Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-28 / 151. szám

( / Napjaink forradalmisága Kertészet a város mellett Ti/I ilyen politikára, s an- nak milyen megvalósí­tási módszereire van most szükségünk? Józan, átgondolt, megfontolt, a tényekkel gondo­san számot vető, a lehetősé­geket reálisan mérlegelő — ilyen és ehhez hasonló jelzők tolulnak a toll hegyére. És az­tán még egy: forradalmi. A közkeletű felfogás mintha nem a korábban felsoroltakkal tár­sítaná a forradalmiság fogal­mát. S valóban, olykan egye­sek hiányolják is politikánkból a" forradalmi jelleget, vagy ro­mantikus nosztalgiával idézik fel azokat az időket, amikor még — úgymond — szükség volt a forradalmi hévre, len­dületre. A dolog természeténél fogva felmerülhetnek ilyen kérdések a győztes forradalommal szem- ben, amelynek már nemcsak rombolnia, hanem mindenek­et ott építenie kell. Leninnek is nekiszegezték szinte az októ­beri forradalom másnapján; megfeledkezett Október forra­dalmi hagyományairól. Pedig Lenin nem tett mást, mint hogy nyomatékkai figyelmez­tetett a látványos, de elsietett, s ezért álmegoldások veszé­lyeire, s hangsúlyozta a kö­rültekintő, józan, lépésről lé­pésre haladó politika, gazda­ságpolitika szükségességét, amely az adott helyzetben a forradalom számára a legcél­ravezetőbb, és ennélfogva a legforradalmibb politika is volt. A történelmi analógia ön­magában még nem bizonyíték, tanulságára azonban érdemes odafigyelni. Hiszen már akkor, Lenin idején is bebizonyoso­dott: az igazi forradalmiság nem a jelszavak hangoztatá­sában, s nem is a józanságot nélkülöző, hűbelebalázs kap­kodásban rejlik, hanem a hét­köznapi tettekben, az állha­tatosságot, kitartást, megfon­toltságot igénylő mindennapos cselekedetekben. És csakis az ilyen cselekedetekben juthat kifejezésre a forradalmiság most nálunk is. „Most” és „nálunk”: nem felesleges aláhúzni ezt, hiszen a forradalmiság sohasem va­lamiféle légüres térben, hanem mindig konkrét, meghatározott körülmények között érvénye­sül. Ezért napjaink forradal- miságát nem választhatjuk el attól a nagy horderejű lépés­től, amire most készülünk: a gazdasági mechanizmus re­formiától. forradalmi feladat a me- chanizmus reformja? Hiszen itt olyan dolgokról esik szó, mint: biztosítsunk tágabb érvényesülési teret az áruvi­szonyoknak, a piacnak, a vállalati munka legfőbb mér­céje a nyereség legyen, fokoz­zuk az egyén és a kollektívák anyagi érdekeltségét, jusson nagyobb szerephez a kereslet és a kínálat. Lehet-e egy for­radalmár jelszava, hogy „mi­nél nagyobb nyereséget, minél nagyobb jövedelmet”? Lehet-e fegyverei között az elektroni­kus számológép, s a kalkulá­ció? Igen, lehet! Sőt, erősítsük felszólítóvá a feltételes mó­dot: lennie kell! Ha végig akar­juk vinni, ki akarjuk teljesí­teni a hazánkban végbemenő szocialista forradalmat, nem is cselekedhetüAk, nem is har­colhatunk másképpen És ebben a harcban nem­hogy feleslegesek, hanem na­gyon is szükségesek a forra­dalmártulajdonságok: a bá­torság, merészség, az új irárti érzék, a határozott szakítás az elavulttal, hiszen másfél év­tizeden át belénk rögződött szemlélettel, vérünkké vált fo­galmakkal, meggyökeresedett szokásokkal és módszerekkel kell szakítanunk viszonylag rövid idő alatt. Üj kategóriák, új összefüggések, új felismeré­sek kell, hogy betöltsék gon­dolkodásunkat, beidegződött, valósággal reflexerejűvé vált cselekedeteket váltanak fel újabbak, korszerűbbek. Az új iránti nagyfokú forradalmi ér­zék most minden vezető, min­den közéleti ember számára nélkülözhetetlen, mert enélkül aligha állhat helyt a társadal­mi fejlődés soron következő nagy próbáján. önálló döntés, kezdeménye­zőkészség, bátorság, kockázat- és felelősségvállalás, vállalko­zókedv, mozgékonyság — ol­vashatjuk a párthatározatban, ilyen követelményekkel lép fel a népgazdaság új irányítási rendszere a vállalatok vezetői­vel és dolgozóival szemben. A minden kezdeményezéstől irtó­zó, kisszerű, a merész lépések­re gyáva vezető bukásra ítélte­tett — az új mechanizmus igazi forradalmárokat követel minden gazdasági és társadal­mi tisztségbe. é t '.van forradalmárokat, ^ akiknél a merészség körültekintéssel, a kezdemé­nyezőkészség megfontoltság­gal, a kockázatvállalás józan­sággal párosul. Mert most — még inkább, mint bármikor — ilyen forradalmiságra van szükségünk. Józan, lenini for­radalmiságra. Gyenes László —vaj v UŰOl WXU nagy a forgalom. A pultokon korán reggel sok az áru, ame­lyek nagy része rövid idő alatt gazdára talál. Hosszú sor áll az egri Petőfi Termelőszövet­kezet standja előtt. A nagyobb választék miatt van ez, mert kedvelik az egri háziasszonyok a tsz zöldség-gyümölcs eláru­sítóhelyét. Legalább tízféle áru talál­ható itt. Nap nap után küldi a szövetkezet az utánpótlást káposztából, karfiolból, kara­lábéból, zöldborsóból, papriká­ból, salátából, uborkából, re­tekből, hagymából és paradi­csomból. Hagyomány, igény és jövedelmezőség A jelenlegi körülmények kö­zött a megyeszékhely ellátása nincs megoldva. A városi ta­nács már több ízben is fog­lalkozott ezzel, mert a hajta­tóház kapacitása is kevésnek bizonyult a igényekhez képest. A város termelőszövetkezeteit kérték, hogy segítsék az ellá­tást. Vajda László, a Petőfi Tsz elnöke már a tervtárgyaló köz­gyűlésen kijelentette a tagság nevében is, hogy fejlesztik a 9 Érték, amit nem forinttal mértek Levél érkezett az egri Fi- nomszerelvénygyárba. Egy rok­kant salgótarjáni lakos kérés­sel fordult a gyár igazgatójá­hoz: — A nyugdíjból nem te­lik motorra, pedig kézikocsijá­hoz nagy szüksége lenne egy Berva motorblokkra, a gyár segítségét kérte. Nagy gondot okozott a levél az igazgatónak. A Finomsze- relvénygyárban már több éve nem gyártják a mopedeket, raktáron sincs motor. A segély­kérés híre eljutott a gyár mű­szaki főosztályán szocialista címért küzdő Kompresszor­brigádhoz. A gyár legfiatalabb brigádjában — tavasszal ala­kult — mérnökök, technikusoki rajzolók dolgoznak együtt. — Nem gyártanak mopedokat, de a Kompresszor-brigád tagjai nem ismertek lehetetlent. A fiatal műszakiak elvállalták, hogy a bajba jutott ismeretlen munkás kérésére összeállitanak egy motorblokkot. Rétfalvi Károly vezetésével a legapróbb részletekig tervet dolgoztak ki. A brigád minden tagja, munkaidőn túl, időt, fá­radtságot nem sajnálva, han­gyaszorgalommal látott a nagy feladathoz. Raktárakat, minden fellelhető helyet tűvé tettek, kerestek, kutattak, átnézték az alkatrész-készleteket. Több he­tes munka után a legutolsó csavar is együtt volt a motor­blokkhoz. — Szalóki István üzemtechno­lógus brigádtagra esett a vá­lasztás, aki a vállalat gépko­csiján a kért motorblokkal Salgótarjánba utazott. A bervai brigádtaggal először a rok­kant munkás egykori munka­helyére, az Acélárugyárba si­ettünk. Kísérőnk elmondta, hogy Szőke István hengerész volt a gyárban, régi pártmun­kás, 1944-óta párttag. Kiváló munkása volt a gyárnak, a rokkantsága is munkából ered, a lába tönkrement. A párt­munkában még ma is részt vesz, amit tud, elvégez. A Házi Ferenc utca 53. szóm alatt állt meg gépkocsink. Öt­ven év körüli, ősz hajú em­ber fogadott bennünket. A botjára támaszkodó férfi nem akart hinni a szemének. — El­nézést kér, szabadkozik, ké­sőbb tudta meg, hogy a Ber- vában már régen nem gyárt­ják a mopedokat, s hogy eddig választ nem kapott a levélre, befejezettnek tekintette az ügyet. Dupla örömmel mére­gette a régen óhajtott motort. — Most kaptam a rokkant- kocsit az SZTK-tól, erre sze­reljük fel a motort, mert na­gyok itt az emelkedők, a Ka- rancs alján, kézzel nagyon fá­rasztó a kocsi mozgatása — magyarázza — Nem azt kell nézni, hogy az ember idegen — vélekedett a brigád küldötte. — Értesül­tünk kéréséről, kötelességünk­nek éreztük a segítséget. Búcsúzóul előkerül a Komp­resszor-brigád naplója, s a sal­gótarjáni hengerész szálkás be­tűivel a brigád feljegyzései közé rója: „Nagyon nagy hálával tarto­zom a brigád minden tagjá­nak. Nemes tettükkel nagyon megkönnyítették egy rokkant ember életét. Hálás köszönet­tel: Szőke István rokkant nyugdíjas. — Nem azt kell nézni, hogy az ember idegen — ismétlődnek bennem a brigád küldöttének szavai. A humanitást, a nemes tettet nem forinttal mérték. Szívvel. Simon Imre kertészetet és rövidesen nagy részt vállalnak a város bizton­ságos zöldség-gyümölcs ellátá­sában. Az ígéretet a hagyományok­ra alapozták, ugyanis Eger fel­németi részén mindig foglal­koztak zöldségtermesztéssel, mégpedig jó eredményekkel. A szövetkezetnek is volt még négy évvel ezelőtt hatvan hold kertészete, de elpártoltak tőle. Tavaly már csak húsz hold volt. A szőlőnek a tagok sze­mében még most is nagyobb az értéke, pedig a kertészet be­vételének felét sem adja. Az idei tavaszon sok min­den változott, többek között a jövedelmezőségről alkotott vé­lemény is. Hatvan holdról egymilliós bevétel — A fokozatosságot be kell tartani — mondja az elnök, amikor a kertészet régi és új otthonát keressük fel —, elő­ször bebizonyítjuk, hogy érde­mes foglalkozni ezzel és utána senki sem szól a bővítés ellen. — Hatvan hold kertészetet terveztünk és egymillió forint bevételre számítunk. A meleg­ágyak utóhasznosítására ter­vezett bevételt előreláthatóan 50 százalékkal teljesítjük túi. Az igazsághoz az is hozzátar­tozik, hogy a kertészet régi he­lyén kiöntött a Berva-patak és különben is magasra szökött a talajvíz, a melegágyakat újra kellett csinálni. így is elsőnek jelentünk meg az egri piacon az egyes primőrökkel. Április elején volt zöldpaprikánk, uborkánk és június 8-án elad­tunk 3 kiló paradicsomot. — A kertészet eddig alig szállított árut, de már az egy­milliós bevételi tervnek 20 szá­zalékát teljesítettük. A kerté­szet adja a tagok húszforintos munkaegység-előlegéhez a pénzt. Itt ért be elsőnek a szabadföldi paradicsom A melegházban felkötözték a paradicsom szárait, így gyor­sabban érik, de látszik az is, hogy milyen sok van belőle. Több sor hollandi ágyban für­tökben lóg a hegyes erős pap­rika, a másikban kilószámra található uborka. A kertészetnek ennél sokkal jobb helyet találtak. A Berva-völgye után kedve­zőbb a környezet a szövetke­zet almári részén. Egyrészt az utí'sr-patakrói, másrészt nagy vízhozamé csőkútból nyolcvan hold öntözésére van itt lehe­tőség. Két öntöző motor dol­gozik, összesen 24 szórófej lo­csolja a vizet. Alacsony szóró­fejet használnak, mint elmond­ták, azért, hogy kisebb legyen a víz párolgása. Cseh József főmezőgazdász csatlakozik hozzánk. A virágzó paprikapalántákat mutatja és a korai paradicsomot, amely­ről mázsaszámra szedik a ter­mést. — Számításom szerint 400 ezer forint lesz csak ebből a bevétel. Az elnök elmondja, hogy még mindig van paradicsom- palántájuk, amit csak ezután ültetnek ki. Ügy tervezik, ez­zel el tudják húzni az érés idejét és még novemberben, decemberben is tudnak érté­kesíteni friss paradicsomot. Cseh Józseffel nézzük a ha­talmas káposztafejeket. Kar­fiolból. karalábéból veszünk mintákat. — Másfél hónapja már, hogy az első szabadföldi karfiolt, karalábét és káposztát elszán lítottuk az egri piacra. Azóta fokozatosan növelni tudtuk a mennyiséget. Ezeket a terüle­teket másodvetésekkel még hasznosítjuk, így a hatvan hold kertészet valójában 100 hold lesz majd. A távlati tervek alapján megnézzük azokat a helyeket, ahová az új melegházak, hol­landi ágyak sorai kerülnek. — A fejlesztés legnagyobb gátja az volt, hogy nem ren­delkeztünk elegendő meleg- ágyi üvegablakkal, nem volt megfelelő területünk — mond­ja az elnök, aki kezdettől fog­va szívügyének tekinti ezt az üzemágat. — Ahogy növelni tudjuk az üvegfelületet, úgy nő majd a haszon, a termelési eredmény is. Most 1300 üvegablakunk van, jövőre négyezer lesz, és május végéig már félmillió f őri nt bevételre számítunk csak a hajtatásból. — Ez, úgy érezzük, minden­nél beszédesebb. Még az idei termés elejét szedik, de már a jövő évi ala-j pozással törődnek. Megkezdtékj az anyagok vásárlását, a fel­szerelésekről, berendezések­ről gondoskodnak a megyeszék­hely közvetlen szomszédságá­ban. Komolyan veszik ígére­tüket, magukra vállalják a kö­zel féiszázezer lakosú város zöldségoll áfását. Pilisy Elemér XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\X\X Megértet' anyag mennyiségét, az alapfo­galmak és összefüggések meg­értésére törekedjenek. A marxista-leninista esti közép­fokú iskolára és az esti egye­temre a beiskolázás döntően a káderfejlesztési tervek alapján történjen. A szocializmus épí­tésének kérdései tanfolyamra pártvezetőségi tagokat, aktivis­tákat. tömegszervezetek veze­tőit és aktív társadalmi mun­kásokat vonjunk be elsősor­ban. A tömegpolitikai tanfolya­moknak alapvetően az előttünk álló egyre növekvő feladatok megismertetését, megértetését és ezek megoldását kell szol­gálniuk. A tanfolyamok lét­számát úgy alakítsuk ki. hogy a dolgozók minél szélesebb ré­tegei megismerkedjenek pár­tunk IX. kongresszusának anyagával. Az előadásos pro­pagandára és az időszerű kér­dések tanfolyamára értelmisé­gieket, pártfunkcionáriusokat ne osszunk be. A gazdaságpo­litikai tanfolyamra elsősorban gazdasági területen dolgozókat vonjunk be. Az eddigi tapasztalatok fel­használásával tovább kell nö­velni a televízió bekapcsolását a tömegpolitikai oktatásba. Több televíziókört kell szer­vezni. Jelentős helyet kell biz­tosítani a televíziónak az idő­szerű kérdések és a gazdaság- politikai tanfolyamok, valamint a téli tanfolyamok és az elő­adássorozatok keretében. A KISZ és a szakszervezet a káderképzésben tudatosab­ban használja fel a pártoktatás különböző tanfolyamait. Azok a tömegszervezetek és mozgal­mak, amelyek önálló politikai oktatást nem szerveznek, segít­sék a dolgozóknak a pártokta­tásba való fokozottabb bevo­nását. Azok a tömegszervezetek, tmelyek önálló oktatási formá­val rendelkeznek, főleg olyan rétegek körében szervezzenek politikai oktatást, ahová a pártoktatás eddig nem jutott el. A KISZ és a szakszerveze­tek nagyobb erőfeszítéseket te­gyenek az elmaradottabb mun­kás- és alkalmazotti rétegek politikai oktatására, fokozzák tevékenységüket a vidékről be­járó dolgozók és a munkás- szállások lakói körében. Erősíteni kell a párt- és a tömegszervezeti politikai okta­tás területi jellegét. Ennek ér­dekében a központi tematikák­kal helyi vonatkozásban fog­lalkozzanak. A megyei pártér­tekezlet alapján oktatási for­mánként két megyei témát és járási helyi témákat is fel kell dolgozni. A tananyagok indo­kolatlan sokféleségének csök­kentése érdekében a tömeg­szervezetek fokozottabban használják fel a párt tömeg­politikai kiadványait. 3. Továbbra is központi fel­adat a propagandisták összeté­telének javítása és képzése. A párt- és tömegszervezetek propagandistáit, az oktatási bizottságok tagjait körültekintő munkával kell kiválogatni. A párt propagandistáinak egy ré­szét át kell adni a KISZ- és szakszervezeti oktatás számára. Szervezeti pártoktatást csak ott javasolunk indítani, ahol megfelelő általános isme­retekkel, jó politikai felké­szültséggel, kellő pedagógiai ér­zékkel rendelkező propagandis­tákat lehet biztosítani. Az alapszervi propagandisták lehe­tőleg középfokú általános mű­veltséggel és a marxista-le­ninista középfokú iskolának megfelelő, vagy annál maga­sabb elméleti—politikai felké­szültséggel rendelkezzenek. Ahol nincs jó propagandista, inkább televíziós köröket és előadás-sorozatokat szervezze­nek, esetenként meghívott elő­adóval, vagy vitavezetővel. A propagandisták vegyenek részt az oktatás előkészítésé­ben, az oktatási formák és a hallgatók kiválasztásában. Az előző oktatási év kedvező ta­pasztalatai alapján minden ok­tatási formában kívánatos az adott témában legjobban jártas helyi párt- és gazdasági veze­tőket előadóként, vitavezető­ként meghívni. A helyi veze­tők jobban hasznosítsák a tan­folyamokat elképzeléseik, ja­vaslataik ismertetésére, meg­beszélésére. A következő oktatási évben fokozottan kell biztosítani a propagandisták továbbképzé­sét. Minden járási—városi pártbizottság területén gon­doskodjanak arról, hogy a párt- és tömegszervezeti propagan­disták, az oktatási év megkez­dése előtt, néhány időszerű té­mát feldolgozzanak. Az eddigieknél jobban kell biztosítani a propagandisták munkájának erkölcsi, politikai elismerését. Oklevéllel kell ju­talmazni azokat a propagan­distákat, akik 5, 10, 15 és 20 éve végeznek eredményes munkát. A pártokatás irányításáról 4. A pártoktatás irányításá­nak tökéletesítése megköveteli a különböző oktatási formák jobb összehangolását, valamint a pártoktatás és a tömegszer­vezeti politikai oktatás meg­felelő összhangjának megte­remtését. Ezt az elvet már a hallgatók kiválogatásánál ér­vényesíteni kell. A pártoktatást koordinálni kell az állami ok­tatás, valamint a kulturális te­vékenység területével. A két­hetes téli tanfolyamokat 1967. januárjában szerepeltessék a kulturális tervekben. A pártoktatás megszervezé­sében és irányításában egyre ! nagyobb önállóságot kell bizto­sítani a pártszervezeteknek. Az alapszervezetek vezetőségi ülé­seken, taggyűléseken rendsze­resen foglalkozzanak a pártok- j tatás előkészítésével és irányi- j tásával. Minden párttaggal és J pártonkívüli aktívával beszél- j jék meg: milyen oktatási for- | mán kívánnak részt venni, A politikai oktatást lebecsülő né­zetek ellen küzdve értessék meg, hogy az oktatáson évről | évre új kérdésekkel foglal- j koznak és hogy a szakérte- | lemhez a marxista—leninista j műveltség is elengedhetetlen. | Az előkészítő munka során { megfelelő gondot fordítsanak ] az oktatási anyagok megren- j delésére és árának befizetésé- j re. A vidékről bejáró dolgozók­nak — ahol az indokolt — la­kóhelyükön kell tartani a fog­lalkozásokat. Célszerű, ha több üzem közösen is alakít ki cso­portokat. A következő pártoktatási év •nagy feladatokat ró a párt- [ és a tömegszervezeti propa- j gandára. Az egész politikai ok- I tatás előkészítésénél és irányi- tásánál abból kell kiindul­nunk, hogy az 1966/67-es párt- | és tömegszervezeti politikai j oktatási év pártunk IX. kong- j resszusának éve. Nem szabad j megfeledkeznünk arról sem, j hogy az 1965/66-os politikai j oktatási év befejeztével a po-1 litikai nevelőmunka nem ért véget. A lehetőségek szerinti formában a pártnapokon, cso­portos és egyéni beszélgetések során mindenütt, ahol embe­rek élnek, agitáljunk pártunk eszmei—politikai irányvonalá­nak érvényesítéséért. Polgár Miklós Olyan esetről szeretnénk most hírt adni, amikor a segítség csupán a megértés következménye. A Mátravidéki Sütőipari Vállalat kénytelen volt Gyöngyösön a Köztársaság téren levő üzemének re­konstrukcióját elhatározni, mert a kemencék már na­gyon rossz állapotban vol- • tak. Annak rendje, módja szerint megkeresték a Mát­ravidéki Építő- és Szakipari Ktsz-t, tárgyaltak az illeté­kes vezetőkkel, megegyeztek a különböző kérdésekben, aztán megkötötték a szerző­dést. Amíg a kemencéket le kellett bontani, nem is volt semmi hiba. Az újjáépítés azonban elakadt. A sütő­ipari vállalat vezetői aggód­va figyelték az események alakulását, hiszen itt a nyár. amikor a kenyér iránti keres­let megnövekszik. A Köztár­saság téri üzem napi har­minc mázsás termelése olyan jelentős mennyiség, amit hosszabb ideig nem képesek pótolni. Mit tegyenek, hogy a ke­mencék újjáépítése ne hú­zódjon el túlságosan so­káig? Nincs elegendő mun­kása a ktsz-nek? Mi len­ne, ha az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat­hoz fordulnának: adjanak néhány harmadéves építő­ipari tanulót kölcsön? No. de hát olyan kérés ez, ami­vel nem nagyon szokás ko­pogtatni a vállalatnál. Mit válaszolnak erre? A körülmények ismerteté­se után a vállalat vezetősé­ge egy pillanatig sem gon­dolkozott — a segítsége' megad.ják: közölték. Ez a gyors és kedvező válasz a kérelmezőket lepte meg a legjobban. Egy kicsit re­ménykedtek ugyan, de hogy ilyen „simán” menjen min­den, erre nem számítottak. A kölcsön kapott építő­munkások meg is jelenlek a munkahelyen, de a ktsz még így sem tudta meggyor­sítani a kemencék átépíté­sét, bár a határidő sürgette őket. A sütőipariak ismét gondoltak egy merészet, és újból elmentek az építőipa­ri vállalathoz. Ha már mun­kásokat úgyis adtak köl­csön, nem lenne-e egysze­rűbb. ha az egész munkát átvennék a ktsz-től? így hangzott a kérdés, amire a válasz ismét gyorsan meg­érkezett: Ha nincs más megoldás, a lakosság ke­nyérellátásának biztosítása mindennél fontosabb — át­veszik a munkát. Ha jól belegondolunk, az egész, így, ahogy van: nem nagy dolog. Egymáson segí­teni kötelességünk, a lakos­ság ellátása pedig elsőrendű érdek. De ha jól belegondo­lunk, az egész, így ahogy van: mégis elég nagy dolog — nem nagyon fordult még elő olyan, hogy minden kül­ső és „felső” kényszer nél­kül átvegyen egy munkát egy lényegében érdektelen vállalat egy ktsz-től. Felsóhajtunk: milyen jó lenne, ha ennek az egy­szeri példának a szelleme már általános jelenséggé szélesedne! De miért ne lehetne így? így kell lennie. (g. molnár) 1966. június 28.. kedd

Next

/
Thumbnails
Contents