Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

i <^W j|2 Q világpolitikában Angliából jelentik I bakaresti határozatok után — Péter János egyhetes moszkvai látogatása — Hatalmas méretű nemzetközi szolidaritás Vietnam mellett — Ho Si Minh rádiószózata A helyeslő „igen” visszhang­ok a bukaresti konferencia részvevőinek fővárosaiból: a Szovjetunió után a magyar, a lengyel és a mongol párt és kormány is megerősítette, hogy a Varsói Szerződés po­litikád tanácskozó testületének értekezletén elfogadott doku­mentumok teljes egészében megfelelnek politikájuk alap­vető elveinek és népeik érde­keinek. A bukaresti határoza­tok hangsúlyozott helyeslésé­vel tovább szilárdult az az eszmei és gyakorlati alap, amelyről összehangoltabban, a siker nagyobb esélyével nyúl­hatunk korunk legfőbb külpo­litikai problémáihoz. Jelenünk legégetőbb, követ­kezményeiben legsúlyosabb problémája, a Vietnam elleni amerikai agresszió: ezt a múlt heti külpolitikai események is sokoldalúan bizonyítják. Nem volt egyetlen, jelentősnek mondható magas szintű meg­nyilatkozás sem, amely köz­vetlenül vagy közvetve, ne foglalkozott volna VietnammaL Sokat mondó az a tény, hogy e megnyilatkozások többsége a szovjet fővárosban hangzott eL A téma ugyan azonos volt, de az állásfoglalások mégis meglehetősen különbözőek. Külügyminiszterünk, Péter Já­nos egyhetes szovjetunióbeli látogatása és moszkvai tár­gyalásai természetesen ismét aláhúzták azt a tényt, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság azonos módon közelíti meg a problémát, messzemenően egyetértenek az alkalmazandó módszerek és az elérendő célok tekintetében. E konstruktív magatartás azért is természetes, mert pártjaink és kormányaink két héttel ko­rábban a magas szintű buka­resti eszmecserén határozottan és félreérthetetlenül rögzítet­ték álláspontjukat: Vietnam­ban csak úgy lehet béke, ha az agresszorok Északon és Délen egyaránt visszakoznak és le­hetővé teszik, hogy Vietnam népe külföldi beavatkozástól mentesen, önmaga rendezze jelenét, jövőjét. Szintén pozitív értelmű és J6 szándékú Indira Gandhi indiai miniszterelnök állás­pontja, amelyet múlt heti moszkvai tárgyalásai során ki­fejtett, s amelyet hazatérve is megerősitett. Megnyilatkozá­saiból kitűnt, hogy Indira Gandhi ugyancsak a békés ren­dezés híve. E széles probléma­körnek azonban csak arra a mozzanatára utalt, épp a bé­kés rendezés érdekében be kell szüntetni Észak-Vietnam bom­bázását, Dél-Vietnammal kap­csolatos elképzeléseit nem tár­ta a nyilvánosság elé. Wilson, a szovjet főváros harmadik látogatója, az emlí­tettekhez képest erősen eltérő elvekhez igazodik. A brit mi­niszterelnök ugyanis nem csi­nál titkot abból, hogy általá­ban egyetért az Egyesült Ál­lamok Vietnami elleni agresz- sziójával — csupán Hanoi és Haiphong bombázásától hatá­rolta el magát. E felemás ma­gatartásban tehát lényegesen több és súlyosabb a negatív, mint a pozitív elem. Kevés po­zitívuma tollpiheként szerepel a latban, ha az Egyesült Álla­mok vietnami politikájának esetleges szövetségesi befolyá­solásáról esik szó. Különben is: az Egyesült Államok ma már annyira be­legabalyodott a Vietnam elle­ni agresszió hínárjába, hogy a Wilson részéről útjára bocsá­tott vérszegény ellenvélemény meg se kottyan neki. A béke­szerető emberiség azonban nem hagyatkozhat a bizony­talanságra: a világ legkülön­bözőbb pontjain száz- és szá- milliók növekvő erővel lépnek sorompóba, s az egresszió megszüntetését követelik. A tiltakozás hulláma július 20- án a Vietnam melletti nem­zetközi szolidaritás napján csapott a legmagasabbra. A Béke-VIlágtanács kezdeménye­zésére rendezett tömegmeg­mozdulások szónokai szoros párhuzamot vontak a tizenkét évvel ezelőtt megkötött genfi egyezmény és az azóta eltelt események között. Az Egye­sült Államok tudvalévőén an­nak idején nem volt hajlan­dó aláírni a vietnami konflik­tus békés rendezésének ok­mányát, s e helyzetével azóta tudatosan és sorozatosan — visszaélt. Az eszmék és az em­bertelenség legszélsőségesebb régióiban csapongó „vércsék” elvadult vietnami „fókái” bombát szórnak, acéltorkaik­ból tüzet lövellnek szerte szét. Vietnam hős népe azonban keményen ellenáll. Ellenáll és eközben mind szorosabb egy­ségbe kovácsolódik. Ho Si Minh elnök múlt heti rádiószó­zata nemcsak a jövőre utalt, hanem a jelen tényeit Is tük­rözte, amikor ismét leszögez­te: „Eltökélt szándékunk, hogy véget vetünk az ellenség pusz­tításainak és minden segítsé­get megadunk drága déli hon­fitársainknak”. E felhívásra a VDK népe egyöntetűen így vá­laszolt: „Készen állunk!” A Vietnami Hazafias Front pe­dig — miközben köszönetét mondott a földkerekség legkü­lönbözőbb pontjain élő, dol­gozók eddigi segítségéért — felhívta a szervezett munká­sokat: akadályozzák meg az amerikaiak vietnami agresszi­óját segítő fegyverek és ka­tonai felszerelések gyártását, berakodását és elszállítását, így segítsék a vietnami nép harcát az amerikai imperializ­mus ellen. A szocialista országok mi­ként eddig, a jövőben is sok­oldalúan segítik az agresszo­rok elleni küzdelmet. A bu­karesti nyilatkozat aláírói pe­dig ismét messzecsengc' n megerősítették: Igen! Minden szükséges segítséget megadnak Vietnam nagyszerű népének, hogy megszűnjön az egresszió, s a genfi egyezmény betűje és szelleme diadalmaskodjék. Milassin Béla t Árvíz Dél-Kc,reában PHENJAn (TASZSZ): A heves esőzések miatt sú­lyos árvíz pusztít Dél-Koreá- ban. Jelentések szerint 18 em­ber életét vesztette, kilencen eltűntek, harmincketten pedig megsebesültek. Jelentős anyagi kár is keletkezett: elpusztult mintegy 8000 lakóiház és 100 híd. Csaknem 35 000 ember vált hajléktalanná. Az indonéz katonai vésztörvényszék halálos ítéletei Ma jelentik be az új kormány összetételét DJAKARTA (MTI* A hatszorosan kitüntetett Gátat Sukrisno repülőőmagyot életfogytiglani börtönbünte­tésre ítélte az az indonéz ka­tonai vésztörvényszék, amely előzőleg hat magas rangú tisz­tet halálra ítélt a Szeptember 30-a akcióban való közremű­ködés vádjával. Sukrisno őr­nagy a Djakarta közelében levő halimi légi támaszpont egyik tisztje volt és annak a polgári kiképzőprogramnak állt az élén, amely a baloldal miliciájának létrehozásán fá­radozott. Voltaképpen ez volt az egyetlen vádpont, amit Sulkrisnora bizonyítani tudtak. Az életfogytiglani börtön- büntetésre szóló ítéletet Suk­risno halálsápadtan hallgatta, miközben a szervezett hallga­tóság fütyült, pfujolt és dobolt a lábával, mert halálbünte­tést várt. Sukrisno ügyvédje bejelentette, hogy kegyelemért fellebbez Sukarno elnökhöz. Ugyanaz nap Suharto tábor­nok, Indonézia katonai diktá­tora. egy veterángyűlésen a baloldal ellen uszító beszédet mondott. Azt állította, hogy az elnémított kommunista párt az általános választások előtt vissza akar térni a szín­térre és addig is — mondotta — akadályozni akarja az új kabinet munkáját. Suharto megjegyzéseit az UPI-hírügynökség azokkal a hírekkel hozza összefüggésbe, amelyek szerint Közép-Jáván b szélső jobboldali mohame­dán diákcsoportok és Sukar­no támogatói között fegyveres összetűzések zajlottak le. A Reuter értesülése szerint valószínűleg ma jelentik be az új indonéz kormány össze­tételét. A kormányelnökség összeül Sukamo bogori palo­tájában és ez újabb alkalmat szolgáltat Sukamo és Suharto személyes találkozására. Meg­figyelők szerint a jelenlegi ve­zetőség megváltozik, elsősor­ban a legmagasabb posztokon. Erre azért számítnak, mert a szélsőjobboldali diákszerveze­tek heteken át tüntettek kü­lönböző „fejbólintó jánosok- nak” csúfolt politikusok ellen. Délnyugart-afrikai vezetők felhívása NEW YORK (MTI): A Délnyugat—afrikai Nem­zeti Unió képviselői az ENSZ- ben bejelentették: arra kérték Johnson amerikai elnököt és Koszigin szovjet miniszterel­nököt, sürgősen fogadja őket, hogy megvitassák a hágai nemzetközi bíróság Délnyu- gat-Afrika kérdésében ho­zott döntését. A Délnyugat—afrikai Nem­zeti Unió képviselői a két nagy világhatalom vezetőjéhez intézett táviratukban kérték az amerikai és a szovjet kor­mányt, támogassa az afrikai államokat az ENSZ-ben, hogy szigorú intézkedéseket tudja­nak hozni Dél-Afrika ellen, és, hogy az ENSZ létesítsen egy jelenlétét szimbolizáló • in­tézményt Délnyugat-Afriká­ban. 2 jiwüsM 1966, július 23., szombat Népbírósági tárgyalás a brazzaville-i Kongóban BRAZZAVILLE (TASZSZ): Brazzaville-ben ismét össze­ült a népbíróság, amelyet Mas- semba-Debat elnök rendelete alapján hoztak létre, a fontos államellenes ügyek tárgyalásá­ra. Szombaton elsőként az Uhu- ru című lap egykori főszer­kesztője, Montsieto ügyét tár­gyalták. Montsieto „Ellenállás” címmel kormányellenes röpíra. tokát terjesztett és kapcsolatot tartott fenn az Egyesült Álla­mokkal. Montsieto vallomása minde­nekelőtt megmutatja a CIA (az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatala) szennyes afrikai tevékenységét. A CIA egyebek között megvásárolt ügynököket tobozott az újság­írók körében, hogy rajtuk ke­resztül megszervezze és meg­valósítsa az országban a de­mokratikus rendszer, a szocia­lizmus ellen irányuló rágalom, hadjáratot. A vádlott beismer­te, hogy állandó kapcsolatot tartott fenn Barry Bellow-val, a brazzaville-i amerikai nagy- követség katonai attaséjával, aki ellátta kormányellenes anyagokkal. A katonai attasé ezenkívül politikai, gazdasági jellegű információk szerzésével foglalkozott. Tekintve a vádlott őszinte megbánására, a népbíróság öt­évi szigorított börtönbüntetés­re ítélte. _ i ,. ___.,_____ i, Ch ile után most sem sikerült... Szovjetunió — Magyarország; 2:1 (1:0) Sunderland. V.: Gardeozabal (spanyol). Hetvenkét órás pihenő után szombaton nagy nap virradt a labdarúgó világbajnokság cso­portküzdelmeiből sikeresen túljutott nyolc csapat számá­ra. Anglia négy városában, Londonban, Sheffieldben, Li­verpoolban és Sunderlandban Már a reggeli órákban szinte elektromosság érződött a leve­gőben. Az utcán, az üzletek­ben, a kávéházakban, a stadi­onok táján, egyszóval min­Mátrai. azonban időben érke­zett és megszerezte a labdát. Lassú körülményes volt to­vábbra is a magyar csapat já­téka, a mezőnyfölény ellenére Jasinnak nem akadt dolga, Bene, Albert és Farkas egye­lőre alig találkozott a labdá­val. A 30. percben jobb oldali szovjet szöglet után tisztázott a magyar védelem. A 33. perc­ben Sípos tört előre, 20 méter­ről jól lőtte kapura a labdát, Jasin azonban vetődve megka­parintotta. Ismét gyors góllal kezdett a szovjet csapat. Bal oldali sza­badrúgás elszállt Mészöly feje felett, s Parkujan közvetlenül a gólvonal előtt a hálóba vág­ta a labdát. (2:0). Ezután is töb­bet volt a szovjet csapat tér­felén a labda, de a magyar tá­madások ötlettelenek, erőtle­nek voltak, Sesztyemyevéknek nem okozott különösebb gon­dot, hogy hárítsanak. Az 50. percben Szabó szabadrúgásába Mészöly beletette a fejét, majd Szabó mellé lőtt. Az 51. perc­ben Nagy akadályoztatása miatt a 16-osom belülről köz­vetett szabadrúgáshoz jutott a magyar csapat, Káposzta lö­vése a sorfalba vágódott. Az 57. percben Albert megszer­zett egy elveszettnek hitt lab­dát, Mészölynek adott, aki Be­lehetőség kínálkozott. Bal ol­dali támadás után Mészöly elé került a 11-es pontnál a labda, de nem jól találta el, s lövése Sesztyernyevről vágódott ki, Beszorult a szovjet válogatott, még Mátrai is az ellenfél tér-, felén tartózkodott. A 67. perc­ben Káposzta szerelése miatt a 16-os oldalánál jutott sza­badrúgáshoz a magyar csapat, a beugró Farkas elől azonban a védők kivágták a labdát. A 72. percben Mészöly hátrahú­zott lövése a háló tetejére hub lőtt. A 77. percben Albert visz- szafejelte a labdát, 14 méter­ről Szepesi lőtte rá, a tömörü­lő védőkről azonban szögletre pattant. Egy perc múlva a VB egyik legnagyobb helyzete ma­radt ki. Káposzta és Albert adogatása után Rákosi öt mé­terre a kaputól lyukat rúgott A 80. percben Huszainov ug­rott ki a jobb oldalon, két vé­dőt kicselezett, ő is nagy gól­helyzetben volt, amikor nyolc­méteres lövése Síposba vágó­dott. A 81. percben Farkast lökték a 16-os előtt, Sípos ra­gyogóan ívelte a sorfal mellett a labdát, Jasin azonban a le­vegőben úszva szögletre ütöt­te a labdát, majd a berúgás után újabb szöglet következett. A 83. percben az előre vetődő Mészöly feje mellett szállt el A labda természetesen Jasin kézé ben... denütt a labdarúgó világbaj- nét ugratta ki, s Bene jobb ol- nokság újabb eseményeiről dalról, mintegy 8 méterről a jobb sarokba vágta a labdát. (2:1.) Kapkodni kezdtek a szov­jet védők, izgalmas lett a já­ték. A 63. percben Mészöly lö­vését Jasin csaknem Albert elé ejtette, de az utolsó pilla­natban megszerezte a labdát A 65. percben nagy egyenlítési a labda az ötös sarkánál. A 86. percben Farkast szerelték) szögletre. Óriási küzdelem folyt az utolsó percekben, a szovjetek tartották a labdát S amikor csak lehetett, húzták aa időt. Káposzta hajtott végre egy partdobást, amikor a bírói a mérkőzés végét jelezte. Hétfőn és kedden a döntőbe jutásért beszéltek. Szovjetunió: Jasin, Pono­marjov, Sesztyemyev, Voro- nyin, Danilov—Szabó, Huszai­nov—Csiszlenko, Banyisevsz- kij, Malafejev, Parkujan. Magyarország: Géléi—Ká­poszta, Mátrai, Sípos, Szepesi —Mészöly, Nagy I.—Bene, Al­bert, Farkas, Rákosi. A magyar csapat kezdte a játékot, de Szabó jó előreadá- sát Sípos hazaadással tisztáz­ta, majd Banyisevszkij beadá­sát kaparintotta meg Géléi. A magyar csapat első támadása szögletet eredményezett, mert Rákosi 18 méteres lövése Sesz­tyernyevről pattant a kapu mellé. A berúgás után Szepe­si kapáslövése zúgott el a léc felett. A 3. percben a balol­dalon kitörő Banyisevszkijt Mátrai lekeresztezte, közben beesett a „fotósárokba” és ápo­lásra szorult. Utána Parkujan lövése Géléiről kipattant, s a szemfüles Huszainov közelről belőtte a labdát. (1:0.) Kapko­dott a magyar válogatott. Az 5. percben Szepesi labdáját Rákosi lőtte rá, Jasin azonban szögletre ütötte a jobb felső sarokba tartó labdát. Támadga- tott a magyar csapat, Albert fejese került mellé. Gólhely­zet nem alakult ki, mert ki­tűnően zárt a szovjet véde­lem, s mert hátulról elég las­san jött előre a labda. A 17. percben Mészöly indított tá­madást, jól továbbított Ráko­sinak, akinek beadását Voro- nyin szögletre vágta Albert elől A szovjet csapat rend­kívül gyors Banyisevszkij le­futásaival veszélyeztetett, a 19. percben is lefutotta Szepesit, További eredmények: Anglia—Argentína 1:0 (0:Q}. Góllövő: Hurst (84. perc). ★ NSZK—Uruguay 4:0 (1$). — Góllövők: Held (11. perc), Be­ckenbauer (70. perc), Säler (77. perc) és Haller (83. perc). ★ Portugália—Koreai NDK 5:3 (2:3). Góllövők: Eusebio (26. perc, 43. perc 11-esből, 57. perc, Szombaton délelőtt Szom­bathelyen befejezték az Aszta­los Lajos nemzetközi sakk­verseny utolsó fordulójában még függőben maradt játsz­mákat. AZ Asztalos Lajos emlék- verseny végeredménye: 1—2. Bronstein (szovjet) Uhl- mann (NDK), 11,5—11,5 pont, 3. Flesch (magyar) 9,5 pont, ( 4—5. Ciocaltea (román) és Dely | (magyar) 9—9 pont, 6—9. Bár- czay (magyar), Bilek (magyar), Haág (magyar) és Kavalek (csehszlovák) 8,5—8,5 pont) 10—12. Bukics (jugoszláv), Li­lienthal (szovjet) Navarovszkí 60. perc 11-esből), August» (80. perc), illetve: Pák Szjung Szia (1. perc), Li Dong Woon (20. perc) és Jang Szun Kuk (24. perc). » ★ Az eredmények alapján hét­főn és kedden az alábbi páro­sításban küzdenek a csapatok a döntőbe jutásért: Anglia—Portugália és NSZK—Szovjetunió. (magyar) 6,$—6,5 pont, 131 Lengyel (magyar) 6 pont, 14! Csőm (magyar) 4,5 pont, 15! Pelitov (bolgár) 3,5 pont, 16. Dr. Paoli (olász) 2 pont. Bárczay László a Diésgyőit VTK versenyzője fél ponttal túlteljesítette az előírt nem­zetközi mesteri normát. Ez­úttal másodszor érte él ezt a teljesítményt (először tavaly Gyulán) s így már jogosult á nemzetközi mesteri cím vise­lésére. A verseny díjkiosztására szombaton délután került sor. (Folytatás a 10. oldalon) Bronstein és Uhlmann holtverenyben első

Next

/
Thumbnails
Contents