Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-19 / 196. szám

Akiknek csak jövőjük van Minden megtalálható rajta, hogy a konzervatív gondolko­dó elhamarkodott megjegyzése­ket mormolva forduljon el tő­le. Mert bármennyire is ismert ez a mondás, hogy nem a ru­ha teszi az embert — a meg­hökkentő, a szokásoktól eltérő, a többség szemében el­ítélendő. Nos, Veréb Istvánnak Hagy szakálla van, farmernad­rágja és öles termete. Szeme derűsen csillog, és viselkedésé­ben az istennek sem talál az (ember semmi kivetnivalót. I — Ezeket majd egyszer tnegúnom. Most érdekes, és jól fcrzem így magam... Most holtam Csehszlovákiában nyá­ri gyakorlaton, s ott ilyen a divat. Azzal a különbséggel, hogy ott nem botránkoznak meg rajta. Azt mondják: az emberek egyszer mindent meg­unnak, s újabbat találnák kL __Melyik egyetemre jársz? — Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemre. Persze, ez sem sikerült olyan simán. Hat­vanegyben nem értem él a megfelelő pontszámot a felvé­telin. Viszont én mindenkép­pen antómémök szeretnék len­ni. És, ha valaki akar... Így az AKÖV-nél dolgoztam egy esztendeig. Először autószerelő segédmunkás, majd „akkus”. Közben jártam az előkészítő­re is, rágtam a könyveket, így hatvankettő szeptemberé­ben már mehettem az egye­temre. — Tehát, minden idődet a tudománynak szenteled. — Ez már más kérdés. Tu­dod, van egy jó társaságunk. S az a jellemző ránk, hogy — szeretnénk mindent egyszerre csinálni. Tanulni, tapasztalni, megismerni mindent, és min­denkit Vitáink falrengetőek, s mindent megoldunk egysze­rűen, simán, a tudomány em­lőjétől frissen táplálva... És rájöttünk, hogy a gyakorlat kisé elmarad az elmélettől. Ez az egyik. A másik: aki kike­rül, annak nagyon nehéz dol­ga lesz S nagy tudás kell ah­hoz, hogy valaki „kiugovjon”. A lehetőség megvan, csak élni kell vele. — Csak a szakma körül fo­rogtok? — Nagyrészt, s ez természe­tes. De néha nagyokat politi­zálunk, s ez is jó, mert tud­Három beszélgetés juk tisztázni az összefüggése­ket. Mert minden összefügg, s jólesik néha nekiesni, boncol­gatni IL Tóth Sanyi napi nyolc órát rohangál, zsonglőr-mutatvá­nyokat végez, és udvarias. Fel­szolgáló az egri Mecset Étte­remben. Tanulóideje lejárt, így már „felszabadultan” elégíti ki a vendégek kívánságait. Napok kérdése és betölti a 18. életévét. — Most mennyi a fizetésed? — Hatszáz az alap. Ehhez jön a forgalom után bizonyos százalék, vagyis egy hónapban összekeresek 1200—1300 forin­tot. — Elég? — Nekem igen. Egyelőre. Az albérlet 250 forint, az étkezés ingyen van. A többiből ruház- kodom, meg szórakozom. Most már otthonról sem kérek pénzt. — Mivel töltőd az időd? — A ljárom nyolcast szigo­rúan betartom. Nyolc óra fel­szolgálás, néha nagy Örömmel, mert van olyan vendég is, aki a felszolgálóban nem a — ki­szolgálót látja, aki nem lóhát­ról, hanem az asztal mellől adja fel a megrendelést... Az­tán a nyolc óra szórakozást is betartom, járok a Grillbe és a Dobó presszóba, és nincs olyan film, amit ne néztem volna meg. A mozinál jobb dolgot ki sem találhatott az ember. Tóth Sanyi elmesélte, hogy a társasága főképpen a szak­mabeliekből áll. — Csak az nem tetszik, hogy sokan mindenről és mindenki­ről elhamarkodott véleményt mondanak, hogy megjátsszék a tapasztalt embert. Igaz, a pin­cérek hamar szert tesznek az emberismeretre, de az még ke­vés ... — Nemsokára be kell vonul­nod. — Az nem baj. A két év be­lefér a számításaimba, s az ijesztgetésektől eltekintve én is azt mondom: nem is ember, aki még nem volt katona. — Azután mi a célod? — Amikor jól összeszedtem magam, be szeretnék iratkozni a vendéglátóipari technikum­ba. Mindenképpen megéri. III. A „kórházi” patakhídnál kis könyvesbódé áll. Itt dolgozik Markó Katalin, árulja a köny­veket. Munkájáért jutalékot kap. Ha napi nyolc órán ke­resztül eredményesen árul, van olyan hónap, hogy — négy­ötszáz forintot is megkeres ... — Mire megy el ez a „sok” pénz? —: Főiskolán tamjlok, levele­ző tagozaton. Ebből fizetem a tandíját, és a ruházkodás egy részét, a többit a szüleim fe­dezik ... Szóval, kevés ez a pénz. De a nők nagy többsége munkájához képest, úgy látom, igen keveset keres. Ritkaság- számba megy, ha valaki az 1200 fölé „emelkedik”. Nem beszélve az otthoni munkáról. Most nem magamról szólok, csak úgy általában. — Baj van az egyenjogúság­gal? — Éppen választhatok, meg engem is választhatnak, van jogom a munkához, s ha meg­kérdeznek, véleményt is mon­dok. De az egyenjogúság nemcsak a paragrafusokon mú­lik. Itt vannak például a fér­fiak. A magam korabeliek életfelfogása kissé link, hogy így mondjam. Keveset lehet komolyan venni. Valahogy úgy érzem, nem tekintenek ben­nünket egyenrangú embertárs­nak, csupán eszköznek. Soká lesz még az, hogy egy férfi és egy nő teljes őszinteséggel kö­zeledjék egymáshoz? — Mi lesz, ha megkapod a diplomát? — Biológia-mezőgazdasági politechnika tanár leszek, s végre taníthatok. Nem bánom hol, csak taníthassak már... Addig tanulok sokat, és ha végeztem, valahol katedrát ka­pok... Segítség a tanuláshoz Interjú a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltség-vezetőjével a pártoktatáshoz szükséges tananyagellátásról Munkatársunk felkereste Varga Istvánt, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendelt­ségének vezetőjét, hogy az 1966/67-es pártoktatási év tan­anyagellátásáról kérjen tájé­koztatót. A kirendeltség veze­tője munkatársunk kérdéseire a következő válaszokat adta. — Milyen módon juthatnak a szükséges tananyaghoz a pártoktatás részvevői? — Ez évben is, előfizetés út­ján terjesztjük a pártoktatás­hoz szükséges könyveket, füze. teket. A pártszervezetek fela­data, hogy segítségünkkel biz­tosítsa a gazdaságpolitikai tan­folyamok ipari és mezőgazda- sági tagozatának, a világgaz­daság és nemzetközi kérdések tanfolyamának, a szocializmus építésének kérdései, valamint az időszerű kérdések tanfo­lyam hallgatóinak szükséges tananyagot. — És a propagandistákét? — Az ő tananyaguk azonos lesz a hallgatókéval, kivéve az időszerű kérdések tanfolya­mát, ahol a propagandisták minden témához kapnak tan­anyagot, míg a hallgatók csak a kongresszus anyagát kap­ják meg. A televízió politikai tanfolyama vezetőinek és a té­li tanfolyam vezetőinek felké­szítésénél, nemkülönben az előadás-sorozatoknál is nagyon jól használhatják a pártoktatás számára készült kiadványokat. A kötelező tananyagon kívül bőven rendelkezésre állnak különböző könyvek is a kötele­ző és javasolt irodalom tanul­mányozásához. például a gaz­dasági mechanizmus reform, jának megértéséhez a Gazda­ságpolitikai Kisszótár. — Milyen témák tanulmá­nyozásához tud a kirendelt­ség tananyagot biztosítani? — Az időszerű kérdések tan­folyama hallgatóinak a nép­gazdaság irányításának fő módszereiről, a harmadik öt­éves tervről, a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről adunk tananyagot. A három téma tanulmányozása után ke­rül sor a IX. kongresszus anyagának feldolgozására. Az említett anyagok szeptember, illetve október közepén jelen­nek meg. A gazdaságpolitika ipari és mezőgazdasági tago­zata hallgatóinak tanulását, A harmadik ötéves terv, A nép­gazdaság központi irányításá­nak rendszere, Az ipari és ke­reskedelmi vállalatok helyzete és működése, A mezőgazdaság az új gazdasági irányítás rend­szerében, Az MSZMP IX. kongresszusa, című kiadvá­nyaink segítik elő. A világgazdasági és nem­zetközi kérdések tanfolyamán a kongresszus előtt három té­ma kerül feldolgozásra: A nemzetközi helyzet kérdései a XXIII. kongresszus alapján, Az amerikai imperializmus külpolitikája, A nyugat-euró­pai munkásmozgalom és a monopóliumok. Amennyiben a kézirat időben megérkezik, egy kötetben jelenik meg e három téma. A szocializmus építésé­nek kérdéseit tanulmányozók az idén átdolgozott, színvona­las tananyagot kapnak, vala­Terv a vidéki nyilvános távbeszélőhálózat bővítésére A posta a következő éveik­ben fokozottabb gondot fordít a vidéki távbeszélőhálózat, s ezen belül a nyilvános telefon­állomások bővítésére. Vidéken 4348 nyilvános telefonállomás működik, a készülékek többsé­ge azonban délután 4 órakor záró postahivatalban üzemel, s így a közönség joggal pana­szolja, hogy reggelig még a sürgős, életfontosságú ügyek­ben sem tud telefonálni. A probléma véglegesen csak a telefonhálózat nagyarányú au­tomatizálásával oldódik meg. Addig, áthidaló megoldás­ként, a posta úgynevezett se­gélykérő telefonok felállítását tervezi. Azokban a községek­ben, ahol nincs folyamatos te­lefonszolgálat, a postahivata­lon kívül faliszekrényben he­lyeznek el telefonkészüléket, amely éjjel is díjmentesen áll a lakosság rendelkezésére, de csak segélykérő beszélgetések Céljára, a mentők, a tűzoltók, a rendőrség hívására. Az egyéb jellegű telefonbeszélgetések le­bonyolítására a posta, a kis­községekben díjmentesen sze­rel fel olyan készüléket, amely­nek kezelését a község lakói közül valaki vállalja, s gondos­kodik arról, hogy a telefon éj­jel is a lakosság rendelkezésé­re álljon. A telefon üzemben tartója, fáradsága ellenérté­kéül, a beszélgetések árán kí­vül pótdíjat is szedhetne a készülék használójától. (MTI) mint az esti középfokú iskola tanulói is. Az esti egyetem hallgatói olvasókönyvet is kap. nak a klasszikusok tanulmá­nyozásához. — Szó esett a kongresszusi anyag tanulmányozásáról. Mikorra várható ennek az anyagnak a kiadása, s ki tudják-e elégíteni az igé­nyeket? — Az előzetes hírek szerint január elejére az érdeklődők kezében kerül a kongresszus tanácskozásának anyaga, sőt: ezt még ki is egészítjük né­hány olyan újságcikkel, ame­lyet a megye vezetői írnak e témáról a helyi viszonyokat figyelembe véve. — Jelent-e számottevő anyagi megterhelést e tan­anyagok beszerzése? — Nem hinném, hiszen a kiadványok zöme 15 forintos áron kerül forgalomba, az Idő­szerű kérdések tanfolyamának hallgatói pedig nyolc forintért szerezhetik be a szükséges tananyagot. — Mivel az elmúlt évben jó néhány helyen problé­mák mutatkoztak a tan­anyag-ellátásban, s még decemberben is erre hivat­koztak, az 1966—67-es ok­tatási évre lehet ezt bizto­sítani? — Az idén jóvá! többen vesznek részt a pártoktatásban, de anyagot mégis időben és megfelelő mennyiségben tu­dunk biztosítani, ha .. a párt- szervezetek betartják a határ­időt és szeptember 10-ig befi­zetik a kirendeltségünknek az igényelt tananyagok teljes ősz. szegét, mert csak ezután tud­juk megküldeni. S hogy a kért kiadványok „ne tévedjenek el”, arra kérjük a pártszerve­zeteket, hogy azt a propagan­disták címére kérjék, ne úgy, mint az elmúlt évben is elő­fordult, hogy például (MSZMP Heves) címre igényelt anyag hosszú ideig bolyongott, mert nem tudták azt kézbesíteni — És ha mindennek el­lenére akadnak problémák? — Akkor a Kossuth Könyv­kiadó megyei kirendeltségéhez forduljanak a pártszervezetek ne pedig a járási, megyei szervekhez, s mi azonnal segí­tünk a tananyag biztosításá­ban — fejezte be nyilatkozatát Varga István kirendéltségve- zető. /»/ /v /$" T~f/A -V 1966. augusztus 19., péntek zenire esett, hogy türtőztessem magam. De így legalább a tisz­telt vizsgáló bizottságnak mód­ja volt hallania, milyen mód­szerekkel dolgoznak Moszkva ügynökei. Nos, biztos tudomá­som van arról, hogy a vörösök már elkészítették a vörös lá­zadás tervét, amelyet itt akar­nak végrehajtani Amerikában. Ezekben a piszkos tervekben kapott vezető szerepet McGrath. Az ő feladata lett volna a diákok közül vörös ügynököket toborozni ehhez a lázadáshoz... DeBoer — mint a színész a színpadon, a szavalat befejez­tével — meghajtotta magát, s diadalmasan nézett körül a te­remben. Ott zúgás támadt. Fantasztikus! Rettenetes! Ké­szen áll már a vörös lázadás terve! Milyen veszélyben vol­tak ... Ki hitte volna, hogy ez az igénytelen külsejű angol tanár ilyen nagy szerepet ka­pott volna a lázadásban... Mr. Rubin néhányat kopo­gott a ceruzájával az elnöki asztalon, * b'ta — Uraim, a tárgy komoíy- ságához illő csendet kérek! Van valakinek kérdése a tanúhoz? McGrath felállt: — Van. Honnan veszi Mr. DeBoer a vörös lázadás állító­lagos tervét? Azt mondotta* hogy biztos tudomása van er­ről. .. Honnan szerezte ezt a biztos értesülést? És mivel bi­zonyítja, hogy az én feladatom az lett volna, hogy ehhez az akcióhoz a diákok közül vörös ügynököket toborozzák? Vá­rom a választ! DeBoer kivörösödött, s se- gélyt kérőén nézett ez elnök­re. Csak annyit tudott ki­nyögni: — De kérem, hallatlan, hogy a becsületes amerikaiakat iyen impertinens hangon, még itt a vizsgáló bizottság előtt is rá­galmazzák! Mr. Rubin segítségére sietett a matematikatanárnak: — Igaza van Mr. Boernek! Nem kell ezekre a kérdésekre válaszolnia. A vádlottnak pe­dig megtiltom, hogy a tanúhoz további kérdéseket intézzen. Diadalmasan nézett körül, a mellette ülő két urat. a vész­bíróság tagjait kereste tekin­tetével. Azok bólintották. McGrath még egyszer szót kapott, az utolsó szó jogán be­szélhetett. Ennyit mondott: — Semmi olyasmit nem tet­tem, ami összeférhetetlen len­ne a mi amerikai demokrá­ciánk igazi eszményeivel. A hisztéria, amelyet ez a bizott­ság felkorbácsolt, a legaljasabb üldöztetésnek tesz ki engem. Az ellenem, mint tanár ellen indított üldözés annak a kam­pánynak egy része, amelynek célja, hogy a tanárokat ország­szerte megfosszák a gondolat szabadságától... A bizottság kétperces ta­nácskozás után úgy döntött, hogy McGrath „vörös”, aki minden alkalmat megragadott, hogy a gondjaira bízott gyer­mekeket a vörösök szája íze szerint nevelje. Külön megem­lítették: az iskola egyik „tra­gikus körülmények között” el­hunyt tanulójának temetésén „lazító beszédet” mondott és úgy állította be a dolgot, mintha az amerikai ifjúság nevelése nem lenne a legjobb kezekben. Ezzel is a vörösök programszólamait ismételte. Ezért McGrath-ot állásvesz­tésre ítélte. A tárgyalóterem közönsége megelégedetten vette tudomá­sul a döntést. Francis, aki mindaddig szerette McGrath-ot, ugyancsak helyesnek tartotta, ha a tanárt eltávolítják — ta­lán még a többieknél is job­ban gyűlölte most, amint ki­derült róla, hogy vörös. Hiszen ennek a tanárnak majdnem sikerült őt is a hálójába kéri ténie. Pedig az ifjú Rowers igazi amerikai akart lenni, s még a gondolatától is irtózott, hogy saját hazája ellenségének tekintsék. Ha némi rokonszenv maradt is még benne a fel­függesztett tanár iránt, arról nem volt hajlandó tudomást venni. Egy igazi amerikainak nem szabad szentimentálisnak lennie. A kommunisták terve éppen az, hogy bizalmat kelt­ve férkőzzenek közel az embe­rekhez. McGrath közel került az ő szívéhez, s bizonyára azért, hogy később felhasználja majd őt Amerika ellenségeinek érdekében. De nem, abból nem eszik Mr. McGrath. Francis Rowers ame­rikai. s eszerint él, s ha kell, hal is. 3. Ebben az időben már Francis elhatáreztá, hogy repülő lesz. Ez az elhatározása még McGrath elbeszéléseinek ha­tása alatt érett meg benne. McGrath nagyszerű története­ket tudott a háborúról. Repülő élményeiről mese^t, légi csatá­kat elevenített, fel, amikor fent a levegőben harcolt a fasiszta repülők ellen. Az igaz, hogy McGrath másképpen mondotta el ezeket a történeteket, mint ahogyan azokban a könyvek­ben álltak, amelyek az ameri­kai légierők második világhá­borús hőstetteiről szóltak, s szép számmal lehetett találni a hadiözvegy kölcsönkönyvtá- rában. Ezekben a könyvekben ritkán esett szó a másik front­ról. McGrath viszont mindun­talan beleszőtte elbeszélésébe: „Ez akkor volt, amikor Hitler Moszkva alatt...” Vagy: „Ami­kor leszálltunk, rohantunk a rádióhoz, hogy meghallgassuk, a Volga mellett hogyan állnak ■ dolgok?. ..” Mindezt a vizsgáló bizottság e' b*re rőt*-' McG»*ath-nek. Azt Ton^n a rizsgáló bizottság em tv.dt-r megakadályozni, hogy a tana: szavai ne hagy­janak nyomot volt tanítványai­ban. Igaz. Rowers hamarosan elfeledte, mit tanított a tanár a második világháborúról, de az megmaradt benne, hogy a repülők igazi hősök. McGrath repülés iránti rajongása össze­keveredett benne azokkal az élményekkel, amelyeket más­honnan szerzett. S amikor el­határozta, hogy pilóta lesz, úgy okoskodott, hogy a vörö­sök támadása elsősorban a le­vegőből várható. Az atomria­dók megtették a hatásukat. A tizennyolc éves fiú el sem tud­ta képzelni, hogy az oroszok annak a másik nagy és hatal­mas országnak a fiai, akik a második világháborúban váll­vetve harcoltak Amerika fiai­val, s nem akarnak támadni, hanem békében akarnak élni. Rowerset az újságok, a mozik, a televízió, a rádió arra taní­tották, hogy az oroszok hábo­rút akarnak, s erősnek kell lenni, hogy ezt a háborút az Egyesült Államok, vagyis az igazi demokrácia, a szabadság és a civilizáció nyerje meg. Francis otthon a szülői ház­ban egyelőre nem mert előáll­ni a tervével Úgy gondolta, kinevetik és valamifajta ro­mantikus álmodozónak tartják, aki ahelyett, hogy valamiféle egyszerű, hétköznapi foglalko­zást választana, például átven­né apja cipészműhelyét vagy banktisztviselői állást keresne, esetleg az állam szolgálatába állna, mint hivatalnok — pi­lótának megy. A fiú maga is romantikus­nak képzelte a repülőtiszti fog­lalkozást. Este, lefekvéskor új­ra és újra álmodott. Lejátszot­ta magában azokat a filmeket és televíziós színdarabokat, amelyeket látott, újra írta a könyveket, amelyeket olvasott — mindig saját magával a fő­szerepben. (Folytatjuk) V. Az angol nyelv és iroda­lom tanára még folytathat­ta volna, de az elnöklő Mr. Ru­bin leintette: — Azonnal hagyja abba! Vegye tudomá­sul, hogy vizs­gáló >.. bizottság előtt áll és nem , tűröm, hogy még itt is kom­munista propa­gandát űzzön! Rosa a hall­gatóság sorai­ból csillogó szemmel figyel­te apját. — Ugye, mi­lyen kemény ember, igazi fér­fi! — súgta a mellette üic Nicknek, iskolatárs ána'r. A fii; bólintott, s óvatosan bel:ka­rolt a lányba, mintha mozi­ban lennének. . A lány tűrte, nem vonta ki karját, pedig máskor megtette volna. Most azonban mindéi idegszálával az elnöki székben trónoló apját figyelte. Ügy érezte, hogy a ..papi” most sza­vaival egész Amerika szabad ságát és civilizációját védi a barbárok ellen. DeBoer folytatta; — Én is nehezen türtőztet­tem magam, amikor most ez s fickó — bökött megvetően a tanár felé — félbeszakította szavaimat, s propaganda-elő­adásba kezdett. Igazán nehe­• Ebben a regényben a nevel költöttek, tie maga a történe igaz. _____

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents