Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
Á pedagógusok köszöntése Bajcsy-Zsilinszky Endre A pedagógusok napját ünnepeljük. Ezen a napon őszinte tisztelettel és meleg szeretettel köszöntjük azokat a pedagógusokat, akik becsülettel végzik a rájuk bízott feladatokat, eredményesen helytállnak az oktató—nevelő munkában, hatékony módon segítik a szocialista társadalom teljes felépítését és a világbéke biztosítását. Nagyon mély igazságot fejez ki az a megfogalmazás, amely az egyik idős nevelőtől származik: aligha van szebb hivatás, mint a pedagóguspálya. Csaknem minden nyugdíjba vonuló pedagógus ezekkel a szavakkal búcsúzik: ha előröl kezdhetném, ismét a nevelői hivatást választanám. Csodálatos varázsa van a pedagógushivatásnak. Pedig milyen nehéz és fáradságos a,pedagógus munkája. Mindig mindent élőről kell kezdeni és soha nem lehet teljesen befejezni. A pedagógus munkájában nincs megállás. Sok minden ismétlődik, de az élet fejlődik, s vele együtt megváltoznak a pedagógusmunkával szemben támasztott követelmények is. Ami tegnap jó volt, nem biztos, hogy ma is helyesnek bizonyul. Örökös töprengés, szüntelen gondolkodás, egyre hatékonyabb nevelési eljárások keresése, az élet növekvő követelményeinek figyelembevétele, a bonyolult helyzet konkrét elemzése, fegyelmezett és kulturált magatartás biztosítása, sokoldalú társadalmi tevékenység vállalása — mindez és még sok más együtt jár a pedagógushivatással. A pedagógusmunka egész embert kíván. Egész embert a szó legszorosabb értelmében. Az élethivatás és a hivatástudat összefonódik a pedagógus egész életében, minden tévé-, kenységében. A pedagóguspályán nem lehet látszatmunkát végezni. Eredményes nevelői munkát csakis magas fokú hivatástudat és mélységes ügyszeretet alapján lehet biztosítani. A pedagógus társadalmi tevékenysége és egyéni élete nem választható ketté. Fáradságos munka és gyakran kevés megértés, ez is hozzátartozik a pedagógus életéhez. Gondoljuk csak meg, milyen nehéz és bonyolult a pedagógus helyzete. A pedagógusok többsége mégis rajongásig szereti hivatását, és becsületesen végzi munkáját. A pedagógusok napja az elismerés és a számvetés ünnepe. Ilyenkor szokás, az eredmények elismerése és a teendők megjelölése. Ne térjünk el ettől a szokástól, hiszen igen sok okunk van a nagyszerű eredmények elismerésére és az előttünk álló feladatok kimunkálására. A pedagógusok munkája szorosan összefügg megyénk gazdasági és kulturális eredményeivel. Az elmúlt évek során elért sikerekre jogosan lehetünk büszkék, természetesen anélkül, hogy elbíznánk magunkat. Az eredmények mellett gondjaink és nehézségeink is bőven akadnak az élet különbző területén. Az utóbbi időben a gondok és nehézségek bizonyos mértékig megszaporodtak. Mindez szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy-a szocialista társadalom teljes felépítése meglehetősen bonyolult folyamat, amely nem mentes az ellentmondásoktól. A szocializmus teljes felépítése és a nemzetközi helyzet alakulása egyre magasabb követelményeket támaszt minden ember munkájával szemben, beleértve a pedagógusok tevékenységét is. A pedagógusok napján nem kerülheti el a figyelmünket az oktatási reformtörvény három alapelvének érvényesítésével kapcsolatos feladatok rövid áttekintése. A megyei tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az oktatási reformtörvény három alapelve helyesnek és időszerűnek bizonyult. A közoktatás területén az eddiginél következetesebben kell érvényesíteni a szocialista pedagógia alapvető célkitűzéseit. Az elmúlt évek pozitív tapasztalataira alapozva tegyük még szorosabbá iskoláink kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. Minden iskolatípus elsősorban arra tji- vatott, hogy tervszerű oktató— nevelő munkával gondoskodjék a népgazdaság- szakképzett munkaerő-igényeinek kielégítéséről. Az iskola nevelje a tanulókat — a gyermekeket és a felnőtteket egyaránt — az öntudatos szocialista fegyelem és a munkaszeretet szellemében. A pedagógus munkája nem lehet öncélú, vagy a szocialista rendszerrel ellentétes tevékenység. Az élet követelményeinek megfelelően egyre magasabbra kell emelni az általános és szakmai műveltség színvonalát. A korszerű műveltség biztosítása megköveteli a/ túlterhelés megszüntetését es a pedagógiai módszerek racionális megválasztását. A tanulók túlzott igénybevételének elkerülése érdekében a tantervi követelmények megállapításánál fokozottan figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat. Igen lényeges feladat az oktató-nevelő munka hatékonyságának jelentős növelése, a szocialista pedagógia hatásfokának elmélyítése és a színvonal gyorsabb ütemű fejlesztése. A tudományos világnézet és a szocialista erkölcs alapján neveljenek iskoláink igaz hazafiakat, jellemes és törvény- tisztelő állampolgárokat, akik forrón szeretik hazánkat, népünket, odaadással szolgálják a szocializmus, a béke és a népek testvériségének magasztos ügyét, építik és védik a nép államát. Neveljük úgy az ifjúságot, hogy ismerje az élet nehézségeit, a fejlődés, gondjait, vegye észre a fénnyel együtt az árnyékot is,vállalja a szükséges áldozatot és nehézségeket, legyen harcedzett és bátor, szerény és mértéktar- I tó, becsületes és gerinces, op- j timista és vidám. Egyszóval, az i ifjúság nevelésében együttesen í/(t4esb0afi&k' m?ww ... és eljönnek az érettségi találkozók, amikor mindenki beszámol mindenkinek, hogy mi valósult meg álmaiból. A Kovács mérnök lett, ■. pedig cukrász szeretett volna lenni, a Nagy pedig cukrász, pedig ö akart mérnök lenni. Somos, aki arra esküdött, hogy nincs nagyszerűbb dolog a szabadságnál, a két feleségétől összesen öt gyermeke van és legjobb barátja és padtársa, akitől tulajdonképpen a szabadság nagyszerű eszméje sugárzott át Somosba is — nem jött el az érettségi találkozóra. Nem ért rá: büntetését tölti, a cella falai között szabadon mozogva. Fenyőről előre megjósolták, hogy könyvelő lehet csak belőle, — az lett; a Kemesei, az örök szépfiús aki még fürdőruhában is brillantinnal és fésűvel járt a hóna alatt, most teljesen kopasz, de vállalati kocsin jött. Neki jól megy, nagyfőnök, nem úgy, mint a szegény Varga, aki kénytelen volt saját Opeljével leutazni vidékre. Szép dolog ez az érettségi találkozó: itt már nagyon nehéz hazudni! <—ó) érvényesítsük mindazt, amit az élet logikája követel. Ez ad igazi értelmet a pedagógusok munkájának. A pedagógusok munkáját semmivel sem lehet helyettesíteni. Ebből is következik a pedagógusok nélkülözhetetlen szerepe a társadalom életében. Ez a szerep nem szűkül le az iskolai oktató—nevelő mun kára,hiszen a pedagógusok jelentős része aktív tevékenységet fejt ki a társadalmi—politikai élet különböző területén. A pedagógusok közül egyesek hivatásos pártmunkások, többen dolgoznak állami, tömegszervezeti, népművelési vezető területeken, megtalálhatók a különböző fegyveres alakulatokban, ipari üzemekben és termelőszövetkezetekben. Aki egyszer a pedagógushivatást választotta, bárhol is dolgozzék, vágyik vissza a katedrára, nem tudja soha elfeledni a gyermekek vidám életét, a zajt és a kacagást, mindazt a sok örömet és bosszúságot, ami az iskolai munkában naponta előfordul. A pedagógusok a nevelés tervezői és kivitelezői. Kezükben van jövőnk záloga — az ifjúság. Nagy a felelősség és magasak a követelmények. Ma még nem minden pedagógus látja világosan, hogy mit kell tenni és hogyan kell dolgozni. Esetenként tapasztalható, hogv egyeseknél a fáradtság jelei erősen kiütköznek, sőt néha a fásultság megnyilvánulásával is találkozunk. Bátorítsuk és lelkesítsük ezeket a pedagógusokat, hogy ne legyenek csüg- gedők. Nagyon lényeges, hogy állandóan növeljük a pedagógusok felelősségtudatát, hozzáértését és lelkesedését. A pedagógusok egész tevékenységét hassa át a szocializmus iránti hűség, a haladás ügyének szolgálata, az ifjúság mélységes szeretete, az ifjúsági szervezetek munkájának támogatása, ügyünk igazának aktív hirdetése, a szocialista eszmék és a tudományos világnézet állandó terjesztése. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusára készülünk. Nagy és nehéz feladatokat kell megoldani. Nagyszerű tervek megvalósításán fáradozunk. Alapvető célkitűzésünk a társadalmi gazdagság és az emberi jólét megteremtése, vagyis a szocialista társadalom teljes felépítése. Nagyon szép korszakban élünk. Olyan társadalmi rendszerben, amelyben érdemes dolgozni és alkotni. Mellettünk van az igazság és nekünk dolgozik a történelem. Ügyünk legyőzhetetlen. Ezekkel a gondolatokkal köszöntjük megyénk pedagógusait. Munkájukhoz erőt és egészséget, az életben pedig sok sikert és boldogságot kívánunk. Dr. Földi Pál, a megyei pártbizottság osztályvezetője Az ellenállási mozgalom n vértanújának, Bajcsy- Zsilinszky Endrének 80. születésnapjáról emlékezik az ország. Szarvason, 1886. június 6-án született, apja dr. Zsilinszky Endre tanár, tönkrement földbirtokos volt. anyja Bajcsy Mária. A fiú 1925-ben vette fel a Bajcsy-Zsilinszky nevet, anyja és anyai ősei iránt érzett tiszteletből. A Zsilinszkyek a századfordulón Békéscsabán éltek, ahol vad gyűlölködésben állt egymással szemben az urak és a radikális parasztok tábora. Az urak egyik vezetője dr. Zsilinszky Endre volt. Származása rangja, akkori eszméi vitték az egykori huszártisztet Szegeden. 1919-ben az ellenforradalmáról? közé. A munkásság és szervezetei iránt bizalmatlan. Elsősorban származás szerint osztályozza az embereket, az elit és a paraszt milliók patriarchális szövetségére építené fel sajátos demokratizmusát. Mégis: a parasztságot földreformmal szeretné gazdaságilag erősíteni, nevelni, tanítani akarja a tömegeket, szociális igazságtételt követel a szegények javára: ennyi elég, hogy megértse az olvasó — törvényszerűen szembe kellett kerülnie az ellen- forradalom után kialakult kormánypolitikával. Hitler fasizmusában felismerte a világveszedelmet, s mert mély meggyőződése volt, hogy a kelet felé törő német imperializmus egyik célpontja Magyarország, minden erejével küzdött az ellen, hogy a magyar politika, államvezetés, a nácik uszályába szegődjék. Miután Gömbös Gyula a hatalomra került Hitler udvarlására sietett, Bajcsy-Zsilinszky elmondta a képviselőház 1933. június 20-i ülésén: ( — A' magyar történelem egyetlen hatalmas védekező gesztus a német imperializmussal szemben... Itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy j ezt megakadályozzuk, elme- j gyünk a golyóig és az akasztófáig. .. Cenki sem gondolta ak- kor, hogy saját sorsát jósolta meg. Balfelől baráti kezek nyúltak felé. Sokat tanult, olvasott, talán a legtöbbet a kor polgári politikusai közül. Gondosan figyelte a világpolitikai fejlődést és azt a válságot, amelyben hazánk politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi értelemben vergődött, nem kis mértékben éppen az egykori „szegediek” hibái és bűnei következtében. Hamarosan megértette, hogy az egész nemzet jó szándékú erőinek összefogására van szükség a náci behatolás, térhódítás ellen, a haza védelmére. Felismerte, hogy az összefogás fontos eleme a munkásosztály, s meglepetten vette tudomásul, hogy a hazafias kezdeményezések sokszor éppen a kommunistáktól érkeznek. Valóságos népfront alakult ki baráti környezetében és ennek mind az antifasiszta, mind a háborúellenes mozgalmakban évről évre nagyobb súllyal mutatkozott meg a jelentősége. Amikor Teleki nem tudta megakadályozni a jugoszlávok megtámadásában való részvételt, hanem öngyilkosságba menekült, Zsilinszky megérezte, hogy a katasztrófa küszöbére érkeztünk, ezt tanácskozásain, beszédeiben és újságcikkeiben törekedett kifejezni. Nem volt lehetősége, hogy megakadályozza a Bárdossy- kormány döntését: Magyarország Hitler oldalán hadba lépett a Szovjetunió ellen. Az országgyűlésen Zsilinszky tiltakozott, azután pedig az írás és a szó minden fegyverével követelte Magyarország visszavonulását a szerencsétlen háborúból, amelynek kimenetelét előre látta. Sajnos, a kormányzóhoz és a miniszterelnökhöz intézett emlékiratai a címzetteknél nem találtak megértésre. De ébresztgette velük a béke és a katasztrófából való menekülés reménységét mind szélesebb rétegekben. Magyar- országon növekedett az ellenállás a háborúval szemben, s a békefront vezéralakja Bajcsy- Zsilinszky. Az egykori „szegedi” eljutott a nénfrontos háborúellenes megmozdulásokig, tevék°nvkedett a Történelmi Emlékbizottság munkájában, részt vett a tüntetéseken, s a sajtóban, parlamenti állásfoglalásaiban, az üldözöttek védelmében, a kommunista perekben tett tanúvallomásaiban, a háborúellenes, antifasiszta nemzeti összefogás egyik tényezőjévé nőtt. IQ/ll március 19-én fegyver- m. /TT re| szembe a rátörő németekkel. sebesülten került a megszállók fogságába. Október 15-én, Horthy ku_ darcba fulladt fegyverszüneti kísérlete napján szabadult. Szálasi hatalomátvétele után valamennyi németellenes erő bizalmából jelent meg a Ma-' gyár Front által kezdeményezett Ellenállási Mozgalom élén. Sajnos, a szervezkedést elárulták, mielőtt Zsilinszky megbízottai elindulhattak volna, hogy felvegyék a közvetlen kapcsolatot a szovjet seregekkel és a Szovjetunió kormányával. A katonai vezetőket, Kiás János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tartsay Vilmos századost .Budapesten kivégezték* Bajcsy-Zsilinszky Endrét 1944. december 24-én nyilas hóhérok Sopronkőhidán felakasztották. Halála küszöbén kísérletet tettek, hogy eszméi megtagadására bírják, az életet kínálták neki cserébe. Zsilinszky azonban az ajánlatokat megvetéssel visszautasította. Beszélgetéseiben vallotta, hogy halálával teszi a legnagyobb szolgálatot hazájának és nemzetének. Utolsó sopronkőhidai fo- golysétáján mondta két kommunista társának, Rajk Lászlónak és Varga Istvánnak, akik közül Varga ma is élő tanúja a drámai beszélgetésnek: — Elkezdtünk valamit, sokan, sokfelől indultunk. Nem a dicsőségért, hanem a népért, az országért... Nem sikerült... A halottak is szolgálatot tesznek... A túlélők.. I folytassák a harcot. Minden nemzetben lőhetnek hitványaik* Önök vigyék tovább a harcot* vállalják és vigyék a felelősséget. .. A halott Zsilinszkyt a ” nemzet részvéte kísérte 1945-ben, a felszabadulás után a tarpai temetőbe, ahol megpihenni kívánt. Születésének évfordulóján megint magasba lobban a részvét lángja, s a halottban az antifasiszta ellenállás hősét, az orszá eépítő összefogása buzdító politikust ünnepeljük. Demői Kocsis László 80 vágómarhát, 400 sertést és 23 mássa baromfihúst termelnek as idén a mesőtárkányi hástá »I gazdaságok (Tudósítónktól) Mezőtárkányban a községi tanács és az Aranykalász Termelőszövetkezet vezetői egyaránt kellő gondot fordítanak a háztáji termelés fejlesztésére. Jelenleg ötszáz hold kukorica. 80 hold burgonya és kisebb területen vetett árpa biztosítja a háztáji termelés alapjait de ezenkívül még 132 hold be’terv'eti kert. gyümölcsös, belterületi szántó és rét is kiegészíti ezt. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a község lakói jól kihasználják a szövetkezet által biztosított lehetőségeket. Szép számmal található a háztáji gazdaságokban szarvas- marha, sertés és baromfi. Az idei szerződéskötések is a háztáji gazdaságok eredményes munkájáról tanúskodnak, ugyanis 80 vágómarha, 400 sertés és 23 mázsa baromfi kerül értékesítésre az év folyamán. A tsz vezetősége a részes kaszálásokkal biztosítja a takarmányellátást. Több új termelési ág is kialakulóban van; így a méhcsaládok száma már megközelíti a kétszázat, fellendült a nvúlte- nyésztés, a háztáji szőlő és gyümölcskertészet. A püspök juhásza A nád a tóparton már hányja a buzogányát. A vizet szél bod- rozza és a sás között a békák délutáni koncertet tartanak. A kiskörei százholdas halastó közel van a Tiszához. Partjáról jól látszanak a fűzek és ide- hallik a vízkiemelő szivattyúk dohogása. A két tó közötti gáton egy öreg ember kaszál. A vízen csónak úszik, fiatal halászok etetik a tükörpontyokat. Az öreg ember nem siet. Lassan, szinte méltóságteljesen suhint és úgy tűnik, nem is a csontos, szikkadt karok ereje, inkább a borotvaéles acél önsúlya vágja rendre a füvet. — Ez itt valamikor mind a szatmári püspöké volt — mutat a távolba, ahogy leteszi a kaszát. — Dinnyéshát, Rákhát, Hidvég, János-tanya... mind- mind. A püspökség ezerszámra tartotta itt a birkát. És megérte neki... Az öreg ember mélyet lélegzik. kicsit kapkodja is a levegőt. — Operáltak. Meg a hetvenegy esztendő... A ladikban a halászok már visszafelé úsznak. — Nem szeretik most a birkát. Egy ember volt, aki szerette, tudja, hogy egy jó juhászat kincsesbánya lehet. Kiss Fábinak hívták. Egy időben ő volt a Petőfi Tsz elnöke. Meghalt. Ez a Fábi tudta mit csinál. Én voltam a szövetkezeti juhász. Olyan birkáim voltak, hogy szinte öntötték a gyapjút, a gomolyát meg jó pénzért árultuk. Akkor art hittem, a szövetkezet is rájön majd arra, amire annak idején a szatmári püspök, de csak kínlódtak a juhokkal. Az egyesülés után elhanyagolták a juhtenyésztést. Ember se volt hozzá. Hozzáértő, jószágszerető ember. ' A szatmári püspökség hajdani juhásza panaszkodik. Nem maga miatt, hiszen neki otthon a háztájiban most is van 28 gyönyörű juha, azoknak kaszálja a szövetkezet enge- delmével a gáti füvet. — Sok itt, kérem, a hasznavehetetlen föld, ezer holdakat lehetne birkával hasznosítani. A birka igénytelen jószág, de ha tudnak vele bánni, kevés költséggel nagy hasznot hoz. A Tisza felől hűvös szél fuj. Egy hajó kürtje hallatszik, amint kikötni készül a burai parton. Emlékszem, nem is olyan régen, találkoztam egy kiskörei gazdával, olyannal, aki annak idején legalább tizenöt holdon gazdálkodott, ö mesélte, hogy feléjük külön tudomány kell a földhöz. Az ártér szeszélyes. IttP bizonyosra nem lehet számítani. A víz hozza, viszi a szerencsét. Ha jól fordul az idő, egyetlen esztendő alatt két év termését hozza, máskor mindent kiöl az ár. Távolabb a Tiszától sok a szik, a gyenge föld. El kell találni a szántásvetés idejét. Ha szárazságban szántanak, félembernyi hantokat szaggat fel az eke, ha túl nedves a talaj, benne marad a traktor, a ló. — Nehéz föld ez a miénk.. Kiss János, a hetvenegy esztendős operált öreg, újra kézbeveszi a kaszát. A fű rendre dől a gáton és ő talán arra gondol: télen nem éheznek majd a háztáji birkák. Egyszer megint megáll. — Most drága a gyapjú. Felemelték az árát. De itt azt gondolják, a bolondját járatom, amikor mindennap mondom nekik: birka a mi sovány földjeinkben kincsesbánya lehet. Szikkadt arccsontján mosolyra húzódik a bőr. — Pedig a püspök juhásza mondja. Annak elhihetnék. Nem csaptam én be a szntmári püspököt sem, miért akarnék rosszat a mieinknek... Esőt éreznek a békák, mert éktelen hangversenybe kezdenek. Sirály húz el a tó felett, alant repül, éles szemével a vizet figyeli. A ladikból néhányan kiszállnak. A halászmester, meg a tsz mezőgazdásza. Az utóbbi fiatal, egyetemet végzett ember, diplomáján úgyszólván még meg sem száradhatott a tinta. Int az öreg, hogy ennek a fiatalembernek a kezében van most letéve az állattenyésztés. Mondom is neki, miről beszélt a püspök juhásza. — Igen. Háromszor, négyszer annyi birkára lenne szükségünk, mint most. Először azonban a törzset kell kicserélni. És hozzáértő embereik kellenek, akik szeretik is az állatot. Tetszik a fiatal agrármérnök szava. Gazdaságossági számításokkal is alátámasztja érveit. — Az öregnek tényleg igaza lenne? Bólint. Keresem a hetvenegy esztendős juhászt, de már nincs a közelben. Gondolom, jó lenne ha találkoznának, ha beszélhetnének. Az agrármérnök, aki legalább annyira a juhászat mellett áll, mint Kiss Fábi annak idején, meg ő, a szatmári püspök hajdani juhásza, akinek ugyan nemigen futotta többre három eleminél, de az élet iskolájában juhtenyésztésből mindig jelesre vizsgázott. Csapódik a halászkunyhó ajtaja. A halász eleséget szór a csónakba, és újra elindul etetni. A kövér pontyok, mintha csak betanult cirkuszi mutatványt végeznének, magasra ugrálnak. A tó száz holdas, de lehetne háromszáz is... Ez lenne itt a pénz, a kincsesbánya. A hal, meg a birka. A korszerű állattenyésztés... Szalay István 1966. június 5., vasárnap
