Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-22 / 172. szám

Krim-félszigeíi mozaik Á megyéből jó néhány peda­gógus üdült a közelmúltban a Kriim-félsziget egyik legszebb részén, Jaltában. Néhány érde­kes, figyelemre méltó tapasz­talatukat érdemes megemlíte­ni. Hátha mi is tanulhatunk bé­től«. ' Az üzletben Talán nincs a világnak olyan turistája, aki külhonban nem a leggazdaságosabban igyekez­ne valutáját elkölteni. A kira­katok előtt tehát furcsa társas­játék folyik: átszámítgatósdi — így lehetne nevezni. Bent az üzletben viszont két­féle meglepetésben volt részük a magyar vevőknek, az egyik: nincs blpkk, nincs pénztár, te­hát nincs sorban állás. Az el­adó közli az árat, ha a vevő fizet, már viheti is magával, amit vett. De nincs külön csomagoló sem, tehát nincs selyempapír, nincs tasak. Legfejebb olyan­kor, ha a külföldi kedves vevő külön kér egy kis papírt. Hi­ába: ahány ország, annyi szo­kás. zátartoztaík a város képéhez, mint a pálmafák. Éjjelenként pedig a szó szoros értelmében megfürdették az egész várost: az utakat, házakat egyaránt. A szandálba bújtatott mezte. len női lábfejek soha nem vol­tak porosak. Az éttermekbe csak a mos­dón keresztül lehetett bejutni. Az ízléses fürdőszobaszerű he­lyiségben kétoldalt sorakoztak a vízcsapok, a legvégén egy meleglevegős kézszárítóval, ami gombnyomásra működött. Ezt a mosdót nem a nálunk szokásos értelemben kell fel­fogni, csakugyan mosdó volt. Őszinte barátság Akták nélkül Köztudott dolog, kétszáz fo­rint értékhatárig be lehet vál­tani tíz- és húszforintosokat a szovjet bankokban. Az csak természetes, hogy minden ma­gyar turista élt ezzel a lehető­séggel. De előre féltek attól a sok hercehurcától, ami a be­váltással együtt jár majd. Nyomtatványok kitöltése, sze­mélyazonossági igazolvány be­mutatása és így tovább. És mi történt? Elkérték a kétszáz forintot, megszámolták, aztán a filmek­ből, regényekből ismert számo. lógéppel, a golyócskák gyors ide-oda tologatásával megálla­pították a megfelelő rubelér­téket, és már a kezükbe is nyomták a rubelokat. Alig akartak hinni a sze­münknek. Mindenkinek az OTP jutott az eszébe. Világszerte ismertek a szovjet emberek vendégszeretetükről. De ahogy a magyarokat szere­tik, azt alig lehet elhinni. Bár­hol jártak, csak annyit kellett mondaniok, magyarok va­gyunk, mintha varázsigét mondtak volna ki. Még a bankba is bejutottak így a hi­vatalos idő letelte után. Nagyon sokan vannak olyan szovjet emberek, akik hosz- szabb-rövidebb időt töltöttek nálunk, és ők olyan nagyszerű propagandistái nk, És nem csak az ételeink és az italaink után emlegetnek meg bennünket. > A kivétel Az egyik jaltai étteremben magyar származású zenész játszott a többiek között Per­sze, a kérdezősködés gyorsan megkezdődött. Mint kiderült róla, nagyon régóta ott él és jól él. De a tájékozottsága az itthoni körülményekről... ! Mintha még mindig a három­millió koldus országa lennénk. Saját szemének sem volt haj­landó hinni, hiába mondották neki a magyar turisták: nézze meg őket és ítéljen abból, amit lát. Ö volt az egyetlen csodabo­gár, aki miatt még bosszan­kodni sem tudtak a magyar csoport tagjai. Emlék A legtöbb jaltai emlék a tengeri csigákból és a tengeri kavicsokból került ki. A sze- rencsésebbje gitárt is hozott, esetleg villanyborotvát. Táska­rádiót nem tudtak emlékként hazahozni. Néhányuk előtt azonban az első repülőútat nem szabad csak emlegetni. Ezt az emléket amilyenek- szeretnék gyorsan elfelejteni. Kilencemeletes öröm... A házmester első munkanapja. nä jobbat kívánni sem lehet (Gmf) Hihetetlen tisztaság Még a gyufaszálat is felsö­pörték az utcáról a szorgal­mas úttisztítók, akik úgy hoz­Az Akadémia Kiadó a har­madik negyedévben sokolda­lúim mutatja be tudományos irodalmunk eredményeit. Vi­lágviszonylatban is kiemelke­dő karrient futott be Kiss Fe­renc—Szentágothai János Aka­démiai Atlasza, amelyből ok­tóberig görög, német, szerb és szlovák kiadás készül. Az utóbbi lesz a nagy sikerű mű 29. kiadása. A nyelvtudományokat De­zső László Tanulmányok a kárpátaljai nyelvjárások tör­ténetéből című orosz nyelvű kötete és Tamás Lajos német nyelvű etimológiai szótára képviseli. Az irodalomtudomá­nyok köréből említésre méltó SZABÓ LÁSZLÓJ » 11. Blake gyanakodott. És nyil­ván még nagyobb lett volna az izgalma, ha tudja mindazt, amit Stanley hadnagy akkor már ismert, vagyis a tervet Blake megsemmisítésére Ho­noluluban. Igen, miután ki­használták, úgy döntötték, hogy elteszik láb alól... Hazatért. Vacsorát akart ké­szíteni magának, amikor az egyik zöldpaprikában kis cé­dulát talált, rajta a következő szöveggel: „Holnap este nyolc órára jöjjön az Olympia mo­ziba. Itt van a jegye, ön mel­lett leszek. S.” Stanley hadnagy a sötét mo­ziban elsuttogta Blake-nek, hogy mit terveznek a japánok, mégis mindenképpen vissza kell térnie Honoluluba, nehogy gyanút fogjanak az „informá­ció” hitelességét illetően ... Repültek a napok. Európa már nyögött a fasiszta csiz- jnák alatt. És Blake elindult Honoluluba, halálútjára. Kö­Részlet a szerzöneK a Zrínyi Kiadónál ősszel megjelenő könyvéből. 1966. július 22., péntek vetői ezúttal sem szakadtak le róla, mellette, s mögötte vol­tak a Hawaii szigeteken is. Teltek a napok, Blake pedig tétlenül ődöngött a szállodá­ban, az utcán, ám egy szót sem szóltak hozzá megbízói. Feltűnt neki az is, hogy most mindig két német lépdel a sarkában. Ösztönösen meg­érezte, hogy ők, a németek kapták a feladatot: öljék meg. Nyilván arra várnak, hogy egy elhagyott helyen elkapják; tá­madni fognak. Blake most megint mintha bátrabbnak érezte volna magát. Bízott ere­jében, s állandó készültség­ben várta a támadást. De sem a japánók, sem a németek nem tettek kísérletet arra, hogy el­csalják. Hozzá sem szóltak. A várakozás napjai hetekké nyúltak, s az idegfeszültség rá­nehezedett Blake-re. Nehéz volt az élete, de azért arra vi­gyázott, nehogy olyat tegyen, ami ellenkezik az ONI kíván­ságaival: a japánok, amíg csak lehet, ne fogjanak gyanút az adatok hitelességéről. Rövidesen azonban már ott tartott, hogy tovább nem bír­ja a feszültséget. A menekülés különböző módozatain tűnő­dött, s végül is kidolgozott egy leleményes tervet. Az egyik reggel lement a szálloda halijába, s miután meggyőződött róla, hogy a mindenütt jelenlevő németek hallják, amit mond, megkérte a portást, rendeljen neki egy taxit délutánra, mert el akar menni egy helyre a városon kívül, amely közismert szép­ségéről ... Blake tudta, hogy ez egy elhagyott vidék ... A megbeszélt időben le is ment a hallba, és látta, hogy a németek már nincsenek ott. Nyilván előre mentek a meg­jelölt helyre, amely alkal­masnak tűnt feladatuk végre­hajtására. Blake gondosan vá­lasztotta meg az időpontot: mert fél órával később egy menetrendszerű repülőgép in­dult az Egyesült Államokba. A szobában elrejtett mikrofon miatt ugyan nem mert helyet foglalni a repülőgépre, de azt remélte, hogy az utolsó perc­ben is kap majd jegyet. Amikor táskájával lejött a hallba, odalépett a portáshoz, és elmondta neki, hogy éppen most kapott egy levelet ha­zulról, amelyben közlik vele, hogy édesanyja nagyon beteg. — Ezért szeretnék gyorsan elutazni a legközelebbi repü­lőgéppel. Megkaphatnám a számlát? — Természetesen... — vá­laszolta a portás. — Őszintén egyetértek önnel, s nagyon saj­nálom, hogy itt kell hagynia bennünket... — Nagyon aggódom... sze­gény édesanyám a minde­nem ... Nem is tudom, mit csinálnék, ha valami baja tör­ténne ... Mit gondol, kapok je­gyet a gépre? — Hát ezt nem tudom, uram. — Mikor indul a következő gép, ha most nem kapok je­gyet? A portás megmondta. Blake-nek mindezzel csupán az volt a célja, hogy a jó em­ber el ne felejtse, miért is utazott el amerikai vendége olyan váratlanul... Ügy szá­mított, hogy a japánok feltét­lenül érdeklődni fognak utá­na a szállodában, s ha a hir­telen elutazás okát nem lát­ják megalapozottnak, esetleg kétségbe vonják a kapott in­formációs anyag hitelességét is. Amikor Blake kiérkezett a repülőtérre, ugyanazt végigját­szotta a jegyárusító kisasz- szonnyal, amit korábban a portással: — Váratlanul vissza kell utaznom San Franciscóba ... Súlyos beteg lett az édesanyáin. Most kaptam az értesítést... — mondta hangsúlyozottan, miközben a kisasszony kiállí­totta a jegyet. — Remélem, nen\ lesz sem­mi baj, s felesleges az aggodal­ma, uram — udvariaskodott a légitársaság jegyárusítója, s ez már elég volt Blake-nek ahhoz, hogy bizonyos legyen felőle: ha a japánok esetleg itt is érdek­lődnek utána, ugyanazt a ma­gyarázatot kapják majd a hir­telen elutazás okáról, mint a szállodában. Az izgalmaktól terhes na­pok után Blake most már biz­tonságban érezte magát a Csendes-óceán felett úszó re­pülőgépen ... Ügy tervezte, mihelyt megérkezik, azonnal felkeresi az ONI embereit, s védelmet kér tőlük. Mert hogy a japánok, illetve a németek nem tesznek le bosszújukról — ha megtudják, hogy becsap­ták őket —, abban biztos volt. Blake megérkezett San Fran­ciscóba, s néhány óra múlva már az ONI vendégszeretetét élvezte: elhárító tisztele kísére­tében az egyik déli államba utazott, s el is „tűnt” jó két évre... Stanley hadnagy eközben elégedetten dörzsölte a kezét. Nyomon volt... Már koráb­ban is sejtette, hogy Yamamo­to neve valaki mást takar, s valami köze lehet a japán dip­lomáciai testülethez. .. Egyik emberének sikerült üldözőbe vennie, amint sokadmagával, szinte teljesen egyforma ruhá­ban kilépett a Vörös Malom­hoz címzett bordélyház ajta­ján, majd nagy cikcakkban, egyik utcából a másikba át­vágva egy várakozó kocsiba ugrott. Az ONI embere taxit fogott, s követte Yamamoto ko­csiját. Jó órás „keringő” után a japán megállt a konzulátus előtt. Az amerikai ügynök el­rejtőzött a közelben, s figyelte az épületet, hogy később is Yamamoto nyomában legyen. De aznap már nem látta ki­jönni a kis japánt. Késő este volt, amikor tapasztalatait je­lentette Stanley hadnagynak. S ekkor működésbe lépett ismét az ONI gépezete. Előke­rültek a japán konzulátus tag­jainak fényképei, s az egyiken felismerték Yamamotót, aki a konzulátus adminisztrációs személyzetéhez tartozott, s Ko­rfuba néven szerepelt az ame­rikai nyilvántartásokban. Stanleynek és feletteseinek nem volt nehéz most már ar­ra következtetniük, hogy a konzulátus embereihez, ponto­sabban Kochibához futnak ösz- sze azoknak az ügynököknek a jelentései, akik az USA ten­geri flottája után kémkednek. Vajon mit tudhatnak? Ki kell kémlelni... (Folytatása következik) dig. S a lakok, az új boldog emberek Szi Józsefet „ház­mester bácsidnak szólítják. A bejárat előtt több teher­gépkocsi áll. Hozza az új la­kók bútorait. Az egyik platón” Sólyom Ernő első emeleti bér­lő szekrényei emelgetik ép­pen. Ő Pétervásáráról jött Egerbe lakni, a megyeszék­helyre szólította munkája. A kétszoba-összkomfortba né­gyen költöznek be, ő, a fele­sége, aki éppen a ruhanemű­ket helyezi a karjára, és a két kisgyerek. — NAGYSZERŰ LESZ a la­kás — közli Sólyom Ernő, mi­után a szekrény szerencsésen földet ért. — Minden igényt kielégít. Ez biztos. A konyhában pél­dául ott van a gáztűzhely, ahol sütni is lehet, mosogató is van, meg konyhaszekrény, a kamrában polcok, a szobá­ban beépített szekrény, gumi­padló, központi tv-antenna az egész háznak, ragyogó fürdő­szoba ... Ja igen. Itt van egy kis baj, — a gázboyler a kony­hákban kapott helyet, — a fürdőszobát nem lehet melegí­teni, mert hősugárzó nincs... Remélhetőleg minél hamarabb találnak erre megoldást, annál is inkább, mert a legtöbb csa­ládnál kicsi gyerek is van... A szobákban gázkályha. Min­den emeleten poroló-erkély, szemétledobó akna, víz, vil­lany, lift... A harmincnyolc új lakó kö­zül eddig húszán vitték el a kulcsot. S mennyi örömet tud okozni ez a kis fémdarab! A kilencedik emelet egyik lakó­ja Kovács Kálmán. Már rég­óta „ráfér” egy ilyen szép lakás. Hat esztendőn' keresz­tül élt családjával egy pici al­bérleti szobában. Akkor meg hárman voltak, s nemrég ér­kezett a negyedik családtag. örömében osztozik öccse, két sógora, és a család 68 esz­tendős barátja is, akik lelke­sen segédkeznek a hurcolko- dásban. S ha elfáradtak egy kissé, megbillentik a nagy de- mizsont... A tetőn vannak a ruhaszárí­tó helyiségek és a mosókony­ha, ahol egy nagy gázüstben melegíthetik a háziasszonyoki a mosóvizet. Viszont a szán­tóhelyiségekben nincs „frego- li”, így egyelőre csak talál­gatni lehet a ruhaszántás módját Remélhetőleg itt már nem fogják alkalmazni az er­kélyek elcsúfítását eredmé­nyező fehérnemű-szántgatást.' Minden a házkezelőségen mú­lik. EGY-KÉT HIBÁTÓL elte­kintve maradéktalan öröm ez, kilencemeletes öröm ezekben a szép, új, minden kényelmet biztosító lakásokban. fkátail Magyar zenepedagógiai kiállítás külföldön Kéréssel fordult az UNES­CO — magyar bizottsága út­ján — a Kulturális Kapcsola­tok Intézetéhez, hogy a világ­szerte jó hírnévnek örvendő magyar zenepedagógiáról ké­szítsenek olyan didaktikus ki­állítást, amely külföldi „ván­doroltatással” hozzájárul a nálunk eredményesen alkal­mazott módszerek megismer­tetéséhez, elterjesztéséhez. Ze­neoktatók, fotóművészek, gra­fikusok állították össze az anyagot, s a KKI székházá­ban csütörtökön bemutatták a szakmai közönségnek és a saj­tónak. Két „példányban” készült a kiállítás. A kiállítás egyikét — „öez- szehajtogatva” — négy alumí­niumládában — máris útnak indították a Michigan állam­beli Interloehen városába, ahol augusztus derekán kezdő­dik a zeneoktatók nemzetközi szervezetének (ISMÉ) idei kongresszusa. Ilyenképpen nemzetközi fó­rumon öregbíti zenekultúránk tekintélyét, az érdekes peda­gógiai kollekció. Interloehen után valószínűleg más ameri­kai városokban ugyancsak el­viszik kiállításunkat. A kollekció ikerpárját Stock­holmba küldik, ahol a jövő héttől kerül a közönség elé, majd később svédországi kör­úton mutatják be. (MTI» Könyvkiadók műhelyéből • • • fiz akadémiai Kiadd harmadik negyedévi terveiből az Irodalom és valóság című Köpeczi Béla és Juhász Péter szerkesztésében megjelenő an­gol, francia és német nyelvű tanulmánykötet, továbbá Sze­mere Samu Thomas Mannról szóló német nyelvű könyve. Az esztergomi Keresztény Mú­zeum képtára című művészi kivitelű, gazdagon illusztrált kötet iránti nagy külföldi ér­deklődést német és olasz nyel­vű kiadással igyekszik kielé­gíteni a kiadó. A történelemtudomány há­rom jelentős munka képviseli. Sík Endre, Fekete Afrika törté­nete c. könyvének angol nyel­vű második kötetén kívül német nyelven jelenik meg A nemzeti kérdés az Osztrák—Magyar Monarchiában című összefog­lalás Hanák Péter szerkeszté­sében, valamint a Komjáthy Miklós által összeállított kö­tet, amely az Oszták—Magyar Monarchia közös miniszterta­nácsi jegyzőkönyveit tartal­mazza az első világháborúból. Láng László ultraibolya színképatlaszának több kötete jelenik meg angol nyelven. Komáromy László Az agyvelő boncolása című könyvéből, amelyet egy sor amerikai egye­temen tankönyvként használ­nak, immár a hetedik kiadás lát napvilágot. is költöztek az űj lakók. Ki- lencemeletes öröm... Természetes, hiszen ki ne örülne az új lakásnak, ahol „keleti” kényelem fogadja az új tulajdonosokat: a gáztüze­léstől a beépített szekrényekig és a szép kilátásig A lift még nem működik, nem érkezett meg a használati engedély, így az egyik lakó már éppen ötödször tette meg az utat a legfelső emeletre és vissza. — Nem baj, ez csak egy napig megy így — mpndta, és veríté- kes arcára mosoly húzódott. A mosoly és a bosszankodás ezen a napon nagyon jól meg­fér egymással, mert mindket­tő izgalomba ágyazódott. A házmester házaspár, Szi József és felesége, Eger legfi­atalabb házmesterei, a férj 21 éves. A1 vízmű vállalatnál dol­gozik, felesége látja majd el a „ház körüli” teendőket. — Egy nap egyszer lesöpörni a lépcsőházat, s egy héten egyszer felnjpsni, vezetni a la­kónyilvántartó könyvet... — sorolják a feladatokat, és na­gyon örülnek ők is az új la­kásnak, mert nem a legjobb körülmények között éltek ed­EGYSZER MINDEN DO­LOGNAK a végére pontot kell tenni. Elkészült Egerben a Hadnagy utcai első kilen c­emeletes lakóépület, s annyira elkészült, hogy tegnap már be

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents