Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

A Vili. dalosünnep Gyöngyösön 1 ség elé a Hatvani Járási Pe­dagógus Kórus Varga Illés, il­letve Oltai Andor vezetésével. Műsorukat jó érzékkel állítot­ták össze. A kis létszám elle­nére is szépen szólt Lassus és Palestrina műve. A komlói férfikart Éles Imre vezényelte. Minden tisztele­tet megérdemel a hallatlan lelkesedés, ami hajtja ezt a nagy létszámú kórust. A dal iránti szeretet melegítette át éneklésüket. Meglepetésként fogadtuk tőlük Kodály A csikó című művét. A káli férfikórus nagyon jól indított a Székely Endre feldolgozásában elhangzó Ej, ej buhnyev kórusművel. Érez­ték a dal hangulatát, belső feszültségét. Másik hatásos mű­vük Garay Barikád című dala volt amelyet Galambos László vezényelt. Az erőteljes férfi­hangok jól érvényesültek, de az egyes szólamok funkcióját még pontosabban meg kell ha. tározniok. Örömmel figyeltünk oda a füzesabonyi frnfcz Erkel Ferenc férfikarának éneklésére. Kocz- ka István karnagy rövid idő alatt a legjobbak közé hozta fel a kórust. Szépen hangzott Palestrina Egy márványszobor­hoz című dala, de a csúcspon­tot, hatásosságánál fogva is Bárdos Igyunk áldomást című műve jelentette. A Gyöngyösi Városi Művelő­dési Ház énekkarát Záborszky József vezényelte. A tőlük A grillesítés3 * * * * * 9^ és a fasiszta hölgy Már évek óta jelentős, fi­gyelemre méltó és vpnzó ese­ménye Gyöngyös kulturális életének a tavaszi dalostalál­kozó, amit vasárnap, nyolcad- ízben rendeztek meg a városi művelődési házban. A hagyománynak megfelelő­en nemcsak a már ismert énnekkarokkal találkozhattak a gyöngyösiek, hanem újab­bakkal is. Most mutatkozott be például a Hatvani Járási Pedagógus Énekkar, méghozzá szép sikerrel. De a „régi” ének­karok is meglepték a közönsé­get. bizonyítékát adták fejlő­désük újabb szakaszának, amit elsősorban a füzesabonyi fmsz Erkel Ferenc férfikaráról mondhatunk el. A többiekről is dicsérettel kell beszélnünk, különösen, ha mérlegeljük: fa­lusi, vagy városi- énekkar, ve­gyes, vagy kamarakórus mu­tatkozott-e be. Ezek a másod­lagosnak tűnő vonások ugyan­is meghatározó jellegűek, meg­jegyzéseinket is ilyen alapról mondjuk el. A hangversenyt az egri Szi­lágyi Erzsébet Gimnázium ka­marakórusa nyitotta meg, majd a teljes kar szerepelt «fr. Valentin Kálmán karnagy irányításával. A kamaraegyüt­tes énekszámait tiszta intoná- lás, dinamika és jó tempó jel­lemezte. A nagy kar Pacius Finn dalával érte el a legna­gyobb sikert. Az első nagyobb szereplés Izgalma nélkül lépett a közön­Az idén tovább épül, szépül Adács Megjegyzések az al- és föbérlökröl Agvnem&t — és huzatot ter­mészetesen hoz magával, fűtés­ről szó sem lehet, és ha ciga­rettázni akar, akkor kifárad az udvarra. Ha ágynemű nincs, akkor 600 forint, ha fűtenek, akkor 800, ráadásul ha ciga­rettázni is bent akar, akkor 900. Ha kitakarít és bevásárol a főbérlőnek, akkor szó lehet az előbbi feltételek betartása mellett a 350 forintról. Ja, és persze napközben ne tartóz­kodjék otthon, lehetőleg késő este jöjjön haza és rögtön fe­küdjék le, szó sincs vacsora- készítésről, rádiáhaUgatásról, olvasásról, mert a villany pénz­be kerül- Ha mindezt igényli a bérlő, szó lehet róla, 700 fo­rintért. No, persze, ha a ba­rátot, netán barátnőt is vendé­gül szeretné látni hébe-hóba, akkor jobb, ha abbahagyják a tárgyalást, mert ehhez nincs közös alap. Még kétezerért sem. Persze, nem szükséges min­dennap otthon aludni, elvégre az albérlő felnőtt ember, ott alszik, ahol akar, csak a pénzt fizesse rendesen­(berkovits) Egy felirat közölte velem a minap, hogy furcsa műté­tet hajtottak végre a megye- székhely egyik ékességének egyik helyiségében, a Hotel Egerben. A műtét neve: gril- lesités... A felirat szerint ezen helyiség a műtét végétől számítva „grillesítve van...” Még az iránydiagnózist sem ismerem, ami elindítot­ta e műveletet, nem tudom, hogy ezzel ártott-e az emlí­tett szórakozóhelyiség egész­ségének a konzílium... S egyáltalán, mit is jelent ön­magában véve az a szó, hogy „grillesítés”. Homályos a gyanúm, hogy valami nyitva tartási időre­formról, esetleg valami be­léptidíjról (lásd: beugró) van szó, tehát olyan körülmények között szórakoznak az embe­rek, mint a Grillben, esetleg talán jobban, esetleg talán rosszabbul. Az ide belépő vendégek is „grillesítés” alá esnek, mi­ként a helyiség is, tudtukon kívül, kivéve azokat az egyé­neket, akik el is olvassák az említett veszélyt jelző táblát, mert ezek a „grillesítésen” kívül gondolkodóba is esnek, hogy ki az a neölógus, aki ilyen szép „kimagyar fejezé- sekef talál gondolatainak tárházában, nem is beszélve arról a szomorú tényről, hogy a kifejezés — grillesítve van... — szintén fura egy zöngemény. Erről eszembe jut egy ismerősöm, ak némi huzavona után teljes értéké­ben szabadlábra került, s \ gyen nyilatkozott róia honfi­társa: — Látod? Ez reha van ivbr­t.álva. A hall pedig grillesttve van.” Nagyon helyes, csak így tovább! Üjítsunk az em­berek örömére, tegyük kul­turáltabbá szórakozóhelyein­ket, de ne — grillesítsünk! Il­letve: ne képezzünk kifeje­zéseket az erre méltatlan sza­vakból. Mert ha így hala­dunk, bátran ki merem je­lenteni, hogy Eger sok szóra­kozóhelye kocsmásítva van, s ezáltal elhúnyt neves nyelvé­szeink sírjukban megforgó- sítva vannak... Jaj! ★ Tévedni egyébként más­képpen is lehet feliratokon. Igaz, számtalan mód és lehe­tőség kínálkozik rá, a követ- kézmény viszont egysíkú: ne­vetséges. így eshetett meg, hogy a Park Szálló Egert szé­pítő épülete előtt egy transz­parensen a divatbemutató- műsor ismertetése közepette ez áll: Muráti Lili. Bizonyá­ra az itt szereplő Murányi Li­li énekesnőre gondolt a pla­kát rajzolója, és nem a fel­tűntetett Muráti Lilire, aki ez idő szerint fasiszta életét éli tovább Franco Spanyol­országában, ahová kötéllel a nyakában menekült a felsza­badulás hónapjaiban. Az ilyen jelenséget „baki­nak” hívják, s elég szomorúi hogy ez a „baki” ilyen nagy betűvel történt..', KG A FASZOBRASZ ba van meg a többi. Még nem ismeri a jövendőbeli tanítvá­nyokat, szemükről, kezükről, tehetségükről sem hallott, de mégis úgy érzi, hogy három év múlva jó faszobrászok lesz­nek Egerben. — Egy kis tehetséggel és nagy-nagy szorgalommal, akar- rattal három év alatt megta­nulható ez a szakma. Érteni kell a szakrajzhoz, a művészet- történethez és a szerszámok használatához. Ennyi az egész. Hatvankét esztendős, albér­letben lakik, szombatonként megy haza Pestre, de hétfőé, már Egerben van. Most ismerkedik a várossal, az emberekkel. Üj lakó még' a városban. Rendezgeti a szer­számokat, s gondolatban már készül a művészettörténeti órá­ra, ahol majd ő lesz a tanár. Dolgozni, tanítani jött Eger­be ._ — fcoós — wcommm* 3. — Nincs itthon Rigó néni sem. Egyedül va­gyunk a házban­— De akármelyik pillanatban megjöhet. Magda fölállt. Laci keserű grimaszt vágott, nehéz volt most lemondani a lányról. — És ha egy bomba, vagy valami... Akár­mi megtörténhet, s talán többé... Magda hirtelen megához szorította a fiú arcát. — Lacikám, ne beszélj ilyen szörnyűsége­ket . • . Megtörténhet, de beszélni nem lehet róla. És ha megtörténne — mit változtatna, mit hagyna ez a néhány lopott, nyugtalan perc? ... Laci újra érezte, milyen erős ez a lány, mi­lyen biztosan tudja a határt, amely elválaszt a banálistól, a szentimentálistól! Nem sokkal később megérkezett Jenő. Min­den vendben van, Somos Árpival beszélt, a szobát nyugodtan lakhatják, karácsonyig ki van fizetve a bére, mivel. . . hát szóval, van két lánytestvér a faluban, a két Somos fiú azoknak udvarol és emiatt erre a szobára a téli hónapokban is szükségük volt, de ez most éppen jól jön. Jenő belevörösödött, míg Magda előtt kima­gyarázta a bérlemény jellegét, Laci nem áll­hatta meg, hogy komiszul ki ne röhögje. Magda fényképeket kért a fiúktól, aztán el­ment- Délben jött vissza, arcképes hadiüzemi igazolványokat hozott, s felmentő iratokat a katonai szolgálat alól. — Most már meg vagytok patkóivá — • mondta. A fiúk útnak indultak. Átgyalogoltak a So- loksári útra, a ráckevei HÉV-hez, Laci druk- *olt, valahogy össze ne akadjon anyjával, vagy az öccsével, vagy valamelyik szomszédjukkal, soha nem lehet tudni, kit hoz az ördög az ember útjába. Maradt még tíz percük a vonat érkezéséig, az utcán bámészkodtak. Hadifoglyokat hajtottak a németek, gyalog, Pest felé. Lerongyolt, piszkos, éhező, ván- szorgó sereget, mezítlábas, görnyedt, nyomo­rult hadat. Talán azért is terelték így min­denki szeme előtt, hogy lássák, mivé lett a Vörös Hadsereg, mivé lettek a Szovjet kato­nák- Hogy tényleg olyanok, amilyennek a Magyar Futárban fényképezték őket, szőrös, visszataszító népség. Volt köztük, aki bicegve, sántikálva vonszol­ta zsákdarabba burkolt lábát, volt, akit hóna alatt átkarolva, két szomszédja támogatott. Puskás németek mentek mellettük, mindegyre nógatva, siettetve őket. Egy fogoly a sor szélén megbotlott, s fölbu- kott- Pár pillanatig arcra zuhanva feküdt, aztán négykézláb megindult s megpróbált föl- állni, de visszahullt. Az őr hozzásiesett, menet közben vette le a puskát a válláról. — Jézusom, mindjárt agyonlövi — mondta egy nő Laci mellett. Már mások is kijöttek a váróteremből, álltak a járda szélén és nézték a menetet, de eddig senki nem tett megjegyzést. Nem is lehetett ezt hinni az enyhe őszi iélután csörgő mézfényében, Budapest határá­ban, a népes, forgalmas külvárosban, az embe­rek szeme előtt, hogy valaki leveszi a pus­káját, s egyszerűen agyonlő egy másik embert. Hiszen ez a német is láthatóan ember volt, testes, kicsit pocakos, 40 éves, a sok gyaloglás mellett is 'maradt rajta egy kis kappanháj. Az arcán sem volt semmi gonoszság, vagy vad­ság, inkább csak valami oda nem figyelő fá­tyolos szórakozottság. De éppen ez a teljes valószínűtlenség mutat­ta, hogy mindjárt meg fog történni a gyilkos­ság: az abszurditás tökéletes összhangban volt a helyezettel. Az élet látszólag változat­lan keretei alattomban iszonyú tartalommal töltődtek. Mindenki érezte ezt abban a para­lizált mozdulatlanságban, amely végtelenné tágította a másodperceket, s amely már várta a puskalövés csattanását, a kibuggyanó forró vért. Ekkor azonban odalépett vergődő társá­hoz egy másik fogoly a sorból, lehajolt hozzá, átkarolta, felemelte. A német is odaért, kezé­ben a puskával, de már lábon állót talált- Puskatusát emelte rá, talán hogy újra földre- verje, de emez. a segítő, ráfordította fekete­szürke bazaltarcát, s az orra alá dugta sovány csupacsont öklét. Fal volt az a tekintet, szikla az az ököl, melyen nem lehetett áttörni, erő, melyet sem érinteni, sem megmagyarázni nem tudott volna senki, de megérteni mindenki. A német vállára lökte puskáját, s morogva elment. Sípolt a HÉV,' csattogva közeledett a szerelvény, föloldotta a bénaságot. Az embe­rek elszéiedtek. Már elhagyták Dunaharasztdt, megszedett őszi termőföldek között rohant velük a vonat, amikor Laci töprengve mondta maga elé: — Honnan volt bennük ez az erő? — És bennünk a mozdulatlanság, a tehetet­lenség? ... — kérdezte visszafojtott indulattal Jenő. — Jgy kellett viselkednünk, de mi nem is tudtunk volna másképpen .. • És ebben tu­lajdonképpen benne van egész Magyarország.™ I És vajon nincs-e egy olyan pillanat az élet­ben, legalább egyetlen-egy, amikor az ember­nek mindent vállalva, az életét is mérlegre dobva, cselekednie kell, habozás nélkül, gon­dolkodás nélkül, mert később nem lesz ké­pes önmaga szemébe nézni, s vajon nem épipen ez a pillanat volt az? ... Laci nem felelt, kibámult az ablakon. Lehunyta szemét, hagyta, hogy ringassa a vonat, melegítse, simogassa az üvegen átjövő fény. Odaadta magát a perc békéjének, s köz­ijén érezte, hogy átömlenek rajta a háború képei, a távolságba zsugorodó barna hadifo­golycsapat, amint lohol a kék ég alatt a szem­bevágó napnak, a hegyekről ereszkedő tankok, az űrben fent úszó bombázó kötelékek, a nép- vándorlásra emlékeztető hatalmas embermoz­gás, a íelbolydult ország nagy térségei. Szigetcsépen leszálltak a vonatról, s efe>- dultak megkeresni a Somos fiúk barátnőit, a Vidócki lányokat­Szerencséjük volt, mindkettőjüket otthon ta­lálták, épp lecsóhoz tisztítottak paprikát a nyári konyhában. Könnyű, laza kartonruhá­ban voltak, eltaposott ócska cipőben, ottho- niasan rendetlenül, fiúlátogatóra éppen nem -/.ámítottak. Jenőt ismerték az udvarlóik lé­én. s elég volt az Árpira hivatkozó néhány ‘ondat. már értették a helyzetet. — Marcsi, te csináld a lecsót, én magamra kapok valamit, s átszaladok Franci bacsihoa — rendelkezett Klári, az idősebb. (Folytatjuk^ és az albérlő valóban al. A la­kó szépen belenyugodott ebbe, mert hát mit lehetne csinálni. Azért bizonyos jogai még vol­tak. A fő meg úgy gondolko­zott, hogy olyan albérlőt vá­laszt, amilyet akar, mert •vá­logathat. Ekkor már korántsem „békeidő” volt, hanem nagy mozgás, hely- és helyzetváltoz­tatás. Negyedszer — illetve jelen pillanatban a következőképpen áll a helyzet: a főbérlő mint császár uralkodik albérlőjén. A szerény kis alattvaló meg eltűri, ugyan mit tehetne mást. Jobb a tűrés, mint a szabad ég alatt az alvás. Az al van a főért — kialakult a természe­tes rangsor. Ott hagytam abba, „hogy ha ez a fejlődési irányvonal to­vábbra is ebben a mederben folyik, akkor” — mindennap megtörténhet a következő eset­A leendő albérlő háromhetes szaladgálás után kiadó szobát talál, s ténylegesen albérlővé válik. Megegyezik az öreg néni főbérlővel a következőkben: 500 forintot fizet havonta, ha szombat-vasárnap hazautazik. Ha itt marad, akkor 700-at. Több évtizedes fejlődésen ment át az albérlet intézménye. Jelenleg ott tértünk, hogy ha ez a fejlődési irányvonal to­vábbra is ebben a mederben folyik, akkor... De haladjunk sorjában. Először volt az a korszak, a i,boldoa békeidő”, amikor az albérlő nagyobb úr volt, mint a főbérlő. A lakóúr kívánságai még meg sem születtek, amikor már teljesítve lettek. A házi­úr volt a lakóért — jaj, csak el ne költöztek, mert honnan kap másikat. Hát ez valóban békeidő lehetett. Egy mai ha­landó felcserélte volna a rang­sort: az albérlőt gondolta vol­na főnek. Másodszor volt az az idő­szak, — akkor már háborúk is szaggatták a világot —, amikor a főbérlő egy szintre került az albérlőjével- Ekkor már nehezen lehetett volna megállapítani: vajon ki az di­es íc i a fő — összetévesztette volna egy tudatlan jelenkori ember. Ezt lehetne mondani: egymásért voltak akkor. Harmadszor volt az a perió­dus, amikor már nyilvánvaló­vá vált, ho9y a fő a főbérlő, Neve: Pásztor Pál. I Foglalkozása: faszobrász. Munkahelye: a Heves megyei ; Bútoripari Vállalat. Tulajdonképpen már pihen- . nie kellene, kettővel túl van ; a hatodik X-en. Felesége és . hat gyermeke is ennek örülne a legjobban. Nem tagadja, rá­férne, de mégis úgy döntött, ■ hogy aláírja a szerződést. Ott- i hagyja a budapesti Szobrász . Ktsz-t, három évre lejön Eger- . be. Dolgozni, tanítani .. • — Nyugdíjazás előtt álltain, amikor felkértek, hogy jöjjek : le Egerbe, a bútoripari válla- I lathoz. Tanítanom kell, fá- ; szobrászokat nevelnem. Ezt a feladatot kaptam. Örömmel . vállaltam a megbízatást, 6 már alig várom, hogy jöjje- 1 nek a fiatalok. Kiskőrösön született. Bude- : pesten végezte az elemit- Hat hónapig lakatos-, hat hónapig bronzmű vés tanuló. Aztán egyikből sem lett semmi Szí­ve vágya a szobrászaté. 