Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

XVn. évfolyam, 1ST, szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1966. augusztus 20., szombat Augusztus 2N nlkotmA­öyunk törvénybe iktatásának évfordulója, a magyar nép nagy ünnepe. 1949 augusztu­sában megszületett az alkot* many, a Magyar Népköztársa­ság alaptörvénye, a nagy tör­ténelmi sorsforduló szimbólu­ma. Alkotmányunk törvénybe iktatásával örök időre lezárult egy hosszú, szenvedésekkel tér­ítés történelmi korszak, és meg­teremtődött a dolgozó paraszt­sággal szövetséges munkásosz­tály kivívott politikai hatalmá­nak alkotmányos rendje, kez­detét vette országunk szocialis­ta fejlődésének korszaka. Az eltelt 17 év alatt sorra megvalósultak az alkotmány­ban rögzített elvek; végérvé­nyesen megszűnt hazánkban a kizsákmányolás, az ország ipa­ra és mezőgazdasága szocialis­ta alapokon fejlődik, a végbe­ment kul túrforradalom ered­ményeként nagymértékben emelkedett dolgozó népünk kulturális színvonala, sokat ja­vult szociális, egészségügyi helyzete. Valóra vált alkotmá­nyunknak az a közismert ki­tétele, amely szerint „hazánk­ban minden hatalom a dolgozó népé**. Alkotmányunk ünnepén írta: Bíró József, a megyei tanács vb-elnöke nagyobb forradalmi vívmánya a mezőgazdaság szocialista át­szervezése volt. Azóta a tsz-ek mind politikailag, mind gazda­ságilag jelentősen megerősöd­tek, a mezőgazdasági terme­lés a n. ötéves terv végére 13 százalékkal, megyénkben kb. 18 százalékkal emelkedett. Ez ugyan nem éri el a tervezettet, azonban ha figyelembe vesz- szük az átszervezéssel járó ösz- szcs nehézségeket, a kedvezőt­len időjárást, a nagyüzemek ve­zetésében rejlő hiányosságokat, az elért eredmények biztatóak. Ahhoz, hogy mezőgazdaságunk beváltsa a hozzá fűzött remé­nyeket, teljesítse a III. ötéves terv célkitűzéseit, szükséges, hogy a termelőszövetkezetek dolgozói és vezetői a meglevő eszközeiket az eddiginél is gaz­daságosabban használják fel, ■ erőteljesebben törekedjenek a helyi lehetőségek jobb kihasz­nálására, a gazdálkodás kor­szerűsítésére, a fejlett agro- és zootechnika alkalmazására. Ez viszont megköveteli, hogy a pártszervezetek, a tanácsok és a tsz-ek vezetői a gazdaság- szervező tevékenységet és a kul­turális nevelőmunkát magasabb színvonalra emeljék. Országunk gazdasági fejlődé­se mellett jelentősek az ideo­lógiai, kulturális nevelőmun­kában elért eredmények is. Az iskolai hálózat állandóan szé­lesedik, a középiskolákban és főiskolákon mintegy hatszor annyian tanulnak, mint 1938- ban. Évről évre emelkedik a dolgozók általános műveltsége, a közép- és felsőfokú oktatás­ban való részvétel, és ezen be­lül is kedvező a termelőszö­vetkezeti parasztság szocialis­ta tudatában, politikai látókö­rében, általános műveltségében beállott változás. Csak Heves megyében a IL ötéves terv végére 9588 felnőtt dolgozó vé­gezte el a nyolc általános is­kolát és háromezer dolgozó sze­rezte meg az érettségi bizo­nyítványt. Mindez jó dolog, azonban a beiskolázási politikánkat a jö­vőben a népgazdasági igények­nek megfelelően kell kialakí­tani. Eszerint nem emelkedhet megyénkben sem a gimnáziu­mokba beiskolázottak száma, növekszik az ipari és mezőgaz­dasági szakmunkásképzés, a szakközépiskolák aránya. Az adott helyzetben ez a törekvés felel meg a legjobban az ok­tatási reform szellemének. Ne­velőink és az oktatást irányí­tó szervek dolgozói sokat te­hetnek annak érdekében, hogy a reformtörvényben rögzített elvek az oktató-nevelő munká­ban maradéktalanul érvénye­süljenek. A jövőben különösen előtérbe kerül a nevelő mun­ka mindenekelőtt olyan vonat­kozásban, hogy a felnövekvő ifjúság körében a fizikai mun­ka az eddigieknél méltóbb megbecsülést kapjon, ezen be­lül is a falun élő ifjúság egy része a mezőgazdaság felé orientálódjék. A kulturális forradalom további szélesítése, s a népművelés munkájának minőségi emelése elengedhetet­len feltétele a szocialista tár­sadalom eredményesebb építé­sének. Miután hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait, s egy­séges termelési viszonyok jöt­A néphatalom fennállásának viszonylag rövid történelmi évei alatt országunkban mély­reható társadalmi, politikai és gazdasági átalakulás ment vég­be. Bár a megtett út nem men­tes nehézségektől és kitérőktől sem, ma is számos problémá­val küzdünk, mégis mindenki Számára bizonyítható, hogy or­szágunk népe a felvirágzás kor­szakát éli. Fejlődő szocialista iparunk termelése közel hat­szorosa az 1938-as ipari terme­lésnek. Üj üzemek százait hoz­tuk létre, új iparágak szület­tek, a régi üzemek túlnyomó többségét fejlett technikával szereltük fel, egy sor üzem rekonstrukcióját hajtottuk vég­re, előrehaladtunk az ipari ter­melés koncentrációjával. Az or­szág ipari fejlődésének ütemé­hez hasonlóan fejlődött me­gyénk ipara is, sőt a HL öt­éves terv időszakában megyénk ipari fejlődésének üteme meg­haladja az országos átlagot. Ha csak azt vesszük, hogy me­gyénkben 1949. évben mintegy 4600 ipari munkás dolgozott, és ez a szám jelenleg mintegy 37 000-re emelkedett — világo­san mutatja az ipari termelés nagyarányú fejlődését. Lelke- sítőek azok az eredmények, amelyeket a Központi Bizott­ság 1965. december 8-i határo­zatának végrehajtása során ipari üzemeink elértek. Megyénk szocialista iparának termelése 1966. első félévében 7,4 százalékkal volt nagyobb, mini 1965. I. félévében és meg­haladta a 6,2 százalékos orszá­gos növekedést. A termelés nö­vekedése 67 százalékban a ter­melékenység emelkedéséből származott. Ez ugyan alatta van a tervezettnek, s a terme­lékenység emelésében további erőfeszítésekre van szükség, mégis az L félévi termelési és gazdaságossági mutatókban el­ért eredmények kedvező felté­teleket teremtettek ahhoz, hogy az üzemek ez évi tervüket si­keresen teljesítsék. Az kell, hogy az üzemek pártszerveze­tei, műszaki és gazdasági ve­zetői továbbra is fő figyelmü­ket a gazdaságos termelésre, a termelékenység emelésére, a költségszint és a készletek csökkentésére, a takarékos gaz­dálkodásra fordítsák. Ez képezi az alapját annak, hogy me­gyénk ipari termelése eredmé­nyesen hozzájáruljon az ország iparának tervteljesítéséhez, hogy fejlődő szocialista ipa­runk a többi népgazdasági ágat, mindenekelőtt a szocialista me­zőgazdaságot korszerű techni­kával lássa el. Kétségtelen tény, hogy szo­fejlődésünk egyik leg­;:'<wyy tek létre, gyökeres változások történtek egész társadalmunk­ban, az egyes társadalmi osz­tályok és rétegek egymáshoz való viszonyában. Társadal­munk különböző osztályai és rétegei közelebb kerültek egy­máshoz, a korábban meglevő érdekellentéteket felváltotta az érdekazonosság, a kölcsönös baráti együttműködés és segít­ségnyújtás. Pártunk szövetségi politikája kifejezi, hogy népköz- társaságunk államhatalmának alapja, erejének forrása a mun­kásosztály és a termelőszövet­kezeti parasztság testvéri szö­vetsége. A munkásosztály a párt vezetésével, valamennyi társadalmi réteget egyesít a szocializmus felépítéséért, a szocialista nemzeti egység meg­teremtéséért folyó harcban. A szocializmus építésével együtt járó feladatok az ál­lami mechanizmuson keresztül valósulnak meg. A tanácsok, mint az államhatalom helyi szervei, azok szakigazgatási ap­parátusai, eredményesen lát­ják el politikai, gazdasági és kulturális funkciójukat. Az al­kotmányban rögzített elv, amely szerint „hazánkban min­den hatalom a dolgozó népé”, a tanácsok összetételében, egész tevékenységében hűen tükröződik. Tanácsaink mun­kája — a fennálló hiányossá­gok ellenére is — helyes irány­ban fejlődik, a dolgozó nép jobb szolgálatának, a szocialis­ta demokratizmusnak, a terv­szerű vezetésnek egyre több helyes elemét tartalmazza. Az utóbbi években tovább erősödött a tanácsok és a dol­gozó nép kapcsolata. Ez kife­jezésre jut mindenekelőtt a választópolgárok fokozódó ak­tivitásában, az államigazgatási munkában való egyre növekvő részvételükben. A választópol­gárok ma már nemcsak igény­lik, hanem gyakorolják is a tanácsi ügyekbe való beleszó­lási jogukat, aktív szerepet töl­tenek be a tanácsok előtt álló feladatok megvitatásában és végrehajtásában. Jórészt ennek köszönhetők a központi és helyi forrásokból eredő, községfejlesztési és költ­ségvetési alapból származó gaz­dasági, szociális és kulturális eredmények. Az, hogy taná­csaink helyesen használták fel a rendelkezésükre álló anyagi eszközöket, leginkább mutat­kozik a városok és falvak kom­munális, szociális, pénzügyi és kulturális ellátottságának ma­gasabb színvonalra való eme­lésében. Egy pillanatra sem le­het azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a lakosság igé­nyeinek jobb kielégítése a kom­munális és kulturális ellátott­ság, javító-szolgáltatási tevé­kenység erőteljesebb fejleszté­se tanácsi szerveink egyik legfontosabb feladata. Sokat kell még tenni annak érdeké­ben, hogy a városokban és fal­vakban megindult egészséges fejlődési folyamat, a községpo­litikai feladatok megoldása jó­val nagyobb tervszerűséggel és ütemesebben haladjon. A magyar nép igazi érdekei minden dolgozótól, vezetőtől és beosztottól egyaránt megköve­telik, hogy erejük és tudásuk legjavát adják az országunk előtt álló feladatok jobb meg­oldása érdekében. A feltételek ehhez adottak. Pártunk helyes bel- és külpolitikai vonala, a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való szoros együttműködés, a dolgozó né­pünkben meglevő munkabírás és alkotókészség, a gazdasági életünkben rejlő lehetőségek maximális kihasználása kedve­ző feltételeket biztosítanak ah­hoz, hogy magabiztosan halad­junk a pártunk által megjelölt úton, nagy célkitűzésünk, a IIL ötéves terv feladatainak meg­valósításáért.

Next

/
Thumbnails
Contents