Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-29 / 178. szám

IE vörös kakas ellenfelei EGERBEN, AZ ÜGYELETET tartó híradós szobájában fel­berreg a telefon. — Tűzrendészet — jelentke­zik be. — Vámosgyörk ... Kigyul­ladt egy kazal. Segítséget kér­nénk... — Mit veszélyeztet még a tűz? — Van ott, kérem, több ka­zal is és egy állatszállás. — Legyen szíves a nevét megmondani... Az olvasó és a tűz bejelen­tője nyilván arra gondol most, hogy mi szükség van ennyi társalgásra, közben leéghet a fél falu! Pedig eközben sok minden történt. Többek kö­zött az ügyeletes megnyomott egy gombot, s a riasztócsengő hangjára a tűzoltók pillanato­kon belül átszaladtak a ga­rázsba, s elfoglalták a helyü­ket a kijelölt gépkocsiban. A kérdések pedig szükségesek azért — helyszín, veszélyezte­tettség stb. —, hogy milyen apparátussal vonuljanak ki. Az őrségparancsnok megkapja a szükséges felvilágosításokat a híradóstól, s a tűzoltók fél percen belül már el is hagy­ják szirénázva a körletet. ★ Az irodában érdekes adato­kat mond Bleszity János alez­redes, megyei parancsnokhe­lyettes. összehasonlította az elmúlt esztendő első félévi statisztikáját az 1966. első fél­évével. Az adatok nem valami vidám képet mutattak. — A tűzesetek száma — mondotta — a tavalyi 73-ról 115-re, az okozott kár pedig 168 ezer forintról 789 ezerre emelkedett. Az is érdekes, hogy hol, milyen károkat oko­zott a tűz. A lakóházaknál pél­dául 21-ről 65-re ugrott a tűzesetek száma, a tavalyi 38 ezer forintos kárral szemben az idén közel százezres kárt „eredményezett”. Az ipari tűz­esetek viszont csökkentek! (De a mezőgazdaság listáján sze­replő adatok — sajnos megint csak emelkedtek.) Csökkent a közlekedésben, a kereskedelem­ben és a középületekben ke­letkezett tűzesetek száma. — Mi a legjellemzőbb ok? — A nyílt láng szabályta­lan használata elsősorban. Ez­után mindjárt az úgynevezett sugárzó hő következik, majd a gyermekjátékból keletkezett elég gyakori tűzeset. Még egy elgondolkoztató ösz- szehasonlftás: a tűz halálos ál­dozatainak száma ebben az év­ben 3-ra emelkedett a tavalyi 1 esettel szemben, a sebesülé­sek száma viszont 12-ről 4-re csökkent. Ekkor, a papírokat nézegetve, egy érdekes dolgot mondott a parancsnokhelyet­tes: jelenleg négy gyújtogatás miatt keletkezett tűz ügyében folyik vizsgálat! ★ FOGLALKOZÁSUK: tűzol­tó. .. De nemcsak a vörös ka­kas újabb és újabb tanyájá­nál jelennek meg szirénázva, s ontják pillanatok alatt a hab­sugarat a tűz fészkére! A „munka tárgya” náluk a víz is... Árvíz idején hatalmas szivattyúkkal vonulnak ki. És részt vesznek a mentésekben is. Pekk Miklós törzsőrmester például tavaly ősszel a nagy létrán felmászott a magas fe­szültségű vezetékhez Egerbak- tán, hogy az öngyilkos ipari tanulót levegye. — Akkor már nem volt benne étet... Őszintén szólva féltem, hogy bármelyik pilla­natban újra bekapcsolják az áramot. S a halottal mászni le­felé ... Sok ehhez hasonló fel­adatot kell megoldani. Ha pél­dául valakinek az az ötlete támad, hogy kútba ugrik, ne­künk kell kihúzni. Furcsa eset volt például másfél vagy két éve a vámos- györgyi vasútállomáson. Egy disszidenst hazahajtott a hon­vágya. Odakint előzőleg már annyira ráijesztettek, hogy mi­re Vámosgyörkig ért, a félel­me túlnőtte a honvágyat, s be­ugrott egy kútba. Nem merült el, mert keskeny volt a kút át­mérője, alig több 50 centinél, s corrabbal-könyökkel tartotta magát. A kötelet azonban, amit a helyszínre siető gyöngyösi tűzoltók ledobtak neki, nem fogadta el. Hiába könyörögtek neki Molnár Lászlóék. Erre egyiküket leeresztették a kút­ba, de minél lejjebb ment, az illető annál jobban húzódott — a víz alá. Erre fejjel lefelé ereszkedett a tűzoltó, s szinte sírva kérte az embert, de az megint a víz alá akart bújni. Csodával határos volt, hogy mégis kihúzták, s megmentet­ték az életét... ELSŐSORBAN azonban a tűz ellen harcolnak. Néha hi­hetetlen veszély közepette dol­goznak. Pekk főtörzsőrmester, aki néhány éve részt vett az egri babakocsi-részlegnél ke­letkezett nagy tűz oltásánál, a padláson a kész kocsikat men­tette, s nem vette észre, hogy a lángok már teljesen elvágták az útját A kézi fecskendő ma­radék készletét a lángokra irá­nyította, s egy kis pörkölődés árán megmenekült... És még sok, nagyon sok történet kö­vetkezhetne a kötelességről, a hősiességről és az önfeláldo­zásról. ★ Van, amikor pihen a vörös kakas, amikor nincs árvíz, nem ugrik senki a kútba, nem sza­kad le a pince, nem esik össze a gazda az érő must gázaitól elkábulva... Tehát: amikor nem dolgoznak. Illetve — akkor is dolgoz­nak. Ébren kell tartani állan­dóan a frisseséget és gyorsa­ságot, a szakmai tudást. — Mindennap, meghatáro­zott program szerint, foglalko­zásokat tartunk — mondja Oszlánczi István őrnagy, egri városi-járási parancsnok. — És karbantartani az eszközöket* hogy minden pillanatban hasz­nálhatók legyenek. A GARÁZSBAN katonás rend, a gépkocsik ajtajai nyit­va, hogy bármelyik percben ké­sedelem nélkül beszállhassa­nak, helyesebben: beugorhas­VendégbossBantö Meleg van. Sőtl Forróság. Az ember a hőhullám elől a strand hús vizébe menekül. Ha megszomjazik, elsétál a vendéglátóipar „helyi kiren­deltségéhez’, iszik egy szó­dát, vagy sört. Esetleg fröcs- csöt. Aztán visszasétál a me­dencéhez, fürdeni tovább. Ha megéhezik, ebédelhet a starndvendéglőben, aztán le­fekszik az ámyékba> szundi­kálni. így képzeli el a stran­dot, s így is van nagyjából, — kivéve Mátrafüredet. Mert itt minden másképp vanl A gyanútlan fürdőző reg­gel megváltja a jegyét a mát- rafüredi strandra, ezzel jogot szerez arra, hogy megmártóz­zék a hús vízben. Telik az idő, s a strandoló szomjas lesz. Kijön a vízből, felöltö­zik, kilép a strandajtón, az­tán belép a szomszéd ajtón, megissza pohár sörét. Utána visszamegy a strandra, ismét megváltja a jegyét, levetkő­zik és fürödhet tovább. Ha megéhezik, kezdi ugyanezt elölről. S ha egy nap netán négy pohár sörre szomjazna, akkor négyszer öltözik és négyszer vált újra belépésre jogosító jegyet. Még tréfának is rossz, de sa.jnos ez valóság! Immár há­rom éve hiába kérik, köve­telik, panaszolják a fürdőzők és hiába szól a Gyöngyösi Városi Tanács, hogy változ­tassanak ezen a tarthatatlan állapoton. A strand tulajdo­nosa, a Heves megyei Vízmű Vállalat és a, kisvendéglő üze­meltetője, a Mátravidéki Ven­déglátó Vállalat, hajthatatlan. Nem, az istennek sem (— hát még a vendégnek? —) nyit­nának ajtót, vagy legalább egy pici ablakot a strand fe­lé, hogy a szomjazok, éhezők ihassanak,ehessenek is stran­dolás közben. Ha pályázatot hirdetnének vendégbosszantó dolog kiesze- lésére, ez a módszer dicsére­tet kapna, — ha ugyan az ilyesmiért egyáltalán dicsér­ni lehet. — d — sarnak. Mert a riasztócsengő jelzése után — nappal — fél perc alatt el kell hagyni a körletet, éjjel pedig egy perc alatt. Az üléseken ott van mindenki felszerelése, sisakja, védőöltözete. Odakint az udvaron Nagy János alhadnagy vezetésével az egyik raj foglalkozáson vesz részt. Menyhárt János törzs- őrmester három létrával a to­rony falához szalad, s pillana­tok alatt összeszereli ezeket, úgy, hogy a három rövid lét­rából egy hosszú lesz... Nagy János stopperrel méri az időt. Gyorsasági versenyre ké­szülnek, ahol a legjobb tűzol­tók mérik össze erejük*. ★ Ha szól a csengő, rohannak... De a csengő nem minden eset­ben szólal meg. Miért? Azért, mert nem minden esetben értesítik a tűzoltókat. Egyrészt, mert a helyszínen az emberek megpróbálják az ol­tást, s — elfelejtik bejelenteni a tüzet. Másrészt — különösen a magánházaknál keletkezett tüzet — valamilyen oknál fog­va nem merik bejelenteni. Emiatt már sok szabálysértési éljárást kellett indítani. Hi­szen történhet végzetes bal­eset is! S ha be is jelentik a tüzet, sok esetben már késedelmesen érkezik a bejelentés. 