1943- ban felvételt nyert az Iparmű­vészeti Főiskolára, 47-ben dip­lomázik. 1966. május 16-án Égerbe költözik... — Három év múlva rene­szánsz és barokk bútorokat ké­szít majd a vállalat. Faszohrá- szok nélkül ez elképzelhetet­len. 15 fiatalt kell a szakmára megtanítanom. Kár, hogy itt Egerben, nem nagyon ismerik ezt a szakmát- Pedig jó szak­ma. Feleségem, házam, műter­mem és hat gyerekem van. Még egyik sem keres, mégis szépen élünk. Külföldön na­gyon szeretik az antik búto­rokat. Kettős tehát a felada­tom: faszobrászokat nevelni és jó bútorokat készíteni. Bízom benne, hogy mindkettő sikerüL Éles szem, ügyes kéz és egy kis tehetség kell a szakmához, meg akarat, mert anélkül hiá­már megszokott, jó színvona­lon szerepeltek. Szépen hang­zott a Vitézek kara Verditől, de még ettől is jobban sikerült Borodin Polovecd táncok című művének előadása. Meggyőző, szép, kifejező éneklést kaptunk a Hatvani Művelődési Ház Liszt Ferenc kórusától, amit Böze Tibor karnagy vezényelt. Händel A nyár dicsérete című dala bizo­nyította a fiatal együttes te­hetségét. Árnyaltságban, művészi fe­gyelemben tovább javult a He­vesi Pedagógus Énekkar. Csen- ki Széki nóták című művét át- éltebben adták elő, mint eddig. A koronát azonban Bartók Négy szlovák dalában tették fel műsorukra. Szabó Tivadar karnagy kitűnő összhangot te­remtett a kórussal. A szolnoki fmsz vegyes kara zárta a hangversenyt. Vezé­nyelt Budai Péter. A gyöngyö­siek örömmel hallgatták a szol­nokiak kulturált, jól kidolgo­zott, hatásos éneklését. A dal szépségét, a hangzás tisztasá­gát változó érzéseit színeit nyújtották át a művészi él­ményre érzékeny közönségnek. A délelőtti országos minősítő hangversenyen a fentieken ki- I vül nagy sikerrel lépett fel az Egri Szakszervezeti Kamara­kórus, Dimény Judit vezetésé­vel. Az arany fokozatot meg­érdemelték. Az Apci Művelő­dési Otthon énekkara is déle­lőtt szerepelt, vezényelt Ador­ján József. Kár, hogy a délutá­ni dalostalálkozón nem hall­hattuk előadásukban ismét a Tavaszköszöntőt. G. Molnár Ferenc (Gyenes István tudósítónktól) Az idén is tovább épül, szé­pül Adács. A rendelkezésre ál­ló községfejlesztési alapból eb­ben az évben egyebek között mintegy 200 ezer forintos költ­séggel átépítik a helység ré­gebbi részének már elavult, korszerűtlen elektromos háló­zatát. Kijavítják, s ezerkétszáz négyzetméternyivel növelik a község járdáit, nyolcszáz négy­zetméterrel bővítik a makar dámutak területét. Gondot fordítanak természe­tesen a sportlétesítmények fej­lesztésére is: erre a célra 14 ezer forintot biztosít a köz­ségi tanács. Elkezdik a már évek óta fennáló tanteremhiány enyhítését is. Az idén nem ke­vesebb, mint 100 ezer forintot tartalékolnak iskolaépítésre, amely véglegesen, a tervek szerint 1970-ben oldja majd meg a jelenlegi problémákat. Az új iskola egyébként hozzá­vetőlegesen 1 millió forintos községi hozzájárulással, s 500 ezer forint értékű telek bizto­sításával készül majd. Községük fejlesztése közös ügye az ad ácsiaknak, ezért az idei költségkeretből jelentős értékű társadalmi munkát vál­laltak — s mint ígérik, való­színű, hogy ezt túl is teljesítik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents