Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-19 / 169. szám
Vasárnap az egri várban RAGYOGÓ NYÁR, felhőtlen ég és legalább 25 fok meleg. A várhoz vezető utakon megnövekedett forgalom. A feljárónál, mint régen a búcsúsok, tömött sorok, kipirult arcú emberek, mint valami sűrű folyam hömpölyög a vár felé. .Reggel nyolc óra. Mindenki pontosan, kötelességtudóan helyén van a várban. A terem- őrok, az idegenvezetők és nem utolsósorban a pénztáros: Kovács János bácsi. — Melegünk lesz ma! 1 A megjegyzés tapasztalatból (történik és mindjárt igazolva is lett János bácsi, aki az első kroham”-szerű jegyigénylésnél — sorba álltak a jegyért — (több mint félezer belépőjegygyei szolgál a látogatóknak. De nincs megállás. Egyre Ifonnek a vendégek, felnőttek és gyerekek, sőt iskolák is csoportosan, a szeghalmi általános iskola VII—VIII. osztályai, a székesfehérvári építő vállalat dolgozói, majd egy nagyobb katonacsoport, aztán ózdi, salgótarjáni üzemek dolgozói, tsz-csoportok és idegenek, németek, franciák és sokan a szomszédos népi demokratikus államokból, túlnyomó (többségben Csehszlovákiából. János bácsi verejtékezve, (megállás nélkül és szakadatlanul adja a belépőjegyeket. Közben az idő is elhaladt, de mines érkezés pihenésre, egy pohár hűsítő elfogyasztására sem. Még csak a ventillátorját sem kapcsolhatja be a szinte égető bádogfalú pavilonban, mert zörög a bádoglapon és nem hallani a jegyváltók hangját. Félóránként számláljuk a kiadott jegyek mennyiségét. Fél tizenegykor már ezer- hatszáznál tartunk. Közben megnézzük az elmúlt vasárnapi, a július XO-i forgalmat, amely összesen 2529 váltott jegyet igazol. Sőt, ha már így benne vagyunk, akkor megnézzük a 16-i, szombati nap forgalmát is, amely 969-re jön ki összesen. Ma nagyobb a látogatás, «Kint az elmúlt vasárnapon. A VÄRKAPU ALATT Hegy- megi Mihály foglalkozik a vármúzeum tájékoztató nyomtatványainak árusításával: 14 gyönyörű reprodukció a képtárból, világhírű festők műveiről. Egerről három nyelvű tanácsi kiadvány, külön ismertető a gótikus palotáról és ugyancsak három nyelven jelent meg az Idegenforgalmi Hivatal kiadásában egy nagyon jó összeállítás: Heves megyei képeskönyv címmel. Kinek mi nyeri meg leginkább tetszését a sok-sok látnivaló és ekkora tömegű látogató sokasága közül? Legtanácsosabb ilyenkor elkeveredni a sokadalomban és az in- nen-onnan elkapott hangokat feljegyezni. Ugyan van-e az országban még egy, az egrihez hasonló múzeum, ahol ilyen nagy az érdeklődés? A jegyek ellenőre nem győzi a jegyek lyukasztását a folyton folyvást áramló emberek között. A néprajzi kiállítási termeket járjuk Rozsnyai Márton muzeológussal. Külföldiekhez szegődünk. Németekhez, akiknek a „Szalóki szoba” nyerte meg tetszésüket. Állítják, hogy a német parasztházaknál is fellelhetők még ma is a „Szalóki szoba” hasonmásai. És nincs is tévedés, mivel a jó szalókiak valamikor német települők voltak. Tetszenek a Miska-korsók, cserépedények, egyéb kerámiák, de különösen a „Nagy Miska- korsó”. Alig bírna tartalmával egykét mai „kapáslegény”, különösen, ha jó egri borral volna töltve. A SZÉKESFEHÉRVÁRIAKNAK a tabi Kossuth-díjas népművész, Nagy Ferenc által faragott kürt tetszik. Illetve ez a kiállítás szenzációja. Ezt a történelmi eseményeket ábrázoló, művészi faragással díszített tárgyat minden látogató megcsodálja, — 16 ezer forintért vásárolta a múzeum a tulajdonostól. Az emeleti képtárban Dosso Dossi Faun és Nimfája, és Hendrick Terbrugghen Pipás fiúja kelti a legnagyobb érdeklődést. A sok idegen nyelvű csoport jelenléte szinte bábeli hangzavart idéz. Hömpölygőnk a további termek felé, ahol földink, Kovács Mihály, majd Munkácsi, Rákosi Nándor, Spányi Béla, Mednyánsz- ky és Barabás képeiben gyönyörködhetünk. Mintegy húsz —huszonöt