Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-04 / 131. szám
258 helyeit 1750 tsz-család kap családi pótlékot Heves megyében Kellemeset a hasznossal, fellátogattunk az egri várba, gyönyörködtünk az öreg és fiatal város panorámájában; tettünk egy sétát a várfalak között, aztán „idegenvezetőktől”, Kovács András építésvezetőtől érdeklődtünk: Mi újság az egri várban, min dolgozik az épi- tésvezetőség? v — Dolgozóink egy része a gótikus templom lábazati falainak megvédésén, a falcsonkok konzerválásán, a bejárati ajtókeretek kiegészítésén dolgozik. Ugyanez a munka folyik a román kori templomnál is. Ha ezekkel a munkákkal elkészülünk, a kőlapokból összeállított padlóburkolás következik, amely térhatásával a korabeli burkolatra emlékeztet majd. Mellettünk Magda Imre kőfaragó az egyik bejárati csavart oszlopot formálja. Keze nyomán szinte semmi különbség az eredeti és az új oszlop között... — Nem is szabad, ugyanolyannak kell lennie. Aprólékos, nehéz munkának látszik. A kőfaragónak is? — Ismerni kell az eredetit és látni az újat, meg szeretni a művészetet, a történelmet. Ennyi az egész. Közöttünk több sávban kifaragott kövek, oszlopok sorakoznak. A kőfaragó brigád munkái. Eddig még egyetlen kifogás sem érte munkájukat, dicséret, elismerés annál több. Történelmet, művészetet vésnek a kövekbe. Szép munka. Elbúcsúzunk a gótikus templomtól, végigsétálunk a keleti várfalon. Illetve csak sétálnánk, mert a Füles-bástya fölött kőművesek állnak utunk— Nem szédül? — Miért szédülnék? Eszembe sem jut. Ugyanolyan kőművesmunka ez, mint, mondjuk, egy szép ház építése? — Szó sincs róla. Könnyebb is, nehezebb is, szebb is, csúnyább is. Szóval lehet válogatni. Aprólékosabb, nem szériamunka. De mi már megszoktuk, megszerettük. — Ismeri a vár többi részét is? — Ez csak természetes, elvégre egri vagyok. Olyan ez, ahogyan meg van írva, ahoNemrégiben kormányhatározat jelent meg a termelőszövetkezeti tagok betegségi és anyasági segélyezésének fejlesztéséről, valamint családi pótlékának a kiterjesztéséről. A határozat végrehajtási uta- j sítása még várat magára, de a Társadalombiztosítási Igazgatóság már tudja: 1966. július 1-től az eddigi 258 termelőszövetkezeti család helyett már 1750 termelőszövetkezeti család kap családi pótlékot. E jelentős szociálpolitikai rendelkezés megszületésének méltatása kapcsán érdemes visszapillantást vetni a családi pótlék szolgáltatásának fejlődésére. A felszabadulás, előtt csak a közalkalmazottak kaphattak családi pótlékot, 1938-tól kiterjesztették ezt a juttatást az ipar, a kereskedelem, a bányászat és a kohászat dolgozó- j ira is, abban az esetben, ha I az üzem munkáslétszáma a 20 I főt meghaladta. A mezőgazda- i sági munkásokat kirekesztet- [ ték ebből a szolgáltatásból. A családi pótlékra jogosultak köre a felszabadulás után fokozatosan bővült. 1949. januárjától családi pótlékra jogosultak az erdőgazdasági munkások is. 1949. áprilisától családi pótlékra jogosultak az állami gazdaságok állandó, továbbá legalább hathónapi időre, vagy hathónapi munkára szerződött munkavállalók is. Az 1953. évi rendelet a család-, anya- és gyermekvédelem érdékében a három és annál több gyermekes családok részére emelkedő összegű családi pótlékot biztosított, kiterjesztve a rendelet hatályát az egyedülálló nőkre is. 1953. március 1-től családi pótlékra jogosultak az önálló termelőszövetkezetek és a III. típusú termelőszövetkezeti csoport tagjai is. Ekkor még a termelőszövetkezeti tagoknak akkor járt családi pótlék, ha legalább három, tíz éven aluli gyermeket tartott el és az előző naptári évben a rendeletben előírt munkaegységet teljesítette. A családi pótlék összege ekkor három gyerek után 144 forint, négy gyermek után 280 forint és hat gyer- meg után 360 forint volt. Minden további gyermek után a termelőszövetkezeti tag családi pótléka 60 forinttal emelkedett. Az 1959. évi rendelkezés a termelőszövetkzeti tagok családi pótlékát gyermekenként 70 forintra emelte fel, de a korhatár megmaradt a gvsrmek 10 életéve. Ez a rendelet az egyedülálló női termelőszövetkezeti tag jogosultságát a családi pótlékra már egy gyermeknél is megállapította a gyermek 10. életévének betöltéséig, feltéve, ha a nő az előző naptári évben teljesíteti» a megfelelő összegű munkaegységet. A most, nemrég megjelent 1003/1966. számú kormányhatározat az eddigi rendelkezést akként módosította, hogy két gyermek után is fizetnek családi pótlékot és a korhatárt 10 évrő 14 évre emelik fel. Természetesen továbbra is feltétel, hogy a tag munkaegységteljesítménye a rendelet szerint meglegyen. A társadalombiztosítási igazgatóság és kirendeltség a júliusra járó családi pótlékot utólagosan, augusztusban utalja ki. A termelőszövetkezeti tagok tehát az új rendelkezéseknek megfelelően augusztus 15—20 között kapják meg családi pótlékjukat. Mindezt dr. Tóth Istvántól tudtuk mes. a Heves megyei Társadalombiztosítási Igazgatósáson. Külön felhíviák a termelőszövetkezeti tagok figyelmét arra. ho<?v ez iránvú kérelmüket terjesszék' elő a térr»£l. A termei ^sznvp+keztek a szfik^^es Okozta fást az űi ron^piVe^c^kT’e m^r me°bn- ták ps pvt íc furiiók. miiven rvVmqpimV c7ÍiVcócfoeoV C^cl“ t-5 04-i ~Vrvk iránti jp'ót-iv he- jelentéséhez. (f. a.) Az új oszlop ugyanolyan, mint az eredetű Ezen a véle« ményen van Magda Imre kőfaragó is. ba. — A korábban felhúzott várfalak magasságára emeljük fel a keleti várfalat is — kapjuk a gyors magyarázatot az építésvezetőtől. Éz a része a várnak kissé elhan’yagoltabb, veszélyesebb, romosabb volt a többinél. Ha elkészülünk a munkával, a várfalon belül egy sétányt építünk, így hangulatosabban, kellemesebben sétálhatnak majd a várba látogatók. Emelkedik a várfal, egyre magasabbra kerül a földtől a 61 esztendős Major András kőműves is. gyan olvastam. — Az Egri csillagokban? — Pontosan ... Alattunk a Füles-bástya fel- tása folyik. A kőfaragók, a kőművesek előmunkálatai. Ha egy-egy feltárás befejeződött, a kutatók, a régészek átadják a területet a kőfaragóknak, a kőműveseknek. így aztán néhány év múlva az egész vár megfiatalodik. De addig is érdemes kimenni a várba, mert szinte mindennap van valami érdekes látnivaló. Nemcsak az idegeneknek, még az egrieknek is... — koós — Korszerű állattenyésztés 14 milliós beruházás 1,5 millió liter tej Az építkezés három éve tart, de máris szemet gyönyörködtető látványt nyújt a modem nagyüzem, amely eddig nem kevesebb mint 14 millióba került. Négyszázötven fejőstehén* 300 borjú már az új istállókban talált helyet. Érdekes látványt nyújt az ellető, a borjúnevelő, de az istállók is* ahol úgyszólván mindent gépesítettek. A takarmányt szállító traktor végigjárhat az istállókon és a teherkocsiról a szállítószalagra kerül az eledel.A köves út — amelynek egy része még építés alatt áll — 3,5 kilométer hosszú lesz* így úgyszólván sár nélkül lehet majd megközelíteni az istállókatA gazdaság főmezőgazdásza elmondja, hogy az elkövetkezendő időkben jelentősen növelik majd a hozamokat és ezt a tervüket segíti az új major is. A Hevesi Állami Gazdaság 1965-ben 1960 mázsa marhahúst termelt és több mint másfél millió liter tejet adott közfogyasztásra. Érdemes megemlíteni, hogy ugyan ebben az évben 1300 mázsa csirkehúst értékesítettek. Ezek a számok bizonyítják* hogy a korszerű állattenyésztés előtt nagy jövő áll. A gépesítés, a villamosítás, a korszerű állattenyésztés új lehetőségeket tár fel, és ezek a felhasznált lehetőségek mindenekelőtt több húsban, tejben, illetve tejtermékben jelentkeznek. Itt Hevesen is sok még a tennivaló. A hozamok tekintetében és van még hol javítani. Az út, amelyen a gazdaság jár helyes és szép reményekre jogosít.» Némsw 1966. június 4., szombat Az egri várban jártunk... A megye egyik legkorszerűbb mezőgazdasági beruházása a Hevesi Állami Gazdaságban épül. A majorban kilenc épület van és az egyes épületeket, istállókat betonút köti össze. Mert hogy meghalt a bárÖkis- asszony. S azóta a Mester vígasztalhatatlan, valójában minden amit tesz, csupán szomorú, keserű játék... Szívében ott él az örök bú. Hallottam én is a könnyfakasztó történetet; tudta a Mester is és mindig nevetett rajta, ebben az örök bújában. Báró- kisasszony? Miért nem hercegnő? Ugyanis hercegnőnek nevezte —hívta egvkor a társulat szub- rettjét, aki fiatal volt és tüzes és pózoló vén szamárnak nevezte a Mestert — a közönség bálványát, a kikapós oolgárasz- S7onvok, a romantikus lelkű varrólányok bizsergető szíve- Tráffvát. Mert hoev nevezhette így. hiszen a felesége .. . szóval a felesége volt mindaddig, amíg a városbeli naeyvendég- Ins iókénű fia közreműködésével el nem váltak ... Ahogy ott ült az ablaknál a betűző -napfényben — egy pillanatra visszaképzeltem a rési időt, úira láttam a régi Mestert, amint kiléo a dohánytőzsde ajtaján. és benyit a virágüzletbe! Délcegen, mint a Noszty fiú, vagy mint Mister X. de csak egy pillanat volt az egész. Az ősz hajú, hajlott vállú öregúr felállt az asztaltól, kalapját leakasztotta, s botjával kopogva elindult a kijárat felé. A pikolófiú kicsit meghajolva köszönt, felvette az asztalról a borravalóul ott hagyott forintost. Megpörgette a levegőben. ügyes kézzel elkapta, és a másik keze fejére terítette. Fej, vagy írás? hér szegfűt, finoman, elegánsan . .. („És tudjátok mi történt? — mesélte egyszer barátnőinek a cukrászdában. — Ahogy feltűztem a szegfűt, megfogta a kezem, és megcsókolta. Mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: magát mindig úgy látom gondolatban, ahogy feltűzi a szegfűmet, ezt a legszebb virágot, és így ez a virág — bocsásson meg, nagyságos asszonyom — csak magára emlékeztet. Hallottátok, ezt mondta. Rám emlékezteti. Hát nem csodálatos. És aki a virágot szereti... hm ... hm ... mást is szerethet. Nem? És még egyesek azt hiszik, hogy holmi bagóval megszédíthetik. Mi az, Valériám, rosszul vagy? Ááá, csak nem értetted félre, drágám?”) Akkoriban, mint gyerek sokat forgolódtam a színház körül: szerepeltem is, üzeneteket, leveleket vittem—hoztam, teljes diszkréció mellett. A Mester számomra is varázslatos nagyság volt, pattanva ugrottam, ha kért valamit. Gyerek- szemmel bár, de láttam minden csillogást, ami körülötte volt, és azt is, amikor reumás térdét ropogtatva, masszírozva állt fel az öltözőpadról, hogy egy pillanat múlva mint a varázslatos ügyességű álarcos Mister X jelenjen meg a rivaldafényben. Ez volt az élete. Este a rivaldafény, nappal az asszonyok, a hódolók fénye. Mesélték: igazi bárókisasz- szony volt a felesége, aki otthagyta az atyai kastélyt, hogy kövesse őt a színpadi világ csábos, valójában talmi világába ... A bárókisassronvt szülei kitagadtak, de hiába: bő rna- radt szerelmeséhez mindhalálig. „Pistának hívják, A haja barna, Udvarol jobbra Udvarol balra. Futok utána, Ö rám se néz. Imádom mégis Ez az egész”. Azután egyszer megjelent a színen az úrfi, a hovatovább ötven éves Pista úrfi, délcegen, fiatalon, hódítcan, s felcsendült a lírai tenor — és álkönnybe lábadt a primadonna szeme, s a gyönyörűségtől igazi könnyeket . hullatott az első . bérleti . sorbán a Fő utcai dohánytőzsde üdvöskéje, Valéria kisasz- szony. Az örökszűz, akinek szí- vében — az érzelmek feltámadó hullámát szende pirulásával titkolni nem tudván, s talán nem is akarván — valami remény támadt fel mindannyiszor, amikor Öt látta, Öt hallotta a színpadon: a Mestert, aki naponként jött hozzá, és , nem szívott mást, csak finom illatú Coronitast. Ám a Mester gomblyukában télen-nyáron fehér szegfű porri- . pázott, és ezt senki mástól nem szerezhette be, csak Margitkától. a virágüzlet kétszer özvegyült, de harsogó életkedvű tu- laidonosnőjétől, aki a kissé már elmúlt tavaszt érezte visz- szatérni mindannyiszor, amikor Ö ... igen: Ö lépett be az ajtón, s bokáját összekoccantva kissé meghajolt, és azzal a hódító mosollyal az arcán, azon a lágyan csengő szép hangján mégszólalt: „Nagyságos asszonyom, tűzze a szívem fölé a világ legszebb fehér szegfii iét az- 7o 1 a szép kezével..Margitka pedig odatűzte a lopva mindannyiszor megcsókolt feelőtti csend, amikor a pincér és a néhány vendég nem nagyon zavarja egymást. A pikolófiú már a kávét, a péksüteményt és a pohár sima vizet vitte az öregúrnak. Az felnézett a közeledő léptekre, és ahogy felemelte tekintetét: megismertem. A Mester. A Mester, a vidékjáró színház egykori örökifjú bonvivánja, a nők bálványa, aki (mint a 28 év előtti helybeli hírlap írta róla) „gyönyörű, szépen zengő lírai tenorjával belopta magát közönsége szívébe” — mint ahogy s kikapós polgárasszonyok, s romantikus lelkű varrólányok szívébe is. Mennyire eljárt az idő: huszonnyolc év. A Mester már akkor nyolc—tíz esztendeje negyvenéves volt — és senki sem mondhatta rá, hogy nem igaz. Ö volt a „Tokaji aszú” Pistája, az „Aranykalász” fiatalura, a „Cirkuszhercegnő” Mister X-e, a délceg Noszty fiú - éppen úgy, mint ahogy ő voll reggelig' tartó kártyacsaták nemesen veszteni, vagy bohémkönnyedén nyerni tudó hőse, ó boros-cigányos, szépasszonyos vacsorák olykor távolba tekintő melankóliával, olykor vad sörényrázással mulatni tudó, a szépasszonyok ablaka alatt a csillagok fényében álmodozva szerenádozó gentry-figura — és ki tudja mi még, de mindenekelőtt a bonvivánok bonvivánja; a Mester. A' „Tokaji aszú” majdnem minden este táblás házzal ment, így énekelt benne a szégyenbe hozott leány az úrfinak, reménytelen szerelmében (amely természetesen a fináléig minden reményt felülmúlt): ősz hajú, előrehajló vállú öregúr lépett be a kávéház ajtaján. Botja hangosan koppant a futószőnyeg mellett a parkettkockákon, amíg az ablak melletti asztalhoz ért; ott megállt egy pillanatra, azután leült, s körülnézett. A pikolófiú sietett hozzá, tisztelettudóan meghajolt. Valamiről szót váltottak — a fiú elment, s egy perc múlva újságokkal a kezében jelent meg az asztalnál, átadta a lapokat. Az ablakon át melegen sütött be a kora nyári nap, a fény frissen verődött vissza a hófehér abroszról, és csillogva tört meg az odakészített poharak oldalán. Csend volt a kávéházban, kora délOr Egymillió-kétszázezer kisdobos és úttörő, ötvenezer ifjú és felnőtt úttörővezető dolgozik ma a Magyar Úttörők Szövetségében, amelynek 20 éves jubileumát ünnepli társadalmunk. Rajtuk kívül már másfél millió azoknak a száma, akik tagjai voltak és azóta a KISZ-ben vágy más társadalmi szervezetben tevékenykednek. Hazánkban 1946-ban bontott zászlót hivatalosan az úttörőmozgalom. Tudjuk, hogy a romokban heverő országban, a jövőért cselekvés legszebb fejezete volt a sivár gyermekélet szebbé, hasznosabbá tételére törekvés. Sok helyen, Ijinyavi- dékeken, üzemek mellett, kis falvakban, városi lakóterületeken egymástól függetlenül, jóval a „hivatalos születésnap” előtt gyultak ki az úttörők tábortüzei. Tisztelet és köszönet mindazoknak a forradalmároknak, akik megteremtették a születés lehetőségét, vállalták az első bizonytalan lépések irányítását és különösen köszönet mindazoknak, akik közvetve vagy közvetlenül kitartottak mellette. Úttörő születésnap, nemzetközi gyermeknap, országos úttörőtalálkozó — egész társadalmunk ismeri ezeket a szavakat. Ezen a napon képletesen az egész társadalom köszönti a gyermekeket. Köszöntőnk legyen őszinte, egyszerű, de tartós- Fogjuk kézen őket, valamennyi gyermeket, a kék és vörös nyakkendősöket. Ez az ő napjuk, amolyan második névnap, vagy születésnap. Az első — a családban — azt jelképezi, hogy milyen fontosak szüleiknek, ez a közös ünnep azt jelenti, hogy milyen fontosak az egész ország népének. Köszöntésüket ne szavakkal, hanem a tettek nyelvén mondjunk... Hisz tőlük is ezt várjuk. A születésnapi évforduló tiszteletére is új feladatok elvégzésére, a haza szolgálatára hívtuk őket. Az „Úttörők a hazáért” mozgalom, a próbakövetelmények teljesítése, a Tettek könyvében szaporodó bejegyzések, a kulturális és sportversenyek, bemutatók — mind-mind állomásai a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulása 20. évfordulójának. Az évforduló nagy lehetőséget adott arra, hogy a gyermekek számára maradandó élménnyé^, az egész évi úttörőélet egyik fő mozgatójává váljék. A nevelőmunka hatékonyságának növelésére, az úttörőmunka fellendítésére használtukÉlmények milliói, újságcikkek ezrei tanúsítják, hogy út■ törőink vállalásaik többségét '< becsülettel, hasznosan teljesí: tették. A születésnap jó alka• lom arra is, hogy eltűnődjünk • gyermekeink sorsáról. Ismer■ jük-e eléggé őket? Tudjuk-e, ■ milyen kérdéseik maradnak válaszolatlanul? Segítjük-e . életük, úttörőeseményeik hasz■ nosabbá tételét? Megtettünk-e ■ mindent értük? Megtanitot- tuk-e mindenre őket, hogy boldogabbak, okosabbak és erősebbek legyenek nálunk? Sokan vannak még köztünk, akik nem veszik észre, milyen hatásos jellemformáló eszköz és erő a gyermekek saját szervezete. Csak gyerekes mulatságnak vagy rosszabb esetben: haszontalan időtöltésnek vélik a gyermek úttörőcsapatbeli tevékenységét. Az ünnepélyeken felvonuló fehéringes csapat nem elsősorban szívet vidámító dekoráció; a forradalmi múltat, vagy a jövő szakmáit kutató gyerekek buzgalma — nem üres időtöltés; a közös éneklés, a faültetés, a táboro zás — nem elsősorban játék Ha mindezt jobban megismerjük, ha mindnyájan egy kií részt vállalunk belőle, nerr maradnak kétségeink. Mi, felnőttek sokat jelentünk számukra. Ránk tekintenek. Tőlünk tanulják jó és rossz szokásaikat. Tőlünk tanulják megbecsülni, vagy lebecsülni a kapott jót. Lelkesedésünk vagy közömbösségünk, munkálkodásunk vagy tétlenségünk irányt adó számukra is. Ez legyen- hát a mi születés- napi köszöntésünk. Ismerje meg minden felnőtt az egyszerű és mégis bonyolult, a szép gyermekvilág életét. Engedje és küldje gyermekeit a hasznos úttörőtettekre és ha kérik, vagy ha látja, hogy szükség van rá, siessen a mozgalom, a gyermek segítségére. Ez a jövő, és a saját gyermeke érdekében végzett legszebb tett. Az úttörők ünnepe írta : SZABÓ FERENC, a Magyar Úttörők Szövetsége
