Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-23 / 173. szám
Kombájnmentésen a kombájn mentőkkel A cél: harmadszorra is Kötelez a szocialista üzem cím — Küzdelem az iszappal A gyöngyösi bányászokon nem múlik Kilenc óra elmúlt, amikor tegnap este bejöttek. Most reggel hét óra, de már útra készen áll az egri Gépjavító Állomás hibaelhárító terepjáró gépkocsija. Erős József gépkocsivezető és Szerencsi József szerelő a szokásos körútiakra készülődnek, ahová ezúttal elkísérte őket az újságíró is. flz éjszakás műszak készített új csavart Ä készülődés abból áll, hogy a megcsappant alkatrészkészletet kiegészítik. A jól felszerelt kocsin ugyanis minden megtalálható, amelyre kombájnjavítás köbben szükség lehet Van porlasztóbeállító, hegesztőberendezés, szivattyú- motor a kombájnhűtők karbantartó mosásához, számtalan kézi szerszám és többféle méretű lánc, hajtószíj. — Tegnap este jártunk Egerszalókon, ahol egy kombájnon a cséplősaerkezetet meghajtó ékszíjtárcsa elvágta az éket — mondja a szerelő, Szerencsi József. Mutatja az új csavart, amelyet az éjszakai műszak esztergályozott — Ha hib& alkatrészt hozunk, a műhelyben minden munkát megelőznek a mi igényeink. Indulhatunk! 1 Erős József csak keresztül - hajt a műúton, a következő percben már átláthatatlan porfüggönyt húzva magunk mögött, íöldutafcon járunk. Az Hígért övező dombok gerincein vezet sokáig az utunk, azután jobbra, balra kanyarodunk, szőlők, gabonatáblák között. Földufakon a legközelebb Feltérképezni szinte lehetetlenség ezt a sok utat, amelyet a határt járó emberek és gépek tapostak. — Oda megyünk! — mutat a távolba a vezető, ahol kirajzolódnak a veszteglő gép körvonalai. Toronyiránt haladunk. A' kocsi a meredek parton is fürgén kapaszkodik. — Keveset jártunk • jó utakon. A mi országunkat ezek az alig ismert földutak jelentik. Itt ugyanis gyorsabban jutunk el a gépekhez, erre van a legközelebb. Erős József jól tájékozódik. 16 éve, hogy először ült traktorra az egri gépállomáson, az utóbbi években pedig gépkocsival közlekedik a járás csak wbenfentesek" által ismert tájain. Szerencsi József már 17 éve gépállomási dolgozó. Sokáig körzetes volt, három éve műhelykocsis szerelő. Amikor megérkezünk, máris hozzálát a javításhoz. Mozdulatai sietőfék — a kombájnos teljesítménye, keresete függ az ő gyorsaságától —, de pontos minden fogása. A gépkocsivezető ilyenkor ott áll mellette és segédkezik. Néhány perc és az új csavar a helyére kerül, folytathatja munkáját a kombájnom Vállalták — teljesítették; Tettekkel mért emberek EGYETLEN BRIGÁDON, mindössze kilenc emberen nem múlik a bánya sorsa és a féléves terv teljesítés sem. Mégis, ha a gyöngyösoroszi bányában Fodor István csapatát említik, elismerően szólnak róluk a vezetők és az egyszerű munkások is. Erős, jó csapat, nem kiugró, magas teljesítmények jellemzik őket, hőstetteket sem hallottam róluk, inkább a ' szorgalom az ismerbetőjelük. Tavaly óta az altáró szinti 180 fokos kutatáson, nehéz munka- körülmények között dolgoznak, de rájuk mindig lehet számítani A bányában régi szokás, hogy az embereket tetteikkel munkájukkal mérik. Persze, a szavak is számítanak. Megnézik, megjegyzik, hogy ki mondta és nagyon is jól tudják, hogy kire érdemes ügyelni Amikor az év elején Fodor István brigádvezető, Szabó István (cigor) és Ludányi Kálmán az éves vállalásról kezdtek beszélni, rájuk felfigyeltek, többen hozzájuk igazodtak. De amit mondtak, azt maguk is komolyan vettek, írásba adták. MOST CSUPÁN a pár soros munkaverseny-vállátást a valósággal kell összehasonlítani, és akkor, aki sohasem látta őket, főbb vonásokban az is elképzelheti, hogy milyen emberek a Fodor-brigád tagjai. Műszakonként 33 centiméter 1 teljesítményt vállaltak. Fodorék most hivatkozhatnának arra, hogy az elmúlt hat hónapban nemcsak vágatot kellett hajtani, hanem a vágatfenntartási és egyéb munkát is el kellett végezni és sok minden közbejött. De mentegetőzésre nincs szükség, 109,5 százalék az átlagos normateljesítésük. Hiányzás és baleset nem fordult elő. Fodor István karján a kötés nem sérülést, csak egy kis szépséghibát takar. Házilag bekötözi, hogy szenny, piszok ne érje és attól dolgo- ziüc ŐK A 33 CENTIMÉTERES műszakonkénti vállalást és a 109,5 százalékos normateljesítést az tudja igazán értékelni, aki ismeri az ottani munkakörülményeket. Állandóan csepegett, csurgott a víz, mosta a kőzetet, a főte szakadt. Kétszer is olyan szakadással bajlódtak, hogy a legnagyobb gyakorlat és óvatosság mellett is kétségessé vált a továbbhaladás. De aztán sikerült, megoldották a problémákat Német Kálmán patronáló mérnök és más műszakiak is segítettek — tömören így foglalják össze az elmúlt félév gondjait.Kővári László bányaüzemvezető örömmel újságolta, hogy a Fodor-brigádnál az utóbbi időben lényegesen javult az technológiai fegyelem. Ezt igazolják a munkahelyi vizsgálati naplók. Ez fontos pontként szerepel az éves vállalásban. A követelmények betartásáért és még inkább betartatásáért Fodor és Ludányi a felelős. Szabó István cigort a gyön- gyössoiymosiak és az orosziak inkább a futballpályáról ismerik. Jó csapatkapitány ő, de csapatvezető vájárként is derekasan helytáll. Kecskés László még gondtalan legényember. Korábban, amíg a csillés brigádhoz tartozott, megesett, hogy egy-egy kiruccanásról későn ért haza, de az idén neki sem volt igazolatlan napja. Űj embert is nevel a brigád, Pataki György csillés már összeszokik a többiekkel. Ludányi Kálmán, Kecskés István, Szabó István már ebben a brigádban szereztek magasabb szakképesítést és a vájárnak. robbantómesternek kijáró elismerést. Tehát a tanulással sincs baj, a rakodógépre is nagyon ügyelnek, hat hónap óta nincs fennakadás. Helle Mihály és Kecskés István a telepen kapott szép bányászlakást, Szabó István II. busszal jár Gyöngyösről, Fux- reiter Ernő legfeljebb idegen csengésű nevével üt el a brigádtól. De egyébként elválaszthatatlanul összekovácsolta őket a munka, az „éles műszakok”, amikor éjjel 11-től reggel 5-ig kell helytállni, egymást kölcsönösen segíteni. AZ ÖSSZEFORROTTSÁG. az akarat egysége teszi erőssé a kilencfős Fodor-brigádot. Nem különleges anyagból gyúrt emberek, talán jobbak is akadnak náluk. De a többiek közül azzal tűnnek ki, hogy amit vállalnak, azt teljesítik is. F. U Az út másik oldala már az egerszalókiak határa. Itt négy kombájn dolgozik a Vörös Csillag Termelőszövetkezet gabonatábláin. Két új és két régi kombájn. Az újakon csak futószalagos ellenőrzést" tart a műhelykocsi szerelője, a régin már akad javítani való. Veres László, a 2. számú, a gépjavító állomás nyolcéves gépével 22,5 holdas napi teljesítményt ért el. öt perce le kell állítani a gépet, mert a vágószerkezetben elszakadt egy csavar, pótolni kell. — Nagyon fontos a rendszeres karbantartás — magyaráz —, mert egy meglazult, vagy hiányzó csavar, zsírozatlan forgórész pótolhatatlan kárt okozhat. Ez a gép is csak azért megy ilyen jól, mert lelkiismeretesen bánnak vele. 150 kilométer naponta Fogynak a kilométerek. A reggel meghatározott menetirány szerint Tamaszentmá- riára megyünk, azután Verpe- lét következik. Itt három kombájn szedi rendről a gabonát. Lánc kell és hajtószíj. Az olajnyomással nincs baj, a hibaelhárító gépkocsira ezúttal nincs szükség. Kerecsenden öt kombájn áll. Nem a gépek rosszak, hanem a szövetkezet munka- szervezése; nincs vontató, a tartályokat üríteni kellene. Hiba miatt áll a kombájn viszont Novaion. A borsó aratása egy percet sem szünetelhet, ezért a hibaelhárítók következő célja az 1. számú gép. Újabb kilométerek és a sebességmérőn máris lemérhető az addig megtett út hossza: 150 kilométer, — Általában ennyit megyünk és ezt az utat megtesz- szük a hét minden napján, szombaton és vasárnap is. Az aratás időszakára magunk vállaltuk, hogy a vasárnapi műszakot is segítjük. Bizony legtöbbször nyolc-kilenc óra, mikor végzünk, addig tartunk szolgálatot, míg tudnak a gépekkel aratni. Este a központban várja őket az újabb útiprogram, a nap közben beérkezett hibajelzésekre, kérésekre indulnak útra a következő hajnalon, kiegészítve a megcsappant tartalékokat — kombájnmentésre. [ Pillsy Elemér Mintha előre megrendeztük volna, a Xll-es akna üzemvezetőjének irodájában együtt ült a „vezérkar”, amikor benyitottunk. Csupán a szakszervezeti bizottság titkára hiányzott, de helyette a versenyfelelőst kértük meg a „beugrásra”. A gyöngyösiek már kétszer elnyerték a szocialista üzem címet, ezért voltunk kiváncsiak arra, hogy a kongresszusi munkaversenyben hogyan állnak, mit várnak ettől az évtől. Csak természetes, hogy ismét él akarják nyerni, immár harmadszor a megtisztelő címet. De ezért keményen meg kell dolgozniok, amint ez elmondottakból kiderült. Betört az iszap Az év elején különösebb nehézség nem akadályozta a bányászokat a termelésben. Aztán június első hetében a 73-as pajzsfronton betört az iszap. Menczel Sándor, az üzem főmérnöke mondja el, hogy a százméteres, kétszámyú fronton három hétig tartott a küzdelem az iszap ellen. Nagyon erősen próbára tette a bányászokat a betörés. Voltak idő. szakok, amikor már a reménytelenség határáig jutottak el. Az üzem vezetői is egymást váltották a kritikus helyen, jelenlétükkel, közvetlenül segítségükkel serkentették a munkát. Az összefogás, az akarat meg is hozta gyümölcsét. Július 1-től már zökkenőmentesen hetven vagon szenet ad ki, ami az üzem összes termelésnek több mint egyharmada. Ez az egyetlen adat is kifejezi, milyen jelentős a 73-as front zavartalan termelése. A pontatlan térkép Kertai József, az üzem vezetője közbevetőleg megjegyezte: — És a 75-ös front? Ez a százhúsz méteres, fás biztosítású front is „megtréfálta” a bányászokat. Azt tudták, hogy a front területének egy részén még a húszas években művelés folyt. A térkép azonban nem voit pontos, nem tűntette fel az összes, elhagyott vágatokat. így aztán a front jó része, mintegy negyven százaléka „üresben” ment: a régi vágatokat is magában foglalta. A kitermelt köbméterek ugyan mennyiségben elérték a tervezett mértéket, de csak hatvan százalékuk volt a lignit. Elképzelhető, milyen károsan hatott mindez a költségek alakulására. De a termelési terv teljesítését is megakadályozta. A félévet ezért csak 98,7 szára- lékos termelés-teljesitéssel tudták zárni, bár júniusig tartották a száz százalékot. A pontatlan bányatérkép így kapott főszerepet. Lehetne ugyan szidni a húszas évek bányavezetőit a mulasztásuk miatt, de ezzel a XII-es akna dolgozói semmire sem mennének. Persze, nem jó szívvel emlékeznek rájuk. Egységes elhatározás Az üzem dolgozói úgy tartják, kötelességük a legnagyobb teljesítményt nyújtani. A versenyszellem elevenen él benFoppó szavak jégügyben A mintegy harmincmillió forinttal felépült gyöngyösi hűtöház teljes kapacitással dolgozik. A tavalyinál kiegyensúlyozottabb zöldség- gyümölcs-ellátás kétségtelenül az új üzemnek is köszönhető. Az üzem 150 dolgozója, a berendezések is kitűnőre vizsgáztak eddig, és a MÉK vezetői a megmondhatói, hogy milyen nagy segítségünkre volt ez a szép, modern hűtőház. örömünk, a dolgozók öröme azonban nem teljes, mivel a hűtöház jegelőberendezése kezdet óta üzemképtelen. Egy bajai ktsz a kivitelező, amely, úgy látszik, már kezd belenyugodni, hogy Gyöngyösön az új hűtőházban a dolgozók kézzel pakolják a jeget a vagonokba, miközben a fejük fölött terpeszkedik mozdulatlanul a jégdaru. Hosszú hónapok teltek el az üzemelés kezdetétől. Véleményünk szerint a MÉK, a MÉSZÖV eddig maximális türelmet tanúsított. Határa azonban mindennek van. És most, miután többszöri felszólításra a bajai ktsz nem mozdul, eljött az ideje annak, hogy a törvény adta lehetőségekkel éljenek az illetékesek. Ez nemcsak a dolgozók, de a népgazdaság érdeke is. Néhány nap múlva itt a damping, a jegelőberendezésre feltétlenül szükség van. Késlekedésre, huzavonára nincs tovább idő! — sz... y —* .• *:• v *:• ■:* *t* •:* *:• *:* *:• *:• ■:* •:* •:* •:* •:* •:* •:•»:• *:* •> »:• *:• •*- * a •% <•*:» o o *:* * atm c Italboltban kerültem ismeretségbe Som Gáspárral. Kellemetlenül hangosan, ocs- mány szavakkal fűszerezve beszélt. Arcán megkövesedett rosszindulattal arról tartott kiselőadást szomszédjának, hogyan is nősült be 1912-ben egy huszonöt holdas szőlősgazda családjába, és ott hej, milyen nagy úr volt ő. Hej, amikor elkiáltotta magát, hogy bort neki meg a barátainak, miként ugrott az ő kedves anyósa, meg élete párja a pincébe. Meg, ha az udvaron látott csak egy szalmaszálat is, felbődült, és már szaladtak is a seprűért, gereblyéért, após, anyós, feleség, cselédség. Ilyen és ehhez hasonló plédákkal büszkélkedett a ke- vély kisöreg, mit sem törődve azzal, hogy szomszédai mindezt erős kételkedéssel hallgatják. A harmadik liternél egészen bepirosodott, nagyokat csapott az asztalra és akkor elbeszélését elég reálisan folytatta. Hadd mondjam most el röviden élete történetét Amikor 1914 nya~ rán Princip Szarajevóban megölte a trónörököst, Som Gazsi a celldömölki Vidám Leó nevű kocsmában nyolc fröccs, két pohár ser és hetes stampedli barack elfogyasztása után azt énekelte, hogy „Csak egy kislány van a világon”. Katonának sej-haj, nem vonult be, mert két hektó bort küldött egy zu- pás altisztnek, akinek a kezén azután véletlenül eltűntek az ö iratai. 1915 őszén az újpesti Kis Matrózból lökték ki szesztestvérei a 16. fröccs elfogyasztása után, mivel nézeteltérésük támadt, s akkor jött a sógornője: „Gyere már, Gazsi, lányod született!’’ 1919. augusztus 3-án a kispesti csárda, hej csárda kerítéséhez dőlve nézte a megszálló fehér terrorista lovasok bevonulását. Som Gáspár kétszer erőteljesen azt mondta, hogy hukk, majd felkiáltott, hogy áljen Károly király! 193Ó szeptemberében Som Gáspár jó hideg sört ivott a sóstóhegyi kocsmában, majd nekilátott a szilvapálinlcának. Éppen a tizennegyedik féldecit hajtotta le és melldöngetve magyarázta ivó szomszédjának, hogy mennyire, de mennyire szereti az ő jó családját, amikor sírva befutott a felesége és azt mondta: „Gáspár, hát gyere már haza, meghalt az édesanyám.” Két évvel később, 1932 forró nyarán, a nyíregyházi kocsmában kadarkát ivott, tisztán, összesen három litert és két decit, amikor beszaladt a leánykája és így szólt Som Gáspárhoz: „Apukám, siess már haza, anyukának kisfiút hozott a gólya.” 1945. május 9-én a Sas vendéglőben Som Gáspár sört ivott meg pálinkát, felváltva, és magyarázta, hogy „jó lesz a földosztásra vigyázni, mert a német csapatok a csodafegyverükkel már újra Budán vannak”. Röviden ennyi a kisöreg életrajza, akinek arcán most is, mint mindig, konok butaság honol, és lám, most is iszik, ezúttal fröccsözik a mi italboltunkban. Mint írtam, a harmadik liternél, a tizenötödik fröccsnél tart és szép, tartalmas életéről mesél. Szinte várom, hogy felcsapódjon az ajtó és családjának valamelyik tagja hívja őt valamilyen ügyben. De nem, nem jön senki. Most csak iszik Som Gáspár, ma is elhelyez egy téglát tartalmas élete épületén. nük. Ott látható a felolvasót ban a hatalmas tábla, amely pontosan tájékoztat mindenkit a vállalásokról és a teljesítésekről. Hatalmas betűkkel rajta a IX. kongresszus megjelölés. Az értékelés a júniusi adatokat tartalmazza: minőség, anyagtakarékosság, munkafegyelem, baleset, társadalmi munka, újítás, szakmai és politikai oktatás címszó alatt. A júliusi első dekádot Oláh Sándor frontmester brigádjai dicséretre méltó eredménnyel zárta. A brigád mintegy százharminc tagja a 73-as pajzs* fronton 101 százalékra teljesítette termelési tervét, a társai dalmi munkában eddig kétszáz órát dolgoztaik, többségüli állami oktatásban vesz részt. Kovács Ferenc versenyfelei lös elmondja, hogy az üzemi dolgozói a tervezetthez viszonyítva majdnem négy forinttal csökkentették az év első felében tonnánként a költségeket; Miután azonban az említett két front kiesése miatt az áruértékesítési tervet nem sikerült megvalósítani, a költség- szint összesen a száz százalékot adja majd, és várhatóan ugyanígy alakúi létszám-tervük is. a termelékenység végső adatát már ismerik, ez 99,3 százalék, az átlagbér pedig 100,8 százalék. A második félévben a napi termelési tervük 1700 tonna, ami száz tonnával több az eäsö félévi tervnél. A „tartalék“ Az év hátralévő időszakában egyre javuló eredményekre számítanak, hiszen a nemrég feltárt új bányamező is erre ad lehetőséget. Mintegy kétmillió tonnára becsülik ennek a telepnek a szénvagyonát. Az elképzelés az, hogy a bányamezőt két teleppel művelik le, a felsőt pajzsfrontokkal, ez már biztos, aztán majd meglátjuk, milyen lehetőségük lesz az alsó telepművelésre. Ha tervük sikerül, akkor á harmadik negyedévtől kezdve abszolút mértékben is lehetővé válik a gazdaságosság fokozása. Mindezek a körülményes: váltják ki a gyöngyösiekből azt a magabiztosságot, amivel a szocialista üzem cím harmadszori elnyerését is m égi télik, és amivel a kongresszusi munkaverseny sikerét is várják. Élen a kommunisták Milyen szerepet visz ebben a valódi küzdelemben a pártszervezet, mit vállalnak a kommunisták, ezt kérdeztük Wagner István párttitkártól. — A legfőbb példamutatás; ezt mondhatom — kapjuk a választ. — Amikor a kongresz- szusi versenyt szerveztük, annak előkészítésében fejtettünk ki politikai munkát. A brigádokban az ott dolgozó kommunisták kezdeményezték a vállalásokat és ugyanígy, ahogy már szó volt róla, az iszapbetörés idején is a kommunisták tartották a lelket a csüg- gedőkben. A pártszervezet, a gazdasági vezetés és a szákszervezet összefogott, minden figyelmünk a célra irányúi. Szó volt a lelkes hangulatú taggyűlésekről is, ahol már egyre jobban fokozódik a párttagság aktivitása. Nemcsak a részvétel aránya növekedett meg, hanem a vitában való be_ kapcsolódás, a vélemények nyílt hangoztatása, olykor ösz- szecsapása is gyakorlattá vált, ami a múltban nem volt még jellemző. Ma már él, tovább fejlődik a demokratikus centralizmus elve a pártszervezetben. Olyan pozitívum ez a múlthoz viszonyítva, ami említésre méltó. Az üzem kommunistái eljárj nak a környező községekbe isj ahol politikai, ideológiai előadásokat tartanak. Segítik az emberek gondolkozásmódjának fejlesztését, tisztánlátásának biztosítását. Ennek a munkának jelentőségét aligha kei] hangsúlyozni. Érdemes a gyöngyösi bányád szók munkájára odafigyelni. G. Molnár Ferenc Mpflmm 3 1966. július 23- szomb«t