százaléka a látogatóknak jegyez a látogatókönyvbe, de még így is négyszáznál tart a bejegyzések száma. A Palotamúzeumban ismét találkozunk a szeghalmi iskolások csoportjával. Itt már nem sietnek a fiúk, de még a lányok sem. Ez itt már történelem! Meg is érinti minden diák a páncélt, a fegyvert és a kardokat. Ügy jó az, ha megsimogatják... (?) Körbeállják az egri vár makettjét és vitáznak, magyaráznak, hallgatják vezetőjüket. — Olvasták-e az Egri csillagokat? — Olvastuk — felelnek egyszerre kórusban és már sietnek a bástyák és a kazamaták megtekintésére. Itt már hatszáznál tart a beírások száma, pedig innen is hamar távoznak. Több romantikát ígér a föld alatti vár, a kazamaták hűvös folyosói. IDE MINDENKI ELJÖN egyszer, de sokan többször is, akik Gárdonyi Géza Egri csillagok című művét olvasták. És így is igaz. Itt nincs látogatási könyv, napló, de köny- nyű a számítás. Nyolc vezető mindegyik hétszer—nyolcszor vezet naponta 25—40 főnyi csoportot. Ez kétezer—kétezerötszáz ember. És itt, ahol a legnagyobb a forgalom, ahol a legtöbben megfordulnak, itt a legtöbb a panasz is. Sokan kérdezik, akik már jártak itt, hogy miért nem fejlesztik miért nem tárják fel a még ismeretien kazamata-részeket? Hiszen ez vonzza az idegeneket leginkább. Dr. Szinyei Miklós, a budapesti I. számú női klinika szakorvosával folyik a beszélgetés. Lányai és felesége — fogszakorvos — érdeklődnek a vár és a város története iránt. Tetszik a város. Leginkább Salzburghoz tudná hasonlítani, vagy hazai viszonylatban Sopronhoz. Még nem jártak Egerben. Itt praktizál a leányuk és máskor is szívesen látogatnak ide. De akkorra lehessen egy kiflit, vagy zsemlét kapni a várban, esetleg egy filmtekercset. KÖZBEN NAGYON ELTELT az idő, már egy óra is elmúlt. A pénztárnál ezerhétszáz felnőtt- és hatszázötven gyermekjegyet számolnak. Mi van még hátra érdekesség? A Gárdonyi-ház. Ez sem maradhat ki a turisták programjából. Bár ide aránylag kevesen, délig száznál többen látogattak el. Itt egészen pontos a naplóvezetés: július hó I7-ig 3080 érdeklődő járt az író otthonában. Szép, kifogástalanul rendezett most Gárdonyi Géza otthona: ahogyan az író életében volt. Egy korábban itt járt szovjet vendégcsoport a következő bejegyzést tette: „Amikor az ember régebben belépett a múzeum jobb oldali szobájában, az volt az illúziója, hogy Gárdonyit magát látja az íróasztala mögött. (Itt volt egy életnagyságú mellkép). Ez ma nagyon hiányzik. Hogy a kép nem „korabeli”, ez a körülmény még az elhamarkodott intézkedést (a kén eltávolítását) egyáltalán nem indokolja. Este van, itt a zárás ideje. Újból számolunk. JŰLIUS 17-ÉN, VASÄRNAP pontosan 3304 fizető látogatója volt az egri Dobó István Vármúzeumnak. Hétszázötvennel több, mint az elmúlt vasárnapon. Okos Miklós .. .azért nem csak világbajnokság volt a televízióban, bár kétségtelen, hogy ennél népszerűbb műsort még nem közvetített egyenesből a Magyar Televízió. Szombaton is láthattuk, mi történik az Everton- pályán, — délután, hogy este térben is, időben is más helyen láthassuk, mi történik Edmond Dantes-szel az If vár foglyával. Az angol filmsorozat második része a sikeres menekülésig fogja át a hosszú-hosszú éveket, jó szándékkal, inkább a belső jellemek fejlődését próbálva ábrázolni, mintsem a kalandos látványosságot. Elhamarkodott lenne alapvető kritikai megjegyzéseket tenni a regényhez alkalmazkodni kívánó sorozat egészéről, de annyit már most meg lehet érezni, hogy a túlságos alkalmazkodni kívánás, mintha vontatottá tenné a sorozatot. Szombat este Látszat és valóság gyűjtőcímmel négy Maugham-novellát láttunk ötletesen, szellemesen dramatizálva a képernyőn. Maugham kritikai állásfoglalása kora Angliájáról alig megy túl a jó szándékú, csipkelődő gúnyon. Hősei, az írónő éppen úgy. mint á költőnő, sajátos lázadók, akiknek legfeljebb a társadalmi konvenciók megsértéséig terjed a lázadása: kis kitörni vágyás a tömény unalomból. Kétségtelen, e szalon- lázandók gentleman-leight lázadása gazdag lehetőséget nyújt az angol középosztály, a vezető polgárság karikírozásá- ra, s ezt virtuóz fintorral meg is teszi Maugham, akinek briliáns stílusa, fordulatos cselekményszövése, könnyeden szatirikus humora méltán szerzett és szerez százmilliós hódoló tábort. Esztergályos Károly rendezésében igyekezett megfelelő atmoszférát teremteni, s ahol mód volt rá* megfelelő hangsúlyozással mélyíteni Maugham sekélyes társadalombírálatát. Olyan kitűnő színészek segítettek ebben, mint a briliáns alakítást nyújtó Mezey Mária, ez Ezredes feleségében Bulla Elma, A kincsben a fanyar merev Ruttkai Éva és a kétségbeejtően önző és ostoba figurát alkotó, ízig-vérig gentleman Kálmán György. A rendezés — az író jóvoltából is! — a legtovább a Látszat és valóságban mehetett el, itt valóban az angol polgári társadalom szemforgató, álszent erkölcseibe kapunk bepillantást. Bárdi György olyan kétségbeejtően unalmas, korrekt és ostoba volt, hogy az egyébként nem gazdagon megrajzolt figura önálló életre kelt alakításában. A jelenet utolsó képe azt igazolja, hogy egy könnyű és már nem is újjonnan feltalált geg, megfelelő szituációban, mondandót hordva magában, hogyan válhat éles és leleplező erejű szatírává. Vasárnap este „Ma értük szól a harang” címmel megrázó erejű dokumentum-emlék- műsort sugárzott a televízió a spanyol polgárháború kitörésének 30. évfordulójára. E megemlékezés több volt egyszerű kegyeletnél. Mementó és figyelmeztetés is a világ népeinek egy olyan történelmi időszakban, amikor sok jel mutat arra, hogy a nemzetközi reakció a világ egy másik pontján próbálkozik a szabadság el- tiprásával és a korszerű hadi- technika „kipróbálásával”. világbajnokság „mellett’' Az élet nyolc óra húszkor kezdődött, illetőleg a cím szerint pontosan este 8-kor. Ez a magyarul beszélő nyugatnémet film kétségbeejtő precizséggel mixelte össze a giccs legbe- váltabb receptjeit. Részeges és önző apa, akinek a szíve azért jó és aki természetesen színész, — mert a színészvilág mindig jó csemege a naiv átlagnéző számára. Az önfeláldozó és lassan öregedő lány, aki megértő részeg apjával szemben, ahelyett, hogy ostoba megértése helyett küzdene az apjáért és saját boldogságáért. A film elején egyszerűen csak ostoba, a végén a szerzők jóvoltából aljas is, hiszen egyetlen könnycsepp nélkül egyszerűen otthagyja meghalt apját. A zeneszerző, aki — az isten se tudja miért!? — cinikus és szerelmes és természetesen bölcs is, mert övé a nagy mondás a film végén: aki nem mer szembenézni az igazsággal, elpusztul... Van a filmben természetesen milliomos mecénásnő, lecsúszott ökölvívó, prostituált és egy két pikáns, sőt kimondottan sexuális aberrációkat szolgáló megjegyzés, — hogy 18 éven felüli lehessen a film. Így többen nézik! Ne«, a film valóban tizennyolc éven felüleknek való, de akkor sem engedném meg a kisebbeknek megnézni, ha a néhány inkriminált kockát kivágnák belőle: nehogy elrontsa felnövekvő nemzedékünk ízlését. Volt szerencsém néhány komercializált nyugatnémet filmet látnom, becsületemre, ez volt a legnaivabb és legsilányabb, s ezen még O. E. Hasse játéka sem tudott segíteni. Gyurkó Géza Szeged híres város A fér fényei „A Dóm tér akusztikája és helyzete olyan pompás, hogy Szeged egész jövőjét innen fogja nyerni. Minden évben meg kell rendezni a szabadtéri játékokat és minden évben tökéletesebbet és nagyszerűbbet kell nyújtani...” Pietro Mascagni, a világhírű zeneszerző és karmester mondta ezeket a szavakat 1935-ben Szegeden. A nagy olasz komponista .abban az évben a Dóm előtt vezényelte fő művét, a Parasztbecs aletet. Ekkor Szeged már „híres város” volt. Egész Európa felfigyelt a szabadtéri játékok növekvő hírére. Az első előadást 1931-ben tartották a téren. A vallásos és irredenta tartalmú Magyar Passió került akkor színre. A játékok megvalósításának gondolatát azonban nem az ellenforradalmi rendszer kezdeményezte. Olyan baloldali erők álltak a játékok bölcsőjénél, mint a szegedi munkásszínjátszás, a Szegedi Fiatalok MűSZABÓ LÁSZLÓ 8. Egy étterembe vezette az amerikait. Itt nagy titokban átadott neki egy borítékot, amelyben egy utazási jegy vöt, mégpedig a President Garfield nevű hajóra, honolului Végcéllal; másnapi indulással. Blake megrémült. Most már nem csupán azért, mert az ONI terveit esetleg keresztülhúzták, hanem az életét is féltmi kezdte. Elvégre ha ezek így meg tudják szervezni dolgaikat, akkor nem ütközik különösebb nehézségbe az sem, hogy adott esetben el tégy ék őt, Blake-t láb alól... S ha megtudják, hogy becsapja őket, biztosan ez a sors vár rá ... A robotember nem is sejthette, amit az ONI tudott, hogy Kono, két nappal Blake indulása előtt ismét találkozott Yamamotóval, regénybe illő körülmények között: egy fér- fikalap-boltban, tükör előtt Részlet a szerzőnek a Zrínyi Kiadónál ősszel megjelenő í. könyvéből. állva, míg a kalapokat próbálták, suttogva beszélgettek egymással. A suttogó beszélgetésből néhány mondatot sikerült rádión keresztül Stanleyéknek lehallgatniok, s bár túl sokat ugyan nem tudtak meg, any- nyit mégis, hogy a japánok a President Grefieldre szereztek jegyet, s Blake-nak ezzel a hajóval kell utaznia, nem pedig a Matsoniávai, amely csak félrevezetésül szolgált egy esetleges elhárító akcióhoz. Az amerikai tengerészeti elhárítok Yamamoto nyomába vetették magukat, s a szokásosnál is ferdébb szemű japán ismét a Los Angeles-i Vörös Malom lányaihoz hajtott. Blake nagyon aggódott. Stanley megígérte neki, hogy mindig időben értesítik, mit kell tennie... S íme, más hajóval megy, s közeledik az indulás Ideje is, tudnia kellene, mit tegyen, ha Honoluluba érkezik. Különben is, mirői fogja felismerni az állítólagos Campbellt? Azt is tapasztalta, hogy a japánok rendkívül szoros megfigyelés alatt tartják, ami a személyes érintkezést lassan már teljesen lehetetlenné teszi az ONI embereivel ... Eltelt az idő — semmi értesítés. Blake-nek el kellett indulnia a President Garfileldre. És két óra múltán a hajó a nyílt tenger vizét súrolta. Blaké persze gyorsan észrevette, hogy akár ül, akár sétál; vagy két japán vagy két német mindig a közelében tartózkodik. Nem tudott mozdulni, hogy követői árnyékként ne ragadnának rá. Még ha a kabinjába ment be, aíkkor is biztos lehetett abban, hogy figyelői ott sétálnak az ajtó előtt, a folyosón. Elhatározta hát, hogy nem gondol a feladatára. Törődjenek vele Stanley-ék. A hajó tele volt utasokkal. Blake jó néhányukkal megismerkedett. így azzal a vaskereskedővel is, aki Közép-Nyugatról utazott a Hawaii szigeteikre. Mint mondta, egészségügyi túrára. Mister Horner, a vaskereskedő a legjobb úton haladt afelé, hogy krónikus alkoholista legyen. Blake ugyanis valahányszor belépett a bárba, Homert mindig ott találta. Ráadásul nem is volt kellemes alkoholista, idejét azzal töltötte, ha éppen nem volt pohár a szájánál, hogy mindenkibe belekötött. Szinte provokálta az embereket, hogy üljenek le vele beszélgetni. Aki megtagadta, azzal még durvábban kötekedett... így tett többször Blake-kel is, aki igyekezett jó előre kikerülni a kötekedő vaskereskedőt... Már csak egyetlen nap volt hátra, hogy a hajó Honoluluba érkezzék, s Blake persze nagyon nyugtalan volt. Bement a bárba, hogy magába döntsön némi „idegcsillapítót”. Vajon hogyan lépjen érintkezésbe „Campbellel”? Ezen járt az esze már kora reggel óta. A bárban találta Homert, aki, ha lehet, még kötekedőbb hangulatban dülöngélt, mint egyébként. Most ismét Blake-t szemelte ki áldozatul. — Hagyjon békén! — válaszolta Blake, s a bárba belépő egyik németre pillantott. — Maga meg akar engem sérteni?! Nem hajlandó velem szóba állni?! — kiáltotta alkoholmámorában Horner, a vörös képű vaskereskedő, s már a szemein látszottak a benne dúló indulatok: egyetlen mozdulattal nekiugrik Blake-nak, s megüti. Az egykori izomember azonban állt a helyén, s most már benne is felébredt a virtus szelleme. A vaskereskedő azonban mindenképpen neki akart menni a nála legalább egy fejjel magasabb ' Blake- nek, ám mielőtt még elérte volna, megcsúszott és végigvágódott a padión. Szörnyűt kop- pant a feje. A sarokban ülő Hornerné ijedten ugrott fel, sikoltozni kezdett. Könyörgött Blake-nek, hogy segítsen neki bevinni férjét a kabinjába. A fal meilett álló német unottan bámult rájuk. Blake pedig mint a pelyhet, úgy kapta föl Mister Hornért ’ és bevitte a kabinba. Az asszony elszaladt a hajóorvosért. S ebben a pillanatban Horner csodálatosképpen visszanyerte öntudatát. — Ha Honoluluba érkezik — suttogta gyorsan —, hívja fel a Pennsylvániát a szállodájából és kérje Campbellt a telefonhoz. Beszéljen meg vele egy találkozót a szállodában. Fel fogja ismerni egy szakadásból a zubbonya bal mellén. Óvakodjék a diktafonoktól! Alig fejezte be szavait az állítólagos vaskereskedő, máris a kabinba lépett Hornerné és az orvos. Horner, persze, ismét „elvesztette az eszméletét”, de Blake mintha egy gyorsan tovatűnő mosolyt olvasott volna le az arcáról... A hajó rövidesen befutott Honoluluba és a „robotember” a szállodába sietett. Megfigyelte, hogy a két japán és a két német a mellette levő jobb és bal oldali szobában kapott helyet. Ezt sem tekintette merő véletlennek. Tehát a portás is a kezükre játszik ... Nem volt sok ideje gondolkodni, mert az utasításnak megfelelően fel kellett hívnia a Pennsylvániát. (Folytatása következikJ vészeti Kollégiuma és a haladó mozgalmakkal kapcsolatban álló más fiatal művészek, köztük akadt olyan is, aki külföldön tanulmányozta a szabadtéri színjátszás különféle iskoláit. A haladó erők hozták Jetre a szegedi szabadtéri legjelentősebb előadásait, azokat a produkciókat, melyeknek Senye térben és időben a legmesszebbre világított: egész Európához és egész a mához. Az ember tragédiája, a Háry János, a Parasztbecsület, a Turandot, az Aida és a János vitéz: ezek voltak azok az előadások, amelyek a Dóm előtti játékök sikerét, jelentőségét, nemzetközi hírnevét már a harmincas években megalapozták és meghatározták. Nyolc éven át, 1931-től 39-sg tartottak a téren előadásokat. A megindulás után 1932-ben szünetet tartottak, mert a Magyar Passió előadása érdektelenséget váltott ki. Húsz évvel az utolsó előadás után, 1959-ben kezdődtek meg ismét a szegedi szabadtéri játékok. Azóta teljes mértékben megvalósultak, sőt újakkal gyarapodtak azok a célok, amelyeket a születésénél bábáskodó baloldali erők annak idején kitűztek. A szegedi szabadtéri — felújítása óta — a szó legnemesebb értelmében vett népszínházzá vált. Nemcsak azért, mert az eltelt években 600 ezer nézőnek nyújtott művészi élményt, hanem azért is, mert látogatói között a munkások és parasztok számaránya lényegesen magasabb, mint a kőszínházakba járóknál. Hazánk legjelentősebb nyári kulturális eseménysorozata az idén is folytatja legnemesebb hagyományait. A Háryn és a Tragédián kívül ezen a nyáron láthatja a közönség, Gounod népszerű operáját, a Faustot, amely most kerül először a Dóm előtti térre, továbbá magyarországi ősbemutatóként a nemzetközi tekintélyű, Lenín-díjas grúz balett előadásában A. Macsavariani Otelló és D. Torad zo Gór (te című balettjét.