1966 első felében 33 esetben jött késve a tűz bejelentése, ami azt is je­lenti, hogy a veszélyességen túl növelte a — kárösszeget! ★ TÜZOLTŐK! Életük: harc az elemi csapások ellen, harc a pusztító lángok ellen, harc az embertársak életéért, biztonsá­gáért, a munka gyümölcsének épségéért — készen minden pillanatban, Kátai Gábor Szívbillentyű gyári csomagolásban A szovjet orvosi napilap, a Megyicinszkaja Gazetta keres­kedelmi rovatában a hirdeté­sek között szerepelnek vércso­port-meghatározó készülékek 140 literes és különleges zaj­mérő (a zaj összetételét is meg­határozó) készülékek 205 rube­les áron. Reklámoz a Jap meg­felelő fizikai és mechanikai adottságokkal rendelkező mű­szálból készített „műereket”, mégpedig 6—12 milliméter belsőátmérőjű perifériális ar­tériákat, 14—24 milliméteres átmérőjű „műaortát”. Az ár az átmérőtől független.: 1,90 rubel. „A szívbillentyűk teljes pót­lására az ipar összesen hét mes­terséges billentyűből álló gar­nitúrát ajánl.” Megrendeléskor kérjük a billentyűk típusát, számát és méretét feltűntetni” — olvassuk a hirdetésben, amelyből az is kiderül, hogy a műbillentyű nem olcsó mulat­ság: darabja 56—59 rubel... maimoto, alias Kochiba, Mel­lette állt Otoiro Okudo japán konzul is. Amint a támadás megindult, pánik lett úrrá az amerikaia­kon. De látszólag csak egy pil­lanatra, mert annak ellenére, hogy sem a légvédelmi riasz­tó rendszer nem működött, sem a flotta, sem a hadsereg nem tartott fenn egyetlen fel­derítő- vagy partmenti járőrt sem, a hajókon néhány má­sodperc múlva működésbe lépték a légvédelmi ütegek. Nem túl sok eredménnyel. S a japán repülőgépek szünet nélkül bombáztak. 17. S valóban, északkelet felől három repülőkötelék tűnt fel az égbolton. Először csak apró pontocskák a felhőtlen, nap­sugaras csendes-óceáni égen, majd percről percre nőttek... Már a motorzugásukat is jól lehetett hallani. A lány precíziós messzelátó- jával követte a repülőgépeket. Látta, amint a három csoport egyszerre válik el egymástól. Az egyik a szárazföldi repülő­tér felé tart. Wheelenbe; a má­sik a két, egymás mellett hor­gonyzó nagy repülőgépanya- hajó fölé; míg a harmadik kö­telék a sok-sok csatahajó irá­nyába repül. Eltekintve a repülőgépek zúgásától, Pearl Harbour csen­des volt. Részlet a szerzőnek a Zrínyi Kiadónál ősszel megjelenő XtouyvéUőL A hajókon, a barakkokban, a házakban éppen reggeliztek a tisztek és a legénység, vagy szolgálat-átvételre indultak. Ruth- Kühn figyelte a moz­gást, de csak elvétve látott itt- ott néhány embert. Anyja lépett a szobába. — Mit akarsz?! — csattant fel a lány, anélkül, hogy hát­rafordult volna. — Biztos vagy benne, hogy nem kell ruhákat vinnünk magunkkal? — kérdezte az asszony, kissé idegesen. — Mondtam már, hogy sem­mit, csak a pénzt! — vála­szolta a lány. — Menj vissza Hanshoz, kezdődik!... Még be sem fejeződött a mondat, amikor a kis ház ab­lakai megzörrentek és a falak megremegtek. S néhány má­sodperccel később már hallot­ták a légitorpedók első soroza­tának hangját, a bombák rob­banásának mennydögését, a zuhan óbomb ázók baljóslatú sűvítését... A japán császári légierők 105 repülőgépe rávetette ma­gát az Egyesült Államok csen­des-óceáni tengeri és száraz­földi haderejének e fontos bá­zisára. Ruth Kühn határozott han­gon beszélt apjához, aki egé­szen tisztán, érthetően megis­mételte, amit a lánya mon­dott, s közben a szavakat fényjelekké alakította át. A jeleket az ablakon keresztül továbbította. — Telitalálat egy csataha­jón. .. Egy romboló ég... — villantotta Ottó Kühn jelző­lámpájával. És a város másik végében egy japán, aki ide utazott a Hawai szigetekre, rádión to­vábbította a japán flotta pa­rancsnokságának a fényjelek megfejtését... Hogy ki volt a japán? Ya­A hajók légelhárítását nem támogatták a szárazföldi lég­védelmi ütegek és partvédő ütegek, legénységük ugyanis távol volt. De ha ott is lettek volna, akkor sem sokat tehet­nek, hiszen egyetlen lövésre való lőszerük sem volt... Mindössze néhány repülőgép és 18 tengerészeti zuhanóbom­bázó támogatta a flotta légvé­delmi ütegeit, azok a gépek, amelyek a támadás megkez­désekor még fel tudtak szállni az Enterprise repülőgépanya- hajóról. Ám ezek a készület­len repülőgépek sem tudíaK sokat segíteni. Mindössze egy tizenötperces szünet következett, aztán a ja­pánok ismét folyamatosan tá­madtak, egészen kilenc óra negyvenöt percig. Amikor vé­gül elvonultak, azt kellett megállapítaniuk, hogy össze­sen negyven gépet vesztettek ebben .a nagy támadásban. Vi­A vitát feladtam: a MÁV győzött! Gyorsvonat másodosztályt kértem Budapestig, amikor végre szóhoz, illetve ablakhoz jutottam, ez év február 21-én reggel hét óra körül az egri vasútállomáson. Kaptam is rögtön két bilétát, s fizettem érte pontosan 61 forint és 60 fillért... Hatvan felé közelítettünk* amikor a kalauz szemrevéte­lezte a jegyeket, majd így szóit szigorúan: — Ez a jegy rövid, a gyors­vonat! pótjegy csak Hatvanig szól — tárta elém diadalma­san a perdöntő bizonyítékot. Csakugyan: a 7019-es szá­mú személyvonatjegy 150 ki­lométerre, tehát Budapestig szólt, míg a 6251-es számú gyorsvonati pótjegy csupán 50 kilométeren belül érvé­nyes. 61,60-at fizettem és csak 46,80 értékű menetjegyet kap­tam. De hiszen akkor a pénz­tárosnő elnézte a jegyeket, vagy becsapott talán...? És elkezdődött a vita. Gyor­san bemutattam a kalauznak meghívómat, lássa, hogy dél­előtt 10 órára hívnak értekez­letre, így logikailag lehetet­len, hogy csak Hatvanig kér­tem volna a gyorsvonati pót­jegyet és Budapestig a sze­mélyt. Az én kalauzomnak azonban nem nagyon volt ér­zéke a logikához, de annál jobban és pontosabban is­merte, sőt, idézte a MÄV „szabályzatot”: — Fizet 20 forintot, leszáll Hatvanban, vagy Budapesten jegyzőkönyvezünk? — adta meg a választás lehetőségét. A harmadik lehetőséget vá­lasztottam. Bevallom, köny- nyedén kifizethettem volna a húsz forintot, de gondoltam, akkor soha nem derül fény arra, hogy mi történt, hogyan történt a pénztárnál. Legyen jegyzőkönyv, legalább akkor kivizsgálják az ügyet! Nem vizsgálták ki. Budapesten a Keleti pálya­udvaron meg kellett várnom, míg az utolsó utas is elhagyta a szerelvényt, utána pedig mint egy bűnözőt, úgy kísért a kalauz az ügyeletes tiszt irodájába, és ott annak rend­je és módja szerint hivatalo­san átadott. Kezdtem magam rosszul érezni... Az ügyeletes tiszt elkérte a® igazolványomat, adataimat feljegyezte a jegyzőkönyv lap­jaira, amelyen védekezésem tollbamondására nem volt rubrika. Logikai érvelésem semmi érdeklődést nem vál­tott ki az ügyeletes tisztből, csupán egyet szorgalmazott: írjam alá a jegyzőkönyvet. Aláírtam, gondoltam, majd kivizsgálják. Nem vizsgálták ki? Helyette kaptam a Keleti pályaudvartól egy szigorú fi­gyelmeztetéssel ellátott csekk­lapot, amely azzal fenyege­tett, hogy ha nyolc napon be­lül nem fizetek 25 forintot, peres úton érvényesítik kö­vetelésüket. Nem fizettem. Hadd legyen csak per, talán akkor majd kiderül az én igazam is. Semmi sem derült ki. Még csak per sem lett... Belátom, itt az ideje végre megindokolni, miért most, július végén beszélem el ezt a februári történetet. Csupán azért, mert a napokban is­mét hivatalos levelet hozott a posta. Nem is levelet, érte­sítést inkább, még pedig egye­nesen a bírósági végrehajtó­tól érkezett a szigorú külde­mény, amely ezúttal felhizlalt összeget, 40 forintot követelt. Hogy a pénztárnál mi tör­tént, hogyan történt, azt még mindig nem kérdezte senki sem. Ezért az egyenlőtlen vi­tát feladtam. A jegy árát még egyszer kifizettem, sőt, leróttam a csekklapon a 15 forintos végrehajtási díjat is. A MÄV győzött! Vagy ta­lán a pénztáros?... (márknsz) Eszperantó világkongresszus Budapesten Az eszperantó vüágkongresz- szus szervező, irányító és tá­jékoztató szolgálatának vala­mennyi határállomással köz­vetlen telefonvonala van, így a vendégeket hozó vonatokról azonnal befut a jelentés a fő­városi központba: melyik pá­lyaudvarra, hányán érkeznek küldttek. A vasutas eszperan- tisták külföldről jövő társai­kat a vonatnál fogadják. Az érkezők nyomban megkapják szánt a veszteség, amelyet okoztak, olyan nagy volt, hogy nemcsak ütöképtelenné tette az Egyesült Államok csendes­óceáni flottáját, hanem ezzel a kilencvenöt perces támadás­sal Japán tengeri és légi fö­lénye biztosítva volt Távol- Keleten, lehetetlenné téve az amerikai és angol távol-keleti tengeri erők kombinációit... A kilencvenöt perces táma­dásból nyolcvan percig Ruth Kühn minden sikert jelentett apjának, aki fényjelekkel to­vábbította Okoiro Okudonak és Yamamotonak, akik rádión továbbították a parancsnok­ságnak. És a parancsnokság az értesülések alapján adta ki to­vábbi parancsait. De mielőtt még befejeződött volna a tá­madás, abbamaradtak a jela­dások. Nem sokkal fél tíz előtt ugyanis kinyílt a padlásszoba ajtaja. Ruth hallotta ezt. Apja is. De nem fordultak hátra, abban a hiszemben, hogy Kühné jött be ismét. Ruth csak ennyit mondott. — Menj ki! — és tovább fi­gyelte a hatalmas füstgomo- lyagot, amelyet a kikötő fölött lebegett. A lány csak akkor fordult hátra, hirtelen mozdulattal, amikor apja kiáltását hallotta: „Istenem!..Aztán egy ide­gen férfi hangja csattant éle­sen: „Fel a kezekkel!” Ruth két amerikai kémelhá­rító tiszttel találta magát szemközt. íFolytatás következik.) kongresszusi irataikat, s a prog­ramjegyzéket. Valamennyi hozzánk érkező eszperantista féláron kapta meg a magyar vízumot. Min­den kongresszusi tagnak in­gyenes utazásra jogosító zöld kártyát biztosítottak a közjár­művekre, villamosra, autóbusz­ra, vonatra, trolibuszra, kis­hajóra, földalattira stb. Elkészült már az Állami Pénzverőben a budapesti esz­perantó találkozó emblémája: a Lánchíd stilizált képe alatt a kongresszusi felirat áll „Uni- versala kongreso de esperanto Budapest — 1966”. Tizenkét helyiségben zajla­nak majd a MÉMOSZ-ban a különféle tanácskozások, ren­dezvények. A termeket az esz­perantó világmozgalom nagy­jairól nevezték ei, így egy-egy helyiség többek között Za- menhof, Drivat, Kabe, Yagi ne­vét viseli. A Yagi (japán) te­remben — stílszerűen — lesz a japán eszperantisták számos nemzeti bemutatója: virágkötő művészek az Ikebana szépségé­vel ismertetik meg más or­szágok esxperantistáit, termé­szetesen elmaradhatatlan a kellemes hangulatú tea-cere­mónia, tartanak ezenkívül ja­pán szépírási és számolási be­mutatót is. Az épület második emeletén nemzetközi bazár nyílik, ajándékok széles skálá­jú választékával. (MTI) Harkányban sorsolják a lottót A lottó 30. játékheti nyerő­számait július 29-én, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel Har­kányban sorsolja a Sportfoga­dási és Lottó Igazgatóság. Ezúttal ugyancsak sorsolás­sal döntik el azt is, hogy a hét­fői tárgynyeremény-húzáson melyik játékhét szelvényei vesznek részt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents