Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-29 / 152. szám

Alapvető körülmény: a Mát­ra az ország legmagasabb hegysége, aránylag könnyen elérhető a fővárosból, ezért idegenforgalma nagymértékű. Mindezek mellett, illetve ezek miatt a Mátra nem egyszerűen helyi jellegzetesség, hanem szinte az egész ország érdeklő­dése ráirányul. A Mátrával mindenki törődik, az újabb lé­tesítményeknek mindenki örül, a régi bosszúságok pedig min­denkit megbotránkoztatnák. A Mátráról szólni tehát — országos ügy. Aminek örülünk Nem idézünk most statiszti­kai adatokat, de kénytelenek vagyunk két számot megemlí­teni, bár ezek összefüggnek egymással és dokumentálják a Mátra jelentőségét Tavaly több mint G zenötez­ren kaptak beutalót a mátrai üdülőkbe, amelyekben összesen közel kétszázezer vengédnapot töltöttek el. Nem szerepelnek ezek között a számok között azok, akik nem a központi szervezés útján jutottak el a Mátrába. De így is megálla­pítható, a mátrai üdülők tulaj­donképpen egy jelentős lélek­számú települést tesznek ki. Gondoltunk már erre? Az üdülők környezete álta­lában megfelel a kívánalmak­nak. Nagyon szép a mátraíüre- di park, sikerült végre a mát­raházi közvilágítást is korsze­rűvé tenni, ma már nem kell esténként senkinek sem a sö­tétben bukdácsolnia. A! SZOT és a többi, üdülőte­leppel rendelkező szerv az utóbbi években több millió fo­rintot fordított külső és belső tatarozásra, felújításra, a be­rendezések korszerűsítésére. Elkészült Mátrafüreden a parkírozóhely is végre, Mátra­házán is nagyobb területet biztosítottak erre a célra, a rendezési munkákat is meg­kezdték ugyanitt. Tavaly még a nyári idény kezdetén sokat bosszankodtak a kenyér és a péksütemény ké­sői kiszállítása miatt, a minő­ség ellen is többször hangzott el kifogás, de ezek a kezdeti hiányosságok megszűntek. A tejipari termékek biztosítósa is sokat javult, az idén mór az annyira keresett joghurtot is szállítja majd a kereskede­lem. Eddig is jól dolgozott a FŰSZERT, az idén pedig áru­bemutatóit rendezett, hogy a mátrai üdülők szakembereinek a figyelmét felhívja néhány készítményre, amiknek segítsé­gével a választékot lehet bő­víteni. Ebben az évben a mátraházi vasutasüdülő egyik épületében már gyermekeikkel együtt üdülhetnek a szülők, és to­vábbra is a családos üdültetés keretének a bővítését keresik. A Kékesen végre megkezdték a korszerű üzlet, a gomba épí­tését, ami évek óta meglévő panaszt szüntet majd meg. Amin bosszankodnak A fejlődés tényei mellett még javítanivalók sorát is meg kell említenünk, mivel bosszú­ságokkal fűszerezett pihenésre senki sem vágyik. Kezdjük a vendéglátással. Mátrafüreden aránylag jó a helyzet, bár a Benevár Étterem időnkénti zsúfoltsága erősebb kritikai megjegyzésre készteti a hopponmaradottakat. A mát­raházi Sport üdülő éttermének befogadóképessége még ettől is kisebb, & jó idő esetén nem képes a vendégeket ellátni. Ide sorolható még a Vörös­marty Turistaház is, ahol időnként szintén zsúfoltság ke­letkezik. Kétségtelen, az átutazó ven­dégek száma nem egyenletes, erre a változó mértékű igényre nehéz felkészülni. Az Utasellátó Vállalatnak a mátraházi autóbuszpályaudva­ron üzemelő egysége már tel­jesen kinőtte régi kereteit, kor­szerűtlen, felújítása, bővítése elengedhetetlen. Nagyon élcsúnyítja Mátra­háza bejáratát az út mellett felállított bádog-bódé, az ilyen elárusítóhely özönvíz előtti időkre emlékeztet. Sokan pa­naszkodnak a gyenge zöldség- és gyümölcsellátás miatt. A MÉK a tavaszi primőrökből alig juttatott valamit a mátrai üdülőiknek, pedig az újdonsá­gokat át tudnák venni, erre megfelelő anyagi források a rendelkezésükre állnak. Má­jus elejéig például még zöld­hagymát egyáltalán nem kap­tak, retket és salátát is csak elvétve. A nagy forgalom fokozottab­ban igénybe veszi az utakat is. Gyöngyösről a Kékesre ve­zető út állapota elég rossz, ezen a ritka és csekély mértékű ja­vítgatások nem sokat segíte­nek. A KPM ugyan már tar­tott ezen az útszakaszon felmé­rést, a korszerűsítés szükséges­ségét meg is állapították, ígérték is, hogy nagyobb gon­dot fordítanak majd az út karbantartására, de ennek kö­vetkezményei alig észrevehe- tőek. További tervek A mátrai üdülők helyzetével a Gyöngyösi Városi Tanács ülése is foglalkozott. Határoza­tokat hozott a meglévő hiá­nyosságok megszüntetésére, de a maradéktalan változtatások­hoz a tanács ereje önmagában kevés. Gondolunk itt például az utak felújítására. A vízellátás biztosítása ma már kilépett a tervezgetési időszakból. Ezért válik lehe­tővé a mátrai üdülőhelyek bővítése. Az üdülési főigazga­tóság háromszáz felnőtt és kétszáz gyermek befogadására alkalmas új épületek elkészí­tésének programjával foglal­kozik. A' SZOT a mátraházi Béke üdülő 18 férőhellyel va­ló megnagyobbítását tervezge­ti. Bár a sástói camping az utóbbi két évben rohamosan fejlődött, különösen az állan­dó víkendházak megépítésével tudja most már a teljes ké­nyelmet biztosítani, még min­dig nem tekinthető befejezett­nek ez a sajátosan szép és az országban, egyedülálló tábor­hely, továbbfejlesztése szinte szükségszerű. Az is érthető, hogy egyre több üzem rendel­kezik már itt saját kis pihe­nőházakkal, amiknek a szá­ma még gyarapodni fog. Ügy gondoljuk, nincs túlzás abban, hogy a Mátra az or­szág egyik legforgalmasabb vidéke, legalábbis a Balaton után. De hogy az ide látogatók azt találják ezen a vidéken, amit elvárnak, ahhoz még né­hány feladatot el kell végez­nünk, és ha lehet sorrendben megállapítanunk: a korszerű áruellátás és úthálózat bizto­sítása a legsürgetőbb. G. Molnár Ferenc Napirenden: a föld művesszővetkezeti népművelési munka A MÉSZÖV igazgatósága a napokban tárgyalta a szövet­kezetpolitikai főosztály jelenté­sét az 1965—66. évi művelődé­si munkáról. A jelentés beszámolt az el­múlt évad szervezési, tartalmi célkitűzéseiről a művészeti munkában, az ismeretterjesz­tésben, az oktatásban, a könyvbarát-mozgalomban elért eredményeiről. A jelentés megállapította, hogy az egységes népművelési munka szempontjainak szem előtt tartásával minden föld­művesszövetkezet és íöldmü- vesszövetkezeti járási központ elkészítette az 1965—66. évre művelődési munkatervét, vala­mint a költségvetést, amelye­ket egyeztettek a községi és já­rási művelődési bizottságok terveivel. Az elmúlt évadban a boconádi, a bátori és az er­dőtelki fmsz-ek kivételével minden más földművesszövet­kezet végzett kulturális tevé­kenységet. A legrendszeresebb munkát a hatvani, a gyöngyö­si FJK és ó hevesi, egri, hatva­ni, valamint a bélapátfalvi földművesszövetkezetek végez­ték. A művészeti csoportok az elmúlt évadban számos ren­dezvényen léptek fel, megyén belül és megyén kívül is. Az ecsédi népi együttes — amely­nek ma már orságos híre van — Badacsonyban aratott nagy sikert és műsorát két ízben a rádió is közvetítette. A bél­apátfalvi fmsz fotóköre a KPVDSZ országos versenyén nyert díjat. Gyöngyösi szavaló­ink a nyíregyházi, öt megye te­rületi döntőjén a hetedik és tizenkettedik helyet, mig Kő­szegen az országos döntőben a huszadik helyet szerezték meg. A gyöngyösi fmsz irodalmi színpada Törökszentmiklóson öt megye területi versenyén az első mig a hevesi népi zenekar Mezőtúron tíz megye verse, nyében szintén az első helyet érte el. Az amatőr filmklubok a jászberényi országos jellegű filmfesztiválon második dijat nyertek, de filmjeiket a me­gyén kívül bemutatták Pé­csett és Veszprémben is. 1965—66. évben 54 földmű­vesszövetkezeti akadémia mű­ködtetésére kötöttek szerződést a TIT-tel. A beiratkozott hall­gatók száma 810 fő volt, 432 a megtartott előadásoké. Az elő­adássorozatok mellett számos egyedi előadás megtartására is sor került. Emellett jelentős eredménynek könyvelhető el három honismereti füzet anya­gának elkészítése, valamint a földművesszövetkezeti múze­um részére végzett gyűjtő­munka. A könyvbarát-mozgalomban a földművesszövetkezetek a községi könyvbarát-bizottsá- gokkal együttműködve jelen­tős anyagi segítséget nyújtot­tak a körzetükben lévő könyv­táraknak, 140 000 forint érték­ben. A legsikeresebb könyvba- rát-rendezvényeket a kulturá­lis vasárnapok keretén belül tartottuk, ahol Novajon Bihari Klára írónőt 250 fő, Boldogon Tibor ez György mezőgazdasági szakírót 200 fő hallgatta végig. Az idén a tervek szerint 1900 óvodai hellyel, 400 általános iskolai, 218 középiskolai tante­remmel. továbbá 480 közép- és 210 általános iskolai diákott­honi hellyel bűvülnek a köz­oktatási intézmények. Az ille­tékesek tájékoztatása szerint az építkezések országszerte jó Nagy erkölcsi tekíntélyti szerzett a földművesszövetke­zetnek a községi, járási és me­gyei tömegszervezetekkel együtt megszervezett 12 kul­turális vasárnap. A rendezvé­nyek helyeiül elsősorban a „fehér foltot” jelentő kis köz­ségeket jelölték — T arnc-szent- máriát, Boldogot, Novajt, Ba­latont, Nagyvisnyót. A falun jelentkező sajátos kulturális igényeket kielégítőn tovább szervezték a vendéglátóipari egységekben a kultursarok- mozgalmat. Megyénk 22 fmsz- egységében van kultursarok. 58 művészeti csoport és szak­kör fenntartása mellett a dol­gozók szórakoztatási és műve­lődési lehetőségeinek biztosítá­sát szolgálta 8 klub üzemelte­tése is. Jelentős kulturális tevé­kenységet folytattak a szocia­lista brigádok is. Ezek közűi 62-nek voltak kulturális vál­lalásai. A jelentést a MÉSZÖV igaz­gatósága vita után elfogadta és határozatokat hoztak az 1966—67. évi kulturális mun­katerv elkészítésére, valamin* az augusztus 20-1 megyei szö- vezeti nap megszervezésére. Varga László ütemben haladnak. A beruhá­zások zöme előreláthatólag a* új tanév kezdetére elkészül, csupán néhány nagyobb léte­sítmény befejezése húzódik át a tanévnyitás utáni hónapokra. Az új óvodák többsége — mind Budapesten, mind vidé­ken — az új lakótelepeken Őszre több száz új tanteremmel bővül az iskolahálózat épül. A MUNK A UANDÄRJÄBAN Milyen kár, hogy csak a gépek romlanak el! (Mészáros András rajza) Nagyobb általános iskolát adnak át rendeltetésének szep­temberig Szentlőrincen, Kecs­keméten, Százhalombattán, Gyöngyösön, Tatabányán, Sal­gótarjánban, Szombathelyen; Ajkán, Pécsett, Devecserben, Balatonalmádiban és Zalaeger­szegen. Ezek a tanintézeted általában 8—16 tantermesek lesznek, műhely-, előadó- és tornatermekkel, valamint pe- dagóguslakásokíkal. Számottevően bővül a közép­iskolai hálózat is. Komárom- j ban diákotthonnal együtt épül az új középiskola, amelyben 12 osztályterem lesz, a kollégi­umban pedig 80 fiatal elhe­lyezéséről gondoskodnak. Gyu­lán, Békéscsabán, Szarvason; Kazincbarcikán, Bicskén, He­vesen, Salgótarjánban, Vácott, Vasváron, Debrecenben és Miskolcon nyolc, illetve enné! több tantermes új középiskolák épülnek. (MTI) MOLHAQ GÉZA 27 mommmx 27. A környék annyira le volt bombázva, hogy mindhármuknak sikerült a bekerítés elől meglógniuk. Ács Kristófékhoz ment, később Magdával Linda nénihez, a régi rejtekhelyre. Ez a két nap ijesztően nehezen telt. Né­hány házzal arrébb, a sarokra vontattak egy ágyút, a tüzérek buzgalommal dolgoztak, egy- egy lövés úgy hatott, mintha ököllel csaptak volna az ember fülére. Hogy lehet ezt meg­szokni? — tűnődött Laci. — Minden tüzér a háború végére megsüketül, mint Jóska bácsi, a nagybátyja, aki a 32-es mozsaraknál szol­gált, s aztán, ha köszöntek neki az utcáról, miközben a kertben dolgozott, jókedvűen visz- szakiabált: „Csak így maradjon! Még ezzel ki­húzzuk karácsonyig!” Az ablaktáblák csörömpöltek a dördülések- tőt, válaszként orosz gránátok hullottak a környékre. Lehetett hallani, amint lassan, vo­nítva közeledtek, aztán a detonáció, s a meg­könnyebbülés: ez se ide jött. Ma hajnalban aknák zuhogtak a városra. Nagyon magasról, meredeken jöttek, hosszan zizegtek s tépő-recsegő hangon robbantak. Ezek már nagyobb károkat nem csináltak, el­vittek egy fél háztetőt, szétvágtak egy küszö­böt, benyomtak egy ajtót, ember nem sérült tőlük, mindenki az óvóhelyen lapult. Kivéve az oljsn árva fickókat, mint Laci is, akik %gy-egy sufniban, padláson, mosókenvhában t bbasartottak, s azt mondogatták magukban: y*n, miért pont ide vágna be? fceci ki se kelt az ágyból, nyitott szemmel bámult a mennyezetre, s hallgatta a detoná­ciókat, később, ahogy a robbanások Pest felé távolodtak, elszunnyadt. Most, hogy az ajtó előtt állt, s figyelte a ha­vas tájat, valami szokatlant, valami nagyon furcsát érzett az ismert környezetből — de ném tudott rájönni, hogy mit. A földszintes, öreg házak, düledező, ócska léckerítések, vá- nyadt, nyeszlett akácok, egy-egy göcsörtös, girbe-gurba gyümölcsfa, amely nehezen teng- leng a salakos, feltöltött, rossz talajon, egy­két kútház, vályog melléképületek, itt-ott üres disznóól — ez minden. Milliószor látott, meg­unt, s mégis, szülőföldként szeretett, sivár kül­városi táj. Margitváros. Százezer ember lakó­helye. Nagypénteken, április 3-án egyetlen légitámadás alatt ezer embert veszített, lakos­ságának egy százalékát. Egy nap alatt. Mi olyan furcsa? Mi olyan különös itt most? Hirtelen ráeszmélt. Az abszolút, a siketítő csend. Se ágyúzás, se géppuskaropogás, semmi. Fülelt, hallgatózott. Valahol, a szomszédban ajtó nyílt, vizet loccsantottak az udvarra. Az­tán mérges, éles női hang: — Pisti! A fene a fejedet, nem jössz be ne­kem rögtön! Mezítláb az udvarra?! Egy kutya vadul, élesen felcsaholt. Az utcán kendőbe burkolt öregasszony megy, szatyor a karján. Uramisten, hány óra lehet? ... Karórája régóta használhatatlan, menekülés közben odacsapta egy oszlophoz. Nyílik a kapu, Farkas Kálmán lép be az utcáról. Nem nagy ész ez a srác, blazírt fa­pofa, most elégedetten vigyorog: — Na, ezt aránylag jól megúsztok. — Mit? — Micsoda? Maga még nem tudja? Az egész város tele van oroszokkal. A németek még az éjjel elpucoltak. — Nem viccel? ... Farkas Kálmán fapofa, de most nagyon él­vezi a helyzetet, ömlik belőle a szó. — Viccelni? Ugyan, menjen ki, nézze meg. Valahol a Vágóhíd körül van a vonal, azt mondják, de most ott is csönd van. Az embe­rek jönnek-niennek, mindenki keresi a roko­nát, haverját, él-e még, megvan-e még, tudja hogy van az ilyenkor... Laci bólogat, nem is figyel fel a groteszk megjegyzésre, mintha bizony az ember tény­leg nagyon jól tudná, hogy van az, amikor egy város felszabadul. Farkas mondja tovább: — Ahogy elnézem ezeket az oroszokat, azt) csodálom, hogy a németek eddig is bírták. Mindegyik ruszkin vattás ruha, géppisztoly, erősek, egészségesek, jókedvűek ... Van ezek­nek mindenük, a lőszer ládaszám az utcán, feltornyozva, nem is őrzik, itt nem kell spó­rolni a golyóval. — És ... nem bántanak senkit? — Ugyan! Örülnek ezek is, hogy nem kell harcolniuk. Laciban most villámlik meg a hatalmas ér­zés. Szabadon jöhet-mehet, ahová akar. Nin­csenek németek, tábori csendőrök, nyilasok, nincs felkoncolás. Ha akarja, elénekelheti teli torokból az Internacionálét. Nem lesz­nek közszemlére dobott hullák a Városháza előtt. Ez a város most már a front másik ol­dala, szabad föld. Te jóságos jó isten... Ez igaz? ... Ha akar­ja, elmehet Magdáért, hazarohanhat a család­hoz ... Ami egy perce még életveszély volt, halálos kaland, az most semmi, semmi, ter­mészetes és teljesen jelentéktelen. Ó, ez a gyönyörű benne, hogy a tegnapi világot egy éjszaka orkánja elsöpörte, minden, ami tótágast állt, kibillent szörnyuralom volt, visz- szaállt a helyére, fantomjaitól szabadult, egy­szerű, közönséges élet lett. Csak állt Laci az udvaron, belekábulva a rázuhanó érzésekbe, gondolatokba, aztán hir­telen átkapta Farkas Kálmán derekát; fel­emelte a levegőbe, s a tomboló örömnek valami furcsa, nyüszítő, vinnyogó hangját hallatva, vadul megpörgette maga körül — Ne marháskodjon már, egész elszédül« tem. — Hány óra van, Kálmán? És hányadika? , , ( (A befejező rész következik) Máíraiüredtől Kékesig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents