Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

Bútoripari gondok és elképzelések Egerben A terv nem elvetendő, talán érdemes lenne vele foglalkoz­ni melőbb. Ha más nem, leg­alább annak a néhány száz embernek a jelenlegi bizonyta­lansága legyen ennek sürgető­jel l k i (gyónt) Egy kommunista útja munkahelyek eléggé artfcf oltok. Csakúgy új telephely*« lenne szükség, akárcsak a bútorgyár­nak. Célszerű az összevonás Ismét felvetődik azonban a kérdés: lenne-e értelme két új telephely kijelölésének, építé­sének, fejlesztésének, ugyan­azon iparágban? Gazdaságos lenne-e, ha egy városban két bútor-nagyüzem dolgozna, to­vábbra is különböző profillal? Már korábban is beszélget­tek róla, hogy célszerű lenne a két gyár egy tárcán belüli összevonása, s profiljainak egymáshoz kapcsolása. A hé- ten újra szóba került ennek a lehetősége, s valószínű, hogy — egyelőre természetesen tovább­ra is külön-külön dolgozva — jövőre már kooperációs mun­kát végeznek az egri üzemek. Az elképzelések szerint a kö­vetkező évben a Grónai Sán­dor utcai gyár asztalokat ké­szítene a Knézich Károly ut­cai vállalatnak. Az első lépés tehát megtörténne. De vajon követi-e a többi is? Sor ke­rül-e a régi terv megvalósítá­sára, miszerint egyetlen telep­helyen dolgoznak az összevont üzemek, egyikük régóta begya­korolt munkájával, a bútorok úgynevezett korpusz részét ké­szítse, míg a másik a kárpito­zást végezze? Kétségkívül az új, közös te­lephely, egy korszerű „nagy­üzem” kialakítása lenne az egyetlen gazdaságos megoldás. S amikor a nagyüzemre gon­dolunk, az említett két üzem dolgozóin, felszerelésén kívül talán figyelembe vehetnénk az ugyancsak a városban műkö­dő asztalos és kárpitos ktsz-t is, amely „felnőtt” testvérei­hez társulva jelentősen erősít­hetné azokat. Félezer dolgozó sorsa Adva van tehát csaknem félezer bútoripari dolgozó, szükséges felszereléseik, Eger külvárosában — Felnémeten — hatalmas fatelep működik, amely biztosítaná az anyagel­látást, s valószínű, hogy akad­na terület az új gyár felépíté­séhez is. No persze, ehhez „né­mi” anyagi fedezet is kellene még. Nos, egy részét biztosít­hatnák az egyesülő üzemek, a többit pedig pótolhatná a Könnyűipari Minisztérium. A történelmet évszázadok mérik, az évék szigorú áram­lása, de leginkább értékmérő a tett, az emberi cselekedet. A 47 éves Lintallér László élete sűrített történelem — kemény megpróbáltatásokkal, teremtő küzdelmekkel, becsületes tet­tekkel. Mélyből emelkedett magas­ra, emberség lépcsőin, — a kommunista őrhelyekig. Egri gyökérzetű. Ismeri, tiszteli és becsüli városnyi ember. Volt apjának kevés szőlője, egy magyar holdacska. abból megélni a koronás-pen­gős világban nem lehetett. A szükség korán dologra verte, gyerekfővel éreznie kellett sorsának jelent­kező nehezét. Napszámos­munkát vállalt Ösztönösen ta­lált utat a munkásmozga­lomhoz. Bejáro- gatott a szociál­demokraták párthelyiségé­be, érdeklődve hallgatta az előadásokat Balázs Ignác tanításain ne­velődött. Ez volt az a meg­határozó impul­zus, amely ké­sőbb, a felsza­badulás idején sorsát a kom­munista élet útján elindítot­ta. Addig azon­ban még végig­járta a háború országútját, s a halál koc­kázatát is vál­lalva, az öldök­lés poklát szök­ve elhagyta. Várta a megújulást. Vállal­ta a jövőért való szolgálatot, s megalakulásakor tagja lett a kommunisták pártjának. Földet osztott szegény és nincstelen osztályos társainak. Évtizedek távolából is előbukkan egy emlék. Fényes emlék, öt egri paraszt ügyének megvédése a magas Kúria előtt... A Stei- ner-féle birtokot is felosztot­ták, Vanyó Berci és még négy társa kapott abból. Steiner a birtokot visszakövetelte. Meg­mozdult mellette a reakció, de dása, garázdálkodása sokakat megfélemlített, tehetetlenné gyávított. Lin tallér elvtárs e zavaros, s becsületes embere­ket is megtévesztő időkben sem veszítette él fejét. Meg­szervezte a pártház védelmét* s az ellenforradalmi csőcselék meg-megújuló ostroma ellen védte a párt otthonát És meg­szervezte a karhatalmat ame­lyet ő parancsnokolt Lintal^ lér László határozottságának, biztos fellépésének igen jelen­tős része volt abban, hogy a történelmi város falai között hamar helyreállt a rend, hogy visszatért normális kerékvágá­sába az élet Ott volt a párt újjászervezői között is. Az el­lenforradalom idején tanúsított magatartásáért a népi hata­lom védelmében kifejtett te-< vékenységéért a Munkás-Pa­raszt Hatalomért emlékérem­mel tüntették ki és soron kí­vül előléptették őrnaggyá. A konszolidációt követően a hat-; vani városi-járási rendőrka pi* tányságot vezette, majd a me­gyei rendőrkapitány személy* ügyi osztályvezetői posztját töltötte be. 1964. őszén nevez-i ték ki a munkásőrség megyei parancsnokává. Küzdelmes, harcos utat Járt meg életében Lántallér László; A hajdani főhadnagyból köz­ben alezredes lett, s az erői kívánó megfeszített munkai egészségét is kikezdte. — Rendetlenkedik a «Bo­tor ... A szívem ... Hallgatott orvosaira, s poszt­járól felmentését kérte. Mint kommunista, továbbra is őrhelyén marad. Pihenni kért időt, de a harctól, a szo­cializmus ügyéért vívott küz­delemtől nem vonul vissza. Pataky Dezső . L akadt pártfogója még törvé­nyes helyen, az elhagyott ja­vak kormánybizottsági hivata­lában is. Az öt parasztembert megfenyegették, hogy más va­gyonára törnek, s azok félel­mükben nem is merték a ka­pott földet magukénak valla­ni. Hatóság, bíróság, egyik fó­rum után a másik következett, Steiner minden követ meg­mozgatott az öt paraszt elle­nében, s a peres ügy végül is a magas Kúria elé került A parasztoknak nem volt ügy­védjük, annyi pénzük nem akadt, hogy fogadni tudtak volna. És Lintallér László ma­gára vállalta az ügyvéd sze­repét. Éjszakákat nem aludt, nem pihent, tanulmányozta a rendelkezéseket, törvényeket, lelkiismeretesen készült a tár­gyalásra. És megvédte az övéi érdekeit. Amikor a Kúria íté­letet hirdetett, s valahogy ki­került a tárgyalóteremből, örömében sírva fakadt a már­ványoszlopok között... Ömaga 2 hold juttatott föl­det kapott, ezen gazdálkodott 49-ig, s hogy az első közös gazdaság megalakult a város­ban, lemondott földjéről — a születő közösség javára. Ügyintézője volt az egri fmsz-nek, igazgatója a szállo­dának, s aztán á megyei párt- bizottság munkatársa lett, járta a falvakat, szervezési és pártépítési feladatokat telje­sített. Amikor a hadsereg po­litikai megerősítését tűzte cé­lul a párt, ő katona lett. Tiszti iskolát végzett, főhadnagyként tett esküt. A Honvédelmi Mi­nisztérium személyügyi főcso­portfőnökségén kapott új fel­adatot ezután, majd — mert nagyon vágyott vissza kedves városába — az egri városi-já­rási katonai kiegészítő pa­rancsnokság személyzetise lett. Ezen a poszton dolgozott az ellenforradalom kirobbaná­sáig. Az ellenforradalom, a belső reakciós erők fegyveres tobzó­BBntegy kétszáz ember min­dennapi munkáját, megszokott ritmusát, életét, tervezett jö­vőjét zavarták meg azzal a be­jelentéssel, hogy az idei év vé­géig fokozatosan felszámolják meglehetősen régi hagyomá­nyokat őrző üzemüket, befeje­zik a termelést az egri bútor­gyárban. Amúgy is egyre fo­kozódó nyugtalanságukat pe­dig még inkább növelték a kü­lönféle központi intézkedések­kel, amelyek ellentmondást nem tűrő határozottsággal elkezdték végrehajtaná a pesti elképzeléseket „Palotaforradalom* Az egriek közhangulata ál­landóan romlott Széthullottak a brigádok, elakadt a munka­verseny, a korábban megszo­kott lelkesedést, igyekezetei a kötelességszerű feladatvég­zés kezdte felváltani. A! kenye­re* adó gyárhoz való görcsös, elkeseredett ragaszkodás mind­inkább kiélezte az ellentétet a vidéki üzem és a pesti között, volt eset — például amikor a dolgozót foglalkoztató présgép­ért küldtek teherautót a fővá­rosból —, hogy a felháborodás már-már valóságos „palota­forradalmat” szült. Mindezt természetesen nem lehetett figyelmen kívül hagy­ni, a kétszáz ember problémá­ja, nehezedő gondjai mielőbbi megoldást, békés rendezést sür­getett. A napokban — ki tud­ja hányadszor már? — ismét elkezdődtek hát a tárgyalások Egerben, keresvén a legjobb javaslatokat, legreálisabb le­hetőségeket ahhoz, hogy a gyáregység maradjon, dolgozói továbbra is hasznos elfoglalt­ságot találjanak műhelyeikben. Mint értesültünk, egyelőre abban maradtak, hogy az üzem működését meghosszabítják a következő év végéig, s addig kidolgozzák végleges perspek­tíváit. Ezzel azonban csak részben lehetnek elégedettek az egri­ek. És az egriek alatt értjük már a testvérüzem, a Heves megyei Tanácsi Bútoripari Vállalat dolgozóit is. Ugyanis náluk sem különb a helyzet, üzemük sorsa felett ugyanúgy leng a bizonytalanság, mint a Grónai utcai gyáregység fe­lett: az épület állapota nem Megfelelő, életveszélyes, a Húszéves a forint mire Itt a forint, legyen ke­nyér, fontak és szőttek, hogy az új pénz érkezését áru is várja. Hősi kor, nagy emberi tettek kora volt az a másfél esztendő! A külföld — emlékezhetünk rá — csodaként hirdette a fo­rint megteremtését Am a nemzedék, amely születését elősegítette, fedezetét létre­hozta, tudja; nem történt va­rázslat, nem volt csoda. Any- nyi történt hogy dolgozó em­berek milliói ismerték fel, hogy hazájukban, amely va­lóban az övék, csak kezük munkája lehet önnön boldogu­lásuk alapja. Ez a forint igazi titka. S ha a mi pénzünknek is — mint a világ valamennyi pénzének — belső mozgástör­vényei szerint időnkint válto­zik, módosul is értéke, annyi elvitathatatlan tény, hogy a fo­rint jó, azzá fejlődött, amivé szántuk, sőt a jövőben még fo­kozottabban töltheti be fontos gazdasági hivatását. S hogy te. kintélye, nemzetközi rangja szilárd, hogy külföldi partne­reink szívesen kötnek velünk üzleteket; hogy kereskedelmi megbecssülésünk, rangunk a világpiacon soha olyan stabil és osztatlan nem volt, mint amilyen ma, köszönhetjük mindennapi társunknak, forin­tunknak is. C annak a sok-eok százé­** zer.millió embernek, aki áldozott érte, dolgozott és dolgozik, napról napra újrate­remtve a forint hátországát, becses fedezetét, árualapját — köszönhetjük és köszönjük az alkotó népnek, s minden ja­vaink, jelenünk és jövőnk for­rásának: az életet formáló, az életet szépítő murikéinak. fÉJ termelés. Akkor, abban a meg. próbál tatásoktól terhes másfél esztendőben nem volt sem arany- sem árufedezet. Nem volt semmi, az ország politiká­jának küzdőterén pedig az újat megteremteni akarók és a régihez konokul ragaszkodók között folyt a döntő küzdelem a hatalomért. Múlt és jövő állt szemben; a múltat képvi­selők már semmit sem akartak tenni — ,de mit is tehettek volna ők? — a pénzromlás megállításáért Nekik kedve, zett, ami a népet oly mélysé­gesen sújtotta, ők remekül ha­lásztak, üzleteltek a zavaros­ban. A kommunista pért hirdet. M te meg, jelentette be jó előre: 1946. augusztus elsejére megteremtjük a jó pénzt Kül­földi szakértők, hazai polgári közgazdászok lehetetlennek tartották a tervet: egy hábo­rútól tépett, romokkal küszkö­dő, éppen csak lélegzeni kez­dő ország hogyan akar érték­álló pénzt teremteni nagy kül­földi — magyarán mondva: dollár — kölcsön nélkül? A jobboldal erre Is spekulált fiz a jó pénz, amit valami ködös távolról ők Ígértek, feltétle­nül a dollár járszalagjára kö­tötte volna az országot Mást jobbat akartak a kommunis­ták, s ezzel értett egyet az or­szág népének nagyobbik fele. Most visszatekintve húsz ér távlatára, csak a legnagyobb elismeréssel gondolhatunk a kor embereire, akik bányá­ban, gyárban, földeken tányér levesért napjában, dolgoztak gyakran kettő helyett te, akik éhezve és rongyosan fejtették a szenet építették a vasútat a hidakat helyreállították a romba dőlt otthonokat akik szántottak és arattak, hogy rifc _.f « _ i . ... Z .. .iifti'* * - ­Cönte varázsütésre ton­tént: egyik nap még felfoghatatlan és csak csilla­gászati mértékrendben érthető számokban fejeztük ki a gyufa árát s másnapra kelve azt mondtuk: harminc fillérbe ke­rül doboza. Húsz esztendeje valahogy így ért véget a pénz történetének legnagyobb inflá­ciója, a milliárdok, a mill- és az adópengők sora, az a ke­serves másfél esztendő, ame­lyet nehezen felejt el bárki is, aki átélte. S akkor és igy meg­született a forint, voltaképp el­ső kézzelfogható Jele annak, hogy országunk, népünk las­san úrrá lesz egy szörnyű, zűrzavaron, hogy megindul a kibontakozás, mégpedig alap­jaiban más módon, más tarta­lommal. mint addig. Jő forintunk elődjét, a pen­gőt az a rendszer Ítélte halál­ra, amely létrehozta. Az inflá­ciónak a háború befejezését követő Időszak nem elindítója: már csak befejezése volt Az Infláció akkor kezdődött, ami­kor a háború; szinte órányira egyidős egy nemzetvesztő kor utolsó, népellenes merényle­tének kezdetével Akkor szüle­tett, amikor a Horthy-rend- szer kalandor-politikájának minden terhét a dolgozókra hárította, s munkájuk fizetsé­geként szakadatlanul csökkenő értéket képviselő papírosokat adott Pénz — tudjuk, tapasz­taltuk, még fiatal a példa, amely a hétköznapokban meg­tanította rá szinte minden ak­kori gyerekembert is — csak akkor őrizheti meg rangját tekintélyét, egész szerepét az életben, ha hátteréül Javak sorakoznak, áruk az üzletek­ben, s fedezetére a bank te* trezorján túl ott « munka, a végzi ezt a munkát hárman pedig az Ügyvédi Munkaközös­ség keretében működő ügyvé­dek. Különösen nehéz a hely­zet az egri és a füzesabonyi járásban. A füzesabonyi járás 21 termelőszövetkezetének jogi ügyeit mindössze egy főfoglal­kozású jogtanácsos intézi. Az egri járásban is hasonlóan ne­héz a helyzet Huszonhat ter­melőszövetkezet ügyeit egy jogtanácsos intézi, míg két egri közös gazdaságban egy-egy ügyvéd működik. Kedvező a helyzet a volt pétervásári já­rás területén, itt 22 termelő- szövetkezetre három jogvédő esik. A hatvani járásban sem mondható rossznak a helyzet Viszont a gyöngyösi és hevesi járásban szintén kevés a ter­melőszövetkezett jogászok szá­ma. — Hogyan ftéH meg a termelőszövetkezeti Jogá­szok helyzetét az új gazda­sági mechanizmussal kap­csolatban? — A gazdaságii AityfiA* AJ Jól halad nyári tatarozd A hatvani L-ea számú álta­lános iskolában a hónap végé­re 102 ezer forint értékben be­fejeződik a felújító munka. A Il-es számú általános iskolában is folynak a nyári festési mun­kák, amelynek elvégzésére 68 ezer forint áll rendelkezésre. Ezeket a munkákat is előre­láthatóan befejezik a hónap végére. Az I-es számú laknia nap­köri otthonának karbantartási munkáit 89 ezer forint érték­ben augusztus 31-ig végzi el a ktsz. A napközi otthonnál nagy probléma a szennyvíz el­vezetése Megoldására 100 ezer forintos munka indult meg, jelenleg a földmunkáikat vég­zik. A TTT-an számú iskola bur­gonyatárolóját az ősszel kez­dik el építeni. rendszere következtében a melószövetkezetek nagyobb öo- állósághoz jutnak, tevékenysé­gi körük bővül s így több vita is adódhat A kialakult új hely^ zetben a termelőszövetkezeti jogász szerepe minden kétségei kizáróan növekedni fog. — A gyakorlati tapasztala* tok eddig is azt igazoltéiul hogy a termelőszövetkezeti jog­védelem leghatékonyabban • közös gazdasággal szorosan» illetőleg tagsági vagy alkalma­zotti viszonyban álló jogtaná* esős útján biztosítható. Ebből következően a jogtanácsosi rendszert kívánjuk továbbfej­leszteni. A közös gazdaságok akaratát és elgondolását figye­lembe véve szeretnénk elérni hogy egy-egy főfoglalkozású jogtanácsos mindössze öt-hél termelőszövetkezet jo^ figyelt intézze. Ez a megoldás fellel meg leginkább a kialakult, új helyzetnek, valamint a terme­lőszövetkezetek érdekeinek —• fejezte be dr. Köböl László. Kapóst Levente. az iskolák sa Hatvanban A Bajza József Gimmáriun»« ban a nyári festés és tataro­zás augusztus első napjaiban kezdődik és előreláthatólag a tanév kezdetére befejeződik, M ezer forint értékben. A gimná­zium tornatermének átalakító* sa az öltöző építésének mun­kái még januárban elkezdőd* ték és ez év decemberében fe>4 jeződnek be. A Hámán Kató leány dMfc* otthonban a belső festési ét mázolási munkák befejeződte^ a Zalka Máté fiúdiákotthoniban a nyári festési munkákat au­gusztus elején kezdi meg a helyi ktsz. Szintén augusztus­ban végzi el a ktsz az új-hat* vani Kálim Éva leánydiákott* honban a cserépkályhák átra­kását, parkettajavítását és par­kettázását. A közös gazdaságok fejlődé­sének következményeként egy­re jelentősebb feladatként lép előtérbe a termelőszövetkezeti jogvédelem fokozottabb és hat­hatósabb megszervezése. Az új gazdasági mechanizmus az ed­diginél még nagyobb önállósá­got biztosít a termelőszövet­kezeteknek, tevékenységük bő­vülni fog, s így természetesen több vita is adódhat Dr. Kö­böl Lászlóval, a Heves megyed Termelőszövetkezeti Tanács jogügyi titkárával a megyében működő termelőszövetkezeti jogászok munkájáról, a terme­lőszövetkezetek jogi ellátott­ságáról és a fejlődés irányel­veiről beszélgettünk. — A termelőszövetkezeti jog­tanácsos feladata — általáno­san meghatározva — a közös gazdaság jogi ügyeinek inté­zése, a törvényes és alapsza­bályszerű működés előmozdí­tása. Ebből következik, hogy minden jogi természetű ügyet, minden joggal összefüggő kér­dést illetően véleményt kell nyilvánítania, tanácsot kell ad­nia. Szükség esetén önállóan kell intézkednie. Különösen fontos feladata a termelőszö­vetkezetben segíteni a szocia­lista törvényesség érvényesülé­sét, a működésre vonatkozó jogszabályok és az alapszabály megtartását Feladata a veze­tő szervek hatáskörébe tartozó jogi ügyeket előkészíteni részt venni a szerződések előkészí­tésében és megkötésében, elő­segíteni a jogviták egyezséggel való rendezését, figyelemmel kísérni a közös gazdaság jo­gainak érvényesítését és még sok egyéb feladat — Milyen megyénkben a termelőszövetkezetek jogi ellátottsága? — Alapvető feladat Me­gyénkben a termelőszövetkeze­tek jogvédelmének hathatósabb megszervezése és biztosítása. A jelenlegi helyzet ugyanis nem kielégítő. Megyénk 135 közös gazdaságának jogvédelmét je­lenleg ugyanis mindössze ti­zenöten látják el. Közülük ti­zenegyen főfoglalkozású jogta­nácsosok, egy másodállásban Szélesebb körű lesz ^ a termelőszövetkezeti jogászok munkája Beszélgetés de. Köböl Lászlóval, a Heves megyei Termelőszövetkezeti Tanács josfisvi titkárával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents