Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

Nagy sikerű hangverseny, forró ünneplés Egerben — a német—magyar barátság jegyében A muzsika szárnyain tört magasra az optimizmus, a zenei eseményeknek lassan központ­jává váló Egerben. A hang­versenysorozat újabb állomá­sa nem csupán zenei élményt nyújtott a SZOT-székház nagy­termét megtöltő hallgatóság­nak, hanem a nagy mesterek műveinek tolmácsolásával kedves harmóniát teremtett két nép szépen fejlődő barát­ságához. A csütörtöki hang­verseny szereplői az erfurti (NDK) Humboldt-Oberschule énekkara és hangszeres szólis­tái, és az Egri Gárdonyi Géza Gimnázium szimfonikus zene­kara, valamint kamarakórusa voltak... A két iskola, barátsága nem újkeletű már. Egy hete még az egriek arattak nagy tapsot há­rom NDK-beli hangversenyü­kön (egy közös volt az Ober­schule énekkarával), s most lá­togatásuk viszonzásaként tar­tózkodnak Egerben a német in­tézet tanárai, diákjai. Erről a barátságról beszélt a hangver­seny kezdetén Valentin Kál­mán, a megyei tanács művelő­désügyi osztályának művészeti előadója, s amikor a függöny felgördült, hatalmas taps fo­gadta a vendégkórus tagjait, és karmesterüket: Gert Frisch­muth-ot. Műsorukat kedveskedéskép­pen Bárdos Lajos közismert, és közkedvelt népdalfeldolgozásá­val kezdték („Dana-dana”) A kezdeti szorongás, hogy egy tipikusan magyar „táncnótát” Kémet ajkak német nyelven éneklik, hamar felengedett, mert a kórus hű tolmácsnak bizonyult Bárdos kompozíció­jához. Vastaps köszönte meg a vendégkórus figyelmességét. Szép élményt nyújtottak az Osztrák népdal és a Thürin- giai dal előadásával i®, mely­ben üdén, tisztán csillogott a germán népek bájos melódiá­ja, a havas hegyek és zöld fenyveseik kedves romantikája. Előadásukban Brahms és Mendelssohn művek is szere­peltek; sikerük a karmester és az énekkar pontos, figyelmes, összpontosított munkájában rejlett. A hangszeres szólisták közül Fritz Lölling (cselló) és Bärbel Dombrowski (hegedű) arattak nagy tapsot Bach, il­letve Vivaldi tolmácsolásával. A közös műsorban az egriek is fellépték. A gimnázium kama­rakórusának teljesítménye, kó­rusfegyelme, érthető szöveg- mondása, a tiszta harmónia és s dinamikai kidolgozottság Dimény Judit munkáját és tu­dását dicséri, különösen a Német népdal és A rét virágai előadásában. A szimfonikus zenekar újabb meglepetést okozott közönsé­gének, nemhiába mondta el róla, Waltraud Weise tanárnő, hogy milyen nagy sikerrel sze­repelt az NDK-beli hangver­senyein. Elsősorban Farkas 1st- j ván karnagy sokat követelő, és ! művészi-terem tő munkájának j eredménye ez. A zenekar elő­adta többek között Strauss: \ Déli rózsák című szerzeményét, amellyel Erfurtban, a Rózsák napján kedveskedett német közönségének. A legfergetege- ßebb sikert azonban Danka He­gedűversenye hozta a fiatal, nagyon tehetséges Gáspár Sán­dor előadásában, aki szép já­téktónusával még nagyon sok tapsot fog aratni. Meg kell em­lítenünk Pászti Júliát és Lu­gosi Melindát, akik Mendels­sohn Őszi dalának előadásával lopták be magukat odakint a német, és csütörtökön a ma­gyar közönség szívébe. Egyébként a csütörtöki hang­verseny közönségéről is kell külön szólnunk. Olyan közön­ség volt ez, amelynek a mű­vész örömmel játszik, mert tel­jesítményéért hálás és forró ünneplésben van része. Ezért is mondta Gert Frischmuth karmester a hangverseny vé­gén: — Nálunk azt mondják: ha a pohár csordultig tele lesz, egy csepptől már túlfolyik, s ha a szív, akkor az ember hall­gat, mert nem tudja, miként fejezze ki háláját... Nagyon örülünk ennek a látogatásnak, s hogy itt szerepelhettünk... Csoda-e, ha ezek után a kö­zönség együtt énekelte a né­met és a magyar egyesített kó­russal, s a zenekar kíséretével a DlVSZ-indulót? ... A hangverseny utáni rövid beszélgetés során az erfurti in­tézet igazgatója, Hans Wirtz elmondotta, hogy egy hétre ér­keztek Egerbe, s már meg is ismerkedtek a várossal. Ä diákok különösen a strandon érezték jól magukat, ahol egyébként kedden „egy kis hangversenyt” is rendeztek — a vízben... Nagy közönség előtt! Voltak egy nap Budapes­ten is, és természetesen sokat próbáltak. Ma este még egy hangversenyt ad a száztagú énekkar, a Gárdonyi gimná­zium dísztermében. — A két intézet milyen for­mában tartja tovább a kapcso­latot? — Erről már sokat beszél­gettünk akkor, amikar Papp Sándomé, a megyei tanács el- nökhelyetese fogadást adott. A két intézet között egyre erő­sebb a kapcsolat: személyes barátság a tanárok között, a diákok között. Rendezünk ta­pasztalatcsere látogatásokat is... Sokféle szinten szeret­nénk ezt a kapcsolatot tovább erősíteni. A kedves vendégek a vasár­napi búcsú-klubest után, hét­főn utaznak el Magyarország­ról. (hátai) Kétségkívül kell egy adag bátorság ahhoz, hogy valaki olyan kérdésben mondja el véleményét, különösen nagy nyilvánosság előtt, amelyben már általában zenei, konkré­tan tánczenei szakemberek le­tették a garast. Gondolok itt a tánczenei fesztivál csütörtök esti első fordulójára, amelyen már lényeges szűrés után és kétségkívül hozzáértő zsűri előtt kellett számot adni tánc- dalszerzőink felkészültségéről a televízió sok milliós nézőtá- •bora előtt. Miután a bátorság sosem volt ily téren gyenge oldalam, egyrészt ezért, más­részt mert úgy érzem, hogy a képernyő előtt is lehet „zsű­rizni”, miután szembenéztem A paradicsomról, amely olcsó ; 11 de nincs Reggeli sorbaállások a pia­con a MÉK pavilonjai előtt, a zöldséges üzletekben viták, ve. szekedések a paradicsom miatt amely pillanatok alatt elfogy... Aztán bosszús átvonulás a ko­fák standjaihoz, ahol kapható ugyan paradicsom, de dupla áron. a szövetkezeti elárusító- helyeken ugyanis napok óta 8 forintért „árulják” a paradi­csomot, sokszor csak rövid fél­órákig, mert gyorsan szétkap­kodják, aztán egész nap hír­mondót se látni belőle, csak a kofasoron, ahol 12—16 forint­ért lehet kapni a zöldessárgás, félig érett árut. Mikor a háziasszonyok meg­látták a paradicsomos ládák szélén virító árcédulát a 8 forint, tál szívből megörültek, mert tavaly ilyenkor még 30 forint körül járt a paradicsom kiion. kénti ára. A 8 forintos ár te­hát rendkívül olcsónak mond­ható s ez öröm. ám az kevés­bé, hogy inkább csak elvben van meg ez az ár, mert gya­korlatilag ennyi pénzért para­dicsom nem kapható. Sőt a szövetkezeti standokon semmi pénzért. A helyzet tehát a kö­vetkező Egerben: a paradicsom olcsó... olcsó, de nincs, im­máron 8—10 napja. Éppen aztóa mióta olcsó. De miért adódnak immáron egy hete botrányos jelenetek a paradicsomot árusító standok körül és miért nem lehet a boltokban elárusítóhelyeken napközben paradicsomot kap­ni? A mennyiségi okokat könnyű megmagyarázni. Az időjárás miatt. A múlt heti lehűlés kés>- leltette az érési folyamatot s ahelyett, hogy a piacra hozha­tó paradicsom mennyisége többszörössére emelkedett vol­na —mintahagy azt várták és je. lentették a termelők — a ko­rábbinál is kisebb mennyisé­gek érkeztek a raktárakba. 3.-án Eger 50 mázsa paradicso­mot kapott, 4-én 80 mázsát, következő nap már csak 34-et s ebből is mintegy 16 mázsa jutott csak a piacra, hiszen a közületeket környékbeli üdülő­helyeket, táborokat is Egerből látják el zöldségfélékkel. A paradicsom helyet tehát jelentések jöttek. Jelentések arról, hogy többet szállítanak aztán másnap .. .hogy mégsem szállítanak. És az ár maradt nyolc forint, mert ezekre az ígéretekre ala­poztak a MÉK-nél. Ezen a héten már biztatóbb­nak tűnt a helyzet, de kiderült, hogy a két napnyi meleg csak arra volt elegendő, hogy a múlt heti lehűlést normális szintre hozza s a várt nagyarányú érés nem következett be a paradi­csomnál. A paradicsom ára maradt 8 forint. S ennek többféle következ­ménye származott: a piac kö­rüli majdnem verekedésig fa­juló sorbaállási viták, kofa- ügyeskedések (amelyek során kerülő úton megszerezték az olcsó paradicsomot, amelyet aztán dupla áron értékesíthet­tek). Másrészt a termelőszövet­kezeteket sem ösztönözte elég­gé a visszonylag alacsony fel­vásárlási ár... legalábbis arra nem ösztönözte, hogy a MÉK- nek adják át árujukat. Ellen­ben autóra rakva a borsodi, nógrádi iparvidékre szállítot­ták, ahol nem egy esetben há­romszoros árat kaptak a para­dicsomért. .. Tárát az árpolitika. Ha 10, vagy 12 forintra emel­ték volna a paradicsom árát igaz, pillanatnyilag nem lett volna több áru. (Bár nem le­hetetlen, hogy ez arra ösztö­nözte volna a termelőket, hogy több paradicsomot adjanak át a felvásárló szerveknek.) De az is igaz, hogyha a pa­radicsomnál is a felhozott áru­nak megfelelő árat szabnak, mint a paprikánál, uborkánál elkerülhető lett volna az egy héten át tartó kíméletlen csa­tározás, a spekulációs lehető­ség. Magyarán: rengeteg bosz- szúságtól menthették volna meg az egrieket, ha ez esetben is érvényesül az a gazdasági szabály, hogy az ár mögött árunak is kell lenni. Nem csak illúziónak... K. E. BÄLINT GYÖRGY: Reklámot as erkölcsnek ? MmmiM 1966. július 9„ szombat Hatvan éve, 1906. július 9-én szüle­teti Bálint György tró, publicistái kritikus, a két világháború közötti magyar marxista kritika és publi­cisztika egyik kiemelkedő alakja. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi, 1930-ban publikált írását. os Angeles nagyon istentelen város lehet — különben nem jutott volna a város vezetősége arra az érdekes ötletre, amely­ről most számoltak be a lapok. A város nyilvános parkjaiban esténként villanytranszparen­sek fogják hirdetni a tízparancsolatot. Az er­kölcsjavításnak ez a racionalizált és „efficient’ módja egészen új és eredeti. Ilyen még nem volt, és természetes, hogy csak Amerikában találhatták ki. Mert a dolog, a praktikus hir­dető szellem szempontjából, ugyebár, nagyon egyszerű. Ha például az emberek nem akarnak Fard-autót venni, akkor addig ragyogja bele a transzparens a bűnös közönybe, hogy „ve­gyél Ford-autóf’, amíg az emberek végül tény­leg vesznek Ford-autót. Vagy ha a megátalko­dott rossz emberek mindig csak szappannal bo­rotválkoznak, a transzparens addig hirdeti, hogy tessék X. Y.-féle krémmel borotválkozni, míg az emberek végre megjavulnak, és rátér­nek az egyedül üdvözítő krém-borotválkozásra. Éppen így, ha az emberek lopnak, paráz­nálkodnak és felebarátjuk ökrét és szamarát kívánják — a transzparens addig inti őket, hogy „ne lopj”, „ne paráználkodjál” és „ne kívánd, felebarátod ökrét és szamarát”, amíg végre ma­gukba szállnak, és felhagynak ezekkel a rossz szokásokkal. (Sőt, talán az eddigi sikertelen al­koholtilalmi rendszabályoknál is sokkal hatha­tósabb volna, ha egy másik transzparens azt ragyogná: „ne igyál” — és tálán az egész erköl­csi válságot praktikusan meg lehetne oldani, ha egy külön színes fényreklám propagálná azt az axiómát, ami Somerset Maugham rossz­májú megállapítása szerint az angolszász purv­tcmizmus tizenegyedik parancsolata: Jie erezd magadat joU”) •k A tíz ige tehát szépen ott fog ragyogni a traktorreklámok és tápszerhirdetések között. És este megjelenik majd a homályos parkban a fiatal Mr. Smith és a kis görlice, homályos célzattal —, de meglátják majd a ragyogó pa­rancsolatot, és szépen hazamennek, külön-kü- lön. Azután elindul az est homályában egy má­sik Mr. Smith, némi lopási vagy bankrablási célzattal —, de meglátja a transzparenst, és az ádáz Al Capone-tanítvány alázatosan és szelí­den hazamegy, mint egy kis bárány, és másnap nagyobb adományt küld be névtelenül az Üdv- hadseregnek. A kaján ingatlanspekuláns pedig, aki megkívánja felebarátja örökét a- hozzávaló földbirtokkal és húskonzervgyárral együtt: megtörtén fogja lehajtani fejét, és megtörtén fogja nyakon vágni serdületlen kisfiát, aki pó­keren elnyerte a szomszéd kisfiának zsebpén­zét. Az alvilági gengszterek pedig soha többé nem fognak ölni, és Csikágában minden mil­liomos kiteheti éjszakára ékszereit és rész­vénypakettjeit a ház elé szellőzni. ★ Ilyen szépen megjavulnak majd az erköl­csök az ötletes hirdetési kampány hatása alatt — feltéve persze, hogy a transzparensek azt is be fogják bizonyítani a bankrablóknak, alko- holcsempészeknek, spekulánsoknak, sőt a pa­ráznáknak is, hogy a parancsolatok szigorú megtartása jó üzletet jelent a számukra. Tud­niillik minden jó hirdetés alapfeltétele, hogy ezt a közönségnek bebizonyítsa, Enélkül a legtö­kéletesebb hirdetés is falra hányt borsó. Mert amíg a transzparens közönsége azt fogja látni, hogy öles útján meg lehet szabadulni a kon- kurrens szeszcsempésztől, vagy a konkurrens nemzettől; hogy panamák és spekulációk útján millió dollárokat lehet szerezni, és erkölcsne­mesítő akciókat lehet finanszírozni; hogy pa­ráználkodásból esetleg gyöngysorokat és autó­kat is lehet szerezni; addig — attól kell tarta­nunk — az új hirdetési akciónak kevés sikere lesz. az énekesekkel, hajlandó va­gyok e sorok keretében szem­benézni a hivatalos zsűrivel, a szakemberekkel is. Nos, természetesen ezek csak gondolatok, benyomások lesznek csupán, töprengések a képernyő előtt, és a műsor után — hová és merre tarthat tánczenei „színvonalunk”. Elöl­járóban le kell szögezni, hogy helyes és elismerésre méltó kezdeményezés volt a Magyar Televízió részéről — hogyha nem is a Balatonon (kis ország, kis televízió, nagy eső?!), ha­nem a Madách Színházban — e tánczenei fesztivál megren­dezése. Ma már senki előtt sem lehet kétséges, vitás még kevésbé, hogy a táncdal nem egyszerűen andalító gügyesé- ■gek ritmusos elzengése, ha­nem jelentős közízlésformáló erő, amely milliókra hat, s -amelynek milliós tábora van •hazánkon belül is. És mind­addig, amíg megfelelő ösztön­zést, ha kell, ilyen formájú, versenyszerű lehetőséget nem kap e sokat üldözött és mél­tatlanul mellőzött műfaj, ad­dig aligha beszélhetünk jelen­tős és döntően művészi előre­lépésről e téren. Húsz dalt láthatott, hallha­tott a néző, ennyit pontoztak a zsűri tagjai Volt olyan ér­zésem — bár a televízió en­nek ellenkezőjét több ízben is kinyilvánította —, hogy gyak­ran inkább az előadó énekest, mint a bemutatott produkciót pontozták — magasra. így fordulhatott elő, hogy a 10-es számot viselő dal, amely sze­rény véleményem szerint szö­vegében megkapóan költői, ér­zelmeiben tiszta, sziruposság­tól mentes és zeneileg is igé­nyes volt, a még gyakorlatlan énekes Molnár Piroska miatt érdemtelenül hátul kullog a nemes versenyben. Hasonló sors érte Gara Györgyöt, inven- ciózus, gitárkísérettel bemuta­tott dalával. S itt egy pillanatra meg kell állni a töprengésben. Hallot­tam olyan megjegyzést, hogy a magyar nyelv szerkezeténél, magánhangzó-rendszerénél fog­va egyszerűen nem alkalmas a sláger, akarom mondani a •táncdal éneklésre. Bizonyítan­dó: azért van a sok kínrím a szövegek végén, ezért kék az ég, ezért csók a bók, és ezért fáj a szivem, ha nem vár. Am éppen az imént említett két szóm cáfolt rá a megállapítás­ra és mély meggyőződésem, hogy különösen Molnár Pi­Á táncdal­fesztivál első fordulója roska dalának szövegét költő, „profi” szerezte és nem hiva­tásos dalgyártó — elnézést e kifejezésért. A másik ilyen benyomás, amely a képernyő ejőtt alakult ki bennem, hogy a magyar daléneklés valahol ott vergő­dik félúton a népies műdal és az operettdal között, hányódva jobbra-balra és sokak által úgy ítélve, hogy nincs is módja e bűvös körből kitömi. Erre kényszeríti egyrészt — s ez le­mérhető volt a színházat meg­töltő hallgatóságon is — a kö­zönség egy része is, de ebben az irányban hatott a zsűri is, amely meglehetősen differen­ciált ízléssel, s ennek megfe­lelően néha 10, vagy még több pontszám-különhséggel a szok­ványost, írhatnám: a konzer­vatív irányzatokat helyezte ál­talában előtérbe. Egyet leszá­molva, Kovács Kati kétségkí­vül legfrissebb, legmodernebb hangvételű és előadású számát. Az a zenei és előadói stílus, amely jobbára ezen az első vetélkedőn is megmutatkozott — mert vetélkedő ez is, a ja­vából! — szerény és a táncdalt mindig is szerető véleményem szerint aligha segíti elő a ma­gyar táncdal színvonalának emelkedését, aligha ad lehe­tőséget arra, hogy bármely nemzetközi fesztiválon rango­sán szerepelhessünk. Pedig aa ilyen szereplés nemcsak erköl­csi sikert jelent a szerzőnek és az országnak! Ügy vélem, a zsűrit befolyá-í solni senkinek sincs joga. Da szavazni, mint erre a televí­zió is módot adott, feltétlenül van. E sorokkal szavazni kí­vánok, bármilyen furcsán hangzik, nem egyes számra, dalra, előadóművészre, hanem modernre, az igényes szövegre, a friss levegőjű muzsikára, a vérpezsdítő ritmusra. S ameny- nyiben e szavazatom mégis va­lamelyest befolyásolná a zsűrit, hogy jobban figyelje a szöveg művészi igényességét, a mu­zsika szépségét és korszerűsé­gét, és hogy marasztalja el bátran, előadóművész szemé­lyétől függetlenül a konzerva­tív, a megszokott irányzatot képviselő számokat — már nem töprengtem és nem irtem hiába. Még két elődöntő és a döntő hátra van! Hát idő is van le­vonni az első etap tanulságait. Gyurkó Géza Egri nyár Peer Cynt irodalmi est Az Egri nyár „Vóresték” programjában az elmúlt va­sárnap a Győri Ifjúsági Szín­pad Tinódi Lantos Sebestyén című műsora szórakoztatta a Földbástya közönségét. Holnap különösen szépnek és érdekes­nek ígérkező irodalmi estnek lesz színhelye a Földbástya. Ez az előadás a műalkotás tit­kaiba hatol be, a gondolat más­más dimenziójú megvalósítá­sát kutatja. E. Grieg szvitjé­nek és H. Ibsen drámájának párhuzamba állításával. Ho­gyan vall a komponista és a költő? Hogyan transzponalodik a gondolat zenévé és hogyan válik zenévé a drámai költe­mény? Hogyan egészíti ki egy­mást? És hogyan válik eggyé a zene és az irodalom a néző érzelmében? — ezekre a kér­désekre keres feleletet az iro­dalmi est. A műsorban az Egri Megy« Színpad és az Egri Szimfoni­kusok Zenekara működik köz­re. Zenei szerkesztő: Farkas István. Rendezte: Szívás Jó­zsef.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents