiszen csak az Erzsébet-hid virágmakettje 210 centiméter magas és nyolc méter hosz- szú volt, A nézők nagy tapssal jutalmazták a gyöngyösiek kompozícióját is, amely a gyöngyösi borvidéket jelképezte. Ugyancsak nagy sikere volt a képünkön latható űrrakétának is, amely természetesen szintén virágból készült. Az ünnep előtti napon — sajnos nem szokatlan —, de mégis emlékezetes látványban volt részük azoknak, akik kenyérvásárlási szándékkal járták a boltokat — hiába. Egerben ugyanis a késő délutáni órákban már hiányzott a kenyér az üzletek polcairól, s a reménykedők hosszú sorokba tömörülve várták, hátha va- lahonnét még össze tudnak kaparni néhány mázsa kenyeret, s be tudják szerezni a legszükségesebb élelmiszert. A remény sok esetben csak remény maradt, s az emberek százait bőszítette fel, akik a hosszú sorbaállás közben messzemenő következtetéseket vontak le a kenyérellátásról. S jó fotótéma volt az arra járó külföldieknek is a veszekedő, tolakodó, kenyérért marakodó egriek százainak látványa. Estefelé már a több napos, csaknem kőkemény kenyerek is „bevetésre kerültek”, s örült, aki legalább ebből kapott. De miért került sor ezekre a jelenetekre, elkeseredett szócsatákra, talán nincs elég liszt vagy sütőipari kapacitás? Mindkettő van. De sa jnos, ez a „van” elmondható a kereskedelem óvatosságára is, amely nem számolt a kettős ünnep igényével. Pedig a megyei tanács kereskedelmi osztálya az ünnepet megelőzően összehívta az ipar és a kereskedelem megbízottait, hogy megbeszéljék a kettős ünnepre való felkészülés tennivalóit, nehogy hiányt s nvedjenek valamiben az egriek. A sütőipar ennek megfelelően 400 mázsa kenyér sütésére készült fel, s ez a mennyiség valóban fedezte volna a város szükségleteit, ha a kereskedelem ezt megrendeli. Am a kereskedelem alig valamivel többet rendelt kenyérből, mint a szokásos szombatokon. Ezért újabb megbeszélés következett, újabb figyelmeztetés, hogy baj lesz a kenyérellátással, növeljék a korábban igényelt kenyér mennyiségét. A sütőipar még gépkocsit is biztosított a kereskedelem képviselőjének, hogy körbejárva az üzleteket, meggyőzze a kereskedőket arról, hogy több kenyeret igényeljenek. Az eredmény 250 kilő (!) kenyérre szóló pótmegrendelés volt, ami a szükséges mennyiségnek egy százalékát sem teszi ki. Mit tehetett ekkor a sütőipar? > Saját boltjaik ellátására rendelésen kívül még 26 mázsa kenyeret sütöttek, az összes fellelhető tartalékot a lakosság rendelkezésére bocsátották, de ez még így Is kevésnek bizonyult az igényekhez képest. Ekkor már csak arra volt remény, hogy a vasárnap nyitva tartó üzletek elegendő kenyeret tudnak majd adni a lakosságnak. Az erre a napra sütött kenyérből azonban a 95-ös áruda csak néhány mázsát volt hajlandó átvenni, a többi kenyeret a sütőipar szakboltja adta el. Végül is mindenki hozzájuthatott a kenyérhez, ha hosszú sorbaállás, veszekedés, vagy kétnapi várás után is. De úgy véljük, elgondolkodtató ez a pénteki kény ér mizéria, amely abból eredt, hogy a kereskedelemben még mindig dívik az óvatoskodás, az üzleti érdekek istenítése még a kenyérnél is. Márpedig ez politikai kérdés, nemcsak adás- vételj, ügy. Nem közömbös, hogy vannak-e „kenyérgondok” éppen a kenyér ünnepén. S hogy mi a fontosabb, a káló kedvező alakulása-e, vagy a lakosság ellátása kenyérrel, azt minden bizomy- nyaj segítenek eldönteni az illetékes felsőbb szervek. Megnyugtatóan hatott az a hír, hogy a pénteki botrány tanulságait levonva nem mulasztják el a felelősségre vonást, hogy többé ne zavarják ünnepeinket és hétköznapjainkat olyan gondok, amelyeket jobb szervezéssel, az igények gondos felmérésével el lehetne kerülni. K. E. Vit Francist nem keltett sokáig győzködni, a legszívesebben azt látta volna, ha a filmvetítés után azonnal vége szakad a toborzásnak, de a bét katonatiszt nem elégedett meg csupán a film le- vetítésével. Előadást tartottak: szóban megismételték mindazt, amit a fiten mondott. Aztán folytatták: — A középiskola elvégzését követően munka után néztek, üzletet akartok nyitni, vagy főiskolára menni. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy ha elhelyezkedésre, vagy üzleti vállalkozásra kerül a sor, nagy a versengés. Majdnem minden esetben főiskolai végzettséget követéinek. Ennek a képesítésnek az elnyerése azonban nagyon költséges, ha csak nem a hadsereg útján szerzi meg az ember... Az osztályból nyolcán írták alá az előadás után a jelentkezesi lapot. Délután egy százados csöngetett be Rowersék lakásába. Bemutatkozott, s intett Francisnek, hogy hagyja őt magára az apjával. A százados úgy tett, mintha Francis még nem írta volna fi'iá a jelentkezési lapot. Igyekezett az öreget meggyőzni, hogy katonai pályára adja a • Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet Igaz. _________________ Nw üs&g, N66. augusztus 23., kedd ban. őszintén szólva azonban, éppen ezért, mert ez a bizottság feladata magaslatán áll, nem hiszem, hogy komoly veszély fenyegetné a mi Amerikánkat. .. — Éppen erről van szó — helyeselt a százados. — Ha nem sikerül belülről, majd megpróbálják kívülről. És sajnos, nem minden amerikai ismerte még fél a veszélyt. Korábbi nevelésünk igén gyakran nem tudta velük világosan megértetni, hogy kötelességük fegyvert viselni, életüket kötelességüknek és hazájuknak szentelni. .. Az a körülmény, hogy fiaink előtt eltitkoltuk a világeseményeket, és nem értelmeztük azokat helyesen, rendkívül rövidlátó és helytelen dolog volt, mert fiaink katonai hozzáértés és gondolkodás tekintetében nagyon sokszor felkészületlenül állnak szemben a legdöntőbb emberi problémákkal. A százados beszélt, mint a vízfolyás. Betanult szöveg volt ez — a parancsnokság külön tankönyvet adott ki a középiskolákban végzett toborzáshoz. A hazára és a magas fizetésre, könnyű elhelyezkedésre hivatkozás Francis apjánál is hamarosan megtette a magáét. Beleegyezett, hogy fia repülőtiszt legyen. — Most, már csak a fiút kell megkérdezni, mi a véleménye erről — mondta az öreg. A százados mosolygott: — Ez már megtörtént. És mondhatom, Mr. Rowers, büszke lehet a fiára. Igazi amerikait nevelt. Francis kész arra, hogy a légierők szolgálatába lépjen... Aznap este Francis az utcán találkozó t Rose-zai. A lény Nickkel volt. a fiú tovább akart sietni, de a lány — lovagja ellenére is — megállt és hosszasan csevegett Francis- szel. • Nick hazasietett, s bejelentette apjának, hogy a légierők tobe-rzói ott jártak az iskolában. — És neked mi a véleményed a dologról. Nick? — Papa, arról volt szó. hogy majd magad mellé veszel a gyárban... , — Igen, bizonyára úgy teszek majd... De én azt hiszem, mégis gondolkozni kellene róla... Már csak üzleti szempontból is... A mi családunkban még nem volt katona... És ha lenne-•• A fegyveres erők megrendeléseinél ez bizonyos előnyöket jelentene a cégnek... Nick — amikor látta, hogy Rose-nak mennyire imponálnak azok, akik a légierőkhöz jelentkeztek — előzőleg már maga is azon töprengett: rosszul cselekedett. amikor nem tett hasonlóképpen. így hát igealt mondott az apjának, másnap felkereste DeBoert, s a tanártól ő is jelentkezési lapot kért. A jelentkezetteket minden szempontból gondos vizsgálatnak vetették alá. Egy hétig minden délután, tanítás után speciális orvosi vizsgálaton kellett megjelenniök. Alaposan megvizsgálták őket — székben forgatták, a szokottnál magasabb és alacsonyabb légnyomási viszonyoknak vetették alá őket, vizsgálták a reflexeiket, gyomrukat, tüdejüket, erejüket. Ezen a rostán heten — köztük Nick is — fennmaradtak, nem találták őket egészségileg alkalmasnak a repülőszolgálatra. A nyolcadik jelentkező, Fred Kummer, egy német származású fiú, akinek szülei Hitler hatalomra jutása után vándoroltak ki Drezdából Amerikába, más okból nem ölthette magára az U. S. Air Force egyenruháját. A jelentkezettek listáját az FBI is felülvizsgálta. s megállapította: Kurnme- rék rendszeresen leveleznek Drezdában maradt rokonaikkal, akik Kelet-Németország- ban élnek, és így Fred Kummer nem elég megbízható. így hát az osztályból egyedül Francis Rowers vonulhatott be a légierők kiképző iskolájába, s ölthette magára az amerikai légierők egyenruháját. Amikor először megnézte magát a tükörben, eszébe jutott, hogy ilyen egyenruhát viselt még öt esztendővel ezelőtt McGrath is, de aztán elhessegette magától a gondolatot. Egyébként a városkában nem sokat foglalkoztak azzal, hogy Francis katona lett. Bevonulása napján más szenzációk akadtak. Betörtek a városi bankba és kitört a koreai háború. A pilótaiskolán gyorsan teltek a napok. A kiképzési terv gondoskodott róla, hogy sem Rowers, sem a többi növendék ne unatkozzék. Esténként szabad idejüket többnyire az iskolán belül, a vetítőteremben töltötték. Oktatófilmeket vetítettek, felvételeket, amelyek Koreában készültek. Francis eleinte borzongott ezeken a vetítéseken, de azután legyűrte idegességét. Elvégre repülőtiszt lesz belőle, nem afféle széplélek, mondjuk az angol nyelv és irodalom tanára, mint McGrath volt. Egy katonának az a mestersége, hogy megtegye, amit parancsolnak. A katona feladata az engedelmesség, a felelősség a nagyfőnököké, ők majd felelnek Truman elnöknek, vagy a szenátusnak, ha szükségesnek tartja megkérdezni őket, hogy Amerika érdekében cselekedtek-e. A filmek azokat a pusztító légitámadásokat mutatták be, amelyeket amerikai légi kötelékek /indítottak a koreai városok ellen. Az iskola kényelmesen berendezett vetítőtermének filmvásznán egymás után peregtek a képek: egy B—29-es bombázógépekből álló repülő- egység bevetésre indul. A parancsnok egy falra függesztett térkép előtt eligazítást tart tisztjeinek. Utána látszott, amint a gépek levegőbe emelkedtek és szabályos, zárt alakzatban elindultak céljuk feléj A cél: valamelyik koreai város. Fölé érve a navigátorok kioldották bombáikat, amelyek 6zínte tömör szőnyeget alkotva zuhantak lefelé. A következő képen a bombázás hatását mutatták be. A városka összedőlt, szinte a földdel vált egyenlővé. S a romok között innen is, onnan is hatalmas lángnyelvek csaptak a magasba. — Napalm! — jegyezte meg valamelyik félhangosan a hallgatók közül: De a repülőegység még mindig nem tért vissza egyenesen a támaszpontjára. Útközben még egy falu felett a bombázókat kísérő vadászgépek mélyrepülésbe kezdtek és gép- puskatűzzel árasztották el a földeken dolgozó, az utakon szekerező parasztokat. Egy gyerekcsoport a patakban für- dött — őket sem kímélték a géppuskások. Azután még az látszott, hogy a kötelék valamennyi repülőgépe szerencsésen földet ért. A parancsnok sorra lekezelt embereivel, arcán széles mosoly ragyogott, a jól végzett munka öröme. (Folytatjuk^ fiát. Elmondta neki is, milyen nagyszerű jövő vár a gyerekre a légierőknél. Nem kell taníttatni, kikerül az iskola elvégzése utáni nagy versengésből, megoldódnak elhelyezkedési lehetőségei. Az apa ellenkezett: — Ilyenkor békeben, nem mindig van szükség katonákra. Francisból pilóta lesz. És ha aztán úgy alakul, hogy le kell szerelnie? Elég sok háborús veterán van állás nélkül, vagy méltatlan körülmények között. .. A százados mosolygott: — ön igazi amerikai, Mr. Rowers. Bevallom, más kételyekre számítottam. így hát őszintén beszélhetek önnel, Előbb-utobb eljön a nagy leszámolás napja. Nekünk, amerikaiaknak meg kell semmisítenünk a kommunizmust, még mielőtt ezek a vörösök Amerikába is beteszik a lábukat ... Az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságéi őrt számos olyan tanúvallomás hangzott el, amelyek bizonyítják, hogy az oroszok ellenünk készülnek. Az idősebb Rowers bólintott — Olvastam róla az újság-
